Hajdú-Bihari Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-04 / 103. szám

r Úttörőhónap - úttörőévek Vasárnap ünnepélyes keretek között megnyitották megyénk­ben­­ az úttörők hónapját. Egy hónapon keresztül egymást érik majd a rendezvények, sok öt­lettel és szeretettel megtervezett és szervezett programok gyere­kek és felnőttek számára. Mert az úttörők méltóképpen akarják megünnepelni a szövetség szü­letésnapját. Huszonöt éve annak, hogy az ország különböző városaiban — köztük Debrecenben is — mű­ködő úttörőcsapatokból egysé­ges gyermekszervezet alakult, s a negyedszázad alatt ez a szer­vezet számos gyereket indított el a felnőtté válásnak azon az útján, amely a cselekvő politi­zálás felé vezet. Van tehát mit ünnepelni, van miről beszámol­ni a szorgos kutatómunka ered­ményeképpen a gyerekeknek, felnőtt vezetőknek. Igazi ünnep­ségek lesznek ezek az iskolák­ban, úttörőházakban, csapatok­ban. De ez az évforduló nagyobb jelentőségű annál, mint hogy az úttörőcsapatok keretein belül maradjon. Az úttörőhónap nem lehet csak a gyerekek és az út­törővezetők ügye, hanem alkal­mat kell nyújtania arra is, hogy bizonyítsuk: az úttörőszövetség a párt gyermekszervezete, s az a munka, ami az úttörőcsapa­tokban folyik, minden felnőtt számára fontos. Fontos és jelen­tős azok szemében, akik gon­dolnak a jövőre, gondolnak ar­ra, hogy a stafétabotot egyszer majd át kell adniuk a követke­ző nemzedéknek.­­ Egy kicsit talán már késő lenne ahhoz, hogy most beszél­jünk róla, minden munkahely, társadalmi szerv tevőlegesen is hozzájárulhat a gyerekek jubi­leumi ünnepségeinek sikeréhez, emlékezetessé válásához. Igaz, ha ötlet, ha szándék van, még most, az egy hónap alatt is so­kat lehet tenni. Pártszerveze­tek, KISZ-szervezetek, szocia­lista brigádok — ha még nem tették eddig — kereshetik a kapcsolatot a csapatokkal, és a segítség számos formájával te­hetik még szebbé, még tartal­masabbá az ünnepségeket. A legfontosabb azonban mégis az: ne felejtsük el, hogy bár a jubi­leumi ünnepségsorozat mind­össze egyetlen hónap, a gyere­kek életében évekre terjed az az időszak, amikor kék, illetve vörös nyakkendőt viselnek. És ezek az évek egy ember életében éppen a legjelentő­sebbek közé tartoznak. Hiszen akkor i ismerkedik a gyerek a vi­lággal, akkor raktározza el ma­gában akaratlanul is a benyo­másokat, tapasztalatokat. Az is­kola akkor nyújtja a művelt­ség legalapvetőbb ismereteit, az úttörőszövetség pedig akkor vezeti be a gyerekeket abba a világba, amit úgy szoktunk ne­vezni: a közösségi, társadalmi munka­­világa. Az úttörőcsapatban végzett munka során találkoznak a gye­rekek először úgy a felnőttek­kel is, mint társadalmi munkás társadalmi munkással. Akkor, amikor együtt vesznek részt fel­vonuláson, amikor felnőttek se­gítségét kérik egy rendezvény megtartásához, de akkor is, amikor az összegyűjtött vasat viszik a MÉH begyűjtőhelyeire. Mit látnak­ akkor tőlünk, milye­nek lesznek azok az élmények, amelyek kitörölhetetlenül meg­maradnak az emlékezetükben? Rajtunk múlik: felnőtteken. És nemcsak az ünnepi alkal­makkor, hanem a felnőttek, gyerekek számára egyaránt fontosabb hétköznapokon is. Az ünnep nem arra való al­kalom, hogy negatívumokat em­legessünk, még akkor sem, ha önmagunk cselekedetei fölött akarnánk bírálatot mondani. De legyen ez a hónap, az úttö­rők hónapja mindannyiunk számára olyan alkalom, aminek kapcsán számba vesszük: nem lehetne-e még eredményeseb­ben segíteni az úttörőcsapatok munkáját. Ha ezt megtesszük, máris elérte egyik fontos célját a vasárnap kezdődött úttörőhó­nap. Az az egyetlen hónap, amely csak kis töredéke az út­törőéveknek. N. Zs. HAJDU-S BIHAR] NAPLÓ , 1971. gondjai Kecskés János debreceni olva­sónk levelében szóvá teszi, hogy Debrecenben a Szűr és Bekecs ut­cák lakói igen nehéz helyzetben vannak, mert belvízveszélyes a te­rület. A környező terepfelülethez viszonyítva olyan mély fekvésűek a lakóházak, hogy nagyobb esők idején a szennyvízcsatornából is fel szokott törni a víz. Nagyon kérik, hogy ennek a te­rületnek a gondjain javítsanak, és találják meg a módját annak, hogy belvízmentes legyen ez a két utca. E példa figyelmeztessen arra is, hogy a városrendezési tervek ké­szítésénél, külterületi utcák kijelö­lésénél a jövőben nagy figyelemmel járjanak el. Graham-kenyér van vagy nincs? Molnár Márton Debrecen, Bem tér 28. szám alatti olvasónk arról ír, hogy 306. számú debreceni üzlet­ben Graham-kenyér helyett ígére- Körülbelül hat hónap telt el az­óta, hogy meglátogattuk a Hajdú- Bihar megyei Élelmiszer-kiskeres­kedelmi Vállalat Debrecenben levő azon boltegységeit, amelyek a kül­sőségi részek lakosságának áruellá­tását hivatottak szolgálni. A látoga­tásról készült riportban, a címében is jeleztük: „Több figyelmet a kül­területek áruellátására.” Gyakran előfordult ugyanis, hogy alapvető cikkeket nem lehetett kapni ezek­ben a boltokban, késett az áruszál­lítás, s a keresett élelmiszerfélesé­gekből szűkös volt a készlet. Történt-e azóta változás? Ezt megtudni volt szándékom, amikor ismét riportútra indultam néhány külterületi, „sorompón túli” üzletbe — Mit nem kapott, mi bosszant­ja? — kérdezem egy rakott sza­tyorral kilépő háziasszonyt a Mike­­pércsi úti, 42-es számú bolt előtt. — Elsősorban nagymosáshoz, ta­karításhoz vásároltam s természete­sen a családnak a napi étkezéshez. Ami legjobban bosszant: friss ke­nyér, péksütemény nincs. Csak dél körül érkezik mindennap, holott a kevés a hűtőtér, csak néhány rúd szalámi, néhány pohár tejföl férhet bele kifli, a zsemle reggel kellene a gye­rekeknek. Nekem is négy van ott­hon, s bizony a tegnapi kenyérből, a tegnapi kifliből már nem reggeliz­nek olyan jóízűen. Odabent Nyizsnik Györgyöt, a boltvezetőt kérdezem a kenyérellá­tásról. — Jó tíz esztendeje vagyok ebben az üzletben, tehát amit elmondok, az tízesztendős tapasztalat. Három­négy évvel ezelőtt még mindennap reggel nyitáskor itt volt a friss pék­áru. Azóta elakadt, s ritkán van rá példa, hogy délelőtt megérkezzen a szállítmány. Hiába reklamálunk, hiába kérjük a reggeli szállítást, nem történik meg. — Szétnézek a boltban: kevés a vegyiáru, az üveges konzerv. — Valóban kevés — mondja Nyizsnyik György. — Pedig itt na­gyon keresik az üveges borsót, ba­bot, paradicsomot. Vegyiáru meny­­nyiségre van, a választék szűkös. — Rendelnek belőle eleget? — Rendelnénk, de hát az az igaz­ság, nem tudnánk hova elhelyezni. — Mi tehát a megoldás? — Talán a háztulajdonos eladja az épületet a vállalatnak. Akkor megoldódik a raktárgond, lehet nö­velni az eladóteret is, s ezzel pár­huzamosan az áruellátottságot is Hiába, a havi négyszázezer forintos forgalom lebonyolításához szűkösek a körülmények. A Mikepércsi út legvégén egy kis sarki ház ad helyet a szinte gyer­meklábat is szorító kis boltnak. Az üzlet tele háziasszonnyal, az eladók­nak van mit tenni; egy-egy bevá­sárló asszony hatvan-nyolcvan-száz forintot is hagy a boltban. Itt is először egy vásárlótól érdek­lődöm. — Kenyeret, sót, paprikát, cukrot, zsírt itt meg tudok venni. Mást aligha. — Nem bosszantja ez? — Már megszoktam, hogy hentes­áruért, más cikkekért be kell men­nem a városba. Még egy orsó cér­náért vagy egy tűért is. Magyar Józsefné, a 26-os számú bolt helyettes vezetője is elsősorban a kenyérre panaszkodik. Itt is gond, hogy csak délután lehet friss pék­árut kapni. Hentesáru alig van. — Miért? — Nem tudnánk nagyobb meny­­nyiséget hűteni. A hűtőszekré­nyünkbe néhány rúd felvágnivaló, néhány pohár tejföl ha befér. Pe­dig hosszú szakaszon ez a bolt az egyedüli. — Ön szerint mi a megoldás? — Az áruellátással nem lenne probléma, ha lenne hol tárolni. Egy hozhat biztos megoldást: ABC-áru­­házakat építeni a külsőségi terüle­tekre. A Balaton utcán, annak is a vé­gén levő, 56-os számú bolt egy „mi­ni” ABC-áruház képét nyújtja. Néz­zük, elégedett-e itt a lakosság az áruellátással? Egy háziasszony. — Ami szükséges, ami mindenna­pos, kapható. S nekünk ez a lényeg, nem kell mindenért kilométereket megtenni. Legyen fűszer, zöldség, cukor, kolbász, s ez itt mind meg­van. — Csak a kenyér... — kapcsoló­dik a beszélgetésbe egy másik vá­sárló. — A napköziotthonban dol­gozom, kétszáz gyereket látunk el naponta, s bizony gyakran megesik, hogy nem tudunk adni nekik tíz­órait, mert nincs kifli, zsemle, friss kenyér. Miért nem reggel szállítják? Mit mond az áruellátásról Orosz Ferencné boltvezető? — A kenyér és a sör kivételével jó. 170—180 ezer forintot forgalma­zunk egy hónapban, s ezt az ered­ményt csak úgy lehet tartani, ha ki­egyensúlyozott, jó az ellátás, van választék. Szerencsések vagyunk, elég korszerű a boltunk, raktárunk is van, így hát gondolom, elégedet­tek a vásárlók is. — A nyitva tartási idő? — Reggel héttől fél egyig, majd fél négytől ötig. Ez kevés lenne, azonban a közelben van egy másik bolt, az este hétig van nyitva. Román Dénes A SOROMPÓN TÚL Ismét a külterületek áruellátásáról S 4. teket kap. Előfordul, hogy még es­te 6 órakor sem kapja meg a neki annyira szükséges gyógykenyeret, még akkor sem, ha árát előre fel is vette a bolt. Nem tudja, hol a hi­ba : a sütőiparban vagy a bolti meg­rendelésben. Az illetékesek intéz­kedjenek ebben az ügyben. Elhanyagolt játszótér Dr. Nagy Jánosné debreceni ol­vasónk levelet írt arról, hogy a Já­szai Mari téri játszótéren nincs minden rendben. A gyermekek ját­szóeszközei kint teleltek a szabad­ban, a festék lekopott róluk. A for­gódobból két-három léc hiányzik, ez pedig lábtöréshez is vezethet. A hinta le van szakadva, a homokozó tavaly óta nincs rendbe téve, átszi­tálva. A nagyobb gyermekek ren­detlenkednek, és nincs parkőr, aki figyelmeztetné őket, hogy ne ron­gálják a nem nekik készített játszó­teret. Nagyobb bajt jelent az, hogy a környék kutyái is ott játszadoznak a területen, és ugyanabba a ho­mokozóba piszkolnak, ahol a kis­gyermekek játszanak. A közegész­ségügy szempontjából súlyosan ki­fogásolható, hogy a kutyák gazdái tűrik, hogy a kisgyermekek játszó­terében a kutyák is játszadozzanak. múlt­ év decemberében szanálás folytán költözött jelenlegi lakásá­ba. Jelezték, hogy beköltözés előtt a lakást víz árasztotta el. „Nem tudom, hogyan történt ez, — írja —, de hogy megtörtént, azt bizonyítja az a tény, hogy a szoba parkettája már felpúposodott. A szoba ajtaját nem lehet betenni.” Többször közölte a házfelügyelővel, kérték a DIK-et, de javításra csak ígéretet kaptak. Víz öntötte el a lakást Papp Sándor Debrecen, Szabad­ság útja 82. IV. em. 18. szám alatti olvasónk azt panaszolja, hogy a Hogy a por Molnár Gusztáv Debrecen, Só­lyom utca 2. szám alatt lakó előfi­zetőnk az utca lakói nevében arról panaszkodik, hogy nemcsak az ő utcájában, de az Apafája utcán is igen nagy a por. Hatalmas autók homokszállítást végeznek ott már hosszú idő óta, és úgy felverik a kövezetlen utcák porát, hogy való­sággal eltűnnek a házak a porfel­hőkben, és az ablakokat nem lehet kinyitni szellőztetésre.­ Az autók vagy járjanak lassabban kevesebb port felverve vagy öntözéssel kös­sék le a port. % AZ OLVASÓK LEVELÉRE Haragszik a bosz a MÁV-ra? Ilyen címmel közöltünk egy levelet ar­ról, hogy a busz nem közlekedik a léta­­vértesi vasútállomásig, és ez igen kelle­metlen az utazni szándékozók részére. A Volán 6. számú vállalat nevében Kmetty Gyula igazgató válaszolta a kö­vetkezőket: A panaszosok kérésének ele­get akarunk tenni, ezért 1971. május 25- től munkanapokon két hónapig kísérlet­képpen közlekedtetjük a járatot a létavér­­tesi vasútállomásig. Ez idő alatt a ke­reskedelmi és személyforgalmi osztály megvizsgálja, hogy mennyiben biztosított az átszállás a vonatra. Ha több esetben nem érné el a buszjárat a vonatot, a leállításról intézkednek. A Volán nem haragszik a MÁV-ra, hiszen feladataink azonosak, azonban a lehetőségek az igényekkel nem minden esetben vannak összhangban. Vízhiány is víztőség a Tengerész utcában Ilyen címmel közöltünk levelet, mely­ben szóvá tették, hogy a Tengerész utcá­ban nagy kátyúk vannak szennyvízzel telve. A levélre válaszolt a Kelet-magyar­országi Vízügyi Építő Vállalat igazgatója, Hernády Alajos, és közli a következőket: A cikkel kapcsolatban helyszíni szemlét tartottam, és megállapítottam, hogy tényleg nagyobb kátyúk vannak, és az egyikbe a vállalat fő építésvezetőségének területéről szennyvíz szivárog. A Tenge­rész utcában a jövőben munkagépeink nem közlekednek, az útlezárással egy időben az ott keletkezett kátyúkat zúzott­kő- és homokterítéssel megszüntettük. A szóban forgó területen új szennyvízoldó medence megépítésére van szükség. A me­dence megépítésére ez év augusztus, szeptember hónap folyamán kerül sor. Jelenleg a magas talajvízállás miatt az építésre nincsenek meg a feltételek. Az utcán a kátyúsodást nemcsak a mi mun­kagépeink okozták, hanem más szervek gépei is előidézték.

Next