Hajdú-Bihari Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

A Minisztertanács jóváhagyta az 1961. évi népgazdasági tervet (Folytatás az 1. oldalról) haságosan exportálható terméket bocsásson a kül­kereskedelem rendelkezé­sére. Beruházás Beruházásra a­ terv 30,7 mil­liárd forintot irányoz elő. A beruházási terv legfőbb célja, hogy a rendelkezésre álló esz­közök leghatékonyabb fel­­használásával biztosítsuk mindenekelőtt a folyamat­ban levő beruházások mi­nél gyorsabb ütemű foly­tatását, illetve befejezését. Ipari beruházásokra a terv mintegy tizenötmilliárd forin­tot irányoz elő. Ennek 23 szá­zaléka szolgál az energiahordo­zó anyagok termelésének fej­lesztésére, 44 százaléka a nyersanyagot termelő ipar­ágak és 33 százaléka a feldol­gozóipar fejlesztésére. A mezőgazdaság fejlesztésé­re a terv 5,1 milliárd forint beruházási biztosig ebből 2,4 milliárd forint beruházás a termelőszövetkezetekben va­lósul meg. A közlekedés fejlesztésére 2,5 milliárd forintot fordítunk. 317 nagyobb létesítmény üzembe helyezése van a tervben. 1961-ben egyebek között befe­jeződik a Dunai Vasmű kok­szolója és salakhabosítója. Az erősáramú iparban befejező­dik az Akkumulátorgyár, a Trafiszvill és­ a Csepeli Trafó­­gyár, a műszeriparban pedig a Kórházi Berendezések Gyá­rának, az Elektromos Készülé­kek Gyárának, valamint az Elektronikus Készülékek Gyárának a bővítése. A textil­ipar kapacitása 46 000 orsó üzembeállításával bővül, befe­­­jeződik a Kispesti Textilgyár automatizálása. A népgazdaság egész terüle­tén, de különösképpen az ipari beruházásoknál fokozottabban érvényt kell szerezni a beru­házások koncentrálására vo­natkozó korábbi határoza­toknak. Biztosítani kell az épí­tési idők és az építési költsé­gek gyorsabb csökkentését,­­ adatokat állít dolgozó népünk elé. Teljesítése feltétlenül meg­kívánja, hogy a termelés min­den területén az év első nap­jától kezdve lendületes és jól szervezett munka folyjék. Az 1961. évi terv második öt­éves tervünk első­­esztendejé­nek terve. Megvalósításával to­vább erősödik és gazdagodik hazánk, a Magyar Népköztár­saság, növekszenek dolgozó né­pünk jólétének anyagi alapjai. "­­. (MTI) Életszínvonal, lakásépítés, áruellátás A nemzeti jövedelem 1961- ben az 1960. évihez képest 7 százalékkal növekszik. A nem­zeti jövedelemből a lakosság fogyasztási alapja 4,1 százalék­kal nő. A hároméves tend folyamán a tervezettet jelentősen meg­haladó mértékben megnöveke­dett átlagjövedelem biztosítá­sa mellett a munkások és alkalma­zottak reájövedelme 1,8 százalékkal magasabb lesz, mint 1960-ban volt. Az állami kiskereskedelem áruforgalma 4,6 százalékkal nő. Állati termékekből azon­ban — bár ez évben a tavalyi­nál több hús, tej, tojás, vaj kerül forgalomba — a lakos­sá® növekvő igényeit nem tudtuk teljesen kielégíteni. A belkereskedelmi fogalom­ban a bolti élelmiszerek el­adása 3,8 százalé­kal, a­ ruhá­zati cikkeké 3,8 százalékkal, a vegyes iparcikkeké 6,8­ száza­lékkal.. a" vendéglátóüzemek forgalma pedig 3­0 száz'?'!*'-val növekszik.. .Lénye®esen több televíziót, ' hűtki’e’rvényt, porszívót, bútort biztosít a terv a lakosságnak. 1961-ben az állam csak­nem két és fél milliárd forintot fordít lakásépítés­re. Állami­ kivitelezésben és magánerőből összesen több mint 46 000 lakás építése feje­ződik be. Az egészségügyi ellátás fej­lesztésében a legjelentősebb 1200 kórházi ágy létesítése. A kulturális beruházások közül a legfontosabb mintegy 900 ál­talános iskolai és középiskolai tanterem megépítése. Az 1961- évi terv sikeres végrehajtása céljából a kor­mány kötelezte a minisztériu­mok és más irányító szerveit vezetőit, hogy a — tervek vál­lalati kiadásán túlmenően — intézkedéseket dolgozzanak ki az előirányzatok valamennyi részletének tervszerű megva­lósítására. A gazdasági élet minden te­rületén biztosítani kell a szi­gorú tervfegyelmet. A takaré­kosság és a fegyelmezett mun­ka jegyében meg kell akadá­lyozni a pazarlást, a népvagyon herdálását, a nép érdekeit sér­­tő fegyelmezetlenséget, és la­zaságokat. Ez minden gazdasá­gi vezet- alanyelő kötetn««é®e. Az 1961. éves terv reális fel­ 2 1961. JANUAR L A Donsetle 7220 család rlasztotta a szövetkezeti utat a m­egyében (Folytatás az 1. oldalról) tartottak Hajdúdorogon, már nyugodtan mondhatták ki: meg kell gyorsítani az átszervezés befejezését, hogy a tavaszi munkák megkezdéséhez, a ter­vek készítéséhez mielőbb hoz­zá tudjanak kezdeni. Hajdúnánáson is — mint az elmúlt hetekben — több száz dolgozó paraszt lépett be a termelőszövetkezetekbe. Alig két héttel ezelőtt mintegy 50 családdal­ Rákóczi néven új szövetkezet is alakult, ebben a hajdúsági városban. Vezetősé­get ekkor még nem választot­tak, számítva arra, hogy a fej­lődés folyamán több olyan, te­kintélyes dolgozó paraszt lép majd be a termelőszövetkezet­be, akik eddig egyénileg mű­velték földjüket. Számításuk valóra is vált, hiszen tegnap már közel 200 tag­ja volt Hajdúnánás új ter­melőszövetkezetének, a Rákóczi Tsz-nek, és föld­területük meghaladta­­ a 200 holdat. A szervező bizottság most már átadja a helyét a vezetőségnek, azoknak a vezetőknek, akiket tegnap választott meg a tag­ság. Mert tegnap zajlott le az az ünnepélyes esemény, ame­lyen kimondották a Rákóczi Termelőszövetkezet végleges megalakulását, megválasztot­ták a szövetkezet vezetőit s tárgyaltak arról, hogy a vidi részen is közös erővel és aka­rattal nagyüzemi módon mű­velik meg ebben az esztendő­ben már az eddig még szét­szórt parcellákat. Az 1960-as év tehát nem­csak a meglevő szövetkezetek gazdálkodásában volt ered­ményes a megyében, hanem abban is, hogy újból ezer és ezer dolgozó paraszt győződött meg a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről és lépett a közös gazdálkodás útjára. ------------------------­ Tűz ütött ki­­ a Hungária kamaraszínházban December 31-én , fél nyolc tájban,nagy tömeg állt a deb­receni Hungária kamaraszín­ház előtt és a színház közönsé­gével együtt várta a fejlemé­nyeket. A nemrégen megnyi­tott kamaraszínházban ugyan­is kisebb tűz ütött ki, melynek oka az volt, hogy a falba épí­tett, és túlhevített fűtőberen­dezéstől meggyulladt a fal mű­anyag borítása. A hétórás elő­adásit abba kellett hagyni. A kiérkezett tűzoltóság csáká­nyokkal bontotta a műanyag falat, hogy a­ lappangó tűzfész­ket megtalálja és megszüntes­se. A tűzoltóság a rendőrséggel egyetértésben úgy döntött, hogy nem lehet előadást tar­tani sem szilveszterkor, sem újév napján.­További előadá­sok megtartásáról, illetve azok időpontjáról a legköze­lebb megjelenő lapunkban adunk tájékoztatást. Mihail Solohov üzenete a magyar népnek London. Mihail Solohov, a világhírű szovjet író magán­látogatás során családjával tíz napot töltött Angliában. A Csendes Don, az Új ba­rázdát szánt az eke, az Em­beri sors­, a szovjet irodalom immár klasszikusnak számító remekműveinek szerzője el­utazás előtt a Magyar Táv­irati Iroda londoni tudósító­ját a következő üzenet továb­bítására kérte fel: „A legjobb kívánságaimat küldöm a ma­gyar népnek az új esztendő­re! Sok sikert 1961-ben!” A magyar és szovjet államférfiak táviratváltása­ ­ Az új év alkalmából a ma­gyar és a szovjet államférfiak az óév utolsó napján távirat­ban tolmácsolták újévi jókí­vánságaikat, üdvözletüket. Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első­titkára, a Szovjetunió Minisz­tertanácsénak elnöke és L. I­­Brezsnyev, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának elnöke kül­dött újévi üdvözletet Dobi Ist­vánnak, az Elnöki Tanács el­nökének, Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és dr. Münnich Ferencnek, a forradalmi mun­kás—paraszt kormány elnöké­­nek. A táviratra a címzettek válaszoltak. Vlagyimir Novikov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának­­ elnökhelyettese, az Állami­­ Tervbizottság elnöke a szovjet­­ rádió magyar nyelvű adása­­ keretében újévi jókívánságo­­­­kat küldött a magyar nép­nek. ■«­%. ■%) Aláírták az 1961. évi isgyar-bikai árrcsereterpfii laegállapodást A Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság keres­kedelmi küldöttségei között 1960. december 24-e és 31-e között tárgyalások folytak Budapesten kereskedelmi, fizetési, hitelnyújtási és mű­szaki-tudományos együttmű­ködési kérdésekről, valamint az 1961. év­ K­r­a­kub"'­ árucsereforgalomról az ez év szeptemberében Havanában aláírt megállapodás alapján. A tárgyalások eredményeként december 31-én aláírták, a két ország kölcsönös áruszállítá­sairól szóló megállapodást. Az egyezmény szerint :A Ma­gyar Népköztársaság a többi között szerszámgépeket, hű­­tőgépkocsikat, dömpereket, traktorokat, műszereket, tex­tiliákat, vegyipari ék'­.'iket gyógyszereket szállít rézikon­­centrál,­­nikkeloxid, nyersbőr, kordfonal, műrost, cukor és egyéb kubai áruk ellenében. -------------­a­rtsv armed trisftt­osods '•& I -tuurm.. nstkéiserrsuai . : Elutazott a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége A Vietnami Demokratikus Köztársaság korámnyküldött­­sége, amely Nguyen Duy Trinh miniszterelnökhelyet­­tesnek, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának az állami tervbi­zottság elnökének vezetésével hazánkba látogatott, szomba­ton­­ délelőtt, elutazott Ma­gyarországról. A küldöttség Budapestről a Szovjetunióba utazott. A vietnami kormánykül­döttség búcsúztatására a Nyu­gati pályaudvaron megjelent Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, Csergő János ko­hó- és gépipari miniszter, Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Kossa István közle­kedés- és posta­ügyi miniszter, Kiss Árpád, az Országos Terv­hivatal elnöke, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes s több minisztérium képviselő­je. Ott volt a búcsúztatásnál Nguyen Van Hong, a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Jelen volt­ az elutazásnál V. I. Usz­­tyinov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete. Nguyen Duy Trinh mi­niszterelnökhelyettes, a viet­nami kormányküldöttség ve­zetője elutazása előtt meleg szeretettel szólt magyaror­szági látogatásának tapasz­talatairól, majd Magyarország minden dolgozójának sok si­kert, eredményes tevékeny­séget, boldog új esztendőt kí­vánt. (MTI) Újabb fürstelések Brüsszel utcáin Brüsszel.­­ Brüsszel sikte­rén szombaton a kora dél­előtt mintegy négyezer főnyi tömeg gyűlt össze és tünte­tett a pénteki rendőrerror el­len. Mint az AP és a Reuter megjegyzi, az előző napoktól eltérően a fekete és vörös zászlókat lengető tömeg most néma csendben haladt és far­kasszemet nézett az­ útvona­lak mentén teljes harci ké­szenlétben álló rendőrökkel. A tüntetőik között egy ifjú­sági szervezet tagjai röpcé­dulákat osztogattak. A röp­lapok jelszavai tükrözik a fe­szültséget: „Nem alkuszunk a munkások gyilkosaival!” „Előre a munkáskormány megteremtéséért A tüntetéssel egyidőben a szocialista párt brüsszeli szék­házában mintegy kétezer sztrájkoló tömeggyűlést tar­tott. (MTI) Véres tüntetés Mexikóban Chilpancingo.­­ Mint az AP jelenti, pénteken nagy tünte­tés színhelye volt Chilpancin­go, a mexikói Guerrero ál­lam székvárosa. Mintegy ez­ren­ tüntettek Raul Caballero Aburto kormányzó ellen, akit korrupcióval és a közvagyon hűtlen kezelésével vádolnak. A kormányzó katonaságot ve­zényelt ki a tüntetők ellen. A karhatalom és a tüntetők kö­zött történt összetűzésnek az amerikai hírügynökség érte­sülése szerint tizenöt halálos és több mint harminc sebesült áldozata van. (MTI) A kapunyitás éve Afrikában 1960-ra — most már úgy is mondhatjuk, hogy az elmúlt esztendőre — egy igen jel­lemző jelző született: Afrika éve. Most, amikor általában mindenütt az elmúlt év ese­ményeinek summázása folyik, mi hadd ragadjuk ki épp ezt, a gyarmatok és félgyarmatok kiszakadását az imperialista érdekszférából, az imperia­lista tulajdonból. Az elmúlt évben 17 afri­kai­­ ország és Ciprus nyerte el függetlenségét. Ez a folya­mat lényegében nem más, mint az, amit a lenini forra­dalom megindított, s mely­nek végső kimenetelét a szo­cializmus győzelmi sorozata már kezdetében meghatároz­ta. Ma, napjainkban a lenini forradalom részét képező sod­rásinak vagyunk tanúi, mikor szemünk láttára válnak füg­getlenné az egykori gyarma­tok. A függetlenné vált országok esetében 1960 fényesen bizo­nyította, hogy mennyire lég­­ből csapotta­k azok a volt gyar­mattartók által fel­röppentett hírek, hogy a függetlenséget az afrikai népek „ajándékba kapták”. A függetlenség meg­adása előtt szinte mindenütt f élénk szabadságmozgalmak kényszerítették az események ilyen alakulását. Nem komp­romisszumok és alkuk jellem­zik a gyarmatok függetlenné válását, hanem , szükségszerű részei annak a történelmi fo­lyamatnak, mely ma már megállíthatatlan. . . Viszont, az események meg­mutatták azt is, hogy az afri­kai államok számára a füg­getlenség elnyerése nem cél, hanem csupán eszköz ahhoz, hogy a látványos aktusok közben deklarált részleges függetlenség mellé megszerez­zék a gazdasági, politikai és kulturális önállóságot is. Mert a volt gyarmattartóik külön­böző manőverekkel mind azon mesterkednek,­ hogy be­folyásukat tovább is megőriz­zék. Ha csak a legvéresebb és­­legdrámaibb példát, Kon-­, gót idézzük, akkor is világos, hogy a cél és eszköz közti kü­lönbség guineaiak által való — de azóta általánosan elfo­gadott — szétválasztása jo­gos és időszerű. A függetlenné válás —mint azt Kende István megálla­pítja a Valóságban írt elvi jelentőségű cikkében — „ka­punyitás a gyarmati népek számára a kizsákmányolás alól való felszabaduláshoz”. 1960 — mondhatjuk ebből következően — tehát a kapu­nyitást jelentette 17 ország számára, amelyek az eddigiek szeriint méltón sorakoztak azok mellé, akik hosszabb­­rövidebb ideje már a függet­lenség kiteljesítéséért küzde­nek. Viszont ez a küzdelem egyre nehezebb lesz, s ezt a megállapítást is az előző év tapasztalatainak alapján mondhatjuk. Oka abban ke­resendő, hogy a volt gyarmat­­tartók a hosszú időikig gya­korlatot képező brutális mód­szerek helyett újakat keres­tek, melyek homályos vol­tuknál és szövevényességük­nél, agyafúrtságuknál és sokszor kecsegtető küllemük­nél fogva csak idő múltán lepleződtek le teljes mezte­lenségükben. E módszerek között mint legjellemzőbbet említjük a külföldi tőske fo­kozott beáramlását az új ál­lamokba. De jóel­őre azt is megmondjuk, hogy az 1960-as év tapasztalatai szerint itt nem a „klasszikus” gyarmat­­tartó országok tőkéjéről, ha­nem a lassan, a hátsó ajtón ■beszivárgó amerikai és nyu­gatnémet tőkéről van szó. Jellemző számadat az, mely bizonyítja, hogy az elmúlt 18 esztendő alatt az USA—Afri­ka kereskedelem öt és fél­szeresére, a magánberuházás húszszorosára nőtt. Az Afriká­ban befektetett amerikai tőke 30 százalékos haszna újabban csak fokozza az érdeklődést, s a régi gyarmatosítók he­lyett egy bizonyos újkolonia­­lizmus veszélye fenyegeti a függetlenné vált országokat. Az afrikai országok veze­tőinek közös tanácskozásai azonban világosan kifejezés­re­ juttatták, hogy látják e a folyamat veszélyeit, s éppen tesnek következtében egyre szívesebben fordulnak a sz­o­cialista tábor országai felé, melyektől feltételek és követ­kezmények nélkül kaphatnak gazdasági és kulturális­­ segít­séget. Abban, hogy Afrika az el­múlt év során oly nagymér­tékben az érdeklődés fóku­szába került, nem kis része volt annak a történelmi je­lentőségű követelésének, mely a szovjet kormány részéről hangzott el, s a még mindig gyarmati sorban nyögő orszá­gok azonnali felszabadítást jelölte meg. E követelés az események logikájából fa­kadt, s fő érdeme, hogy kö­vetkezetesen és kibúvók nél­kül jelölte, meg az utat, mely­­lyel e létfontosságú kérdést el lehet érni. A még meg­levő gyarmati országok fe­szültségtermő volta, konflik­tust magában rejtegető való­sága olyan ügy, melynek megoldása túlmenően az érintett népeken a világ ügye is, lévén a világi béke kérdé­sének alkotóeleme. S az afrikai év főbb voná­sait taglaló írásunk végén fel kell vetnünk azt a kérdést is, hogy miként működött az Egyesült Nemzetek Szervezete az ilyen hatalmas történelmi események közepette. Itt el­sősorban a negatívumokat kell kiemelnünk, melyek , pl. Kongó esetében elsősorban azt mutatták, hogy a világ­szervezet imperialistái s fő­leg annak főtitkára még meg­levő helyzeti előnyüknél fog­va a történelem kerekének lelassítását, illetve visszafor­gatását szorgalmazták. Igaz, az új államokat felvették az ENSZ-be. Viszont ugyanakkor tétlenül nézték, hogy egy af­rikai tagállam földjén az im­perializmus­­ szította terror, törvényes, kormányfőt kínoz meg, s­ alapvető jogokat tiport lábbal. E, .mesterkedés az új államok ENSZ-be vetett hi­tét alaposan megtépázta. En­nek a tettnek történelem előtti felelőssége még nincs végérvényesen lezárva, s nem vitás, a felelősségrevonás 1960-ban megindult folyama­­­ta folytatódik majd. Mindezeknek összegzése után a következtetéssel sem maradhatunk adósak. Mert ezek az események kétségte­lenül a további események magvát is magukban rejtik. Nem kétséges például az, hogy az 1960-ban felszabadult országok sorsának alakulása, maga az a tény, hogy függet­lenek lettek, tovább fokozza, kérlelhetetlenné teszi a még gyarmati sorban levő orszá­gok nemzeti mozgalmait. Elég, ha Ruanda, Tanganyika és Algéria példáját idézzük. Az is biztos, mint, az előbbi folyománya, hogy a gyarmat­tartók befolyásának­, további szűkülése a még maradék jog­alapot is csökkenti afrikai ott tartózkodásukra, amivel együtt jár az, hogy az itteni államok egyre nagyobb mér­tékben járhatják saját útju­kat. Végül nem kétséges az sem, hogy az afrikai államok szabadsága a világpolitika egyensúlyára is­ hatással lesz, mégpedig az erős antiimpe­­rialista tendenciák ismereté­ben bizonyosra mondhatjuk, pozitív irányban. Ez viszont előrevetíti az­t, hogy 1961 is afrikai év lesz majd, hisz’ az eddigi ta­pasztalatok és a következmé­nyek még sokszor és élesen állítják majd az itteni népe­ket a közvélemény érdeklő­désének reflektorfényébe. Afrikai év volt 1960. Hősi harcok, sikerek és átmeneti sikertelenségek krónikája ta­núsítja ezt. De egyben két­ségtelen igazolása is volt an­nak, hogy a szabadságukért küzdő népek törekvései va­lóra válnak, s az imperializ­mus gazdasági kizsákmányo­lásának egyik legfontosabb bástyája, a­ gyarmatbiroda­lom a történelem és a népek­­ pörölycsapása alatt a föld, színével lesz egyenlő. BU &

Next