Hajdú-Bihari Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

„Osztozkodás" nyilvánosan kevés kormányrendelkezés találkozott olyan szé­les körű ellenkezéssel, mint amely a vállalati dolgo­zók kategorizálásáról és a részesedési alap kategóriák közötti felosztásáról intézkedett. Mint ismeretes, a vállalat felső vezetői évi alapbérük 80, a középszintű vezetők 50, a munkások és az első két kategóriába nem tartozó alkalmazottak pedig évi teljes kerese­tük 15 százalékát kaphatják jutalmul maximális ré­szesedési alap elérése esetén. A kategóriák közötti 80:50:15 felosztási arány minden esetben érvényesül. Ha például a részesedési alap az elérhető maximum­nak a fele, akkor az I-es kategóriában átlagosan az évi alapbér 40 százalékát, a II-esben a 25 százalékát, a III-as kategóriájúak pedig az évi kereset 7,5 szá­zalékát kapják. A többséget alkotó III. kategóriájú dolgozók igaz­ságtalannak tartják a felosztási arányokat. Milyen alapon kapnak a vezetők nagyobb részesedést, ami­kor a felosztás alapjául szolgáló bérük is eleve ma­gasabb? Ne vitázzunk ezzel a „többségi” nézettel azon az alapon, hogy a vezetők az új mechanizmus­ban többet is kockáztatnak: veszteséges gazdálkodás esetén alapbérük is 15—25 százalékkal csökkenthető. (Mert ma még gyakorlatilag a jelentős állami támo­gatások miatt sincs ilyen veszély.) Ha a kategorizá­lás mostani rendszerét vagy a részesedési alap fel­osztásának mai arányait sem tekinthetjük teljesen tökéletesnek, vagy minden szempontból véglegesnek, alkalmas azért időszerű feladatunk, az anyagi ösz­tönzés hatékonyságának növelésére. Az anyagi ösztönzés hatékonyságának fokozása elképzelhetetlen a jövedelmek differenciálása nélkül. Differenciálni kell a jövedelmeket a végzett munka minőségétől, mennyiségétől, bonyolultságától és a vállalt felelősségtől függően. A gazdaságirányítás mai rendjében, mivel növekszik a vezetők szerepe, felelőssége, anyagi érdekeltségüket is szükséges ki­terjeszteni; ez pedig feltételezi a kereseti, a jövedel­mi különbségek további növelését is. Az utóbbi másfél évtizedben a jövedelmi különb­ségek nem növekedtek, hanem csökkentek. Amíg 1952-ben a legkisebb és a legnagyobb jövedelmű ré­tegek átlagkeresete között 1:4,27 arány volt, addig ez az arány 1966-ra 1:3,37-re csökkent. (S az átlag alat­ti és az átlag feletti keresetek közötti különbség ugyanezen idő alatt 1:2-ről 1:1,79-re csökkent.)­­ Az új rendszer mindenféle látszat ellenére nem nö­veli lényegesen a jövedelmek közötti különbségeket. A legkevésbé lehet azt állítani, hogy az új arányok a III. kategória szempontjából kedvezőtlenek. A mű­szaki, gazdasági vezetők most nemcsak az év végi nyereségrészesedést, hanem a különböző korábbi prémiumokat, jutalmakat is a részesedési alap kate­góriájukra jutó hányadéból kapják. S ,, azelőtt a vezetők az év végi nyereségrészesedést a tel­jes adózott jövedelem után kapták (tehát a prémium után is), most viszont csak az alapbért tekintik mérvadónak. Ezek után érthető, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a III. kategóriában levők év végi nye­reségrészesedése csökken, ott a vezetőket még na­gyobb jövedelemveszteség éri. A jól dolgozó vállala­toknál az I. kategóriába sorolt vezetők a régi mecha­nizmusban is megkaphatták átlagbérük 60—80 szá­zaléka, a II. kategóriába sorolt vezetők pedig alap­bérük 46—50 százalékát, különböző prémiumok for­májában". A jelenleg III. kategóriába tartozó dolgo­zók korábban elérhető maximuma évi keresetük 8 százaléka volt, tehát megközelítően egyhavi bérnek felelt meg. Most azonban maximumként csaknem kétszer annyit, évi keresetük 15 százalékát kaphat­ják. Vagyis az új rendszer a dolgozók többségének kedvez. A közös munka eredményein tehát az „osztozko­dás” nem bántó és nem igazságtalan. Ha maximum fizetésére a reform első éve után még nem is kerül sor, az előző időszak átlagos nyereségrészesedésének eléréséhez is a vezetők jobb munkájára volt szükség. Ezért nagyon fontos­­— a félreértések eloszlatása miatt is — a vezetők célpremizálásának konkrét, igazságos, ösztönző, és az üzemi közvélemény által is követhető, ellenőrizhető rendszerének kialakítása. Ott jártak el helyesen, ahol még tavaly, az év ele­jén leszögezték: abból, hogy az első vagy második kategóriába sorolták, senki sem húzhat anyagi hasz­not. Viszont az a vezető, aki a vállalati nyereséget növelő jelentős műszaki, gazdasági feladat elvégzésé­re vállalkozott, már év közben kellő céljutalmat ka­pott a részesedési alap terhére. Senki sem sérelmez­heti azt a gyakorlatot, hogy ha valaki megkeresett a vállalatnak több milliót, néhány ezer forintot ma­ga is kapjon belőle. Vita és félreértés pedig ott van (és még inkább lesz a nyereségrészesedés kifizetésének időpontjá­ban), ahol bátortalanul éltek az évközi ösztönzéssel. Utólag viszont nagyon nehéz a kategóriákon belül lé­nyeges különbségeket tenni a végzett munka, a vál­lalt felelősség arányában. Az egyenlősdi, persze, a kategóriákon belül is megengedhetetlen. Szükséges tehát az első és második kategóriába tartozó vezetők és alkotó műszaki és gazdasági szakemberek munká­ját személy szerint értékelni ahhoz, hogy el lehessen dönteni: ki, miért, mennyit kaphat. Aki szerényen elvégezte munkaköri feladatát, ne kapjon nagyobb mértékben év végi nyereségrészesedést, mint általá­ban a harmadik kategória tagjai! Aki viszont köte­lességén felüli kiemelkedő teljesítményt nyújtott, azt jutalmazzák bátran a végzett munka társadalmi és vállalati hasznával arányosan! Dicsérjenek, a kellő anyagi konzekvenciák kíséretében, de merjék azt is utólag megmondani, hogy kinek a teljesítményével s miért elégedetlenek! Minden esetben legyen a premizálás, a nyereségré­szesedés-fizetés nyilvános, mert a mendemondáknak csak így lehet elejét venni. De a nyilvánosság egyben olyan demokratikus fórumot is teremt, amely eleve kényszeríti a vezetőket a formális pénzosztogatás el­kerülésére, a bátor és következetesen igazságos anya­gi ösztönzésre, a kategórián belüli lényeges jövedel­mi különbségek létrehozására. A múlt év eredményei, a részesedési alap felosz­tásánál szerzett tapasztalatok hasznos tanulságokat szolgáltatnak az idei munkához. S közülük talán a leglényegesebb: bátran élve a vállalati önállósággal, növelni kell az anyagi ösztönzés hatékonyságát és a kategóriákon belüli különbségeket. Már most bátran kell céprémiumokat kitűzni az év folyamán képződő részesedési alap terhére. Csak így lehet a vállalatok belső tartalékait hasznosítva, a nyereséget nagy mér­tékben növelő feladatokat is megállapítani. Ha en­nek nyomán a dolgozók bére és év végi ré­szesedése "a növekvő feladatok ellenére nem csök­ken, sőt mindenki számára érzékelhetően növekszik, akkor a gyakorlatban is bizonyítást nyer, hogy a jö­vedelmi különbségek növelése igazságos, szocialista módszer, a kollektíva és a társadalom javát egyaránt szolgálja. Kovács József Szakszervezeti vezetőségválasztások Közúti Építő Vállalat A napokban választották újjá a Debreceni Közúti Építő Vállalatnál a szakszervezeti tanácsot és a vál­lalati szakszervezeti bizottságot. D­ézsi Sándor párttitkár elnöki megnyitója után Magyar Lajos, a vállalati szakszervezeti bizottság számolt be az szb munkájáról. A számvizsgáló bizottság elnökének jelentése után Szakács István bri­gádvezető — aki részt vett az építőipari szocialista brigádok ve­zetőinek budapesti tanácskozásán, s ott a közlekedés kiváló dolgozó­ja címmel tüntették ki — beszélt a tanácskozáson elhangzottakról. A szakszervezeti tanácsot és bi­zottságot újjáválasztó gyűlésen a vállalat ezer szakszervezeti tagját százöt küldött — köztük az építés- és munkahelyeken megválasztott nyolc szakszervezeti főbizalmi és ötvennyolc szakszervezeti bizalmi — képviselte. A szakszervezeti bizottság be­számolóját vita követte, amely so­rán számosan kiemelték, hogy az elmúlt esztendőkben tovább javult, szervezettebbé és körültekintőbbé vált a szakszervezeti bizottság munkája. A felszólalók sok hasz­nos javaslatot tettek az újonnan megválasztandó szakszervezeti ta­nács és szakszervezeti bizottság munkájának szélesítésére. A gyűlésen harminckilenc tagú szakszervezeti tanácsot és tizenhá­rom fős szakszervezeti bizottságot választottak, amelynek titkára to­vábbra is Magyar Lajos, vezető bizottságának titkára, Kar­valy Elemér nyitotta meg. Ezután a részvevők meghallgatták Szat­mári Istvánnak, a vállalati szak­­szervezeti bizottság titkárának be­számoló jelentését, amelyben a vállalati szakszervezeti bizottság 1967. évi küldöttközgyűlés óta vég­zett munkájáról szólt. Szatmári István többek között elmondotta, hogy az eltelt két év alatt sokat fejlődött a szakszervezeti munka. Újabb harminchat szocialista bri­gád alakult a vállalatnál a két év alatt, s így a szocialista brigádok száma nyolcvanra emelkedett. A szocialista brigádokban hétszázöt­­venegy tag dolgozik. A munkavédelem terén is jelen­tős eredmények születtek a két év alatt, s lényegesen csökkent a bal­esetek száma. A szakszervezeti bizottság az el­múlt két év alatt négy névadó ün­nepséget rendezett a vállalatnál. Azt is megemlítette többek között a beszámoló, hogy javult a dolgozók üdültetési lehetősége, mert a vál­lalat most már saját üdülővel ren­delkezik Hajdúszoboszlón és Sió­fokon. A beszámolóhoz tizenhatan szól­tak hozzá, s számos javaslatot tet­tek a szakszervezeti munka to­vábbi javítása érdekében. Ezután a küldöttközgyűlés részt­vevői meghallgatták a számvizsgá­ló bizottság jelentését az elmúlt választás óta végzett munkáról, amelyet Pintér Pál, a számvizsgá­ló bizottság elnöke ismertetett. A beszámolók és a hozzájuk kapcsolódó hozzászólások után ke­rült sor a választásra. A küldött­­közgyűlés harminchárom tagú szak­­szervezeti tanácsot s tizenhárom fős szakszervezeti bizottságot vá­lasztott. A vállalati szakszerveze­ti bizottság elnöke Jenes János, titkára Szatmári István. Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság Február 26-án délelőtt tartotta meg Debrecenben, a Déri Múzeum­ban a Tiszántúli Vízügyi Igazgató­ság vállalati szakszervezeti bizott­sága a szakszervezeti tanácsot vá­lasztó küldöttközgyűlést. A küldöttközgyűlést az igazga­tóság központi dolgozói szakszer­ Harmincegymilliárd a takarékban — Kereken 20 esztendős, 1949. március 1-én alakult az Országos Takarékpénztár, amely nem min­dennapos eredménnyel ünnepelheti születésnapját; a lakosság betét­állománya a kezdeti 270 millióval szemben a napokban elérte a 31 milliárd forintot — jelentette be pénteki sajtótájékoztatóján a Ma­gyar Sajtó Házában Szirmai Jenő, az OTP vezérigazgatója. Az általános betétnövekedésen belül kedvezően alakultak a pa­rasztság megtakarításai. Tavaly 2,3 milliárd forinttal nőtt a lakos­ágnak az OTP-ben megtakarított pénze, s az idén is hasonló növeke­dés várható. A betétkönyvek száma 3 218 000, s különféle formákban mintegy 5,8 millióan takarékoskod­nak. Egyebek között 3,1 milliárd fo­rint van gépkocsi-nyereménybetét­­könyvekben, 805 000 KST tavaly 1,3 milliárd forintot gyűjtött össze, és csaknem hatszázezer tagjának 830 milió forint kölcsönt folyósí­tott. Sokat fejlődtek a falu bankjai, a takarékszövetkezetek, számuk 767, betétállományuk az év végén 2,1 milliárd forint volt. Az ország mintegy 3200 postahivatala mint­egy 10 milliárd forint betétet kezel. (MTI) „Ck­kem is küldjenek meghívót” Berettyószentmártonban három­mal megtoldották a téli politikai tanfolyam előadásait — ezt hallot­tam néhány nappal ezelőtt. Ho­gyan csinálták ezt? — erről a kér­désről ültem le beszélgetni Nagy Vincével, a községi népfrontbizott­ság elnökével. — Először talán azt mondhatom a, titok nyitjaként, hogy nálunk nem a népfrontelnökség dolgozik. — HOL MŰKÖDIK EZ A KL­ — A községi tanács épületében, pontosabban a tanácsteremben, minden este, amikor a tanácsnak nincs rendezvénye. A tanács ad tüzelőt, van tv, lakkészlet, újsá­hanem a bizottság. A községi bi­zottság minden egyes tagja vállalt részt a szervezésből — segítettek és mindig segítenek a tanácstagok is — ki-ki a saját körzetében be­szélte meg az emberekkel, miért hasznos a téli tanfolyam, miért ér­demes elmenni az előadásokra. És nagyon nagy segítséget jelent, hogy van a községben népfrontklub. Sokról a tanács és a pártszervezet gondoskodik, no és sokan beülnek kártyázgatni is. Mindig vannak a klubban emberek, találnak ma­guknak elfoglaltságot, véleményük szerint, túlságosan is emberségesen ítélik el. Magam is tagja vagyok a községben a sza­bálysértési bizottságnak. Mi na­gyon igyekszünk időben megaka­dályozni a bűneseteket, ugyanak­kor bosszant, hogy nagyobb sik­kasztások leleplezése után néha évek telnek el, amíg ítélet születik, de visszamenőleg őrzi a Népsza­badság példányait, s bármikor elő­vesz egy-egy számot, hogy a cikk­ből idézzen. De valahogy úgy van mégis, hogy mi, ha nem tudunk is minden sort elolvasni az újságok­ból, jobban tudunk következtetni, meglátni az összefüggésket. Gon­dolom, ezért mondhatjuk, hogy po­litikus emberek vagyunk, tagjai között, akit a tanácsok meg­alakulásakor választottak meg elő­ször. Tagja vagyok a megyei nép­frontbizottságnak is, van, és egyelőre nemigen van rá pénzünk. Pedig nagyon hasznos volt, hogy tavaly elmondtuk, amit sikerült összegyűjteni. Az emberek, főként az idősebbek számtalan dol­got tudtak még hozzátenni, kiegé­szíteni, dokumentumok is kerültek elő. — Hogy kik segítenek a munká­ban? Hadd mondjam azt, hogy nagyon sokan. Amikor szervezünk valamit, az üzletben az eladók nem sajnálják a fáradságot, hogy szól­janak mindenkinek, aki ott meg­fordul. De az előadásokra írásos meghívót is küldünk mindenkinek, akiről gondoljuk, hogy érdekli a téma. És hadd mondjak el ezzel kapcsolatban egy kedves esetet! A meghívót természetesen a csa­ládfő nevére küldjük, de a szöveg­ben benne van, hogy kedves csa­ládjával együtt hívjuk és várjuk. Egyszer megállított az utcán egy asszony, és elpanaszolta, hogy szí­vesen járna ő is a tanfolyamra, de a férje azt állítja, hogy a meghí­vás csak neki szól. Azóta minden alkalommal az asszony nevére i is küldünk külön meghívót. — S MINDEN BIZONNYAL BESZÉLGETNEK, VITATKOZNAK IS KÖZBEN. — Állandóan. Néha egészen pa­rázs viták alakulnak ki a legfonto­sabb kérdésekről. Szinte mindig téma a vietnami, közel-keleti hely­zet, most például az NSZK-val és Nyugat-Berlinnel kapcsolatos prob­léma. De sokat vitatkoznak az em­berek olyan kérdésekről is, hogy a társadalmi tulajdon ellen vétőket. — ÚGY TUDOM, S AZ ELMONDOTTAK IS BIZONYÍTJÁK, HOGY ABBAN A KLUBBAN VALÓBAN ÉLÉNK VITÁK VANNAK. KIK TUDJÁK IRÁNYÍTANI A BESZÉLGETÉST, VÁLASZT ADNI A KÉR­DÉSEKRE? — Hogy őszinte legyek, néha magam is eltűnődök azon, hogy éppen nekünk, akik a társadalmi szervek vezetői vagyunk, és lé­nyegében a legtöbb munkát vál­laljuk, kevesebb időnk marad új­ságolvasásra, rádióhallgatásra, ta­nulásra, mint azoknak, akik a kér­déseket felteszik. Mert úgy kép­zelje el, nem egy szentmártoni la­koshoz tudnám elvezetni, aki évek­— ENGEDJEN MEG EGY KÉRDÉST! HA AZ EMBER A BERET­­­TYÓSZENTMÁRTONI NÉPFRONTMUNKÁRÓL HALL, MINDIG EM­LÍTIK NAGY VINCE NEVÉT. MIÓTA JÁTSZIK ILYEN JELENTŐS SZEREPET A KÖZSÉG KÖZÉLETÉBEN? — Amióta hadifogságból haza­jöttem a háború után. Negyedszer választottak már meg községi nép­frontelnöknek, s ma már én va­gyok az egyetlen a községi tanács — TÉRJÜNK VISSZA AZ EREDETI TÉMÁHOZ MÉG EGY KI­CSIT! HOGYAN IS VOLT HÁT AZ ELŐADÁSSOROZAT SZERVEZÉSE? — Ahogy mondtam, nagy segít­séget jelent a klub, itt mindig van húsz-harminc ember, de az előadá­sokon általában kétszer ennyien vesznek részt. Eddig a hét — ere­deti programban szereplő — elő­adást tartottunk meg. A nyolcadik, az általunk választott, növényvé­delmi kérdésekről szól. Lesz egy előadás az ifjúság problémáiról, szeretnénk őszintén beszélni a sze­relemről, a fiúk és lányok egymás­hoz való kapcsolatáról, a harma­dik előadás pedig szintén a fiata­lokat érintő téma lesz. A tsz egyik vezetője ismerteti majd, hogy milyen jövő vár a fiatalokra a szö­vetkezetben, milyen munkát talál­hatnak, amiért érdemes itthon ma­radniuk a faluban. A negyedik rá­adás előadásra már nemigen kerül­het sor. — Ez mi lenne? — A község története. Tavaly már ismertettük a helyi kutatások első eredményeit, a további rész sajnos még nincs olyan állapot­ban, hogy ismertetni lehetne. Na­gyon sok mindent levéltárban, mú­zeumban, könyvtárban kellene elő­keresni, ennek anyagi oldala is Nagy Zsuzsa A Magyar Édesipar 4. számú gyáregysége, a Győri Keksz- és Ostyagyár 16-féle különböző nagyságú húsvéti figurát készít. Már­cius 5-re befejezik a húsvéti figurák gyártását. Az ország minden területére kerül a mintegy 550 mázsa termékből. (MTI-fotó : Hadas János felv.) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1969. MÁRCIUS 1.

Next