Hajdú-Bihari Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
ÉLET ÉS IRODALOM Az elmúlt hetekben új sorozatot indított a televízió: „Család és társadalom” a címe. A sorozat célja: részletezni, elemezni a kettő közti szoros kapcsolatot, s megkeresni a családnak (mint mikroközösségnek) nyújtható segítség módjait. Az eddigi adásokat a szociografikus, tárgyilagosság s a személyes, néhol szenvedélyes hang ellentmondónak tűnő kettőssége jellemzi. A munkatársak egyelőre a helyzetfelmérés, ténymegállapítás szintjén tartanak, de már ebből is levonhatók mélyebb összefüggések. A társadalom családokból áll, azokra épül, következésképpen a sok-sok család apróbb-nagyobb gondja, baja egy ponton túl a társadalomé is. Ha ezekre a családi bajokra orvoslást találunk, annak az egész társadalom hasznát látja. Legutóbb a nők helyzetéről, a két műszak okozta problémákról, a családon belüli munkamegosztás lehetőségeiről és különböző példáiról láttunk értelmes, hasznos műsort." Számos ifjú családtag nyilatkozata hangzott el, mind egyéni példát hozott, adás végére mégis egységes kép keletkezett. Életünkről, mindennapjainkról ritkán hallani egyszerre ennyi eleven, kendőzetlen megjegyzést, s mindegyik a háziasszonyok, dolgozó nők szemszögéből igyekezett a kérdéshez közelíteni. A hét vége zsúfolt programján túl általános érvényű megállapításokat is tettek. Különösen jó volt hallani fiataloktól a „közteherviselés” szinte fenntartás nélküli vállalását. Préda Tibor rendező érdeme, hogy a megkérdezettek szerteágazó válaszai a fő gondolatot, a nők érdekvédelmét hangoztatták. Enyhe jóindulattal a show-műsorokat is sorozatnak vehetném. Szombaton a Poór testvérek kerültek sorra. Szitányi András ezúttal (vesztére) egy parányi színpadra szorította az énekest és a tánckart, néha még a zenekar is ott mocorgott. Poór Péter új dalokat választott, ezekkel nem is volt nagyobb hiba, viszont a mozgásán - húsz perc nagy idő - kiütközött az egyhangúság. Poór Kláriról most csak annyit: a prózában kedvesebb, ügyesebb. *»* Élő irodalmunk egyik legjelentősebb képviselőjének szerzői estjét láthattuk vasárnap. Az ötnegyedórás műsor természetesen nem törekedhetett még viszonylagos teljességre sem. Ungvári Tamás, a forgatókönyv írója és Kathó István dramaturg praktikus célokat szolgált: az eddigi életpálya kiemelkedő alkotásaiból válogattak részleteket, s ezzel nemcsak markáns portrét készítettek az íróról, hanem - remélhetően - további érdeklődést keltettek a művek iránt. A válogatás kitűnő volt. Tiszteletre méltó leleménnyel vágták össze a részleteket, így azok az egészet reprezentálni tudták. Érvényes ez a művekre külön-külön s magára a pályaképre is. A Szakadék messze tűnt nyomorúságot ábrázoló képei remekül érvényesültek a televízióban: klasszikusan szép kompozíciók és megindító erejű tablók váltották egymást, a teljes film hitelét keltve. Hasonlóan szerencsés volt a drámarészletek kiválasztása. Az est rendezője, Ranódy László itt is a nehezebb utat választotta. Új szereposztással, a színházi hatások elkerülésével dolgozta ki a jeleneteket, így nem lefényképezett színielőadás-részletek születtek, hanem a maga nemében önálló produkciók. Valamennyi darabból a kulcsjelenet került a néző elé, s így sikerült érzékeltetnie - minden bizonnyal a drámákat nem ismerőnek is - az adott jelenetet megelőző és azt követő eseményeket. Anélkül, hogy kisebbíteném a színházi előadások szereplőinek érdemeit, meggyőződésem, hogy az új szereposztás friss vért hozott a részletekbe. Emlékezetes volt Bessenyei Ferenc látszólagos tehetetlenségében, szomorú visszaszorítottságában is fenséges Zrínyije, Páger Antal indulatos és megbékélni kényszerülő falusi iskolaigazgatója s a Hajnali tűz remekbeszabott Szirtes-Molnár testvérkettőse. Csak az a kár, hogy a felszabadulás előtti Darvas-regényekből nem kaphattunk többet, s az író közvetlen hangú, érdekes vallomásait is oly fukarul mérték. Kőhalmi J. Ferenc — Felkészültél a foglalkozásra? — kérdezte K. I. hallgató egyik társától, aki kissé fújtatva érkezett vidékről az esti foglalkozásra. — A kötelező irodalom kivételével átvettem és ki is jegyzeteltem a mai téma anyagát. Tudod... a kötelezőre már nem vöt időm. De ettől eltekintve nem leszek csendes a szemináriumon. Hogy hol hangzott el ez a rövid, de izgalommal telített párbeszéd? Debrecenben, a Magyar Szocialista Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának földszinti folyosóján. Ismerős, az életem egy darabjához hozzánőtt ez a baráti, jó szándékú kíváncsiaskodás. Hiszen éveken át én magam is tanultam e megfiatalodott, sok jót, szépet, társadalmilag és emberileg sokat nyújtó falak között. Beszámolók és vizsgák előtt én is éppoly nagyokat lélegző idegességgel és izgalommal morzsoltam az ujjaimat, járkáltam le s fel a folyosókon, mint a most tanuló hallgatók. Alig vártuk egyegy társunk kijövetelét a vizsgáról, és máris tízen vagy mindannyian megrohantuk őket, és szinte egyszerre, egymást túllicitálva kérdeztük: milyen tételt húztál, szigorú a tanár, minden évszámot követel vagy csak a kiemelkedőbb történelmi események dátumát? Miben különbözik a felnőttek izgalma az igazi diákokétól, egyetemi hallgatókétól? Talán éppen abban, hogy az oktatási igazgatóság hallgatói között diplomások is tanulnak azért, hogy politikai, ideológiai és társadalmi kérdésekben jobban eligazodjanak. Szakmájuk már megvan, de úgy érzik, hogy a rohanó idő követelményeinek csak akkor tudnak eleget tenni, ha állandóan gyarapítják, bővítik tudásukat a marxizmus-leninizmus világtörténelmet formáló tudományával. Szakmai helytállásuk elengedhetetlen tartozékának tartják politikai műveltségük gyarapítását. Többet tudni, a mából a jövőbe látni, érzékelni a messzi távlatokat. Ennek az igénynek a felkeltését, életreszólítását jelenti az oktatási igazgatóság tudatot formáló törekvése. Az itt tanulók a társadalom iránti elhivatottság tudatában ültek ismét iskolapadba, és izgalommal telített diákként készülnek a vizsgákra. Ez már a felnőtt, a politizáló ember izgalma, amelynek alapját képezi a társadalomért való elkötelezettség. Az 1969—70-es oktatási évben az esti egyetem általános tagozatain, a szakosítókon és a speciális tagozatokon 1500-an tanulnak, művelődnek. A kétszer öt hónapos pártiskolán pedig kétszázan tanulnak, bővítik politikai ismereteiket. Az élet szükségszerűen felveti az alapszervezeti pártmunka színvonalának emelését. Ezt a célt szolgálja az öt hónapos pártiskola — mondta Újhelyi Károly, az oktatási igazgatóság vezetője. Mintegy 80 függetlenített, tiszteletdíjas és óraadó tanár tanít az igazgatóságon tanszéki rendszerben. Az igazgatóság keretén belül tartanak, szerveznek még úgynevezett rövidebb időtartamú tanfolyamokat is. Ilyenek például a vezető propagandisták, a tömegszervezeti és tömegmozgalmi vezetők, a nőtanácsi aktivisták, az üzemi műszaki vezetők és szocialista brigádok vezetői részére szervezett tanfolyamok. Egyre inkább nő az oktatási igazgatóság tekintélye a megyében. Erre példának hozható fel többek között az is, hogy a városi, járási pártbizottságok az aktuális politikai kérdések vitavezetésére — a tömegszervezetek részére — az oktatási igazgatóságtól kérnek előadókat, segítséget. Az oktatási igazgatóság szervezi és rendezi a tudományos ülésszakokat is. Az egyik legfontosabb cél az, hogy az intézmény váljék a megye ideológiai bázisává. Az intézmény sajátságos helyzete az, hogy felnőtteket oktatnak. A hallgatók önként vállalt kötelezettség alapján tanulnak. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy komolyan veszik a tanulást, aminek eredménye megmutatkozik az érdemjegyekben is. Mivel felnőttek oktatásáról van szó, az igazgatóság egyik módszere a kollégiumi autonómia. Ez többek között azt jelenti, hogy a hallgatók javaslatot tesznek a tanulás javítása érdekében. Az előírt tematika mellett kulturális programot is biztosítanak a hallgatóknak. Rendszeresen járnak színházba és moziba, s a különböző művészeti kérdésekről ankétokat tartanak. Legutóbb például Taar Ferenc Debrecenben bemutatott színdarabját értékelték a szerző részvételével. A foglalkozásokon felszínre kerülnek a közélet különböző problémái is. Ezekre a tanárok segítségével, közreműködésével választ kapnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hallgatók érzékenyen reagálnak a nemzetközi munkásmozgalomban jelentkező gondokra is. Igénylik a megfelelő, sokrétű, alapos, tudományos jellegű információt. Huszonötezer kötetes könyvtár áll a hallgatók rendelkezésére. Az ideológiai és kulturális élet legújabb kiadványait biztosítják a zavartalan és eredményes tanuláshoz. Ezerötszáz hallgató. Sokat ígérő és mondó ez a szám. Akik itt végeznek majd a későbbiekben, munkájuk közben érzik hatását az oktatási igazgatóság tanintézetében tanultaknak. Egyre inkább érlelődik bennük a tudás, amelyet a köz, a társadalom javára fordítanak. S ez a tudat serkenti, ösztönzi őket a még jobb munkára. Bieliczky Sándor Osztályfoglalkozás az esti egyetem általános tagozatán Hallgatók a könyvtárban Készül a jegyzet Szakosítók az előadáson (Fényképezte: Kalmár István) ÉVE TÖRTÉNT 1945. JANUÁR 8-14. Földreformjavaslat „Ma már a legtöbb üzlet nyitva van, mulatságos tereferék folynak a piacon, siető emberek kacsingatva, nevetve üdvözlik egymást. Mindenki felszabadult lélekkel fényképezi agyában a napról napra megnyíló új üzletek kirakatait..." — írta a Magyar Újság riportere január 8-án. Debrecen főváros volta tehát élénkítőleg hatott az üzleti életre. A két-három fővel dolgozó minisztériumok ezekben a napokban is lázasan tevékenykedtek. Most már fizetést is kaptak az alkalmazottak, január 8-án a város házipénztára megkezdte az állami szervek illetményeinek folyósítását. Megindult a kormány által szervezett futárszolgálat is: a felszabadult országrészekbe autók vitték a rendeleteket, és hozták onnan a szükséges felvilágosításokat. Január 12-én megalakult a városban a Magyar Újságírók Egyesülete, az ifjú demokratikus sajtó munkásainak első szervezete. Létrehozásában a helyiek mellett a Budapestről érkezett újságírók is részt vettek, az ideiglenes vezetőségbe beválasztották Révai Józsefet is. Ezen a napon alakult meg a Nemzeti Segélyakció Bizottság — dr. Sántha Kálmán orvosprofeszszor elnökletével —, amelyet az MKP Központi Vezetőségének javaslatára a debreceni nemzeti bizottság kezdeményezett. Az NB felhívása a Néplap másnapi számában jelent meg: felkérték a hatóságokat, a pártokat, a szakszervezeteket, az egyesületeket és az egyházakat, hogy támogassák a segélyakciót, amelynek a budapesti, valamint az iparvidéki lakosság megsegítése a célja. A felhívás első eredménye: Debrecenben már aznap 12 000 pengő gyűlt össze. A Csokonai Színház január 10-én tartotta az első egész estét betöltő színmű — Szabó Samu—Fendrik Ferenc: Szerető fia, Péter — bemutatóját. Ezután főként operetteket játszottak, nagy sikerrel. A közönség fokozatosan nőtt. Nem okozott fennakadást az sem, hogy elfogyott a tüzelő: a szovjet vasútparancsnok ugyanis adott szenet. Vidéken tovább haladt előre az MKP szervezése: ezekben a napokban alakult meg a pártszervezet Ártánd, Bedő, Egyek és Körösszegapáti községekben. Körösszegapátiban január 8-án a nemzeti bizottság is megkezdte munkáját. Hajdúnánáson 13-án tartotta első ülését a nemzeti bizottság. Megindultak a tárgyalások a román hatóságokkal Bihar megye területi szétválasztásáról. A megye főispánja a szovjet parancsnok indítványára elrendelte, hogy a községekben a munkaszüneti napokon kulturális előadásokat szervezzenek. Egy másik utasításában az analfabéták összeírásáról intézkedett. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front és az Ideiglenes Nemzeti Kormány programjában is szerepelt a földreform; a Néplap sokat cikkezett szükségességéről. Január 14-én a lap első oldalán egy konkrét javaslat jelent meg a földreformról, amit a Nemzeti Parasztpárt dolgozott ki. A program bevezető sorai hangsúlyozták, hogy a demokratikus fejlődés, az ország talpraállása elképzelhetetlen földreform nélkül. „A magyar földnek a magyar parasztság birtokába kell kerülnie. Ez a történelmi jóvátétel az alapfeltétele az országvesztő reakció gyökeres felszámolásának, a parasztság népi felemelkedésének és a nemzeti újjászületésnek.” A Nemzeti Parasztpárt többek között javasolta, hogy a hazaárulók, nyilasvezérek, volksbundisták földjét kobozzák el, az úri nagybirtokokat 100 holdon felül, a parasztbirtokokat 200 holdon felül sajátítsák ki az állatállománnyal és gazdasági felszereléssel együtt; elsősorban a földtelen és törpebirtokos parasztok, az ellenállási mozgalom részvevőit és a sokgyermekeseket juttassák földhöz; a földreform végrehajtására — amelynek 1945. október 1-ig meg kell történni — alakítsanak községi földigénylő és magasabb szintű földbirtokrendező bizottságokat. Bényei Miklós HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. JANUÁR 14.