Hajdú-Bihari Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

CXVII. ÉVFOLYAM 128. SZÁM • ÁRA: 80 FILLÉR • 1970. JÚNIUS 3., SZERDA Tudományos kutatás Földünk körül ismét űrhajó ke­ring. A fogalmazás szinte természe­tesen használja a földi viszonyla­tokhoz szokott tempósságot, pedig tudjuk, megszoktuk már, hogy ezek a méretre is impozáns repülőszer­kezetek szinte elképzelhetetlen gyor­sasággal száguldanak, s egy-egy másodperc alatt is óriási távolsá­got tesznek meg. S megintcsak ter­mészetes formula: megszoktuk már. Igen, korunk, gyorsuló időnk hoz­zászoktatott, hogy egy-egy ilyen, valaha fantasztikumnak tűnő ese­mény már-már programszerűen vo­nul be a köztudatba. A Szojuz 9 eseményénél azonban mégis álljunk meg egy pillanatra. Nem azért, hogy csodálatunkat végighordozzuk a röppályán, hiszen előttünk, laikusok előtt talán be­láthatatlan és némileg megfoghatat­lan ez a teljesítmény. A tények érté­kei azonban eljutnak hozzánk, ér­telmünkkel körültapogatjuk, rá­­érzünk a lényegre. Sejtjük, hogy itt óriási dolgok történnek, hogy az em­ber, hogy az emberiség rohamlép­tekkel közelíti az elérhetetlennek tűnő végtelent. A Szojuz 9 felbocsátásának prog­ramja ad megkülönböztetett jelen­tőséget. A hírnek, a valóságnak az a­­praktikus, higgadt megfogalmazá­sa, amely a küldetés tényét bejelen­ti ,,Feladatuk - olvashatjuk a kom­münikében -, hogy miközben a Szo­juz 9 önmagában Föld körüli űrre­pülést végez, tudományos és techni­kai kutatások és kísérletek nagy-­­szabású programját hajtsák végre." Mi ez a tudományos és technikai kutatás? Egészségügyi-biológiai, geológiai és földrajzi, valamint lég­köri megfigyelések. Tehát csupa olyan jellegű felderítések, amelyek szorosan kapcsolódnak az ember létéhez, az emberi előrehaladáshoz, mindennapi életünkhöz. S itt máris álljunk meg egy pillanatra. Nem véletlen a többesszám használata, nem véletlen, hiszen az összefüggé­seket tekintve, mi nemcsak szur­kolói minőségben figyeljük az új szovjet űrhajó útját. Az a kapcsolat, az a társadalmi együttműködés, amely népeinket összefogja, méltán jogosít fel ben­nünket is új és új sikerélményekre. Mert tagadható-e, hogy minden jószándékú kísérlet, minden tudo­mányos előrelépés a kívülállókat meg a közellevőket is egyazon ér­zéssel tölti el. Mint ahogy legendá­vá vált, s szállóigévé nemesült a Holdra lépés első mondata is: kis lépés a Holdon, nagy lépés az em­beriség életében. Persze a lépések mérete a földi viszonyítások látcsövein egészen más rangot, nyer. Más rangot, más minőséget. Az általunk felfogható valóságban is meg a jövőt még csak álomlátásainkban érzékelő optiká­ban is. S e kettős érvényűségből következtetve tudjuk, hogy nagy­szerű dologról van szó, emberhez méltó küldetésről van szó. Elképzelni is gyönyörű és borzon­gató : két ember tőlünk roppant tá­vol eső régiókban, már-már a csil­lagok közelségében emberi felada­tot teljesít. Tudományos megfigye­lést végez, arra összpontosít, hogy kilesse, megfejtse az ismeretlent s gazdag tapasztalati tényekkel felvér­tezve visszatérjen erre a kicsi föld­golyóra s naggyá tágítsa értelmünk határát. Napjaink tudományos eredményei sejtetik, hogy értelmünk határa beláthatatlan. Beláthatatlan, mint a mindenség, s beláthatatlan, mert ahhoz igazodó. S ilyenkor mind­annyian jogos büszkeséggel vallhat­juk, hogy a tudás iránti szenvedé­lyünk olyan nemes hajtóanyag, amely végtelen magasságokba rö­pít. Gorkij írta: Ember, ez büszkén hangzik. Igen, büszkén hangzik, s most már nemcsak földi vonzatok­­ban. Az égi röppályák végtelensé­gében is mind természetesebbé válik . . . Fock Jenő Jugoszláviába utazott Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke — Mitja Ribicsicsnek, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökének meg­hívására — feleségével és kíséreté­vel kedden hivatalos látogatásra a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságba utazott. Kíséretében vannak: dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter, Kovács István, a kohó- és gépipari miniszter első he­lyettese, Gyenes András külügymi­niszter-helyettes, Várkonyi Péter, a Minisztertanács Tájékoztatási Hiva­talának vezetője. Búcsúztatására a Keleti pályaud­varon megjelent Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter, Lázár György munkaügyi miniszter, Péter János külügyminiszter, Vályi Péter pénz­ügyminiszter. Fock Jenővel és kíséretével Jugo­szláviába utazott Géza Tikvicki, a Jugoszláv Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. Marjai József, a Magyar Népköz­­társaság belgrádi nagykövete Jugo­szláviában csatlakozik a kísérethez. Fock Jenő és kíséretének külön­­vonata déli 1 óra előtt futott be a jugoszláv—magyar határra, Szabad­kára. A különvonaton érkezett meg Géza Tikvicki, Jugoszlávia buda­pesti nagykövete is. A magyar ven­dégeket a szabadkai állomáson Nagy Ferenc, a Jugoszláv Szövetségi Vég­rehajtó Tanács (kormány) tagja, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság jugoszláv tagozatának elnöke, dr. Dejan Kosz­­tics, a külügyminisztérium proto­­kollosztályának vezetője, Bagi Ká­roly, a szabadkai városi tanács el­nöke, Anton Milodanovics-Dela, a JKSZS szabadkai bizottságának tit­kára és Anton Kopilovics, a Szocia­lista Szövetség (népfront) szabadkai választmányának elnöke üdvözölte. Fock Jenő kíséretéhez Szabadkán­­ csatlakozott Marjai József belgrádi magyar nagykövet. A magyar miniszterelnök külön­­vonata néhány perces várakozás után továbbindult Belgrád felé. Fock Jenő, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke és felesé­ge, kíséretével, különvonaton kedd délután megérkezett Belgrádba. A jugoszláv főváros Topcsideri-pá­­lyaudvarán a magyar vendégeket Mitja Ribicsics, a jugoszláv szö­­vetségi végrehajtó tanács (kor­mány) elnöke és felesége, Mirko Tepavac külügyminiszter és felesé­ge, Dragutin Haramija, a Horvát Szocialista Köztársaság végrehajtó tanácsának (kormányának) elnöke, Milenko Bojanics, a Szerb Szocia­lista Köztársaság végrehajtó taná­csának (kormányának) elnöke, Branko Pesics, a Belgrádi Városi Tanács elnöke, Muhamed Hadzsics külkereskedelmi miniszter, Lojze Skok, a tájékoztatási miniszter el­ső helyettese, Jaksa Petrics kül­ügyminiszter-helyettes, Haszan Siljak gazdasági miniszterhelyet­tes Milorad Jankovics altábornagy és más vezető személyiségek fo­gadták. Fock Jenő a pályaudvaron rövid nyilatkozatot adott a belgrádi rá­diónak és televíziónak. — Nagy örömmel tettem eleget feleségem­mel és munkatársaimmal együtt a jugoszláv kormány, Ribicsics elv­társ meghívásának. Megragadom az alkalmat, hogy a magyar kor­mány, pártunk és népünk nevében kifejezzem jókívánságaimat a ba­ráti, testvéri jugoszláv népnek. Külön örömmel üdvözlöm Belgrád lakosait — mondotta. A szívélyes fogadtatás után Fock Jenő és kísérete szálláshelyére hajtatott, majd a magyar kormány elnöke Belgrádtól 20 kilométerre, az Avalon megkoszorúzta a világ­hírű jugoszláv szobrászművész, Ivan Mestrovics mesteri alkotá­sát, az Ismeretlen, Katona sírját. Az 519 méter magasan fekvő em­lékmű meredek lépcsősorának al­ján a jugoszláv néphadsereg dísz­százada köszöntötte a magyar kor­mány elnökét. Fock Jenő — a ma­gyar és a jugoszláv himnusz el­hangzása után — elhelyezte a ke­gyelet virágait a síron. A jugoszláv kormány új­ belgrá­­di palotájában késő délután meg­kezdődtek a hivatalos magyar— jugoszláv tárgyalások. A megbeszé­léseken magyar részről részt vesz­nek: Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Bíró József külkereskedelmi mi­niszter, Kovács István, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, Gyenes András külügyminiszter­helyettes, Marjai József, a Magyar Népköztársaság jugoszláviai nagy­követe és Várkonyi Péter, a kor­mány Tájékoztatási Hivatalának elnöke. A jugoszláv küldöttség tagjai: Mitja Ribicsics, a szövetségi vég­rehajtó tanács (kormány) elnöke, Dragutin Haramija, a Horvát Szo­cialista Köztársaság végrehajtó ta­nácsának (kormányának) elnöke, Nagy Ferenc, a szövetségi végre­hajtó tanács tagja, Muhamed Had­zsics külkereskedelmi miniszter, Géza Tikvicki, Jugoszlávia magyar­­országi nagykövete, Lojze Skok, a tájékoztatási miniszter első helyet­tese, Jaksa Petrics külügyminisz­ter-helyettes és Haszan Siljak gaz­dasági miniszterhelyettes. (MTI) Fehér Lajos miniszterelnök-he­lyettes és Péter János külügymi­niszter a pályaudvaron búcsúzik a miniszterelnöktől. (KS-fotó : Wormser A. felv.) Az új szovjet űrkísérlet célja a kozmikus teret az ember szolgálatába állítani Hável József, az MTI moszkvai­­ tudósítója jelenti. A TASZSZ kedd reggeli jelentése beszámol arról, hogy a Szojuz 9 űrhajó moszkvai idő szerint 5 óra 12 percig öt fordulatot tett földünk körül.­­ Andrijan Nyikolajev, az űrhajó parancsnoka rádión közölte, hogy a személyzet kifogástalanul alkalmaz­kodott a súlytalanság álapotához és teljesíti a kitűzött repülési progra­mot. A szívműködés gyorsasága Nyikolajevnál az első fordulóban percenként 94 dobbanás volt, Sze­­vasztyjanovnál 92. A légzés gyako­risága mindkét űrhajósnál 18. Az űrhajófülkék mikroklímájának ada­tai: hőmérséklet 23 C°, légnyomás 765 milliméter. A Szojuz 9 személyzetének mun­kanapja — hangzik a jelentés — befejeződött. Június 2-án moszkvai idő szerint 6 órától 14.00 óráig az­­ űrhajósok pihennek. Ez alatt az idő alatt a Szojuz 9-cel a Szovjetunió területéről nem lehet rádiókapcso­latot létesíteni. Valamennyi moszkvai lap vezető helyen számol be az új szovjet űr­hajó rajtjáról. Az újságok az első oldalon köztik Nyikolajev és Sze­­vasztyjanov fényképét. A felbocsá­­­­táskor jelen volt tudósítók élénk s emeli Nyikolajev „vasbeton” nyu­galmát. A felbocsátás előtt a tudósítók beszélgettek Nyikolajevvel. Ezúttal is minden sietség nélkül, megfon­toltan válaszolt a kérdésekre. El­mondotta, hogy a szovjet űrprog­ram széles és sokrétű. Jellegzetes vonása, hogy tudományosan meg­alapozott, végrehajtása pedig kö­vetkezetes és tervszerű. Hozzáfűzte azt is, hogy a kozmosz meghódítá­sában nincs és nem is lehet olyan cél, amelyet ne a népgazdaság, vagy a tudomány érdekei határoznának meg. Bemutatják a keddi szovjet lapok Vitalij Szevasztjanovot, aki „újonc” a világűrben. Mindamellett Sze­­vasztjanov már régóta foglalkozik az űrhajózás problematikájával. Jellemrajzában nyomatékos hang­súlyt kap az a tény, hogy az ifjú tu­dós kezdeményezőképes, kiváló mérnök, aki önállóan képes megol­dani bonyolult műszaki feladatokat. Nyikolajevhez egyébként szoros ba­rátság fűzi és ez a barátság most „kozmikus távlatokkal” bővül. Ami a Szojuz 9 programját illeti, ezt a Szovjetszkaja Rosszija tudo­mányos kommentátora elemzi. Hangsúlyozza, hogy a Szojuz 9 re­pülése munkaszakasz, sajátos lánc­szem a kozmonautákkal végzett űr­repülések azon programjában, amelynek fő célja a kozmikus teret az ember szolgálatába állítani, mégpedig oly módon, hogy ebből je­lentékeny haszon származzék ne csak a tudomány, hanem a gazda­sági terület számára is. (MTI) Vitalij Szevasztyanov, a Szojuz 9 mérnök-űrhajósa portrét festenek a „kozmosz mun­kásairól”. Valamennyi riporter ki-Andrijan Nyikolajev, a Szojuz 9 szovjet űrhajó parancsnoka A Szojuz 9 szovjet űrhajó a hordozó rakétájával, a rakétakilö­vő állomáson, indítás előtt. (Telefotó — TASZSZ—MTI—RS)

Next