Hajdú-Bihari Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

Kétszázmillió forintos árukészlet Ünnep előtt az üzletekben Háromnapos ünnep következik, s ez újabb erőpróba elé állítja a ke­reskedelmet. A háziasszonyoknak, a családoknak három napra kell be­vásárolni, s az ünnep csak akkor lesz igazán ünnep, ha ez a bevá­sárlás is jól sikerül. Az éléskamrák feltöltéséhez a pénz általában meg­van, hiszen a többnapos ünnepeket megelőzően már jó pár esztendeje megduplázódik a boltok pénztárai­ban a forgalom összege. A kereske­delmen múlik tehát elsősorban, si­kerül-e a lakosságnak bevásárolni a háromnapos ünnepre. A vegyesiparcikk-kereskedelem felkészüléséről már írtunk. Nézzük, hogyan készült fel az ünnep előtti forgalomra a Hajdú-Bihar megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Válla­lat! Kis bolt nagy forgalom A Hatvan utcai 15-ös számú bolt­ból két teli szatyorral jön egy idős nő. — Mennyit tetszett költeni? — szólítom meg. — Több mint kétszáznyolcvan fo­rintot, de még lesz bevásárolni való szombaton is. — Elégedett az üzlettel? — Mindig itt vásárolok. Közel is van, meg a kiszolgálókat is szere­tem. Fiatalok, de nagyon­­udvaria­sak. Az áru is szép. A konyhára nem szoktam máshonnan venni. Szétnézek a boltban. Zsúfolt, kis üzlet, mégis makulátlan tisztaság, rend. Ami meglep: a polcokon első­sorban az olcsó árucikkeket kínál­ják. Italok helyett háztartási, élel­mezési cikkek sorakoznak a leg­több polcon. Sok a félkész, konyha­kész áru is. Kovács Tibor vezeté­sével szocialista brigádba tömörülve dolgozik itt a kollektíva. Mint meg­tudtam, azt igyekeznek bizonyítani: a kis eladó- és raktárterületű bol­tokban is lehet rendet tartani úgy, hogy ugyanakkor tekintélyes for­galmat is lebonyolítanak. A válasz­tékkal kapcsolatosan mondja az üz­letvezető: — Bár mindig ilyen lenne! Azonnal szállít a nagykereskedelem A Dózsa ABC-áruházban nagy a forgalom, hosszú sorok kígyóznak a pénztárak előtt, a polcok között rengeteg vásárló kosara dagad. Ko­vács Józsefné üzletigazgató elsősor­ban a Hajdú—Szabolcs megyei Fű­szer- és Vegyiáru-nagyker. munká­ját dicséri. — Percnyi és darab pontossággal szállítanak, s csaknem kimeríthetet­len számú választékkal. Nézze meg: 40—45-féle díszdoboz, legalább 60- féle húsvéti édességkülönlegesség, legalább 100-féle palackozott bor. S ha valamiből fogy a készlet, elég egy telefon, s már pótolják is az eladott mennyiséget. — Kockázatos ilyen nagy válasz­tékot tartani? — Ha az ember ismeri a vevő­körét, bízik a vásárlókban, a vásár­lók meg a boltban, akkor minimális a kockázat. S itt, nálunk, úgy ér­zem, kölcsönösen megvan a bizalom. — Mennyit költenek az emberek? — Sokat. Az ünnep előtti napok­ban a pénztáraknál általában két­­háromszáz forintot, az előrerendelé­­seknél pedig nem ritka az ezer fo­rintos tétel sem. Van is miből szál­lítani: 6—7 mázsa füstöltáru, 4—5 mázsa vágott baromfi, 25 mázsa tőkehús, 25—30 hektoliter tej. Csak a Pepsi Cola hiányzik. A belkereskedelem kiváló dolgozója Arrébb, az Új Élet ABC-áruház­ban kérdezem az egyik vevőt: — Mindent kapott? — Szalámit, szárazkolbászt nem. Remélem, jön még szombatig. Mást, amit venni akartam, mindent meg­kaptam. Szombatra csak a kenyér és tej marad. Az Új Élet ABC-áruházban 1,2 millió forint értékű árukészlet vár­ja ünnep előtt a vevőket. Következik: a Simonyi ABC-áru­­ház. Kiss Margit, az üzletvezető he­lyettese most kapta meg a Belke­reskedelem Kiváló Dolgozója kitün­tetést. — Hogyan érdemelte ki? — Szeretem a szakmámat, szere­tettel is foglalkozom a vevőkkel. A vásárlók észreveszik, ki végzi szíve­sen a munkát, s általában azt a kereskedőt keresik fel. Én is csak erre a bizalomra, szeretetre alapoz­va végezhettem elismerésre méltó munkát. — Munkája most is van bőven... — Van, de nekünk ez az­­öröm: panaszra okot nem adva minél több vásárló igényét kielégíteni. Tizenkét esztendő óta, amióta a szakmában dolgozom, mindig is ez volt a leg­nagyobb örömöm. Elismerésre méltó A napokban a városi pártbizott­ság munkatársa és a városi tanács is ellenőrizte a debreceni boltokat. Egyöntetű volt a megállapítás: a kereskedelem jól készült fel az ün­nep előtti napokon a vásárlók foga­dására, bőséges árukészlettel várják a lakosságot. Elismerésre méltó a FÜSZÉRT fáradozása is: a debrece­ni fióktelep raktáraiban 200 millió forint értékű árukészletet tartanak készenlétben. Végezetül Engi Józsefet, az Élel­miszer-kiskereskedelmi Vállalat fő­osztályvezetőjét kérem, tájékoztassa olvasóinkat az üzletek nyitva tartá­sáról.­­ Vasárnap valamennyi bolt zár­va lesz. Hétfőn Debrecenben reggel 7 órától 11 óráig a 6, 11, 20, 25, 46, 63, 64, 65 számú fűszer-csemege­­boltok, valamint a 95, 96, 97, 98 szá­mú ABC-áruházak, a 246,248 és 276 számú húsboltok lesznek nyitva. Hajdúszoboszlón ugyancsak hétfőn reggel 7-től 11-ig a 182 számú fű­szer-csemege-, a 183 számú ABC- áruház és a 282 számú húsbolt tart nyitva, csak­úgy, mint Hajdúbö­szörményben a 289 számú húsbolt, Hajdúnánáson a 141 számú fűszer­csemege és a 290 számú húsbolt, Polgáron pedig a 161 számú fűszer­­csemegebolt. Vasárnap délután Deb­recenben 2 órától este 6 óráig a 191 számú édesség- és a 321 számú dohánybolt tart nyitva. Kedden va­lamennyi bolt zárva lesz. (R.) Az ÁFÉSZ-ek alapszabálymódosítása A szövetkezeti törvény értelmé­ben az általános fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetek alapszabá­lyát módosítani kell. Erről rész­­közgyűléseken határoznak az ÁFÉSZ-ek. Debrecenben megtar­tották az első részközgyűlést igen nagy érdeklődés mellett a Kossuth utca 1. szám alatti nagy előadóte­remben. Balogh Sándor az igazga­tóság nevében terjesztette elő be­számolóját az 1971. évi és a negye­dik ötéves terv első évére vállalt kötelezettségek teljesítéséről. Is­mertette az ez évi terveket és a szövetkezet üzletpolitikájának vég­rehajtását. A tagsággal közölte, hogy milyen alapszabálymódosítást kell végre­hajtani a szövetkezeti törvény ér­telmében. Most már a szövetkezet tagja lehet törvényes képviselőjé­nek hozzájárulásával a 14. életévét betöltő kiskorú is. A szövetkezet tagsága maga dönt a szövetkezet működésének, gazdálkodásának és társadalmi tevékenységének legfon­tosabb ügyeiben. Választás útján létrehozza a vezető szerveket, el­lenőrzi a szövetkezet működését, gazdálkodását és beszámoltatja a tisztségviselőket. A tagok kötelesek a szövetkezet eredményes működését segíteni, hozzájárulni a szövetkezeti tulaj­don növeléséhez. A szövetkezettel szemben vállalat vagyoni hozzájá­rulást teljesítsék és ennek kereté­ben legalább egy tagsági részjegyet jegyezzenek. Egy részjegy névérté­ke 300 forint. Új fogalom az alapszabályban a szövetkezeti döntőbizottság meg­alakítása. Ennek feladata a tagsági viták eldöntése, továbbá a szövet­kezet által a tagsági viszony kere­tében a tagoknak okozott kár meg­térítésére irányuló igény elbírálá­sa. A döntőbizottság elé tartozik a tagsági viszonyból eredő jogokkal és kötelességekkel kapcsolatos vita. Az elnököt és a tagokat titkos sza­vazással öt évre választják. A szövetkezet legfőbb testületi szerve a közgyűlés, de tekintettel a nagy taglétszámra a közgyűlést azonos napirenddel részközgyűlé­sek formájában tartják meg. A részközgyűlések hatáskörébe tarto­zik az alapszabály megállapítása, annak módosítása, a tisztségviselők megválasztása, felmentése, vissza­hívása, elmozdítása és mindaz, ami a szövetkezet működésével össze­függ. Április 5-től: Információs iroda és szolgálat a kerületi tanácsoknál Lassan egy esztendeje, hogy újjá­alakultak a tanácsok. A választáso­kon, a jelölőgyűléseken elhangzott akkor: a tanácsoknál sok problé­mát okoz a lakossági ügyek intézé­se, hosszas is egy-egy ügy rendezé­sének határideje. Amikor ezekre a kérdésekre kaptunk választ, elmon­dották: rendkívül sok időt, ener­giát jelent a tanácsi dolgozóknak napi teendőjük mellett foglalkozni az ügyfelekkel, választ adni az ügyes-bajos kérdésekre, fogadni, intézni, adott esetben visszautasíta­ni a különböző kérelmeket, ugyan­akkor fogadni a száz, és száz csu­pán felvilágosításra váró személyt. A problémát annak idején jeleztük is csakúgy, mint azt, hogy a vezető tisztségviselők gondoskodni szándé­koznak a megoldásról. Éppen ezért közöljük örömmel: április 5-től kez­dődőn a Debrecen városi Tanács az I. kerületi hivatalnál információs irodát, a II. és III. kerületi hivata­loknál pedig információs szolgála­tot szervezett. A bürokrácia ellen Nádas Vilmos, a Debrecen városi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára ezzel kapcsolatosan a kö­vetkezőket mondotta: — Az elmúlt esztendei választá­sokkal egy időben hatályba lépett tanácstörvény több új vonást hozott a tanácsok munkájába. Az alig egy esztendő tapasztalatai bizonyítják: az új rendelkezések szükségesek, hasznosak is voltak. Nem célom, hogy a tanácstörvény új vonásait ismertessem, de a lakosság ügyei­nek intézésével kapcsolatos kerületi hivatalok átszervezésére feltétlenül utalnom kell. Debrecen városi Ta­nácsának három kerületi hivatala évente több mint háromszázezer ügyet intéz. Mondanom sem kell, ezen ügyeket csaknem teljesen a la­kosság kezdeményezi. Éppen ezért fontos, hogy gyorsan, bürokrácia­mentesen, szakszerűen, udvariasan és érdemlegesen intézzük ezeket az ügyeket. A hatósági munka színvo­nalának emelése, a tanács és a la­kosság kapcsolatának javítása, a la­kosság jobb tájékoztatása érdeké­­ben az új tanácstörvény és az MSZMP Központi Bizottságának az államigazgatás fejlesztésére hozott határozata alapján vettük tervbe, hogy megyeszékhelyünkön javítjuk az ügyfelek fogadását, informálá­sát, az ügyek felvételét és intézé­sét. — Más városok ilyen irányú ta­pasztalatait is hasznosítva szervez­tük meg az első kerületben az in­formációs irodát, ott operatív mun­kát is végző egységet alakítottunk ki, míg a másik két hivatalban minden szakigazgatási osztály gon­doskodik a hét minden munkanap­ján az ügyfelek megfelelő fogadá­sáról, tájékoztatásáról. Az I. kerületi hivatalnál szerve­zett információs iroda működéséről Hüse Pétert, a Debrecen városi Ta­nács I. kerületi hivatalának vezető­jét kérdeztem. — A hivatal egyik földszinti szo­bájában április 5-től kezdődőn há­rom,­államigazgatásban nagy ta­pasztalatokkal rendelkező dolgo­zónk végez felvilágosító munkát, a hét minden munkanapján reggel fél 8 órától délután 4 óráig. Az iro­da működtetésének célja: rövidíte­ni a kevésbé munkaigényes ügyek elintézésének határidejét, s ezzel is segíteni, hogy a szakigazgatási szer­vek többi dolgozói alaposabb, elmé­lyültebb munkát végezhessenek. Természetesen egyedi ügyek intézé­sére a fogadónapok kedden és szom­baton továbbra is lesznek. Ami nagy előnyt jelent majd: bizonyos hatósági ügyek intézéséhez egy he­lyen kapják meg a felvilágosítást, ugyanott adják be az okmányokat, s azokat átvizsgálják, hogy minden szükséges melléklet együtt van-e. Például ha egy építési engedélyről van szó, az illető megkapja az in­formációs irodán az engedély be­adásához szükséges okmányok lis­táját,­­az iroda dolgozója egyezteti, minden megvan-e, s csak azután kerül iktatásra, intézésre az ügy. Ezután már csak a határozatról szó­ló kiértesítést kell várnia az ügyfél­nek. És itt hadd jegyezzem meg: jogokat és kötelezettségeket nem ál­lapít meg, határozatokat nem ad ki az iroda. Azok továbbra is a szak­­igazgatási osztályok hatáskörébe tartoznak. Megemlítek néhány olyan ügyet, amelyet az iroda azonnal vagy rövid időn belül elintéz: ható­sági bizonyítványok kiadása, egyéni panaszok, közérdekű bejelentések felvétele, lakásigényléshez lapok ki­adása és átvétele, magánmunkálta­tónál történt munkahelyváltozás bejegyzése a személyi igazolványba, tejutalvány kiadása, ipari és keres­kedői jogosítványhoz szükséges er­kölcsi bizonyítvány feltételét képe­ző igazolás kiadása, állatbetegsé­gekről, háziállatok elhullásáról és öléséről szóló bejelentések, külterü­leteken fa kivágásának engedélye­zése, építési nyomtatványok, vasúti igazolványok kiadása és megújítása hadigondozottak és vakok részére, közgyógyellátási igazolványok meg­újítása, adóbevallás, gépjárműel­adásokkal kapcsolatos bejelentés, ingatlan adásvétele, cseréje esetén igazolás kiadása, adó- és értékbizo­nyítványok kiadása stb. A I. és a III. kerületben A II. és a III. kerületben folyó in­formációs szolgálati munkákkal kapcsolatosan dr. Nagy István, a III. kerületi hivatal elnöke, illetve Kántor Béla, a II. kerületi hivatal elnökhelyettese tájékoztatott: " Az említett két kerületben a tárgyi feltételek még nem biztosí­tottak ahhoz, hogy külön informá­ciós irodát nyithassunk. Hogy mégis meggyorsítsuk, leegyszerűsítsük a lakossági ügyek intézését, mind a két kerületi hivatalnál, mind a négy szakigazgatási osztályon, állandóra kijelölt helyiségekben egy-egy dol­gozónk naponta reggel 8 órától dé­li 12 óráig fogadja és tájékoztat­ja az ügyfeleket. Természetesen itt is az úgynevezett igazolásjellegű ügyekben lesz azonnali intézkedés. Egyedi ügyekben továbbra is az il­letékes osztályvezetők, illetve szak­előadók keddi és szombati napokon fogadóórákon intézkednek. Remél­jük, hogy az információs szolgálat bevezetésével sokat könnyítünk az ügyek intézésében és ez a lakosság körében megelégedést fog kiváltani. Román Dénes Most és nálunk ITALVÁSÁR A tények olykor elképesztő­en megzavarnak bennünket. Persze ez az állítás most so­kak előtt képtelenségnek tű­nik, pedig ebben sincs több el­lentmondás, mint mondjuk például nálunk az alkoholiz­mus kérdésében. Mert ott is­ tudjuk és mondjuk a prédiká­ciót, s közben újból és újból megkísértjük állóképességün­ket. Mindez a napokban jutott eszembe, amikor is az utcán sétálva egyre-másra látom a kis sátrakat, környékükön öles betűkkel reklámozva, hogy ünnepi italvásár. Van, ahol újak ezek a reklámszövegek, van, ahol még a karácsonyi vagy éppen a tavalyi felirat te­szi a csalogatót, jelezvén a jogfolytonosságot is meg a ka­­jánságot is. Közben persze míg végigfut a szemem az áru­listán, nekem is eszembe jut, hogy ezekre a nagyméretű hirdetőragaszokra érdemes volna egy jelképes emb­lémát is készíteni. Én leg­találóbbnak a cervantesi regényhőst, Don Quijotét érezném, háttérben egy elmo­sódó szélmalommal, s értel­mezze ki-ki úgy, ahogy akarja. De komolyra fordítva a szót: semmi kifogásom sincs az ün­nepi italvásár ellen. Elvégre az ünnepeken kinek-kinek joga van úgy és annyiszor koccinta­nia, ahányszor és ahogyan kedve tartja. Csakhogy a mos­tani italvásárnak van egy fel­kiáltójele is. Egybeesik ugyanis a húsvéttal. Egybeesik a húsvét másnapjával, a locso­­lódással. S itt már érdemes megállnunk egy pillanatra, ér­demes eltűnődnünk komorabb összefüggéseken is. Nálunk egy régi szokás, a locsolás mintha reneszánszát élné. Locsolnak a felnőttek, lo­csolnak a gyerekek, öntöznek a nagyapák, öntöznek az uno­kák, s szinte országosan szag­­lik a húsvét másnapja. És nemcsak a kölnitől. Az italtól is. S mondjuk meg őszintén: olykor olyan töményen, hogy egy szondát csak a széljárás­ba kell tartani, s máris elszí­­neződik. A szokás ellen nincs kifo­gásom. Szép és hagyományt őrző. A szokásra azonban sok minden rátapad. Többek közt olyan is, ami rossz, ami ká­ros. Mert induljunk ki a hely­zet valóságából. A lányos ház­nál ugye úgy érzik, hogy ha a látogató már megtisztelte a családot, akkor nem szabad száraz torokkal elnegedni. Mert ha ő locsol, akkor ő is locsol­­tassék. Borral, sörrel, likőrrel, pálinkával. S milyen az italo­zás lélektana: az első kortyra könnyen csúszik a második, az­tán a harmadik, majd a soka­dik, s mire szegény locsolónk észreveszi, máris keresztbe áll a szeme, s a lába nem enge­delmeskedik. Felnőttekről lévén szó ezt persze még ki lehet heverni. Egy másnapos sörkúrával, egy másnapos fejfájással, ideges és rossz közérzettel. A komp­likáltabb része a dolognak azonban a gyereksereg. Sze­rencsére persze nem az álta­lános, de a rendhagyó esetek itt is figyelmeztetnek. Vannak házak, vannak felnőttek, ahol a gyerekeket is arra biztat­ják, sőt kényszerítik, hogy igyék, hogy az a fél pohárka nem árthat meg, hogy egyszer egy évben nekik is meg van engedve. Szögezzük le: azt, és nincs megengedve! Ebben a kérdés­ben csak a lehető legnagyobb szigorúság és felelősség segít­het. A gyerek ne igyék egy gyűszűnyit se, ne engedjünk és ne tegyünk kivételeket. Szo­morú következménye lehet, tra­gédia lehet belőle. Úgy gondolom, idejében szó­lunk, amikor még lehet segíte­ni. Mert adassák meg a hús­­vétnak, ami a húsvété, piros tol­­­jással, ünnepi jó ízekkel. De adassák meg a gyermekeknek a figyelem, a felelősség, hogy élményeikről dicsekedvén majd a legszebb maradjon meg az emlékükben. Csak ennyit akartam az ün­nepi italplakátok margójára feljegyezni. Bodor István HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1972. ÁPRILIS 1.

Next