Hajdú-Bihari Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

AZ ORSZÁGGYŰLÉS NYÁRI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról) látása közötti színvonalkülönbségek mérséklését. A tanácsok nagyobb zökkenők nélkül finanszírozták in­tézményeiket. Gondokat okozott azonban, hogy a városi, községi ta­nácsok jelentős részénél a vállala­toktól és szövetkezetektől származó bevételek a vártnál nagyobb mér­tékben tértek el az előirányzatok­tól, ez szükségessé teszi a megyén belüli elosztás rendszerének töké­letesítését és rugalmasan működő tartalékrendszernek az alkalmazá­sát. 1971-ben a beruházások csaknem kétszer olyan gyorsan növekedtek, mint a nemzeti jövedelem termelé­se. A beruházási kifizetés százmil­­liárd forint volt, a tervezettnél 11 milliárd forinttal több — folyta­tódott az expozé. A beruházás területén még nem enyhült a feszültség, és a befej­ezet­­­­len beruházások állománya az év végén az esztendő beruházási érté­kének 80 százaléka, összesen 43 nagyberuházásnak kellett volna ta­valy elkészülnie. Ezek közül har­mincat átadtak, de tizenhétnél bi­zonyos befejező munkálatok még hátra vannak. Ebben benne vannak a korábbi évekről áthúzódó beru­házásaink is. Ezek a beruházások a tervezettnél átlagosan több mint két évvel később valósultak meg. A gazdasági bizottság legutóbbi ülésén megállapította, hogy néhány építőipari vállalaton kívül a Ma­gyar Hajó- és Darugyár, a Vertesz, a Láng Gépgyár, a Ganz-MÁVAG többször késedelmesen teljesítette Azt a megbízást kaptam a kor­mánytól, hogy az ország háztartá­sának eredményeivel és hiányossá­gaival foglalkozó országgyűlési vi­ta keretében­ beszámoljak a nem­zetközi helyzet legújabb és legfon­tosabb eseményeiről, s ezekkel ösz­­szefüggésben külpolitikai tevékeny­ségünkről. Az alapvető megállapítás az, hogy az 1971. évi gazdálkodásunk is jól szolgálta az ország javát, s emel­lett a nemzetközi életre is kedve­zően hatott, még hiányosságaival is. A nemzetközi viszonyok alaku­lása az elmúlt évben is kedvező feltételeket biztosított az ország fejlődése számára. Ez év májusa a nemzetközi élet alakulásának rendkívül emlékeze­tes hónapja marad. Ennek a május-­­ nak a sűrített eseményeit, amelyek természetesen évtizedek erőfeszí­téseinek az eredményei, az érti helyesen, aki mögöttük látja Hiro­sima és Nagaszaki atomfüstfel­­hőit és a termonukleáris háború esélyének szörnyű kataklizmáit. Az utóbbi időben ritkán beszé­lünk s a nemzetközi irodalom is ritkán ír arról, hogy változatlanul a termonukleáris háború veszélye alatt élünk. Nagyon jelentősek ugyan azok a megállapodások, ame­lyek eddig létrejöttek­, a részleges atomcsend­, az atomsorompó­, a tenger mélye és a világűr, a bak­teriológiai fegyverek, s legújabban mindezeknél nagyobb jelentőséggel a stratégiai fegyverek és a balliszti­kus rakéták elhárítására alkal­mas rakéták tekintetében , de változatlanul érvényes ma is a kommunista és munkáspártok 1960- ban megfogalmazott programja: minden demokratikus és békeszere­tő erő fő feladata a termonukleá­ris háború veszélyének az elhárí­tása. Annak, hogy mostanában erről kevesebbet beszélünk, mint koráb­ban, objektív oka van. A legutób­bi két évtized alatt a Szovjetunió úgy vált termonukleáris nagyhata­lommá — a Szovjetunió népeinek nagy anyagi és szellemi áldozatai következtében —, hogy nem­ kép­zelhető el ma már olyan másik atomhatalom, amelyik az elrettentő megtorlás kockázata nélkül bárhol támadásra vállalkozhatna. A magyar—szovjet kapcsolatok­ban ennek a ténynek is szerepe van. Bennünket a Szovjetunióhoz a ba­rátság nagyon sokrétű szálai fűz­nek. Benne látjuk az új emberi tár-­­­sadalom, a szocialista világ, az em­a beruházásokkal kapcsolatban vál­lalt kötelezettségeit, berendezések, műszerek vagy automatikák szállí­tását és szerelését. A folyó esztendő öt hónapjának tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy az idei beruházási színvonal a tervnek megfelelően alakulhat, ha mind a központi szervek, mind a vállalatok megértik és végrehajt­ják a hatályos intézkedéseket. Külgazdasági kapcsolataink ala­kulásait elemezte ezután az előadó, majd így folytatta: Az állami intézmények és a ta­nácsok számára most az a legfőbb­­igazodási pont, hogy tevékenységü­ket az ötéves népgazdasági terv alapján folytassák, mindennapi gaz­dálkodásukat pedig saját bevételeik vagy a költségvetési támogatásuk keretei között tartsák. Gazdaságunk helyzete, fejlődése — amint a beszámolóból és a költ­ségvetési adat- és információtömeg­ből is­ kitűnik — sokkal bonyolul­tabb, mintsem hogy nagyon rövi­den jellemezhető lenne. Mégis, ha összefoglaló képet akarunk, néhány kérdésre világos választ kell ad­nunk. Hogyan ítéljük meg eredmé­nyeinket a tervek tükrében? Nyu­godtan megállapíthatjuk, hogy mind az alapvető gazdasági folyamatokat, mind a költségvetési gazdálkodást a tervszerűség jellemezte, még ak­kor is, ha az elmúlt év nem volt mentes a gondoktól. Vajon miből fakadnak ezek a gondok, nehézsé­gek? Elsősorban abból, hogy a gaz­dálkodás hatékonysága nem javult az elvárható ütemben; másodsor­berségesen emberi világ felvirágzá­sának gyökerét. Ilyen összefüggésben értékeljük a legújabb szovjet—amerikai tárgya­lásokat is. Ha a termonukleáris háború ve­szélyének elhárítása valóban a fő feladata ma minden jóakaratú nemzetközi tényezőnek, akkor a szovjet-amerikai viszony javulása mindannyiunk közös érdeke, nagy nemzetközi érdek. Azt lehet — talán nem alaptala­nul — remélni, hogy az Egyesült Államok legújabb tárgyalásai és más nemzetközi érintkezései során minden, eddiginél jobban felismer­te vagy felismeri: milyen javaslato­kat kell tennie a fegyveres harcok megszüntetése, a politikai rendezés érdekében, amelyek elfogadhatók lehetnek a vietnami felek számára; és azt is, hogy a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front minden mérvadó szempontot figye­lembe vett a megoldásra irányuló javaslatai megfogalmazásánál. A vietnami háború színterétől tá­vol van a Közel-Kelet, de a törté­nelmi összefüggésekben a vietnami­ háborúval sok szállal fűződik egy­be a közel-keleti válság. E válság megoldása sürgető ügye a mai nem­zetközi életnek. Az idő Izrael ag­­ressziós magatartása ellen dolgo­zik. Így van ez nemzetközi jogi vo­natkozásban az ENSZ alapokmánya szerint is. Izrael a nemzetközi jog szerint mindaddig a­ agresszor, amíg a megszállt területeket vissza nem adja. A magyar kormány magatartása ■,ezekben a kérdésekben a térség ál­ban pedig abból, hogy az elosztási folyamatban nem sikerült szilárdan ellenállni az erőforrásainkat meg­haladó igények nyomásának. Abból, hogy ezekről nyíltan beszélünk, senki sem vonhat le téves követ­keztetést, hiszen gondjainkat meg­osztjuk, hibáinkkal szembenézünk, és határozott intézkedéseket ho­zunk azok megszüntetésére. Bízhatunk-e intézkedéseink sike­rében, várhatjuk-e gondjaink eny­hülését? Úgy vélem, igen,­­bízha­tunk, ha a gazdasági élet minden területén, a vállalatoknál, a szövet­kezeteknél, az intézményeknél, a tanácsoknál és a központi szervek­nél egyaránt lendületesen és követ­kezetesen valóra is váltjuk azokat. Kormányzati munkánknak — gaz­dasági téren — most ez a legfőbb törekvése, és ehhez kérem mind­­annyiuk támogatását. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezekkel a gondolatokkal ki­egészítve fogadja el az 1971. évi ál­lami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést, és hagyja jóvá a be­terjesztett törvényjavaslatot. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter beszéde után Ollári István, a terv- és költségvetési bizottság előadója fűzött ajánló megjegyzéseket az expozéhoz, majd megkezdődött a költségvetés vitája. Több felszóla­lás után szünet következett. Ebédszünet után Apró Antal el­nöklésével folytatta tanácskozását az országgyűlés. Péter János kül­ügyminiszter volt a következő fel­szólaló. Jamainak és a nemzetközi bizton­ságnak az érdekeit kívánja szol­gálni. A jelenlegi nemzetközi viszonyok között az európai kérdések értek meg legjobban a megoldásra. Az egész világra kiterjedő osztályharc eredménye az, hogy ez év májusá­ban sűrűn egymásba fonódottan jöt­tek létre megállapodások és szer­ződések: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, Lengyelor­szág és a Német Szövetségi Köztár­saság, Nyugat-Berlinre nézve a négy nagyhatalom, a közlekedésre nézve a Német Szövetségi Köztársa­ság, Nyugat-Berlin szenátusa és a Német Demokratikus Köztársaság, valamint­ az európai ügyeket is érintő, a fegyverkezési versenyt korlátozó egyezmény a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között. Ezzel megnyílt a két Németország nemzetközi és egymás közötti viszo­nya rendeződésének lehetősége. En­nek a rendeződésnek a folyamata sajnos még mindig, a történtek el­lenére sem halad előre kielégítően. Azok a kormányok, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi jogi elismerését gátol­ják, mind a Német Demokratikus Köztársaság kormányának, mind pedig a Német Szövetségi Köztár­saság kormányának ártanak. Itt, most, ebben az összefüggés­ben, a mi külpolitikánk további lé­pései tekintetében kormányunk két kérdést vizsgál. Egyrészt a Német Szövetségi Köztársasággal a diplo­máciai kapcsolatok felvételének, másrészt az európai biztonsági kon­ferencia előkészítésének a kérdését. A Német Szövetségi Köztársaság­gal kapcsolataink jók. Úgy gondo­lom, tulajdonképpen egyikőnk sem hiányolja valamilyen nagy mérték­ben a diplomáciai kapcsolatokat. Mi 1966 végén, 1967 elején azon a válaszúton voltunk, hogy vajon előbb felvegyük-e a diplomáciai kapcsolatokat és ezek alapján ren­dezzük a közöttünk levő problémá­kat, vagy pedig előbb rendezzük a nyitott kérdéseket — vagyonjogi kérdéseket —, és azután vegyük fel a diplomáciai kapcsolatokat. Bizo­nyos nemzetközi tapasztalatok alap­ján mi az utóbbi eljárás mellett döntöttünk. Ezt a Német Szövetsé­gi Köztársaság kormánya érti és együttműködik velünk a kapcsola­tok fejlesztésében diplomáciai kap­csolatok nélkül is. Péter János a továbbiakban né­hány nemzetközi problémát elem­zett részletesen, majd így folytatta: Kormányunk és általában orszá­gunk intézményei nemzetközi tevé­kenysége aktív és sokrétű. A párt tizedik kongresszusa így határozta meg nemzetközi feladatainkat: mi­nél kedvezőbb feltételeket biztosí­tani a szocialista építés számára, tehát abban a feladatban élünk, hogy minél kedvezőbbek legyenek a nemzetközi viszonyok a Magyar Népköztársaság számára. Magyar­­ország azonban nem elszigetelten él, miként a világ egyetlen más orszá­ga sem. Ezért a mi életünk nemzet­közi feltételei összefüggnek az álta­lános nemzetközi feltételek alakulá­sával, ezek pedig a szocialista or­szágok együttműködésével. A világ mai helyzetében a nem­zetközi feltét­lek kedvező vagy ked­vezőtlen alakulása döntő mértékben a szocialista országok együttműkö­désétől függ. Ha ez az együttműkö­dés töretlen lett volna, akkor ma nem kellene a vietnami agresszió ügyeivel, a Közel-Kelet válságával és más tragikus kérdésekkel foglal­koznunk. A mi külpolitikánk alapvető tö­rekvése a szocialista országok egysé­gének ápolása. Mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatun­kat tekintjük fontosnak nemcsak a magunk érdekében, hanem — mint korábban kifejtettem — az általános nemzetközi érdekeknek megfelelően is. A népek barátsága — éppen úgy, mint az egyes emberek barátsága — nem valami statikus állapot, hanem elevenen lüktető élmény. Éppen ezért a barátságot állandóan gon­dozni kell, illetve a barátság állan­dóan új és új élményeket, új meg új m­egnyilatkozási formákat követel. A barátság új élmények útján táp­lálja önmagát, így készülünk mi most a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal az együttműkö­dés új távlataira. Örvendetes, hogy közvetlen szom­szédainkhoz fűződő kapcsolataink­ról nagyon meleg hangon szólhatok, és ezektől a mai kapcsolatoktól ked­vező jövőt várhatunk. A Szovjet­unióról elmondottakat nem kell is­mételnem. Romániában a barátsági szerződés aláírása baráti kapcsola­taink ápolásának kedvező alkalma volt. Csehszlovákia a politikai és gazdasági, kulturális kapcsolataink nagyon jó, új lehetőségeit nyújtja. Jugoszláviával és benne a szövetsé­gi köztársaságokkal biztos alapokon fejlődnek kapcsolataink. Figyelem­be véve közös történelmünk sok tragikus fordulatát, örömmel lehet mondani, hogy ma már nincs olyan társadalmi erő sem országainkban, sem a nemzetközi életben, amely egymás ellen tudna bennünket for­dítani. A Varsói Szerződés közösségét ab­ban a tudatban erősítjük, hogy mi­nél elevenebb a szövetségi együtt­működésünk, annál inkább elősegít­jük a katonai blokkoktól megszaba­dított független országok együttmű­ködését. Ez a cél vezette a Varsói Szerződés tagállamait, amikor el­kezdték javasolni a barátsági szer­ződések felújítását, amelyeket az európai szocialista országok első íz­ben az 1948—49-es évek során kötöt­tek meg. Ezek a szerződések húsz évre szóltak azzal, hogy ha a szerző­dő felek nem mondják fel a lejárat előtt egy évvel, mindig megújulnak automatikusan öt-öt évre. Mi úgy láttuk, hogy nem lenne helyes erre a nemzetközi jogi automatizmusra hagyatkozni, hanem meg kell újítani a szerződéseket, hogy új szövegük kifejezze az elmúlt emberöltő politi­kai, társadalmi változásait és meg­fogalmazza a mai nemzetközi viszo­nyoknak megfelelő követelménye­ket és kötelezettségeket. A kétoldalú szerződéseknek ezt a rendszerét a Varsói Szerződés keretében telje­sen felújítottuk. A felújításról rend­szeresen jelentettünk az országgyű­lésnek. Az Elnöki Tanács jelentése mostani ülésünkön számol be a ma­gyar—román barátsági szerződés felújításáról. . Miközben a szocialista országok együttműködését igyekszünk növel­ni, különös örömmel gondolunk az antiimperialista harc kiváló hősé­nek, a kubai nép vezetőjének, Fidel Castro elvtársnak a látogatására. A magyar nép széles rétegeinek vele való találkozásai közvetlen élmény­­nyé tették számunkra a kubai nép győzelmét, amellyel új történelmi viszonyokat teremtett az amerikai féltekén. A magyar—osztrák kapcsolatok a különböző rendszerű országok kap­csolatainak valóban példái lehetnek. Nem ok nélkül érkeztem ebben a külpolitikai beszámolóban a világ­­történelmi távlatoktól, a nagy óceá­noktól ide vissza, a Duna, Tisza, Dráva, Száva, Olt, Poprád, Lajta környékére. Az egymás mellett élő országok egymást érintő kérdéseik rendezésével tudják segíteni az or­szágok és népek szélesebb körű együttműködését egymás javára. A kormány népgazdasági tevé­kenysége a nemzetközi béke és biz­tonság ügyét szolgáló terveket való­sított meg, s reálisan vette figyelem­be tervei kialakításánál a nemzet­közi erőviszonyokat; eredményeivel hozzá is járult a nemzetközi viszo­nyok kedvező alakulásához. A kormány arról biztosítja az or­szággyűlést, hogy külpolitikai tevé­kenységével minél kedvezőbb nem­zetközi viszonyokat igyekszik bizto­sítani a szocializmust építő Magyar Népköztársaság számára. Péter János felszólalása után több képviselő szólalt fel a költségvetési vitában, majd az elnöklő dr. Beresz­­tóczy Miklós az országgyűlés csütör­töki ülését berekesztette. A képvise­lők pénteken délelőtt 10 órakor az 1971-es állami költségvetés végre­hajtásának megvitatásával folytat­ják munkájukat. (MTI) Péter János: Fő feladat a termonukleáris háború veszélyének elhárítása Kádár János és Komócsin Zoltán az ülésteremben (Napló-telefotó —, Szebellédy Géza felv.—KS) Az országgyűlés nyári ülésszakán rövid ideig megjelent Indira Gan­dhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke is (Napló-telefotó — Szebellédy Géza felv.—KS) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1972. JÚNIUS 23.

Next