Hajdú-Bihari Napló, 1974. július (31. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-21 / 169. szám

(y*) Debrecen, 1650. 41. Szombat, július 13. SZÉPIRODALOM ÉS TÁRSASÉLET KÖZLÖNYE. nuJKxos sumsrti • ■IÁK PET 6. W í■rthó.wl». ttWvrs jsK'.'MUi fecv­akrt vágslf litt. kár«. Uupn jaifau 3­ m »Rt«*« *.■*».* t frt 30 kr. н.n«yn. ‡»!.*‡ '«|»| t frt rtfecws. t'kMkni tetem 5 te* fe kr. énvf/»4n * frt S3 kr. trr Urt**»* i írt 13 kr. M.­Lr* r.i«rt Iq* w * W w’rte*»r*6 Wá*0**t * elfof»*m»»k. ».kt« «fl káuwt »†.« 4 p kt S­k. mm*» ro k. » kel *­ AUutí* v«<**«*tík « as rtiStHéu ági UrtoiMtfé Sérti, h* rátnik Livii, Wt tartat­eiferte* *3» utulmtt, »tp* UWHá. * >(«te«t*rtrkei Éti*««« «Me» 10 «hm «© fe*y«a «Amik. E«j'w »uu* an « tvW kr. — Vfefericik e tyi tert**L 4M k*Lter: »«rife^awaakiw» dcfelftl »Mk­wMiaJfj utáOfe -‚•******“ k­Mik W3t Lapjaink harmadik »zám­a a rendőrség thai betiltatott; az e miatti hiányt igyekezünk kipótolni előfizetőinknek. — Mta&rk. Bizonyos körülmények miatt kénytelen vagyok a szerkesztőségről ideiglenesen sem todani. Azonban e lapok dolgozótársainak a szerkesztőségbeli viszonyai semmi változást nem szenvednek. ___________________________________«Mán Káraitr, ■»­*. Főtáresi élet «te* jataisaa**« »ankilkot,irtokat. Ámbár jelölöm da ar« B.d »pest, jmI. «. ferrfcMtitk­­örftMrl te«*­ ***** • «lyfenaca aogytm­ittál »**­dra fótkir**t&ka», ktvgy koruatúnt s lávámból ««da**»­ ,a**»d»*k. i»k Mit |-TI-mTj teljesítek a. Itóö*a*c* ürnk­ent, hogy « miiemtől Irodát a ess­uu, H»„. M .1, Hn «hn-­k* mm­ ImIi — ter ntot .g, .ál k■ e.api—feet,M«stják kttUUfN«. U* ........... u.rt “*«H» .U« *11 -t­umit­««.. kon Itm **M MT ~r*k­t IMI, mmtimit­ «ét ****** m itdingtunriTinn. |k»va kó3tft*te**eaei kea**tekat... S»i teh­et könynye« megérte adjak egymást,» n*b*S~ | * *»»e*aamfca»e» &r*** •*!»!** •*»«*** * jó* hitmem, hogy Ittjurtok ofvwekere iswegerleae — j­ ****** félédé* teveteafti és tegaUitb igyekeini fog*k bettle» tistU­­*K*1*04 k*. j »«• ted««. 8dve*«MA­« előtt, vagy el­vetve , menynyire csak lehetséges... *««y»rat toai. j v*aa*«»k hotsocvjil, vagy • keéves »árost, «etyftc few»« Le»ele«et, a potiat ***bátyese mrtat, kérje jy­­j té* répáit, i*ety­ttja éti»*«téjsímusk­a»»|« vett, melybe« gyet ellát** rr«kitek, d* síért sorsi«, • káráéi tem~­­ k*a***rel«*« oly anép ]**ok*t éh kewwtal Be ad jegyét áea borrt***nák stógokoa, aot» du eaáker, ! • képekkel! Kéjwefete» égé** taadér*w*%lwd kö­iu e*t még ko«t ok.B­ás kérdő»**, vagy «***8!, * *»** »«yköt Istáin« « még Sor»»**» mindemi ts­ö**itrte*% é» imnaaá* világa «fi *»*«**, • «m» «a«z étotk« egyece» egyjá aaywt? f*f kere**tal B*gy»m­i. E kettö nem a legjobb «jánlétevel Mttt... S*iv! bátran gyánat öllhetw «tatkét viyna a nyú vitáin. D* a ko» ferdeixténének cmka wkr­ tyáarcá* • f írtát ven* ál, a km -lélek bódét meg tökéletese», «gl beivel többet!... kérőnkben •( acél, teli, e**el bt leket « tganég- Be »rat »«»«róttak tovább tárét»«* «m­inh» sivár­ért küzdeni,... »ért atég l*ten*****«ny­ált a* »* «*»»- pxttUsigan... ség, erért kegy !»4d&j* oly kévé*. Vakság* sz­iga* any- Átbavöttek **«* nsgy csibengé piac kázöpébe — nyi resxtasl eke*, mist jól, de hiszen asért Vágynak mi melyet Pestnek nevez«*. Xíndeatéte árokkal MroskfefHt látó nemmel megáldva, hogy ratepetjnk a* elh»gyott»rl­­a fist. Van I« ne»«»k eladó leány.kan­a eladd ra­­llgtatsBt. bar le. MeMMeiáte­«»eg­­ melye* t* ember egyeneae* Lájd vállalkozótokért nektek botnataeen graMát- Bem­atyw Sgymik tarkába aés bet; kkatoyttfi, aro­y (Hág­gamn! föiönlegesnek tartom, dói »mend minden, ka ster- Angik statusadóságát is akávénak motsg*. A mUt­­kmtösegnek»l:«teret«eté* kitártéit fölfogad- ^a«c*a­ járna már nagy saáttmsd taltforid. Sólymet da­jítok, Programmolok jó áiell­ac »igérde«», lágy H í­­ssk­ kntiths »éhrttí látni nete­teket. A f­albscb«»b­­ aijak­f a szépntMgoi ésmfeef TSÍKLŐB SZERKESZTŐ ÉS KIADÓI 51 Gróf CSÁKY ALFONS: Megjelen minden pénteken! ELŐFIZETÉSI ÁR: Égé** évre .............................................e Irt Két évre...................................................3 frt Negyedévre......................................... . 1 fin »0 kr. A lapot érdeklő mindennemű közlemények a szerkesztőhöz küldendők. ' SterktexM íné* it kia dó­ hir»Ui: Vargis­ate** 2159. Hirdetések« izptak mmin elfogad BASSESSTEIH és VIMJLIR feintet Mfja gadapest«« fy Bicske*, nkaM mUMhm V. Budapest«» is kisdobmUaht* NYOMATOTT A VA*W»« KOKWXVOMOAiAttAR. tar*. m­irroLYAM. b* ~ll,­ to. «utm. _____ m­, uuiam­i. KIS DEBRECENI SAJTÓTÖRTÉNET­I IRODALMI LAPOK Irodalmi lapok és folyóiratok a XIX. században Csokonai Lapok A legkorábbi debreceni szépiro­dalmi folyóirat, a Csokonai Lapok első száma 1850. július 3-án jelent meg. Az elnyomatás legsötétebb időszakában rendkívül jelentős po­litikai és irodalmi vállalkozásnak tekinthető megindítása. Két fiatal debreceni író, Oláh Károly és Or­bán Pető alapította. Hetenként két­szer, szerdán és szombaton jelent meg, előbb 400, majd 300 példány­ban. Előfizetési díja fél évre hely­ben 5 ezüst forint, vidékre 5 forint 45 krajcár volt. A nyomdai mun­kálatokat a Városi Nyomda vé­gezte. A lap nagysága 28X22 cm, egy-egy szám terjedelme 8 lap kéthasábos szedéssel. A fejlécen díszes betűk: (egy szó­ba írva) a cím, alatta az alcím: Szépirodalmi és társasélet közlönye. A folyóirat célja Csokonai Vitéz Mihály emlékének ápolása, a ma­gyar nyelv és irodalom, főleg a né­pies költészet művelése, valamint a hazafias érzelmek ébrentartása és a társadalom nevelése. A szerkesztők sok tehetséges, s részben még ma is ismert nevű írót nyertek meg munkatársnak, a fiatal írógárda tagjai voltak többek között Balkányi Szabó Lajos, Bulyovszky Gyula, Lévay József, Révész Imre, Szász Károly és Szűcs István. A versek és elbeszélések mellett minden számban találhatók helyi, fővárosi és vidéki hírek. A politikai tartalmú híradásokat az akkoriban igen népszerű allegória-stílusban fogalmazták. Irodalomtörténeti értékét elsősor­ban az adja meg, hogy Arany János szabadságharc utáni első költői meg­nyilatkozását, „A lantos" című ver­set a Csokonai Lapokban olvashat­ta a közönség és itt jelent meg a „Bolond Istók" első 99 strófája is. Petőfi Sándor hagyatékából „A hu­szár” című verset közölte. Sajnálatos, hogy ennek a bátor, „izzó hazafisággal szerkesztett lap­nak" megszűnését a közönség ér­dektelensége okozta és nem a cen­zúra szigorúsága. Harmadik számát betiltották ugyan, de áttekintve 3 hónapos működésén, megállapíthat­juk, hogy betöltötte hivatását: az abszolutizmus elleni nemzeti moz­galom egyetlen — rövid életű — orgánuma volt, a Csokonai Lapok­ban megjelent alkotások művészi értékén túlnőtt azok politikai je­lentősége. Utolsó száma 1850. októ­ber 5-én jelent meg. Délibáb A Csokonai Lapok megszűnése után több mint negyedszázad múlva indult irodalmi folyóirat Debrecenben, „Délibáb” címmel. Első száma 1877. április 6-án jelent meg. Alcíme: Szépirodalmi hetilap, a 14. számtól: Hetilap a szépirodalom és művészet köré­ből, majd 1878. január 4-től. Szép­­irodalmi, művészeti és társadalmi , hetilap. Első szerkesztője Dengi János tanár volt, tőle vette át a szerkesztői tisztséget 1878. április 5-én gróf Csáky Alfonz, aki a polgári életben pénzügyi hivatal­nokként működött. Csáky eredeti­leg mint a lap kiadója, anyagilag támogatta a vállalkozást és főmun­­katársa­ént dolgozott. A folyóirat első 26 számát Kutasi Imre nyomdájában állították elő, azt követően a Városi Nyomdában. Külső megjelenése megfelelt a ko­rabeli ízlésnek: világoskék borító­lapja felső harmadán nagyméretű díszbetűkkel nyomtatva a cím, alat­ta egyéb tudnivalók arányos víz­szintes tagolással, szimmetrikusan elrendezve. Mérete: 29X22,5 cm. A belső fejléc három alkalommal vál­tozott. A szöveg kéthasábos szedésű, ver­sek nyomtatásánál díszítésként ini­ciálét alkalmaztak. 1877-ben egy­­egy szám terjedelme 8 lap volt, 1878 januárjától 12 lap. Negyedévi előfizetési díja kezdetben egy fo­rint, 1877. június 29-től ezt az össze­get 50 krajcárral emelték. Minden héten pénteken jelent meg. A folyóirat célja a vidéki iro­dalmi élet fellendítése volt. A szer­kesztők a fővárosi szépirodalmi la­pok színvonalát tekintették mércé­nek és az együtthaladás igényével léptek fel. Több országos hírű fő­városi írót megnyertek munkatárs­nak és számos vidéki irodalmár, kö­zöttük néhány írónő is dolgo­zott a „Délibáb”-nak. Az írógárda tagjai közül érdemes megemlíteni Abafi­­Aigne Lajos, Csengey Gusz­táv, Erdélyi Mikes Róza, Lauka Gusztáv, Majthényi Flóra, Reviczky Gyula, Rudnyánszky Gyula, Tóth Kálmán és Vértesi Arnold nevét. A tartalmi értékek a szerkesztők választékos és igényes irodalmi íz­léséről, jó kritikai érzékéről és jó­zan polgári társadalomszemléletéről tanúskodnak. Az állandó anyagi gondokkal küz­dő lap szerkesztője és munkatársai 1878-ban kísérletet tettek egy vi­déki (debreceni) irodalmi, művésze­ti kör létrehozására, de jószándékú vállalkozásuk a folyóirattal együtt megbukott. A ’­Délibáb” utolsó szá­ma (III. évf. 14. sz.) 1879. április 5-én jelent meg. (Egyes források szerint 1879. jún. 29-én, de nem tisztázott, hogy ezt az adatot mire alapozták.) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ —1974. JÚLIUS 21. IRODALMI LAPOK 1882-BEN Debreceni Szemle — Koszorú — Gyöngyvirág A múlt század végi debreceni hír­lapokban gazdag szépirodalmi anyagot találunk — a város érdek­lődött az irodalom iránt, csak éppen szépirodalmi lap fenntartására bizo­nyult képtelennek. A helyi irodalmi érdeklődés tette lehetővé, hogy 1882-ben Debrecenben rendezze meg a Petőfi Társaság első ván­dorgyűlését. A vándorgyűlés előse­gítette az irodalmi élet kibontako­zását, szervezettebbé tételét váro­sunkban. Jótékony hatása abban is megmutatkozott, hogy ismét jelent­kezett kezdeményezés szépirodalmi lap indítására.­­ 1882. május 6-án, a vándorgyűlés első napján jelent meg a „Debre­ceni Szemle” című szépirodalmi és társadalmi lap első száma Győri Jó­zsef hírlapíró szerkesztésében és Zichermann Herman üzletember kiadásában. Eredetileg alkalmi lap­nak szánták, de a másfél hónappal később megjelenő 3. száma már ar­ról tudósít, hogy hetenként meg fog jelenni. Győri József időközben át­vette a tulajdonjogot a kiadótól és­ maga mellé vette segédszerkesztőnek Sipos Bálintot. A nyomdai munká­latokat a Városi Nyomda végezte. Egy-egy szám terjedelme 8 lap, mé­rete 28 X22 cm, ára példányonként 10 krajcár volt. Közgyűjteményeink egyikében sem található hiánytalan sorozat, utolsó számának megjelenési ide­jét a szakirodalomból ismerjük, e szerint 1882. augusztus 19-én szűnt meg. A „Debreceni Szemlé”-ben meg­jelent versek, műfordítások, cikkek és közlemények nagyrészt Győri Józseftől származnak.-­ Irodalmi szempontból nem számottevő, in­kább mint kortörténeti dokumen­tumként érdekes. A Petőfi Társaság debreceni ván­dorgyűlése alkalmából jelent meg a „Koszorú” című fővárosi irodalmi lap különkiadása 1882. május 7-én Debrecenben. Alcíme: Rendkívüli szám a debreceni felolvasó ülés al­kalmából. Szana Tamás szerkesz­tette és Budapesten a Franklin Nyomdában nyomtatták. Az Orszá­gos Széchényi Könyvtár Hírlaptá­rában őrzik egy példányát. • ** 1882-ből még egy szépirodalmi lap híre maradt ránk. Címe: „Gyöngy­virág”, Nemeskéri Kiss Pongrácz szerkesztette és Koncz József adta ki. Évi előfizetési díja három forint volt. A bibliográfiai szakirodalom mindössze ennyit őrzött meg szá­munkra a lapból, amelynek ma már egyetlen példánya sem ismeretes. Nagyon valószínű, hogy rövid életű,­­dilettáns próbálkozás lehetett. Szalon A 19. század végén, 1894-ben még egy utolsó kísérletet tett szépirodal­mi lap kiadására Révi Nándor deb­receni ügyvéd és Jánosi Zoltán re­formátus lelkész, mindketten íro­gató emberek. „Szalon” című lap­juk első száma 1894. december 1-én jelent meg. Alcíme: Szépirodalmi és­­ társadalmi hetilap. Szerkesztője és kiadója Révi Nándor volt, Jánosi Zoltán a második számtól mint társszerkesztő működött közre. Kis terjedelmű, kis formátumú, rövid életű és tartalmilag sem ki­emelkedő lapocska volt. A Városi Nyomdában nyomtatták. Negyedik számával, 1894. december 23-án megszűnt. Korompay Gáborné Fotók: Korsinszky György­né RÉGI DEBRECENI HISTÓRIÁK A Tócó ördögei • Igaz történet a nagy vízi veszedelemről Általánosan ismert és közmegbe­csülésnek örvendő személyiség volt Debrecenben a századforduló táján Matkó András bácsi, a Nagytemp­lom és talán az egész város legöre­gebb és legtudósabb harangozója. Hogy valójában hány éves volt, azt senki, még talán saját maga sem tudta pontosan, de széles körű és a városnak szinte minden fontos ese­ményére kiterjedő tájékozottsága, régi történetek elmesélésében való jártassága és nem utolsósorban a harangozás tudományában tapasz­talt kiemelkedő szakértelme min­den ismerőse előtt világossá tette: ennyi tudományt csak sok-sok éven át lehetett összegyűjteni, így a magas életkor a pontos számada­tok és anyakönyvi igazolások hiá­nyában is bizonyított volt mindenki előtt, s mi, a Kollégium akkori apró diákjai egyhangú bizalommal meg­szavaztuk volna számára akár a századik esztendőt is. Ha ugyanis valami régi esemény­ről, akár századokkal korábbi deb­receni történetről akartunk vala­mit megtudni, csak Matkó bácsit kellett megkérdeznünk, s bizonyos, hogy tudásvágyunk nem maradt kielégítetlenül. Tömérdek történe­tet tudott mesélni például a Hatva­ni professzor hajdani ördöngős bo­szorkányságairól, a Csokonai Vitéz Mihály sok diákos csínyjéről, a ret­­tentés nagy tűzvészről, s még azt is pontosan tudta, hogy Kossuth apánk a városnak melyik díszko­csiján, milyen színű lovakkal és melyik kocsissal a bakon hajtatott ide-oda tömérdek gondja-bajában. Tökéletes biztonsággal és számsze­rű pontossággal számolt be hallga­tóinak arról is, hogy az 1849. augusztus 2-án lezajlott szerencsét­len csata után a Debrecent meg­szálló muszka hadsereg hány darab és hány fontos ágyúkat állított fel csöveikkel a város felé fordítva a Nagytemplom köré, s természetesen arról is, hogy Kossuth apánk halá­lakor hány vég fekete posztót és hány rőf gyászfátyolt szabdaltak fel a város utcai lámpásainak a be­­borítására. Szóval tudott ő min­dent, csak a mesélőkedvét kellett megindítani, s akkor szinte meg­állás nélkül következtek a szebb­nél szebb történetek akár órákon át, de legalábbis a harangozás szü­neteiben, amikor már nem volt ér­demes lelépkedni és újra felmászni a tömérdek falépcsőn a következő harangozásig. Mert harangozni abban az­­idő­ben igen gyakran kellett ám. Nem­csak a rendes istentiszteletekre szokták meghúzni a harangokat, hanem hajnalban, reggel, délben és este is harangszóval kellett fi­gyelmeztetni a város népét az idők múlására. Hát még a sok délutáni temetés és a halottak tiszteletére szóló délelőtti harangozások! Vol­tak napok, amelyeken alig-alig ju­tott pihenésre néhány óra, az is rö­vid adagokban, amikor csak egy­­egy pipa dohány vagy a harangozni segítőkkel való csendes beszélgetés enyhítette némiképpen a fáradal­makat. Segítőtársakat ugyanis szívesen látott maga körül Matkó bácsi, mi­vel akkoriban még három harang csengett-bengett a Péterfia utcai toronyban, s azok'' hosszabb ideig való megszólaltása már kezdett ne­hezére válni a sok évi harangozás­ban jócskán megfáradt öreg izmok­nak. Tudott ugyan harangozni ve­lük egymaga is könnyen, ha törté­netesen nem volt segítsége, s éppen ebben rejlett a sokak által megcso­­dált nagy tudománya, amellyel bá­mulatot és elismerést szerzett ma­gának mindenkor. Amint a torony­óra elütötte a negyedeket és órákat, két kezébe fogta a három harang kötelét, s előbb a közepén csüngő nagyobbik harangot kezdte bille­getni, de csak annyira, hogy az ütő­jéhez még most hozzá ne érjen. Néhány billentés után meglendí­tette a legöregebb, de nagyságra csak a második harangot, majd egy-két lendítés után meghúzta a legkisebb harang kötelét is, s ek­kor egy erőteljes rántás következ­tében csaknem egyszerre ütődött a három harangnyelv a három külön­böző ütemben ringó harangtesthez. Ezután következett a legnagyobb művészet: az erős lendületbe jött harangok köteleit a ringás ütemé­hez igazodva olyan időközökben kellett meghúzogatni, hogy egyik harang se hagyjon ki egyetlen kon­­dulást sem. A kicsi harang kötelét legtöbbször, a másodikét és a leg­­nagyobbét fokozatosan kevesebb­szer kellett megrántani, hogy az összecsendülés teljes és hibátlan legyen. Ez a munka igen fejlett rit­musérzéket és nagy gyakorlatot kí­vánt, s ez volt előttünk akkoriban a tudományok tudománya, amit el­sajátítani minden kisdiáknak — valamennyi harangozósegédnek — a leghőbb vágya volt Mi voltunk ugyanis az öreg mes­ter legodaadóbb és legszorgalma­sabb tanítványai és egyben hűséges segítőtársai. Minden lyukas órán­kat, számtalan délutánunkat vagy szabad délelőttünket a toronyban töltöttük, s boldogok voltunk, ha saját vékonyka izmaink latbaveté­­sével mi is hozzájárulhattunk a vá­ros polgáraiban a harangok zengés­­kongásának közvetítésével keltett áhítathoz. A harangozás szüneteiben követ­kezett aztán az igazi gyönyörűség: a Matkó bácsi ízes magyarsággal, utánozhatatlan bájjal előadott me­sés történeteinek a hallgatása. így ismerkedtünk meg egy alkalommal a nagy vízi­ veszedelemről szóló igaz történettel. *** Mert az úgy volt, hogy ama ret­tenetes nagy tűzvész után, amikor nemcsak a város nagyobbik része, hanem az öreg Kollégium, vele együtt a Nagytemplom helyén több­száz éve állott Szent András temp­lom és a mellette magasodó veres­torony is leégett, a város magistrá­­tusa és a Kollégium rettentően okos professzorai összedugták a fejüket, s éjjel-nappal arról tanács­koztak, hogy miként menthetnék meg a várost újabb, hasonló vesze­delemtől. A legfőbb baj ugyanis ab­ban mutatkozott, hogy a tűzvész ki­törése után egy rövid órával már a város szinte valamennyi kútjából kifogyott a víz, s hiába volt minden igyekezet, elszánt akarat és erőfe­szítés, nem lehetett a várost meg­menteni, mert nem volt hozzá víz. Elsősorban is vízre, sok vízre van tehát szüksége a városnak. A meg­levő kutak azonban mindezt nem tudják szolgáltatni, a Tisza pedig messze van, semmi lehetőség sem mutatkozik bőségesebb víz nyeré­sére. Többen emlékeztek ugyan reá, hogy öreg­emberek elbeszélése sze­rint a Tócó-folyásnak valamikor annyi vize volt, hogy még malmo­kat is hajtott, valami átok kö­vetkeztében azonban a vize már régóta megcsappant, s csak olyan keskeny mederben folydogált, ame­lyet egy gyermek is könnyen át­ugorhatott. Ezt az eltűnt vizet kel­lene valahogyan megszerezni és a város alá vezetni, akkor talán el le­hetne látni bőségesen vízzel az egész várost! Bizonyára a forrása dugult el valahogyan, azt kellene megásni, a törmelék alól kiszabadí­tani, s a régebbi bőséges víz előtt megnyitni! Igen ám, de a Tócó forrása már a böszörményi határban, a zeleméri Csonkatorony melletti völgyhajlat­ban fekszik, s oda már nem terjed ki a magistratus hatalma. Szeren­csére a hajdúk főkapitánya kereszt­komája volt az egyik szenátornak, aki vállalkozott reá, hogy a forrás környéki földet jó árenda fejében megszerzi a városnak kút ásatásá­hoz való joggal együtt. Ha aztán majd újra megindul a víz, szépen elvezetik a Tócó tágas medrében a város alá, s végre lesz majd vize a városnak bőséggel. Nagy örömmel fogadta a tanács­kozás minden résztvevője az okos­tervet, s azt annak rendje-módja szerint meg is valósították. A város legügyesebb kútásó mesterei vál­­lalták a nagy feladatot s megkezd­ték a forrás menti nagy kútgödör ásását. Nem tudták azonban a jám­borok, hogy a földek sötét mélyének is megvannak a maga urai, s az itt búj­káló ördögfiak ugyanúgy védik a kincseiket, mint a föld feletti ha­talmasságok a magukét. Nem is ha­ladtak ezért a kútgödör ásásával, mert az mindannyiszor beomlott, s újra kellett kezdeni a munkát. Per­sze, ők a homokos talaj lazaságának tudták be az omlásokat, s csökönyö­sen folytatták a városra nézve fon­tosnak látszó munkájukat. Ezzel a csökönyösséggel azonban annyira felbosszantották a föld sötét mélyé­ben bújkáló ördögi hatalmasságo­kat, hogy azok végül is kegyetlen bosszúra határozták el magukat: „Ha nektek mindenáron víz kell, majd adunk mi nektek annyit, hogy attól koldul az egész pereputtyo­­tok!” (Folytatjuk) Szabó Károly

Next