Hajdú-Bihari Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-01 / 176. szám
FALUATEGNAP ÉS A HOLNAP KÖZÖTT(II.) Biharnagybajomban a kerekasztalnál öten ültünk. Bagdi Albert, a községi tanács vb-elnöke, Schwarcz Tibor, a tanács titkára és a házigazdák, Patai Lajos, a helyi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke, valalamint a szövetkezet párttitkára, Harangi József, ötödikként ült ott vendég újságíró. — Miért nem szólnak a gondokról ebben a faluban? Schwarcz Tibor felel. Adatokkal: — A legutóbbi tanácsülésen kilen körzet tanácstagja mondta azt, hogy a körzetben nincs semmi probléma, semmi kívánság. Nehéz így, pedig a hangulat a faluban jó. Hatvanegy óta vagyok itt. Emlékszem nagyon nehéz helyzetekre is. — Egyszerre kerültünk a tanácshoz — mondja Bagdi Albert. — Én elnökként, de a tanácsi munkától idegenül, Tibor régi tanácsi dolgozóként, de a falut nem ismerőn. Én kérdezgettem, hogy van ez a tanácsi munkában, ő kérdezgette, hogy van ez a faluban. Tény, hogy ő kérdezett többet, és ezzel már a lényegnél is vagyunk. Nehéz volt itt Biharnagybajomban nem bennszülöttnek lenni. És ennek az emléke fojtja az emberekbe ma is a szót. — Az a sztori, a teheneket szilveszterkor megfejő párttitkárról igaz? A különbség - hangulat Harangi József nevet: a történet ugyanis igaz, talán nem is illene tudnom, s akkor nem mesélné. Így mesél: — Aszály és belvíz. A földek és a földeken dolgozók feje fölött nincsen tető. Az átlagos jövedelem szépen és biztosan csökkent. A vezetés sem volt eléggé határozott. Ami a falura igaz, az a termelőszövetkezetre is igaz. Jó barát, rokon, koma ... Talán nem is ez volt a baj, inkább az, amit minderről hihettek az emberek. Egy adat: két évvel azelőtt a községben élő pedagógusok között két-három párttag volt. Ma tizennyolcan párttagok. Bagdi Albert mondja: — A döntő azt hiszem az, hogy sikerült előre lépnünk. Ma van egy gárda, a pedagógusok között is, akikre számítani lehet. Ez él a beiskolázás, az átlagosnál lényegesen jobb, adataiban. A népművelési munka fellendülésében. Gyors számvetést végzünk. A számok gazdája Harangi József. — Két évvel ezelőtt nyolcvan fő vett részt a különböző politikai oktatásban. Ma 490-en. A különbség nem adat csak. A különbség hangulat. E hangulat alapja talán az, hogy a község életszínvonalát, munkahelyi hangulatával a közérzetét meghatározó termelőszövetkezetben az egy főre eső jövedelem 1965-ben 13 451, 66-ban 12 430, 67- ben 10 948 forint volt. Hatvannyolcban újra elérték a 14 000 forintot. Gyors, foglalkozás szerinti statisztikát is készítünk. Eszerint a község felnőtt lakosságából eljáró dolgozóként élnek 480-an. A termelőszövetkezet tagjainak száma 971 fő. Ebből 716-an dolgoznak, a többiek járadékosok és nyugdíjasok. A szövetkezetben dolgozik 18 szakmunkás tanuló is. Ipari foglalkoztatott (egy késgyár működik a községben) 101 fő, közlekedési alkalmazott 23 fő, egyéb 113 fő. Igaznak mondható tehát, hogy a község gazdasági helyzetét a termelőszövetkezet gazdálkodása szabja meg. Itt akár képletként is leírható: 1 falu egyenlő egy termelőszövetkezettel. A kerekasztalnál idézek egy — még az utcán folytatott — beszélgetést : — És milyen ember a tsz-elnök? — Az, kérem, jól szigorú ember. — Mit jelent az, hogy jól szigorú? — Hát, hogy jól, hogy egyformán szigorú. Patai Lajos tiltakozik. — Nem én vagyok a szigorú, vagy a jól szigorú. A termelőszövetkezet vezetése szükségszerűen szigorúbb. Éppen a vezetés nagyobb demokratizálódása követeli meg a nagyobb szigorúságot feltételező nagyobb fegyelmet. Tervezni se lehetne másképpen ... Pedig a szövetkezet tervez. Az elmúlt év eredménye, az idei gazdasági év, ma még bizonytalan, de már ígérkező fedezetével kötelessége a tervezés. Ha ez az év sikerül, akkor tartalékolnunk kell annyit, hogy teljes nyugalommal nézzünk a következő évek elé. A valamikori húszezer forintos átlagkereset, a negyvenöt forintos munkaegység alapjai most, ezektől a tartalékokból teremthetők meg. A holnapra készül a falu Schwarcz Tibor a tanács szemszögéből fogalmazza ugyanazt, amit Patai Lajos a termelőszövetkezet elnökeként mond: — Ha azt mondjuk, hogy egy falu egy termelőszövetkezet, akkor ez ma ránk így igaz. Úgyanakkor tudnunk kell, s már vannak rá példák is, hogy ez a képlet egykor így is módosulhat: egy termelőszövetkezet és több falu. Mérhetetlenül fontos hát egy falu igazgatási vezetőinek, hogy milyen a szövetkezet. A falu belpolitikáját, a falu közérzetét legalább fele részben ez határozza meg. Biharnagybajomnak, a volt járási székhelynek egyáltalán nem mindegy, hogy a lakói alkotókedvéből, munka becsüléséből tud-e olyan termelőszövetkezetet teremteni, amely méltó a lehetőségekhez. Patai Lajos csendesen mondja: — Ehhez korszerű községpolitika is kell. Bagdi Albert ráfelel: — Ezért is ülünk, ki tudja hányadszor, itt. Ez is tény és ez is adat. Biharnagybajomban a kerekasztal megbeszélések immár rendszeresek a termelőszövetkezet és a tanács vezetői között. A nehéz, szót rekesztő tegnapok után a holnapra készül ez a falu. — Nincs és nem is lehet jó községvezetés jó termelőszövetkezet nélkül. — Egy szövetkezetnek a jó községpolitika munkaerőkérdés. — Sajnos, nem véletlen az sem, hogy ebben a négyezeregyszáz lakosú faluban alig százhuszonöt párttag van. A kapkodás, a bizalmatlanság sok rossz példát kínált. Idő kell, amíg ezt kiheverjük. — Két évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a tanács a szövetkezettel együtt tervezzen és valósítson meg valamit. S ha ez most egyre rendszeresebb, akkor az olyan, mint amikor az operált betegnek rendesen kezd verni a szíve.. A falu kétéves története példák sorát kínálja az együttműködésre. Panaszok örökös forrása volt a község kenyérellátása. A tsz sütőüzemet létesített. A tanács kimondta: a kenyérellátás a szövetkezet dolga. Rájuk lehet számítani . Az átlagéletkor igen magas. Valamiképpen meg kell tartanunk a fiatalokat. Ez jó kultúrház nélkül egy faluban nem megy. Ahogy közelíteni tudunk a városi életformához, úgy lesz egyre könnyebb mezőgazdasági szakmunkást, technikusokat, mérnököket kapni. Állást már majdnem minden falu kínál. Ezért kell részt vállalnunk minden okos tervből. — Hiszek abban — mondja a tanács titkára —, amivel ma még nem dicsekedhetünk, hogy ha így haladunk, akkor az okos terveket, a jó ötleteket megkapjuk majd a községtől. Hogy nem fordul elő az, hogy kilenc körzet tanácstagja hallgat, mert ott már nincs gond. Hogy a falu is megtanulja egészként látni önmagát. Harangi József számol: — Ma csak százhuszonöt párttagunk van, de ez a százhuszonöt ember olyan, hogy rájuk mindig számítani lehet. És 480-an vesznek részt az oktatásban .. . Patai Lajos és Bagdi Albert szinte egyszerre mondják: — Jó kovász ez a holnap kenyeréhez. És már hallom is a példát. A víz öröm. Itt is, mint mindenütt. De a gáz példája bizonytalanná tett sok embert: félnek fizetni, félnek áldozni érte. Itt csak a meggyőződés, a személyes jó példa, a jókovász segít. A kerekasztal beszélgetésnek az újságírótól függetlenül is bőven akad témája. Igaz, ezek már csak napi ügyek, a rendszeres beszélgetések folytatásai. — Csak el ne romoljon az eddig jót ígérő év ... — És értsék meg az emberek, hogy a jót ígérő év, a tartalék lehetősége a holnapi, holnaputáni negyvenöt forintos munkaegység ... — Ha beérnek a tervek ... E félbemaradt mondattal talán véget is érhet a riport. Az „ezelőtt” itt, ebben a kerekasztal beszélgetésben már nem érzett, írhatnám: a falu megindult a maga választotta, s az egyetlen messzire vezető úton. Elindult jobb gazdálkodással, jobb politikával. S hogy meddig ér el? A falun múlik, hogy egy-két év után elérhet-e az újságíró a falu szélétől a tanácsházáig úgy, hogy a faluval, az életet igazoló izgalmakkal ne találkozzék. Szeretném hinni, hogy addigra emlékmentesebb, szabadabb lesz a szó is. És akkor ez a hosszúra nyúlt riport más, az együtt dolgozást még nem értő falvainknak példaként is szolgált. Bartha Gábor Közösen könnyebb utat épít a tanács. A tervezett utat meghosszabbítják, mert itt van a pálinkafőző, amelyet a tsz ebben az évben átvesz és akkor kell majd az út. Megoldatlan a falu húsellátása. A termelőszövetkezet ajánlja fel az ÁFÉSZ-nek, hogy ellátja a boltot sertéshússal. Számítgatnak, osztanak, soroznak. Az ÁFÉSZ-nak úgy gazdaságos a bolt, ha huszonhárom forintot fizet az élő disznók kilójáért. Füzesgyarmat ugyanezt, ugyaninnen huszonnégy forintért veszi kilónként, de az üzlet, a tanács közvetítésével létrejön. Évek óta gondot okoz, hogy miből tartsa fenn a község a kultúrházat. A közművesítés sokba kerül, a forint drága itt. A termelőszövetkezet erre beáll a kultúrház társtulajdonosának. A közös kezelés lehetővé teszi, hogy bizonyos átalakításokat hajtsanak végre. Az átalakítás után (a napokban lesznek készen) megindulhat a klub- és szakköri élet. Vezetik a vizet. A termelőszövetkezet egyik telephelyére kis kerülővel, mert így vízhez jut a Deák Ferenc utca, s egy tehertételtől szabadul meg a tanács. A község fürdőjét valamikor, társadalmi munkával, a termelőszövetkezet tagjai építették. Jelenleg a tanácsé a fürdő, de a közeljövőben átveszi a tsz. Óhatatlanul felvetődik az emberben : nem sok-e az, amit a termelőszövetkezet a község gondjaiból átvállal? E kérdésre kézenfekvők a válaszok: — A húsellátás, a kenyérellátás a szövetkezetben munkahelyi hangulat ... VARSÓ HŐSEI Varsó, az ősi város, Európa kultúrájának egyik teremtő műhelye, a tudományok és művészetek otthona 1939. szeptember 27-én a fasiszta csizmák talpa alá került. A Wehrmacht páncélosai mögött elözönlötték Varsót a „sondergruppék” farkasai, s megkezdődtek a lakosság szörnyű szenvedései. A horogkeresztes banditák 1943. április végén, június elején halomra gyilkolták a gettó lakóit, majd az 1944. augusztus elsején felkelt lakosság ellen folytattak népirtó háborút. A varsóiak hosszú heteken át csodálatos hősiességgel küzdöttek a fasiszták legmodernebb fegyverei ellen a barikádokon. Kiömlött vérük hozzájárulás volt Lengyelország és Varsó újjászületéséhez. Mégsem kellett volna annyi vérnek elfolynia és oly iszonyatos pusztulásnak bekövetkeznie. Sajnos, a felkelés időpontját a Londonba telepedett lengyel emigráns kormány határozta meg, anélkül, hogy tervét egybehangolta volna a szovjet 1. belorusz front helyzetének tényleges lehetőségeivel. A szovjet hadsereg akkori, átmenetileg nehéz és kedvezőtlen helyzete ellenére mindent megtett a varsói népi felkelők megsegítésére. Fegyvert, lőszert, élelmet és gyógyszert juttatott légi úton a városba. A kellően elő nem készített küzdelem 1944. október 2-án a fasiszták győzelmével végződött. Hitler parancsára a város lakónegyedeit, ipartelepeit földig lerombolták, lakóit legyilkolták vagy elhajtották. Amikor a szovjet hadseregnek és a Szovjetunióban megszervezett lengyel haderőnek 1945 januárjában sikerült a lengyel főváros területére nyomulnia, a hadijelentés ezzel a megrendítő mondattal zárult: „Varsó elpusztult”. A tanulságok világosak: Varsó népe hős volt a felkelésben, a helytállásban, majd hős az újjáépítésben is. Varsó immár nem halott város, sőt előbb, mint valaha. Elbukásának és felemelkedésének története pedig minden nép tanítója. A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS 1 . Integráció Korunk gazdaságának objektív jelensége a gazdasági integráció, amelyet a tudományos-technikai forradalom körülményei között a termelőerők fejlődése, az országok és a vállalatok közötti gazdasági versengés szükséglete hoz létre. Az utóbbi évtizedekben, a tudomány és a technika soha nem tapasztalt méretű és viharos gyorsaságú fejlődésének korszakában, a termelőerők szervezésének szükségletei egyre inkább túlnőnek a termelés nemzeti méretein. A kutatás és fejlesztés költségei és kockázatai olyan jelentősekké váltak, a termelés méretei és az értékesítés hálózata annyira kiterjedt, hogy ma már a nemzetgazdaság számos területén elengedhetetlenné teszi az anyagi és szellemi erők egyesítését. Az integráció általános értelemben a gazdaság egyes ágazatainak, részeinek, egységeinek együttműködése, egyesülése, összeolvadása, amely kiterjedhet a termelőerők, a tulajdon, vagy mindkettő összpontosítására. Az integráció tehát nem egyszerűen gazdasági együttműködés, hanem az együttműködésnek új sajátos módja. Az integráció maga azonban nem új jelenség a történelemben, mert a XIX. századtól kezdve végig kísérte a tőkés gazdaság belső fejlődését és a folyamat még ma is tart. Korunkban viszont az integráció, mint nemzetközi gazdasági integráció került napirendre. Az integráció folyamat és szervezet. Az integrációs folyamat során az azonos vagy hasonló társadalmi rendszerhez tartozó országok gazdaságai mindjobban összefonódnak, az eredetileg egy állam területén működő vállalatok más államok vállalataival kölcsönösérdekekre épülő, s szoros, állandó jellegű termelési és értékesítési kapcsolatokba lépnek. Ezzel a nemzeti termelőapparátusok bizonyos része tartósan összekapcsolódik más nemzetek termelőapparátusával, lehetővé téve a nemzetközi kooperációt és specializációt, miközben az államok, kölcsönösen megnyitva egymás előtt belső piacaikat, a nemzeti piacot a nemzetközivé váló termelés kiszélesedésével egyre inkább az így létrejövő egyesített piac alkotóelemévé változtatják. Az integráció lehetővé teszi a termékek, anyagi és pénzügyi eszközök, a munkaerő ésszerűen megszervezett áramlását az egyes országok között, elősegítve a nemzeti gazdaságok hatékonyabb működését. Az érdekelt országok létrehozzák a folyamat irányításának és ellenőrzésének mechanizmusát, és kifejlesztik a nemzetközi integráció intézményeit. Az integráció, mint korunk objektív gazdasági jelensége, nem tekinthető tipikusan tőkés képződménynek, vagy csak szocialista jellegzetességnek. Mindkét társadalmi rendszer keretei között kialakul, ha létrejöttének feltételei megértek. A kis és közepes nagyságú országok az integráció segítségével rombolják le a szűk nemzeti termelés és piac korlátait, az integráció adta előnyöket felhasználják a világpiacon folyó versenyben. A tőkés integráció között elsők között szerveződött meg és napjainkban a legerősebb ilyen szervezet az Európai Gazdasági Közösség, amelyben a hat résztvevő állam vámközösséget alkot, közös kereskedelempolitikát alakít ki, közös agrárpolitikát folytat és a közös integrált piac szabályozásába nemzetek feletti szervezeteket létesít. Ennél lazább tömörülés az Európai Szabadkereskedelmi Társulás, amelynek Anglia a vezető hatalma. Napjainkban a szocialista országok gazdasági integrációjának létrehozása is napirendre került. A szocialista országok belső gazdasági fejlődése, az ennek nyomán kibontakozóhatékonyabb irányítási rendszerek, a szocialista országok nemzeti és nemzetközi érdekei egyaránt megkövetelik az együttműködés új, hatékonyabb formáinak a létrehozását. A KGST-országok kibontakozóban levő integrációja hatékony eszközzé válhat az egyes nemzetgazdaságok fejlődésének meggyorsításában, a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. A társadalmi rendszerek különbözősége folytán lényeges eltérés lesz a szocialista és a tőkés integráció között. A tőkés integráció a monopoltőke érdekeire épül, ezért magában hordja az egymás közötti és a kívülállókkal szembeni harc szükségességét; a szocialista integráció viszont a nemzetgazdaságok közös érdekén alapul, a társult országok népének érdekében fejti ki tevékenységét. A KGST integráció a tervezési koordináció és a szabályozott nemzetközi piac sajátos kombinációja útján, egyfelől a nemzetközi munkamegosztást érintő fontosabb gazdaságpolitikai elhatározások összehangolásával, másfelől az áru- és pénzviszonyok szerepének növelésével valósul meg. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1969. AUGUSZTUS 1.□