Hajdú-Bihari Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-08 / 107. szám
Időszerű, fontos kérdést tárgyalt az MSZMP Debrecen városi végrehajtó bizottsága: a munkatermelékenység alakulására ható gazdasági és politikai tényezőket elemezte. Időszerűvé teszi a problémakört az, hogy az üzemekben, a vállalatoknál előtérbe került a munka hatékonysága, az is, hogy némely területen bizonyos stagnálás tapasztalható és az is,hogy a most kidolgozásra kerülő kollektív szerződésekben és a középtávú tervekben egyaránt fontos szerepet kap a termelékenység növelése. Hiszen ez adhatja csak jó alapját az életszínvonal növelésének, a nyereség emelkedésének, ez biztosíthatja, hogy hosszabb távon megalapozott legyen az üzem fejlődése. A végrehajtó bizottság abból indult ki, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformjának most már — jó három esztendő elteltével —számottevő eredményei vannak. Az eltelt időszak igazolta a bekövetkezett változások helyességét, a közgazdasági szabályozás alapelveit. Erre is építve határozta meg a X. kongresszus, hogy a IV. ötéves terv időszakában a termelésnövekedés 75— 80 százalékát a munkatermelékenység emelkedéséből kell fedezni. Debrecen ipari termelése az elmúlt három esztendőben 35 százalékkal emelkedett, a termelékenységgel fedezett arány azonban csak 39 százalék volt. Elgondolkodtató, hogy például 1968-ban az öt százalékos termelésnövekedést 2,4 százalékos termelékenységcsökkenés kísérte. Tavaly sikerült csak elérni, hogy a termelésnövekedés 70 százalékát a munkatermelékenység emelkedéséből fedezték a debreceni üzemek. Az okok elemzése lényeges. Hiszen mindenképpen gyorsabb ütemű fejlődésre van szükség. Ez valamennyi debreceni üzemi munkás, kollektíva érdeke, a népgazdaság érdekét szolgáló követelmény. Tény, hogy az üzemek egy része a piaci hatások következtében csökkentette a szérianagyságot. Ez a rendelőknek nagyon jól jött. A kisebb nagyságrendű gyártás, a választék bővítése azonban mérséklőleg hatott a termelékenységre. E tényezővel mindaddig számolni kell, amíg ki nem alakulnak a vállalatok között a megfelelő és korrekt kereskedelmi kapcsolatok. Az nem lehet, hogy szűk gyári érdekekből kiindulva egy másik vállalat kollektívája szenvedjen kárt. A BIOGAL Gyógyszergyárt is eléggé kényszerhelyzetbe hozta, amikor szállítójuk egyik napról a másikra lényegesen megemelte a rendelt alapanyag árát. Bizonyos tekintetben a Debreceni Ruhagyár is károsodik, amikor a nagykereskedelmi vállalat más szérianagyságot igényel, mint az eredeti. A szalagokat ilyen gyorsan nem lehet átállítani, a munka nem állhat meg. Szocialista vállalatok kapcsolatairól van szó. .Ilyen esetekben kommunista felelősséggel kellene átgondolni, mit lehet várni egy-egy intézkedéstől. A hozzászólások során is elhangzott: némely esetben a gazdasági elhatározásokat, a közgazdasági döntéseket nem teszik a politika mérlegére. Márpedig akármilyen jónak, hasznosnak, célravezetőnek tűnik egy-egy ilyen döntés, megtörténhet, hogy nem kivitelezhető, mert politikai érdekekkel ütközik. És nálunk a politika az elsődleges! Negatív hatással volt a termelékenység alakulására az is, hogy a termelési együttműködés bizonyos mértékben csökkent. Az utóbbi három esztendőben például sok vállalat létrehozta a maga építőbrigádját, karbantartó részlegét vagy éppen mosodáját. A hivatkozási alap adott volt: a korábban erre tervkötelezett vállalat nem tudja kielégíteni az ilyen igényeket. Ám némely vállalat túlment a határon, a lehetőséget bizonyos fokú szabadosság váltotta fel.A műszaki fejlesztés szinte állandóan napirenden levő téma. Talán az a baj, hogy túlságosan is sokat beszélünk róla, ugyanakkor a debreceni üzemekben néhány vállalat kivételével az elmúlt években például a gyártásfejlesztés területén alig történt valamelyes előrehaladás. A munkafolyamatok gépesítettségi foka sok helyen alacsony, nem megoldott a belső anyagmozgatás és szállítás gépesítése. Igaz, ezzel kapcsolatban néhány üzemnek elég keserves tapasztalatai vannak. A Magyar Gördülőcsopágy Művekben ott van a konvejorpálya, csak éppen használhatatlan. Hasonló a helyzet a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat debreceni gyárában. Ezt persze nemcsak a gazdasági vezetők, hanem a munkások is naponta látják, és könnyű elképzelni, mit gondolnak a műszaki fejlesztés fontosságáról, meg a pontos tervezésről. Az is igaz, hogy a gépesítés igen sokba kerül a vállalatoknak. Jórészt importra szorulnak és a megtérülés rendkívül lassú, a költségkihatás pedig magas. Így aztán több debreceni vállalat inkább nem vásárol gépet, hanem építkezik. Ugyanakkor azonban van olyan lehetőség, amit nem hasznosítanak. Nem igényel beruházási költséget az újító mozgalom fejlesztése és mégis, Debrecenben, az utóbbi időben az újítások száma, gazdaságossága és ezzel együtt a termelékenységre gyakorolt hatása is csökkent. Nem vitatja senki, az újítások elbírálásánál vannak bizonyos ellentmondások. Nem hat serkentőleg a mozgalomra, hogy adott esetben a hosszabb távra szóló, több esztendő munkájára kiható újítás díja az elbírálás, elfogadás évében terheli az ún. B-alapot. Emiatt a nagy értékű újítás alkalmazásától van is bizonyos fokú tartózkodás. Ám az nem lehet ok arra, hogy az üzemekben az egész mozgalom háttérbe szoruljon. Több oldalról is szóvá tették a debreceni üzemekben a munka- és üzemszervezés helyzetének nem megfelelő alakulását. A gazdaságirányítási rendszer reformjának bevezetése után a vállalatok egy részénél szinte egyáltalán nem foglalkoznak a munkanormák karbantartásával, a veszteségidők feltárásával, megszüntetésével. Márpedig ahol az indokolt, műszakilag megfelelően bizonyított, ott felelőtlenség a régi normákkal dolgozni. Ezt minden jóérzésű, becsületes munkás megérti, helyesli, hiszen az elavult normák fékezik az üzem előrehaladását. A hatékony munka elmaradása pedig feltétlenül kihat a jövedelmek alakulására. Korszerűbb lett a termelés, ehhez azonban igazodnia kell — ha már nem előzi meg — a termelés szervezésének is! Ez politikai feladat, az üzemi pártszervezetek nagyon komoly kötelessége, hogy a gazdasági vezetést erre ösztönözze. Általános tapasztalat, hogy az utóbbi időben megnövekedett a vállalati adminisztráció. Az alkalmazotti arány tovább emelkedik. Ennek valós okai is vannak. Némely helyen azonban meg kellene vizsgálni, mennyire indokolt és célszerű egy-egy új szervezet kialakítása, létjogosultsága. Ebben felelős döntésre van szükség. Az is tény azonban, hogy az újtól, a merész lépéstől, a kockázatvállalástól is van tartózkodás. Ez pedig előrehaladásunkat gátolja. Amikor az akadályozó tényezőkről esik szó, akkor most már a rossz, lelkiismeretlen, hanyag munkát azonos elbírálás alá kellene vonni, mint amikor semmittevéssel, egyhelyben topogással találkozunk. Van, aki képtelen előrébb lépni. Ám ezt a felelős gazdasági vezető sem mondja meg az illetőnek, hanem általában a fizetés meghagyásával más területre helyezi. Ahol — úgymond — legalább nem lesz nagy kára a vállalatnak. Lehet, hogy ez így van — anyagilag. Erkölcsileg viszont hallatlanul káros, hiszen mindenki tudja a környezetben, hogy ki, mire képes és természetesen azt is, hogy az illetőnek adtak egy állást — csak úgy alapon. Ez elvtelenség. Politikai, társadalmi tényezők is közrejátszottak a munkatermelékenység alakulásában. A reform bevezetése után megélénkült a közgazdasági propaganda, előtérbe került a gazdálkodásban a minőségi szemlélet. A döntési jogkörök decentralizálása megteremtette a feltételt a dolgozók javaslatainak felhasználásához. A Munkatörvénykönyv lehetővé tette a sokoldalúbb létszámmozgást. Ugyanakkor azonban a vállalatok jó részénél nem tudták biztosítani azokat a feltételeket — például a korszerű munkakörülmények biztosítása, a szocialista bérezés elvének következetes érvényesítése stb. — amelyek a munkások magatartásában nagyobb szerepet játszhattak volna. A következetes érdekvédelem elsősorban a szakszervezeti szervek feladata. Ám minden egyes gazdasági vezetőnek kötelessége, hogy a munkahelyen jó légkör alakuljon ki, olyan, amelyben mindenki szívesen dolgozik. Nem lehet elválasztani ilyen tekintetben, hogy a munkát a művezető biztosítja, a bizalmi pedig a szociális körülményekre ügyel. Közösek a célok. És ennek mindenkor a gyakorlatban kell jelentkeznie! A munkapad mellett és a gyári vezetésben egyaránt. Az okok összetettek. Nyilván, ezek közül csak néhányra hívhattuk fel a figyelmet. A városi párt végrehajtó bizottság meghatározta, melyek a legfontosabb tennivalók. Ezek között szerepel, hogy a pártszervezetek, a kommunisták az eddiginél módszeresebben segítsék elő az élőmunka hatékonyságának üzemen belüli növelését. Meg kell értetni az emberekkel, hogy a nyereség hosszabb távon csak a munkatermelékenység növelése útján emelhető. Szükséges a létszámgazdálkodás javítása, másrészt a műszaki fejlesztés széles körű alkalmazása, az újítómozgalom fellendítése. A vb elé terjesztett jelentést a vitában elhangzottakkal együtt még ebben a félévben aktívaértekezleten tárgyalják meg. A második félévben pedig valamennyi üzemi pártszervezet megvitatja, hogyan tudják még eredményesebben segíteni a munkatermelékenység növelését. Kulcskérdésről van szó. Olyan problémakörről, amely mindannyiunkat érint. Amikor a városi pártvégrehajtó bizottság e kérdésről tárgyalt, akkor mindannyiunk érdekében tárta fel a meglevő gondokat. Nincs okunk arra, hogy elhallgassuk a hibákat. És van erőnk ahhoz, hogy előrébb jussunk. Erre az idei év indítása a jó garancia, amely már mutatta: az átgondoltabb, tervszerűbb munka alapján jobbak az üzemi eredmények. Sütő Gyula Nagyobb felelősséggel A termelékenység növeléséért Megjelent a Pártélet májusi száma „A történelem azokat az embereket nevezi a legnagyobbaknak, akik azzal, hogy a közösségért munkálkodtak, megnemesítették önmagukat.” Ezt a Marx-idézetet dr. Várkonyi Péter cikkében olvashatjuk, amelynek címe: A nép képviseletében — a választók nevében, témája pedig az újonnan választott képviselők és tanácstagok, valamint a választók kapcsolata a választások megtörténte után. Gyorsuló léptekkel a kommunizmus útján című cikkében Vértes Imre a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongreszszusát méltatja. Ugyancsak a XXIV. kongresszussal foglalkozik Grósz Károly is , a Pártmunka időszerű kérdéses rovatban, az ő cikke a pártmunkásoknak, propagandistáknak a nagy jelentőségű kongresszus anyagának tömegpolitikai feldolgozásához nyújt segítséget. A mindennapi pártmunka kérdéseivel több cikkíró is foglalkozik: K. Nagy Sándor a szövetkezeti élet demokratizmusáról, Rákos Imre a tanácsok pártirányításáról, Kovács Imre pedig arról ír cikkében, hogy mit tehetnek a termelőszövetkezeti pártszervezetek a biztonságos gazdálkodásért. A Béke-világtanács jövő héten Budapesten összeülő közgyűlésének jelentőségét dr. Sík Endre, az Országos Béketanács elnöke méltatja. A párt tömegpolitikájának fejlesztése címmel közli a májusi Pártélet Szatmári Miklós cikkét, dr. Szántó György cikkének címe Garaudy nézetei és francia kommunisták. A Tények és tanulságok rovatban a vállalati dolgozók alapbérrendszerének módosításáról Szigeti István írását olvashatjuk! Május 25-én kezdi meg munkáját Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa, ez alkalomból a folyóirat dr. Jozef Dieternek, a Zivot Strany szlovákiai szerkesztősége vezetőjének cikkét közli. A májusi Pártélet számos érdekes cikke, riportja között megyei vonatkozásút is találunk: Sütő Gyula riportja Balogh Mihálynét, a Debreceni Ruhagyár pártbizottságának titkárát mutatja be mint dolgozó nőt, portmun- ikást és családanyát. * ..................... ................ ......... 11 -------- 11------------------------- ........... .....................1111 .................... * . Elöregedett gépállomány—megnövekedett alkatrészigény A MEZŐGAZDASÁGI GÉPALKATRÉSZ-ELLÁTÁSRÓL A mezőgazdaság gépesítése a szocialista nagyüzemek kialakulását követő években meggyorsult. Elsősorban a gépi vonóerő biztosítása, az alapvető talajmunkák és a nehéz fizikai munkák gépesítése, illetve az őszi munkacsúcs enyhítése került előtérbe. A mezőgazdaság gépállományára az utóbbi években az elöregedés - 10-12 éves üzemelési idő - jellemző. A traktorok és mezőgazdasági gépek jelentős részének átlagos kora meghaladja a leírási kulcs szerinti mértéket. (Jó példa: az ország traktor állományának kor szerinti megoszlása; a három évnél fiatalabb traktorok száma 7 százalék körül van!) A gépek elöregedésének velejárója a javítás költségszínvonalának növekedése. A gépek többségére jellemző, hogy a javítási költségek az első három évben alacsonyak, s csak a negyedik évben érik el a későbbi használati időszakra jellemző magas szintet. Ez a tendencia azt is jelenti, hogy az a gazdaság, ahol az 1-3 éves gépek aránya az optimális alá csökken, az átlagosnál többet költ javításokra. A gépek hosszabb távon csak úgy képesek kielégíteni az üzemek igényeit, ha az üzemeltetési feltételek - helyes kezelés, karbantartás, és főleg az alkatrészellátás - biztosítottak. Megyénk állami gazdaságait, mezőgazdasági termelőszövetkezeteit, gépjavító állomásait és egyéb mezőgazdasági tevékenységet folytató üzemeit új gépekkel, alkatrészekkel a Hajdú-Bihar megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat, az AGROKER látja el. De a gépeken és az alkatrészeken kívül az AGROKER biztosítja a megye műtrágya, növényvédőszer, s egyéb mezőgazdasági anyag szükségletét. Hajdú-Biharban a mezőgazdasági termelő üzemek gépellátottsága nem a legjobb. Ugyanúgy, vagy talán még fokozottabban jelentkeznek az országos problémák. Egy adat: a vidéki AGROKER-ek közül a Hajdú-Bihar megyei értékesítette az elmúlt évben a legtöbb alkatrészt, 174 millió forint értékben! (Az összes forgalom közel negyede!) Jószay János, a Hajdú-Bihar megyei AGROKER igazgatója, Lőrincz György, az alkatrész osztály vezetője és Bertók Loránd, a géposztály vezetője a beszélgető partnereim. A téma: a gépalkatrészellátás és problémái. Az elmúlt évek időjárása erősen igénybe vette a gépeket, növekedett az alkatrészigény, jelen pillanatban szinte lehetetlen kielégíteni. Csak a megyei alkatrészhiány megszüntetéséhez máról holnapra 40 millió forint értékű alkatrészre lenne szükség. - Mi az oka ennek a nagymértékű alkatrészhiánynak? - Részben a megnövekedett igények, részben pedig a gyártókapacitás hiánya. Az országban acélöntési kapacitás nincs, sok az olyan alkatrész, melyet központilag sem tudnak legyártani. - Nem lehetett volna megelőzni a mostani helyzet kialakulását? - Sajnos nem. Vállalatunk pontos készletezési tervet készít a több éves fogyatékátlag és a tapasztalatok alapján, figyelembe véve az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek időben leadott éves megrendeléseit. Az igénylést a tárgyévet megelőző év első negyedében feladjuk a központi szállító felé, aki a harmadik negyedévben cikkelemesen visszajelzi, mennyit fogad el a rendelésből. Ez nem jelenti azt, hogy a visszajelzett mennyiséget az adott időszakban le is szállítják. A központi szállító is függ a gyártóművek szállításától. - Melyek azok az alkatrészek, amelyek most nagyon hiányoznak? - Néhány klasszikus hiánycikk: MTZ- 30 traktor nyelestengelye, fékberendezés alkatrészei, kerékagyak. DT-75 és DT- 54 traktorokhoz csillagkerék, lánckocsi, lánctag, lánckerekek. RS-09/124 eszközhordó traktorhoz tengelykapcsoló és sebességváltó alkatrészek. A motorikus alkatrészek általában hiányoznak. Betakarító gépeknél is lehetne sorolni: SZK-4 kombájnhoz kellene komplett felhordó, felhordólánc, hengerpersely, hengerfej, főtengely, csigás makkfelhordó sebességváltó stb. Sajnos hosszú listát lehetne itt hirtelen összeállítani. A gépek nem állhatnak le. Mit tehetnek a mezőgazdasági termelő üzemek az alkatrészhiány leküzdésére? - Az alkatrészek felújítása és viszszaszerelése nem tökéletes megoldás. Javítás, „bütykölés”, nem sokat ér, egy szezont ha kibír, s jó, ha nem okoz komoly műszaki hibát. - Hogyan próbál az AGROKER segíteni? - A hiányokat egyedi gyárttatással igyekszünk pótolni. 1969-ben 14,5 millió forint értékű alkatrészt, 1970-ben 42,3 millió forint értékű alkatrészt - az öszszes alkatrészbeszerzés 50 százalékát - mint közvetlen megrendelő gyártattunk le különböző cégekkel. - Hány gyártó üzemmel van kapcsolata az AGROKER-nek? - Nyolc gyártó céggel állunk kapcsolatban. Az 1971. éves tervben közel 30 millió forint értékű, 8-900 különböző cikkcsoportba tartozó saját legyártású alkatrész szerepel. Ez a szám természetesen módosulhat, mindig a pillanatnyi szükségletnek megfelelően azt rendelünk, amit a központi szállító nem tud küldeni. - Többször emlegettük a központi szállítót. Az AGROKER honnan kapja az árut? - Az országos központi készletező vállalat a MEGÉV. A két vállalat között kifejezetten jó a kapcsolat, az adott lehetőségekhez képest közösen keresik a problémák megoldását. Már észlelhető javulás: míg 1970-ben április 30-ig 66 millió forint értékű alkatrészt tudtunk adni a vásárlóknak, addig az idei alkatrészforgalmunk április 30-ig 89 millió forint volt . Ez a hangsúlyozott „már” valamilyen változást takar? - Ezt az évet nyugodtan nevezhetjük a fordulat évének. Az 1971. január 1-től a MEGÉV a Gépjavító Tröszt hálózatába került. - Ez mit jelent az alkatrészellátás szempontjából? - A gépjavító vállalatoknál levő alkatrészgyártó kapacitásokat központilag fogják összehangolni, ez biztosíték a jövőre nézve, az alkatrészhiányok nagymértékben csökkenni fognak. Természetesen szükséges egy bizonyos átállási idő. 72-re kielégítő, 73-ra kifogástalan lesz az alkatrészellátás. Ez megnyugtató a jövőre nézve, de ma még 40 millió forint értékű alkatrész hiányzik, s alig két hónap múlva itt az aratás. - Mekkora az a raktárkészlet alkatrészből, amely a gazdaságok rendelkezésére áll? - A jelenlegi raktárkészlet 31 millió forint; alkatrészek, golyóscsapágyak, műszaki cikkek. Köztük több olyan saját gyárttatású cikk, melyeket az egész országban nem lehet kapni, pl. DT-75 fékszalag. De van MHZ-szivattyú, CSRS rendsodró rugó, hogy csak néhány példát említsek. - És kombájnalkatrészek? - A jelenlegi problémákat enyhíteni fogja: megkezdődött a kombájnalkatrészek importálása a Szovjetunióból. Egyes alkatrészek hazai gyártása is folyamatban van. Előzetes információk alapján közölhetjük: A betakarítás kezdetére nem lesz probléma a kombájnalkatrészek ellátásával. Urbán Péter HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. MÁJUS .