Hajdú-Bihari Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-31 / 306. szám

1959 mérlegetNöveljünk Együtt ! Példás avagy jó? A gimnáziumi rendtartás előírása szerint a tanulókat a negyedévi, félévi, illetve há­romnegyedévi és évvégi ellen­őrző értekezleteken, osztályo­zó konferenciákon nemcsak tanulmányi munkájuk szerint kell elbírálni, hanem véle­ményt kell alkotni magatartá­sukról is. A tanulányi mun­kát a tanuló tudása alapján 5, 4, 3, 2, illetve elégtelen osz­tályzattal, negyed- és három­negyedévkor figyelmeztetéssel, intővel és rovóval értékeljük. A tanulók magatartásának el­bírálása a rendtartás előírása szerint szintén 5 jeggyel törté­nik. E szerint példás, jó, ki­fogásolható, tűrhető és rossz magatartást különböztetünk meg. A tanulmányi munka 5 számmal való értékelése az iskolákban megközelítően egy­ségesen és azonos elvek szem előtt tartásával történik. Bár ez a jelenség még inkább tapasztalható a magatartás el­bírálásánál, a magatartási je­gyek odaítélésénél. Nem rit­ka az olyan eset, hogy a ta­nulók 80—90 százaléka példás magatartási érdemjegyet kap. Ha ez a százalékarány fedné a valóságot, akkor ez gyakor­latilag azt jelentené, hogy az iskolákban fegyelmezési prob­lémák nincsenek, iskoláinkban mintaszerű „példás” rend uralkodik. Ez természetesen nem igaz, ezt minden nevelő, minden az iskolák életét is­merő ember tudja. Tudják ezt maguk a szülők is. De megszokták azt a sok éve kö­vetett gyakorlatot, nevezetesen azt, hogy gyermekük ha kifo­gás alá nem eső magatartá­sa, példás magatartási jegyet kap, ha pedig kifogás merül fel a tanuló ellen, akkor jó magatartási jegyet. Valójában tehát az iskolák gyakorlata nem használta az 5 magatar­tási jegyet, hanem csak ket­tőt Ha a tanuló jó volt, ha rossz volt jót kapott Ez a felfogás természetesen tarthatatlan. Az érdemjegy vonatkozik tanulmányi mun­kára vagy magatartásra, neve­lési eszköz is. Nevelési eszköz a tanári testületek kezében, melynek ésszerű, meggondolt alkalmazásával a tanulók ér­dekeit szolgáljuk. A magatartás elbírálása Nézzük meg ezek után most már azt, hogy ki az, aki példás magatartású, és ki az, aki jó magatartású. Vegyük talán először a jó­ magatartást. Jó érdemjegyet kap az a ta­nuló, aki az elbírált negyed­évben iskolai és iskolán kí­vüli kötelességét teljesíti. Az­­iskolában és az iskolán kívül fegyelmezetten viselkedik, leg­feljebb osztályfőnöki megro­vásban részesült. Az elbírált időszakban és a rábízott kö­zösségi feladatokat megfele­lően végrehajtja. — Ezt mond­ja a rendtartás. Ha elgondolkozunk e kö­vetelményen, arra a megálla­podásra kell jutnunk, hogy — igen helyesen — a jó maga­tartási jegy elnyerése is ko­moly követelményeket támaszt a tanulókkal szemben, de fi­gyelembe veszi azt is, hogy a tanulók 14—18 éves korban levő gyermekek, akik termé­szetesen — életkorukból kifo­lyólag — véthetnek is az is­kolai és iskolán kívüli rend ellen. Ezért az olyan tanuló, aki csak osztályfőnöki megro­vással büntetendő fegyelem­­sértést követ el, még kaphat jó magatartási jegyet, ha egyébként megfelelt a köve­telményeknek. Joggal mondhatja minden­ki, aki ezt olvassa, hogy a követelményeknek megfelelő tanuló jó gyerek. Igaza is van. A követelményeknek megfele­lő tanuló valóban jó. Az ilyen tanulót szeretik a tanárai, sze­reti osztályfőnöke, igazgatója. Az ilyen tanulóból van sok az iskolában. A jó magatartású tanulók elvégzik pontosan a tanáraiktól kapott kisebb-na­­gyobb feladatokat, ők visel­kednek illedelmesen az utcán, ők átadják helyüket villamo­son az öregeknek és betegek­nek, ők köszönnek illedelme­sen tanáraiknak, szüleiknek stb. S ők azok, akik esetleg meg kell mondani őszintén azt is, hogy e téren sem si­került még teljes egységet megvalósítani. Nekünk, taná­roknak és mindazon szülők­nek, akiknek gyermeke tanul­mányai során valamilyen ok­nál fogva iskolát változtat, van bőségesen olyan tapaszta­latunk, hogy az egyik iskolá­ban kitűnő eredményű gyer­mekük a másik iskolában csak jeles, vagy jó eredményt tud elérni. Természetesen előfor­dulhat ennek fordítottja is, nevezetesen, hogy valaki az egyik iskolában csak bukdá­csolva halad előre és egy má­sik iskolában közepes ered­ményt is el tud érni. E jelen­ségnek sok oka lehet, de az okok közt biztosan ott van az is, hogy az iskolák még nem egységes követelményt tá­masztanak a tanulókkal szem­ben, nem egységes igényűek, elkésnek, néha valamilyen rendzavarást követnek el és ezért kisebb büntetésben ré­szesülnek. A jobbak vagy rosszabbak Ezeknél sokkal kisebb szám­ban vannak a középiskolák­ban azok a tanulók, akik nem jók. Ezek lehetnek a jónál rosszabbak vagy jobbak. Ha rosszabbak, akkor kifogásolha­tó, tűrhető vagy rossz maga­tartási jegyet kapnak. Ha job­bak, akkor példás a magatar­tásuk. „Példás érdemjegyet kap az a tanuló, aki iskolai és isko­lán kívüli kötelességét példa­mutatóan teljesíti, fegyelme­zettségével társai közül kivá­lik, a közösségi feladatok vég­rehajtásában — különösen a KISZ munkában — odaadó és állhatatos, s ezzel társaira kedvező hatással van. Elégtelen előmenetelű tanu­ló nem kaphat példás érdem­jegyet”. Ebből a meghatározásból a legdöntőbb az a kifejezés, amely úgy hangzik, hogy „ez­zel társaira kedvező hatással van.” A szocialista társadalomnak közösségi emberre van szük­sége, olyan emberre, aki a maga eredményeivel a közös­ség formálásában aktív szere­pet vállal. Az iskolának a ma­ga munkájával a társadalom igényeit kell szolgálni, tehát az a feladata, hogy a közös­séggel a közösség számára ne­veljen. Nem használ a közösségnek az a kitűnő tanuló, aki a ma­ga tudásával, elvonva a kö­zösségtől, éli a maga „kitűnő” tanuló életét. Nem tekinthet­jük példásnak azt a tanulót, aki az iskola sokrétű, színes életének csak külső szemlélő­je, de nem hajlandó annak alakításában részt venni. Van-e összefüggés a tanulmányi munka és a magatartási jegy között? Természetesen van. Erre a rendtartás is utal. Elégtelen tanulmányi eredményű tanu­ló nem lehet példás magatar­tású. Ez tükrözi azt a követel­ményt,­­hogy becsülettel és szorgalommal dolgozó tanuló­nak legalább elégséges ered­ményt kell elérnie. Amennyi­ben ezt nem tudja elérni, a szorgalmával van baj, tehát nem példás magatartású. Nézzük meg a másik végle­tet. Vajon a kitűnő tanulmá­nyi eredményű tanulónak fel­tétlenül példás magatartást kell kapnia ? Nem. Természe­tesen nem, mert lehetséges, hogy kiváló képességeivel könnyen megszerzi a kitűnő bizonyítványt, de emellett fe­lelőtlen, rendetlen, vagy csak egyszerű, semmi mással nem törődő tanuló. A példás magatartású tanuló nem csak a szorosan vett is­kolai munkában, a tanulás­ban és a fegyelemben mutat példát és hat kedvezően tár­saira, hanem a társadalmi, iskolán kívüli munkájában. Elsősorban az iskolai KISZ- szervezetben vállal és végez kiemelkedő munkát. Ha nem tagja a KISZ-szervezetnek, akkor bőven talál lehetőséget arra, hogy a KISZ vezetésé­vel működő iskolai szakcso­portokban (önképzőkör, turis­ta szakosztály, színjátszók stb.), amelyeknek tagsága többsége nem KISZ-tag. Dol­gozzon, fejlessze tudását, egyé­niségét és vegyen részt a kö­zösség formálásában. A magatartási jegyek meg­állapítása a nevelőtestületek felelősségteljes feladata, mert egyik eszköze az ifjúság ne­velésének. Nem mondhatunk le alkalmazásáról, mert segít­séget ad célunk eléréséhez, a szocialista társadalom új tí­pusú közösségi emberének ne­veléséhez. PAPP IMRE, a Kossuth gyakorló gimnázium igazgatója Ha a százalékarány fedné a valóságot ­ Tanyai­­ I­II. V❖ III ak­kori cikkemben (ha­❖ sonló címmel jelent­­ meg) említést tettem a nagy­macsi ifjúsági termelőszövet­❖ keretről, s azt ígértem, hogy adandó alkalommal külön is ❖ beszámolok majd róla. Most ❖ tehát beváltom az ígéretet. I❖ 1958 márciusában apak ta­­£ Lál­kozóját rendezett a nagy­❖ macsó iskola, össze is gyűl­je­nek a meghivol­uk szép ❖ számmal és folyt a szó a leg­es­ különfélébb iskolai dolgok­❖ ról. Felmerült a nyári tábo­­£ rozás gondolata is. Mindenki ❖ helyeselte. Csupán a kivite­lezés módja körül támadt­­; némi vita: nyáridőben, beta­❖ karító előtt nagy szeme van ❖ a pénznek, kevesen tudnák­­akkor vállalni a 100—150 fő­­érintős hozzájárulást. Már­­-már úgy látszott, hogy elve­rtél a szép gondolat, amikor ❖ a párttitkár — Halász Imre ❖ elvtárs — javaslattal állt elő:­­•! az lenne a megoldás, ha a ❖ gyerekek maguk keresnék ❖ meg a táborozás költségeit. ❖ kérjen az iskola a tanácstól földet és műveljék meg. ❖ Kecskés János, Szabó Sándor nyomban felkarolták a jó ❖gondolatot. Megindult a vita, íóla tervezgetés. Valaki meg­❖ kérdezte: ❖ — Hogyan szervezzék meg i '1 munkát és hogyan osszák ❖ el a jövedelmet? ❖ — Hogyan? Hát úgy, mint a tsz-ben. Legyen ez is ter­melőszövetkezet, csak kicsi­ben! — adta meg a feleletet Bányai István bácsi, a nép­front elnöke, aki egyébként nem is tsz-tag és gyermeke sincs, így kezdődött. A tanács­­­hold 500 négy­­szögöl földet adott a volt kastély melletti belterület­ből. Príma föld, valamikor évtizedeken át fenyves dí­szelgett rajta, a legkitűnőbb erdei talaj! Megindult a szervezkedés. Csak azok le­hettek a termelőszövetkezet tagjai, akik beleegyező nyilat­kozatot hoztak a szüleiktől. Itt aztán rendkívül érdekes helyzetek alakultak ki. Az 1956 előtt működött tsz fel­­solimlott az ellenforradalom idején, az új pedig csak 1958 januárjában alakult meg. A régi tagok közül többen nem léptek vissza. Most aztán viaskodhattak otthon a saját gyerekeikkel, akik nagy lel­kesedéssel fogadták a szövet­kezet gondolatát és szószólói lettek otthon a közös gazdál­kodás eszméjének. Török Já­nos vagy B. Barta Imre pél­dául még ma is húzódozik a belépéstől, de a gyerekeik­­nyilatkozatát azért aláírták. Rózsa Sándor 1959-ben lé­pt­lt, be a nagy szövetkezet­be, a lánya — Rózsa Ma­rika — éppen kilenc hónap­pal előzte meg az apját e téren. Az ifjúsági tsz jelen­legi elnökének — Juhász Istvánnak az édesapja 1956-ig a közösben dolgozott, azóta egyénileg gazdálkodik. Mégis a nyáron ő volt az, áld meg­­piron­gatta a fiát: — Hallod! Miféle elnök vagy te? Gazos a tengeritek. Eredj, szedd össze a többit, kapáljátok meg. Ha már el­nök lettél, szervezd a mun­kát rendesen! És Juhász Pista kapta a biciklijét, bekarikázta a fél határt, összeszedte a brigád­­vezetőiket, azok meg a tago­kat. Szinte mindmegannyi no­vella téma t­ermészetesen a tagság megválasztotta a veze­tőséget. Elnök, könyvelő, pénztáros, brigádvezetők — valamennyien nyolcadikos, hetedikes tanulók közül ke­rültek ki. A pedagógusok — elsősorban az igazgató — minden elképzelhető segítsé­get megadtak, anélkül azon­ban, hogy a vezetőség önál­lóságát akár a legcsekélyebb mértékben is megsértették volna. A tapasztalatok sze­rint kitűnő módszernek bi­zonyult ez a felelősségre való nevelés. A kapott földön a fogatos és a gépi munkát a nagy tsz végezte el, térítés nélkül, se­gítség gyanánt. Az első év­ben „Martonvásári MV—5’“-ös hibrid kukoricát vetettek, a legmodernebb agrotechnika felhasználásával, 60-szor 40-es kötés­ben, fattyazást nem végeztek. Olyan sűrű is lett az, mint a dzsungel. A tsz agronómusa csóválta is a fejét, amikor megnézte. — Nem lesz ebből semmi! — mondta aggodalmaskodva. Rossz jósnak bizonyult, mert akkor csodálkozott aztán na­gyot, amikor betakarították a termést: 2 holdon 102 má­zsa 60 kilogramm kukorica termett! Hogyan osztották el a jövedelmet? Munkaegysé­gük általában a felnőtt nor­ma ötöde, hatoda. Külön táblázat tünteti fel, mennyi munkateljesítmény ad ki egy egységet, így például az egyenlő kapálásnál, huzatás­nál 6 sor, másodolásnál, hu­­zatásnál 9 sor, gazoló kapá­lás, porhanyósítás 3 sor, ten­geritörésnél 1,5 sor... ... Amikor kint jártam a tanyán, éppen aznap tartot­tak közgyűlést. Debrecenből, a szövetkezeti központtól is kijött egy fiatalember, aki a minta alapszabályzatot is­mertette. Nem tudom, ki fo­galmazta meg azt a szabály­zatot, de hogy nem 12—14 éves gyerekeknek való volt, az bizonyos. Csak hallgatták szegénykék a nyakatokért, száraz szöveget, s ki tudja mennyit értettek meg belőle. Szerencsére az igazgató a „saját nyelvükre” lefordítva megmagyarázta a paragrafu­sok értelmét. Ezután került sor az új tagok felvételére, majd az új vezetőség meg­választására. Végül nevet kellett választani a szövet­kezetnek. Valaki a Petőfi nevét javasolta. Egyszerre lendültek magasba a kezek mindenki elfogadta. A hiva­talos címük tehát már így hangzik: „Petőfi Sándor If­júsági Termelőszövetkezet". »» Ö­tvenöt tanyai gyerek ül '­­ a teremben. És halálos komolyan vitatkoznak arról, hogy az új jövedelmet ho­gyan osszák ki és mikor. Ta­valy 19 forinton kaptak egy­ségenként, az idén elérik a 45 forintot Az elnök pl. 1012 forintot, B. Rózsa Ma­rika 720, Buglyó Fülöp 450, Csendes Imre 449, Buglyó Imre 945 forintot fog kapni. Mire költik majd? Van, aki ruhát vesz, készül a közép­iskolai életre, van, aki a tá­borozásra tartalékolja, má­sok cipőt, órát, táskát, fény­képezőgépet és más holmikat vásárolnak belőle. Ötvenöt tanyai gyerek is­merkedik az élettel, a mun­kával, a közösségi formákkal. Az iskolahagyott növendékek közül nem egy átlépett már a nagy szövetkezetbe. Dóka Irénke is az ifjúsági szövet­kezeten keresztül találta meg a nagyobb közösséghez veze­tő utat. Apja még ma is egyénileg gazdálkodik. A fia­talok zöme megelőzi a szü­leit. S talán éppen ebben rejlik a dolog nagyszerűsé­ge. A múlt és a jelen, a régi és az­­ új, a konzervatív és a holnapba néző felfogások vi­lágosan és félreérthetetlenül széj­jel válnak, elhatárolódnak. Olyanforma ez, mint ami­kor a színes lepke a régi bölcsőjét elhagyva kiröppen, és mélyen, megyen a magas­ba, a fény felé ... Tíz mesterséges hold és négy űrrakéta sikeres felbocsátása Nagy István György nyilatkozata az idei eredményekről és az új esztendő terveiről 1959 az égitestek megisme­résében és felkutatásában igen gazdag volt. Az eddigi ered­ményekről, azok tudományos jelentőségéről és a jövő ter­veiről Nagy István György, a MTESZ asztronautikai szakosztályának vezetőségi tagja a következő tájékozta­tást adta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — Vitathatatlan, hogy az emberiség történelmének egyik mérföldköve 1959. szeptember 13-a volt, ami­kor először sikerült ember által készített tárgyat, a második Sunyikot, idegen égitestre juttatni, a Hol­dat elérni. Azonban a szovjet űrtechni­ka másik két eredménye is bámulatra méltó. Az év má­sodik napján röpítették fel az első Sunyikot,­­ a naprend­szer első mesterséges bolygó­ját. Az október 4-én elindult harmadik lunyik pedig első ízben tárta fel az ember szá­mára a Hold eddig ismeret­len túlsó oldalát.­­ Mint ismeretes, eddig összesen 22 ilyen testet röpí­tettek fel : 18 mesterséges holdat és űrrakétát. A kísér­letek zöme ebben az évben volt. Tíz mesterséges hold és négy űrrakéta indult el sike­resen. A nemzetközi tudomá­nyos világ bámulattal kísérte a szovjet rakétatechnikusok és tudósok nagyszerű sike­reit. Természetesen ezek a kísérletek nem öncélúak, a mesterséges égitestek felröpítése nem valami­lyen látványosság, vagy szenzációhajhászás ked­véért történik. Minden egyes kísérletnek megvan a maga pontosan megha­tározott programja. Az eddig nyilvánosságra ke­rült tudományos eredmé­nyek közül kiemelkedik a földünket körülvevő erős sugárzású, úgyneve­zett Van Allen-övezetek felfedezése. Hasonlókép­pen nagy fontosságú a má­sodik lunyik észlelése ar­ról, hogy a Holdnak nincs mágneses tere. Az eddigi nagy eredmé­­­nyek után arra lehet követ­keztetni, hogy a következő években további nagyszámú mesterséges égitestet, lunyi­­kokat és űrrakétákat indíta­nak majd útnak. Készíte­nek olyan űrrakétákat, ame­lyek a Holdra fékezve száll­nak le, nem zúzódnak ösz­sze és így a magukkal vitt tudományos eszközök hosz­­szú időn keresztül küldik a Földre tudósításaikat a holdi viszonyokról. Ugyancsak vár­ható olyan eszközöknek a fel­röpítése, amelyek a Hold kö­zelébe érve, annak mester­séges holdjává válnak és a beépített műszerek és tele­víziós berendezés folyamatos közvetítést ad a tudományos világnak. Azt hisszük, nem soká várat magára a Vénus bolygó felé elinduló ku­tatórakéta sem. Lehetsé­ges,­ hogy már 1960-ban sor kerül arra, hogy az emberek is felmerészkedje­nek 100—150 kilométer­re, esetleg még nagyobb magasságokba is. A nagy fáradsággal és költ­séggel előkészített kísérletek főleg a tudomány részére megbecsülhetetlen értékek. Az eddigi sikerek arra enged­nek következtetni, hogy az új esztendő ismét nagy lépé­sekkel viszi majd előre az űrhajózás tudományát. A hét megm­utatásnál Giulietta Masinával a főszerepben láthatjuk a mozik műsorán a Cabiria éjszakái című olasz filmalkotást A tenger törvénye című új bolgár filmet is mától játsz­­szák a debreceni filmszínházak W &PLO5 1959. DEC. 3L. CSÜTÖRTÖK

Next