Hajdú-Bihari Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-10 / 135. szám
||SW :(( — Hordta már a kitüntetését? jj jjj — Nem. Április negyedikén :V :ü szerettem volna feltűzni, de szó jj: ■jj ami szó: jöttek a barátaim, is- jj ;V: merőseim. Gratuláltak. Ittunk (jj ill is valamit, és el is telt azzal a jjj nap. Este meg már hova men- Vv ::: tem volna? Idős ember va- jjj 7/ gyök én... Szatmári Vince, a TÜZÉP ::] :A Vállalat berettyóújfalui telepe- jjj •jj nek árukiadója kiváló munká- U] :V: jáért a Munka Érdemrend !:: ’( bronz fokozatát kapta: jjj ■: — Hogy mi a munkám? Hát jj: •jj minden itt a telepen ... jjj Ifj Vince bácsiról (így hívja jjj ;; szinte mindenki már tudni ]]|jj kell. jjj jj — Képes ő, kérem, betanítani .U V: a fiatal adminisztrátorokat, de jjj jjj mindent tud talán, amit itt jjj jj tudni kell. jjj ív — Hogy mit jelent nekem ez jjj jl a telep? Elmondhatatlan az. jjj V: Mert mi volt az életem? 33-ban jjj jj, lettem katona. Két évig. 38-ban II: jj behívtak újra. Leszereltem, de :( VV 1944-ben újra csak jött a behí- íj) jj: va. Aztán a fogság. Három és jj •í fél évig. 1949-ben jöttem haza. jj Ül A semmire vagy majdnem azjj. ra. Négy holdunk volt. Az édes- ff: ív anyámé. Abba álltam bele, ab- jj fj. ból éltünk. ív jj. — Hogyan lett munkássá? ff. ív — Azt is mondhatnám, hogy jj. jjj véletlenül. Egyszer nem volt VV IIl munka a földön. A kenyér meg jj Ifi kicsi volt. Egy barátom szólt, jj jjj hogy segítsek itt, egy fuvaros, ff. íV mert sok szén érkezett és kell jj. jj, az ember. Eljöttem és azóta íj! ÍV meg is maradtam. Tudja, más jf, ijj volt akkor. 380—400 forintot VV jjj kerestem. A szén is másképpen jjj ijí volt, mint most. 8-10-féle szén- jj, jjj nel dolgoztunk, de ne gondol- ÍV jjj ja, hogy jobb szenekkel. Akkor jjf ijf minden jó volt, amit adott a jjj jjj bánya. Most csak négy-ötféle Ül fi szén van, de ma már minden jjj jjj kinek a legjobb kellene. ív :f: — Mit szeret a munkája jjj ■V. ban? jj: :ff — Már akkor megszerettem. ::: j: amikor először láttam itt a sok jj ff drága tüzelőt. Aztán megismer- jjj jj: tem őket. Hogyan kell rakni, jjj V, hogy kevés kár érje, mert a jjj ff szén is mind más. fii ::: — És az emberek? Ijf ;ij — Azoknak a tanács érje- jjj ff kár. Kérem, én azt mondom, jjj ::: hogy az áru természetét is elő jf jj kell magyarázni, meg aztán a jjj jj vevő természetét is tapasztal fii ,ij ni kell. Ha én itt valakit, vala jjj jj mikor becsaptam volna, akkor fii fi most is látnám a kárát, így jjj ív meg hisznek nekem. Egy évem jjj jj, van még a nyugdíjamig. Elmen- fii VV ni is így szeretnék ... jjj ff! — Hol van most ez a kitün- jjj jj. tetés? fii jj — A szekrényben. A felső fjf ffl polcon. Néha előveszem és meg- fii jj. nézem. Tudja, kaptam én már fff i.V Kiváló Dolgozó jelvényt, okle- jjj velet, jutalmat is kaptam, de fif jjj ez azért most más volt. Mert fff Vj1 mit csináltam én az életemben? jjj ff. Semmi különöst, csak dolgoz- fff VV fam. Még csak nem is a pén- jjj ff azért, mert a fizetésnek majd Vv jj. nem mindegy, hogy elégedett !jj fiiten megy-e el valaki tőlünk fii jj: vagy rosszkedvűen. Most, ami ff. :- kor a kitüntetést adták, megle- :jj ff: pődtem. Meg is hatódtam, mert VV: hát az is politika, ha jól dolgo- ff: Úzik az ember. Amikor a földem jjj' ff: volt, senki se kérdezte meg,fi VV hogy hány órát kapáltam, hogy jj, fff érzem-e a vállam este. Erre ff! ff: gondoltam akkor ... ff: Ví! Mondják róla: mindent tud, ff. :ff amit a munkájához tudni kell. fi: jji És azt is tudja, ami nem az ő jj: is dolga, de amivel a többieknek VV jjj segíthet. fff jí: — Lassan már megérem a jff fű nyugdíjt. El se tudom képzelni, fff fff hogyan lesz azután, gondolom, fff fff pihenek, dolgozgatok otthon ... jff fff — És a telep? Ül jj: — Ide is biztosan bejárok, fff fif Hiszen itt lettem az, aki most jj] fff vagyok. És ha megírja azt, amit iff fff mondtam, ki ne felejtse: én na- jjj Ülgyón köszönöm azt a kitünte- iff jjj tést, hogy nemcsak pénzzel fi- fff fff zetik meg az embert, hanem fff fff jó szóval is. Hogy észreveszik, fff ha dolgozik. jjj ijí B. G- jj: iiV*i;ivVVViiiíV:iVirvViiiiVíVViiiVVViiiVVVi-iVVVV--iiíVVí-ísiVíííVífs Az úgynevezett K—2-es csatorna mentén hizlal nagy számban pecsenyekacsákat az Ohati Állami Gazdaság. A felvétel színhelyén mintegy 11 000 szárnyas vár elszállításra. A telepre kéthetes korukban kerülnek a kacsák, majd elérve a 2,5—2,8 kilogrammos súlyt, hathetes korukban viszik őket a debreceni Baromfi-feldolgozó Vállalathoz. (Fotó: F. Cs.) § Bonyodalmak a köszméte körül ■■■■■■■■■■ A szerződési kötelezettségek megszegése, be nem váltott ígéret A köszméte (más néven: egres) -termelés egyik centruma Magyarországon Hajdú-Bihar megye, illetve Debrecen. Az egyre szaporodó kiskertekben, Debrecen környéki parcellákon mind többen foglalkoznak köszmétetermesztéssel, mivel ez jó keresetkiegészítés nyugdíjasoknak, kis jövedelmű dolgozóknak. A köszméte egyik exportgyümölcsünk is: a nyugati országokban szívesen fogyasztják ezt a csemegét, mely ott ínyenc falatnak számít. A Hajdú-Bihar megyei felvásárló és értékesítő vállalatok, szövetkezetek évente sok vagon köszméjére kötnek szerződést a termelőkkel. (Ez évben mintegy 200 vagon egrest vásárolnak fel Debrecenben.) Az elmúlt években nem volt különösebb probléma a felvásárlás körül; mind az ÁFÉSZ, mind pedig a MÉK eleget tett szerződéses kötelezettségeinek. Ez évben azonban ... A Napló június 8-i számában, az Olvasóink írják rovatban Van egres, de láda nincs címmel egy panaszlevél nyomán már foglalkoztunk a problémák egy részével. Az ügy azonban sokkal bonyolultabb és megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele. Azzal a céllal is, hogy a jövőben ne forduljanak elő hibák. A köszméte körüli zűrzavar azzal kezdődött, hogy a MÉK igazgatója nyilatkozott a Napló június 1-i számában : május 26-án megkezdték az egres felvásárlását. Az átvételi ár június 5-ig kilogrammonként 6 forint, június 6-tól azonban már csak 4,50 Ft, az export és egyéb ipari eladások alakulása miatt. A nyilatkozat után derült ki, micsoda mennyiségű rejtett munkaerőtartalék van Debrecenben: néhány napig százak és százak szedték az egrest a kertekben, volt olyan termelő, aki negyven köszméteszedőt foglalkoztatott. Miért siettek az emberek? Azért, mert kaptak ugyan előzetes értesítést már május közepén a felvásárlási idő előrehozásáról, de az értesítésben pontos dátum nem volt, csak a nyilatkozatban, jóval később. Az újságbeli „értesítés” meglepetésként hatott, hiszen a szerződésben június 20-a volt megjelölve és mindenki nyugodt volt, hogy később, nagyobbra gyarapodva is eladhatja a köszméjét, amit leszerződött. De aztán, amikor nyilvánvaló lett, hogy június 6. után már kevesebbet kapnak az egres kilójáért, megindult az invázió, melyjúnius 4-én, pénteken csúcsosodott ki a debreceni felvevőhelyeken, ahová a termelők saját maguk szállították vagy szállíttatták be a köszmétét. Június 4-e volt ugyanis az az utolsó időpont, amikor még magasabb áron vették át a termést, szombaton ugyanis nem „működtek” a felvevőhelyek Debrecenben! Így aztán épületes volt a látvány például a debreceni Rákóczi utcán a MÉK felvásárló raktára előtt: köszmétehegyek között üldögéltek idegeskedő, dühös emberek. A raktár dolgozói pedig ládákra és gépkocsikra vártak. Jó néhány termelő az ÁFÉSZ raktáraitól is idejött, mivel a fogyasztási szövetkezet nem akarta átvenni a szerződött árut sem. Végülis több felvásárlóhelyen a késő esti órákban sikerült valamelyest rendet teremteni, de voltak olyan termelők is, akik kénytelenek voltak hazavinni áruikat. Ami a szervezést illeti: elégtelenre vizsgáztak a két felvásárló és értékesítő egység „szervezői”, nem is beszélve arról, hogy nem tartották be a szerződésben foglaltakat. Az ÁFÉSZ-szerződésekre például világosan ráírta a „vevőszövetkezet megbízottja”, hogy a termelő előzetes bejelentése alapján az ÁFÉSZ a ládákat kiszállítja és a köszmétét saját költségén beszállítja. Már az ÁFÉSZ költségén, ez világos. Ebből semmi sem lett a zűrzavaros napokban, de nem is lehetett, hiszen a váratlan sakkhúzás, a határidők előrehozása miatt olyan mennyiségben kezdték szállítani az egrest, hogy képtelenség volt megoldani a szállítási problémákat, melyek megoldása még „békésebb” időben is akadozik. A MÉK által küldött értesítésben ez állt: „Közöljük, hogy a köszmétefelvásárlás kezdetétől számított 15 napig az átvételi ár 1,50 Ft/kg-mal magasabb lesz, mint az azt követő időszakban.” Ha azonban az említett nyilatkozat által közölt dátumot vesszük, mely szerint Debrecenben május 26-án kezdték meg a felvásárlást, és ha ehhez 15 napot adunk, június 10 jön ki, a termelők, ha ragaszkodnak az értesítésben közöltekhez, eddig a napig követelhetik a magasabb szerződéses árat. Itt is sántít tehát valami — éspedig ismét a másik fél rovására. És az is teljességgel érthetetlen: miért nem vették át szombaton is, legalább a szerződéses árukat? Egyik felvásárló szervnél sincs szabad szombat, így aztán csak arra gondolhat bárki, hogy sem az ÁFÉSZ-nak, sem a MÉK- nek nem volt sürgős, hogy magasabb áron vegye át a köszmétét június 6-ika előtt! Valahogy így néz ki a köszmétehelyzet Hajdú-Biharban. Közel kétezer ember jóhiszeműen szerződést kötött két felvásárló és értékesítő szervvel, abban a reményben, hogy a szerződésben foglaltakat a másik fél is betartja, és nem nézi csak a saját előnyeit. De ebben az esetben sem ez történt és sajnálatos módon megintcsak a „gyengébb” fél húzta a rövidebbet, rákényszerítve, a kialakult helyzetre. A fenti eljárás pedig nem vall valami éles előrelátásra, hiszen feltehetően mind az ÁFÉSZ-nak, mind pedig a MÉK-nek az elkövetkező években is szüksége lesz köszmétetermelőkre ... Vattai Miklós: CSÜTÖRTÖKI LEVÉL Megmondom neked, őszintén sajnállak azóta a múltkori jelenet óta. Rendkívül kínos volt, amikor az ebédlőben közös ismerősünk feltette a kérdést,: ugye az idén már Ti is külföldre mentek nyaralni? Te pedig restellkedve, lehajtott fejjel magyarázkodtál valami olyasmit, hogy beteg a nagymama, őt kell meglátogatni a szabadságod alatt, hiszen lehet, hogy jövőre már későn lenne ... Sajnáltalak és sajnállak azóta is. De nem azért — vagy nem elsősorban azért —, mert nem mentek külföldre, mert nincs saját kocsitok, sőt víkendházatok sem. Hanem azért, mert szükségét érezted, hogy mindezek hiánya miatt magyarázkodj. Te szégyelled, hogy nem tellik minderre, és ismerőseid egyre nagyobb körében kisebbségi érzésed van emiatt. Esténként otthon megkeseredett légkörben próbáljátok megtalálni az okokat, nem egymást, hanem önmagatokat hibáztatva azért, mert nem tudtok úgy takarékoskodni, mint mások, még egy nyavalyás Trabantra se fizettetek be, holott X-éknek már FIAT-juk van, pedig az ő fizetésük sem több, mint, amennyit Ti kerestek. Ilyenkor aztán megszületik a nagy elhatározás, hogy ezután minden másként lesz, nem hívunk segítséget a nagytakarításhoz, nem iszunk sört vacsora után, azért is bebizonyítjuk, hogy nem vagyunk alábbvalók másoknál. Lehet, hogy azon az estén is ilyen beszélgetés zajlott le köztetek. Sőt, ahogy elkeseredésedet láttam, félek, nem is a legbékésebb hangulatban. S attól tartok, néhány napja összeszorított foggal gürizel otthon, számolgatod a megtakarított forintokat, mert „azért is megmutatjuk, hogy mi is képesek vagyunk arra, amire mások”. Nincs szándékomban most azzal vigasztalni, hogy nézz körül, vajon, akinek autója, víkendháza van, évenként külföldre utazik, tisztességes úton szerzi-e a rávalókat. Túlságosan egyszerű és éppen ezért helytelen lenne azt állítani, hogy akinek nálam többje van, az csaló, sikkasztó, becstelen ember. Merem kijelenteni, hogy a többség nem az. A többség becsületesen dolgozik, s talán valóban nem is keres többet, mint Ti, hiszen Ti sem tartoztok a legalacsonyabb jövedelmi kategóriába. Ha nagyon akarnátok, ha nagyon fontosnak tartanátok, egy-két év alatt valóban nálatok is összegyűlne egy jobb fajta kocsi ára is. Ha nagyon fontosnak tartanátok! .. . Mert valahol ebben rejlik a különbség. Mások, ki ilyen, ki olyan okból nagyon fontosnak tekinti, hogy legyen autója. Neki talán az okoz mindennél nagyobb örömet, ha szabadon kószálhat az országutakon, s ezért szívesen vállalja sok mindenről a lemondást. Vannak viszont olyanok, s ettől féltelek, nehogy ebbe a csoportba kerülj, akik tulajdonképpen nem is akarják azt a kocsit annyira. Hanem csak azért, mert másoknak van, mert mit szólnak mások ahhoz, hogy nekünk még nincs. Hogy nekünk még nem telt ennyire sem. De kérdezem én, drága barátnőm, mi köze van ehhez bárkinek is? ! Milyen alapon szólhatna bele akármelyik ismerősöd is abba, hogy amikor anyagi javaitok elosztására kerül sor, Ti mit tartotok a legfontosabbnak? Vagy talán ment már a fiad éhesen az iskolába, mert elherdáltátok a fizetéseteket, és nem jutott ennivalóra? Adós maradtál talán a lakbérrel, rongyos, vagy csak éppen munkakörödhöz nem illően kopott ruhában mentél dolgozni? Azt hiszem, itt van az a szint, ahol az embereknek, a társadalom megtestesítőinek joguk beleszólni a Te magánjellegű anyagi ügyeidbe is. De ezen túl? Szép magyar közmondásunk arra figyelmeztet, hogy csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Az én falumban az olyan típusú emberre, aki neked a múltkor azt a zavarba hozó kérdést feltette, azt mondanák: „otthon meg a földön hal”. Ez viszont az ő dolga, ha neki úgy tetszik, ám tegye. Ha ő valóban úgy érzi,hogy neki a külföldi nyaralás megéri, hogy sok másról lemondjon. Nézzük csak, mire pocsékolod Te a kereseted jelentős részét? Bejárónőt tartasz, kész ételt veszel vacsorára, vasárnap vendéglőbe viszed a családodat, s a férjed nem tölt órákat azzal, hogy megjavítsa az elromlott vízcsapot, hanem szerelőt hívtok. Luxus ez mind, olyasmi, amit a Ti jövedelmetekből meg lehet engedni, de bizony alaposan leapasztja a családi pénztárcát. Ebből biztos, hogy nem lesz autó, de van belőle több szabad este, amikorolvasol vagy tanulsz, esetleg éppen pihensz, hogy másnap jobban bírd a munkát. Ha ehhez még hozzászámítom, hogy nem szaladsz a mellékkereset után sem, hanem csakis a főfoglalkozásodra és a családodra koncentrálsz, végső soron azt kell mondanom: mindebből a társadalomnak is haszna van. Igaz azonban, így valóban nem fogod sokra vinni. Álljunk meg egy pillanatra! Mi az, hogy sokra vinni? Lehetséges, hogy ezen csak anyagiakat értenénk? A szocializmus teljes felépítésének időszakában? Akkor, amikor nemcsak mondjuk, hanem valljuk is, hogy az ember értékét a munkája adhatja csak meg! Neked a szakmában jó neved van, korodhoz képest szépen produkáltál már eddig is. Miért vagy hát olyan bátortalan, hogy nem mered bárkinek szemébe vágni, ezt tartod fontosabbnak. Közfelfogás lenne, hogy csak azt nézzük egymásban, mije van, amit pénzért meg lehet szerezni? De vajon nem táplálod Te magad is ezt a nézetet? Akkor, amikor szégyenkezel. Amikor magyarázatokon töröd a fejed, megpróbálsz „ideológiát” gyártani arra, hogy miért nem fogod az Adriai-tenger vizében áztatni a lábad. Azt szoktuk mondani az ilyen szemléletre, hogy kispolgári. Ez a kifejezés a kispolgárokat juttatja az ember eszébe, pedig tulajdonképpen a kispolgári életszemlélet nem az ő esetükben veszélyes. Márcsak azért sem, mert számuk ma nálunk nem nagy, jelentőségük is kicsi. Az a veszélyes, és annak vagy te is elkeseredett áldozata, ha sok ember hajlandó elfogadni azt a nézetet, hogy az ember értékét a tulajdonában levő dolgok szabják meg. Ha sokan vannak, akik ennek érdekében az életben — és számukra is — sokkal többet jelentő dolgokról hajlandók lemondani. S ráadásul jogot formálnak arra, hogy másokat is hasonló útra akarjanak téríteni, másoktól is az ő értékítéletük tiszteletben tartását követeljék meg. Nem szeretném, hogy azt hidd, ellenzője vagyok az élet afféle örömeinek, amiket az autó, nyaraló, külföldi út jelenthet. Olyantárgyak és lehetőségek ezek, amelyeknek elsődleges célja, hogy az ember örömére szolgáljanak. Magam is azonnal benyújtom az igényemet, mihelyt úgy érzem, hogy egy autó többet jelenthet számomra, mint a családi vagy baráti körben eltöltött kellemes esték, a nyugodtan végigaludt éjszakák, s az a tény, hogy ha kedvem van rá, bármikor megvehetek egy könyvet. De addig, amíg nem érzem így, ne kívánja senki tőlem, hogy lemondjak ezekről, a számomra fontos dolgokról, csak azért, mert neki más a véleménye. Mert most más a divat. Azt hiszem, a legelemibb szabadságjogok közé tartozik, hogy magam döntsem el, miért vagyok hajlandó áldozatot hozni. Neked is csak azt tudom mondani, kedves barátnőm, élj bátran ezzel a jogoddal! S ha valaki bármilyen kedveskedő vagy belédcsípő formában korlátozni akar benne, ne félj bátran a szemébe nézni, s úgy mondani meg a véleményedet. Semmivel sem restellnivalóbb, mint az övé. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. JÚNIUS 10. V IH ■ I "■ " ' ■ ■ 1