Hajdú-Bihari Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

A földhöz csak apai nagyapám apjának volt közvetlen köze. Nagyapám már diósgyőri kohó­munkásként halt meg, messzire szakadva a földtől, eltépve a gyö­kereket, ami a kaszához, kapához, sarlóhoz kötötte. Hátrahagyva a titkot, hogy került délről északra, hogy lett vasmunkás. De ennek a titoknak a másik oldala sem tárult fel egészen előttem. Mi köti a föld­höz azokat, akik nem szakadtak el tőle s azokat, akik nem szakadnak el ma sem tőle, és mi viszi vissza a földhöz újra az utódokat? Például az, hogy hogyan lesz a szűcsiparos fiából halász, majd halászati főag­­ronómus. De még számtalan ha­sonló példa motoz bennem, ben­nünk. A beszélgetések, találkozá­sok sok száz példája igazolja, sokan vagyunk, akik keressük a titok nyit­ját. Ezért öröm, ha úgy adódik, lehe­tőség van hozzáférkőzni, lehetőség van egy kicsit többet megtudni az erőről, ami a földhöz köt, a szeretet­ről, amit a föld ad, a szeretetről, amit a föld megkövetel cserébe. *** Modern íróasztalok, modern szer­vezettség egy még nem városi, de már nem is falusi házban. Az ud­var nagy, valamikor talán egy nagy­gazda — vagy ki tudja, ki — legel­tette szemét itt a jószágon. Esetleg a ház asszonya ágált a magas kü­szöbön a lustán, fáradtan mozgó belső cselédre ... Most a berettyóújfalui Dózsa Tsz vezetőségének ad helyet. A pénztárnál emberek sorakoz­nak. Fizetést kapnak. Az idősebbek pedig a járadékkiegészítést veszik fel. Havonta százötvenen. Ez ha­vonta 15 000 forint. Ennyi jut a kö­zösből nekik, akik már ledolgozták részüket a jövőnek, de nemcsak ennyi jut. Ez csak a járadékon fe­lül, ez a közösség csekély, de nagy szeretettel juttatott segítsége az öregeknek... A fiatalok kijavítják a rossz házakat, a düledezőket meg­erősítik, ha kell, felépítik. Az anya­got a közös fedezi, a munkát, az erőt a fiatalok, a KISZ-esek adják. A hajdani bihari táj egy darab­ján kisarjadt az új élet, megerősö­dött, és most már virágzik... Ez is a titok része. ♦ ** Az elnöknél vendégek vannak. Nem lehet zavarni. A vendégek bir­kát vásárolni jöttek. S az elnököt, aki egy évtizednél hosszabb ideje vezeti ezt a gazdaságot, a közösség valamennyi tagja szereti és tiszteli. — Sokat tett az a gazdaságért, ér­tünk. Persze hogy tiszteljük. — Fiatal még, van ideje még sok, hát csak irányítson is bennünket. Meg is mondtuk a tisztújító köz­gyűlésen. Kell ő nekünk tovább is. — Na igen. Persze, hogy van olyan, aki nem szereti a fegyelmet. Pedig anélkül semmi sem megy. Annak, aki a munkát csak messzi­ről szereti nézni, annak nem jó. Az nem ragaszkodna hozzá, de keve­sen vannak közöttünk ilyenek ... Nálunk is csak úgy van, mint a természetben ... Elhullik a férge­se ... Beszélgetés foszlányok. Vélemé­nyek. Álláspontok. Cseppben a ten­ger, s az ember végtelensége. *** A tisztújító közgyűlés úgy hatá­rozott majdnem egyhangú szava­zással, hogy a főagronómusból vá­lasztott elnökhelyettest csinál. Kell. Nagyobb a gazdaság. Nagyobb a va­gyon, több a munka, és még több lesz. Kell, aki segít az elnöknek. Kell, aki a gazdaságot operatíven irányítja. Azok, akik így gondolkodtak, ad­ták szavazatukat Fehérvári Bélára. Állatorvos akart lenni. Többször is nekirugaszkodott, de valahogy nem sikerült. Legutoljára aztán a felvételiről Debrecenbe irányították az Agrártudományi Főiskolára — akkor még távol volt az egyetemi rang —, ezt végezte el sikerrel. Ugyannyira, hogy első munkahe­lyén, ahova gyakorolni ment, meg­érkezés, munkába lépése után há­rom nappal már főagronómusnak nevezték ki. Ez is bihari tájon volt. Keresz­tesen. Nyolc éve jött ide. Nyolc év alatt pedig talán egy kivételével valamennyi vezető ag­rárszakember az ő tanítványa is egy kicsit itt a tsz-ben, összesen 14 fel­ső- és középfokú képzettségű szak­embere van a Dózsának, de szak­munkásból sincs hiány. Gazdaságvezető elnökhelyettes. Ez a címe. A munkája pedig reg­gel 5—6 órától este hétig-nyolcig dologidőben még tovább tart. Társa, élete párja segít, a gyere­kek — Edit és Beáta — adják az öröm nagy részét. A kitűnő bizo­nyítványokat, a külön megjelölt di­cséretes jegyeket. Edit a nagyobb. Tízéves. Már kinőtte a „pettyes” könyveket. Történelmi regényeket olvas. Történész akar lenni. Apjá­val épp május 1-én, délutáni csen­dességben beszélgetett erről. A kicsi, a hatéves Beáta a ház körüli virágos kertben gondozza kü­lön kis ágyasát. Szereti a földet. A családi ház kertje egyébként a környék csodálatának tárgya. Franciaországból származó külön­leges tulipánok díszítik. — Még van néhány szál, ame­lyik virágzik ... Nagyon szeretem. A hagymát Párizsból hoztam ... — Nincs ebben semmi meglepő — feleli csodálkozó közbevetésem­re. — Itt nálunk a tsz-ben elértük már, hogy az évi rendes szabadsá­gát mindenki megkapja, így jut idő egy kevés pihenésre, kirándulásra, itthon és külföldön. «** Tavaly a tisztújító közgyűlésen Jankó Józsi bácsi hozzászólásában elmondta, hogy a maga részéről bi­zony nagyon egyetért: „a Fehérvári Béla legyen elnökhelyettes, de az volna a szép és igazi, ha a Béla már párttag is lenne. Mert az ilyen em­bernek ott, a kommunisták között a helye”. Tapsot is kapott az öreg. A párttaggyűlés, amely egyhangú szavazással Fehérvári Bélát felvette a párttagok közé, az elmúlt év au­gusztusában volt. A Dózsa pártszervezetét úgy is­merik a járásban, hogy az egyik legerősebb, legjobb alapszervezet. A szövetkezet kommunistái — össze­sen kilencvenen — úgy dolgoznak, hogy csak kevés bíráló szó érheti őket. A választott vezetőség pedig következetesen arra törekszik, hogy megfeleljen a bizalomnak. És nem­csak a szigorúan vett párttagság bi­zalmának. — Elvégre mi az egész közösség előtt vagyunk és dolgozunk — mondja a párttitkár, Bokor Sándor. Azt nehéz lenne kibogozni, hogy Fehérvári Béla esetében mi volt a helyzet: azaz ő jelentkezett-e a kommunisták közé, vagy a kommu­nisták mentek elébe . Ez nem is fontos. Találkoz­tunk akkor, amikor eljött az ideje. Az élet adta így. Ezt is a párttitkár mondta, ami­hez Fehérvári Béla hozzátette: — Az elnök elvtárs és az egyik pártvezetőségi tag egy alkalommal beszélgetni kezdett velem. Már nem emlékszem, hogy jött úgy a szó, de a beszélgetés végén nagyon örül­tem, hogy kérésemre elvállalták ők ketten. Ajánlóim lesznek a taggyű­lés előtt. Felesége évekkel előbb, még diák­korában megelőzte. Azóta párttag. De akkor, augusztusban ő is ott volt azok között, akik örültek Fehérvári Béla párttagságának. ... Találkozások, és „találkoztunk”. Fehérvári Béla a földdel, a kom­munistákkal, a párttal, a közösség­gel. Én vele és a titokkal s talán egy kicsit a titok nyitjával is. Szöllősy Tibor ­■ HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1972. MÁJUS 14. UN­ 0 HOLNAP ÜZEME Berettyóújfalu nagyközség, járási székhely. 1970-ben 13 és fél ezernél is több volt lakosainak száma. Újfaluban él a járás munkaképes korú népességé­nek 25 százaléka. Mégis Újfaluból több mint négyszázan eljárnak dolgozni. Hajdú-Bihar megyének a bihari része ipari foglalkoztatottság tekintetében az átlagosnál elmaradottabb, a tízezer főre jutó iparban foglalkoztatottak száma 650—700, Komárom megyében — tudva­levő, hogy az ország iparilag legjobban foglalkoztatott része — tízezer főre 1600—1700 iparban foglalkoztatott jut. Az ELZETT Fémlemezipari Mű­veknek új, nagy gyáregysége most épül Újfaluban. A néhány statisz­tikai adat elegendő magyarázat, hogy miért van szükség az ipartele­pítésre. Takács Károly, a járási hi­vatal elnöke válaszolt az ipartelepí­téssel kapcsolatos kérdésekre. — Több vállalat is jelentkezett iparte­lepítési céllal. Miért pont az ELZETT-re esett a választás? — Valóban, 1967-ben, amikor a vidék iparosítása napirendre került, több vállalat is jelentkezett. A köz­ség — és természetesen a környék, a vonzáskörzet — adottságainak, munkaerő-ellátottságának ez felelt meg legjobban. A járás mezőgaz­dasági munkásainak létszáma tíz év alatt csaknem ezer fővel csök­kent, további 300 fős csökkenés várható. Mintegy háromezren el­járnak dolgozni Újfaluból, illetve a vonzáskörzetből. A mezőgazdaság­ban felszabaduló szakképzetlen munkaerőnek, az eljárók egy részé­nek — hiszen nem mind szakmun­kás, vagy legalábbis is nem a szak­májában dolgozik — és az egyre jobban érdeklődő, munkát kereső újfalui asszonyoknak hamar és könnyen elsajátítható, nagy létszá­mot és nőket is foglalkoztató mun­kát kerestünk. Az ELZETT épülő gyáregysége tömegcikkeket gyártó üzem lesz, nagyobb részben szak­munkát nem igénylő. Az eljárók 30 százaléka szakképzett vasas. Az üzem 45 százalékban női munkát igényel. Ezek mind-mind az EL­ZETT mellett szólnak.­­ Tehát biztosított a majd teljes ka­pacitással működő gyár munkásigénye? — Mindenképpen. Az ELZETT most üzemelő, már akár ideigle­nesnek is nevezhető, két műszak­ban 160 dolgozót foglalkoztató kis, korszerűtlen üzeme arra nagyon is alkalmas, hogy az indulásnál biz­tosítsa majd a „törzsgárdát”. Ezek az emberek adják majd a gyár kö­zépvezetőit és a munkásképzéssel foglalkozókat. A szakmunkástanu­lók képzése is folyamatban van. A 60 szakmunkástanuló egyik cso­portja Budapesten, másik csoportja itt, Berettyóújfaluban tanulja a szakmát. A most pályaválasztási korban levők is számítanak az EL­ZETT-re, a gyár is számít rájuk. Egyre több fiatal házaspár keresi a községben való letelepedés lehető­ségét, az új munkalehetőség vonzza őket. És a még nem dolgozó nők is egyre nagyobb érdeklődést tanúsí­tanak. — Mit jelent a nagyközségnek az ipari nagyüzem? — Sokkal többet, mint egyszerű munkalehetőséget. Azon túl, hogy leköti majd a község és a környék pangó munkaerejét, a mezőgazda­ságban felszabaduló munkaerőt és az eljárók egy részét, jelenti az út-, a víz-, a csatornahálózat bővülését, nagyarányú villamosítást, egyszó­val a községre nézve mindenkép­pen intenzív fejlődést, városiaso­dást. Nem is lehet itt városiasodás­ról beszélni az ELZETT nélkül, de ha az épülő gyárról esik szó, az ipartelepítés vonzásáról is beszélni kell. — Hol tart most az építkezés? — A terveknek megfelelően az első ütem építése folyik. A gyár ugyanis három ütemben épül fel. Az első ütem határideje 1973. de­cember 31. A Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat munká­ját dicséri, hogy jó ütemben halad az építkezés, még ebben az évben befejezik az első harmadot. 73 első félévében beszerelhetik a gépeket, s júliusban, augusztusban megindul­hat a termelés 500 emberrel. A IV. ötéves terv végére felépül mindhá­rom üzemrész s mintegy két és fél ezren találnak munkalehetőséget. — Mit gyárt majd az üzem? — A három egység három külön­böző profil. Evőeszköz és finomacél áru, tűzoltókészülékek és benzines­kannák gyártása adja az üzem hár­mas profilját. — Milyen gondok jelentkeznek a nagy­arányú fejlesztéssel? — A jelentkező gondokat szíve­sen vállaljuk. Ez már tulajdonkép­pen városfejlesztés. A járulékos be­ruházások mellett gondolnunk kell előre az iskolák, óvodák, bölcsődék, napközi otthonok bővítésére, a köz­lekedés, az utaztatás megoldására, ez a járási hivatal és a községi ta­nács gondja. — Hogyan várják az újfaluiak a gyár felépítését? — A kezdeti „Nem lesz ebből semmi” hitetlenkedésből egészséges türelmetlenség lett. Ez érthető is, hiszen egy kicsit most már minden­ki sajátjának érzi a gyárat. Az építkezésre járó segédmunkások közül nem egy következő munka­helyét építi, a gyárban marad dol­gozni. Az új gyárral nagyot lép elő­re Berettyóújfalu, ezt tudják az emberek is. S ha befejeződik ez a nagyarányú fejlesztés, talán ki is nőttük a falu nevet, talán még a nagyközség megjelölést is ... (U. P.) A régi, az „öreg” ELZETT-ben nagyon rossz, mostoha körülmények között „születik" havonta 200—250 ezer alumínium evőeszköz. Az öntöde és az ott elkészült kanál. Az új ELZETT vákuumgépház építése. Hát­térben a nagycsarnok Épül az új, modern, az emberi körülménye­ket adó gyár. Berettyóújfalu büszkesége és öröme. A tágas, világos nagycsarnok képe új munkát, sok ezer új terméket ígér. (Fotó: Kalmár István)

Next