Hajdú-Bihari Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-02 / 27. szám
Munkánk eredményét megmérni, a tanulságokat levonni mindig izgalmas és hasznos dolog. S általában ezt tesszük mindig, amikor egyegy periódust, egy-egy szakaszt lezárunk. Végiggondoljuk, mit kellett volna még jobban tennünk, mit tehettünk volna még eredményesebben. A mezőgazdaságban ezek a jelentős mérleglések egyéves időszakot ölelnek fel általában. Az elmúlt év gazdasági nehézségeit felmérni, emlékeztetni a jövő szempontjából — ez a feladata a jelenleg zajló fontos gazdasági és politikai jelentőségű falusi eseményeknek, a termelőszövetkezeti zárszámadásoknak. A napokban személyes meghívást kaptam. A biharnagybajomi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke és párttitkára — Patai Lajos és Harangi József — jöttek és kértek: menjek ki a zárszámadó közgyűlésükre. A meghívásnak örömmel tettem eleget, annál is inkább, mert az elmúlt év nehézségei nagyon is megerőltető munkát követeltek minden tszben dolgozótól itt is, de ennek ellenére mégis igen tiszteletre méltó munkát végeztek, és az adott körülmények között eredményesen oldották meg a nagy feladatokat. Idősek és fiatalok A község kultúrházában ülnek a szövetkezeti tagok. A színpadhoz közel eső teremrészben — ahol a szónoki emelvény és a vendégek fogadására felrakott székek vannak — inkább idősebb emberek foglalnak helyet, a terem hátsó részében viszont csupa fiatal fiú és lány ül. Míg egy pillanatig végignézek a termen, és látom ezt a rétegződést, önkéntelenül az jut eszembe: íme a fiatalok az utánpótláscsapat szerepét töltik be, s tisztelettudóan előre engedik az időseket, bár mögéjük egyre inkább és egyre erőteljesebben ők is felzárkóznak, a szövetkezet nagy örömére. Zajlik a zárszámadás. Az elnök tartja a beszámolót. Érdekes annak a nagy figyelemnek a tanúja lenni, ami uralkodik a szövetkezeti emberek arcán, ahogy hallgatják az elnöki szót. Pedig mindannyian cselekvő részesei voltak az elmúlt év munkájának, emlékeznek mindarra, amit az elnök most egy év zárszavaként elmond: a késői tavaszra, az esős, belvizes nyárra, a munkák nehéz elvégzési körülményeire, a károkra, a törekvésekre. Az elnök pedig jó, emberi szóval beszél a tagokhoz. S amit mond, az nagyon is elgondolkoztató, ismerve az elmúlt évi körülményeket, s látva, hogy mit értek el mégis itt Biharnagybajomban. Jó előkészítés ,gyenge eredmény Mert azt mondja az elnök: az elmúlt évet talán a legjobban megalapozva, a legjobban előkészítve kezdtük. S legnagyobb reményeink voltak arra, hogy igen jó eredményeket érünk el a jó megalapozás és indítás után. De sajnos nem sikerült ... Hát ilyen ez a mezőgazdaság. Termelőszövetkezeti parasztjaink hozzáértő szakemberek irányításával ma már mindent megtesznek, és meg tudnak tenni ahhoz, hogy jó eredményeket várhassanak el. S mindezt igazán jó szívvel és nagy akarattal teszik, és az eredményük mégis nagyon bizonytalan ... Ezt az elmúlt év példázza a legjobban. Mert eltelt egy hosszú és küzdelmes esztendő, sok héttel és nappal, sok keserves órával, s az előző jó munka, a kiváló előkészítés nem hozta meg a várt eredményeket. Nem hozta meg, de azért mindig reménykedtek is. Mert ha az egyik területen nem sikerült , gyorsan átváltottak a másikra. Megragadtak minden lehetőséget, hogy mégis legyen, hogy mégis eredmény szülessen. Hogy ez mennyi munkát, energiát követelt pluszban mindazoktól, akik ebben tehettek valamit, azt csak ők tudják — mi csak sejthetjük talán ... De a tisztelet mindenképpen kijár azoknak az embereknek. Az elnöki beszéd példákkal illusztrálja mindezeket a gondolataimat, ami hallgatása közben fel-felvillan bennem. Nehézségek? Bizonytalanságok? Íme egy öszehasonlítás, egy egyszerű tény: 69 április 30-án kukoricából 1100 hold volt elvetve, 70-ben ugyanekkor csupán 298 hold. De majdnem ugyanilyenek az arányok más növényeknél is. S aztán a növényápolás következett. Ennek is mindöszsze csak 50 százalékát tudták időben elvégezni, a többit az emberek görcsös tenniakarása és igyekezete végeztette el — jóval időn túl. Az aratás talán a legkeservesebb emlékeket hagyott az emberekben. Ezt a szép, kedves mezőgazdasági tevékenységet az elmúlt év igen-igen megcsúfolta. S a tsz-tagok tehetetlenek voltak. Érdemes öszehasonlítani az elmúlt két évet ilyen szempontból is. 69-ben 477 aratási nap alatt több mint 500 vagon terményt takarítottak be a szövetkezetben, 70-ben 813 nap alatt alig 300 vagonnal. Azt hiszem, ezek a tények mindent elmondanak az elmúlt gazdasági évről. S azt is elmondják, hogy a parasztember számára a legrosszabbat jelentette: a munkalehetőség hiányát. Tudták, hogy itt a munka ideje, hogy dolgozni kell, s ez az életelemük, de az időjárás megakadályozta. S mi lehetett a következmény? Az, hogy a növénytermesztés a tervezett 36 millió forint helyett csak 24 milliót hozott, tizenkétmillió forintos kieséssel kellett tehát számolniuk. Nehézségek és bizakodás Pedig — az elnök is rámutatott — az elmúlt évben a munkafegyelem még jobb volt, mint a korábbi években. S ezen újra elgondolkozom, talán természtes is ez. Hiszen amikor mindenki érzi, hogy nagyon nehéz és sokszor kilátástalan a helyzet, akkor ösztönösen megduplázza erejét, akaratát, munkabírását, igyekezetét, hogy mégis érjen el valamit, hogy megpróbáljon úrrá lenni a nehéz helyzeten. S hogy ez menynyire kellett, azt végül is most, az év lezárásakor érthetik meg a legjobban a tagok. A szövetkezet másik ágazatában, az állattenyésztésben jobb volt a helyzet az elmúlt évben. Az árbevételi tervüket öt és fél millió forinttal túlteljesítették. Nagy munkát végeztek az itt dolgozók is, s a plusz bevétel, ami itt jelentkezett, nagyon-nagyon kellett a szövetkezetnek. Voltak itt is nehézségek, hiányosságok, gondok-bajok, de közel sem annyi és olyan súlyos mértékű, mint a növénytermesztésben. Mindezekről részletesen szólt az elnök, s nagy figyelemmel hallgatták a szövetkezeti tagok. Az ő munkájuk eredményesége hangzott el ezen a zárszámadáson, amely bármennyire is bizakodó hangvételű volt összességét tekintve, mégis nagy nehézségek és veszteségek felsorakoztatása hangzott el az elnöki beszámolóban. A szövetkezet végeredményben nem tudta teljesíteni tervét termelési értékben és árbevételben. Ugyanakkor az elmúlt évben lényegesen emelkedtek a költségek: a tervezett 57,7 millió forinttal szemben 61,4 milliót használtak fel. A költségek növekedését ismert okok eredményezték: a rendkívüli időjárás, a rossz munkavégzési lehetőségek, a munka hatékonyságának csökkenése. Mindezeket figyelembe véve és összegezve, a szövetkezet éves mérleg szerinti eredménye 569 ezer forint. S hadd tegyük hozzá azonnal, az 1969. évi eredmény ugyanebben a szövetkezetben 16,5 millió forint volt. Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz. S hűen kifejezi a szövetkezeti munka, a mezőgazdasági tevékenység változékonyságát, nehézségét, s azt, hogy bizony sokszor a legjobb, a legemberibb helytállással sem tudjuk elérni azt, amit szeretnénk. Pedig az elmúlt évben — bátran mondhatjuk — többet, nehezebb körülmények között kellett dolgozni minden szövetkezetben, minden szövetkezeti tagnak. Kisüzem nem bírná ki Tehát ilyen különbség van a két év eredménye között a biharnagybajomi Dózsa Termelőszövetkezetben. Azt mondja a tsz elnöke, bizony kicsi ez az eredmény 1970-ben, de mégis az a jó, hogy egyáltalán van. Mert ez azt jelenti, hogy nem lettünk mérleghiányosak. Az emberek egész évben megkapták a rendes részesedésüket. Munkadíj címén az elmúlt év folyamán 12,7 millió forintot fizettünk ki a tagoknak és alkalmazottaknak. A számok érdekesen alakultak az egy tagra jutó részesedést illetően. 69-ben húszezer forint volt, 70-ben 22 ezerre emelkedett. Ehhez természetesen azt is hozzá kell tenni, hogy 70-ben kevesebb dolgozóra osztottak el részesedést, kevesebben dolgoztak a tsz-ben, mint egy évvel korábban. Az egy tízórás munkanapra eső bér — ami lényegesen jobb kifejezője a kereseti lehetőségeknek, mint az egy tagra jutó évi részesedés — a 69-es év napi 87 forintjáról 70-ben 85 forintra csökkent. A végeredmény tehát — ha nagyon enyhén is — pozitív a szövetkezetben. Hogyan lehet ez? Sajnos csak úgy, hogy az elmúlt évben az addigi takarékalapjuk nagy részét fel kellett használniuk. Biztonsági alapra 1969-ben több mint tízmillió forint jutott, most ez a szám 1,4 millióra csökkent, a többit fel kellett használniuk a gazdálkodás folytatásához. Biztonsági alapok. Mennyire lényegesek ezek a szövetkezetekben! Az elmúlt év bizonyította a legjobban. Az egyik hozzászóló is ezeket mondta el a tagságnak. Ezt mondta többek között: „Emlékeznek, emberek? Az egy évvel ezelőtti zárszámadáson voltak akik azt mondták, miért hagyjuk bent azt a sok pénzt, inkább osztanánk ki a tagok között. Ha akkor ezt tesszük, most nagyon nagy bajban lennénk. Most az segített rajtunk a legjobban.” Tartalékok, alapok nélkül nem lehet gazdálkodni — ezt tudják a kisüzemi gazdálkodás idejéből. Hát akkor most, a nagyüzemi gazdaságok időszakában hogy lehetne? Éppen ezért — mondta a hozzászóló — a legfontosabb feladatunk, hogy a most nagyon megcsappant biztonsági alapunkat a lehetőséghez képest újra feltöltsük, úgy dolgozzunk ebben az évben, hogy a következő zárszámadáskor újra legyen mit bent hagyni erre a célra. S igaza volt ennek a hozzászólónak, s igazat adott neki minden jelenlevő. Tartalékokra, biztonsági alapokra roppant nagy szükség van. Anélkül nagyon bizonytalan a gazdálkodás. Idei remények Mit mondjak még el erről a zárszámadó közgyűlésről? Azt, hogy kedves, fontos eseménye volt a falunak, nem kell hangsúlyozni, hiszen az kézenfekvő manapság. Hogy az emberek az elmúlt év nehézségei és kudarcai ellenére is bizakodók voltak? Igen, talán ezt kell még elmondani, mert ez mindig figyelemre méltó, s erre lehet alapozni a jövőt, az újrakezdés nagy feladatát. S ez azt is jelenti, hogy itt a térrét közepén, nehéz, mostoha viszonyok között gazdálkodó emberekben már kikristályosodott egy olyan közhangulat, egy olyan belső érzés, hogy a szövetkezeti gazdálkodás még nagyobb megpróbáltatások idején is — mint a tavalyi volt — sokkal biztonságosabb, mint a régi formák. Biztonságosabb és eredményesebb, s ma már a szövetkezeti tagok ezt tartják a legfontosabbnak. Meg természetesen a munkát, ami meghatározza, ami lehetővé teszi a fejlődést, az előbbrejutást. S ezt kérték egymástól az emberek itt Biharnagybajomban, hogy még nagyobb szorgalommal lelkiismeretességgel kezdjenek hozzá az idei esztendő munkáihoz, annál is inkább, mert ezt az évet közel sem tudták úgy megalapozni, mint a tavalyit. Ezen szintén csak a szorgalom, a közös jó munka segít, s nagy terveiket csak így tudják valóra váltani. — Nehéz év volt a tavalyi — öszszegezte a tsz-elnök —, de nem könnyebbnek nézünk elébe most sem, a jelek szerint. Belvizek vannak a határban, gyengébb az őszi munkánk is, ami alapja az idei gazdálkodásnak. Tudom, nem kell ezt senkinek külön hangsúlyozni, hiszen minden tagunk jól ismeri a nehézségeket, mégis azt kérem a tagjainktól, dolgozzanak még jobban, támogassák a vezetőséget még határozottabban, mert csak így lehet ezt az esztendőt eredményesebbé tenni, mint azt, amiről most beszámoltam a szövetkezeti tagságnak. És mindannyian bízunk abban, hogy ez így is lesz. Nehéz év után ZÁRSZÁMADÁSON BIHARNAGYBAJOMBAN Két hónappal a kongresszus után 1. „ELŐNY Szorgos munka közben az ember nem is nagyon veszi észre, hogy mennyire telik az idő. A tény azonban tény: két hónap telt el a párt X. kongresszusa óta, s bár erről még nem nagyon készült összefoglaló, értékelő kimutatás, a pártszervezetek,vezetőségek és bizottságok ezen két hónap alatt nagyon jelentős munkát végeztek. Balmazújvároson kilenc pártalapszervezetben háromszázhetven kommunista tevékenykedik, az alapszervezetek munkáját a községi pártbizottság irányítja. Koroknai Sándorral, a községi pártbizottság titkárával beszélgettünk arról, mit tettek a kongreszszus, illetve a községi pártértekezlet óta. — Nagyon előnyös helyzetben vagyunk — kezdte egy kis mosolylyal. — A községi pártértekezlet igazán sok feladatot adott nekünk, nem kell azon gondolkodnunk, hogy mit is csináljunk. — A hozzászólók jelentős része — folytatja — a község fejlesztésével, munkalehetőségek kérdésével, a nők és az ifjúság helyzetével foglalkozott. Számos problémát felvetettek, s mi a pártértekezlet után azonnal hozzákezdtünk a feldolgozásához, hogy mire milyen választ adhatunk. A legnagyobb segítséget az jelentette ebben, hogy időközben rögzítődött a község fejlesztésének ötéves terve, s így a legtöbb felvetésre nemcsak szóbeli választ tudunk adni, hanem rövidesen valóban megoldódnak a problémák. Ezerháromszáz-ezernégyszáz személynek, főleg nőknek lesz munkaalkalom itt helyben részben ipartelepítéssel, részben a helyig ktsz fejlesztésével. Nagyon régi gondja a községnek a vízmű hiánya. Most megkezdődik az építése. Nyolc tantermes általános iskola épül, egy ötven gyereknek helyet adó óvodát tervezünk, s végre lesz megfelelő ravatalozó is a községben. Útépítésre is sor kerül, állami pénzből, de a két termelőszövetkezet közreműködésével is. Mindezek olyan gondok, amelyek az egész községet foglalkoztatják, s természetes, hogy a pártértekezleten is felvetődtek. Jó dolog, hogy az újonnan választott pártbizottság ezekre a kérdésekre ilyen konkrét választ tud adni. ÚS HELYZETBEN ! — S mit tudnak mondani a nők, az ifjúság helyzetével kapcsolatban? — Arról egyelőre még kevesebbet. De eredmény az is, hogy például a Lenin Termelőszövetkezetben a jövőben üzemi konyhán fognak főzni mintegy kétszázötven dolgozó részére, s készen szállítják az ebédet a munkában levőknek. Beszéltünk a Herbária Vállalat vezetőivel is, megegyeztünk, hogy mindenekelőtt azoknak az aszszonyoknak, lányoknak biztosítanak munkát, akiknek a legégetőbb szükségük van a keresetre. A többiek jobban ráérnek megvárni az újabb munkaalkalmakat. A fiatalok dolgában főként a fizikai dolgozók gyerekeinek továbbtanulása vetődött fel. Az igazság az, hogy jelenleg a művelődési központban működő szakkörökön kívül nem sokkal segítjük őket, bár az is igaz, hogy az újvárosi gimnáziumban végzettek között meglepően jó az egyetemre, főiskolára felvettek aránya. Most főként azt szorgalmazzuk, hogy a gazdaságok alapítsanak ösztöndíjat saját dolgozóik, szövetkezeti tagjaik gyerekeinek továbbtanulása érdekében. Újváros mindig nagyközség volt, most már a nagyközségi rangot is viseli. Mit vállal magára a pártbizottság az ebből adódó feladatokból? Csak egy dolgot szeretnék megemlíteni. A községi pártértekezlet után létrehoztunk egy állandó koordinációs bizottságot. Ennek tagja lényegében minden olyan szerv, amelyiknek jelentős beleszólása lehet a község életének alakulásába. Mostanában már mindenekelőtt a saját erőinkre számíthatunk, és sok olyan dolog van, amit csak közös erővel lehet megoldani. Korábban azt tapasztaltuk, hogy ezek néha elvesztek a tárgyalások, levelezgetések, egyeztetések útvesztőjében. Most a pártbizottság irányításával november óta működik a bizottság. Az első eredmények? A tanács által tervezett ötven személyes óvoda vagy kétszerese lesz, vagy egy másik ötven személyest is fel tudunk építeni. Foglalkoztunk már azzal is, ki mit tud adni a sporttelep létesítéséhez, megbeszéltük a fásítási tervet. K V AGYUNKö zösen, hiszen különböző tulajdonban levő földekről van szó. — Mindaz, amiről eddig beszélgettünk, az egész község életére vonatkozik. Mi történt a pártszervezetekben a kongresszus óta? — A pártértekezlet után került sor a pártcsoportbizalmik megválasztására. A pártcsoportoknak, különösen a termelőszövetkezetekben, a MEZŐGÉP Vállalat helyi üzemében, ahol hat-hét önálló gazdasági egység is van, nagyon nagy a szerepe. A bizalmiak választása nagyon nyílt, őszinte, demokratikus vitákra adott lehetőséget, az elvtársak szemtől szembe mondták meg, kit miért tartanak alkalmasnak erre a tisztségre, mit várnak tőle. A gazdasági munkában is járatos politikus kommunistákat választottak meg bizalmuknak. — Mit tapasztal a pártbizottság az alapszervezetben folyó munkát figyelve? — Az alapszervezetekben a vezetőség a februári taggyűlésen számol be arról, hogy mit tettek az őszi taggyűléseken felvetett javaslatok ügyében. Általában azt lehet mondani, az alapszervezetek tagsága azt várja a vezetőségtől, hogy legyen igényesebb a pártmunkával szemben. Mit jelent ez? Szervezettebb, rendszeresebb pártéletet kívánnak a korábbinál. Több tájékoztatást kérnek. Ilyen felvetések voltak a MEZŐGÉP Vállalatnál, a Vörös Csillag Tsz-ben és a Lenin Tsz-ben is. Most a pártvezetőségek a kommunista gazdasági vezetőket felszólították, hogy a taggyűlésen felvetett s menet közben felvetődő gazdasági kérdésekre adjanak választ a pártszervezet tagjainak. Az alapszervezeti vezetőségek választás utáni munkakezdésénél figyelembe kellett venniük a tagságnak azt az igényét, hogy a vezetőség aktívabban politizáljon. S azt is kérték több taggyűlésen, hogy a jövőben ne csak a titkár dolgozzon, hanem osszák fel a munkát, s a vezetőség minden tagjának legyen önálló feladata. Ebben is az az igény nyilvánul meg, hogy az alapszervezet vezetősége az élet minden területén minél hatékonyabban legyen jelen, minél határozottabban politizáljon. Nagy Zsuzsa Boda László ----------------- ------------------- 1 "" "« HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. FEBRUÁR 2 .