Hajdú-Bihari Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-31 / 306. szám
1959 mérlegetNöveljünk Együtt ! Példás avagy jó? A gimnáziumi rendtartás előírása szerint a tanulókat a negyedévi, félévi, illetve háromnegyedévi és évvégi ellenőrző értekezleteken, osztályozó konferenciákon nemcsak tanulmányi munkájuk szerint kell elbírálni, hanem véleményt kell alkotni magatartásukról is. A tanulányi munkát a tanuló tudása alapján 5, 4, 3, 2, illetve elégtelen osztályzattal, negyed- és háromnegyedévkor figyelmeztetéssel, intővel és rovóval értékeljük. A tanulók magatartásának elbírálása a rendtartás előírása szerint szintén 5 jeggyel történik. E szerint példás, jó, kifogásolható, tűrhető és rossz magatartást különböztetünk meg. A tanulmányi munka 5 számmal való értékelése az iskolákban megközelítően egységesen és azonos elvek szem előtt tartásával történik. Bár ez a jelenség még inkább tapasztalható a magatartás elbírálásánál, a magatartási jegyek odaítélésénél. Nem ritka az olyan eset, hogy a tanulók 80—90 százaléka példás magatartási érdemjegyet kap. Ha ez a százalékarány fedné a valóságot, akkor ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy az iskolákban fegyelmezési problémák nincsenek, iskoláinkban mintaszerű „példás” rend uralkodik. Ez természetesen nem igaz, ezt minden nevelő, minden az iskolák életét ismerő ember tudja. Tudják ezt maguk a szülők is. De megszokták azt a sok éve követett gyakorlatot, nevezetesen azt, hogy gyermekük ha kifogás alá nem eső magatartása, példás magatartási jegyet kap, ha pedig kifogás merül fel a tanuló ellen, akkor jó magatartási jegyet. Valójában tehát az iskolák gyakorlata nem használta az 5 magatartási jegyet, hanem csak kettőt Ha a tanuló jó volt, ha rossz volt jót kapott Ez a felfogás természetesen tarthatatlan. Az érdemjegy vonatkozik tanulmányi munkára vagy magatartásra, nevelési eszköz is. Nevelési eszköz a tanári testületek kezében, melynek ésszerű, meggondolt alkalmazásával a tanulók érdekeit szolgáljuk. A magatartás elbírálása Nézzük meg ezek után most már azt, hogy ki az, aki példás magatartású, és ki az, aki jó magatartású. Vegyük talán először a jó magatartást. Jó érdemjegyet kap az a tanuló, aki az elbírált negyedévben iskolai és iskolán kívüli kötelességét teljesíti. Aziskolában és az iskolán kívül fegyelmezetten viselkedik, legfeljebb osztályfőnöki megrovásban részesült. Az elbírált időszakban és a rábízott közösségi feladatokat megfelelően végrehajtja. — Ezt mondja a rendtartás. Ha elgondolkozunk e követelményen, arra a megállapodásra kell jutnunk, hogy — igen helyesen — a jó magatartási jegy elnyerése is komoly követelményeket támaszt a tanulókkal szemben, de figyelembe veszi azt is, hogy a tanulók 14—18 éves korban levő gyermekek, akik természetesen — életkorukból kifolyólag — véthetnek is az iskolai és iskolán kívüli rend ellen. Ezért az olyan tanuló, aki csak osztályfőnöki megrovással büntetendő fegyelemsértést követ el, még kaphat jó magatartási jegyet, ha egyébként megfelelt a követelményeknek. Joggal mondhatja mindenki, aki ezt olvassa, hogy a követelményeknek megfelelő tanuló jó gyerek. Igaza is van. A követelményeknek megfelelő tanuló valóban jó. Az ilyen tanulót szeretik a tanárai, szereti osztályfőnöke, igazgatója. Az ilyen tanulóból van sok az iskolában. A jó magatartású tanulók elvégzik pontosan a tanáraiktól kapott kisebb-nagyobb feladatokat, ők viselkednek illedelmesen az utcán, ők átadják helyüket villamoson az öregeknek és betegeknek, ők köszönnek illedelmesen tanáraiknak, szüleiknek stb. S ők azok, akik esetleg meg kell mondani őszintén azt is, hogy e téren sem sikerült még teljes egységet megvalósítani. Nekünk, tanároknak és mindazon szülőknek, akiknek gyermeke tanulmányai során valamilyen oknál fogva iskolát változtat, van bőségesen olyan tapasztalatunk, hogy az egyik iskolában kitűnő eredményű gyermekük a másik iskolában csak jeles, vagy jó eredményt tud elérni. Természetesen előfordulhat ennek fordítottja is, nevezetesen, hogy valaki az egyik iskolában csak bukdácsolva halad előre és egy másik iskolában közepes eredményt is el tud érni. E jelenségnek sok oka lehet, de az okok közt biztosan ott van az is, hogy az iskolák még nem egységes követelményt támasztanak a tanulókkal szemben, nem egységes igényűek, elkésnek, néha valamilyen rendzavarást követnek el és ezért kisebb büntetésben részesülnek. A jobbak vagy rosszabbak Ezeknél sokkal kisebb számban vannak a középiskolákban azok a tanulók, akik nem jók. Ezek lehetnek a jónál rosszabbak vagy jobbak. Ha rosszabbak, akkor kifogásolható, tűrhető vagy rossz magatartási jegyet kapnak. Ha jobbak, akkor példás a magatartásuk. „Példás érdemjegyet kap az a tanuló, aki iskolai és iskolán kívüli kötelességét példamutatóan teljesíti, fegyelmezettségével társai közül kiválik, a közösségi feladatok végrehajtásában — különösen a KISZ munkában — odaadó és állhatatos, s ezzel társaira kedvező hatással van. Elégtelen előmenetelű tanuló nem kaphat példás érdemjegyet”. Ebből a meghatározásból a legdöntőbb az a kifejezés, amely úgy hangzik, hogy „ezzel társaira kedvező hatással van.” A szocialista társadalomnak közösségi emberre van szüksége, olyan emberre, aki a maga eredményeivel a közösség formálásában aktív szerepet vállal. Az iskolának a maga munkájával a társadalom igényeit kell szolgálni, tehát az a feladata, hogy a közösséggel a közösség számára neveljen. Nem használ a közösségnek az a kitűnő tanuló, aki a maga tudásával, elvonva a közösségtől, éli a maga „kitűnő” tanuló életét. Nem tekinthetjük példásnak azt a tanulót, aki az iskola sokrétű, színes életének csak külső szemlélője, de nem hajlandó annak alakításában részt venni. Van-e összefüggés a tanulmányi munka és a magatartási jegy között? Természetesen van. Erre a rendtartás is utal. Elégtelen tanulmányi eredményű tanuló nem lehet példás magatartású. Ez tükrözi azt a követelményt,hogy becsülettel és szorgalommal dolgozó tanulónak legalább elégséges eredményt kell elérnie. Amennyiben ezt nem tudja elérni, a szorgalmával van baj, tehát nem példás magatartású. Nézzük meg a másik végletet. Vajon a kitűnő tanulmányi eredményű tanulónak feltétlenül példás magatartást kell kapnia ? Nem. Természetesen nem, mert lehetséges, hogy kiváló képességeivel könnyen megszerzi a kitűnő bizonyítványt, de emellett felelőtlen, rendetlen, vagy csak egyszerű, semmi mással nem törődő tanuló. A példás magatartású tanuló nem csak a szorosan vett iskolai munkában, a tanulásban és a fegyelemben mutat példát és hat kedvezően társaira, hanem a társadalmi, iskolán kívüli munkájában. Elsősorban az iskolai KISZ- szervezetben vállal és végez kiemelkedő munkát. Ha nem tagja a KISZ-szervezetnek, akkor bőven talál lehetőséget arra, hogy a KISZ vezetésével működő iskolai szakcsoportokban (önképzőkör, turista szakosztály, színjátszók stb.), amelyeknek tagsága többsége nem KISZ-tag. Dolgozzon, fejlessze tudását, egyéniségét és vegyen részt a közösség formálásában. A magatartási jegyek megállapítása a nevelőtestületek felelősségteljes feladata, mert egyik eszköze az ifjúság nevelésének. Nem mondhatunk le alkalmazásáról, mert segítséget ad célunk eléréséhez, a szocialista társadalom új típusú közösségi emberének neveléséhez. PAPP IMRE, a Kossuth gyakorló gimnázium igazgatója Ha a százalékarány fedné a valóságot Tanyai III. V❖ III akkori cikkemben (ha❖ sonló címmel jelent meg) említést tettem a nagymacsi ifjúsági termelőszövet❖ keretről, s azt ígértem, hogy adandó alkalommal külön is ❖ beszámolok majd róla. Most ❖ tehát beváltom az ígéretet. I❖ 1958 márciusában apak ta£ Lálkozóját rendezett a nagy❖ macsó iskola, össze is gyűljenek a meghivoluk szép ❖ számmal és folyt a szó a leges különfélébb iskolai dolgok❖ ról. Felmerült a nyári tábo£ rozás gondolata is. Mindenki ❖ helyeselte. Csupán a kivitelezés módja körül támadt; némi vita: nyáridőben, beta❖ karító előtt nagy szeme van ❖ a pénznek, kevesen tudnákakkor vállalni a 100—150 főérintős hozzájárulást. Már-már úgy látszott, hogy elvertél a szép gondolat, amikor ❖ a párttitkár — Halász Imre ❖ elvtárs — javaslattal állt elő:•! az lenne a megoldás, ha a ❖ gyerekek maguk keresnék ❖ meg a táborozás költségeit. ❖ kérjen az iskola a tanácstól földet és műveljék meg. ❖ Kecskés János, Szabó Sándor nyomban felkarolták a jó ❖gondolatot. Megindult a vita, íóla tervezgetés. Valaki meg❖ kérdezte: ❖ — Hogyan szervezzék meg i '1 munkát és hogyan osszák ❖ el a jövedelmet? ❖ — Hogyan? Hát úgy, mint a tsz-ben. Legyen ez is termelőszövetkezet, csak kicsiben! — adta meg a feleletet Bányai István bácsi, a népfront elnöke, aki egyébként nem is tsz-tag és gyermeke sincs, így kezdődött. A tanácshold 500 négyszögöl földet adott a volt kastély melletti belterületből. Príma föld, valamikor évtizedeken át fenyves díszelgett rajta, a legkitűnőbb erdei talaj! Megindult a szervezkedés. Csak azok lehettek a termelőszövetkezet tagjai, akik beleegyező nyilatkozatot hoztak a szüleiktől. Itt aztán rendkívül érdekes helyzetek alakultak ki. Az 1956 előtt működött tsz felsolimlott az ellenforradalom idején, az új pedig csak 1958 januárjában alakult meg. A régi tagok közül többen nem léptek vissza. Most aztán viaskodhattak otthon a saját gyerekeikkel, akik nagy lelkesedéssel fogadták a szövetkezet gondolatát és szószólói lettek otthon a közös gazdálkodás eszméjének. Török János vagy B. Barta Imre például még ma is húzódozik a belépéstől, de a gyerekeiknyilatkozatát azért aláírták. Rózsa Sándor 1959-ben léptlt, be a nagy szövetkezetbe, a lánya — Rózsa Marika — éppen kilenc hónappal előzte meg az apját e téren. Az ifjúsági tsz jelenlegi elnökének — Juhász Istvánnak az édesapja 1956-ig a közösben dolgozott, azóta egyénileg gazdálkodik. Mégis a nyáron ő volt az, áld megpirongatta a fiát: — Hallod! Miféle elnök vagy te? Gazos a tengeritek. Eredj, szedd össze a többit, kapáljátok meg. Ha már elnök lettél, szervezd a munkát rendesen! És Juhász Pista kapta a biciklijét, bekarikázta a fél határt, összeszedte a brigádvezetőiket, azok meg a tagokat. Szinte mindmegannyi novella téma természetesen a tagság megválasztotta a vezetőséget. Elnök, könyvelő, pénztáros, brigádvezetők — valamennyien nyolcadikos, hetedikes tanulók közül kerültek ki. A pedagógusok — elsősorban az igazgató — minden elképzelhető segítséget megadtak, anélkül azonban, hogy a vezetőség önállóságát akár a legcsekélyebb mértékben is megsértették volna. A tapasztalatok szerint kitűnő módszernek bizonyult ez a felelősségre való nevelés. A kapott földön a fogatos és a gépi munkát a nagy tsz végezte el, térítés nélkül, segítség gyanánt. Az első évben „Martonvásári MV—5’“-ös hibrid kukoricát vetettek, a legmodernebb agrotechnika felhasználásával, 60-szor 40-es kötésben, fattyazást nem végeztek. Olyan sűrű is lett az, mint a dzsungel. A tsz agronómusa csóválta is a fejét, amikor megnézte. — Nem lesz ebből semmi! — mondta aggodalmaskodva. Rossz jósnak bizonyult, mert akkor csodálkozott aztán nagyot, amikor betakarították a termést: 2 holdon 102 mázsa 60 kilogramm kukorica termett! Hogyan osztották el a jövedelmet? Munkaegységük általában a felnőtt norma ötöde, hatoda. Külön táblázat tünteti fel, mennyi munkateljesítmény ad ki egy egységet, így például az egyenlő kapálásnál, huzatásnál 6 sor, másodolásnál, huzatásnál 9 sor, gazoló kapálás, porhanyósítás 3 sor, tengeritörésnél 1,5 sor... ... Amikor kint jártam a tanyán, éppen aznap tartottak közgyűlést. Debrecenből, a szövetkezeti központtól is kijött egy fiatalember, aki a minta alapszabályzatot ismertette. Nem tudom, ki fogalmazta meg azt a szabályzatot, de hogy nem 12—14 éves gyerekeknek való volt, az bizonyos. Csak hallgatták szegénykék a nyakatokért, száraz szöveget, s ki tudja mennyit értettek meg belőle. Szerencsére az igazgató a „saját nyelvükre” lefordítva megmagyarázta a paragrafusok értelmét. Ezután került sor az új tagok felvételére, majd az új vezetőség megválasztására. Végül nevet kellett választani a szövetkezetnek. Valaki a Petőfi nevét javasolta. Egyszerre lendültek magasba a kezek mindenki elfogadta. A hivatalos címük tehát már így hangzik: „Petőfi Sándor Ifjúsági Termelőszövetkezet". »» Ötvenöt tanyai gyerek ül ' a teremben. És halálos komolyan vitatkoznak arról, hogy az új jövedelmet hogyan osszák ki és mikor. Tavaly 19 forinton kaptak egységenként, az idén elérik a 45 forintot Az elnök pl. 1012 forintot, B. Rózsa Marika 720, Buglyó Fülöp 450, Csendes Imre 449, Buglyó Imre 945 forintot fog kapni. Mire költik majd? Van, aki ruhát vesz, készül a középiskolai életre, van, aki a táborozásra tartalékolja, mások cipőt, órát, táskát, fényképezőgépet és más holmikat vásárolnak belőle. Ötvenöt tanyai gyerek ismerkedik az élettel, a munkával, a közösségi formákkal. Az iskolahagyott növendékek közül nem egy átlépett már a nagy szövetkezetbe. Dóka Irénke is az ifjúsági szövetkezeten keresztül találta meg a nagyobb közösséghez vezető utat. Apja még ma is egyénileg gazdálkodik. A fiatalok zöme megelőzi a szüleit. S talán éppen ebben rejlik a dolog nagyszerűsége. A múlt és a jelen, a régi és az új, a konzervatív és a holnapba néző felfogások világosan és félreérthetetlenül széjjel válnak, elhatárolódnak. Olyanforma ez, mint amikor a színes lepke a régi bölcsőjét elhagyva kiröppen, és mélyen, megyen a magasba, a fény felé ... Tíz mesterséges hold és négy űrrakéta sikeres felbocsátása Nagy István György nyilatkozata az idei eredményekről és az új esztendő terveiről 1959 az égitestek megismerésében és felkutatásában igen gazdag volt. Az eddigi eredményekről, azok tudományos jelentőségéről és a jövő terveiről Nagy István György, a MTESZ asztronautikai szakosztályának vezetőségi tagja a következő tájékoztatást adta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — Vitathatatlan, hogy az emberiség történelmének egyik mérföldköve 1959. szeptember 13-a volt, amikor először sikerült ember által készített tárgyat, a második Sunyikot, idegen égitestre juttatni, a Holdat elérni. Azonban a szovjet űrtechnika másik két eredménye is bámulatra méltó. Az év második napján röpítették fel az első Sunyikot, a naprendszer első mesterséges bolygóját. Az október 4-én elindult harmadik lunyik pedig első ízben tárta fel az ember számára a Hold eddig ismeretlen túlsó oldalát. Mint ismeretes, eddig összesen 22 ilyen testet röpítettek fel : 18 mesterséges holdat és űrrakétát. A kísérletek zöme ebben az évben volt. Tíz mesterséges hold és négy űrrakéta indult el sikeresen. A nemzetközi tudományos világ bámulattal kísérte a szovjet rakétatechnikusok és tudósok nagyszerű sikereit. Természetesen ezek a kísérletek nem öncélúak, a mesterséges égitestek felröpítése nem valamilyen látványosság, vagy szenzációhajhászás kedvéért történik. Minden egyes kísérletnek megvan a maga pontosan meghatározott programja. Az eddig nyilvánosságra került tudományos eredmények közül kiemelkedik a földünket körülvevő erős sugárzású, úgynevezett Van Allen-övezetek felfedezése. Hasonlóképpen nagy fontosságú a második lunyik észlelése arról, hogy a Holdnak nincs mágneses tere. Az eddigi nagy eredmények után arra lehet következtetni, hogy a következő években további nagyszámú mesterséges égitestet, lunyikokat és űrrakétákat indítanak majd útnak. Készítenek olyan űrrakétákat, amelyek a Holdra fékezve szállnak le, nem zúzódnak öszsze és így a magukkal vitt tudományos eszközök hoszszú időn keresztül küldik a Földre tudósításaikat a holdi viszonyokról. Ugyancsak várható olyan eszközöknek a felröpítése, amelyek a Hold közelébe érve, annak mesterséges holdjává válnak és a beépített műszerek és televíziós berendezés folyamatos közvetítést ad a tudományos világnak. Azt hisszük, nem soká várat magára a Vénus bolygó felé elinduló kutatórakéta sem. Lehetséges, hogy már 1960-ban sor kerül arra, hogy az emberek is felmerészkedjenek 100—150 kilométerre, esetleg még nagyobb magasságokba is. A nagy fáradsággal és költséggel előkészített kísérletek főleg a tudomány részére megbecsülhetetlen értékek. Az eddigi sikerek arra engednek következtetni, hogy az új esztendő ismét nagy lépésekkel viszi majd előre az űrhajózás tudományát. A hét megmutatásnál Giulietta Masinával a főszerepben láthatjuk a mozik műsorán a Cabiria éjszakái című olasz filmalkotást A tenger törvénye című új bolgár filmet is mától játszszák a debreceni filmszínházak W &PLO5 1959. DEC. 3L. CSÜTÖRTÖK