Hajdú-Bihari Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-23 / 146. szám
AZ ORSZÁGGYŰLÉS NYÁRI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról) látása közötti színvonalkülönbségek mérséklését. A tanácsok nagyobb zökkenők nélkül finanszírozták intézményeiket. Gondokat okozott azonban, hogy a városi, községi tanácsok jelentős részénél a vállalatoktól és szövetkezetektől származó bevételek a vártnál nagyobb mértékben tértek el az előirányzatoktól, ez szükségessé teszi a megyén belüli elosztás rendszerének tökéletesítését és rugalmasan működő tartalékrendszernek az alkalmazását. 1971-ben a beruházások csaknem kétszer olyan gyorsan növekedtek, mint a nemzeti jövedelem termelése. A beruházási kifizetés százmilliárd forint volt, a tervezettnél 11 milliárd forinttal több — folytatódott az expozé. A beruházás területén még nem enyhült a feszültség, és a befejezetlen beruházások állománya az év végén az esztendő beruházási értékének 80 százaléka, összesen 43 nagyberuházásnak kellett volna tavaly elkészülnie. Ezek közül harmincat átadtak, de tizenhétnél bizonyos befejező munkálatok még hátra vannak. Ebben benne vannak a korábbi évekről áthúzódó beruházásaink is. Ezek a beruházások a tervezettnél átlagosan több mint két évvel később valósultak meg. A gazdasági bizottság legutóbbi ülésén megállapította, hogy néhány építőipari vállalaton kívül a Magyar Hajó- és Darugyár, a Vertesz, a Láng Gépgyár, a Ganz-MÁVAG többször késedelmesen teljesítette Azt a megbízást kaptam a kormánytól, hogy az ország háztartásának eredményeivel és hiányosságaival foglalkozó országgyűlési vita keretében beszámoljak a nemzetközi helyzet legújabb és legfontosabb eseményeiről, s ezekkel öszszefüggésben külpolitikai tevékenységünkről. Az alapvető megállapítás az, hogy az 1971. évi gazdálkodásunk is jól szolgálta az ország javát, s emellett a nemzetközi életre is kedvezően hatott, még hiányosságaival is. A nemzetközi viszonyok alakulása az elmúlt évben is kedvező feltételeket biztosított az ország fejlődése számára. Ez év májusa a nemzetközi élet alakulásának rendkívül emlékezetes hónapja marad. Ennek a május- nak a sűrített eseményeit, amelyek természetesen évtizedek erőfeszítéseinek az eredményei, az érti helyesen, aki mögöttük látja Hirosima és Nagaszaki atomfüstfelhőit és a termonukleáris háború esélyének szörnyű kataklizmáit. Az utóbbi időben ritkán beszélünk s a nemzetközi irodalom is ritkán ír arról, hogy változatlanul a termonukleáris háború veszélye alatt élünk. Nagyon jelentősek ugyan azok a megállapodások, amelyek eddig létrejöttek, a részleges atomcsend, az atomsorompó, a tenger mélye és a világűr, a bakteriológiai fegyverek, s legújabban mindezeknél nagyobb jelentőséggel a stratégiai fegyverek és a ballisztikus rakéták elhárítására alkalmas rakéták tekintetében , de változatlanul érvényes ma is a kommunista és munkáspártok 1960- ban megfogalmazott programja: minden demokratikus és békeszerető erő fő feladata a termonukleáris háború veszélyének az elhárítása. Annak, hogy mostanában erről kevesebbet beszélünk, mint korábban, objektív oka van. A legutóbbi két évtized alatt a Szovjetunió úgy vált termonukleáris nagyhatalommá — a Szovjetunió népeinek nagy anyagi és szellemi áldozatai következtében —, hogy nem képzelhető el ma már olyan másik atomhatalom, amelyik az elrettentő megtorlás kockázata nélkül bárhol támadásra vállalkozhatna. A magyar—szovjet kapcsolatokban ennek a ténynek is szerepe van. Bennünket a Szovjetunióhoz a barátság nagyon sokrétű szálai fűznek. Benne látjuk az új emberi tár-sadalom, a szocialista világ, az ema beruházásokkal kapcsolatban vállalt kötelezettségeit, berendezések, műszerek vagy automatikák szállítását és szerelését. A folyó esztendő öt hónapjának tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy az idei beruházási színvonal a tervnek megfelelően alakulhat, ha mind a központi szervek, mind a vállalatok megértik és végrehajtják a hatályos intézkedéseket. Külgazdasági kapcsolataink alakulásait elemezte ezután az előadó, majd így folytatta: Az állami intézmények és a tanácsok számára most az a legfőbbigazodási pont, hogy tevékenységüket az ötéves népgazdasági terv alapján folytassák, mindennapi gazdálkodásukat pedig saját bevételeik vagy a költségvetési támogatásuk keretei között tartsák. Gazdaságunk helyzete, fejlődése — amint a beszámolóból és a költségvetési adat- és információtömegből is kitűnik — sokkal bonyolultabb, mintsem hogy nagyon röviden jellemezhető lenne. Mégis, ha összefoglaló képet akarunk, néhány kérdésre világos választ kell adnunk. Hogyan ítéljük meg eredményeinket a tervek tükrében? Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy mind az alapvető gazdasági folyamatokat, mind a költségvetési gazdálkodást a tervszerűség jellemezte, még akkor is, ha az elmúlt év nem volt mentes a gondoktól. Vajon miből fakadnak ezek a gondok, nehézségek? Elsősorban abból, hogy a gazdálkodás hatékonysága nem javult az elvárható ütemben; másodsorberségesen emberi világ felvirágzásának gyökerét. Ilyen összefüggésben értékeljük a legújabb szovjet—amerikai tárgyalásokat is. Ha a termonukleáris háború veszélyének elhárítása valóban a fő feladata ma minden jóakaratú nemzetközi tényezőnek, akkor a szovjet-amerikai viszony javulása mindannyiunk közös érdeke, nagy nemzetközi érdek. Azt lehet — talán nem alaptalanul — remélni, hogy az Egyesült Államok legújabb tárgyalásai és más nemzetközi érintkezései során minden, eddiginél jobban felismerte vagy felismeri: milyen javaslatokat kell tennie a fegyveres harcok megszüntetése, a politikai rendezés érdekében, amelyek elfogadhatók lehetnek a vietnami felek számára; és azt is, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front minden mérvadó szempontot figyelembe vett a megoldásra irányuló javaslatai megfogalmazásánál. A vietnami háború színterétől távol van a Közel-Kelet, de a történelmi összefüggésekben a vietnami háborúval sok szállal fűződik egybe a közel-keleti válság. E válság megoldása sürgető ügye a mai nemzetközi életnek. Az idő Izrael agressziós magatartása ellen dolgozik. Így van ez nemzetközi jogi vonatkozásban az ENSZ alapokmánya szerint is. Izrael a nemzetközi jog szerint mindaddig a agresszor, amíg a megszállt területeket vissza nem adja. A magyar kormány magatartása ■,ezekben a kérdésekben a térség álban pedig abból, hogy az elosztási folyamatban nem sikerült szilárdan ellenállni az erőforrásainkat meghaladó igények nyomásának. Abból, hogy ezekről nyíltan beszélünk, senki sem vonhat le téves következtetést, hiszen gondjainkat megosztjuk, hibáinkkal szembenézünk, és határozott intézkedéseket hozunk azok megszüntetésére. Bízhatunk-e intézkedéseink sikerében, várhatjuk-e gondjaink enyhülését? Úgy vélem, igen,bízhatunk, ha a gazdasági élet minden területén, a vállalatoknál, a szövetkezeteknél, az intézményeknél, a tanácsoknál és a központi szerveknél egyaránt lendületesen és következetesen valóra is váltjuk azokat. Kormányzati munkánknak — gazdasági téren — most ez a legfőbb törekvése, és ehhez kérem mindannyiuk támogatását. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezekkel a gondolatokkal kiegészítve fogadja el az 1971. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést, és hagyja jóvá a beterjesztett törvényjavaslatot. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter beszéde után Ollári István, a terv- és költségvetési bizottság előadója fűzött ajánló megjegyzéseket az expozéhoz, majd megkezdődött a költségvetés vitája. Több felszólalás után szünet következett. Ebédszünet után Apró Antal elnöklésével folytatta tanácskozását az országgyűlés. Péter János külügyminiszter volt a következő felszólaló. Jamainak és a nemzetközi biztonságnak az érdekeit kívánja szolgálni. A jelenlegi nemzetközi viszonyok között az európai kérdések értek meg legjobban a megoldásra. Az egész világra kiterjedő osztályharc eredménye az, hogy ez év májusában sűrűn egymásba fonódottan jöttek létre megállapodások és szerződések: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlinre nézve a négy nagyhatalom, a közlekedésre nézve a Német Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlin szenátusa és a Német Demokratikus Köztársaság, valamint az európai ügyeket is érintő, a fegyverkezési versenyt korlátozó egyezmény a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között. Ezzel megnyílt a két Németország nemzetközi és egymás közötti viszonya rendeződésének lehetősége. Ennek a rendeződésnek a folyamata sajnos még mindig, a történtek ellenére sem halad előre kielégítően. Azok a kormányok, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi jogi elismerését gátolják, mind a Német Demokratikus Köztársaság kormányának, mind pedig a Német Szövetségi Köztársaság kormányának ártanak. Itt, most, ebben az összefüggésben, a mi külpolitikánk további lépései tekintetében kormányunk két kérdést vizsgál. Egyrészt a Német Szövetségi Köztársasággal a diplomáciai kapcsolatok felvételének, másrészt az európai biztonsági konferencia előkészítésének a kérdését. A Német Szövetségi Köztársasággal kapcsolataink jók. Úgy gondolom, tulajdonképpen egyikőnk sem hiányolja valamilyen nagy mértékben a diplomáciai kapcsolatokat. Mi 1966 végén, 1967 elején azon a válaszúton voltunk, hogy vajon előbb felvegyük-e a diplomáciai kapcsolatokat és ezek alapján rendezzük a közöttünk levő problémákat, vagy pedig előbb rendezzük a nyitott kérdéseket — vagyonjogi kérdéseket —, és azután vegyük fel a diplomáciai kapcsolatokat. Bizonyos nemzetközi tapasztalatok alapján mi az utóbbi eljárás mellett döntöttünk. Ezt a Német Szövetségi Köztársaság kormánya érti és együttműködik velünk a kapcsolatok fejlesztésében diplomáciai kapcsolatok nélkül is. Péter János a továbbiakban néhány nemzetközi problémát elemzett részletesen, majd így folytatta: Kormányunk és általában országunk intézményei nemzetközi tevékenysége aktív és sokrétű. A párt tizedik kongresszusa így határozta meg nemzetközi feladatainkat: minél kedvezőbb feltételeket biztosítani a szocialista építés számára, tehát abban a feladatban élünk, hogy minél kedvezőbbek legyenek a nemzetközi viszonyok a Magyar Népköztársaság számára. Magyarország azonban nem elszigetelten él, miként a világ egyetlen más országa sem. Ezért a mi életünk nemzetközi feltételei összefüggnek az általános nemzetközi feltételek alakulásával, ezek pedig a szocialista országok együttműködésével. A világ mai helyzetében a nemzetközi feltétlek kedvező vagy kedvezőtlen alakulása döntő mértékben a szocialista országok együttműködésétől függ. Ha ez az együttműködés töretlen lett volna, akkor ma nem kellene a vietnami agresszió ügyeivel, a Közel-Kelet válságával és más tragikus kérdésekkel foglalkoznunk. A mi külpolitikánk alapvető törekvése a szocialista országok egységének ápolása. Mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatunkat tekintjük fontosnak nemcsak a magunk érdekében, hanem — mint korábban kifejtettem — az általános nemzetközi érdekeknek megfelelően is. A népek barátsága — éppen úgy, mint az egyes emberek barátsága — nem valami statikus állapot, hanem elevenen lüktető élmény. Éppen ezért a barátságot állandóan gondozni kell, illetve a barátság állandóan új és új élményeket, új meg új megnyilatkozási formákat követel. A barátság új élmények útján táplálja önmagát, így készülünk mi most a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal az együttműködés új távlataira. Örvendetes, hogy közvetlen szomszédainkhoz fűződő kapcsolatainkról nagyon meleg hangon szólhatok, és ezektől a mai kapcsolatoktól kedvező jövőt várhatunk. A Szovjetunióról elmondottakat nem kell ismételnem. Romániában a barátsági szerződés aláírása baráti kapcsolataink ápolásának kedvező alkalma volt. Csehszlovákia a politikai és gazdasági, kulturális kapcsolataink nagyon jó, új lehetőségeit nyújtja. Jugoszláviával és benne a szövetségi köztársaságokkal biztos alapokon fejlődnek kapcsolataink. Figyelembe véve közös történelmünk sok tragikus fordulatát, örömmel lehet mondani, hogy ma már nincs olyan társadalmi erő sem országainkban, sem a nemzetközi életben, amely egymás ellen tudna bennünket fordítani. A Varsói Szerződés közösségét abban a tudatban erősítjük, hogy minél elevenebb a szövetségi együttműködésünk, annál inkább elősegítjük a katonai blokkoktól megszabadított független országok együttműködését. Ez a cél vezette a Varsói Szerződés tagállamait, amikor elkezdték javasolni a barátsági szerződések felújítását, amelyeket az európai szocialista országok első ízben az 1948—49-es évek során kötöttek meg. Ezek a szerződések húsz évre szóltak azzal, hogy ha a szerződő felek nem mondják fel a lejárat előtt egy évvel, mindig megújulnak automatikusan öt-öt évre. Mi úgy láttuk, hogy nem lenne helyes erre a nemzetközi jogi automatizmusra hagyatkozni, hanem meg kell újítani a szerződéseket, hogy új szövegük kifejezze az elmúlt emberöltő politikai, társadalmi változásait és megfogalmazza a mai nemzetközi viszonyoknak megfelelő követelményeket és kötelezettségeket. A kétoldalú szerződéseknek ezt a rendszerét a Varsói Szerződés keretében teljesen felújítottuk. A felújításról rendszeresen jelentettünk az országgyűlésnek. Az Elnöki Tanács jelentése mostani ülésünkön számol be a magyar—román barátsági szerződés felújításáról. . Miközben a szocialista országok együttműködését igyekszünk növelni, különös örömmel gondolunk az antiimperialista harc kiváló hősének, a kubai nép vezetőjének, Fidel Castro elvtársnak a látogatására. A magyar nép széles rétegeinek vele való találkozásai közvetlen élménynyé tették számunkra a kubai nép győzelmét, amellyel új történelmi viszonyokat teremtett az amerikai féltekén. A magyar—osztrák kapcsolatok a különböző rendszerű országok kapcsolatainak valóban példái lehetnek. Nem ok nélkül érkeztem ebben a külpolitikai beszámolóban a világtörténelmi távlatoktól, a nagy óceánoktól ide vissza, a Duna, Tisza, Dráva, Száva, Olt, Poprád, Lajta környékére. Az egymás mellett élő országok egymást érintő kérdéseik rendezésével tudják segíteni az országok és népek szélesebb körű együttműködését egymás javára. A kormány népgazdasági tevékenysége a nemzetközi béke és biztonság ügyét szolgáló terveket valósított meg, s reálisan vette figyelembe tervei kialakításánál a nemzetközi erőviszonyokat; eredményeivel hozzá is járult a nemzetközi viszonyok kedvező alakulásához. A kormány arról biztosítja az országgyűlést, hogy külpolitikai tevékenységével minél kedvezőbb nemzetközi viszonyokat igyekszik biztosítani a szocializmust építő Magyar Népköztársaság számára. Péter János felszólalása után több képviselő szólalt fel a költségvetési vitában, majd az elnöklő dr. Beresztóczy Miklós az országgyűlés csütörtöki ülését berekesztette. A képviselők pénteken délelőtt 10 órakor az 1971-es állami költségvetés végrehajtásának megvitatásával folytatják munkájukat. (MTI) Péter János: Fő feladat a termonukleáris háború veszélyének elhárítása Kádár János és Komócsin Zoltán az ülésteremben (Napló-telefotó —, Szebellédy Géza felv.—KS) Az országgyűlés nyári ülésszakán rövid ideig megjelent Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke is (Napló-telefotó — Szebellédy Géza felv.—KS) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1972. JÚNIUS 23.