Hajdú-Bihari Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-01 / 26. szám
Megszigorítják az árellenőrzést Országos árkonferencia az idei tennivalókról Az árhatóságok, a minisztériumok, a megyei tanácsok és a fővárosi tanács ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi osztályainak szakemberei tartottak országos árkonferenciát, amelyen dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke adott tájékoztatást az időszerű árpolitikai munkálatokról, feladatokról. Dr. Csikós Nagy Béla rámutatott, hogy a közelmúltban megjelent és a továbbiakban tervezett árpolitikai intézkedések korrekciós jellegűek, tehát nem alapvetően változtatják, hanem az eddigi tapasztalatoknak megfelelően javítják az újmechanizmust, s szüntetik meg a negatívumokat, az észlelt hibákat. Így a termékek szélesebb körére terjesztik ki az új áru megjelenése előtti ellenőrzést. A napokban jelent meg az az intézkedés, amely szerint az építőiparban felhasználásra kerülő szabadáras termékeknek a korábbinál lényegesen nagyobb körére — főleg gépipari termékekre — tették kötelezővé a tervezett áremelés előzetes bejelentését. Hasonló intézkedésekre kerül sor néhány nap múlva a szabadáras gyermekruházati cikkek körében, s további árucikkekkel is növelhető a tervezett áremelés előzetes bejelentésére kötelezett termékek köre. A tervezett intézkedések előmunkálatai során különösen jelentősek azok a vizsgálatok, amelyeket a tisztességtelen haszon megítélésének témájában végeztek. Az eddigi viták során tisztázták, hogy az 1967- ben kiadott kormányhatározat alapvető megállapításai továbbra is érvényesek, tehát azt kell tisztességtelen haszonnak tekinteni, amit tisztességtelen magatartással, módszerrel vagy kirívóan magas árral értek el. Az eddigi vizsgálatok alapján azonban az Árhivatal indokoltnak látja, hogy a kormányhatározatba beépüljenek, s így kötelező erejűvé váljanak azok az árváltozási kritériumok, amelyeket 1970-ben ajánlásként hoztak nyilvánosságra az árhivatal elnökének közleményében. Ezek az irányelvek sorolták fel a vállalatok tisztességes magatartásaként jogosan elvárható követelményeket. A készülő javaslatokban fontos állásfoglalás, hogy a tisztességtelen hasznot nem vállalati, hanem termékkategóriaként kell vizsgálni, hiszen a kirívóan magas ár mindig valamilyen konkrét termékben nyilvánul meg. Korábban ugyanis csak összvállalati tevékenységéért lehetett felelősségre vonni azt a vállalatot, amelyiknek egyik-másik terméke indokolatlanul drága volt. A tisztességtelen haszon lehetőségének korlátozását célozza az is, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium gyakorlatának megfelelően minden szakmára kiterjesszék, kötelezővé tegyék a termékek árkalkulációjának elkészítését. Számítani lehet arra, hogy ez év tavaszáig a többi minisztérium is elkészíti és kiadja a költségszámítási irányelveket. Az Árhivatal is kidolgozza az országos irányelveket, amelyeknek gyakorlati megvalósításában fontos követelmény, hogy megszűnjön a néhol megtalálható és eléggé el nem ítélhető gyakorlat, hogy egyes kalkulációkba nem létező anyagárat számítanak fel, s a burkolt nyereségen utólag egymás között megosztoznak a vállalatok. A költségelszámolás helyes szabályozása tehát a tisztességes vállalati magatartást erősíti. Dr. Csikós Nagy Béla nagyon fontos idei feladatként jelölte meg, hogy új alapokra kell helyezni a vállalatok közötti szerződéses kapcsolatokat. Természetesen nem az együttműködés különböző formáiról van szó, hanem arról, hogy lényegesen megszigorítsák a szerződési fegyelmet és az árfegyelmet. Mi kell szüntetni az árközlésnek semmire sem kötelező módját, nem engedhető meg, hogy többségében irányárakat adjanak meg, egyértelművé kell tenni az árat. Fontos törekvés, hogy a tartós termelési és értékesítési kapcsolatokban újfajta szerződések, hosszú lejáratú árpolitikai megállapodások szülessenek. Néhány vállalat már él ezzel a módszerrel. Indokolt, hogy ez év második felétől újabb vállalatok térjenek át erre a módszerre. A hosszú lejáratú árpolitikai megállapodás különösen előnyös azoknak a KGST-országok közötti gépipari exportban érdekelt nagyvállalatoknak, amelyeknek az államközi egyezmények alapján öt évre rögzített áron kell szállítaniuk a termékeket, tehát az árakat nem emelhetik. Az idei árpolitikai feladatok középpontjában áll az árellenőrzés megszigorítása. Fontos cél, hogy évente egyszer valamennyi vállalatnál tartsanak árellenőrzést, de az árhatóságok szakemberei kevesen vannak, nem győzik a munkát. Ezért célszerű a szokásos általános ellenőrzést kiterjeszteni az árpolitikai vizsgálatra is. Az ellenőrzésnél mind jobban előtérbe kell kerülnie a megelőzésnek. Ezért az árellenőrzési szakértő ne csak az árakhoz értsen, hanem egyúttal legyen elemző közgazdász is, aki még a bajok bekövetkezése előtt felismeri azokat a gazdasági tendenciákat, amelyek előbb-utóbb árproblémákat okozhatnak. Az ellenőrzés szemléletét is meg kell változtatni. Meg kell szüntetni a különböző visszaélések elnéző kezelését, s nem szabad megelégedni gazdasági bírságok kiszabásával, meg kell találni a felelős személyeket, akik tisztességtelen magatartásukkal a bírság megítélésére okot adtak. Erélyesebben kell fellépni a lakosságot károsító kisiparosokkal, kiskereskedőkkel szemben is, s a korábbinál gyakrabban kell alkalmazni az egyik legsúlyosabb büntetést, az iparengedély megvonását. (MTI) Felkészítés, bátorítás A politikai oktatásban részt vevőknek 1970-ben 36,7 százaléka volt nő, 1972-ben 36,6 százaléka. Egy tizednyivel csökkent tehát a politikai képzésbe bevontak között a nők aránya a püspökladányi járásban. Ez az adat a járási pártbizottság legutóbbi ülése elé terjesztett jelentésben szerepelt, s mivel így egy kicsit megtévesztő, a szóbeli kiegészítésben magyarázatot is kaptak a pártbizotság tagjai. Nem arról van szó ugyanis, mintha csökkent volna azoknak a nőknek a száma, akik növelni akarják politikai műveltségüket, ismereteiket. Szám szerint lényegesen többen vannak az idén, mint kéthárom évvel korábban, csak közben a politikai oktatásban részt vevők száma összességében is jelentősen növekedett, s nagyobb szám ma egy leheletnyivel kisebb százalékot jelent. Fontos volt ennek a tisztázása a pártbizottsági ülésen, mivel több formában is szóba került a vita során a politikai képzés szükségessége. Az alapos gonddal elkészített, lényeget kiemelő, jó előterjesztés alapján élénk vita bontakozott ki, amelyben többségében férfiak szólaltak fel ugyan, de olyan kommunisták, akik az ülésen is csak elmarasztalólag idézték azt a ma is hellyel-közzel megnyilvánuló véleményt, amely szerint ,,a nők vívják ki maguknak a jogokat, az az ő dolguk”. A járási pártbizottság férfitagjai is teljes felelősséggel azt vizsgálták, mit tettek ők maguk, mit tettek a pártszervezetek azért, hogy az ötvenkét százalék — többször s szóba került, hogy ennyi a nők aránya a lakosság körében — egyenlő jogokkal felruházva, és csak egyenlő terheket viselve vegyen részt a termelő munkában, a közéletben. Több mindenről szó volt. Olyasmiről például, mint hogy a kábai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben áttelepítették más helyre a kertészetet, azért, hogy az ott dolgozó asszonyok is járhassanak ebédelni az üzemi konyhára. Az eredmények között mondották el azt is, hogy az utóbbi három évben — a Központi Bizottság határozatának megszületése óta — lényegesen több mezőgazdaságban dolgozó nő kapott magasabb szintű kitüntetést, mint a korábbi években. Beszéltek a nőknek a családban betöltött szerepéről, arról, hogy javult a helyzet — példaként hangzott el, hogy manapság már egy férfi nem restell a munkahelyen arról sem beszélni, hogy milyen ebédet főzött vasárnap, arról is, hogy még sok a tennivaló mind a szemléletformálás, mind az objektív feltételek javítása terén. Egyszóval, a nők helyzetével összefüggésben álló problémák szinte valamennyi változata szóba került a ladányi járási pártbizottság ülésén. S különösen határozottan vetődött fel egy kérdés a sok közül. A kábai Vörös Csillag elnöke azt mondta el, hogy van a szövetkezet vezetőségében egy női tag, aki négy esztendő alatt egyetlen egyszer sem szólalt fel érdemi kérdések vitájában. A Sárrétudvari nagyközségi Tanács elnöke pedig azt vetette fel, hogy a tanácsba szép számmal beválasztott nők között van négy, aki még egyszer sem kért szót. De akad más példa is, hogy a közéleti funkciókkal megbízott nők a vártnál ritkábban, kevésbé szerepelnek. Mi lehet ennek a passzivitásnak az oka? Minden bizonnyal az egyes esetekben más és más. Leginkább általánosnak azonban két dolog tekinthető. Hiányzik a szükséges tapasztalat a magasabb szintű mozgalmi, közéleti munkához, és sok esetben hiányzik a nélkülözhetetlen bátorság. Tény ugyanis, hogy azok az asszonyok, lányok, akik egy gyűlésen százszor is meggondolják, amíg szót kérnek, máskor, szűkebb, ismerősebb körben nagyon jó javaslatokkal állnak elő, megszívlelendő, hasznos véleményt mondanak. Csak éppen ahhoz nincs merszük, hogy a többségében férfiakból álló testületben kellő határozottsággal, nyilvánosan is előadják a mondanivalójukat. A két ok szorosan összefügg. Hiszen a bátorság elsősorban úgy szerezhető meg, ha az ember érzi, amit mondani akar, annak súlya van egy jelentős testület ülésén is. Érzi, mert egyrészt megfelelő elméleti felkészültséggel rendelkezik — s itt kap szerepet a bevezetőben említett kérdés: nőtt vagy csökkent a nők száma a politikai oktatásban részt vevők között —, másrészt pedig volt alkalma másokkal is megbeszélni, mintegy „kipróbálni” milyen fogadtatásra számíthat felvetésével. Alkalmat erre csak a politikai életben, tömegszervezetekben, bizottságokban való aktív részvétel jelenthet. Ott lehet lépésről lépésre haladva előbbre, a szó szoros értelmében is megtanulni a vezetést, a vezetésben, közügyek gyakorlásában való részvételt. A pártbizottsági ülésen is elhangzott, nyilván érvényes nemcsak a ladányi járásban, hanem másutt is, hogy éppen az előbb elmondottakra való tekintettel, rendkívül nagy szerep vár ma is a nőbizottságokra. A ladányi járásban szövetkezetekben, üzemekben, a Hazafias Népfront bizottságai mellett összesen harminckilenc nőbizottság tevékenykedik ötszáznál több taggal. Jelentős szám ez, s ebből következően is jelenthetnek a nőbizottságok kiváló iskolát a vezetésbe bevont, vagy a jövőben oda bekerülő nők számára. A bizottsági tagoknak — járási szinten — mintegy negyede párttag, számukra kommunista kötelesség is, hogy segítsék a többieket. Tanítsák, bátorítsák, foglalkozzanak velük. A női egyenjogúság érvényesítése — még olyan szinten sem, mint a közéletbe való bevonás, az ottani szereplés segítése — semmiképpen sem csak a nők dolga. Ezt éppen a püspökladányi járási pártbizottság tagjai húzták alá nagyon határozottan. De ez a tény nem csökkentheti a nőbizottságok szerepének jelentőségét, inkább éppen ellenkezőleg, növeli azt. Nagy Zsuzsa Korszerű termelőmunka Ezekben a napokban falvaink, községeink mozgalmas életet élnek. Vagy megvolt már, vagy még előtte vannak a zárszámadásnak, de a közvéleményt mindenképpen foglalkoztatja ez a téma. Ha túl vannak rajta, akkor a beszámoló, ha meg még előtte vannak, akkor a várható eredmények alakulásáról folyik a szó. Mert hát az emberek beszélnek erről. Beszélnek, érdeklődései. S ezt várjuk tőlük. Ezt várja a termelőszövetkezet vezetősége, ezt várja az egész ország, hogy érdekelje őket, akik fő részesei, milyen volt az elmúlt esztendő a mezőgazdaságban. Itt megbeszélik azt alaposan. A munkát természetesen mindenütt előzetes felmérés, a zárszámadás tényanyagait beszerző, rendszerező, feldolgozó munka előzte meg. A Napló beszámolt ezekről az előkészületekről, szóltunk a könyvelők, az adminisztratív személyzet felelősségteljes munkájáról, a szövetkezeti vezetők mindenre kiterjedő figyelméről. Van, ahol most még éppen ezzel vannak elfoglalva a szakemberek, mert most van e munka finise. De már azzal a biztos jó érzéssel: hamarosan befejezik az előkészítő munkát, s a tagság elé tárhatják mindazt, amit ilyenkor szokásos. S aztán vitassa meg a tagság is. Így folyik most az élet a szövetkezetekben. A falvakban, községekben, városokban ez ma a fő téma a mezőgazdasággal foglalkozó emberek körében. S méghozzá igen fontos téma. Voltam jó néhány közgyűlésen már az elmúlt évek során is. Emlékszem, hogy milyen, a jelenlevőt elfogó izgalommal ültem a tagok közt. De akárhányszor is voltam, mindig újult érdeklődéssel vettem részt azokon. Mert van abban a várakozással, feszültséggel telített légkörben valami ünnepélyes, valami, ami még megkapóbbá, még emlékezetesebbé teszi az eseményt. Sokan jönnek össze ilyenkor az emberek, ünneplősen, kemény szárú csizmában, meg hát a fiatalok is a ma illő öltözékben. Tégláson például a mozi helyiségében ülnek az emberek, s az emelkedő széksorokban figyelik a vezetőségi asztalnál ülőket, s mindazt, ami ott elhangzik. Másutt a kultúrház, vagy egy hasonló épület ad otthont a zárszámadó közgyűlések részvevőinek. De a lényeg azonos: a figyelem, a várakozással teli, jó légkör. Ebben megegyeznek. Mert ma már elsősorban arról van szó, ahol az eredmények elfogadhatóak — márpedig erre törekszik minden szövetkezet, s annak valamennyi tagja —, ott a légkör is olyan, amilyennek ma egy zárszámadást, vagy bátran mondhatni: mezőgazdasági termelési tanácskozást elképzel az ember. Voltak persze más idők is. Nem akarom én emlegetni azokat, de hát voltak. S ha most mégis mondom, azt pusztán azért teszem, mert a változásnak, a fejlődésnek ez is bizonyítéka. Amikor ma az ember egy termelőszövetkezeti közgyűlésre megy, azzal a jó érzéssel teheti, hogy ott gondosan elkészített beszámolót hall, amely viszont egy becsülettel végigdolgozott év munkájának a tükörképe. S valahogy eszünkbe sem jut arra gondolni, hogy nehéz közgyűlés lesz, hogy ott nem éppen örömteli indulatok érzékelője lesz. Mert a maiak, legtöbb helyt, már nem ilyenek. Az indulatok pozitív előjelűek, valahogy olyanok, mint mikor az ember azért dohog, hogy lehetett volna még jobban, még eredményesebben csinálni, valami olyat, amiről most azt mondjuk: jól csináltuk. Amikor olyanokat tesznek szóvá az emberek, amiről utóbb kiderült: ha megfontoltabban, előrelátóbban cselekszünk, akkor most még több lenne a szövetkezetben. De ez szintén olyan mozzanat egy-egy közgyűlésen, amit egyrészt várunk, kérünk a mezőgazdaság munkásaitól, másrészt örömmel hall az ember. Mert bizonyít ez. Bizonyítja kétséget kizáróan, hogy a tsz-tagjai egyértelműen előrelendítő, előremozdító szándékkal tesznek jóvá meglevő hibákat, illetve hiányosságokat, s a jóindulat, a segíteni akarás egyértelmű megnyilatkozásai ezek. S nem úgy, mint régen, amikor ... Amikor még nehezebb volt egyegy zárszámadó közgyűlési veszekedés, de legalábbis feszült légkör nélkül megrendezni egy sor helyen megyénkben is. Természtesen, azóta sok év eltelt, s ez mezőgazdaságunkban szemmel látható jó változásokat hozott, így utólag, a mai viszonyok és lehetőségek között az ember hajlamos hőskorszaknak nevezni azokat az időket. Ma úgy érezzük, kinőtte mezőgazdaságunk az akkori nehézségeket, s ma elmondhatjuk, hogy — ha még van is sok-sok tennivaló — ma korszerű termelőmunka folyik a szántóföldeken, s állattenyésztő telepeken. Korszerű termelőmunka, s ez igen fontos kelléke ma a gazdálkodásunknak. Hiszen a mezőgazdaságra olyan igények kielégítése vár, amit néhány évvel ezelőtt még nem is gondoltunk, s ennek megfelelően olyan eredményeket mondhat magáénak, amit ha pár évvel ezelőtt célul tűzünk ki, talán kétkedve fogadjuk. S ma valóság. Sok munka van emögött, s nem csak a politikai légkörnek, a célszerű rendezésnek az eredményei ezek. Mindazoknak az embereknek a keze munkája van a szép eredményekben, akik ezekben a napokban ünneplőbe öltözötten, figyelemmel ülnek és hallgatják az őket nagyon is érdeklő mondatokat, a zárszámadási beszámolót. Azután meg szólnak, érvelnek, helyeselnek vagy bírálnak. Jó szándékkal, hogy hasznos tanulságai legyenek. Boda László A Borsodi Vegyikombinát szekszárdi gyáregysége a hazai pvc-ből műanyag ajtókat, falburkoló és válaszfalelemeket gyárt. Az olasz automata gépsoron évente hatvanezer darab műanyag ajtót állítanak elő. Európában — a szekszárdi gyárat is beleértve — összesen három hasonló jellegű üzem működik. Tetszetős és praktikus az üzemben teljesen előregyártott áttetsző betétes műanyag ajtó. (MTI-fotó Balassa Ferenc) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1973. FEBRUÁR 16