Hajdú-Bihari Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
A földhöz csak apai nagyapám apjának volt közvetlen köze. Nagyapám már diósgyőri kohómunkásként halt meg, messzire szakadva a földtől, eltépve a gyökereket, ami a kaszához, kapához, sarlóhoz kötötte. Hátrahagyva a titkot, hogy került délről északra, hogy lett vasmunkás. De ennek a titoknak a másik oldala sem tárult fel egészen előttem. Mi köti a földhöz azokat, akik nem szakadtak el tőle s azokat, akik nem szakadnak el ma sem tőle, és mi viszi vissza a földhöz újra az utódokat? Például az, hogy hogyan lesz a szűcsiparos fiából halász, majd halászati főagronómus. De még számtalan hasonló példa motoz bennem, bennünk. A beszélgetések, találkozások sok száz példája igazolja, sokan vagyunk, akik keressük a titok nyitját. Ezért öröm, ha úgy adódik, lehetőség van hozzáférkőzni, lehetőség van egy kicsit többet megtudni az erőről, ami a földhöz köt, a szeretetről, amit a föld ad, a szeretetről, amit a föld megkövetel cserébe. *** Modern íróasztalok, modern szervezettség egy még nem városi, de már nem is falusi házban. Az udvar nagy, valamikor talán egy nagygazda — vagy ki tudja, ki — legeltette szemét itt a jószágon. Esetleg a ház asszonya ágált a magas küszöbön a lustán, fáradtan mozgó belső cselédre ... Most a berettyóújfalui Dózsa Tsz vezetőségének ad helyet. A pénztárnál emberek sorakoznak. Fizetést kapnak. Az idősebbek pedig a járadékkiegészítést veszik fel. Havonta százötvenen. Ez havonta 15 000 forint. Ennyi jut a közösből nekik, akik már ledolgozták részüket a jövőnek, de nemcsak ennyi jut. Ez csak a járadékon felül, ez a közösség csekély, de nagy szeretettel juttatott segítsége az öregeknek... A fiatalok kijavítják a rossz házakat, a düledezőket megerősítik, ha kell, felépítik. Az anyagot a közös fedezi, a munkát, az erőt a fiatalok, a KISZ-esek adják. A hajdani bihari táj egy darabján kisarjadt az új élet, megerősödött, és most már virágzik... Ez is a titok része. ♦ ** Az elnöknél vendégek vannak. Nem lehet zavarni. A vendégek birkát vásárolni jöttek. S az elnököt, aki egy évtizednél hosszabb ideje vezeti ezt a gazdaságot, a közösség valamennyi tagja szereti és tiszteli. — Sokat tett az a gazdaságért, értünk. Persze hogy tiszteljük. — Fiatal még, van ideje még sok, hát csak irányítson is bennünket. Meg is mondtuk a tisztújító közgyűlésen. Kell ő nekünk tovább is. — Na igen. Persze, hogy van olyan, aki nem szereti a fegyelmet. Pedig anélkül semmi sem megy. Annak, aki a munkát csak messziről szereti nézni, annak nem jó. Az nem ragaszkodna hozzá, de kevesen vannak közöttünk ilyenek ... Nálunk is csak úgy van, mint a természetben ... Elhullik a férgese ... Beszélgetés foszlányok. Vélemények. Álláspontok. Cseppben a tenger, s az ember végtelensége. *** A tisztújító közgyűlés úgy határozott majdnem egyhangú szavazással, hogy a főagronómusból választott elnökhelyettest csinál. Kell. Nagyobb a gazdaság. Nagyobb a vagyon, több a munka, és még több lesz. Kell, aki segít az elnöknek. Kell, aki a gazdaságot operatíven irányítja. Azok, akik így gondolkodtak, adták szavazatukat Fehérvári Bélára. Állatorvos akart lenni. Többször is nekirugaszkodott, de valahogy nem sikerült. Legutoljára aztán a felvételiről Debrecenbe irányították az Agrártudományi Főiskolára — akkor még távol volt az egyetemi rang —, ezt végezte el sikerrel. Ugyannyira, hogy első munkahelyén, ahova gyakorolni ment, megérkezés, munkába lépése után három nappal már főagronómusnak nevezték ki. Ez is bihari tájon volt. Keresztesen. Nyolc éve jött ide. Nyolc év alatt pedig talán egy kivételével valamennyi vezető agrárszakember az ő tanítványa is egy kicsit itt a tsz-ben, összesen 14 felső- és középfokú képzettségű szakembere van a Dózsának, de szakmunkásból sincs hiány. Gazdaságvezető elnökhelyettes. Ez a címe. A munkája pedig reggel 5—6 órától este hétig-nyolcig dologidőben még tovább tart. Társa, élete párja segít, a gyerekek — Edit és Beáta — adják az öröm nagy részét. A kitűnő bizonyítványokat, a külön megjelölt dicséretes jegyeket. Edit a nagyobb. Tízéves. Már kinőtte a „pettyes” könyveket. Történelmi regényeket olvas. Történész akar lenni. Apjával épp május 1-én, délutáni csendességben beszélgetett erről. A kicsi, a hatéves Beáta a ház körüli virágos kertben gondozza külön kis ágyasát. Szereti a földet. A családi ház kertje egyébként a környék csodálatának tárgya. Franciaországból származó különleges tulipánok díszítik. — Még van néhány szál, amelyik virágzik ... Nagyon szeretem. A hagymát Párizsból hoztam ... — Nincs ebben semmi meglepő — feleli csodálkozó közbevetésemre. — Itt nálunk a tsz-ben elértük már, hogy az évi rendes szabadságát mindenki megkapja, így jut idő egy kevés pihenésre, kirándulásra, itthon és külföldön. «** Tavaly a tisztújító közgyűlésen Jankó Józsi bácsi hozzászólásában elmondta, hogy a maga részéről bizony nagyon egyetért: „a Fehérvári Béla legyen elnökhelyettes, de az volna a szép és igazi, ha a Béla már párttag is lenne. Mert az ilyen embernek ott, a kommunisták között a helye”. Tapsot is kapott az öreg. A párttaggyűlés, amely egyhangú szavazással Fehérvári Bélát felvette a párttagok közé, az elmúlt év augusztusában volt. A Dózsa pártszervezetét úgy ismerik a járásban, hogy az egyik legerősebb, legjobb alapszervezet. A szövetkezet kommunistái — összesen kilencvenen — úgy dolgoznak, hogy csak kevés bíráló szó érheti őket. A választott vezetőség pedig következetesen arra törekszik, hogy megfeleljen a bizalomnak. És nemcsak a szigorúan vett párttagság bizalmának. — Elvégre mi az egész közösség előtt vagyunk és dolgozunk — mondja a párttitkár, Bokor Sándor. Azt nehéz lenne kibogozni, hogy Fehérvári Béla esetében mi volt a helyzet: azaz ő jelentkezett-e a kommunisták közé, vagy a kommunisták mentek elébe . Ez nem is fontos. Találkoztunk akkor, amikor eljött az ideje. Az élet adta így. Ezt is a párttitkár mondta, amihez Fehérvári Béla hozzátette: — Az elnök elvtárs és az egyik pártvezetőségi tag egy alkalommal beszélgetni kezdett velem. Már nem emlékszem, hogy jött úgy a szó, de a beszélgetés végén nagyon örültem, hogy kérésemre elvállalták ők ketten. Ajánlóim lesznek a taggyűlés előtt. Felesége évekkel előbb, még diákkorában megelőzte. Azóta párttag. De akkor, augusztusban ő is ott volt azok között, akik örültek Fehérvári Béla párttagságának. ... Találkozások, és „találkoztunk”. Fehérvári Béla a földdel, a kommunistákkal, a párttal, a közösséggel. Én vele és a titokkal s talán egy kicsit a titok nyitjával is. Szöllősy Tibor ■ HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1972. MÁJUS 14. UN 0 HOLNAP ÜZEME Berettyóújfalu nagyközség, járási székhely. 1970-ben 13 és fél ezernél is több volt lakosainak száma. Újfaluban él a járás munkaképes korú népességének 25 százaléka. Mégis Újfaluból több mint négyszázan eljárnak dolgozni. Hajdú-Bihar megyének a bihari része ipari foglalkoztatottság tekintetében az átlagosnál elmaradottabb, a tízezer főre jutó iparban foglalkoztatottak száma 650—700, Komárom megyében — tudvalevő, hogy az ország iparilag legjobban foglalkoztatott része — tízezer főre 1600—1700 iparban foglalkoztatott jut. Az ELZETT Fémlemezipari Műveknek új, nagy gyáregysége most épül Újfaluban. A néhány statisztikai adat elegendő magyarázat, hogy miért van szükség az ipartelepítésre. Takács Károly, a járási hivatal elnöke válaszolt az ipartelepítéssel kapcsolatos kérdésekre. — Több vállalat is jelentkezett ipartelepítési céllal. Miért pont az ELZETT-re esett a választás? — Valóban, 1967-ben, amikor a vidék iparosítása napirendre került, több vállalat is jelentkezett. A község — és természetesen a környék, a vonzáskörzet — adottságainak, munkaerő-ellátottságának ez felelt meg legjobban. A járás mezőgazdasági munkásainak létszáma tíz év alatt csaknem ezer fővel csökkent, további 300 fős csökkenés várható. Mintegy háromezren eljárnak dolgozni Újfaluból, illetve a vonzáskörzetből. A mezőgazdaságban felszabaduló szakképzetlen munkaerőnek, az eljárók egy részének — hiszen nem mind szakmunkás, vagy legalábbis is nem a szakmájában dolgozik — és az egyre jobban érdeklődő, munkát kereső újfalui asszonyoknak hamar és könnyen elsajátítható, nagy létszámot és nőket is foglalkoztató munkát kerestünk. Az ELZETT épülő gyáregysége tömegcikkeket gyártó üzem lesz, nagyobb részben szakmunkát nem igénylő. Az eljárók 30 százaléka szakképzett vasas. Az üzem 45 százalékban női munkát igényel. Ezek mind-mind az ELZETT mellett szólnak. Tehát biztosított a majd teljes kapacitással működő gyár munkásigénye? — Mindenképpen. Az ELZETT most üzemelő, már akár ideiglenesnek is nevezhető, két műszakban 160 dolgozót foglalkoztató kis, korszerűtlen üzeme arra nagyon is alkalmas, hogy az indulásnál biztosítsa majd a „törzsgárdát”. Ezek az emberek adják majd a gyár középvezetőit és a munkásképzéssel foglalkozókat. A szakmunkástanulók képzése is folyamatban van. A 60 szakmunkástanuló egyik csoportja Budapesten, másik csoportja itt, Berettyóújfaluban tanulja a szakmát. A most pályaválasztási korban levők is számítanak az ELZETT-re, a gyár is számít rájuk. Egyre több fiatal házaspár keresi a községben való letelepedés lehetőségét, az új munkalehetőség vonzza őket. És a még nem dolgozó nők is egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak. — Mit jelent a nagyközségnek az ipari nagyüzem? — Sokkal többet, mint egyszerű munkalehetőséget. Azon túl, hogy leköti majd a község és a környék pangó munkaerejét, a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerőt és az eljárók egy részét, jelenti az út-, a víz-, a csatornahálózat bővülését, nagyarányú villamosítást, egyszóval a községre nézve mindenképpen intenzív fejlődést, városiasodást. Nem is lehet itt városiasodásról beszélni az ELZETT nélkül, de ha az épülő gyárról esik szó, az ipartelepítés vonzásáról is beszélni kell. — Hol tart most az építkezés? — A terveknek megfelelően az első ütem építése folyik. A gyár ugyanis három ütemben épül fel. Az első ütem határideje 1973. december 31. A Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat munkáját dicséri, hogy jó ütemben halad az építkezés, még ebben az évben befejezik az első harmadot. 73 első félévében beszerelhetik a gépeket, s júliusban, augusztusban megindulhat a termelés 500 emberrel. A IV. ötéves terv végére felépül mindhárom üzemrész s mintegy két és fél ezren találnak munkalehetőséget. — Mit gyárt majd az üzem? — A három egység három különböző profil. Evőeszköz és finomacél áru, tűzoltókészülékek és benzineskannák gyártása adja az üzem hármas profilját. — Milyen gondok jelentkeznek a nagyarányú fejlesztéssel? — A jelentkező gondokat szívesen vállaljuk. Ez már tulajdonképpen városfejlesztés. A járulékos beruházások mellett gondolnunk kell előre az iskolák, óvodák, bölcsődék, napközi otthonok bővítésére, a közlekedés, az utaztatás megoldására, ez a járási hivatal és a községi tanács gondja. — Hogyan várják az újfaluiak a gyár felépítését? — A kezdeti „Nem lesz ebből semmi” hitetlenkedésből egészséges türelmetlenség lett. Ez érthető is, hiszen egy kicsit most már mindenki sajátjának érzi a gyárat. Az építkezésre járó segédmunkások közül nem egy következő munkahelyét építi, a gyárban marad dolgozni. Az új gyárral nagyot lép előre Berettyóújfalu, ezt tudják az emberek is. S ha befejeződik ez a nagyarányú fejlesztés, talán ki is nőttük a falu nevet, talán még a nagyközség megjelölést is ... (U. P.) A régi, az „öreg” ELZETT-ben nagyon rossz, mostoha körülmények között „születik" havonta 200—250 ezer alumínium evőeszköz. Az öntöde és az ott elkészült kanál. Az új ELZETT vákuumgépház építése. Háttérben a nagycsarnok Épül az új, modern, az emberi körülményeket adó gyár. Berettyóújfalu büszkesége és öröme. A tágas, világos nagycsarnok képe új munkát, sok ezer új terméket ígér. (Fotó: Kalmár István)