Hajdú-Bihari Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
Gyermekmunkák az „EXPO-70 "-en Világszerte nagy az érdeklődés a Japánban, Oszakában megnyílt világkiállítás, az Expo ’70. iránt. Szovjet iskolások által készített több mint 500 eredeti kézművesmunkát is kiállítottak Oszakában, az Expo ’70. szovjet pavilonjában. A Moszkva környéki Scselkovo város iskolásai például egy robotember modelljét készítették el. A kibernetikai „ember” jár, kézmozdulatokat végez és — pár szót — beszél is. Sok kisiskolás legnagyobb Irigységére a robotember egyszerű összeadáson és kivonáson alapuló feladatok megoldására is vállalkozik. Szerepel még a gyerekek készítette kiállítási tárgyak között fotonrakéta és hajómodell, valamint a „színzenegép” is. Nagyon szépek az óvodáskorú gyerekek által készített mesebeli tűzmadarak, kakasok, kacsák és egyéb fából, gipszből és agyagból formált játékok. Képünkön: a szovjet iskolások saját készítésű robotembere. ilíiitiiiiiiiiliiiiii ||llllljllll|||lilll iiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiii! 1111111111 llllllllllllllllllllllllllj I li 1 k\ I111111 llliui'll Hl 1 llllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllH A Fudzsi Antarktisz-kutató hajó A napilapok hírül adták, hogy az Antarktiszon kutatást végző Fudzsi nevű japán jégtörő és kutató hajó, fedélzetén n6 emberrel, a jégtáblák közé szorult. A hajó, mivel egyik hajócavarjának mind a négy szárnya eltörött, mintegy 120 kilométerre a nyílt tengertől, az Ongul-sziget táján várja a kedvezőbb időjárást. A további hírek szerint egy szovjet jégtörő hajó tart a jégbe fagyott japán hajó kiszabadítására. Enynyit mondanak az újsághírek. E sajnálatos eset alkalmával röviden tekintsük át Japánnak az Antarktiszon kifejtett expedíciós tevékenységét, és ismerkedjünk meg a hajó műszaki berendezésével. Az Antarktisz - amely 38-szor nagyobb, mint Japán -, mint tudjuk, 5-6 százalék kivételével hóval és jéggel fedett terület, melyet középső részének rendkívüli (4000 méteren felüli) magassága és a nagy hideg jellemez (átlag -60 fok hideg van télen). Az Antarktiszon az első partraszállás a XIX. század végén kezdődött. Az országok egymással versenyezve a tudományos dicsőségért, igyekeztek minél több eredményt elérni. 1911-ben az angol R. F. Scott kapitány és a norvég Roald Amundsen versenyzett a Déli Sark eléréséért. Míg Amundsen elérte azt ■ elsőnek, Scott kapitány halálát lelte ott. Japánból Nobu Shirasze (1861-1946) hadnagy indult el egy kis 204 tonnás gőzvitorlás hajójával, a „Kainan Maru”-val és érkezett az Antarktiszra (1912. január 28.), melyen nagy területet kutatott át és azt „Yamato szeougen”-nek (Japán hómező) nevezte el. Fél évszázaddal később egy másik japán expedíciót küldtek az Antarktiszra, mint M. Marayama, a 9. japán antarktiszi kutató expedíció vezetője írja „Japanese activities in the Antarctic” című tanulmányában. 1957/58-ban a Nemzetközi Geofizikai Évben más országokkal együttműködve kezdte el újra és azóta is folytatja kutatásait a japán expedíció. Megfigyelő bázisuk az Olaf herceg parton felállított „Sówa” állomás, amely az Antarktisz egyik legkevésbé felderített részén van. Az állomást ma már állandó megfigyelőhellyé építették ki, ahonnan a Déli Sarkpont 2300 km-re van légvonalban, 3000 km-re pedig lánctalpas terepjárókon. Egyik legnagyobb feladatuknak a Sówa bázis és a Déli Sark közti terület átkutatását tekintik. A bázis a délsarki fény zónájában fekszik, ezért a talajtól 100-2000 km-es magasságban lebegő délsarki fényt is tanulmányozzák. A japán kutatókat a tengeren való szállításukkor már két alkalommal érte a mostanihoz hasonló tragikus eset. A „Szója” (4411 tonnás) jégtörő hajójuk a jéghegyekkel teli sarki tengerbe fagyott, illetve jéghegyek közé szorult és az USA „Granger” expedíciót jégtörő hajó, illetve a szovjet „Ob” jégtörő segítette ki onnan. Az akkori befagyásuk oka az volt, hogy helikoptereik gyengék, kis szállítóképességűek voltak (már az Antarktiszt készültek elhagyni), ennek következtében lassan ment a rakodásuk és a hajó körül befagyott a jég. Ekkor határozták el egy erősebb, nagyobb jégtörő hajó építését: a Fudzsi tonnatartalma (7760 tonna) majdnem kétszerese a régi hajónak és ez három nagy, gyors rakodásra képes helikoptert és járművet tud fedélzetén szállítani, valamint jégtörőképessége is kétszerese az előző hajóénak. A Fudzsi expedíciós és jégtörő hajó a Nippon Kokan cég curumi hajógyárában készült 1963-ben. Teljesítménye olyan, mint az USA „Granger" nevű, hasonló célú kutatóhajóé. Feladata hármas: szállítás, jégtörés, megfigyelés. Szállítani képes 400 tonna terhet és három nagyteljesítményű helikoptert (270 km maximális sebesség, 24 ember vagy kb. 4 tonna teher), a hozzájuk való hangárokat, a parton le- és felrakodáshoz szükséges rámpákat, négy 6-10 tonnás darut, villásrakodót, teherlifteket. Hogy a „Sowa” bázist megközelíthesse és minél jobban be tudjon hatolni az Antarktiszra, igen nagy volt a jégtörőképessége a 4,5 cm vastag hajótestnek, amely rugalmas konstrukciójú és nincs fenékkilje. A hajótest teljes hossza 100, legnagyobb szélessége 22, mélysége 11,8 méter, sebessége 17 csomó. 2 m-es jégmezőben 2 csomó óránkénti sebességgel tudott haladni. Utazóképessége 13-16 400 tengeri mérföld, meghajtása 11 900 HP elektrodiesel. Maximális személyzete 233 fő. A hajót a legmodernebb távközlési és kutatói berendezéssel látták el: rádióberendezések, radarszerkezetek a hajózáshoz, nagy távolságú hiperbolikus rádiónavigációs rendszer, iránykereső, telex az időjárás-megfigyelési jelentésekhez, képtávíró berendezés, ionoszféra és kozmikus sugárzási és egyéb megfigyelők. Ezeken kívül rádiótelefonok, radarirányítók a helikopterek részére, azonosító berendezés, rádió-irányjeladó, rádiótelefonok a lánctalpas terepjárókkal, a „Sówa” bázissal és a többi antarktiszi megfigyelő-állomással való összeköttetésre, telefotó-szolgálat Japánnal, ipari televíziós kamerák a jégkéreg megfigyelésére. A hajó egyben úszó laboratórium is. Hátsó fedélzetén van a tengerfenék talajából és vízéből mintát vevő felszerelés, amely 6000 m mélyről tud egy tonnányi mintát venni és 200 liter vizet a tenger színe alatt 1 5 m-re élő mikroorganizmusok tanulmányozására. A földrengések megfigyelésére és a földmágnesség vizsgálatára is van megfelelő berendezése. Sötétkamra a topográfiai és egyéb felvételek előhívására, légkondicionáló a hajó minden munka- és tartózkodási helyén, orvosi és fogorvosi rendelő, kórházrészleg egészíti ki a felszerelést, nem említve a hűtő- és fagyasztó, valamint egyéb berendezéseket. A hajó első antarktiszi útjára 1963 novemberében indult, azóta is szolgálatban állt és rendszeresen folytatta útját Japán és az Antarktisz között, mint a „Look Japan" című folyóirat írja. Benkő István ÚJ ÚT A HÍRADÁSTECHNIKÁBAN: Jelátvitel a talajban terjedő elektromágneses hullámokkal A talajban terjedő elektromágnees hullámok által végzett jeltovábbítást néhány speciális terület tette szükségessé, így például a geofizikai kutatásban végzett kísérletek azon alapulnak, hogy a földfelszín alatti rétegek viselkedése elektromágneses hullámokkal szemben függ a rétegek minőségétől. A földfelszín alá telepített berendezésekkel, illetve azok kezelőivel való kapcsolat fenntartása gyakran nem oldható meg vezetékes módszerekkel. Amennyiben a jelátvitelben részt vevő antennák védelme megköveteli azok föld alá helyezését, szintén a jelátvitel fenti módját kell kialakítani. Új lendületet adott ennek a kutatásnak az atombombák és a hordozórakétáik elleni védekezés. A nagy hatású nukleáris rakéták ellen csak abban az esetben lehet kellőképpen védekezni, ha az esetleg bekövetkező támadás nem tesz kárt azokban a berendezésekben, amelyek biztosítják az elhárítás, illetve ellencsapás végrehajtásához szükséges parancsok kiadását. Ha az antennákat a föld mélyében helyezik el, gyakorlatilag sebezhetetlenné válnak, azaz sebezhetőségük csak attól függ, milyen mélyen helyezik el őket. Az elektromos hullámok terjedése a talajban sok tényezőtől függ. Az átvivő közeg anyagi tulajdonságai fizikai állapota, a jelek frekvenciája, az adó teljesítménye, az adó és a vevő közti távolság, az adó, illetve vevő földfelszín alatti távolsága. A talaj szempontjából különösen alkalmasak azok a területek, melyek alatt repedezett gránitos kőzetek találhatók. Itt ugyanis a repedéseket természetes vizek töltik ki — melyek tulajdonképpen híg sóol■datok lévén — jó elektromos vezetők. Adott talajon, adott műszaki paraméterekkel rendelkező adók esetén az adókészülékhez egy bizonyos legnagyobb hatástávolság tartozik, melyen kívül a jel már nem vehető. Mivel az elektromágneses hullámok minden irányban terjednek, a vétel egy meghatározott hatásgömbön belül vehető. Jelátvitel céljaira kis frekvenciákat kell választani a jobb áthatolóképesség elérésére. A kísérletek során 1600 méteres távolságot hidaltak át 1000 méter mélységben. E távolság megnövelésére szolgálhat az a jelenség, hogy az elektromágneses hullámok a földkéregben nem egyenletesen terjedtek, hanem egyes irányokban sokkal jobban, mint például az arra merőleges irányban. Így a legnagyobb hatásgömb ellipszoiddá alakul, s ezáltal az elektromágneses hullámok bizonyos mértékig irányíthatóvá válnak. Ha az adóberendezést úgy telepítik, hogy a földterülettől mért távolsága kisebb, mint a legnagyobb hatásgömb sugara, akkor az elektromágneses hullám behatol a földbe, s ott a vevővel észlelhető. Megoldható az is, hogy az adót mélyen a föld alá telepítik, atombombabiztosan. A leadott jel a talajból a levegőbe lép, tovaterjed, s a levegőben terjedő hullámok bizonyos mélységig a talajba is behatolnak. Elérik a kis mélységben elhelyezett felvevőt. A megoldás előnye, hogy a talajban levő berendezések nem sebezhetők, és az impulzusok hatótávolsága megnő, mert a levegőben kevésbé nyelődnek el, mint a talajban. Ilyen módszerekkel az eddig elért legnagyobb teljesítmény 30 kilométeres távolság. Ezt egy 600 Watt teljesítményű antennával érték el, de az adó megfelelő teljesítménye esetén nincs kizárva, hogy ezt a távolságot lényegesen növelni tudják. G. J. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. MÁRCIUS 26. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------. Tűzálló műanyagok Űrhajózásról szóló cikkekben sokszor fordul elő olyan kitétel, hogy a világűrben, illetve légkör által nem védett égitesteken milyen szélsőséges hatásokat kell elviselni az űrutasoknak. Azt is tudjuk, hogy a speciális űrruhákban bonyolult hőszabályozó rendszer tartja fenn az ember számára elviselhető körülményeket. De kérdés, az űrruha hogyan bírja a Holdon például a -160 foktól a +160 fokig terjedő hőmérsékleti hatásokat. Ezen a területen is megmutatkozik, hogy milyen hatást gyakorol az űrhajózás az általános technikai problémák megoldására. A természetes textilanyagok ilyen hőingadozást nem sokáig bírnak. Ezért — mint már annyiszor az elmúlt évtizedekben — a műanyagokhoz kellett fordulni. A megfelelő műanyagot az úgynevezett „létra” típusú pollkondenzált gyűrűs rendszerű műanyagok között találták meg. Az anyag kémiai neve: poll (bisz-benz imidazo-benzo-fenantrolin). Ez a polimer hőálló, nagy molekulát alkot, s a szálak megfelelő szakítószilárdságot érnek el. A polimer oldhatósága is megfelelő, így a szálképzés is megoldható. A kénsavban oldott termék savas fürdőn történő áthúzásával és 5—600 fokos levegőn való nyújtásával alakul ki a szál, melynek a szakítószilárdsága 1200 fokon sem csökken. A másik hőálló szálas műanyag a polibenzimidazol. Előnye, hogy oxigénben (levegőn) nem gyullad meg. Azt, hogy mennyire fontos tulajdonság ez, úgy hisszük, nem kell bizonyítani, hiszen az űrhajó kigyulladása már okozott tragédiát az űrkutatásban. A fenti anyagokból készült textíliákat nemcsak az űrhajózásban használják. Ebből készül a szuperszonikus repülők ruházata éppúgy, mint a repülésben használt fékező, illetve ejtőernyők szövete, de alkalmazzák mindazokon a földi helyeken, ahol jó hőállósággal rendelkező öltözékek szükségesek. _______________________________________ Jubileumi tanulmánykötet Negyedszázad címmel Ünnepi kiadványt jelentetett meg a Debreceni Orvostudományi Egyetem marxizmus-leninizmus intézete hazánk felszabadulásának 29. és Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából. A tanulmányok a marxista-leninista filozófia, politikai gazdaságtan és a tudományos szocializmus tárgyköréből merítették témájukat. A kötetet, amelyhez Kesztyűs Loránd egyetemi tanár, a DOTE rektora írt előszót, Jávor Gyula és Némedi Dénes közreműködésével Kovács László szerkesztette. A tanulmányokat Kovács László, Jenei Ilona, Szokodi József, Kun Ferenc, Pető Istvánné, Némedi Dénes, Hovanyecz László, Jávor Gyula, Szűcs Ernő, Gazdag István és Mikecz Ferenc írták. A dolgozatok olyan aktuális társadalmi, politikai, gazdaságpolitikai kérdéseket taglalnak, mint a kispolgáriság társadalmi jelentősége, az anyagi érdekeltség marxista-leninista elvei és érvényesülésük mezőgazdasági termelőszövetkezeteinkben vagy a revíziós nacionalizmus néhány jellemzője. Figyelemre méltó tanulmány jelent meg a debreceni diplomás értelmiség közéleti szerepéről, adatai és elemző része újabb adalékot nyújtanak a debreceniség fogalmának értelmezéséhez. A marxista természetfilozófiáról, a fejlődésről íródott elméleti jellegű dolgozatok mellett a marxizmus klasszikusainak a háború és a politika viszonyairól vallott nézeteit szembesíti az egyik szerző. Gazdaságtörténeti jellegű mű elemzi a magyar malomipar „nagy válságkorszakának” első tíz évét, az 1919 és 1929 közötti időszakot. A mai egyetemi oktatás tanulócsoportos foglalkozásai tapasztalatainak módszertani feldolgozását egy szerzőkollektíva végezte el. A szép kiállítású jubileumi tanulmánykötetet képmelléklet és a marxizmus—leninizmus intézet főállású munkatársainak tudományos és publicisztikai tevékenységét öszszesítő fejezet egészíti ki. « HÉT FILMJEI* Hogy mi mindent lehetne (és lehet) egy futballmérkőzés megnézése helyett csinálni, legyen akár börtönben az ember! A világ legtökéletesebb alibijét állítja fel a Hétszer hét című színes, magyarul beszélő olasz film, főszerepben Gastone Moschninal. A filmet játsszák a Vígben délután március 26-tól április 1-ig, az Apollóban délelőtt március 28-tól 28-ig a Klinikai moziban 27-én és 29-én, a Meteorban 28-tól 31-ig, a Horváth Árpádban 30-án és 31-én. Gyönyörű környezetben, a bolgár tengerparton játszódik a Kis titkok című bolgár—nyugatnémet film cselekménye. A rendezője az a Wolfgang Staudte, aki a Búcsú és az Asszonyok faluja című alkotásaival a magyar közönséget is meghódította már. Apostol Karamiter játssza a film főszerepét. A Kis titkokat vetítik a Horváth Árpádban március 26-án és 27-én, a Klinikai moziban március 31-én, az Apollóban délután 31-én,és április 1-án, délelőtt április 1-én, a Meteorban szintén 1-én. Csípős humor, a társadalmi, emberi előítéletek kifigurázása jellemzi a héten bemutatásra kerülő színes NDK-beli filmet, amelynek már a címe is —őfelsége herceg elvtársi kacajt fakaszthat. Az Apolló március 26-tól 30-ig délután, 30-án és 31-én délelőtt, a Meteor 28- án és 27-én, a Horváth Árpád 29- én, a Klinikai mozi 30-án tűzi műsorára a derűs fordulatokra épülő filmvígjátékot. A Művész mozi „Gertler Viktorra emlékezünk” sorozatában két filmjét mutatja be a nemrég elhunyt művésznek. Az egyik az 1938-ban készült Úri világ (Cifra nyomorúság), főszerepben Uray Tivadarral, a másik az 1956-os keletkezésű Dollárpapa, Rajz János és Darvas Iván kitűnő alakításaival. Az előbbi filmet március 26-án és 27-én, az utóbbit 28-án és 29-én vetítik.