Hajdú-Bihari Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-10 / 235. szám
ó t Am mum Találkozó a szekszárdiakkal Iskolánk (Kereskedelmi Szakközépiskola) III. osztályos tanulói fogadták a szekszárdi ugyanilyen típusú iskola harmadikos diákjait, akik több napos kirándulásukat városunkban fejezték be. A találkozásra a Kartács utca 1 sz. alatti KISZ- táborban került sor. A két iskola tanulói között — a rövid ismeretség ellenére — kitűnő hangulat alakult ki. A beszélgetés során kiderült, hogy problémáink azonosak. Az áruismeret és kereskedelmi gazdaságtan könyv hiánya éppolyan nehézséget okoz nekik, mint nekünk. Alakulóban levő zenekarunk táncolási lehetőséget biztosított. A barátságot levelezéssel fogjuk elmélyíteni. 111. , Mészáros Ildikó LEVÉL A HÁZGYÁRBÓL KEDVES „DIÁKOK FÓRUMA”! Rovatotokat mi is köszöntjük, és sajnáljuk, hogy ünneprontók leszünk, de a szept. 19-én közölt „Hogyan tovább?” című cikketekkel kapcsolatban mi is szót kérünk. Háda György és tizenhárom egykorú társa, valamint a két idősebb KISZ-vezető, akik mindnyájan a házgyár építkezésén dolgoztak júl. 22-től aug. 1-ig, elismerést érdemelnek végzett munkájukért és szorgalmukért, amiért ezúton is köszönetet mondunk. Ellenben nem érezzük igazságosnak az említett cikkben foglalt megállapításokat, melyek nem tényszerűek, felelőtlenül viccelődök. Arra szeretnénk megkérni benneteket, a diákszerkesztőket, hogy látogassatok ki a házgyár építkezéshez, s hallgassátok meg a mi véleményünket is. Reméljük, hogy azok után ti magatok fogtok majd tollat, s írtok választ a mi nevünkben is Háda György tárlatoknak. Kérjük ezt pedig azért, hogy a már említett nagy nyilvánosság előtt ne essen szégyen sem vállalatunk, a Hajdú megyei RÉV, sem munkahelyünk, a Házépítő Kombinát építkezése hírnevén. Kérésünkben foglaltakat szíves figyelmetekbe ajánljuk. A Házépítő Kombinát dolgozóinak nevében: Hegedűs Zsolt OLVASÓINK VÉLEMÉNYE 20-ig vagy 21-ig ? 17 éves középiskolai tanuló vagyok. Ellentmondásos és bosszantó eset történt velem. Vasárnap este 1/4 9 körül barátaimmal beültünk az Omnia kávészalonba. Egy-egy kávét akartunk meginni. A pincérnő azonban nem hozta ki a rendelést, mondván azt, hogy „18 éven aluliakat 20 óra után nem szolgálnak ki”. Az iskolában viszont (ahova járok) a házirendben világosan fel van tüntetve, hogy a 3.—4. osztályos tanulók 21 óráig tartózkodhatnak nyilvános helyen. Itt van szerintem az ellentmondás. Ferenczik Zoltán Megjegyzés: Valóban van ellentmondás? De hol? Várjuk az érdekeltek véleményét! (A szerk.) A MI VÉLEMÉNYÜNK „VIDÉKI” ELSŐSÖR Az iskolai év kezdetével új arcok jelennek meg a középiskolák első osztályaiban. Gátlás nélkül jöttek a különböző városi és vidéki iskolákból. Nagy többségük aránylag könnyen alkalmazkodik az új környezethez, de egyeseknek, akik nem megfelelő felkészültséggel indultak, nehézségeik vannak. És közülük néhányan későn ébrednek rá, hogy az iskolában új tanulási módszer kell, mások a követelmények, a tanárok, a környezet. Kik azok a tanulók, akik a felkészítés hiányával küzdenek a középiskolákban? Elsősorban falvakról, tanyákról jöttek. A megyében nem minden helyen van előkészítő tanfolyam, nincsenek mindenütt szakkörök. Akadnak olyan tanulók is, akik nincsenek teljesen tisztában céljaikkal. Gyakran későn ismerik fel az egyes tárgyak szépségeit, vagy későn jönnek rá, hogy nem szeretik, amit tanulnak. Sokan hagyják el az iskolát amiatt, hogy megbuknak, vagy Jobbik esetben nagy nehézségek árán átvánszorognak egyik évről a másikra. A sok probléma között mint egyik lényegest lehetne megemlíteni a vidéki tanulók viselkedését, modorát. Nincs megfelelő beszédkészségük, ritkán van alkalmuk arra, hogy gondjaikat nagyobb fórumon elmondhassák. Nem biztos, hogy mindegyikük fel tud olvadni új környezetében saját erejéből. Segítséget igényelnek tanáraik, debreceni osztálytársaik részéről és nem elfordulást. De szükség van arra is, hogy már általános iskolában felkészítsék a leendő középiskolásokat a tanulás módszerei mellett a viselkedés, a fellépés, az új környezetbe való beilleszkedés gondjaira is. Talán ha ezek a problémák megoldódnának, kevesebben szakítanák meg közülük középiskolai tanulmányaikat, vagy könnyebben elérhetnék általános iskolai jó eredményeiket. Háda György Tóth Zoltán vette: KAVICSOK verejtékcseppeim a földön mi felette vagyunk mindeneknek megfürdök bennetek belopózik hozzam ezeréves mosoly bennem világok ölelkeztek majd ablakok fénye nevelte könnyeimet de ma meleg van tejössz tenyeredben kavicsok fehérlenek Egy s más az autóstoppról Mindenki tudja, hogy néhány éve még a felső fórumokon milyen élesen támadták az autóstoppot. Azt tartották, hogy társadalmilag veszélyes jelenség, és számtalan elrettentő példát hoztak fel az álnok autósok viselkedéséről. Azóta már nem esik olyan sok szó erről, bár az autósok körében éppen az álnok stopposokról szóló történetek járják még ma is. A stopp célja nem az, hogy ötven forint vonatköltséget megspóroljunk. Inkább a kaland vagy az önállóság vizsgája, amelyre jó visszaemlékezni. Közben megismerjük az országot és az embereket, akik előtt — kicsit túlzás — egész korosztályunkat képviseljük. Egy kedvező vélemény nagyon értékes: ha már az emberek szeretnek általánosítani, hát általánosítsanak a jó példából! Az autós hálás a jó társaságért. Akinek mondta már az út végén a pilóta, hogy „legyen máskor is szerencsénk”, vagy valami hasonlót, az tudja. Még az is jólesik nekik, ha nem a kocsiját dicsérjük, csak elbeszélgetünk vele az úton. Lengyelországban és Jugoszláviában a stopp valóságos mozgalom. Ott talán kevesebb az olyan eset, amely miatt az autós gondosan kikerüli azt „az álnok ma fiatalt”. Ne legyenek kellemetlen emlékei, ha integető fiút vagy lányt lát az úton. (Bár a lányok esetében „kicsit” más a helyzet.) Ha nekünk — joggal — fáj bármilyen sérelem, az autósnak is fáj. De, ahogy mi elfelejtjük, az autós is elfelejti a régi sérelmeket. Csak új ne érje! Ehhez pedig igazán semmi különös nem kell. Csak emberek legyünk! Csuta Lajos MINI-TRAGÉDIA 1. felvonás: Egy sajt. 2. felvonás: Egy sajt és egy egér 3. felvonás: Egy egér. 4. felvonás: Egy sajt és egy macska. 5. felvonás: Egy macska. Ma este: Háry János bemutató KODÁLY ZOLTÁN DALMŰVEI DEBRECENBEN Debrecenben és nem a Csokonai Színházban — szándékoltan áll így a cím. Mert mindjárt az első, a máig is érvényesen legmonumentálisabb előadás, a Háry János bemutatója 1934. június 8-, 9, 10-én a kollégium udvarán volt. Kodály Zoltán is eljött a bemutatóra. Bizonyára elégedetten hallgatta a 100 tagú zenekar játékát, hisz Ferencsik János igazgatta őket. S a Fülöp Zoltán tervezte színpadon a 200 főnyi statisztéria látványos munkájánál még élvezetesebben lehetett látni-hallani Palló Imre Háry Jánosát, Budanovits Mária Mária Lujzáját, Maleczky Oszkár öreg Marciját. Esténként több mint ötezer ember figyelte a Rékay András teremtette előadást, melyet a rádió is közvetített, történetében a Háry Jánost ez alkalommal először. A játékra való lelkes készülődés, ambiciózus munkálkodás hangulatát idézzük most meg. FERENCSIK JÁNOS szavaival (Debreceni Független Újság, június 10.): „Amikor a napi nehéz munka után másokra pihenés várt, akkor a zenekar és énekkar tagjai összegyülekeztek a zeneiskola dísztermében, hogy késő éjjelig próbálják a Háry János nehéz szólamait. Orvosok, mérnökök, ügyvédek, tanárok, katonák, munkások, háziasszonyok este fél 8-kor ott ültek a pultok mellett, és elfeledve napi gondjaikat... azon törték magukat, hogy ez a szinkópa ritmikus legyen, és az a futam ne legyen «elkenve“.” A jelenből a 35 évvel ezelőtti messzibe tekintve úgy tetszik, nem igazán Kodály Zoltán zenéje volt a lényeges Debrecennek. Az ezidőtt rendezett tiszántúli ipari vásár nagy, látványos, reprezentatív kulturális eseményét jelentette inkább a Háry János. A darabról szólva a „magyar álmodozás és vágyakozás" kifejeződését éltették Háryban. És olyanok méltatták az ügyet, kiknek semmi közük sem volt Kodályhoz, de még a néphez sem túlzottan. A városatyák, professzor Pap Károly meg Herczeg Ferenc egymásutánjában vallottak az imént idézett újságban. Csak éppen Kodály Zoltánt nem kérdezte senki.. . Minden vonatkozásból a városra jellemzőnek érezzük a Székelyfonó 1937-es bemutatójának históriáját. A nemrégiben Debrecenben vendégeskedett NEMÉNYI LILI így emlékezik: „Az előadás karnagyául Komor Vilmost, a Háziaszszony szerepére a felejthetetlen Basilides Máriát nyerte meg Horváth Árpád, a Leányt meg én énekeltem. Az előadást május 21— 22-re hirdettük. Lelkiismeretes és lelkes munkát végeztünk, bíztunk abban, hogy a közönség méltányolni fogja a nagyszerű művet és a mi igyekezetünket. Csalódtunk. Mindössze ötven pengő áru jegy fogyott el elővételben az előadás napján délelőttig. Sírni szerettünk volna. Horváth Árpád talált rá az igazságra: »Elfeledkeztünk arról, hogy akiknek és akikről Kodály műve szól, azoknak nincs pénzük jegyet váltani.“ Árpád nem tehetett mást, körbetelefonálta a debreceni üzemeket, iskolákat, egyetemet, ingyen is, csak jöjjenek. Mindkét este zsúfolt volt a ház, és óriási a siker. Több mint húsz percig sírt, nevetett, tombolt a közönség. Mindenki megrendült és boldog volt. Tóth Aladár hatalmas cikkben a Pesti Naplóban számolt be a Székelyfonó debreceni sikeréről. S mint előtte is annyiszor: a művészi siker, a nagyszerű kultúrmisszió több ezer pengős ráfizetést eredményezett.” Ha más alakzatban is, de mintha a cívisközönynek folytonossága volna! A következő, tíz évvel későbbi Kodály-bemutatóra, a Háry Jánosra gondolunk, amelyről a Néplap 1947. október 12-i számában P. B. (valószínűleg Pukánszky Béla) írja: „őszinte felháborodással figyeltük a közönségnek u. n. tehetős részét, mely Kodály zeneszámait végigfecsegte, mintha kávéházi muzsika mellett szórakozna. „Mennyivel fogékonyabb, tisztelettudóbb magatartást tanúsított Kodály zenéjével szemben a karzat egyszerű közönsége, ezzel is figyelmeztetve az illetékeseket arra, hogy ez a közönség a legjobb nevelést és legjobb produkciót érdemli meg.” Az 1947-es Háry János történetéhez tartozik, hogy az akkori igazgató, Kőszegi Géza a szegedi színháztól kölcsönkérte az akkor, állami pénzen elkészített Hárydíszleteket. Előbb Szeged nem felelt a kérő szóra, majd mégis, midőn Somlay Artúr eljárt a Közoktatásügyi Minisztériumban. A szívességet nem adták ingyen, a debreceni direktornak ötvenezer forintjába került a tizenkétszer eljátszott Háry János díszlete. A SZABADTÉRIN 1950 és 1951 nyarán a nagyerdei szabadtéri színpadon Kodály daljátékai jelentik az ünnepet. Előbb a Székelyfonót, majd rá egy évre a Háry Jánost játsszák. Mindkétszer Versényi Ida a rendező, s a zenekar irányítása Rubányi Vilmos kezében van. A Székelyfonóban Palánkay Klári, Mátyás Mária, Király Sándor vendégeskedik. Közreműködött Csenki Imre kórusa, s az erdei környezetbe stílustalannak ható szobadíszlet helyett, a stilizált székelyszőttes és székelykapu színpadképét Menyhárt József tervezte. A koreografálást Béres András és Varga Gyula végezték. közösen. A Háry János 1951-es bemutatójára régi ismerősök érkeznek: Palló Imre újólag Háry, az öreg Marci ismét Maleczky Oszkár, Mária Lujza, Dózsa Mária törzse: Lőrincz Zsuzsa. Ez az augusztus 6-i előadás több okból is ünnep. Kodály személyes jelenlétével is azzá tette, és még teljesebbé vált, hogy itt jubilálták a Háry János negyedszázados színpadi életét. (1926-ban volt az Operaházban az ősbemutató.) Majd tíz évig, Kodály Zoltán ha el is látogatott Debrecenbe, alkalmanként a Csokonai Színházba is, daljátékaival mégsem találkoztunk. 1962-ig, amikor két új olasz opera társaságában, Horváth Zoltán rendezésében, Rubányi Vilmos zenei vezetésével a Székelyfonót eljátszotta a színház. VENDÉG HÁRY A mába, 1969. október 10-hez érkeztünk, amikor immár negyedszerre kezdi el Háry bátyó kalandjait mesélni Debrecenben. A címszerepben Krémer József, a Pécsi Nemzeti Színház tagja, Debrecenben mint vendég. — Nem! Nagyon is itthon érzem magam — kezdi beszélgetésünket. — Itt, Debrecenben jártam iskolában. A kollégiumban laktam. Már több hajdani osztálytársammal és tanárommal is találkoztam. — És Háry Jánossal nem akadt még véletlenül össze a színpadon? — De igen. Kétszer is. Először 1959-ben Kaposváron. Ma is őrzöm ennek az előadásnak az emlékét, Kodály Zoltántól kaptam egy dedikált fényképet ezzel a megjegyzéssel: „A legfiatalabb és tehetséges Háry Jánosnak.” Ezenkívül a Déryné Színházban huszonöt alkalommal alakítottam vendégként Háry szerepét. — Életútjáról mondana valamit? Hogyan került Debrecenből Debrecenbe? — Budapesten, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanultam énekelni, majd a Honvéd Művészegyütteshez kerültem. Aztán voltam Szolnokon, a Fővárosi Operettszínházban, Kaposváron, s már három éve Pécsett dolgozom. Játszottam prózát és rengeteg operettet. Megvallom, nagyon a hasznomra vált a más műfajokkal való ismerkedés. Az ebbeli munkák közben tanultam meg, milyen fontos nemcsak jó énekesnek, de jó színésznek is lenni. Eddigi legnagyobb élményem a Rigoletto, s vágyam Verdi, Puccini baritonszerepei. A Háry Jánosra visszatérve: hitem szerint alapvető új szerepfelfogás nem lehetséges. Nagy példám a már klasszikus előd, Palló Imre Háry Jánosa. Ablonczy László Medgyessy Ferenc Kodály-plakettje A KISZ KB, a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Népművelési Intézet közös rendezésében „Magyarország felfedezése" címmel megrendezik a III. Országos Ifjúsági Fotókiállítást és -pályázatot, hazánk felszabadulásának 25., és Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére. A pályázat célja, hogy a fiatal magyar fotósok a fotóművészet eszközeivel szemléletesen mutassák be hazánk 25 éves szocialista fejlődését. A pályázaton részt vehet minden 35 éven aluli fiatal fotós. Pályázni lehet fekete-fehér vagy színes képekkel, fotósorozatokkal, amelyek országos, vagy Magyarországon rendezett nemzetközi kiállításokon eddig még nem szerepeltek, négy (tetszőleges képkivágású, hosszabbik oldala 40 cm) képpel és egy legfeljebb hat darab 18 X 24 cm-es képből álló sorozattal. Pályázati felhívás A beküldött képeken a következőket kell feltüntetni: — A pályázó neve és életkora (klubok, szakkörök tagjai a pályázati anyagokat kollektíván küldjék fel); — a kép címe, témája és sorszáma. A képek beküldési helye Fővárosi Művelődési Ház, Budapest XIV., Fehérvári u. 47. sz. Beküldési határidő: 1970. február 15. A borítékon fel kell tüntetni a „Magyarország felfedezése' fotópályázat" ” megjelölést. A pályázaton a következő díjakat osztják ki: Az elbírálás öt kategóriában történik, éspedig: riportfotó, emberábrázolás (életkép, portré), sportfotó, táj- vagy városfotó, fotóplakát. Mindegyik kategóriában az első díj 800, a második díj 600 és a harmadik díj 400 forint. A fentieken kívül kiosztják a SZOT különdíját, a Népművelési Intézet különdíjait, valamint a Magyar Távirati Iroda, a Fotó című folyóirat és a Magyar Fotóművészek Szövetsége különdíjas. A KISZ KB különdíjjal jutalmazza a pályázati felhívás célját legeredményesebben megvalósító fotókörök és fotóklubok anyagát. A pályázat anyagát a forradalmi ifjúsági napok alkalmából kiállításon mutatják be. A képeket a kiállítás befejeztével egy hónapon belül visszaküldik a pályázóknak. A kiállításon résztvevő, elfogadott képek szerzői emléklapot, a díjazott képek szerzői oklevelet kapnak. A rendező szervek lapjaiban a díjazott alkotásokat bemutatják. A zsűrit a KISZ KB kulturális osztálya, a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Népművelési Intézet jelöli ki. Nagy érdeklődés előzi meg László Gyula debreceni előadását László Gyula professzor, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető tanára, az országosan ismert tudós debreceni előadása iránt igen nagy az érdeklődés. László professzor a népvándorlás korának kiváló kutatója, a magyar honfoglalás történetére vonatkozó új adatok, szempontok és feltevések alapján az úgynevezett kettős honfoglalás kérdéseiről fog október 11-én, szombaton 18 órakor előadást tartani a Déri Múzeumban. László professzor széles körben nagy visszhangot kiváltott álláspontja szerint a magyarok nem egyszerre szállták meg a Kárpátmedencét, hanem két időpontban. Az első honfoglalás a VI. vagy a VII. században volt. Az avarokkal együtt beköltöző egyik népcsoportban, amely különböző régészeti leletek alapján jól elkülöníthető, a magyarság első honfoglaló hullámát, csoportját ismeri fel. László professzor előadása nemcsak a tárgy rendkívül érdekessége miatt vált ki már jó előre érdeklődést, várakozást, hanem azért is, mert László Gyula széles körben ismert, mindenkitől csodált előadó is. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1969. OKTÓBER 10.