Hajdú-Bihari Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

Mindavtnyiiink javát AZ EMBER JAVÁT SZOLGÁLJÁK A kongresszuson elhangzó­ javaslatokról Hajdú-Bihar megye üze­meiben, vállalatainál, intéz­ményeiben, a közös gazdasá­gokban egyaránt nagy érdek­lődéssel figyelik, olvassák a kongresszusról érkező híradá­sokat az emberek. Összegzés­ü­, alapos tanulságok megvo­nására még nem érett meg az idő. Ám a vélemények hűen igazolják: a párt XX. kong­resszusa a szó nemes értelmé­ben vett munkakongresszus, egész életünket, jövőnket meghatározza, felelősséggel tárgyal a dolgozók öröméről, gondjairól. Érthetően a leg­inkább kézenfekvő tényekről esik szó az üzemekben. TSé« jt»X’h munkával A Magyar Gördülőcsapágy Művekben Galambos László­val, a vállalati pártbizottság titkárával beszélgettünk, ho­gyan fogadta az ipari nagyvál­lalat kollektívája a Központi Bizottság referátumát, milyen véleményekkel találkoztak. — Az bizonyos — mondotta elöljáróban Galambos elvtárs —, hogy senkit sem kell arra kérnünk, kísérje figyelemmel a kongresszus munkáját. Az emberek őszinte, nagy érdek­lődéssel olvassák a Népsza­badságot, a Naplót. Tudják, hogy róluk beszélnek a párt legmagasabb fórumán, róluk, életükről, arról, hogyan ha­ladhatunk előre még jobban.­­ Sokan elmondották ne­kem is beszélgetés közben, hogy igazán nagyszerű célki­tűzéseket terjesztett a Köz­ponti Bizottság a kongresszus küldöttei elé. Nálunk például mintegy 800 nődolgozó van. Is­mert a javaslat, mely szerint a gyermek két és fél éves ko­.­­ráig az édesanya otthon ma-­­­radhat. Nos, nem is csupán­ havi COO forintról van szó. Nem csupán anyagi áldozat-­­ ról, amelyet államunk magá-­­ ra vállal. Ez nemcsak pénz­kérdés; többről van szó. Arról, hogy ezzel lényegesen enyhül­nek a családi gondok. Van még gondunk a kicsinyek el­helyezésével. Ez is csökkenni fog, ez nyilvánvaló. A politikai közhangulatban nálunk igen­igen nagy megelégedettséget váltott ki ez a javaslat, s bí­zom abban, hogy a kongresz­­szus küldöttei ezt el is fogad­ják és határozattá emelik. — A jobb élet alapja a job­ban végzett munka. Ezért is beszélgetnek a dolgozók most gyakrabban a gazdaságirányí­tási rendszer reformjáról. A Központi Bizottság ez év má­jusi határozata az ember szol­gálatában áll, javát szolgálja. De csak úgy, ha mindenki a maga területén jobban dolgo­zik, többet ad, mint eddig adott. A kongresszuson el­hangzott referátum is hangsú­lyozza: a vállalatok helye és szerepe elvileg megváltozik a szocialista tervgazdálkodás to­vábbfejlesztett, új rendszeré­ben. Ez a megváltozott szerep a Magyar Gördülőcsapágy Mű­veket mint ipari nagyválla­latot tekintve nagyobb ha­táskört is jelent. De egyúttal nagyobb felelősséget is. Arra törekszünk, hogy e felelősség­­érzet jegyében a pártbizottság tagjai, a pártalapszervezetek vezetői minél jobban, minél alaposabban megismerjék a reform szellemét. Csak így tudják megértetni az adott munkaterületen. Vállalatunk több mint húsz országba 3,5 millió csapágyat szállít az idén. Ma is és a jövőben még inkább létkérdés számunkra, hogy csapágyaink megfelelje­nek a nemzetközileg elismert minőségi színvonalnak. A na­gyobb exporttal mi is adunk a nagy közösség asztalára. Ez­zel is több jut a közösségnek, mindannyiunknak, így függ össze a családosoknak nyúj­tott fokozottabb segítség és a mi munkánk — mondotta Galambos László elvtárs. Az ország legnagyobb női­­ruhagyárában, a 2700 dolgozót foglalkoztató Debreceni Ru­­u­hagyárban a legtöbb szó most a Központi Bizottságnak arról a javaslatáról esik, amit a dol­gozó nők, az anyák, a gyer­mekeket nevelő szülők helyze­tének könnyítése érdekében terjesztettek a küldöttek elé. Kismamáké, családanyáké a szó Szülés után, csütörtökön először ment be dolgozni Gö­­möri Bálintné, az ifjúsági sza­lag gépésze. — Mennyi idős most a ki­csi? — Négyhónapos. — És ki vigyáz rá? — Édesanyám. Nagyivánban lakik, de megkértem, jöjjön hozzánk lakni egy időre. Gon­dolhatja hát, hogy nagyon jól jött volna, ha már most meg­valósul a javaslat. Beszélget­tünk többen is a szalagban er­ről. Nagyon szép dologról van szó. Ez az ország előrelépését is igazolja. Hiszen előbb hat hét, aztán most öt hónap a szülési szabadság. Az új javas­lat ennél sokkal többet biz­tosít. A kismama a kicsinye mellett most még nehezen tudja megoldani, hogy az üzemben is teljes szívvel dol­gozzon. — Jól ismerik a mi gond­jainkat a párt vezetői — mondta Haraszti József­né. — Ezt mutatja a KB javaslata. Gondolja el, nekünk is hét­hónapos kisfiúnk van. A hú­gommal ellenkező műszakban dolgozunk, így tudjuk a kicsi felügyeletét megoldani. De még így is fél órát egyedül van. Gondolhatja, ez milyen idegességet okoz. Tudom, hogy a kongresszus egyetért majd a javaslattal. Végvári Antalné két gyer­meket nevelt fel, már na­gyobbak. — Azért nagyon jól tudom, milyen gonddal jár a kisma­mák számára a g­yermekneve­l­­és. Hajnalban kelteni őket, ez­­ bizony nagyon keserves az édesanya számára. A két és fél év — nagyon emberi, mind­­annyiónkat örömmel eltöltő javaslat. — Nálunk az idén november 1-ig, tíz hónap alatt 53 édes­anya szült. A családtervezést lényegesen meghatározza majd a KB javaslatának meg­valósulása — mondotta Tarr La­jos­né, az üzemi pártbizott­ság titkára. — Azt hiszem — tette hozzá mosolyogva — rövid időn belül gyarapodni fog majd a kismamák, a csa­ládanyák száma üzemünkben is. S. Gy. MI TŰRTÉK? MOHÁCS UTÁN ? M­­­ohács. „Nemzeti nagylé­­tünk nagy temetője .. Mindeddig így tudtuk, így ta­nultuk az iskolában, így élt bennünk, mint a magyar tör­ténelem egyik legszomorúbb jelképe. S most Nemeskürty István írt egy könyvet (Re­gény? Tanulmány? Talán mindkettő.) s szembeszállva a köztudattal bebizonyítja, hogy Mohács egyáltalán nem volt a magyar középkor dicsőségé­nek temetője. Az igazi sírt 1526 után ásták — de nem a törökök, s nem is a Habsbur­gok, hanem az egymással ma­rakodó, szélkakasként ide-oda forgó, a maguk pecsenyéjét sütögető főnemesek. A Török Bálintok, a Perényiek, a Vár­­day Pálok. S akik segédkeztek: a két király, János és Ferdi­­nánd. Külön-külön mindegyik uralkodásra képtelen — talán, ha kettőjük tehetsége egy em­berben ötvöződik, még jó ki­rály is lehetett volna. Nemeskürty témája nem is Mohács, hanem az azt követő másfél évtized, egészen Buda elestéig. Erre utal a cím is: Ez történt Mohács után. Tizenöt év történetét meséli el. Igen, meséli, bár egyetlen tény, ese­mény sincs a könyvben, ami a fantázia terméke volna. Eddig elhallgatott adatok, idézetek segítségével vázolja azt az utat, ami a középkori magyar állam végleges bukásához vezetett. Egy sír készült akkor, s szinte minden kapavágást látunk. Látjuk, hogy szélesedik, mé­lyül a verem. Látjuk a kettős királyválasztás rugóit, a Cser­­ni Jován-féle felkelés bukását, a török hadjáratait, a diplo­máciai hátteret, a váradi béke előzményeit és következmé­nyeit, Ferdinánd bűnös kö­zömbösségét, János király te­hetetlenségét, Fráter György ívelő karrierjét, s látjuk Bu­da ostrom nélküli török kézre jutását. A sírt megásták, a ha­lottat eltemették. Ez történt Mohács után. Bényei Miklós Tanácskoztak a debrecenei járás propagandistái A Debreceni Járási Pártbi­zottság az 1966—67-es pártok­tatási év megkezdése alkalmá­ból csütörtökön, december el­sején tanácskozásra hívta ösz­­sze a járásban dolgozó pro­pagandistákat. A Debrecenben megtartott tanácskozást Czipa Mihály, a Debreceni Járási Pártbizottság titkára nyitotta meg, majd a részvevők meg­hallgatták a marxizmus—le­ninizmus esti egyetem igazga­tójának, Pogány Róbertnek „A világnézeti nevelés felada­tai a propagandamunkában” című előadását. Az igen érde­kes és sokoldalú előadást hosz­­szas vita, számos kérdés és hozzászólás követte. Ezután a tanácskozáson részt vevő propagandistáknak Ta­más János, a járási pártbizott­ság mezőgazdasági osztályve­zetője tartott rövid tájékozta­tót a legfontosabb időszerű gazdasági feladatokról. A tanácskozás Horváth Sán­dor­­ a járási pártbizottság pro­paganda és művelődési osz­tálya vezetőjének zárszavá­val ért véget, amelyben az idei oktatási év propaganda mun­kájának néhány feladatáról szólt. A propagandisták több­sége ezután egyenként beszá­molt az eddig megtartott sze­mináriumok tapasztalatairól. Talajtani lab Debrecenben Debrecenben épült fel az ország legkorszerűbb talajtani laboratóriuma. Az Országos Mezőgazdasági Minőségjavító Intézet új laboratóriumában a Tiszántúl szikes, meszes és homokos talajának javítási lehetőségeit vizsgálják. A ké­pen: a laboratórium terme (MTI Fotó : Fényes Tamás felvétele) Ma délelőtt nyelik a játékkiállítás és -vásár Debrecenben DÉLUTÁN KÉT ÓRAKOR ÉRKEZIK JELMEZES KÍSÉRETÉVEL TÉLAPÓ Tavaly sok debreceni gyer­meknek szerzett örömet és emlékezetes élményt a jel­mezes téli karnevál, a színes, tarkaruhás kíséretével érkező Télapó, a városon végig ka­nyargó mikro-mesebusz. A Debreceni Városi KISZ-bizott­­ság a Hajdú megyei Vegyes­­iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalattal közösen az idén is megrendezi ezt a felvonulást. A karneváli menet ma, de­cember 2-án, délután két óra­kor indul el a Csokonai Szín­ház elől. A postászenekar nyitja a felvonulást, majd harmincöt jelmezes kísérője — köztük a hét törpe, számos mesefigura — körében moto­ros űrrakétán érkezik a deb­receni gyerekekhez Télapó, akiket a gyerekek mikrobusz­­szal követhetnek első útján. A színes, kedves, igazi gyer­mek örömet szerző felvonulás a Kossuth utcán jön fel a Vö­rös Hadsereg útjára, amelyen a Kistemplomtól a Bék­e utjáig halad, majd a Béke és a Bat­thyány utcán érkezik vissza a Csokonai Színház elé. A feldí­szített mikrobusz díjmentesen szállítja a karnevál alatt a gyerekeket. A karnevál mellett a mai nap gyermekszenzációja a ma délelőtt nyíló játékkiállítás ás­­vásár. Bizonyára már az el­múlt napokban sokan kíván­csiskodtak, mi készül a Gamb­­rinusz átjáróban. Ott készült a játékkiállítás bejárója. A fe­nyőgallyakkal, színes villany­­körtékkel díszített bejáraton keresztül juthatnak a gyerme­kek a sok-sok szép és érdekes játék közé, amelyből a Hajdú megyei Vegyesiparcikk-kiske­­reskedelmi Vállalat kiállítást rendezett, a felnőttek pedig a karácsonyi vásárolnivalók kö­zé. A félmillió forint értékű játékkészletből bizonyára nem lesz nehéz kiválasztani a ka­rácsonyi ajándékokat, különö­sen, ha egy-egy kiállítási já­téknak feltűnően megörül a gyerek! A játékkiállítás és -vásár egészen december 24-ig tart, naponta 9 órától 18 óráig van nyitva, várja gyermek és fel­nőtt látogatóit, vásárlóit egy­aránt Agrárklub Tegnap is ugyanolyan ko­rán sötétedő őszi este volt Derecskén, mint a hét akár­melyik napján. Az emberek ugyanolyan korán tértek be a házakba, hogy a hideg de­cemberi szél elől menedéket találjanak. Csöndes, ese­ménytelen esték ezek — de csak azoknak, akik nem ta­lálnak maguknak hasznos elfoglaltságot. S valljuk be, néha az sem talál, aki keres. Egyszerűen nincs lehetőség. S méginkább áll ez azokra az emberekre, akik kisebb községekben élnek. Pedig a fiatalabbak, a tettrevágyóak nehezen viselik el a téli es­ték hosszú magányát. Tegnap este viszont De­recskén nagyon sok fiatal fordult meg. Jöttek ide a járás minden részéről, mint­egy centrumba, s határozott céllal. Az érkezők kivétel nélkül agrárszakemberek, nagyrészt fiatalok. Ezen az estén összejöttek — most először —, hogy egymás tár­saságában töltsék el az egyébként eseménytelen de­cemberi estét , ezenkívül még más célja is volt az együttlétüknek: hasznos és szórakoztató órákat kívántak szerezni maguknak. Agrárklub. Így nevezik Derecskén a most megalaku­ló intézményt, a rendszeres­sé váló összejöveteleket. S ide a járás minden agrár­­szakembere bejáratos lesz. Örömmel jönnek? Minden bizonnyal, hiszen ez a hasz­nosnak — sőt, követésre méltónak — ígérkező kez­deményezés csak miattuk történt; azért, hogy a járás területén a különböző szö­vetkezetekben dolgozó ag­rárszakembereket összefog­ják, közelebb hozzák egy­máshoz őket. A kezdeményezés körül­belül az elmondottak miatt született. De a legfontosabb azért mégis mindennapi éle­tükkel, képzettségükkel kap­csolatos: a szakmai igények kielégítése. Itt ugyanis le­hetőség lesz arra, hogy olyan légkör alakuljon ki, amely a szakembereket mintegy ösztönzi a nagyobb tudás, a szakma legújabb vívmányai­nak megszerzésére. Termé­szetesen a szakmai igény ki­elégítése mellett ugyanolyan jelentőségűnek tartják a kulturális igények kielégí­tését is. Amikor a klub céljairól, a további munkákról beszél­gettünk, elmondták, hogy éppen a fenti kettős igények miatt a programot úgy válo­gatják össze, hogy annak mintegy 60 százaléka foglal­kozzon csak kimondottan szakmai kérdésekkel, a töb­bi része kulturális jellegű legyen. Széleskörű progra­mot biztosítanak tehát a klubnak és a klubtagoknak, ahogy a távlati célokból ez kiderül. Mert természetesen a legnagyobb érdeme ennek a most megalakult agrár­klubnak, hogy nem pillanat­nyi fellángolá­snak ígérkezik, hanem állandó jellegű fóru­mává válik a járás agrárér­telmiségének. A tervekben olyan dicséretes programja­vaslatokat olvashatunk, hogy neves mezőgazdasági szak­embereket, a mezőgazdasági tudományokat magas szin­ten ismerő előadókat hívnak meg Debrecenből, Budapest­ről minden egyes klubfoglal­kozásra. Azonkívül számos művész nevét is láthatjuk már a meghívottak között A klubtagok összeváloga­­tását is célravezető módon oldották meg. A fiatalok mellett természetesen na­gyon hasznos tagjai lesznek ennek a klubnak az idős szakembereik is, akik sok ér­tékes tapasztalatot tudnak átadni majd a pályakezdők­nek. A klub még nem sokat hallatott magáról, annál is inkább, mert most volt az alakuló gyűlése. Minden­esetre mindenki bízik ab­ban, hogy a kezdeti lendület a későbbiek során sem fog csökkenni, és az eltervezett kéthetenkénti foglalkozás meg is fog valósulni hosszú távon is. Annál is inkább bíznak ebben a szervezők, mivel a klubot teljesen kö­tetlen formában, minden hi­vatalos jelleg nélkül kíván­ják működtetni, ahol első­sorban arra kell törekedni, hogy mindenki jól érezze magát, amellett hasznos is­meretek szerzésére is bő le­hetőség adódjék. Ilyen célokkal jött tehát létre a derecskei járásban az első agrárklub, és tegnap megtartották az első klub­­foglalkozást. Ezen megvá­lasztották a vezetőséget, a tiszteletbeli elnököt és a védnököket. Az első foglal­kozáson már egy érdekes előadás is elhangzott: „Az agrárszakember helye és helyzete a szövetkezetben” címmel. Jól sikerült az első klub­est Derecskén. S reméljük, hogy még hallunk erről a klubról és munkájáról. Bod­a László Derecskén FURCSA GYŰJTŐSZENVEDÉLY Jean-Paul Belmondo — a höl­gyek kedvence — legközelebb Louis Malle filmjében, a Tol­vajban alakítja a főhőst Filmbeli szerepének megfele­lően guillotine-nal fogják ki­végezni. A szemfüles rendező­nek sikerült megszerezni azt a valódi guillontine-t , ame­lyen magát Robespierre-t is kivégezték... Hogy honnan szerezte be ezt a furcsa szer­számot? Egy hóbortos francia magángyűjteményéből, aki otthonában negyven darabból álló guillotine-készletet őriz. A KLASSZIKUSOK MODERN VÁLTOZATA Néhány héttel ezelőtt a mo­ziban — és a múlt héten a te­levízióban is — Voltaire Can­­did-ját láthattuk modernizált változatban. Carbonneaux, a film rendezője a szépséges Kunigunda és Candide úrfi történetét a második világhá­ború idejére vette át. A példa úgy látszik ragadós, mert most Prévost híres Manón Lescaut című regénye kerül sorra. Sergio Gobbi rendező elképze­lése szerint Manón kábító­szercsempészek közé fog keve­redni, és terket fog táncolni. Az iránta szenvedélyes szerel­met érző Des Grieux lovag pe­dig közgazdaságtant tanuló egyetemi hallgatóvá változik. ★ A SAINT-TROPEZ-I CSENDŐR Louis de Funes-t a „Saint- Tropez-i csendőr”-t rövidesen újabb csendőrkomédiában lát­juk viszont. Úgy látszik, a filmnek mindenütt nagy sikere volt, mert a most készülő tör­ténet cselekménye is a tenger­parton — Saint-Tropez-ben és a nudisták között játszódik. A szemfüles csendőrőrmester ez alkalommal súlyos lelki vál­ságba kerül, mert a nudista paradicsomban megismerke­dik egy milliárdosnővel, és feleségül veszi. Egyenruhája és társadalmi rangja között így mély szakadék keletkezik. De ahogyan Louis de Funes-t megismertük, sikerül megol­dást találnia a szakadék áthi­dalására. O. T. 6. oldal — 1966. december 2. mavútnuu •**>-• NAPLÓ WI.OIIIIIIIW.1W n imi II i.'.iu'i.! II'M

Next