Hajdú-Bihari Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-24 / 147. szám

BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS NYÁRI ÜLÉSSZAKA (Folytatás a 1. oldalról) szeripari vállalatok szakemberigé­nyét nem tudják kielégíteni. Ez különös súllyal a lányok szakmun­kásképzését akadályozza. Megyénk városaiban az ipar tele­pítésével egy időben megnőtt a szakemberigény. Ezt a jelenlegi szakmunkásképzők nem tudják ki­elégíteni. Fontos feladat a vállalati és társadalmi erőforrások igénybe­vétele, a pályaválasztási munka mi­nőségi javítása. Súlyos gondot okoz megyénkben a cigány származású tanulók hely­zete. Egyes iskolákban arányuk el­éri a 15—20 százalékot. Óvodára még nincs igényük, így probléma az iskolára való előkészítésük, a külön osztályok szervezése, a tárgyi és személyi feltételek biztosítása. A nevelők körében jó, kedvező politikai hangulatot váltott ki a bér­­rendezés. A lakásépítési kölcsön is segíti letelepedésüket, a törzsgárdák kialakulását. Kis községeinkben, ta­nyai iskoláinkban a fiatal pályakez­dő pedagógusok letelepedési se­gélyt, területi pótlékot kaphatnak. Új helyzet elé állította az iskolá­kat a pályázati rendszer bevezetése. Ehhez kapcsolódott a tanácsok korszerűsítése révén a hatáskörök leadása is. Ennek következtében az iskola önálló jogköre lényegesen megnövekedett. Ezek az intézkedés— Állam- és jogrendszerünkben fontos szerepük van az igazságszol­gáltatásra vonatkozó jogszabályok­nak. Alkotmányunk 5. fejezete tar­talmazza a bíróságok működésének és szervezetének legfontosabb alap­elveit, a részletes szabályok meg­alkotását pedig törvényre, utalja. Az előterjesztett törvényjavaslat ennek a célnak kíván eleget tenni azzal, hogy részletesen szabályozza a bíróságok szervezetével és hatás­körével összefüggő kérdéseket. A törvényjavaslat kidolgozása so­rán — az alkotmányban foglalt alapvető rendelkezésekkel össz­hangban — az államélet és a szo­cialista demokrácia továbbfejlesz­tésének, jogrendszerünk korszerűsí­tésének követelményei vezettek bennünket. Bíróságaink feladata az egyik legfontosabb állami tevékenység: az igazságszolgáltatás. Hazánkban szilárd a törvényes rend. Aki törvényeinket megsérti, megbüntetjük. Ugyanakkor jog­rendszerünk minden becsületes ál­lampolgár számára biztosítja a nyu­godt és félelem nélküli életet. Bíróságainknak jelentős szere­pük van e fontos elvek megvalósí­tásában. A rájuk bízott feladatok további jó ellátásának feltételeihez járul hozzá a törvényjavaslat. Fon­tos láncszeme ez azoknak a magas szintű jogszabályoknak, amelyek — a társadalmunkban bekövetkezett változásokkal összhangban — az igazságszolgáltatás továbbfejleszté­sét szolgálják. A jelenleg hatályban levő bíró­sági szervezeti törvényt csaknem két évtizeddel ezelőtt alkotta meg országgyűlésünk. A mostani tör­vényjavaslatot az elmúlt évtizedek gyakorlati tapasztalatainak felhasz­nálásával, a jelen és a jövő köve­telményeinek figyelembe vételével készítettük elő. Rendelkezései­ arra hivatottak, hogy egész igazságszol­gáltatásunk munkája hatékonyab­bá váljék. Ezután dr. Korom Mihály arról a munkáról beszélt, amelyet a bí­róságok és a döntőbizottságok vé­geznek, majd az előterjesztett tör­vényjavaslat legfontosabb rendel­kezéseiről szólt. Az igazságszolgáltatás egységé­nek fontos alapelvét juttatja most következetesen érvényre a törvény­­javaslat azáltal is, hogy az eddigi államigazgatási jellegű gazdasági és területi munkaügyi döntőbizott­ságokat bíróságokká alakítja át. Ezzel a szabályozással jelentékeny mértékben egyszerűsítjük és átte­kinthetőbbé tesszük az igazság­szolgáltatási szervezet rendszerét, hiszen megszüntetjük a tarkaságot, a párhuzamosságot, a széttagolt­ságot. A bíróságok állami szervezetünk­ben különleges helyet foglalnak el. Különleges helyzetük nem valami kivételezettségből, hanem a bírói sek helyesek, alapjaiban elősegítik a demokratizmus fejlődését. Az isko­lák azonban több tekintetben nem voltak felkészülve az új helyzetre. A gyakorló vagy a kezdő nevelők elhelyezkedése esetében előtérbe került az élet- és munkakörülmé­nyek kérdése. A nevelők természe­tesen oda pályáznak, hol jobb, ked­vezőbb feltételeket tud nyújtani az iskola. Ha erre az iskolák, tanácsok és művelődésügyi szervek időben nem figyelnek fel, az iskolák között meglevő szintkülönbségek még to­vább fokozódnak. A jelentkező tár­gyi és személyi problémák megoldá­sához indokolt a felsőbb szervek anyagi segítése. Hasonló gondok jelentkeznek az önálló bérgazdálkodásnál is. A tan­testületek között szakos ellátottság tekintetében elég nagy az eltérés. Ahol továbbra is több képesítés nél­küli nevelő dolgozik, jelentős bér­megtakarítás mutatkozik. Pedig azokban az iskolákban, ahol jobb a szakos ellátottság, reálisabb igény mutatkozna jutalmazásra a végzett munka, az eredmények alapján. A bér nemcsak az anyagi ösztönzés eszköze, hanem az eredmény alaku­lását befolyásoló tényező is. Az egyenetlenségek miatt szükséges lenne meghatározott költségkeretet központilag tartalékolni a kiegyen­lítésre. A jutalmazásra fordított ke­ret nagyon szűk, a béralap 1 száza­léka. Megvizsgálandónak tartom függetlenségből ered. Ezért kell a vezetésük, irányításuk elveit és módszereit törvényben pontosan szabályozni. Ezt szolgálják a tör­vényjavaslat azon rendelkezései, amelyek megfogalmazzák a Leg­felsőbb Bíróság és az Igazságügyi Minisztérium feladatát. Világos, hogy mind a Legfelsőbb Bíróság, mind az Igazságügyi Minisztérium tevékenységének fő tartalma arra irányul, hogy bíróságaink ítélkezé­se megfeleljen törvényeinknek, a szocialista állam jogpolitikájának, találkozzék a becsületes dolgozók, a társadalom egyetértésével. Alkotmányunknak megfelelően rendelkezik úgy a törvényjavaslat, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyakorol elvi irányítást az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése felett. Ennek érdekében mondja ki azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság irány­elvei és elvi döntései a bíróságok számára kötelezők. A törvényesség és a jogalkalmazás egységének ér­dekeit igazolja e rendelkezés. Ugyancsak ezt a célt szolgálja, hogy a Legfelsőbb Bíróságon gazda­ felemelését. A költségvetési szer­veknél erre van is lehetőség. Az oktatás területén meglevő gondok szorosan összefüggésben vannak az állami költségvetéssel. Az iskola csak úgy tud megfelelni a növekvő társadalmi követelmé­nyeknek, ha anyagilag is nagyobb támogatást kap. Indítványozom a Tisztelt Ország­­gyűlésnek, hogy a nemzeti jövede­lemből a jelenlegi szintnél a jövő­ben nagyobb arányú támogatást kapjon az oktatásügy. A költségvetés végrehajtását mű­velődésügyi vonatkozásban is jónak tartom, ezért mind magam, mind választókerületem nevében egyetér­tek és elfogadom — ért véget Pa­­kurár Miklósné, hajdú-bihari kép­viselő felszólalása. Ezután szünet következett. Szünet után Varga Gáborné elnöklésével folytatta munkáját az országgyű­lést. Mivel az elmúlt évi zárszáma­dásról szóló jelentéshez újabb hoz­zászólást nem jelentettek be, az el­nök a vitát lezárta, s Faluvégi La­jos pénzügyminiszternek adta meg a szót, aki összegezte a vita tapasz­talatait és válaszolt az elhangzott észrevételekre. Ezután napirend szerint követke­zett a bíróságokról szóló törvény­­javaslat tárgyalása. Dr. Korom Mi­hály igazságügy-miniszter szólalt fel. jogi és munkaügyi kollégiumokat hozunk létre, amelyek szervezetileg is elősegítik az" egész igazságszol­­gáltatás munkájának jó áttekinté­sét és az egységes irányítás haté­konyságának növelését. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy változatlan marad a Legfelső Bíróság elnöké­nek a jogerős bírósági­­ ítéletekkel kapcsolatos törvényességi óvási jo­ga, illetőleg ezek elbírálásának a legmagasabb bírói hatáskörben va­ló megtartása vagy a jogértelmezé­­si feladat kiemelése, akkor még vi­lágosabban jut kifejezésre a Legfel­sőbb Bíróság alkotmányos szerepé­nek teljesen indokolt növekedése.­­ Az előterjesztett törvényjavas­lat — egyezően az eddigi helyzet­tel — azt is rögzíti, hogy az igazság­ügy-miniszter felügyeletet gyakorol a bíróságok általános működése fe­lett, aláhúzva, hogy e tevékenység nem sértheti a bírói függetlenséget.­­ A törvényjavaslatnak a bírák választására vonatkozó rendelkezé­sei ugyancsak teljes összhangban vannak alkotmányunkkal. A hiva­tásos bírák választásával — a Leg­felsőbb Bíróság bíróit kivéve — több mint két évtizedes gyakorlatot adunk át a múltnak. Az a tény, hogy a hivatásos bírák választása oly magas állami vezető testület hatáskörébe került, mint Népköz­­társaságunk Elnöki Tanácsa, kife­jezésre juttatja a bírói tevékenység fontosságát, a bírák társadalmi megbecsülésének növekedését. Egy­ben ez fontos biztosítéka a bírói függetlenségnek és az igazságszol­gáltatás demokratizmusának is. A határozatlan időre történő választás pedig arra hivatott, hogy erősítse tovább a bírói élethivatást és a be­csületesen dolgozó bírák helyzetét, hiszen őket felmenteni, visszahívni csak a törvényben meghatározott nyomós okokból lehet, és arra szin­tén csak az Elnöki Tanács jogosult. Szeretném aláhúzni, hogy a bírói karból eddig is nagyon-nagyon rit­kán kellett egyeseket eltávolítani, mert méltatlanná váltak bírói tiszt­ségükre.­­ A törvényjavaslat lehetővé te­szi, hogy az eljárási törvényekben meghatározandó esetekben bírósági tanács helyett első fokon egyesbíró hozzon döntést. Esetleges tévhitek vagy félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy az igaz­ságszolgáltatásban a nép részvéte­lének alkotmányos elvét fő szabály­ként változatlanul hagyjuk. Az egyesbírói hatáskör tervezett beve­zetése nem hogy csökkentené, ha­nem inkább növeli az ülnökbírásko­dás súlyát azzal, hogy ott írja majd elő a nem hivatásos bírák részvételét, ahol az igazából fontos és szükséges az adott ügy helyes megítéléséhez.­­ A Minisztertanács megbízásá­ból kérem, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot a tisztelt Ország­­gyűlés vitassa meg, fogadja el, és iktassa az ország törvényei közé. Az igazságügy-miniszter expozéja, valamint több képviselő hozzászó­lása után ebédszünet következett. Ebédszünet után dr. Beresztóczy Miklós elnökletével folytatta mun­káját az országgyűlés. Dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke emelkett szólásra. Részletesen ismertette dr. Sza­kács Ödön ezeket a tennivalókat majd így folytatta beszédét: A Legfelsőbb Bíróság több hatá­rozatában is felhívta a figyelme gazdaságpolitikánknak arra az alap­vető tételére, hogy minden gazdasá­gi szektor csak a törvényes keretei között és megengedett eszközöi igénybevételével fejtheti ki tevé­kenységét a tényleges társadalm igények kielégítése érdekében. Az eljárási törvényünkben biztosí­tott lehetőséggel élve az elvi irányí­tás érdekében az eddiginél is jóva több ügy elbírálását kívánjuk má­sodfokon a Legfelsőbb Bíróság hatás­körébe vonni. A hatáskörbe vonás főleg gazdasági bűncselekményei miatt indult bűnügyekben arra is felhasználjuk, hogy megfelelő elv­iránymutatást adjunk a büntetés­­kiszabás tekintetében. Munkánk eredményességét nagy­mértékben fokozta a Legfelsőbb Bí­róságnak az Igazságügyi Miniszté­riummal és a Legfőbb Ügyészséggel kialakult közvetlen, folyamatos és kölcsönös segítőkészségtől áthatott kapcsolata. A termékeny együttmű­ködés — amelynek számos megnyil­vánulása volt — jelentősen elősegí­tette a társadalmi összefüggések alaposabb megismerését, az elvi ál­lásfoglalások jobb megalapozását. Nagy súlyt helyeztünk a központi gazdasági döntőbizottsághoz, vala­mint a budapesti Fővárosi Bíróság­hoz és a megyei bíróságokhoz fűző­dő kapcsolataink továbbfejlesztésé­re. De gyümölcsöző volt azokkal a más szervekkel való kooperációnk is, amelyekkel az elvi állásfoglalá­saink előkészítése során kapcsolatba kerültünk. Ezúttal is köszön­letemet fejezem ki azért az értékes támoga­tásért, amelyben a más szervekkel való együttműködésünk során ré­szünk volt. Felszólalása végén a Legfelsőbb Bíróság elnöke hangsúlyozta: Számadásunk egyben készülődés is az elkövetkező időszak feladatai­nak megoldására. Népi demokrá­ciánk állami, gazdasági és társadal­mi rendjének, nem különben az ál­lampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek következetes bírósági vé­delme újabb és újabb erőfeszítést, sok-sok hozzáértést és tudományos igényű munkaszervezést igényel. Meg kell birkóznunk azzal a fel­adattal, amelyet két új kollégium­nak: a gazdasági kollégiumnak és a munkaügyi kollégiumnak a Legfel­sőbb Bíróság szervezetébe való be­építése jelent. A gazdasági döntőbi­zottságok és a területi munkaügyi döntőbizottságok megszűnése, fel­adataiknak a bíróságok által történő átvétele szükségesé teszi az ítélkezé­si gyakorlat egységének biztosításá­ról való fokozott gondoskodást, ami nagymértékben megnöveli az elvi irányítás súlyát, a vele szemben jog­gal támasztható elvárásokat. A törvényesség és az igazság esz­méjének gondozása, a kíméletlen harc minden káros jelenség ellen rendkívül felelősségteljes s egyben megtisztelő feladat. Az ezzel járó terhet örömmel vállaljuk, s nem csökkent kitartással munkálkodunk az alkotmányban és a most megal­kotandó bírósági szervezeti törvény­ben megszabott feladatok egyre ma­gasabb szinten való teljesítésén. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy beszámolómat fogadja el. Ja­vasolom, hogy a bíróságokról szóló törvényjavaslatot emelje törvény­erőre. Miután a törvényjavaslathoz újabb hozzászólást nem jeleztek, dr. Korom Mihály igazságügy-mi­niszter összefoglalta az elhangzott észrevételeket. Kérte az országgyű­lést, hogy mindezek figyelembe vé­telével a törvényjavaslatot fogadja el. Dr. Beresztóczy Miklós elnök ezután szavazást rendelt el. A sza­vazás eredményeként az országgyű­lés először a jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság által írásban be­terjesztett módosításokat, majd pe­dig ezek figyelembe vételével a bíróságokról szóló törvényjavasla­tot általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Az Országgyűlés a Legfelsőbb Bí­róság elnökének beszámolóját tudo­másul vette. Napirend szerint következett a Magyar Népköztársaság ügyészségé­ről szóló törvényjavaslat tárgyalá­sa. Dr. Korom Mihály A törvényjavaslat továbbfejlesztését szolgálja Dr. Szakács Ödön A törvényesség és igazság eszméjének gondozása megtisztelő feladat A bíróságokról szóló törvényja­vaslatot, mint jogfejlődésünk fon­tos megnyilvánulását, az egész jo­gásztársadalom nevében örömmel üdvözölte a Legfelsőbb Bíróság el­nöke, majd — az alkotmányban előírt kötelességének eleget téve — beszámolt az országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróság működéséről. Vázolta a Legfelsőbb Bíróság ítél­kezésének és elvi irányító tevé­kenységének fő jellemzőit, felada­tait. — Jelenthetem az országgyűlés­nek — mondta —, hogy munkánkat az alkotmányban meghatározott fel­adatok maradéktalan teljesítésére való törekvés hatotta át. Fontos ál­talános jellegű feladatunknak tar­tottuk, hogy a jogi és erkölcsi nor­mák szerinti magatartást mindenki­től —az állampolgároktól és szerve­zeteiktől egyaránt — megkövetel­jük, s e normák megsértése eseté­ben a megfelelő szankciót minden­kivel szemben alkalmazzuk. — A Legfelsőbb Bíróság az el­múlt két évben — az általános jel­legű elvi iránymutatások mellett — több mint 2200 büntető és csaknem 2700 polgári perben, összesen tehát mintegy 5000 konkrét ügyben hozott határozatot, amelyek ugyancsak fontos eszközei voltak az elvi irá­nyításnak.­­ Nagy gondot fordítottunk az állampolgárok, illetőleg a különfé­le szervezetek panaszaira. Az el­múlt időszakban csaknem 3200 bün­tető és mintegy 10 000 polgári ügy­ben nyújtottak be törvényességi óvás iránti kérelmet. A büntető ügyekben előterjesztett kérelmek 14 százalékában, a polgári ügyek­ben előterjesztett kérelmeknek pe­dig 12 százalékában kellett törvé­nyességi óvást emelni, törvénysér­tés vagy megalapozatlanság miatt. A törvényessségi óvás alapján ho­zott határozatok amellett, hogy a konkrét jogsértést kiküszöbölték, számos fontos, időszerű elvi kérdés­ben adtak a bíróságok számára hasznos iránymutatást. Ezután a büntető, katonai és pol­­gári ítélkezés területén kifejtett te­vékenység lényeges vonásairól szólt: " A Legfelsőbb Bíróság éber szemmel figyeli a bűnözés alakulá­sának mindennemű változását, és elsőrendű feladatának tartja, hogy az alsóbíróságok számára minden­kor időben megadja a szükséges iránymutatást az ítélkezés egységé­nek a biztosítása érdekében. Ebben nagy segítséget jelent az Igazság­ügyi Minisztérium és a Legfelsőbb Ügyészség kezdeményező szerepe.­­ A büntető törvénykönyvet mó­dosító törvényerejű rendelet meg­jelenése és hatálybalépése között nem egészen két hónap telt el, s ezt a viszonylag rövid időt a Legfel­sőbb Bíróságnak arra kellett fel­használnia, hogy az új jogszabály gyakorlati alkalmazása előtt álló akadályokat elhárítsa. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1972. JÚNIUS 24.

Next