Hajdú-Bihari Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

Hazánkba érkezett Alekszandar Rankovics elvtárs A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására néhány na­­pos látogatásra pénteken ha­zánkba érkezett Alekszandar Rankovics elvtárs, a Jugosz­láv Szocialista Szövetségi Köztársaság alelnöke, a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­sége Központi Bizottságának titkára, Ivan Gosnjak, Gyúró Pucar, Jovan Veszelinov elv­társak, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bi­zottságának tagjai és Dobri­­voje Vidics elvtárs, a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságá­nak tagja. A vendégeket Biszku Béla, Gáspár Sándor és Nemes De­zső elvtársak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai fogad­ták a Keleti-pályaudvaron. A vendégek fogadásánál jelen volt dr. Dusán Csalics, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság budapes­ti nagykövete. (MTI) A napi események nyomában Az elmúlt nap jelentései közül elsőnek azokat ragad­juk ki, amelyek a DÉL-VIETNAMI PUCCS következményeivel foglalkoz­nak. Érdekes — bár nem meglepő — hír az, melyből kiderül, hogy Nguyen Khanh tábornok megbízottai a hata­lomátvételt megelőzően felke­resték Cabet Lodge ameri­kai nagykövetet, s tájékoztat­ták a várható fejleményekről. Lodge a bejelentésre röviden csak ennyit válaszolt: „Remé­lem nem lesz vérontás”, így már szinte természetes, hogy az Egyesült Államok sietett elismerni az új dél-vietnami rezsimet, mely feltétlen híve az USA-nak, ellenfele a fran­cia semlegesítési törekvések­nek s kíméletlen harcot hir­det a nemzeti felszabadító erők ellen. Khanh tábornok, aki most a hatalom birtokosa, sajtóértekezletén sietett közöl­ni, hogy a junta nem igyek­szik hatalmát polgári szervek­nek átadni a közeljövőben. Délk­elet-Ázsia e térségében a bábcsere tehát megtörtént, s az USA most ennek segítségé­vel kísérli meg megfordítani a történelem szekerét. Az angol parlamentben iz­zó hangulat­ uralkodik, már napok óta. Most az angol gaz­daságpolitika SZENT TEHENEI ellen irányul Powell volt egészségügyi miniszter tagjó­ja. A képviselő közönséges szemfényvesztésnek nevezte a kormány gazdasági és pénz­ügyi politikáját, s a két szent­nek és sérthetetlennek hitt szerv, az országos gazdasági szervező tanács és a jövede­lemszabályozó tanács ellen fordult. Beszéde szinte felhív­ja a szakszervezeteket újabb bérkövetelésekre, s bár Po­­well is konzervatív, de lépé­sével még ingatagabbá teszi pártja esélyeit a következő választáson. Újabb fordulatot vett A CIPRUSI VÁLSÁG is. Az Egyesült Államok beje­lentette, hogy 1500 főt a NA­TO rendelkezésére bocsát, a ciprusi akció lebonyolításához. Az USA kormánya két felté­telt szabott, az egyik: az ak­ció ne tartson három hónap­nál tovább, a másik, hogy a NATO-csapatok jelenléte alatt nevezzenek ki egy külön meg­bízottat, aki a vitában poli­tikai közvetítő szerepet tölt be. Ezzel az amerikai beje­lentéssel megnyílt a lehetőség Ciprusnak a NATO által tör­ténő elözönlésére. A közvéle­mény most nagy figyelemmel várja, miként foglal állást Makariosz elnök. Legutóbbi sajtóértekezletén ugyanis maximálisan az ENSZ-alaku­­latokat volt hajlandó elfogad­ni rendfenntartó célokra, a NATO beavatkozását ellenez­te. A fejlemények kihatásai egyelőre felmérhetetlenek.­ A GENFI LESZERELÉSI ÉRTEKEZLET tegnapi plenáris ülésén a me­xikói, indiai, etióp és ameri­kai küldött szólalt fel. Fos­ter, amerikai fődelegátus az USA leszerelési javaslatait ismertette. Ezek sok eddig is­mert vonást tartalmaznak, s lényegében olyan helyzet meg­teremtését kívánják, mely az Egyesült Államoknak kedvez. A nukleáris testeket szállító berendezések gyártásában be­következett a stop, a rakéta­elhárító berendezések tovább­fejlesztésének leállítása, s a meglevő nukleáris fegyver­­készlet mostani szinten tartá­sa jelentik a Foster által elő­terjesztett javaslatok lényegét. Az amerikai javaslat tanul­mányozást igényel, hiszen pil­lanatnyilag a genfi értekezlet előtt álló legfontosabb teendő, hogy az amerikai és szovjet javaslat közösnek felfogható pontjait kikutassa, s ezek nyo­mán folytassa a tárgyalásokat. A szovjet emlékirat reális fel­vetései megadják a lehetősé­get ahhoz, hogy ezek a vizs­gálódások eredményre vezes­senek, s ha nem is hamar, de beváltják azt az óvatos derű­látást, amit a világ közvéle­ménye a genfi konferenciához fűzött. Párizsban De Gaulle évi két sajtóértekezlete közül az elsőt mondta el tegnap, a szo­cialista párt ez idő alatt 1­2. oldal — 1964. február 1. ~~MÁPIÓ RENDKÍVÜLI KONGRESSZUSÁNAK UTOLSÓ SIMÍTÁSAIT végezte. A téma itt is De Gaulle lesz, pontosabban az ellene állítandó elnökjelölt személye. Szombaton a rend­kívüli kongresszus bonckés alá veszi Gaston Deferre sze­mélyét, aki hajlandó De Gaul­­le-lal szemben fellépni az el­nökválasztáson, de a jelek sze­rint nem sokban akar tőle különbözni. A szocialista je­lölt semmiképpen nem haj­landó együttműködni a kom­munistákkal, s lényegében De Gaulle rendszerét akarja foly­tatni — De Gaulle nélkül. Re­ményei így eleve zsugorodnak, s hogy a szög teljesen kibúj­jon a zsákból, politikája De Gaulle pártjában is kedvező visszhangra talált. A szocialis­ta párt tehát kínos kongresz­­szus előtt áll, hiszen a kom­munisták támogatása nélkül Deferre minden remény­­ nél­kül indulna az­ elnöki címért. BONNBAN MINISZTEREK ALATT INOG A SZÉK. Sőt, az egyik alatt már össze is rogyott. Krüger, az úgyne­vezett áttelepültek ügyeinek minisztere, akiről kiderült,­­hogy náci vérbíró volt Len­gyelországban, benyújtotta le­mondását. Először az NDK szervei leplezték le múltját, majd a Spiegel című nyugat­német lap adta meg neki a végső döfést. Okmányok fotó­kópiáival bizonyította, hogy Krüger ártatlanok legyilkolá­­sában bűnös. A bukott minisz­ter ma is tagad, de senki nem hisz neki. A másik érintett bonni miniszter Höc­erl. A belügyminiszter a telefonle­hallgatási botrányban ludas, s inkorrekt módon kívánta meg­akadályozni a parlamentet alkotmányos jogainak gyakor­lásában. Sőt, annyira ment, hogy az angol és amerikai te­lefonvonalakat is figyeltette. A mind jobban gyűrűző bot­rány nyomán most lemondá­sát követelik. A sok botrány — mely a bonni rendszer lé­nyegéből fakad — tehát tize­deli a kormány sorait. Strauss, Krüger, s talán most a har­madik ... Végül még egy jelentés: A PANAMAI VÁLSÁG pillanatnyilag a diplomáciai tárgyalások stádiumába ke­rült. Lapunk nyomásának ide­jén ül össze az Amerikai Ál­lamok Szervezete külügymi­niszteri tanácsa, hogy újabb megoldásokat keressen. Az USA minden eszmecseréhez hozzájárul, mert azt reméli, hogy aki időt nyer, megnyeri a csatornát. A panamai állás­pont változatlan, s így a mos­tani megbeszélésektől sem le­het meglepő eredményeket várni. összeállította: B. L. A szovjet ikerszputsi­ikek hírének visszhangja­ deklődést keltett világszerte. Tudományos körökben azt emelik ki, hogy a szovjet űr­kutatóknak sikerült egyetlen hatalmas teljesítményű raké­tával két, egymástól teljesen különböző röppályán keringő mesterséges égitestet pályára juttatni. A TASZSZ római jelentése szerint a Paese Sera rámutat, hogy ez a tény „teljesen új, az űrhajózás történetében példa nélkül álló teljesítmény”. Az Unité szerint a precedens nélküli, szokatlan felbocsátás ismét bizonyítja a szovjet el­lenőrző berendezések és táv­­vezérlési rendszerek tökéle­tes voltát, egyszersmind a hordozórakéták igen nagy tel­jesítőképességét. Az argentin lapok különö­sen azt hangsúlyozzák, hogy az Elektron—2 „meglepő nagy­magasságban is kering”. A csaknem hatvanezer kilomé­teres apogeum igen nagy fel­tűnést keltett. (MTI) A két „Eletkron”-kozmi­­kus tudományos állomás fel­bocsátásának híre nagy ér- Nagykövetségi szintre emelték a magyar—svéd diplomáciai kapcsolatokat A Magyar Népköztársaság és a Svéd Királyság kormá­nyai közös megegyezéssel el­határozták, hogy stockholmi, illetőleg budapesti követségei­ket nagykövetségi rangra emelik. (MTI) Rövide** CIUDAD GUATEMALA. Guatemala csütörtökön javas­latot tett öt másik közép­amerikai országnak — Salva­dornak, Hondurasnak, Nica­raguának, Costa Ricának és Panamának — egy közép­amerikai államközösség lét­rehozására. OTTAWA. A kanadai kor­mány csütörtökön este hiva­talosan bejelentette, hogy felveszi a diplomáciai kap­csolatot Mongóliával. A kor­mány szóvivője kijelentette, hogy ezt a lépést a kabinet még Kínának Franciaország részéről történt elismerése előtt határozta el. (AFP, AP, Reuter, UPI) RÓMA. Olasz közéleti sze­mélyek felhívást írtak alá, amelyben követelik, hogy az olasz hatóságok adják meg az NDK-beli művészeknek és tu­dósoknak az olasz beutazási engedélyt. Az aláírók külön céloznak a Berliner Ensemble kérelmének elutasítására, amit elmétéiménnek nevez­nek. A felhívást Carlo Levi szenátor, az ismert­­író nyúj­totta át a minisztériumban. WASHINGTON. Az ameri­kai népszámlálási hivatal csü­törtökön közzétett adatai szerint az Egyesült Államok lakossága 1964. január 1-én 190 818 000 főt számlált. A népszaporulat 1963-ban 3 667 000 volt. (TASZSZ) CARACAS. A venezuelai belügyminisztérium jelentése szerint a legutóbbi 24 óra so­rán Caracasban 12 személyt, köztük képviselőházi tagokat tartóztattak le „felforgató te­vékenység” vádjával. Arcaya, a képviselőház elnöke tilta­kozott a képviselők letartóz­tatása ellen. TOKIÓ (TASZSZ) Csütör­tökön Tokióban a Japán Szo­cialista Párt a szakszerveze­tekkel és más tömegszerveze­tekkel karöltve megnyitotta az országos alkotmányvédel­mi konferenciát. A konferen­cia célja, hogy tiltakozzanak nukleáris fegyverek Japán te­rületen történő elhelyezése el­len, szorgalmazzák a békét és a leszerelést. Jegyzetek a folyosóról Láthatóan nagy érdeklődés­sel hallgatták a képviselők Határ Mátyás pénzügyminisz­ternek expozéját az 1964-es költségvetés törvényjavaslatá­ról. Az expozé nem csupán számok sorakoztatását jelen­tette, mint ahogy az ember esetleg a számok szakminisz­terétől várná, hanem igen sok szó esett a dolgozó emberek munkájában rejlő óriási le­hetőségekről. Az ember, a dol­gozó ember! Ez állt eddig a költségvetési vita középpont­jában, amely valóban a dol­gozó ember szolgálatát jelenti. Bartha Árpádné, megyénk egyik országgyűlési képviselő­je rögtön mondta is az első szünetben az első benyomá­sok gyors leszűrésével: — Fel­tétlenül figyelembe kell ven­nünk az érem mindkét olda­lát. Egyrészt azt, hogy a dol­gozó emberek javát szolgálja ,a költségvetés minden forint­ja, másrészt azt, hogy a dol­gozókon múlik a forintok ka­matoztatása. Csedreki László bekapcsoló­dik a beszélgetésbe. Ő egyéb­ként a Debreceni Mezőgazda­­ságigép­gyár főmérnöke. — Két nagy problémára hívta fel máris az országgyű­lés a figyelmet. Az egyik: Nem létszámemeléssel, ha­nem elsősorban a munka ter­melékenységével kell emel­nünk az ipari termelés színvo­nalát. A másik: az ipari ku­tatómunkának közel kell ke­rülnie az üzemekhez, öröm­mel helyeslem mindezt, a he­lyi tapasztalatok is ezt erősí­tik. Az országgyűlés a megszo­kott rendben folyik. Egy kis folyosói pletykál még. Első be­szédére, felszólalására készült Varga Pálné, a BIOGAL fő­­technológusa. Nem kis izga­lommal. Már az első nap reg­gelétől ott volt ülőhelye előtt­ a mikrofon, talán százszor is belenézett jegyzetébe, javít­gatott rajta, tanácsokat kért társaitól. Elhangzott az első szó. Tisztán csengve, bátran... Az izgalom elröppent. Bolodár Alajosné a szünet­ben a munkaügyi minisztert kereste meg egy 70 éves haj­dúnánási pedagógus nyugdíja­zási panaszaival. Bartha János nagy elégedett­séggel beszélt arról, hogy a­ mezőgazdaság 1964-ben a költ­­ségvetés beruházásainak 23 százalékával részesedik — a valaha is legnagyobb beruhá­zási összeggel a magyar me­zőgazdaság történetében. [ Egyszóval nemcsak ülése-­­zik, hanem dolgozik is a par­lament bölcs kollektívája, kö­­­zölte szerénykedve a hajdú-, bihari képviselő is. • Soltész István AZ ORSZÁGGYŰLÉS PÉNTEKI ÜLÉSE (Folytatás az 1. oldalról) szocialista országok népgazda­ságainak színvonala a fejlődés során kiegyenlítődjék — még­pedig a legfejlettebb országok színvonalán. A szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyös nemzeti érdekeink szempont­jából, elősegíti iparunk és egész népgazdaságunk fejlő­dését. Költségvetésünk közel 2 mil­liárd forinttal többet, mint­egy 27 milliárd forintot for­dít egészségügyi, szociális és kulturális kiadásokra. Ez a költségvetésnek csaknem 29 százaléka. Érdemes ennél a számadat­nál egy kicsit időzni és egybe­vetni például az Amerikai Egyesült Államok idei költség­­vetésével, amelynek terveze­tét a napokban terjesztették a kongresszus elé. A költségve­tés majdnem 98 milliárd dol­lárjából 54 milliárd dollár a közvetlen katonai kiadások összege. A New York Times január 22-i száma közli az úgynevezett költségvetési dollár ábráját, amely azt mu­tatja, hogy az amerikai költ­ségvetés minden egyes dollár­jából 62 cent jut a közvetlen és közvetett hadikiadásokra és csak 6 cent az egészségügyi és szociális kiadásokra. A New York Herald Tribune c. amerikai lapban jellemző ka­rikatúrát láttam: töpörödött, beteg kinézésű öreg ül egy becsukott ajtó előtt, hátán felirat: orvosi segély az öre­geknek. Az ajtóra szegezett táblán pedig ez olvasható: „Erről az ülésszakról önt ki­tiltották, dr. Kongresszus önt csak jövőre fogadja.” De na­gyon is kétséges, fogadja-e valaha is ez az amerikai kongresszus a betegeket, a munkanélkülieket, az iskolás­gyermekeket. Amíg a költség­­vetés nagyobb részét fegyve­rek gyártására­­ fordítják — aligha. A mi idei költségvetésünk javítja a megnövekedett egészségügyi és szociális igé­nyek ellátását és tovább nö­veli iskoláztatási lehetősé­geinket. 14 000 új hallgató a főiskolákon Nemrégiben volt két éve annak, hogy az országgyűlés elfogadta az új iskolatör­vényt, amelynek megvalósítá­sa folyamatosan halad előre. Iskolapolitikánk változatlanul azt a célt szolgálja, hogy minden gyermek elvégezze az általános iskolát, s minél többen tanuljanak tovább kö­zépiskolákban, főiskolákon és egyetemeken. Különösen szembeötlő az a nagy fejlő­dés, amelyet az utóbbi néhány évben a középfokú iskolázta­tásban elértünk. Míg például az 1960—61-es tanévben, öt­éves tervünk első esztende­jében 155 ezren tanultak kö­zépiskolában, ebben a tanév­ben már 210 ezer a nappali ta­gozaton tanuló középiskolások száma. Ez azt mutatja, hogy lassan, de biztosan megérle­lődnek a feltételek ahhoz, hogy általánossá tegyük a középiskolát. Az­­ iskolareform központi gondolata: a munkára neve­lés, a munkaoktatás beveze­tése az iskolákba az egész társadalom osztatlan elisme­résével találkozott. A közép­fokú szocialista munkaiskola alapvető típusának a szakkö­zépiskolát tekintjük és ezt tartjuk a jövő általánossá vá­ló középiskolájának. Jelenleg azonban még jóval kevesebb szakközépiskolánk van, mint amennyit a társadalom máris igényel. A szakközépiskolák létrehozására több gondot kell fordítani. Különösen fon­tosnak tartjuk a mezőgazda­­sági szakközépiskolák felállí­tását, mert a mezőgazdasá­gunk erősödő gépesítése, ke­­mizálása és elektrifikálása, a belterjesség fejlődése, a nagyarányú szőlő- és gyü­mölcstelepítések, a nagyüze­mi baromfinevelés, az inten­zív állattartás művelt mező­­gazdasági szakmunkások tíz­es százezreit követeli meg. Az idei tanévben egyete­meinken és főiskoláinkon új felvételi rendszer alapján vá­logatták ki az első évfolya­mok hallgatóit. Amikor pár­tunk nyolcadik kongresszu­sán elhatároztuk, hogy a kö­zép- és főiskolai felvételek­nél megszüntetjük a szárma­zás szerinti megkülönbözte­tést, abból indultunk ki, hogy társadalmunk osztályviszo­nyai gyökeresen megváltoz­tak, az emberek megítélésé­ben már nem a szociális szár­mazás a perdöntő, hanem a szocializmus iránti hűségük, végzett munkájuk, tehetségük és rátermettségük. Sokan azt hitték, hogy ez a döntés veszélyes, háttérbe szorítja a munkás- és paraszt­fiatalokat az egyetemeken és főiskolákon. Nos mit mutatnak a tények? Az idei tanévben nem­ volt semmiféle előírás, hogy az első évfolyamok hall­gatóinak hány százaléka le­gyen munkás vagy paraszti származású. Csak azt kértük: olyanokat vegyenek fel, akik a szocialista társadalmi rend hívei és rátermettek a válasz­tott szakma elsajátítására. Az idei tanévre az egyete­mekre és egyetemi jellegű fő-­­iskolák nappali tagozatára mintegy 14 ezer hallgatót vet­tek fel; 44 százalékuk fizikai munkát végző szülők gyerme­ke. Ez azt igazolja, hogy a munkásosztály és a parasztság gyermekei jórészt leküzdöt­ték azt a műveltségbeli hát­rányt, amely az értelmiségi, kispolgári és más foglalkozá­sú szülő gyermekeivel szem­ben korábban megvolt. Az elsők között vagyunk a világon Államunk változatlanul nagy gondot fordít jól felké­szült, kommunista szemléletű szakemberek képzésére. Egye­temi és főiskolai oktatásunk gyorsan fejlődik. Az idén foly­tatjuk a Budapesti Műszaki Egyetem bővítését, továbbá építjük a veszprémi egyetemet, a Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetemet, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, új épületrészekkel gyarapo­dik a szegedi József Attila Tudományegyetem. Alig van az országban olyan egyetem vagy főiskola, ahol valamilyen beruházás jellegű építkezést ne folytatnának. Az idén megkezdik a Győri Építőipari Műszaki Egyetem tervezését. A szakemberek képzésében már túlhaladtuk a legtöbb fej­lett tőkés országot, elértük a világszínvonalat. Nálunk ezer lakosra 8 egyetemi hallgató jut, és ez azt jelenti, hogy hazánk a nemzetközi össze­hasonlításban az első öt or­szág között foglal helyet. Erre büszkék vagyunk. Az a tény, hogy mi több szakembert képezünk ki a termelés terü­letén is, annak biztosítékát hordozza magában, hogy a jö­vőben elérjük és túlhaladjuk a fejlett tőkés országokat. Nem elég azonban a szak­embert gondos oktató-nev­­ő munkával és nagy költséggel kiképezni; ahhoz is érteni kell, hogy azután munkájához megfelelő körülményeket teremtsünk s lehetőséget ad­junk, hogy szakmai tudását a termelésben a legeredménye­sebben gyümölcsöztesse. Saj­nos, ezen a téren még sok hi­bába ütközünk. Nálunk gyak­ran a termeléstől távoleső iro­dába dugják és képzettségük­nél jóval alacsonyabb szintű munkával, adminisztrálgatás­­sal bízzák meg a mérnököt, a közgazdászt; az is előfordul, hogy egyetemi végzettségű embert alkalmaznak olyan munkakörben, ahol technikus­ra is rábízhatnák a teendőket. Az a fölény, amelyet a tő­­kés országok felett a­­szak­­emberképzésben kivívtunk és kivívunk, akkor lesz még na­gyobb hatóerő a két rendszer békés gazdasági versenyében ha a szakembereket a terme­lésben, a termelés irányításá­ban, a műszaki fejlesztésben, a kutatásban, a kísérletezés­­ben — mindenütt a szakkép­zettségüknek és rá­termet­sé­­güknek legjobban megfelelő munkakörben foglalkoztatják. A tavalyihoz viszonyítva nö­vekedett költségvetésünknek az az összege is, amelyet nép­ (Folytatás a 3. oldalon!

Next