Hajdú-Bihari Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-26 / 97. szám

Kodály Zoltán Debrecenben Jelentős zenei esemény színhelye volt vasárnap Deb­recen. A debreceni zenei he­tek keretében új magyar kó­rusművek kerültek bemuta­tásra a Gördülőcsapágy-gyár dísztermében, amelyen meg­jelent Kodály Zoltán is, a nagy magyar zeneszerző. A háromszoros Kossuth-díjas ki­váló művész vasárnap a dél­előtti órákban érkezett a vá­rosba feleségével együtt. A nevét viselő zeneművészeti szakiskolában a fogadáson megjelent és köszöntötte Pallós Imre, a MSZMP Haj­­dú-Bihar megyei végrehajtó bizottságának tagja, a Haj­dú-Bihari Napló felelős szer­kesztője, Arató Attila, a vá­rosi tanács népművelési cso­portjának vezetője. Ezután Gulyás György Liszt-díjas karnagy, a szakiskola igazga­tója, a szakiskola tanárai, a kétszeres nemzetközi díjas Kodály Kórus tagjai, az is­kola növendékei köszöntötték. Kodály Zoltán hosszasan el­beszélgetett a tanárokkal, nö­vendékekkel, a kórus tagjai­val debrecen zenei életéről, a szakiskola munkájáról. Ked­ves és megható epizódja volt az ünnepségnek, amikor a vámospércsi iskola úttörő énekkara — akik a felszaba­dulási seregszemle alkalmá­ból tartózkodtak Debrecen­ben — megkérték Kodály Zoltánt, hogy hallgassa meg néhány énekszámukat. Kodály Zoltán szívesen tett eleget a kérésnek és dicsérő szavak­kal nyilatkozott az úttörő énekkar jó munkájáról. Délután a Gördülőcsapágy­­gyár Nyugati utcai részlegé­ben tett­­ látogatást, ahol már nagyban gyülekeztek az ér­deklődők a hangversenyre. Az ünnepi esemény előtt Balogh Béla, a gyár igazgatója, Pata­ki Gyula, a pártbizottság tit­kára és az üzem vezetősége rövid fogadást adott a nagy művész tiszteletére. A talál­kozón jelen volt Biri András, az MSZMP városi végrehajtó bizottságának tagja, Víg Jó­zsef, a megyei tanács v. b. el­nökhelyettese. A baráti han­gú találkozón Kodály Zoltán érdeklődött az üzem és a munkások élete iránt, majd a gyár vezetőségével együtt részt vett az új magyar kó­rusművek bemutatóján. A műsorban Ottó Ferenc, Hi­bán Antal, Temessy Tamás, Kocsár Miklós, Dávid Gyu­la, Soproni József, Járdányi Pál és Vántus István művei szólaltak meg a Debrecen­i Kodály Kórus, a Vígkedvű Mihály utcai általános isko­la énekkara, valamint a szak­iskola zenekarának tolmácso­lásában. A kórusokat Gulyás György és Bíbor Barnabásné vezényelték. Kiemelkedő eseménye volt az ünnepségnek Kodály Inter­­mezzója a Háry Jánosból, va­lamint Kodály Zoltán szemé­lyes kívánságára a debrece­ni munkáskórusok szereplése, Ternyei András és Szigeti Gyula vezénylésével. Mind­kettőt, akárcsak az egész hangversenyt, hatalmas ér­deklődés kísérte. A műsor be­fejeztével a közönség többször szólította ismétlésre a kóru­sokat. Másnap, hétfőn délelőtt, a Péterfia utcai általános is­kolát kereste fel Kodály Zoltán. Balogh József, az is­kola igazgatója üdvözölte a kedves vendéget, majd a má­sodik C osztályba kalauzolta, ahol Rimóczy Gáborné tartott énekórát a gyerekeknek. Az osztály tanulói dallal és vi­rággal fogadták látogatójukat, majd talpraesetten, ügyesen, a gyereklélek minden finomsá­gát csillogtatva tettek tanú­bizonyságot szorgalmukról, tu­dásukról. A tetszetős, sikeres és kitűnő eredményeikről ta­núskodó óra után Kodály Zoltán meleg szavakkal bú­csúzott az iskola növendéké­től, további munkára és ta­nulásra biztatva őket. Délelőtt 10 óra körül Palás Imre és Gulyás György kísé­retében a Gördülőcsapágy­gyár új üzemrészeit kereste fel. A gyárban nagy érdeklő­déssel szemlélte meg az egyes üzemrészeket és a különböző munkafolyamatokat. A gyár­ban Frank János, az üzem fő­mérnöke és Varga Sándor, a Gördülőcsapágy-gyár párt-vég­rehajtó bizottságának tagja kalauzolták. Tájékoztatták Kodály Zoltánt a hatalmas üzem életéről, a munka egyes folyamatairól. Kodály Zoltán elsőnek a golyós­üzemet kereste fel, ahol a csapágygyártás legfon­tosabb mozzanatai folynak. Ezt követően a szerszám­műhelyben tett látogatást, majd a hidegprés és a for­gácsoló üzemben figyelte meg az ott folyó munkálatokat. A több mint kétórás láto­gatás után a Csapókerti álta­lános iskolát kereste fel Ko­dály Zoltán, ahol az iskola növendékei, Paár Alajosné, az iskola igazgatója és Nagy István, az MSZMP csapókerti területi szervezet titkára kö­szöntötte a kiváló zeneszerzőt. A kedves és baráti fogadáson Kodály Zoltán elbeszélgetett az iskola növendékeivel, a ta­nárokkal, majd búcsút vett az üdvözlésére megjelentektől és a délutáni órákban elutazott Debreceniből. A szakiskola tanárai és növendékei üdvözlik névadójukat A Gördülőcsapágy-gyárban Frank János főmérnök kalau­zolta a kedves vendéget A megyében 1500 népi ülnököt választanak Megkezdődtek Hajdú-Biharban a népi ülnök­jelölő gyűlések Ismeretes, hogy a népi ül­nökök újraválasztását ez év­ben elrendelték az egész or­szág területén. A megyében az Igazságügyi Minisztérium rendelkezése szerint összesen 1.300 népi ülnököt kell meg­választani. Lényegesen többet tehát, mint amennyi az ülnö­kök száma eddig volt. A dolgozó nép szélesebb rétegei nagyobb számban fogják te­hát kivenni részüket a bírás­kodás, az igazságszolgáltatás ellátásában. A megyében máár meg­kezdődtek az ülnökjelölő gyűlések. A választásokat Hajdú-Bihar­­ban ez év június hó végéig kell megtartani. Az előkészítő munkák, a jelölőgyűlések már nagyban folynak. A választásokért felelős bi­zottság, a megyei tanács, a szakszervezet és a megyei bí­róság elnökéből áll. Ez a bi­zottság már számszerűen meg­állapította, hogy a megye te­rületén mely üzemek, válla­latok, közösségi szervek stb. hány fő ülnököt hozhatnak javaslatba megválasztásra. A bizottság kéri a megye valamennyi dolgozójának se­gítségét, a választások sike­res és eredményes lebonyolí­tásához. Az ülnökbíráskodás igen fontos és megtisztelő fel­adat. Ezért választásra az illetékes szervek olyanokat jelöljenek, akik minden tekintetben él­vezik dolgozótársaik bizalmát. Feddhetetlen jelleműek és al­kalmasak a bírói feladatok ellátására. A választásokért elsősorban a tanácsok és a szakszerve­zetek felelősek. Az ülnököket az illetékes tanácsok tanácsülésen vá­lasztják meg. A fiatalkorúak bíróságá­nak tanácsában az egyik ül­nöknek pedagógusnak, a má­siknak pedig nőnek kell len­ni. A fiatalkorúak bíróságá­nak pedagógusülnökeit, fi­gyelemmel a fiatalkorúak kü­lönleges helyzetére és a ne­velési szempontokra, a peda­gógus szakszervezet megyei bizottsága jelöli ki. A dolgozók akaratának minél szélesebb körben való érvényesülése érdekében, az üzemekben, vállala­toknál, hivatalokban a dolgozók jelölik ki a megválasztandó ülnökö­ket. Az ülnökjelölés joga megil­leti a termelőszövetkezetek vezetőségét, a Hazafias Nép­frontot, valamint a nőtaná­csokat. Ezek a szervek a dolgozó parasztok, termelő­szövetkezeti tagok, nyugdíja­sok, valamint a háziasszo­nyok köréből jelölnek ki ül­nököket A debreceni járásban, ahol ötvenkét járási ülnököt vá­lasztanak, jelölőgyűlést már szombaton tartottak Balmaz­újvároson, ahol a Kossuth Tsz tagsága Németh Sándor tsz-tagot jelölte népi ülnök­nek. A Balmazújvárosi Gép­állomáson Fekete Antalt je­lölték. Mindketten már elő­zőleg is népi ülnökök voltak és igen jól elllátták felada­tukat. Palánta ültető gép bemutató a földesi Rákóczi Tsz-ben Érdekes bemutatót rende­zett a MÉK csütörtkön dél­előtt a földesi Rákóczi kertészetében. Egy palánta ültető géppel ismerkedtek meg a meghívottak: kertészeti szakemberek, termelőszövet­kezeti vezetők és magánker­tészek. A bemutatót Klucsik Emil, a MÉK osztályvezetője nyitotta meg, azután Precz­­ner Gábor, a Mezőgazdasági Akadémia kertészeti kísérleti telepének vezetője a zöldség­féléknek az élelmezésben ját­szott szerepéről és a palánta ültető gép hasznosságáról be­szélt. Jámbor István, a földe­­si Rákóczi Tsz elnöke pedig a szövetkezet kertészetéről tá­jékoztatta a megjelenteket. A bevezető beszédek után Papp Gyula, a MEZŐSZÖV mérnöke részletes ismertetést tartott a TP 4-es palánta ülte­tő gépről, mely a törökszent­miklósi Mezőgazdasági Gép­gyár gyártotiánya. Nagyüzemi kertészeteink eddig idegen gyártmányú, el­sősorban NDK-ban készített gépekkel próbálták a palán­tázást, ezt a rendkívül szapo­­rotlan, kézierővel, nagy ter­melési költséget és komoly időmennyiséget felemésztő munkafolyamatot megköny­­nyíteni. Most már a török­szentmiklósi üzem is állít elő hasonló célra alkalmas gépet, melynek használatára évről év­re nagyobb lehetőség nyílik. Az ültető gép — amit egyéb­ként Maulwurf vontat — négysoros. A vontató gép ve­zetőjét nem számítva öt em­ber szükséges hozzá: négy adagoló és egy kiszolgáló, áld az elfogyott palánták pótlásá­ról gondoskodik. A gép órán­ként 9—10 000 palántát ültet el, napi teljesítménye — a te­rületet számítva — mintegy három hold. Kézi erővel egy személy óránként csupán 350—400 palántát képes elül­tetni, s egész nap mintegy 80—90 négyszögölnyi területen tudja elvégezni a munkát. A gép tehát sok embert helyet­tesít és ezáltal csökkenti a zöldség előállítási költségét. Másik nagy előnye, hogy használatával nem húzódik el sokáig a palántázás, ahelyett a legalkalmasabb időben né­hány nap alatt elkészülhetnek vele. Miután Papp mérnök el­mondta az általános tudniva­lókat, a részvevők munkavég­zés közben is megtekintették a gépet, mely a következő­képpen működik: Az adagoló személyzet forgó tárcsába he­lyezi a palántát, a tárcsa előtt egy sörnyitó csoroszlya árkot váj a földibe, s a forgó tárcsa az árokba állítja a palántát, melynek nincs alkalma eldől­ni, mivel a tárcsát kétfelől be­fogó tömörítő kerekek azon­nal elföldelik a tövét. A bemutató részvevőinek igen tetszett a gép munkája, s egyhangú megállapításuk az volt, hogy a palánta ültető nagymértékben megkönnyíti a jövőben a nagyüzemi kerté­szetek dolgát. Említést érdemel, hogy a MÉK-nek ez idő szerint három palánta ültető gépe va­n, a másik kettő ez idő szerint a ká­bai Vörös Csil­lag Termelőszö­vetkezet, illetve a sárándi Dózsa Termelőszövetkezet kertészetében végzi a munkát. Amikor jelenlegi állomáshe­lyükön elkészülnek a palánta ültetéssel, természetesen más tsz-ekbe viszik őket. Valószí­nű, hogy a bemutató pozitív tapasztalatai alapján megnő irántuk a kereslet, ami egyéb­ként kívánatos is, mivel Haj­­dú-Bihar megye termelőszö­vetkezeti kertészeteinek igen nagy — az idén 1800 hold — a palántával beültetendő terü­lete. Hogyan szervezzék üzemüket a termelőszövetkezetek? Kibővített szakbizottsági ülés és tapasztalatcsere a Hajdúszoboszlói egyetemi tangazdaságban A megyei üzemszervezési szakbizottság pénteken egész­napos kibővített ülést és az­zal egybekötve tapasztalat­­cserét rendezett az Agrártu­dományi Egyetem hajdúszo­­boszlói tangazdaságában. A kibővített ülésre meghívtak számos termelőszövetkezeti vezetőt is, azokból a tsz-ek­­ből, melyek az év elején be­következett változás ered­ményeképpen rövidesen üzem­rendezésre szorulnak. A szö­vetkezeti vezetőket azért hív­ták meg, hogy egy kiválóan gazdálkodó nagyüzem — ami­lyen a szoboszlói tangazda­ság — tapasztalataiból me­rítve könnyebben és célsze­rűbben oldhassák meg felada­taikat. Dr. Gönczy Iván javasla­tot tett a napirendre is. Mi­vel a tangazdaságról minden részvevő jóelőre megkapta a sokszorosított tájékoztatót, s azt alaposan áttanulmányoz­hatta, azt indítványozta, dél­előtt nézzenek szét az üzem területén, szemléljék meg a majorokat, járják be a ha­tárt és a látottak, valamint a tájékoztatóból ismert tények alapján délután tartsanak megbeszélést. A gazdaság megtekintése­kor Kurucz Gyula igazgató kalauzolta a vendégeket. Be­mutatta nekik a szarvas­­marha állományt, tüzetesen ismerette közben a borjak ne­velését, melyben a tsz-veze­­tők számára volt az érdekes, hogy a szopós borjakat nem anyjuk tejével, hanem bizo­nyos mértékig fölözött tej­jel táplálják, az elválasztott növendékeket pedig nem is­tállóban, hanem a szabadban — elkerített karámban — tartják télen-nyáron. Az előb­bi a tejköltség csökkentésé­vel, az utóbbi a drága istál­ló költségeinek kiiktatásával teszi olcsóbbá a borjak neve­lését. A másik üzemegységben a juhok olcsó, gazdaságos el­szállásolása volt a tanulság. Útközben a vendégek megte­kintették a gazdaság cukor­répa tábláját is és megnéz­tek egy négyzetes kukorica­vetést. A látnivalókhoz Ku­rucz Gyula igazgató minde­nütt bőséges magyarázatot fű­zött. A fő dolog, amit a szö­vetkezeti vezetőknek be akart mutatni — s ez tökéletesen sikerült —, hogyan lehet mi­nél olcsóbban, gazdaságosab­ban termelni mind az állat­tenyésztésben, mind a nö­vénytermesztésben. Mindaz, amit megtudtak a tangazdaságról, mély benyo­mást keltett a vendégekben. A sok-sok kérdés, amit dél­után Kurucz Gyulának fel­tettek, erről tanúskodott. Ér­deklődtek mindenféle részle­tekről, a különféle termékek önköltségének alakulásáról többek között, s azt a kér­dést feszegették főképpen, ho­gyan lehetne a termelőszövet­kezetek viszonyai között ha­sonló gazdálkodási rendet ki­alakítani. A kérdésekre vá­laszolva Kurucz Gyula töb­bek között igen érdekes fej­tegetésbe bocsátkozott: azt tanácsolta a termelőszövetke­zeteknek, hogy az istállók építésében feltétlenül az ol­csó, házilagos előállítás elvét kövessék. Nem baj, hogy így az építmény esetleg nem bír­ja sokáig, sőt bizonyos tekin­tetben jó is, mert a millió forintos költséggel megépített masszív istállók amellett, hogy a férőhely drágaságával eme­lik a tenyésztés költségeit, hosszú időre konzerválják a tartásmódot, ami pedig a mos­tani körülmények között is igen elmaradott, nem tart lé­pést a növénytermesztés óriá­si előrehaladásával. Az állat­­tenyésztés fejlődése, az állati termékek olcsóbb előállítása nem a férőhelyen, hanem el­sősorban a tartásmódon mú­lik. Megválasztották az ÉDOSZ új területi bizottságának tagjait Mint már arról vasárnapi számunkban beszámoltunk, az ÉDOSZ küldött­közgyűlést tartott szombaton Debrecen­ben. Az ÉDOSZ területi bi­zottságának beszámolója, va­lamint a számvizsgáló bizott­ság jelentése után tartalmas vita bontakozottt ki a köz­gyűlésen. A vitában felszó­laltak Márta Imre, a Barom­fifeldolgozó Vállalat szakszer­vezeti bizottságának elnöke, Huszti Ferenc, a dohánygyár, Szabó Dezső, az Állatforgalmi Vállalat, Siska József, a Hű­tőipari Vállalat, Szűcs Ist­ván, a vágóhíd, Kovács László­né, a gépi fermentáló dolgozó­ja. A vitában részt vett Huszár István, a Tejipari Vállalat igazgatója, Papházi Sándor, a Malomipari Egye­sülés igazgatója. Felszólalt a tanácskozáson Técsi Gyula, az ÉDOSZ titkára, valamint Gurbán György, a megyei pártbizottság ipari osztályá­nak vezetője. A beható vita után elfo­gadták a határozati javasla­tot, majd sor került az új te­rületi bizottság és a szám­vizsgáló bizottság megválasz­tására. A területi bizottság tagjai lettek: Elnök: Böjti Sándor, titkár: Salánki Lajos, szervező titkár : Lőrinczi Já­nos. Tagok: Pozsonyi Lász­lóvá, Sajtos Antal, Kénes Ist­ván, Hadházi Barnáné, Lő­­rincz Róza, Szűcs Géza, Vida Ernő, Kovács Pál, Bereczki Istvánné, Kiss Sándor, ifjú Orosz János, Mészáros Mar­git. Újjáalakult két tudományos egyesület A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület korábban az Alföldi Nyomda üzemi csoportjaként működött. Az elmúlt napokban az egyesület újjáalakult és megválasztot­ták az új vezetőséget. A Pa­pír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület mint helyi csoport ezentúl a MTESZ keretében működik. Elnöknek Kovács Mihályt, az Alföldi Nyomda igazgatóját, társelnöknek Székely Jánost, az Alföldi Nyomda műszaki vezetőjét és Kobzos Józsefet, a Szabadság Lapnyomda műszaki vezető­jét választották meg. A tit­kár Sinaly József, az Alföldi Nyomda dolgozója lett. Szer­vező titkár: Boross József, a Szabadság Lapnyomda főmű­vezetője. Vezetőségi tagok Kosztyu István, Varga József, Köttösi József, Szendrei Fe­renc, Dapsy Miklós. A Bőripari Tudományos Egyesület korábban a Hajdú­sági Bőr- és Cipőgyár üzemi csoportjaént dolgozott. A na­pokban ez az egyesület is megalakult és elnöknek Mé­hes Jánost, a Bőr- és Cipő­gyár igazgatóját, társelnök­ök Pajna Sándort és Cserép Károlyt, titkárnak pedig Vis­­nya Sándort választották meg. Vezetőségi tagok lettek Riv­­nyák Antal, Papp Antal, Szántai Gyula, Szabó Mihály, Lajtos Béla.

Next