Hajdú-Bihari Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-10 / 135. szám

||SW :(( — Hordta már a kitüntetését? jj jjj — Nem. Április negyedikén :V :ü szerettem volna feltűzni, de szó jj: ■jj ami szó: jöttek a barátaim, is- jj ;V: merőseim. Gratuláltak. Ittunk (jj ill is valamit, és el is telt azzal a jjj nap. Este meg már hova men- Vv ::: tem volna? Idős ember va- jjj 7/ gyök én... Szatmári Vince, a TÜZÉP ::] :A Vállalat berettyóújfalui telepe- jjj •jj nek árukiadója kiváló munká- U] :V: jáért a Munka Érdemrend !:: ’(­ bronz fokozatát kapta: jjj ■: — Hogy mi a munkám? Hát jj: •jj minden itt a telepen ... jjj Ifj Vince bácsiról (így hívja jjj ;; szinte mindenki már­ tudni ]]|­jj kell. jjj jj — Képes ő, kérem, betanítani .U V: a fiatal adminisztrátorokat, de jjj jjj mindent tud talán, amit itt jjj jj tudni kell. jjj ív — Hogy mit jelent nekem ez jjj jl a telep? Elmondhatatlan az. jjj V: Mert mi volt az életem? 33-ban jjj jj, lettem katona. Két évig. 38-ban II: jj behívtak újra. Leszereltem, de :( VV 1944-ben újra csak jött a behí- íj) jj: va. Aztán a fogság. Három és jj •í fél évig. 1949-ben jöttem haza. jj Ül A semmire vagy majdnem az­­jj. ra. Négy holdunk volt. Az édes- ff: ív anyámé. Abba álltam bele, ab- jj fj. ból éltünk. ív jj. — Hogyan lett munkássá? ff. ív — Azt is mondhatnám, hogy jj. jjj véletlenül. Egyszer nem volt VV IIl munka a földön. A kenyér meg jj Ifi kicsi volt. Egy barátom szólt, jj jjj hogy segítsek itt, egy fuvaros, ff. íV mert sok szén érkezett és kell jj. jj, az ember. Eljöttem és azóta íj! ÍV meg is maradtam. Tudja, más jf, ijj volt akkor. 380—400 forintot VV jjj kerestem. A szén is másképpen jjj ijí volt, mint most. 8-10-féle szén- jj, jjj nel dolgoztunk, de ne gondol- ÍV jjj ja, hogy jobb szenekkel. Akkor jjf ijf minden jó volt, amit adott a jjj jjj bánya. Most csak négy-ötféle Ül fi­ szén van, de ma már minden­ jjj jjj kinek a legjobb kellene. ív :f: — Mit szeret a munkája­ jjj ■V. ban? jj: :ff — Már akkor megszerettem. ::: j: amikor először láttam itt a sok jj­ ff drága tüzelőt. Aztán megismer- jjj jj: tem őket. Hogyan kell rakni, jjj V, hogy kevés kár érje, mert a jjj ff szén is mind más. fii ::: — És az emberek? Ijf ;ij — Azoknak a tanács ér­je- jjj ff kár. Kérem, én azt mondom, jjj ::: hogy az áru természetét is el­ő jf jj kell magyarázni, meg aztán a jjj jj vevő természetét is tapasztal­ fii ,ij ni kell. Ha én itt valakit, vala­ jjj jj mikor becsaptam volna, akkor fii fi most is látnám a kárát, így jjj ív meg hisznek nekem. Egy évem jjj jj, van még a nyugdíjamig. Elmen- fii VV ni is így szeretnék ... jjj ff! — Hol van most ez a kitün- jjj jj. tetés? fii jj — A szekrényben. A felső fjf ffl polcon. Néha előveszem és meg- fii jj. nézem. Tudja, kaptam én már fff i.V Kiváló Dolgozó jelvényt, okle- jjj velet, jutalmat is kaptam, de fif jjj ez azért most más volt. Mert fff Vj1 mit csináltam én az életemben? jjj ff. Semmi különöst, csak dolgoz- fff VV fam. Még csak nem is a pén- jjj ff a­zért, mert a fizetésnek majd­ Vv jj. nem mindegy, hogy elégedett !jj fii­ten megy-e el valaki tőlünk fii jj: vagy rosszkedvűen. Most, ami­ ff. :- kor a kitüntetést adták, megle- :jj ff: pődtem. Meg is hatódtam, mert VV­­:­ hát az is politika, ha jól dolgo- ff: Ú­­zik az ember. Amikor a földem jjj' ff: volt, senki se kérdezte meg,­­fi VV hogy hány órát kapáltam, hogy jj, fff érzem-e a vállam este. Erre ff! ff: gondoltam akkor ... ff: Ví! Mondják róla: mindent tud, ff. :ff amit a munkájához tudni kell. fi: jji És azt is tudja, ami nem az ő jj: is dolga, de amivel a többieknek VV jjj segíthet. fff jí: — Lassan már megérem a jff fű nyugdíjt. El se tudom képzelni, fff fff hogyan lesz azután, gondolom, fff fff pihenek, dolgozgatok otthon ... jff fff — És a telep? Ül jj: — Ide is biztosan bejárok, fff fif Hiszen itt lettem az, aki most jj] fff vagyok. És ha megírja azt, amit iff fff mondtam, ki ne felejtse: én na- jjj Ül­gyón köszönöm azt a kitünte- iff jjj tést, hogy nemcsak pénzzel fi- fff fff zetik meg az embert, hanem fff fff jó szóval is. Hogy észreveszik, fff ha dolgozik. jjj ijí B. G- jj: iiV*i;ivVVViiiíV:iVirvViiiiVíVViiiVVViiiVVVi-iVVVV--iiíVVí-ísiVíííVífs Az úgynevezett K—2-es csatorna mentén hizlal nagy számban pecse­nyekacsákat az Ohati Állami Gazdaság. A felvétel színhelyén mintegy 11 000 szárnyas vár elszállításra. A telepre kéthetes korukban kerülnek a kacsák, majd elérve a 2,5—2,8 kilogrammos súlyt, hathetes korukban vi­szik őket a debreceni Baromfi-feldolgozó Vállalathoz. (Fotó: F. Cs.) § Bonyodalmak a köszméte körül ■■■■■■■■■■ A szerződési kötelezettségek megszegése, be nem váltott ígéret A köszméte (más néven: egres) -termelés egyik centruma Magyar­­országon Hajdú-Bihar megye, illet­ve Debrecen. Az egyre szaporodó kiskertekben, Debrecen környéki parcellákon mind többen foglalkoz­nak köszmétetermesztéssel, mivel ez jó keresetkiegészítés nyugdíja­soknak, kis jövedelmű dolgozók­nak. A köszméte egyik exportgyü­mölcsünk is: a nyugati országok­ban szívesen fogyasztják ezt a cse­megét, mely ott ínyenc falatnak szá­mít. A Hajdú-Bihar megyei felvásár­ló és értékesítő vállalatok, szövetke­zetek évente sok vagon köszméjére kötnek szerződést a termelőkkel. (Ez évben mintegy 200 vagon egrest vá­sárolnak fel Debrecenben.) Az el­múlt években nem volt különösebb probléma a felvásárlás körül; mind az ÁFÉSZ, mind pedig a MÉK eleget tett szerződéses kötelezettsé­geinek. Ez évben azonban ... A Napló június 8-i számában, az Olvasóink írják rovatban Van egres, de láda nincs címmel egy panaszle­vél nyomán már foglalkoztunk a problémák egy részével. Az ügy azonban sokkal bonyolultabb és megérdemli, hogy bővebben foglal­kozzunk vele. Azzal a céllal is, hogy a jövőben ne forduljanak elő hi­bák. A köszméte körüli zűrzavar azzal kezdődött, hogy a MÉK igazgatója nyilatkozott a Napló június 1-i szá­mában : május 26-án megkezdték az egres felvásárlását. Az átvételi ár június 5-ig kilogrammonként 6 fo­rint, június 6-tól azonban már csak 4,50 Ft, az export és egyéb ipari el­adások alakulása miatt. A nyilatko­zat után derült ki, micsoda mennyi­ségű rejtett munkaerőtartalék van Debrecenben: néhány napig százak és százak szedték az egrest a kertek­ben, volt olyan termelő, aki negyven köszméteszedőt foglalkoztatott. Miért siettek az emberek? Azért, mert kaptak ugyan előzetes értesítést már május közepén a fel­­vásárlási idő előrehozásáról, de az értesítésben pontos dátum nem volt, csak a nyilatkozatban, jóval később. Az újságbeli „értesítés” meglepetésként hatott, hiszen a szerződésben június 20-a volt meg­jelölve és mindenki nyugodt volt, hogy később, nagyobbra gyarapodva is eladhatja a köszméjét, amit le­szerződött. De aztán, amikor nyil­vánvaló lett, hogy június 6. után már kevesebbet kapnak az egres ki­lójáért, megindult az invázió, mely­­június 4-én, pénteken csúcsosodott ki a debreceni felvevőhelyeken, ahová a termelők saját maguk szállították vagy szállíttatták be a köszmétét. Június 4-e volt ugyanis az az utolsó időpont, amikor még magasabb áron vették át a termést, szombaton ugyanis nem „működ­tek” a felvevőhelyek Debrecenben! Így aztán épületes volt a látvány például a debreceni Rákóczi utcán a MÉK felvásárló raktára előtt: kösz­métehegyek között üldögéltek ide­geskedő, dühös emberek. A raktár dolgozói pedig ládákra és gépko­csikra vártak. Jó néhány termelő az ÁFÉSZ raktáraitól is idejött, mi­vel a fogyasztási szövetkezet nem akarta átvenni a szerződött árut sem. Végülis több felvásárlóhelyen a késő esti órákban sikerült valame­lyest rendet teremteni, de voltak olyan termelők is, akik kénytelenek voltak hazavinni áruikat. Ami a szervezést illeti: elégtelen­re vizsgáztak a két felvásárló és ér­tékesítő egység „szervezői”, nem is beszélve arról, hogy nem tartották be a szerződésben foglaltakat. Az ÁFÉSZ-szerződésekre például vilá­gosan ráírta a „vevő­szövetkezet megbízottja”, hogy a termelő elő­zetes bejelentése alapján az ÁFÉSZ a ládákat kiszállítja és a köszmé­tét saját költségén beszállítja. Már az ÁFÉSZ költségén, ez világos. Eb­ből semmi sem lett a zűrzavaros na­pokban, de nem is lehetett, hiszen a váratlan sakkhúzás, a határidők előrehozása miatt olyan mennyiség­ben kezdték szállítani az egrest, hogy képtelenség volt megoldani a szállítási problémákat, melyek meg­oldása még „békésebb” időben is akadozik. A MÉK által küldött ér­tesítésben ez állt: „Közöljük, hogy a köszmétefelvásárlás kezdetétől szá­mított 15 napig az átvételi ár 1,50 Ft/kg-mal magasabb lesz, mint az azt követő időszakban.” Ha azon­ban az említett nyilatkozat által közölt dátumot vesszük, mely sze­rint Debrecenben május 26-án kezd­ték meg a felvásárlást, és ha ehhez 15 napot adunk, június 10 jön ki, a termelők, ha ragaszkodnak az érte­sítésben közöltekhez, eddig a napig követelhetik a magasabb szerződé­ses árat. Itt is sántít tehát valami — éspedig ismét a másik fél rová­sára. És az is teljességgel érthetet­len: miért nem vették át szom­baton is, legalább a szerződéses árukat? Egyik felvásárló szervnél sincs szabad szombat, így aztán­­ csak arra gondolhat bárki, hogy sem az ÁFÉSZ-nak, sem a MÉK- nek nem volt sürgős, hogy magasabb áron vegye át a köszmétét június 6-ika előtt! Valahogy így néz ki a köszméte­helyzet Hajdú-Biharban. Közel kétezer ember jóhiszemű­en szerződést kötött két felvásárló és értékesítő szervvel, abban a re­ményben, hogy a szerződésben fog­laltakat a másik fél is betartja, és nem nézi c­s­a­k a saját előnyeit. De ebben az esetben sem ez történt és sajnálatos módon megintcsak a „gyengébb” fél húzta a rövidebbet, rákényszerítve, a kialakult helyzet­re. A fenti eljárás pedig nem vall va­lami éles előrelátásra, hiszen felte­hetően mind az ÁFÉSZ-nak, mind pedig a MÉK-nek­­ az elkövetkező években is szüksége lesz köszméte­termelőkre ... Vattai Miklós: CSÜTÖRTÖKI LEVÉL Megmondom neked, őszintén sajnállak azóta a múltkori jelenet óta. Rendkívül kínos volt, amikor az ebédlőben közös ismerősünk fel­tette a kérdést,: ugye az idén már Ti is külföldre mentek nyaralni? Te pedig restellkedve, lehajtott fejjel magyarázkodtál valami olyas­mit, hogy beteg a nagymama, őt kell meglátogatni a szabadságod alatt, hiszen lehet, hogy jövőre már későn lenne ... Sajnáltalak és sajnállak azóta is. De nem azért — vagy nem első­sorban azért —, mert nem mentek külföldre, mert nincs saját kocsi­tok, sőt víkendházatok sem. Hanem azért, mert szükségét érezted, hogy mindezek hiánya miatt magyarázkodj. Te szégyelled, hogy nem tellik minderre, és ismerőseid egyre nagyobb körében kisebbségi érzésed van emiatt. Esténként otthon megkeseredett légkörben próbáljátok megtalálni az okokat, nem egy­mást, hanem önmagatokat hibáztatva azért, mert nem tudtok úgy takarékoskodni, mint mások, még egy nyavalyás Trabantra se fizet­tetek be, holott X-éknek már FIAT-juk van, pedig az ő fizetésük sem több, mint, amennyit Ti kerestek. Ilyenkor aztán megszületik a nagy elhatározás, hogy ezután minden másként lesz, nem hívunk segítsé­get a nagytakarításhoz, nem iszunk sört vacsora után, azért is bebi­zonyítjuk, hogy nem vagyunk alábbvalók másoknál. Lehet, hogy azon az estén is ilyen beszélgetés zajlott le köztetek. Sőt, ahogy elkeseredésedet láttam, félek, nem is a legbékésebb han­gulatban. S attól tartok, néhány napja összeszorított foggal gürizel otthon, számolgatod a megtakarított forintokat, mert „azért is meg­mutatjuk, hogy mi is képesek vagyunk arra, amire mások”. Nincs szándékomban most azzal vigasztalni, hogy nézz körül, va­jon, akinek autója, víkendháza van, évenként külföldre utazik, tisztes­séges úton szerzi-e a rávalókat. Túlságosan egyszerű és éppen ezért helytelen lenne azt állítani, hogy akinek nálam többje van, az csaló, sikkasztó, becstelen ember. Merem kijelenteni, hogy a többség nem az. A többség becsületesen dolgozik, s talán valóban nem is keres többet, mint Ti, hiszen Ti sem tartoztok a legalacsonyabb jövedelmi kategóriába. Ha nagyon akarnátok, ha nagyon fontosnak tartanátok, egy-két év alatt valóban nálatok is összegyűlne egy jobb fajta kocsi ára is. Ha nagyon fontosnak tartanátok! .. . Mert valahol ebben rejlik a különbség. Mások, ki ilyen, ki olyan okból nagyon fontosnak tekinti, hogy legyen autója. Neki talán az okoz mindennél nagyobb örömet, ha szabadon kószálhat az országuta­kon, s ezért szívesen vállalja sok mindenről a lemondást. Vannak vi­szont olyanok, s ettől féltelek, nehogy ebbe a csoportba kerülj, akik­­ tulajdonképpen nem is akarják azt a kocsit annyira. Hanem csak­­ azért, mert másoknak van, mert mit szólnak mások ahhoz, hogy ne­künk még nincs. Hogy nekünk még nem telt ennyire sem. De kérdezem én, drága barátnőm, mi köze van ehhez bárkinek is? ! Milyen alapon szólhatna bele akármelyik ismerősöd is abba, hogy amikor anyagi javaitok elosztására kerül sor, Ti mit tartotok a leg­fontosabbnak? Vagy talán ment már a fiad éhesen az iskolába, mert elherdáltá­tok a fizetéseteket, és nem jutott ennivalóra? Adós maradtál talán a lakbérrel, rongyos, vagy csak éppen munkakörödhöz nem illően ko­­­­pott ruhában mentél dolgozni? Azt hiszem, itt van az a szint, ahol az embereknek, a társadalom megtestesítőinek joguk beleszólni a Te ma­gánjellegű anyagi ügyeidbe is. De ezen túl? Szép magyar közmondásunk arra figyelmeztet, hogy csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Az én falumban az olyan tí­­­­pusú emberre, aki neked a múltkor azt a zavarba hozó kérdést fel­tette, azt mondanák: „otthon meg a földön hal”. Ez viszont az ő dol­­­­ga, ha neki úgy tetszik, ám tegye. Ha ő valóban úgy érzi,­­hogy neki a­­ külföldi nyaralás megéri, hogy sok másról lemondjon. Nézzük csak, mire pocsékolod Te a kereseted jelentős részét? Bejárónőt tartasz, kész ételt veszel vacsorára, vasárnap vendéglőbe viszed a családodat, s a férjed nem tölt órákat azzal, hogy megjavít­sa az elromlott vízcsapot, hanem szerelőt hívtok. Luxus ez mind, olyasmi, amit a Ti jövedelmetekből meg lehet engedni, de bizony ala­posan leapasztja a családi pénztárcát. Ebből biztos, hogy nem lesz autó, de van belőle több szabad este, amikor­­olvasol vagy tanulsz, esetleg éppen pihensz, hogy másnap jobban bírd a munkát. Ha ehhez még hozzászámítom, hogy nem szaladsz a mellékkereset után sem, hanem csakis a főfoglalkozásodra és a családodra koncentrálsz, vég­ső soron azt kell mondanom: mindebből a társadalomnak is haszna van. Igaz azonban, így valóban nem fogod sokra vinni. Álljunk meg egy pillanatra! Mi az, hogy sokra vinni? Lehetséges,­­ hogy ezen csak anyagiakat értenénk? A szocializmus teljes felépíté­sének időszakában? Akkor, amikor nemcsak mondjuk, hanem vall­juk is, hogy az ember értékét a munkája adhatja csak meg! Neked a szakmában jó neved van, korodhoz képest szépen produkáltál már eddig is. Miért vagy hát olyan bátortalan, hogy nem mered bárkinek szemébe vágni, ezt tartod fontosabbnak. Közfelfogás lenne, hogy csak azt nézzük egymásban, mije van, amit pénzért meg lehet szerezni? De vajon nem táplálod Te magad is ezt a nézetet? Akkor, amikor szégyenkezel. Amikor magyarázato­kon töröd a fejed, megpróbálsz „ideológiát” gyártani arra, hogy miért nem fogod az Adriai-tenger vizében áztatni a lábad. Azt szoktuk mondani az ilyen szemléletre, hogy kispolgári. Ez a kifejezés a kispolgárokat juttatja az ember eszébe, pedig tulajdon­képpen a kispolgári életszemlélet nem az ő esetükben veszélyes.­­ Márcsak azért sem, mert számuk ma nálunk nem nagy, jelentőségük is kicsi. Az a veszélyes, és annak vagy te is elkeseredett áldozata, ha sok ember hajlandó elfogadni azt a nézetet, hogy az ember értékét a tulajdonában levő dolgok szabják meg. Ha sokan vannak, akik ennek érdekében az életben — és számukra is — sokkal többet jelentő dol­gokról hajlandók lemondani. S ráadásul jogot formálnak arra, hogy másokat is hasonló útra akarjanak téríteni, másoktól is az ő érték­ítéletük tiszteletben tartását követeljék meg. Nem szeretném, hogy azt hidd, ellenzője vagyok az élet afféle­­ örömeinek, amiket az autó, nyaraló, külföldi út jelenthet. Olyan­­tárgyak és lehetőségek ezek, amelyeknek elsődleges célja, hogy az ember örömére szolgáljanak. Magam is azonnal benyújtom az igé­nyemet, mihelyt úgy érzem, hogy egy autó többet jelenthet számom­ra, mint a családi vagy baráti körben eltöltött kellemes esték, a nyu­godtan végigaludt éjszakák, s az a tény, hogy ha kedvem van rá, bármikor megvehetek egy könyvet. De addig, amíg nem érzem így, ne kívánja senki tőlem, hogy lemondjak ezekről, a számomra fon­tos dolgokról, csak azért, mert neki más a véleménye. Mert most más a divat. Azt hiszem, a legelemibb szabadságjogok közé tartozik, hogy­­ magam döntsem el, miért vagyok hajlandó áldozatot hozni. Neked is csak azt tudom mondani, kedves barátnőm, élj bátran ezzel a jogoddal! S ha valaki bármilyen kedveskedő vagy belédcsípő formában korlátozni akar benne, ne félj bátran a szemébe nézni, s úgy mondani meg a véleményedet. Semmivel sem restellnivalóbb, mint az övé. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. JÚNIUS 10. V IH ■ I "■ " ' ■ ■ 1

Next