Hajdú-Bihari Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
„Osztozkodás" nyilvánosan kevés kormányrendelkezés találkozott olyan széles körű ellenkezéssel, mint amely a vállalati dolgozók kategorizálásáról és a részesedési alap kategóriák közötti felosztásáról intézkedett. Mint ismeretes, a vállalat felső vezetői évi alapbérük 80, a középszintű vezetők 50, a munkások és az első két kategóriába nem tartozó alkalmazottak pedig évi teljes keresetük 15 százalékát kaphatják jutalmul maximális részesedési alap elérése esetén. A kategóriák közötti 80:50:15 felosztási arány minden esetben érvényesül. Ha például a részesedési alap az elérhető maximumnak a fele, akkor az I-es kategóriában átlagosan az évi alapbér 40 százalékát, a II-esben a 25 százalékát, a III-as kategóriájúak pedig az évi kereset 7,5 százalékát kapják. A többséget alkotó III. kategóriájú dolgozók igazságtalannak tartják a felosztási arányokat. Milyen alapon kapnak a vezetők nagyobb részesedést, amikor a felosztás alapjául szolgáló bérük is eleve magasabb? Ne vitázzunk ezzel a „többségi” nézettel azon az alapon, hogy a vezetők az új mechanizmusban többet is kockáztatnak: veszteséges gazdálkodás esetén alapbérük is 15—25 százalékkal csökkenthető. (Mert ma még gyakorlatilag a jelentős állami támogatások miatt sincs ilyen veszély.) Ha a kategorizálás mostani rendszerét vagy a részesedési alap felosztásának mai arányait sem tekinthetjük teljesen tökéletesnek, vagy minden szempontból véglegesnek, alkalmas azért időszerű feladatunk, az anyagi ösztönzés hatékonyságának növelésére. Az anyagi ösztönzés hatékonyságának fokozása elképzelhetetlen a jövedelmek differenciálása nélkül. Differenciálni kell a jövedelmeket a végzett munka minőségétől, mennyiségétől, bonyolultságától és a vállalt felelősségtől függően. A gazdaságirányítás mai rendjében, mivel növekszik a vezetők szerepe, felelőssége, anyagi érdekeltségüket is szükséges kiterjeszteni; ez pedig feltételezi a kereseti, a jövedelmi különbségek további növelését is. Az utóbbi másfél évtizedben a jövedelmi különbségek nem növekedtek, hanem csökkentek. Amíg 1952-ben a legkisebb és a legnagyobb jövedelmű rétegek átlagkeresete között 1:4,27 arány volt, addig ez az arány 1966-ra 1:3,37-re csökkent. (S az átlag alatti és az átlag feletti keresetek közötti különbség ugyanezen idő alatt 1:2-ről 1:1,79-re csökkent.) Az új rendszer mindenféle látszat ellenére nem növeli lényegesen a jövedelmek közötti különbségeket. A legkevésbé lehet azt állítani, hogy az új arányok a III. kategória szempontjából kedvezőtlenek. A műszaki, gazdasági vezetők most nemcsak az év végi nyereségrészesedést, hanem a különböző korábbi prémiumokat, jutalmakat is a részesedési alap kategóriájukra jutó hányadéból kapják. S ,, azelőtt a vezetők az év végi nyereségrészesedést a teljes adózott jövedelem után kapták (tehát a prémium után is), most viszont csak az alapbért tekintik mérvadónak. Ezek után érthető, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a III. kategóriában levők év végi nyereségrészesedése csökken, ott a vezetőket még nagyobb jövedelemveszteség éri. A jól dolgozó vállalatoknál az I. kategóriába sorolt vezetők a régi mechanizmusban is megkaphatták átlagbérük 60—80 százaléka, a II. kategóriába sorolt vezetők pedig alapbérük 46—50 százalékát, különböző prémiumok formájában". A jelenleg III. kategóriába tartozó dolgozók korábban elérhető maximuma évi keresetük 8 százaléka volt, tehát megközelítően egyhavi bérnek felelt meg. Most azonban maximumként csaknem kétszer annyit, évi keresetük 15 százalékát kaphatják. Vagyis az új rendszer a dolgozók többségének kedvez. A közös munka eredményein tehát az „osztozkodás” nem bántó és nem igazságtalan. Ha maximum fizetésére a reform első éve után még nem is kerül sor, az előző időszak átlagos nyereségrészesedésének eléréséhez is a vezetők jobb munkájára volt szükség. Ezért nagyon fontos— a félreértések eloszlatása miatt is — a vezetők célpremizálásának konkrét, igazságos, ösztönző, és az üzemi közvélemény által is követhető, ellenőrizhető rendszerének kialakítása. Ott jártak el helyesen, ahol még tavaly, az év elején leszögezték: abból, hogy az első vagy második kategóriába sorolták, senki sem húzhat anyagi hasznot. Viszont az a vezető, aki a vállalati nyereséget növelő jelentős műszaki, gazdasági feladat elvégzésére vállalkozott, már év közben kellő céljutalmat kapott a részesedési alap terhére. Senki sem sérelmezheti azt a gyakorlatot, hogy ha valaki megkeresett a vállalatnak több milliót, néhány ezer forintot maga is kapjon belőle. Vita és félreértés pedig ott van (és még inkább lesz a nyereségrészesedés kifizetésének időpontjában), ahol bátortalanul éltek az évközi ösztönzéssel. Utólag viszont nagyon nehéz a kategóriákon belül lényeges különbségeket tenni a végzett munka, a vállalt felelősség arányában. Az egyenlősdi, persze, a kategóriákon belül is megengedhetetlen. Szükséges tehát az első és második kategóriába tartozó vezetők és alkotó műszaki és gazdasági szakemberek munkáját személy szerint értékelni ahhoz, hogy el lehessen dönteni: ki, miért, mennyit kaphat. Aki szerényen elvégezte munkaköri feladatát, ne kapjon nagyobb mértékben év végi nyereségrészesedést, mint általában a harmadik kategória tagjai! Aki viszont kötelességén felüli kiemelkedő teljesítményt nyújtott, azt jutalmazzák bátran a végzett munka társadalmi és vállalati hasznával arányosan! Dicsérjenek, a kellő anyagi konzekvenciák kíséretében, de merjék azt is utólag megmondani, hogy kinek a teljesítményével s miért elégedetlenek! Minden esetben legyen a premizálás, a nyereségrészesedés-fizetés nyilvános, mert a mendemondáknak csak így lehet elejét venni. De a nyilvánosság egyben olyan demokratikus fórumot is teremt, amely eleve kényszeríti a vezetőket a formális pénzosztogatás elkerülésére, a bátor és következetesen igazságos anyagi ösztönzésre, a kategórián belüli lényeges jövedelmi különbségek létrehozására. A múlt év eredményei, a részesedési alap felosztásánál szerzett tapasztalatok hasznos tanulságokat szolgáltatnak az idei munkához. S közülük talán a leglényegesebb: bátran élve a vállalati önállósággal, növelni kell az anyagi ösztönzés hatékonyságát és a kategóriákon belüli különbségeket. Már most bátran kell céprémiumokat kitűzni az év folyamán képződő részesedési alap terhére. Csak így lehet a vállalatok belső tartalékait hasznosítva, a nyereséget nagy mértékben növelő feladatokat is megállapítani. Ha ennek nyomán a dolgozók bére és év végi részesedése "a növekvő feladatok ellenére nem csökken, sőt mindenki számára érzékelhetően növekszik, akkor a gyakorlatban is bizonyítást nyer, hogy a jövedelmi különbségek növelése igazságos, szocialista módszer, a kollektíva és a társadalom javát egyaránt szolgálja. Kovács József Szakszervezeti vezetőségválasztások Közúti Építő Vállalat A napokban választották újjá a Debreceni Közúti Építő Vállalatnál a szakszervezeti tanácsot és a vállalati szakszervezeti bizottságot. Dézsi Sándor párttitkár elnöki megnyitója után Magyar Lajos, a vállalati szakszervezeti bizottság számolt be az szb munkájáról. A számvizsgáló bizottság elnökének jelentése után Szakács István brigádvezető — aki részt vett az építőipari szocialista brigádok vezetőinek budapesti tanácskozásán, s ott a közlekedés kiváló dolgozója címmel tüntették ki — beszélt a tanácskozáson elhangzottakról. A szakszervezeti tanácsot és bizottságot újjáválasztó gyűlésen a vállalat ezer szakszervezeti tagját százöt küldött — köztük az építés- és munkahelyeken megválasztott nyolc szakszervezeti főbizalmi és ötvennyolc szakszervezeti bizalmi — képviselte. A szakszervezeti bizottság beszámolóját vita követte, amely során számosan kiemelték, hogy az elmúlt esztendőkben tovább javult, szervezettebbé és körültekintőbbé vált a szakszervezeti bizottság munkája. A felszólalók sok hasznos javaslatot tettek az újonnan megválasztandó szakszervezeti tanács és szakszervezeti bizottság munkájának szélesítésére. A gyűlésen harminckilenc tagú szakszervezeti tanácsot és tizenhárom fős szakszervezeti bizottságot választottak, amelynek titkára továbbra is Magyar Lajos, vezető bizottságának titkára, Karvaly Elemér nyitotta meg. Ezután a részvevők meghallgatták Szatmári Istvánnak, a vállalati szakszervezeti bizottság titkárának beszámoló jelentését, amelyben a vállalati szakszervezeti bizottság 1967. évi küldöttközgyűlés óta végzett munkájáról szólt. Szatmári István többek között elmondotta, hogy az eltelt két év alatt sokat fejlődött a szakszervezeti munka. Újabb harminchat szocialista brigád alakult a vállalatnál a két év alatt, s így a szocialista brigádok száma nyolcvanra emelkedett. A szocialista brigádokban hétszázötvenegy tag dolgozik. A munkavédelem terén is jelentős eredmények születtek a két év alatt, s lényegesen csökkent a balesetek száma. A szakszervezeti bizottság az elmúlt két év alatt négy névadó ünnepséget rendezett a vállalatnál. Azt is megemlítette többek között a beszámoló, hogy javult a dolgozók üdültetési lehetősége, mert a vállalat most már saját üdülővel rendelkezik Hajdúszoboszlón és Siófokon. A beszámolóhoz tizenhatan szóltak hozzá, s számos javaslatot tettek a szakszervezeti munka további javítása érdekében. Ezután a küldöttközgyűlés résztvevői meghallgatták a számvizsgáló bizottság jelentését az elmúlt választás óta végzett munkáról, amelyet Pintér Pál, a számvizsgáló bizottság elnöke ismertetett. A beszámolók és a hozzájuk kapcsolódó hozzászólások után került sor a választásra. A küldöttközgyűlés harminchárom tagú szakszervezeti tanácsot s tizenhárom fős szakszervezeti bizottságot választott. A vállalati szakszervezeti bizottság elnöke Jenes János, titkára Szatmári István. Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság Február 26-án délelőtt tartotta meg Debrecenben, a Déri Múzeumban a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vállalati szakszervezeti bizottsága a szakszervezeti tanácsot választó küldöttközgyűlést. A küldöttközgyűlést az igazgatóság központi dolgozói szakszer Harmincegymilliárd a takarékban — Kereken 20 esztendős, 1949. március 1-én alakult az Országos Takarékpénztár, amely nem mindennapos eredménnyel ünnepelheti születésnapját; a lakosság betétállománya a kezdeti 270 millióval szemben a napokban elérte a 31 milliárd forintot — jelentette be pénteki sajtótájékoztatóján a Magyar Sajtó Házában Szirmai Jenő, az OTP vezérigazgatója. Az általános betétnövekedésen belül kedvezően alakultak a parasztság megtakarításai. Tavaly 2,3 milliárd forinttal nőtt a lakoságnak az OTP-ben megtakarított pénze, s az idén is hasonló növekedés várható. A betétkönyvek száma 3 218 000, s különféle formákban mintegy 5,8 millióan takarékoskodnak. Egyebek között 3,1 milliárd forint van gépkocsi-nyereménybetétkönyvekben, 805 000 KST tavaly 1,3 milliárd forintot gyűjtött össze, és csaknem hatszázezer tagjának 830 milió forint kölcsönt folyósított. Sokat fejlődtek a falu bankjai, a takarékszövetkezetek, számuk 767, betétállományuk az év végén 2,1 milliárd forint volt. Az ország mintegy 3200 postahivatala mintegy 10 milliárd forint betétet kezel. (MTI) „Ckkem is küldjenek meghívót” Berettyószentmártonban hárommal megtoldották a téli politikai tanfolyam előadásait — ezt hallottam néhány nappal ezelőtt. Hogyan csinálták ezt? — erről a kérdésről ültem le beszélgetni Nagy Vincével, a községi népfrontbizottság elnökével. — Először talán azt mondhatom a, titok nyitjaként, hogy nálunk nem a népfrontelnökség dolgozik. — HOL MŰKÖDIK EZ A KL — A községi tanács épületében, pontosabban a tanácsteremben, minden este, amikor a tanácsnak nincs rendezvénye. A tanács ad tüzelőt, van tv, lakkészlet, újsáhanem a bizottság. A községi bizottság minden egyes tagja vállalt részt a szervezésből — segítettek és mindig segítenek a tanácstagok is — ki-ki a saját körzetében beszélte meg az emberekkel, miért hasznos a téli tanfolyam, miért érdemes elmenni az előadásokra. És nagyon nagy segítséget jelent, hogy van a községben népfrontklub. Sokról a tanács és a pártszervezet gondoskodik, no és sokan beülnek kártyázgatni is. Mindig vannak a klubban emberek, találnak maguknak elfoglaltságot, véleményük szerint, túlságosan is emberségesen ítélik el. Magam is tagja vagyok a községben a szabálysértési bizottságnak. Mi nagyon igyekszünk időben megakadályozni a bűneseteket, ugyanakkor bosszant, hogy nagyobb sikkasztások leleplezése után néha évek telnek el, amíg ítélet születik, de visszamenőleg őrzi a Népszabadság példányait, s bármikor elővesz egy-egy számot, hogy a cikkből idézzen. De valahogy úgy van mégis, hogy mi, ha nem tudunk is minden sort elolvasni az újságokból, jobban tudunk következtetni, meglátni az összefüggésket. Gondolom, ezért mondhatjuk, hogy politikus emberek vagyunk, tagjai között, akit a tanácsok megalakulásakor választottak meg először. Tagja vagyok a megyei népfrontbizottságnak is, van, és egyelőre nemigen van rá pénzünk. Pedig nagyon hasznos volt, hogy tavaly elmondtuk, amit sikerült összegyűjteni. Az emberek, főként az idősebbek számtalan dolgot tudtak még hozzátenni, kiegészíteni, dokumentumok is kerültek elő. — Hogy kik segítenek a munkában? Hadd mondjam azt, hogy nagyon sokan. Amikor szervezünk valamit, az üzletben az eladók nem sajnálják a fáradságot, hogy szóljanak mindenkinek, aki ott megfordul. De az előadásokra írásos meghívót is küldünk mindenkinek, akiről gondoljuk, hogy érdekli a téma. És hadd mondjak el ezzel kapcsolatban egy kedves esetet! A meghívót természetesen a családfő nevére küldjük, de a szövegben benne van, hogy kedves családjával együtt hívjuk és várjuk. Egyszer megállított az utcán egy asszony, és elpanaszolta, hogy szívesen járna ő is a tanfolyamra, de a férje azt állítja, hogy a meghívás csak neki szól. Azóta minden alkalommal az asszony nevére i is küldünk külön meghívót. — S MINDEN BIZONNYAL BESZÉLGETNEK, VITATKOZNAK IS KÖZBEN. — Állandóan. Néha egészen parázs viták alakulnak ki a legfontosabb kérdésekről. Szinte mindig téma a vietnami, közel-keleti helyzet, most például az NSZK-val és Nyugat-Berlinnel kapcsolatos probléma. De sokat vitatkoznak az emberek olyan kérdésekről is, hogy a társadalmi tulajdon ellen vétőket. — ÚGY TUDOM, S AZ ELMONDOTTAK IS BIZONYÍTJÁK, HOGY ABBAN A KLUBBAN VALÓBAN ÉLÉNK VITÁK VANNAK. KIK TUDJÁK IRÁNYÍTANI A BESZÉLGETÉST, VÁLASZT ADNI A KÉRDÉSEKRE? — Hogy őszinte legyek, néha magam is eltűnődök azon, hogy éppen nekünk, akik a társadalmi szervek vezetői vagyunk, és lényegében a legtöbb munkát vállaljuk, kevesebb időnk marad újságolvasásra, rádióhallgatásra, tanulásra, mint azoknak, akik a kérdéseket felteszik. Mert úgy képzelje el, nem egy szentmártoni lakoshoz tudnám elvezetni, aki évek— ENGEDJEN MEG EGY KÉRDÉST! HA AZ EMBER A BERETTYÓSZENTMÁRTONI NÉPFRONTMUNKÁRÓL HALL, MINDIG EMLÍTIK NAGY VINCE NEVÉT. MIÓTA JÁTSZIK ILYEN JELENTŐS SZEREPET A KÖZSÉG KÖZÉLETÉBEN? — Amióta hadifogságból hazajöttem a háború után. Negyedszer választottak már meg községi népfrontelnöknek, s ma már én vagyok az egyetlen a községi tanács — TÉRJÜNK VISSZA AZ EREDETI TÉMÁHOZ MÉG EGY KICSIT! HOGYAN IS VOLT HÁT AZ ELŐADÁSSOROZAT SZERVEZÉSE? — Ahogy mondtam, nagy segítséget jelent a klub, itt mindig van húsz-harminc ember, de az előadásokon általában kétszer ennyien vesznek részt. Eddig a hét — eredeti programban szereplő — előadást tartottunk meg. A nyolcadik, az általunk választott, növényvédelmi kérdésekről szól. Lesz egy előadás az ifjúság problémáiról, szeretnénk őszintén beszélni a szerelemről, a fiúk és lányok egymáshoz való kapcsolatáról, a harmadik előadás pedig szintén a fiatalokat érintő téma lesz. A tsz egyik vezetője ismerteti majd, hogy milyen jövő vár a fiatalokra a szövetkezetben, milyen munkát találhatnak, amiért érdemes itthon maradniuk a faluban. A negyedik ráadás előadásra már nemigen kerülhet sor. — Ez mi lenne? — A község története. Tavaly már ismertettük a helyi kutatások első eredményeit, a további rész sajnos még nincs olyan állapotban, hogy ismertetni lehetne. Nagyon sok mindent levéltárban, múzeumban, könyvtárban kellene előkeresni, ennek anyagi oldala is Nagy Zsuzsa A Magyar Édesipar 4. számú gyáregysége, a Győri Keksz- és Ostyagyár 16-féle különböző nagyságú húsvéti figurát készít. Március 5-re befejezik a húsvéti figurák gyártását. Az ország minden területére kerül a mintegy 550 mázsa termékből. (MTI-fotó : Hadas János felv.) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1969. MÁRCIUS 1.