Hajdú-Bihari Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-04 / 103. szám
r Úttörőhónap - úttörőévek Vasárnap ünnepélyes keretek között megnyitották megyénkben az úttörők hónapját. Egy hónapon keresztül egymást érik majd a rendezvények, sok ötlettel és szeretettel megtervezett és szervezett programok gyerekek és felnőttek számára. Mert az úttörők méltóképpen akarják megünnepelni a szövetség születésnapját. Huszonöt éve annak, hogy az ország különböző városaiban — köztük Debrecenben is — működő úttörőcsapatokból egységes gyermekszervezet alakult, s a negyedszázad alatt ez a szervezet számos gyereket indított el a felnőtté válásnak azon az útján, amely a cselekvő politizálás felé vezet. Van tehát mit ünnepelni, van miről beszámolni a szorgos kutatómunka eredményeképpen a gyerekeknek, felnőtt vezetőknek. Igazi ünnepségek lesznek ezek az iskolákban, úttörőházakban, csapatokban. De ez az évforduló nagyobb jelentőségű annál, mint hogy az úttörőcsapatok keretein belül maradjon. Az úttörőhónap nem lehet csak a gyerekek és az úttörővezetők ügye, hanem alkalmat kell nyújtania arra is, hogy bizonyítsuk: az úttörőszövetség a párt gyermekszervezete, s az a munka, ami az úttörőcsapatokban folyik, minden felnőtt számára fontos. Fontos és jelentős azok szemében, akik gondolnak a jövőre, gondolnak arra, hogy a stafétabotot egyszer majd át kell adniuk a következő nemzedéknek. Egy kicsit talán már késő lenne ahhoz, hogy most beszéljünk róla, minden munkahely, társadalmi szerv tevőlegesen is hozzájárulhat a gyerekek jubileumi ünnepségeinek sikeréhez, emlékezetessé válásához. Igaz, ha ötlet, ha szándék van, még most, az egy hónap alatt is sokat lehet tenni. Pártszervezetek, KISZ-szervezetek, szocialista brigádok — ha még nem tették eddig — kereshetik a kapcsolatot a csapatokkal, és a segítség számos formájával tehetik még szebbé, még tartalmasabbá az ünnepségeket. A legfontosabb azonban mégis az: ne felejtsük el, hogy bár a jubileumi ünnepségsorozat mindössze egyetlen hónap, a gyerekek életében évekre terjed az az időszak, amikor kék, illetve vörös nyakkendőt viselnek. És ezek az évek egy ember életében éppen a legjelentősebbek közé tartoznak. Hiszen akkor i ismerkedik a gyerek a világgal, akkor raktározza el magában akaratlanul is a benyomásokat, tapasztalatokat. Az iskola akkor nyújtja a műveltség legalapvetőbb ismereteit, az úttörőszövetség pedig akkor vezeti be a gyerekeket abba a világba, amit úgy szoktunk nevezni: a közösségi, társadalmi munkavilága. Az úttörőcsapatban végzett munka során találkoznak a gyerekek először úgy a felnőttekkel is, mint társadalmi munkás társadalmi munkással. Akkor, amikor együtt vesznek részt felvonuláson, amikor felnőttek segítségét kérik egy rendezvény megtartásához, de akkor is, amikor az összegyűjtött vasat viszik a MÉH begyűjtőhelyeire. Mit látnak akkor tőlünk, milyenek lesznek azok az élmények, amelyek kitörölhetetlenül megmaradnak az emlékezetükben? Rajtunk múlik: felnőtteken. És nemcsak az ünnepi alkalmakkor, hanem a felnőttek, gyerekek számára egyaránt fontosabb hétköznapokon is. Az ünnep nem arra való alkalom, hogy negatívumokat emlegessünk, még akkor sem, ha önmagunk cselekedetei fölött akarnánk bírálatot mondani. De legyen ez a hónap, az úttörők hónapja mindannyiunk számára olyan alkalom, aminek kapcsán számba vesszük: nem lehetne-e még eredményesebben segíteni az úttörőcsapatok munkáját. Ha ezt megtesszük, máris elérte egyik fontos célját a vasárnap kezdődött úttörőhónap. Az az egyetlen hónap, amely csak kis töredéke az úttörőéveknek. N. Zs. HAJDU-S BIHAR] NAPLÓ , 1971. gondjai Kecskés János debreceni olvasónk levelében szóvá teszi, hogy Debrecenben a Szűr és Bekecs utcák lakói igen nehéz helyzetben vannak, mert belvízveszélyes a terület. A környező terepfelülethez viszonyítva olyan mély fekvésűek a lakóházak, hogy nagyobb esők idején a szennyvízcsatornából is fel szokott törni a víz. Nagyon kérik, hogy ennek a területnek a gondjain javítsanak, és találják meg a módját annak, hogy belvízmentes legyen ez a két utca. E példa figyelmeztessen arra is, hogy a városrendezési tervek készítésénél, külterületi utcák kijelölésénél a jövőben nagy figyelemmel járjanak el. Graham-kenyér van vagy nincs? Molnár Márton Debrecen, Bem tér 28. szám alatti olvasónk arról ír, hogy 306. számú debreceni üzletben Graham-kenyér helyett ígére- Körülbelül hat hónap telt el azóta, hogy meglátogattuk a Hajdú- Bihar megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat Debrecenben levő azon boltegységeit, amelyek a külsőségi részek lakosságának áruellátását hivatottak szolgálni. A látogatásról készült riportban, a címében is jeleztük: „Több figyelmet a külterületek áruellátására.” Gyakran előfordult ugyanis, hogy alapvető cikkeket nem lehetett kapni ezekben a boltokban, késett az áruszállítás, s a keresett élelmiszerféleségekből szűkös volt a készlet. Történt-e azóta változás? Ezt megtudni volt szándékom, amikor ismét riportútra indultam néhány külterületi, „sorompón túli” üzletbe — Mit nem kapott, mi bosszantja? — kérdezem egy rakott szatyorral kilépő háziasszonyt a Mikepércsi úti, 42-es számú bolt előtt. — Elsősorban nagymosáshoz, takarításhoz vásároltam s természetesen a családnak a napi étkezéshez. Ami legjobban bosszant: friss kenyér, péksütemény nincs. Csak dél körül érkezik mindennap, holott a kevés a hűtőtér, csak néhány rúd szalámi, néhány pohár tejföl férhet bele kifli, a zsemle reggel kellene a gyerekeknek. Nekem is négy van otthon, s bizony a tegnapi kenyérből, a tegnapi kifliből már nem reggeliznek olyan jóízűen. Odabent Nyizsnik Györgyöt, a boltvezetőt kérdezem a kenyérellátásról. — Jó tíz esztendeje vagyok ebben az üzletben, tehát amit elmondok, az tízesztendős tapasztalat. Háromnégy évvel ezelőtt még mindennap reggel nyitáskor itt volt a friss pékáru. Azóta elakadt, s ritkán van rá példa, hogy délelőtt megérkezzen a szállítmány. Hiába reklamálunk, hiába kérjük a reggeli szállítást, nem történik meg. — Szétnézek a boltban: kevés a vegyiáru, az üveges konzerv. — Valóban kevés — mondja Nyizsnyik György. — Pedig itt nagyon keresik az üveges borsót, babot, paradicsomot. Vegyiáru menynyiségre van, a választék szűkös. — Rendelnek belőle eleget? — Rendelnénk, de hát az az igazság, nem tudnánk hova elhelyezni. — Mi tehát a megoldás? — Talán a háztulajdonos eladja az épületet a vállalatnak. Akkor megoldódik a raktárgond, lehet növelni az eladóteret is, s ezzel párhuzamosan az áruellátottságot is Hiába, a havi négyszázezer forintos forgalom lebonyolításához szűkösek a körülmények. A Mikepércsi út legvégén egy kis sarki ház ad helyet a szinte gyermeklábat is szorító kis boltnak. Az üzlet tele háziasszonnyal, az eladóknak van mit tenni; egy-egy bevásárló asszony hatvan-nyolcvan-száz forintot is hagy a boltban. Itt is először egy vásárlótól érdeklődöm. — Kenyeret, sót, paprikát, cukrot, zsírt itt meg tudok venni. Mást aligha. — Nem bosszantja ez? — Már megszoktam, hogy hentesáruért, más cikkekért be kell mennem a városba. Még egy orsó cérnáért vagy egy tűért is. Magyar Józsefné, a 26-os számú bolt helyettes vezetője is elsősorban a kenyérre panaszkodik. Itt is gond, hogy csak délután lehet friss pékárut kapni. Hentesáru alig van. — Miért? — Nem tudnánk nagyobb menynyiséget hűteni. A hűtőszekrényünkbe néhány rúd felvágnivaló, néhány pohár tejföl ha befér. Pedig hosszú szakaszon ez a bolt az egyedüli. — Ön szerint mi a megoldás? — Az áruellátással nem lenne probléma, ha lenne hol tárolni. Egy hozhat biztos megoldást: ABC-áruházakat építeni a külsőségi területekre. A Balaton utcán, annak is a végén levő, 56-os számú bolt egy „mini” ABC-áruház képét nyújtja. Nézzük, elégedett-e itt a lakosság az áruellátással? Egy háziasszony. — Ami szükséges, ami mindennapos, kapható. S nekünk ez a lényeg, nem kell mindenért kilométereket megtenni. Legyen fűszer, zöldség, cukor, kolbász, s ez itt mind megvan. — Csak a kenyér... — kapcsolódik a beszélgetésbe egy másik vásárló. — A napköziotthonban dolgozom, kétszáz gyereket látunk el naponta, s bizony gyakran megesik, hogy nem tudunk adni nekik tízórait, mert nincs kifli, zsemle, friss kenyér. Miért nem reggel szállítják? Mit mond az áruellátásról Orosz Ferencné boltvezető? — A kenyér és a sör kivételével jó. 170—180 ezer forintot forgalmazunk egy hónapban, s ezt az eredményt csak úgy lehet tartani, ha kiegyensúlyozott, jó az ellátás, van választék. Szerencsések vagyunk, elég korszerű a boltunk, raktárunk is van, így hát gondolom, elégedettek a vásárlók is. — A nyitva tartási idő? — Reggel héttől fél egyig, majd fél négytől ötig. Ez kevés lenne, azonban a közelben van egy másik bolt, az este hétig van nyitva. Román Dénes A SOROMPÓN TÚL Ismét a külterületek áruellátásáról S 4. teket kap. Előfordul, hogy még este 6 órakor sem kapja meg a neki annyira szükséges gyógykenyeret, még akkor sem, ha árát előre fel is vette a bolt. Nem tudja, hol a hiba : a sütőiparban vagy a bolti megrendelésben. Az illetékesek intézkedjenek ebben az ügyben. Elhanyagolt játszótér Dr. Nagy Jánosné debreceni olvasónk levelet írt arról, hogy a Jászai Mari téri játszótéren nincs minden rendben. A gyermekek játszóeszközei kint teleltek a szabadban, a festék lekopott róluk. A forgódobból két-három léc hiányzik, ez pedig lábtöréshez is vezethet. A hinta le van szakadva, a homokozó tavaly óta nincs rendbe téve, átszitálva. A nagyobb gyermekek rendetlenkednek, és nincs parkőr, aki figyelmeztetné őket, hogy ne rongálják a nem nekik készített játszóteret. Nagyobb bajt jelent az, hogy a környék kutyái is ott játszadoznak a területen, és ugyanabba a homokozóba piszkolnak, ahol a kisgyermekek játszanak. A közegészségügy szempontjából súlyosan kifogásolható, hogy a kutyák gazdái tűrik, hogy a kisgyermekek játszóterében a kutyák is játszadozzanak. múlt év decemberében szanálás folytán költözött jelenlegi lakásába. Jelezték, hogy beköltözés előtt a lakást víz árasztotta el. „Nem tudom, hogyan történt ez, — írja —, de hogy megtörtént, azt bizonyítja az a tény, hogy a szoba parkettája már felpúposodott. A szoba ajtaját nem lehet betenni.” Többször közölte a házfelügyelővel, kérték a DIK-et, de javításra csak ígéretet kaptak. Víz öntötte el a lakást Papp Sándor Debrecen, Szabadság útja 82. IV. em. 18. szám alatti olvasónk azt panaszolja, hogy a Hogy a por Molnár Gusztáv Debrecen, Sólyom utca 2. szám alatt lakó előfizetőnk az utca lakói nevében arról panaszkodik, hogy nemcsak az ő utcájában, de az Apafája utcán is igen nagy a por. Hatalmas autók homokszállítást végeznek ott már hosszú idő óta, és úgy felverik a kövezetlen utcák porát, hogy valósággal eltűnnek a házak a porfelhőkben, és az ablakokat nem lehet kinyitni szellőztetésre. Az autók vagy járjanak lassabban kevesebb port felverve vagy öntözéssel kössék le a port. % AZ OLVASÓK LEVELÉRE Haragszik a bosz a MÁV-ra? Ilyen címmel közöltünk egy levelet arról, hogy a busz nem közlekedik a létavértesi vasútállomásig, és ez igen kellemetlen az utazni szándékozók részére. A Volán 6. számú vállalat nevében Kmetty Gyula igazgató válaszolta a következőket: A panaszosok kérésének eleget akarunk tenni, ezért 1971. május 25- től munkanapokon két hónapig kísérletképpen közlekedtetjük a járatot a létavértesi vasútállomásig. Ez idő alatt a kereskedelmi és személyforgalmi osztály megvizsgálja, hogy mennyiben biztosított az átszállás a vonatra. Ha több esetben nem érné el a buszjárat a vonatot, a leállításról intézkednek. A Volán nem haragszik a MÁV-ra, hiszen feladataink azonosak, azonban a lehetőségek az igényekkel nem minden esetben vannak összhangban. Vízhiány is víztőség a Tengerész utcában Ilyen címmel közöltünk levelet, melyben szóvá tették, hogy a Tengerész utcában nagy kátyúk vannak szennyvízzel telve. A levélre válaszolt a Kelet-magyarországi Vízügyi Építő Vállalat igazgatója, Hernády Alajos, és közli a következőket: A cikkel kapcsolatban helyszíni szemlét tartottam, és megállapítottam, hogy tényleg nagyobb kátyúk vannak, és az egyikbe a vállalat fő építésvezetőségének területéről szennyvíz szivárog. A Tengerész utcában a jövőben munkagépeink nem közlekednek, az útlezárással egy időben az ott keletkezett kátyúkat zúzottkő- és homokterítéssel megszüntettük. A szóban forgó területen új szennyvízoldó medence megépítésére van szükség. A medence megépítésére ez év augusztus, szeptember hónap folyamán kerül sor. Jelenleg a magas talajvízállás miatt az építésre nincsenek meg a feltételek. Az utcán a kátyúsodást nemcsak a mi munkagépeink okozták, hanem más szervek gépei is előidézték.