Hajdú-Bihari Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-25 / 278. szám
Az emberség dicsérete Nézem a névsort. Nem tudom hányan vannak a véradók. Aztán mégis megszámolom. A tavalyi nyolcvanhéthez képest ötszörös létszámemelkedés. Miközben azon töprengek, hogy miért, eszembe jut egy levél. A Benczúr úti kollégiumban él a címzett: Lőrincz Mária egyetemi hallgató. Előregyártott kis kartonlapocskán három mondat. Köszönet a vérért, amellyel egy gyermek életét megmentették. Elmentünk a klinikára. Szomorú emberek különös világa ez. És a gyerekek is egészen furcsák. Az elkülönítő osztály ablakán keresztül láttam meg Gönczi Annát. Nagy, sötétszürke szemű, alig öthónapos csecsemő. Mária és Erzsi integettek neki. A kicsi komolyan nézte őket, tekintetében a sokat tapasztaltak, a messziről jöttek keserű fölényével. Aztán megpillantottam két kezét, ahogy valami nagyon kifejező, megfontolt integetésfélét mímelt. Ránéztem a kezemre. Olyan sovány ujjaim vannak, mint ennek a még aligember Annának. Gyermekkoromban én is kaptam vérátömlesztést. Elbúcsúzunk. A kaucsukbabát a nővér veszi át. Elképzelem a komolyan játszó gyermeket. Mert már végtelenre tágult körötte minden. Él. Tudom, sokáig töpreng majd később azon, hogy több szállal kapcsolódik embertársaihoz, s nem felejti el azt sem, hogy neki, nekünk, eggyel mindig több a kötelességünk is. Mária és Erzsi már a félévi vizsgákról beszélgetnek. Nem érzik hősnek magukat. Hiszen nem történt semmi. Igaz, vért adtak, de most készülni kell a kollokviumokra. Én sem a hőst keresem bennük. Egyikük vérével már életet mentettek ugyan, de ők olyan csendesen élnek majd továbbra is, mint eddig. A vizsgákról beszélgetnek. Ha a leckekönyvben emberségből is jegyet kéne bejegyezni, most mégis szívesen beírnám a jelest nekik. Hogy el ne felejtsék. Mert olyan fiatalok még. Mindössze húsz évesek. Dankó István Elzárták a zalatárnoki gázömlést A Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat egyik kútjavító brigádja víz, majd pedig nagy fajsúlyú iszap besajtolásával elzárta a zalatárnoki 1-es számú kútban a gázömlést. E művelet elvégzése után a kutat ismét termelésbe állítják. (MTI) A haza szolgálatára készülő fiatalokat búcsúztatják a Debreceni Járműjavító Vállalat kultúrházában. Reggel sűrű sorokban érkeztek ide is a fiatalok a megye minden részéről, járásából, községeiből. Itt a megyei kiegészítő parancsnokság tisztjei, a megyei tanács és KISZ-bizottság képviselői fogadták őket, s megjelent fogadásukra Patai Endre, a Honvédelmi Minisztérium képviseletében. Ott volt dr. Tatár Kiss Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Míg a bevonulók egy csoportja az érdekes előadást hallgatja, egy teremben orvosi vizsgálat folyik. Szálldobágyi Józseftől, a megyei kiegészítő parancsnokság képviselőjétől kértünk tájékoztatást: mit csinálnak a bevonulás napján a fiatalok, mi a nap programja? — Elsősorban üdvözöltük a fiatalokat, aztán ismertettük velük a bevonulásra vonatkozó rendeleteket. Ezen a napon alkalmat kapnak azok, akikkel a sorozás óta történt valami, hogy elmondják gondjaikat, panaszaikat. Ezért van orvosi vizsgálat is azok részére, akik betegnek érzik magukat. Közben folyik a műsor, mely főleg előadásokból áll. Délután a fiatalok még találkozhatnak rokonaikkal, szüleikkel, ismerőseikkel, s együtt nézhetik meg a filmelőadást. Aztán a búcsúzás percei következnek, s ki-ki elindul új állomáshelyére, ahol szolgálni fog. Egy fiatalember, Kordás Mihály jelentkezik most Szálldobágyi Józsefnél és kéri: ha egy mód van rá, helyezzék őt Debrecenbe, édesapja betegsége miatt. A nap folyamán többen jelentkeznek ilyen kérelemmel. Igaz, jobb lenne itthon, a szülői ház közelében, de a fiatalok is belátják: ez a kívánság nem teljesíthető minden esetben. S míg bent, a termekben a közeljövő ifjú harcosait búcsúztatják, a délelőtti órákban kint, az udvaron a hozzátartozók várják az idő múlását. Papp Kálmán Esztárból kísérte el fiát — Mit csinált a fia bevonulás előtt? — kérdezem a középkorú tsz-gazdát. — Debrecenben járt gimnáziumba és érettségi vizsgát tett. Most tiszti iskolára jelentkezett, s azt ígérték: fel is veszik. Pénzes Zsuzsánna, a csapágygyár dolgozója vőlegényét kísérte el. — Hol dolgozott a vőlegénye? — Itt, a Járműjavítóban. A búcsú mindig nehéz, s a nők különösen érzékenyek, ha szeretteiktől kell megválni, még ha rövidebb időre is. Az aggódásba azonban most bizalom is vegyül, hiszen tudják: a katonai szolgálat ma már egészen más, mint régen. Megemberesedve, érett férfiként térnek vissza majd övéikhez a fiatalok. Becsülettel helytállni ebben a szolgálatban minden állampolgárnak hazafias kötelessége. V. M. A BEVONULÓ FIATALOK KÖZÖTT A JÁRMŰJAVÍTÓBAN A pályaválasztás gondja A pályaválasztási tanácsok és a nőtanács közös ankétja A Hajdú-Bihar megyei és a Debrecen Városi Pályaválasztási Tanács, valamint a Hajdú-Bihar megyei Nőtanács tegnap, november 24-én délelőtt közös ankétot rendezett Debrecenben, amelynek témája a pályaválasztás volt. A tanácskozáson részt vettek a nőmozgalom vezető aktivistái, a megye általános iskoláiból — mintegy 85 százalékban — a nyolcadik osztályok szülői munkaközösségi elnökei, az iparitanuló-intézetek képviselői és szülői munkaközösségének elnökei. Gál Andrásné, a Hajdú-Bihar megyei Nőtanács elnökének megnyitó szavai után Gyenes Sándor, a Mü. M. 109. számú Iparitanuló-intézetének igazgatója „A családi ház felelőssége és feladatai a jövő szakmunkásai nevelésében” címmel tartott előadást, amelyben többek között szólt a szülők fokozott felelősségéről, a család helyes irányító szerepéről, a pályaválasztás kérdésében. Az előadást igen tartalmas és élénk vita követte, amelyhez hozzászólt az ankéton jelenlevő Gál Erzsébet, a Magyar Nők Országos Tanácsának munkatársa is. Az OKISZ-ekik látogatása Hajdú-Biharban Tegnap, csütörtökön kétnapos látogatásra Hajdú-Bihar megyébe érkezett Erdős József, a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke. Erdős elvtárs tegnap részt vett a Kisipari Szövetkezetek Hajdú-Bihar megyei Szövetségének vezetőségi ülésén, amelyen a ktsz-ekre váró megnövekedett építési feladatokról tárgyaltak. Ezután Becski Ede, a KISZÖV elnökének társaságában a Hajdúböszörményi Műszaki Ktsz-t, majd a Hajdúnánási Háziipari Szövetkezet tagságát kereste fel. A kitartó munka meghassa az eredményt Közvetlenül a kövesút mellett van a tábla, ahol nem mindennapi látvány fogadott bennünket. A kis kupacok között hatalmas gépek álltak, és teljes erőbedobással igyekeztek legyőzni a sár marasztaló erejét Ez természetesen nem minden gépnek sikerült. De azért erőfeszítésük végeredménye az, hogy a sok kis kupac egyre fogy... Balmazújváros határában Valóban nem könnyű, most amikor itt jártunk ezt érezni lehet. A traktor motorja biztos, hogy maximális erőkifejtésre van kényszerítve. Bőgnek is a motorok, messzire halló erős zajjal. Teljes gázt ad a traktorista, csakhogy megbirkózzon az akadállyal. Persze a teher sem könnyű, hiszen meg vannak rakva a pótkocsik, s a cukorrépa nem könnyű rakomány. S egyáltalán nem szokatlan, hogy a van ez a kép, de már itt sem sokáig Az igyekezet, a kitartó munka minden bizonnyal meghozza az eredményét. Pár nap múlva már nem lesz itt látnivaló. Hacsak a mélyen feltúrt, keréknyomokkal átszőtt sáros föld nem szolgáltatja ezt. S aki ezt megnézi, biztosan tudni fogja, hogy itt szállítás volt. Méghozzá nem is könnyű szállítás... kocsik kereke agyig süpped a novemberi esőtől felázott sáros talajba. A tsz-ben megtalálható öszszes traktortípus képviselve van itt. Hiszen egy pótkocsi répát kövesúton vígan elvisz egy zetor is, de itt a sáros talajon csak két traktor tesz ki egyet. Egy nagy SZ—100-as ott „cirkál” a kis gépek között, és mindenhol segít, ahol baj van, ahol nem bírnak a teherrel. S bizony nagyon sokat kell mozognia ennek az SZ—100-asnak... S minden traktorvezető hálás ennek a hatalmas gépnek, és az iránta érzett tisztelet megsokszorozódik, amikor legnehezebb helyzetben is, biztosan, lehet rá számítani. A lánctalpas mint egy óriás, könnyedén vezeti ki a legnagyobb sártengerből is a bajbajutott kis járműveket. A balmazújvárosi Lenin Termelőszövetkezetben már az utolsó tábláról folyik a cukorrépa beszállítása. Itt az út melletti répaföld maradt utoljára, s szándékosan. Mert azért itt még mindig könynyebb ilyen körülmények között is a kövesútig kijuttatni szállítójárműveket, mintha ugyanezt kilométerekkel beljebb kellene végezni. A többi cukorrépát — az attól távolabb eső táblákról — már sikerült beszállítani, s ez az egy tábla okoz még gondot a szövetkezet vezetőinek, tagságának. Ez a terület 26 hold, s a múlt hét pénteken kezdtek hozzá a szállításhoz, összesen 13 erőgép és 20 fogat dolgozik itt, szállítja a répát a vasútállomásra. A szövetkezet vezetői szerint ezzel is végeznek csütörtökre vagy péntekre. Egyébként ez a határidőbetartás késztette a szövetkezet vezetőségét arra, hogy egy táblára koncentrálja az erőket. De megéri, mert így valóban a lehető legrövidebb időn belül végeznek a szövetkezetUtolsó munkájával, a cukorrépa szállítással is. Nincs ugyanis már más munka a szövetkezetben, sikerült idejében végezni mindennel. Sáros talajon Két erőgép vontatja a cukorrépával megrakott pótkocsit a balmazújvárosi határban Rekordtermés , hogy cukorrépából még van mit szállítani? Ebben az évben cukorrépából rekordtermést értek el a balmazújvárosi Lenin Termelőszövetkezetben. 300—310 mázsa lett az átlagtermés ebből a fontos ipari növényből 200 hold átlagában. Jóval túlszárnyalták tehát a tavalyi ,— akkor óriásinak mondott — termésátlagot, amikoris a szövetkezet fennállása óta a legjobb termést érték el a növénytermesztők, 260 mázsát. De ez az év bebizonyította, hogy ezt is túl lehet szárnyalni. S ez a hatalmas termésátlag enyhíti a szállítás nehézségeiből származó bosszúságot. .. (b. o.) a zenélő órákról, amely ez alkalommal hamisan játszott. Valaki hozzápiszkálhatott ehhez a különben nemes és pontos szerkezethez, mert egyszerre ennyi pontatlanságot még egy zenélő óra sem követhet el. A televízió népszerű zenei ismeretterjesztő műsorának a debreceni Hungária kamaraszínházból közvetített szerda esti adása bennem szégyenérzetet keltett. Mert debreceninek vallom magam teljes szívemmel. Néhány kisebb hibát még elnéz az ember. Hogy a játékot vezető zenei szakemberek nem tudják egy karmester nevét, aki évtizedekig volt az Opera vezénylő karnagya, majd előbb a szegedi, most a debreceni színház zeneigazgatója s hozzá a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze, megbocsátható, bár Rubányi Vilmos nevét nemcsak a zenészek ismerik. Hogy Marczali Kiss Zsuzsát Juditnak keresztelték át, ugyancsak kicsi hiba. Az már nagyobb, hogy egyszer kiadott ajándékot viszszavesznek s most ez történt, ketten —, akik különben valóban nem érdemeltek hanglemezt — kénytelenek voltak a megkapott ajándékot visszatenni. Az sem szégyen, ha valaki nem jó riporter. Forrai Miklós, aki nagyszerű zenei szakember, kitűnő zenepedagógus, nem jó riporter. Mind a Gulyás Györggyel, mind a Schilling Ferenccel készített interjúja erőltetett, túllelkendezett volt, semmi örömet nem talált benne sem a nézőtéren ülő közönség, sem a televízió nézője. Gondolom, az interjú-alany sem, mert egy pásztor erősen meggondolja, mit feleljen egy olyan kérdésre, hogy mit csinál olyankor, ha dolgozik? Az persze más kérdés, milyen riporteri alapállással közeledik valaki az alanyhoz. A fővárosban és a zenei körökben biztosan mozgó Forrai abban a pillanatban hamissá, bizonytalanná vált, mihelyt a valóságos élettel szembekerült. Egyáltalán kérdés, hogy a debreceniség szellemi tartalmát csak ilyen külsőségekkel lehet-e kifejezni? De ha már pásztor szerepel a színpadon, akkor azzal a hangot is el kell találni s nem szerencsés dolog képzőművésznek, művésztársnak nevezni. Mert az egész abban a pillanatban hamissá, lekezelő stílusúvá válik. Mint most is. Hogy miért kellett verseket, zeneműveket részletekben, széttörve bemutatni a műsorban, ez megint a szerkesztés problémája, de még mindig nem olyan alapvető hiba, amiért érdemes lenne szót kérni a nyilvánosság előtt. S hogy mondjuk a nagyhagyományú munkáskórusokról, a munkáját most kezdő Zeneművészeti Főiskoláról nem esett szó, lehet feledékenység is. De az az ismeretanyag, az a tudás, amivel a debreceni versenyzők felmentek a színpadra, rettenetes volt, ültem a képernyő előtt és szégyenkeztem. Mi szükség volt a versenyre előre jelentkezetteket megfelelő helyre ültetni s felkészíteni őket előre, ha csak ennyit tudnak? Ahogy láttam, nagy részük középiskolás. Épp ezért szégyen, hogy nem tudják, ki volt Petőfi Sándor nagy költőbarátja, s hogy ki írta a Szózatot. A tizenöt versenyző között nem akadt lényegében egy sem, aki az ilyen könnyű kérdésekre válaszolni tudott volna. Így fordulhatott elő, hogy egy fiatalember, aki egyebet nem tudott, csak borzalmasan elénekelni a Befordultgip a konyhája első két sorát, a döntőbe jutott s nagyösszegű nyereményt kapott. Kinek jó az ilyen szintű vetélkedő? Ha valahol, itt bebizonyosodott, hogy az egész nem volt más, mint vetélkedés a díjakért s hogy legyen majd debreceni szereplője is a döntőnek. Valóban nem lennének Debrecenben fiatalok és idősebbek, akik ennél többet tudnak, akik jobban ismerik az irodalmat, a zeneirodalmat és Debrecen zenei múltját? Biztosan vannak. De miért nem jelentkeztek akkor? Mert ezt az előzetes sorsolást valaki kitalálta s ha volt is a közönség között, aki tájékozottabb volt (ami egészen bizonyos) nem jelentkezhetett. Ez a helyszíni közvetítés nem dicsőségére, hanem szégyenére válik Debrecennek s mindenkinek, aki előkészítésében részt vett. Hogy a debreceni versenyzők hogy fognak a döntőben szerepelni, másodlagos kérdés, bár a szégyen mindannyiunké lesz. De ez a közvetítés, ez a zenélő órák kísérletként fog megjelenni álmunkban, s ez alkalommal valóban lesz összefüggés az óraütés és a kísértet között. Bényei József November 30-án 0 órától forgalomkorlátozás a Vörös Hadsereg útján Debrecenben, a Vörös Hadsereg útja átépítése miatt további forgalomkorlátozás válik szükségessé, amely 1966. november 30-án 0 órakor lép életbe. A Nagytemplom felől a nagyállomás felé, a Dimitrov utcáig egyirányú forgalom lesz a Vörös Hadsereg útján. A Dimitrov utca és Erzsébet utca között a villamosvágány építése miatt forgalom nem lesz. A nagyállomás felől a Petőfi téren át halad a forgalom az új útburkolaton egészen a Kossuth utcáig. Innen kötelező lesz befordulni vagy a Kossuth utcába vagy a Széchenyi utcába. A Kossuth utca és a Rózsa utca közötti szakaszt csak a taxik vehetik igénybe. Ugyanekkor megszűnik a Batthyány utcában az egyirányú közlekedés, s ismét kétirányú lesz. A forgalomváltozással kapcsolatban egyes autóbuszok útvonala is megváltozik. A 4-es, 6-os, 8-as, 9-es autóbuszok útvonala annyiban változik, hogy ezek a járatok november 30-án 0 órától nem a Batthyány utcán át érkeznek a Kossuth utcára, hanem a Béke útján, Vörös Hadsereg útján át jutnak el a Kossuth utcai végállomásra. Az autóbuszok új megállóhelye a Vörös Hadsereg útja 32. szám — a Hajdúsági Áruház — előtt lesz. A 10-es autóbusz a vasútállomás irányából haladva a következő utcákat érinti majd: Petőfi tér, Vörös Hadsereg útja, Kossuth utca, Sas utca, Vár utca, Péterfia utca, Honvéd utca, Tanácsköztársaság útja, Klinika; visszafele a Péterfia utcáig ugyanígy halad, onnan pedig: Vörös Hadsereg útja, Kossuth utca, Batthyány utca, Varga utca, Teleki utca, Petőfi tér lesz az útvonal. A 10-es autóbusz új megállóhelye a Varga utca 1. szám előtt és a Vörös Hadsereg útja 32. szám előtt lesz. A Varga utca 2. szám előtti megálló megszűnik. ’■ ’ A 13-as autóbusz új útvonala a József Attila telep irányába: Széchenyi utca 1. szám, Külső vásártér, Erzsébet utca, Petőfi tér, Beloiannisz utca, a továbbiakban változatlan; visszafelé: Teleki utca, Petőfi tér, Vörös Hadsereg útja, Széchenyi utca 1. szám. Új megállóhely a Széchenyi utca 1. szám és a Vörös Hadsereg útja 32. szám előtt lesz, a Széchenyi utca 6. szám előtt megszűnik.