Hajdú-Bihari Napló, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-01 / 232. szám
i Nürnbergi memento Champetier de Ribes, a nürnbergi per francia főügyésze a tárgyalás utolsó napjaiban, most három évtizede kijelentette: — Miután bemutattuk a dokumentumokat, meghallgattuk a tanúkat, lepergettük a filmeket, amelyek láttán maguk a vádlottak is összerázkódtak a borzalomtól, a világon senki sem állíthatja, hogy a megsemmisítő táborok, az agyonlőtt hadifoglyok, a halomra öldösött békés lakosok, a hullahegyek, a testben és lélekben megnyomorított emberek tömegei, a gázkamrák és a hamvasztókemencék — hogy mindezek a bűntettek csupán a németellenes érzelmű propaganda képzeletének szülöttei. Ezt többé nem állíthatja senki. Senki? 1976 szeptemberének utolsó napjaiban jelentették a hírügynökségek a Majna melletti Frankfurtból: „A német katonák harci szövetsége" nevű nyugatnémet újfasiszta szervezet a nürnbergi per befejeződésének közelgő harmincadik évfordulója alkalmából felforgató akcióba kezdett. Röplapjain igyekszik hangulatot kelteni a háborús főbűnösök perében hozott ítéletek ellen, amelyek alapján — a neonácik szerint — „ártatlan emberek” kerültek bitóra, illetve börtönbe. Ha más jelünk nem lenne rá, ez a hír önmagában is tanúsítja, hogy az 1945. október 18-tól 1946. október 1-ig tartott monstre per nem egyszerűen a nyugodtan lezárható múlt feledésre megérett szakasza. Annyira nem, hogy a nyugatnémet jobboldal legszélsőségesebb elemei még a mostani választási kampányban is szemrebbenés nélkül felhasználják a nürnbergi évfordulót. A neofasiszta hecclapokban egymást követik az uszító támadások Robert Kempner frankfurti ügyvéd ellen, aki annak idején a német nép nevében a per egyik fővádlója. Elképzelhetőnek tartotta bárki 1946 októberében, hogy 1976 októberében nürnbergi szerepére hivatkozva követeljék egyesek Kempner eltávolítását az ügyvédi kamarából? A válasz egyértelmű igen, meglepetésről szó sincs. Arkagyij Poltorak neves szovjet jogász, aki a per idején Rugyenko főügyész egyik munkatársa volt, könyvében emlékeztet egy azóta híressé vált nyilatkozatra, amely 1946 októberében Amerikában hangzott el: „Az Egyesült Államok még sokáig bánni fogja a nürnbergi ítélet végrehajtását.” És ezt nem valamelyik csuklyás Ku Klux Klan-vezér jelentette ki, hanem Robert Taft, az Egyesült Államok szenátora. Igen, voltak és vannak körök, amelyek akkor is sajnálták, most is sajnálják, hogy érvényesült a történelem kérlelhetetlen parancsa és az események menete így alakult. A vádlottak vallomásaiból, a vád- és védőbeszédből, a száztizenhat szóbeli és több mint kétezer írásbeli tanúvallomásból, a tárgyalás négyszázhárom nyilvános ülésének minden percéből kiderült a korszak egyik legfontosabb tanulsága: ha azok a bizonyos nyugati körök nem arra számítanak, hogy a „barna pestis”, a náci áradat majd elözönli a Szovjetuniót — és csak a Szovjetuniót —, akkor nem hunynak szemet a demilitarizált Rajna-övezet megszállása, az Anschluss, Csehszlovákia „megszüntetése” és annyi más gaztett felett — és akkor talán nincs második világháború. Mondjuk ki: bizonyos köröket éppen a három évtizeden át is átívelő aktualitása miatt zavar a nürnbergi mementó. Ma is van számottevő párt a Német Szövetségi Köztársaságban, vezetőjét Franz-Josef Straussnak hívják, amely hivatalosan is kétségbe vonja ennek az annyiszor lángba borított kontinensnek a határait, amelynek zászlai alig néhány hete lobogtak utoljára lengyel és csehszlovák területeket „visszasíró” találkozók felett. Ma is van országa miniszterelnökét, Johannes Vorstert a második világháború alatt az angolok nácibarát tevékenységéért internálták —, amelynek hivatalos politikája a fajelmélet és amelynek hírhedt apartheidrezsimjét éppen most próbálja megmenteni a washingtoni diplomácia. 1946. október 1-én huszonkét háborús főbűnös felett mondták ki az ezerszer megérdemelt ítéletet. De nemcsak emberek, hanem jelenségek felett mondtak ítéletet Nürnbergben. A népirtó brutalitás, a vakbuzgó antikommunizmus felett; a nyárspolgár felett, aki együtt üvöltött a farkasokkal; a monoklis junker felett, aki lenézte „a káplárt”, de meghódította neki a fél világot; a szürke — csukaszürke — masszává nyomorított tömeg felett, amely az engedelmesség jegyében futószalagon szállította a gazembereket. Három évtized alatt sokat változott a világ, lakhatóbb hely lett a glóbusz. Ha élni akarunk, nem lehetünk feledékenyek. Harmat Endre AFRIKA VÁLASZOLT Különös közjáték színhelye ezekben a napokban a fekete kontinens. Henry Kissinger, aki ezúttal Afrika neuralgikus részén igyekezett megismételni közel-keleti ingadiplomáciáját, rádiónyilatkozatban jelentette be, hogy „az afrikaiak képviselői gyakorlatilag elfogadták” az ő rendezési tervét. Ezzel szinte egyidőben a zambiai fővárosból, Lusakából felröppent a hír, hogy a térségben közvetlenül érdekelt öt afrikai ország államfői csúcsértekezleten mondtak nemet a Kissinger-tervre. Két egymásnak ellentmondó, rendkívül lényeges állítás hangzott el az Afrika közeli jövőjét kétségtelenül meghatározó kérdésben. A kettő közül az egyik állítás nyilvánvalóan valótlan, vagy legalábbis tudatos ferdítés eredménye. Ez viszont az elemi logika vastörvényei szerint nem lehet más, mint az amerikai külügyminiszteré. Logikus: ha egyszer Agostinho Neto angolai, Samora Machel mozambiki, dr. Julius Nyerere tanzániai, dr. Kenneth Kaunda zambiai és Seretse Khama becsuánai államfő összeül, majd közös nyilatkozatban közli nemleges válaszát a Kissinger-tervre — ez olyan tény, amin nem lehet vitatkozni. Végül mégiscsak ezek az államfők tudják jobban, hogy helyeslik-e a tervet vagy elvetik. Márpedig a lusaki nyilatkozat szerint elvetik. Mi volt a terv lényege? Egy olyan megállapodás, amely szerint 1. Rhodesiában két év múlva átveszi a hatalmat a fekete többség, 2. Washington kártalanítja a rhodesiai telepeseket, 3. Vorster „valamilyen módon” felszámolja Namíbia megszállását. 4. Mindennek fejében Fekete-Afrika jó ideig békén hagyja a fajüldöző dél-afrikai rezsimet. Magyarul: Washington felismerte, hogy Afrikában ütött a fehér bástyák végórája és úgy döntött, hogy közülük kettőben (Rhodesiában és Namíbiában) megpróbál fekete bábrezsimeket létrehozni és a harmadikat, a legfontosabbat, a Dél-Afrikai Köztársaság apartheid rezsimjét konzerválni. Lehet, sőt valószínű, hogy tíz évvel ezelőtt egy ilyen terv még másfajta fogadtatásra talál. De a jelenlegi nemzetközi és afrikai helyzetben — a portugál gyarmatbirodalom összeomlása, az angoai háború kimenetele után — minden jel szerint csak azok mondanak rá igent, akiknek a megmentését szolgálja. A lusakai nyilatkozat újabb bizonyíték egy alapigazságra: Afrikának elég volt a korbácsból is, a mézesmadzagból is, egyedül és kizárólag a teljes önrendelkezés útját tartja járhatónak. (KS) A képen (balról jobbra): Kaunda zambiai, Neto angolai, Nyerere tanzániai, Khama becsuánai és Machel mozambiki államfő HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1976. OKTÓBER 1. Folytatódott az ENSZ-közgyűlés politikai vitája NEW, YORK Az ENSZ-he és 31. ülésszakának szerdán, ip-európai idő szerint az estibín tartott vitájában a küldiezetők — túlnyomórészt miniszterek — a dél-afrikai, keleti kérdéssel, valamint és a fejlődő országok kapcal foglalkoztak beszédeik Andrej Gromiko szovjet és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szerdán New Yorkban több órás megbeszélést tartott, majd Kissinger ebédet adott szovjet kollégája tiszteletére. A megbeszéléseken világpolitikai kérdéseket tekintettek át. Hírügynökségek a Kissinger—Gromiko tárgyalásokat úgy értékelik, hogy azok „nyitányul szolgálnak Gromiko és Ford pénteki tanácskozásai előtt”. *** Csütörtökön mondott beszédet Henry Kissinger amerikai külügyminiszter. * * * összeült — a héten másodszor — a Biztonsági Tanács, hogy a namíbiai kérdésről tárgyaljon. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia s nyugati szövetségeseik az ENSZ ülésszakán is jelentős diplomáciai erőfeszítéseket tesznek, hogy támogatást szerezzenek jelenlegi dél-afrikai politikai lépéseikhez. Az afrikai, s általában a fejlődő országok azonban, amint a felszólalásokból is kitűnik, kevés kivétellel elutasítóan, vagy nagy fenntartásokkal kezelik az amerikai—brit terveket. (MTI) KÖZÉLETÜNK HÍREI Az idei terv teljesítésének soron következő feladatairól és az eddigi tapasztalatokról, valamint az 1977. évi népgazdasági terv előkészítéséről tanácskoztak csütörtökön az Országos Tervhivatalban a minisztériumok és országos főhatóságok vezetői, a budapesti és a megyei pártbizottságok első titkárai, a fővárosi és a megyei tanácsok elnökei, a tervezésbe bevont vállalatok vezető munkatársai, továbbá a társadalmi szervek vezetői. Bevezető előadást Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke tartott. Az aktívaértekezleten felszólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. * * * Pója Frigyes külügyminiszter szerdán New Yorkban eszmecserét folytatott dr. Husszen Abdul Kader Kasszimmal, a természeti erőforrások miniszterével, a Szomáliai ENSZ-küldöttség vezetőjével és Ramon Escovar Salom venezuelai külügyminiszterrel. Mindkét találkozón a közgyűlésen napirenden szereplő kérdésekről, valamint a kétoldalú kapcsolatokról volt szó. * * * Csütörtökön az Országos Béketanács ügyvezető elnökségi ülésén Pethő Tibor, az OBT elnökhelyettese beszámolt a közelmúltban Helsinkiben tartott leszerelési világfórumról, a tanácskozáson részt vett magyar delegáció sokoldalú, eredményes tevékenységéről. * * * Csütörtök reggel a gellérthegyi Felszabadulási emlékműnél katonai tiszteletadással levonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját, amelyeket szerdán a fegyveres erők napja tiszteletére vontak fel. * * * Az Opus Pacis intéző bizottsága és az Országos Béketanács katolikus bizottsága dr. Ijjas József kalocsai érsek elnökletével csütörtökön együttes ülést tartott. A tanácskozáson dr. Weisz Ferenc prépost, az Országos Béketanács katolikus bizottságának főtitkárhelyettese beszámolt az eddig végzett munkáról és szólt a Hazafias Népfront VI. kongresszusa után a mozgalom előtt álló feladatokról. Az ülés résztvevői ezután megvitatták a nemzetközi békemunka időszerű feladatait. * * A Nigériai Szövetségi Köztársaság függetlenné válásának 16. évfordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Olusegin Obasanjo altábornagynak, az ország államfőjének. Paja Frigyes külügyminiszter ugyancsak táviratban üdvözölte Joseph N. Garbar dandártábornokot, Nigéria külügyminiszterét. Kádár János látogatása a Magyar Nemzeti Galériában Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Aczél Györgynek, a Politikai Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének társaságában csütörtökön délelőtt ellátogatott a Magyar Nemzeti Galériába és megtekintette a Pátzay Pál szobrászművész 80. születésnapja alkalmából rendezett életmű-kiállítást. Találkozott és szívélyesen elbeszélgetett a művésszel és feleségével, gratulált a gazdag életműhöz, amelyet a kiállítás tükröz, és jókívánságait fejezte ki a jubiláló mesternek. A találkozón részt vett Pogány Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. (MTI) Lázár György távirata Kína nemzeti ünnepe alkalmából BEJRUT Hua Kuo-fengnek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének. PEKING A kínai nép nemzeti ünnepén, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 27. évfordulója alkalmából a magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében jókívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai a béke és a haladás ügye javára fejlődjenek. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. RÖVIDEN Csütörtökön a bécsi Hofburgban folytatódott a közép-európai fegyveres erők és fegyerzet kölcsönös csökkentéséről tárgyaló konferencia. A Magyar Népköztársaság és Írország kormánya, attól az óhajtól vezérelve, hogy elősegítse a két ország közötti baráti kapcsolatokat és fejlessze a gazdasági, társadalmi és kulturális együttműködést, elhatározta diplomáciai kapcsolatok létesítését, és nagykövetek cseréjét. Négyszemközti megbeszélésen fogadta Gerald Ford amerikai elnök a Fehér Házban Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisztert. (Telefotó — AP — MTI — KS) Libanoni jelentések A damaszkuszi rádió és a libanoni falangisták adója szerdán este azt jelentette, hogy a Libanon-hegység birtoklásáért két napja indított offenzíva gyakorlatilag véget ért, a palesztinok és baloldali erők által ellenőrzött városok és falvak többsége a szíriaiak, illetve jobboldaliak kezére került. A tüzérségi előkészítés után támadó Szíriat gyalogsági és harckocsizó egységek szerdán három irányba nyomultak előre a Libanon-hegység központi részében és bevették Avnturát, Mteint és Hammanát. Kurnajel és Falugha városát ezzel egyidőben körülzárták, egyes jelentések szerint már bevették, más híradások szerint még folyik az ostrom. Basir Gemajel, a falangista erők fegyvereseinek főparancsnoka „történelmi” jelentőségűnek minősítette a szerdai napot és közölte, hogy a Bejrúttól 25 kilométerre északkeletre levő hegyvidéki körzetet „megtisztították a palesztinoktól”. Simon Peresz izraeli hadügyminiszter szerdán Tel Avivban kijelentette, hogy a libanoni kérdésben Jeruzsálem és Damaszkusz célkitűzése jelenleg egybeesik: „el akarják kerülni, hogy Libanon a PFSZ uralma alá kerüljön”. A hadügyminiszter hozzáfűzte még, hogy amíg Szíria offenzíváját Libanon északi és keleti részén folytatja, addig Izrael nem érzi érintettnek magát. * * * Csütörtökön a bejrúti újságok azt jelentették, hogy a szíriai csapatok és a jobboldal alakulatai szerdán összpontosított tüzérségi támadás után elfoglalták a libanoni hegyvidék sok települését. A hazafias erők és a palesztinok nehéz helyzetben vannak, de folytatják az ellenállást.