Hajdú-Bihari Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-04 / 103. szám

Színpompás ünnepi felvonulás Debrecenben (Folytatás az I. oldalról) Nem­ Tanács Ruhaipari Vállalatá­nak ünnepi menetét. A viszonylag kis létszámú üzem szintén nagy si­kert ért el: kollektívája elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlóját. Ezután sorra következtek a Haj­dú-Bihar megyei üzemek képviselői. A három útvonal — a Széchenyi utca, a Vörös Hadsereg útja, a Kos­suth utca, illetve a Béke útja — fe­lől érkező tömeg eggyé olvadva ér­kezett a dísztribün elé transzparen­sekkel, jelszavakkal, vörös és nem­zetiszín zászlókkal, a munkájukat jelképező makettekkel. Tetszett a közönségnek a Debre­ceni Agrártudományi Egyetem Tan­gazdaságának menete. A gazdaság dolgozói ez évben is kitüntetéssel dolgoztak. A Hajdú-Bihar megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Válla­lat kollektívája számos kitüntetés után most elnyerte a Szocialista Munka Vállalata és a Kiváló Vál­lalat kitüntetést. Fehérköpenyes soraikban itt láthattuk a legjobba­kat, a kiváló dolgozókat. A XIII. sz. Autójavító Vállalat menetét is kitüntetésük vezette be. A Magyar Gördülőcsapágy Művek több mint kétezres ünnepi felvonulása a nem­zetközi szolidaritást éltette. Ifjú Gárda csoportjuk impozáns menete nagy tapsot aratott. Az ÉVM Haj­dú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat kollektívája büszkén vall­hat magának nagy sikert­: lakásépí­tési tervüket túlteljesítették. Mene­tükben már az újat is láthattuk, a házgyári építőket, szerelőket. A MÁV Járműjavító Üzem 1500 főnyi felvonulója következett ezután, majd a megyei Sütőipari Vállalat kollektívája következett, akik szin­tén szép elismerést kaptak elmúlt évi munkájukért. A megyei és a debreceni tervezővállalat dolgozói is szép elismerést kaptak tavalyi eredményeikért. A Debreceni Kon­zervgyár, a nagyváros új üzemének menete nagy tapsot kapott. A MEDICOR Művek debreceni gyárának felvonulását a műszer 11. részleg vezette be, melynek dolgo­zói aranyplakettet kaptak. A Deb­receni Atommagkutató Intézet dol­gozói következtek ezután, majd a kitüntetett Baromfifeldolgozó Vál­lalat kollektívája. A BIOGAL Gyórgyszergyár dolgozóinak színes menete, ötletes felvonulása meg­ragadta a nézők figyelmét. A Deb­receni Közútépítő Vállalat sárga egyenruhás csoportja is felhívta magára a figyelmet. A Debreceni Vasipari Vállalat munkaruhás, ka­lapácsos felvonulói is a munka di­cséretét hirdették. Ezután a dohány­ipar, a Kossuth Lajos Tudomány­­egyetem, a Hungária Műanyagfel­dolgozó Vállalat, az Alföldi Nyom­da, a tanácsok dolgozói következ­tek. Május 1-ét és a pártot köszön­tő jelszó vezette be a Magyar Ál­lamvasutak Debreceni Igazgatósá­gának menetét. A háromezernyi vasutas egyenruhás, fegyelmezett, katonás felvonulása méltán aratott nagy tapsot. Az igazgatóság több mint 16 000 dolgozója becsülettel kivette a részét a munkából, az elmúlt évi árvíz károkozásának el­hárításából, a megrongált pályák gyors helyreállításából. Itt is az újat jelképezte a villamos mozdony. A Hajdú-Bihar megyei Tejipari Vállalat dolgozói menetükben „íny­csiklandozó” gépkocsival vonultak fel, ezen termékeiket mutatták be. A megyei Ruházati Kiskereskedel­mi Vállalat dolgozóinak felvonulá­sát a kétszeres Szocialista Munka Vállalata cím elnyerését mutató tábla vezette be. A Budapesti Fi­­nomkötöttáru-gyár debreceni gyár­egységének felvonulása élén a leg­fiatalabbak haladtak. A Szalag- és Zsinórgyár dolgozói munkájukat jelképező géppel haladtak. Gyárt­mányaik színes szalagcsokrát nehéz lenne szavakban visszaadni. A Debreceni Postaigazgatóság menetének élén harsonások halad­tak, őket fegyelmezett zászlós cso­port követte. Felirataik munkasike­reikről adtak számot. A nagykeres­kedelmi vállalatok következtek ez­után. Közöttük a Hajdú-Szabolcs megyei Élelmiszer- és Vegyiáru­­nagykereskedelmi Vállalat dolgozói, akik jó munkájuk elismeréseként ismételten elnyerték a Kiváló Vál­lalat és a Szocialista Munka Válla­lata megtisztelő kitüntetéseket. Az Épületgépgyártó és Szolgáltató Vál­lalat debreceni gyárának felvonu­lásában ott láthattuk a táblát: a Szocialista Munka Gyára, négysze­res Élüzem. A Debreceni Állami Gazdaság Hajdú-Bihar­aa egyetlen gyümölcs- és szőlőtermelő gazda­sága. Tavaly összesen 664 vagon almát termeltek, és ebből 460 va­gonnal szállítottak külföldre. Almá­val díszített kocsijuk nagy tetszést aratott. A Szabadság Lapnyomda az üzemi lapok egy-egy oldalával élénkítette menetét. A debreceni mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek felvonulása következett ezután. A békét, a békés alkotómunkát, pártunkat köszöntötte a debrece­niek több mint negyvenezres ünne­pi, május elsejei felvonulása. Mo­torosok és gépjárműsor zárta a szín­pompás menetet. Elöl a Zsiguli pró­bajáratos személygépkocsi érkezett meg, amelyből, az AFIT XIII. sz. vállalata ötezer darabot ígér Debre­cennek. A Debreceni Közlekedési Vállalat rakétamodellt vitt kocsija előtt. Bemutatta termékeit a záró­képben, gépkocsikon a Húsipari, a Baromfifeldolgozó Vállalat, a Kon­zervgyár, a Debreceni Ruhagyár, a műanyagfeldolgozó, az MGM, a Hajdúsági Iparművek. Felvonult többek között a házgyári elemeket szállító nagy tehergépkocsi, az er­dőgazdaság gépi fűrésze, a mező­gépgyár korszerű növényvédő gé­pe, az RSNAV—12. A Vízügyi Igaz­gatóság munkagépén ez a felirat állt: egy kotról 100 talicska. A fél tizenkettőig tartó ünnepi menetet a honvédzenekar zárta. A nézők még sokáig beszéltek az él­ményekről. A felvonulók pedig a május 1-i ünnepi menet után a Nagyerdőn levő táborhelyeket ke­resték fel, ahol egésznapos szórako­zásról gondoskodtak a rendezők. A szürke, borús ég sem akadá­lyozhatta meg az igazi, május el­sejei hangulat kibontakozását; a gyülekezőhelyekre derűsen, jóked­vűen siettek a dolgozók. Különösen a fiatalabb korosztály, a gyermekek voltak kitűnő hangulatban, mit sem törődve az ég „áldásaival”, az esővel. A debreceni Barna utcán egy gépkocsiból színes léggömböket osztogattak a felvonulóknak, amint megtudtam a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem­ dolgozóinak menetét díszítették. Az ünneplőbe öltözött mamák, papák igyekeztek közöttük tolongó gyermekeik részére bizto­sítani néhány luftballont, volt is né­mi tülekedés a gépkocsi körül, melynek belsejében a léggömböt osztogató férfiú szüntelenül kérdez­gette a kezüket nyújtogató gyereke­ket: apukátok anyukátok hol dol­gozik? Két srác néhány méterről figyelte a jelenetet, szemük össze­villant, és már ők is ott voltak a tömegben. Néhány perc múlva két léggömbbel felfegyverkezve siettek el mellettem, és hallottam, amint az egyik diadalmasan közli a másik­kal: „Na, ez sikerült...” És az ál­lomás felé haladva gyorsan beálltak az egyik vonuló csoportba — két, csalafintasággal szerzett színes luft­ballonnal gazdagítva valamelyik vállalat színpompáját. *** A debreceni nagyállomás előtti téren soroltak be az üzemek gépko­csijai, platóikon a legjobb termé­keikkel vagy tevékenységük szim­bolikus dekorációival. Találomra választottam ki egyet közülük, és felkérezkedtem a Szék- és Kárpitos­ipari Vállalat debreceni gyárának IFÁ-jára, a parancsnoki fülkébe, ahol Mikó Sándor gépkocsivezető­vel és Tóth Imre üzemrendésszel beszélgettem a felvonulásról né­hány percig. Mikó Sándor 15 éve dolgozik a gyárban, és 10 éve vezeti a dekorációs kocsit a május elseje felvonulásokon. —­ Most mi a szállítmány? — A Kiváló Áruk Fórumán jegy­zett Anita és Sztár fotel — néhány csinos lánnyal... — Nem lesz üzemzavar? —­ Nem hiszem. Ezt az IFA-t két hátlapra kaptuk, teljesen új. Hogy lekopogjam, eddig még minden év­ben sikerült baj nélkül végigmenni a kijelölt útvonalon. — Mi a mai program? — A Csapó utcáig viszem a ko­csit, ott jobbra fordulunk, és aztán irány a Nagyerdő. Minden évben az Építők sporttelepén ünnepeljük má­jus elsejét. *** A nagy és csodás ünnepen a rend derék őrei sem voltak olyan szigo­rúak, mint a szürke hétköznapo­kon. Az Új Élet park egyik körzeti rendőre — most a Kálvin térnél kordonőr — barátságosan üdvözöl­te az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat Dózsa ABC-áruházának dolgozóit, szocialista brigádjának együtt­­ menetelő, vidám, jókedvű tagjait, és félhangosan oda is kiál­tott a hétköznapi ismerősöknek: — Hajrá, Dózsa! — Igen, de melyik? — hangzott a fehérköpenyes tömegből, majd nyomban jött a tréfás barkochba­­válasz: — „is-is!” — és a felhang­zó, gondtalan nevetés­ egy kicsit pó­tolta a felhők köpenyébe burkolózó napot. V. M. A vonulók között Úttörők a tribün előtt A megye párt-, állami, társadalmi, gazdasági vezetőinek képviselői Az ünnepi menet élén Népi táncosok Május 1. a 47-es menten Fél kilenc körül szemerkélt az eső, amikor elhagytuk Debre­cent. A nyüzsgés, a készülődés izgalma bent marad a város­ban. De az úton is élénk a for­ I­galom. Járművek egész sora húz el mellettünk. Ki motoron, ki biciklin, ki csak úgy gyalogo­san siet a város felé, hogy ott lehessen a felvonuláson. A Ko­vács lányokkal, Rózával és Margittal jóval Debrecen alatt találkozunk. — „Csak” innen jövünk a ta­nyából. Bellegelő 657. A nővére­­mékhez megyünk a Nagy Sán­­dor-telepre. Aztán együtt ki a Nagyerdőre. *** A TITÁSZ derecskei kiren­deltségén a délelőtt a készülődés jegyében telt. Egy órakor lesz az ünnepség. Jónás József bri­gádvezető 20 éves Törzsgárda jelvényt, a Villám Szocialista I . Brigád oklevelet kap. A kiren­deltségek közötti versenyben a derecskeiek a másodikak lettek. Bánfi Imre mosolyogva mutat­­tatja a kezét, most nyúzza az ünnepi ebédhez a birkát. Kor­mos János kirendeltségvezető nevet: — Ő az ünnepelt brigád veze­tője. S egy jó brigádvezetőnek mindenhez érteni kell. Az asz­­szonyok különben is az úttörő- és kisdobosavatáson vannak. A most avatottakat is köszöntjük délben, az édesanyákkal együtt. *** Tépén, szemben az iskolával az eresz alatt állunk, a jegyzet­blokk lapján hólyagokat húznak az esőcseppek. Zsuzsi fölé anyu­kája tart ernyőt. Az emléklap és az úttörőigazolvány sem ázik a táskában, az új nyakkendőt pedig Zsuzsi maga óvja féltő gonddal. Hogyne, mikor még egy órája sincs, hogy a nyakába kötötték. Luczi Zsuzsa úttörő lett. Az ünnepségen verset is mondott, Radó Lili versét: „A kis húgom is úttörő lesz.” S Zsu­zsinak valóban van egy kis hú­ga, még csak kétéves. Lehet, hogy nyolc év múlva éppen Zsuzsi — akkor már Zsuzsa — köti húga nyakába május else­jén először az úttörőnyakken­dőt. *•* A répei Aranykalász Tsz-ben László Gábor brigádvezető tesz rendet a kérdések között. — Nem nagy tsz vagyunk, 2400 hold. A kukorica vetését befejeztük, 800 holdon. Túl va­gyunk a répa sarabolásán, az egyelésnek is megvan a fele. Lesz 45 hold dohánya is a közösnek, egyharmadát már kipalántáz­­tuk. Hogy május 1-én is a major­ban találni az állattenyésztési brigád vezetőt, egy kicsit termé­szetes is. A „jó gazda” szeme ilyenkor is a jószágon van. *** Visszafelé vidám kis csapat­tal találkozunk, igazi hamisítat­lan majálisi biciklikirándulás. Nyolc lány és egy szem fiú. Ambrus Gyula, Nagy Matild, Nagy Irén, Ékes Katalin, Ba­logh Ilona, Rácz Erzsébet, Rácz Eszter, Nyírő Mária és Nagy Margit I. éves szakmunkásta­nulók a Debreceni Ruhagyár be­rettyóújfalui üzemében. Onnan indultak együtt, még reggel. — Átmegyünk Derecskére, majd egy Jaffa után vissza. — Nem a legjobb az idő. — Már régen elterveztük ezt a kirándulást. Kaptunk ugyan egy kis esőt, de mit se számít az. — Hol volt az ünnepség? — Nagy demonstráció nem volt, de osztályfőnöki és törté­nelemórán megemlékeztünk május 1-ről. — Mi az esti program? — Akinek van engedélye, mehet a bálba. Tizenegy óra után felsza­kadoznak a felhők, az ember rácsodálkozik a virágzó gyü­mölcsfákra, s az orra megtelik a frissen ázott föld szagával. Bent a városban fél órával dél­előtt felvonulás utáni kép fogad. Gondolatban ezt is a délelőttiek mellé teszem. Urbán Péter *** HA­JDO-m­ilAHI NAPI.0 - 1971. MA.t­ip 4.

Next