Hajdú-Bihari Napló, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-04 / 103. szám
Jegyzetek a sárospataki diáknapokról Kilencedik alkalommal rendelték meg április 29. és május 2. között a sárospataki diáknapokat Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Borsod megyék, valamint Budapest ötödik, hatodik, hetedik kerülete középiskoláinak delegációi jöttek el Sárospatakra. A fiatalok tanácskozásokon vitatták meg a középiskolás KISZ-szervezetek életének mindennapi problémáit, ugyanakkor a diáknapok megyei kulturális versenyein érmet szerzett együttesek és szólisták is számot adtak arról, milyen művészi érték létrehozására képesek a diákok az amatőr művészeti mozgalomban. Pontosan 1341 diák érkezett meg Sárospatakra, s rajtuk kívül még mintegy 250 sárospataki középiskolás volt aktív résztvevője a diáknapok programjának. Április 30., szombat. Amint gépkocsival végigsuhanunk a város utcáin, lépten-nyomon ismerős és ismeretlen diákokkal találkozunk. Mosolyognak, jókedvűek. Az ősi kollégium előtt állították fel az információs irodát, az utcákon, parkokban lengenek a diáknapok zászlói, a város legforgalmasabb pontjain plakátok adják hírül a napi programot. Az iskolakert évszázados fái alatt fiatalok üldögélnek. A nap ontja a forróságot, dél van. Délután két óra. Megkezdődnek a programok a klubokban. A Rákóczi Gimnáziumban Dinnyés József, a Comenius Tanítóképző Intézetben a budapesti Motolla együttes, az ÉMÁSZ-klubban Rév Tamás, a TÓVÁLL-klubban Árpádházi László műsora várja az érdeklődőket. Mindenütt telt ház van, a gimnázium klubjában még a lépcsőn is ülnek, úgy hallgatják a diákok Dinnyés dalait Jó ötlet volt létrehozni ezeket a klubokat, mert jól szórakoztatják a klubprogramok a diáknapok vendégeit. Délután négy óra. Négy helyszínen megkezdődnek a művészeti bemutatók. Ezúttal itt Sárospatakon nincs már verseny az érmekért. A megyei versenyek során szakemberekből álló zsűri nézte meg az egyes kategóriák műsorait, minősítették azokat, és a legjobb versenyzők és együttesek arany, ezüst és bronz fokozatú okleveleket kaptak. Ezután a megyei KISZ-bizottságok döntötték el, hogy „érmeseik közül” kik szerepeljenek Sárospatakon, a művészeti bemutatókon. Így tehát most itt nincs zsűri, sem szakmai megbeszélés. Lényegében véve tehát gálaműsort láthatunk. A Rákóczi filmszínházban a versmondók, a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán felállított szabadtéri színpadon a néptánc- és népzenei együttesek, a Comenius Tanítóképző Főiskolán az énekesek és szólóhangszeresek, a Rákóczi Gimnázium dísztermében !Pedig a színjátszók lépnek a közönség elé. A program mindenütt közel kétórás. A színjátszóknál ezen a napon szerepel a hajdúnánási József Attila színpad és a Tóth Árpád Gimnázium diákszínpada. Minden produkciót vastaps fogad. A diákközönség nagyon hálás. De a korábbi diáknapokon mégis más volt a hangulat! Nincs tét, nincs feszültség. Ezt érezzük a nézőtéren és ezt tükrözik a bemutatók is. Hiányzik a nézőtérről és a színpadról az önfeledt öröm. Sárospatakra egy-egy együttesnek régebben eljutni és ott érmet szerezni, nagy sikernek számított. A Sárospatakon szerzett éremnek értéke volt. A színvonal is alacsonyabb, túl könynyen osztották az érmeket a megyei döntőkön ... Jelenleg a diáknapok kulturális seregszemléje nem fóruma többé a diákság amatőr művészeti mozgalmának. Délután hat óra. A bemutatóknak vége, benépesülnek a „diákváros” utcái. A Rákóczi Gimnázium bejáratánál, a Petőfi Általános Iskola udvarán nagy falitáblákat helyeztek el, rajta a felirat: írjuk együtt! Fotók sorakoznak a táblákon, rövid reflexiók, aláírások. Jó itt lenni! Tartson a diáknapok egy hétig! Éneklő diákcsoporttal is találkozunk, a fiúk pedig lépten-nyomon az iránt érdeklődnek, a televízióban hol lehetne megnézni a szovjet — magyar labdarúgó-mérkőzést. A hivatalos programot fáklyás felvonulás zárja. A Rákóczi Gimnázium elől indul a menet és a Rákóczi-vár kertjében elhelyezett szabadtéri színpad a cél, ahol polbeatműsor várja és köszönti a felvonulókat. A felvonulás után pedig táncház, beatzene és klubprogram várja azokat, akik még szórakozni akarnak. Este fél tíz. A diáknapok „vezérkara” a Borostyán étterem különtermében tanácskozik. Értékelik a napi eseményeket és megbeszélik a teendőket, nem sokkal előbb pedig a 12 főből álló diáktanács vitatta meg a tennivalókat. Megtudjuk, hogy jól sikerült a pártösszekötő tanárok, KISZ-titkárok tanácskozása, de reggel bizony kevesen vettek részt a „Fuss az egészségedért” program akcióiban. Egy-két kellemetlen intermezzo is akadt. De a vezetők úgy látják és értékelik az elmúlt napot, hogy az jó hangulatban telt el, s mind a klubprogramoknak, mind a gálabemutatóknak sikerük volt. Fél tizenegykor van takarodó, de az utcákon még mindig sok a diák. Bizony nem könnyű a kísérő tanár dolga. Sok a „hívatlan vendég”. Hátizsákos fiatalok ülnek az iskolakert padjain, az állomás várótermében. Rájuk nem lenne itt szükség... – Május 1. Reggel hét óra. Zeneszó ébreszti a diákváros vendégeit, reggeli tornára, kocogásra invitál a hangosbemondó. Reggel kilenckor kezdődik a felvonulás, s utána egész nap tart a majális a várkertben, délután ismét kinyitják kapuikat a klubok, s folytatódik az érmesek műsora. Este záróbál, délután pedig sportversenyek lesznek. Mi pedig búcsúzunk Sárospataktól, ahol négy napon keresztül diákszótól és vidámságtól volt hangos a város és a résztvevők bizonyára úgy emlékeznek majd vissza, hogy jól szórakoztak Sárospatakon... És ez bizonyára így igaz. Barátságok, szerelmek születtek itt a diáknapokon, s a Patakon töltött napok emlékét elviszik szép élményként magukkal. Mégis úgy érezzük, hiányzik a diáknapok régebbi varázsa, hangulata. Beszélgettem erről tanárokkal, diákokkal, s olyan rendezőkkel, akik több mint másfél évtizede részt vesznek a szervezés munkájában. Egyöntetű volt a vélemény: jól érzik itt a diákok magukat, de elveszett a diáknapod igazi hangulata, túl laza a program. A diáknapoknak csak akkor van igazi értéke és értelme, ha fórumává válik azoknak az értékeknek, melyek létrehozására diákságunk képes. F. T. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1977. MÁJUS 4. Tisztelt Szerkesztőség! Tudom, hogy ezt a levelet magyarul kellett volna írnom, de remélem elfogadja mentegetőzésemet, hogy angolul írtam, mivel sajnálatomra nem beszélem nyelvüket. Tizenöt éves lány vagyok és egy szöuli középiskolába járok. Országomban az általános iskolától kezdve tanulunk angolt, ez az egyik legfontosabb tárgyunk. Nyelvgyakorlás céljából nemcsak az órákon tanuljuk a nyelvet, hanem angol nyelvű klubban is. Iskolai klubunknak én vagyok a vezetője. Angoltanárom azt mondta, hogy a levélírás nagyon fejlesztené nyelvkészségünket, írják Önöknek. Iskolánk tanulói közül nagyon sokan szeretnének levelezés útján ismerősöket, barátokat szerezni. Emiatt kérem Önöket egy szívességre, kérem, biztosítsanak egy kis helyet az Önök igen szép újságjában kérésünk közzétételére, így sok magyar diáktól kaphatnánk levelet. A levelezésen keresztül szeretnénk megismerkedni a magyar diákélettel, szokásokkal és más témákkal. Természetesen nagy örömünkre szolgálna, ha az angol tudásunk fejlesztésén keresztül Koreát is be tudnánk mutatni. Nagyon szeretnénk segítségük által barátokra szert tenni. Az országukból jövő levelekre nagyon gyorsan válaszolunk, és örömmel várjuk azokat. Köszönöm, hogy elolvasták levelem, őszinte tisztelettel. Bong-ja Lee Szöulból érkezett a levél néhány nappal ezelőtt. Örömmel közöljük a Fiatalok-rovatban, azzal a reménynyel, hogy sokan válaszolnak Bongja Lee-nek. (Címe: C. P. O. Box 100, Szöul, Korea.) !? Fiatalok könyvespolca E heti polcunkra ismét két könyv kerül fel. Az első nem szépirodalmi jellegű. A Filmbarátok Kiskönyvtára sorozatban jelent meg Karosai Kulcsár István: Michelangelo Antonioni című könyvecskéje. Antonioni az elmúlt két évtized egyik legjelentősebb filmrendezője. A Kiáltástól a Foglalkozása riporterig szinte minden filmje népszerű és sokat vetített volt nálunk. (Érthetetlen, hogy legújabb filmjét, a Foglalkozása riportert miért csak a filmklubhálózatban forgalmazzuk!) Ugyanez a kérdés felmerülhet persze Fellini: Amarcord című filmje kapcsán is. Miért az igazán értékes művészfilmek vásárlásakor kell „spórolnunk”?! (A film ára köztudottan függ a megvásárolt kópiák számától.) Antonioni filmjei, különösen az újabbak (Nagyítás, Zabriskie Point) méltán ébresztettek erős érdeklődést, különösen a fiatal mozilátogatókban. Mint minden igazán jelentős műalkotás, azok is olyan kérdéseket vetettek fel, és próbáltak megválaszolni, amelyek valamenynyiünket izgatnak. A Nagyításban valóság és látszat, művészet és cselekvés, cselekvési lehetőség problémái állnak előtérben. A Zabriskie Point pedig a (fél-) forradalmi amerikai ifjúság közérzetéről tudósított. Kulcsár István könyve alapvetően ismeretterjesztő munka. Túlságosan sok újat nem tudunk meg a híres rendezőről, sem filmjeiről. Hasznos és érdekes viszont a könyvecske elején található élet- és pályarajz, s hasznosak az érthető — ha nem is mindig teljességre törekvő — filmértelmezések. (Filmtudományi Intézet.) Harry Martinson neve alig ismert nálunk, önéletrajzi sorozatának első kötete mutatja be a Nobel-díjas svéd költőt, prózaírót. Virágzik a csalán című regényében a hős (az író?) gyermekkorával ismerkedünk meg. A műben uralkodik a gyermeki melankólia, a visszaemlékezés, a sokszor csipkefinomságú líraiság. Minden korok prózaíróinak egyik leghálásabb témája volt és maradt a gyermekkor, a kora fiatalság. Az az ismételhetetlen pillanat, mikor a felnövő ember előtt kezd kitárulni a világ. Gyermekkorunkban persze minden szép és megnyugtató. A korszak vége, a hirtelen, több-kevesebb csalódással átélt váltás, mindenkinél bekövetkező és mégis mindenkinél másképp megvalósuló cezúra, éles választóvonal. Ilyen „gyermekkori önarckép” Harry Matinson most megjelent regénye. Bár egyértelműen elismerhetjük a mű írói erényeit, mégis felmerül a nem skandináv olvasóban a kérdés: miért kapott Nobel-díjat Martinson, és miért nem kapott még mindig Graham Green?! (Európa Kiadó, 1977.) K. P. Color Popberkekben mostanában úgy emlegetik Debrecent, mint a magyar Liverpool. Valóban, a vidéki városok közül egy sincs, amely az utóbbi években annyi színvonalas együttest adott volna az országnak, mint Debrecen. Az Astor, a Lux, a Fantha Rhei és most a Color, mind kitűnő, egyéni karakterű zenekarok, sorban aratták a babérokat a pop-dzsessz fesztiválokon. Amatőrök, a szó nemes értelmében, kedvtelésből zenélnek. A Color tavaly nyáron tűnt fel az orosházi területi vetélkedőn. Panoptikum című több tételes, sajátos hangvételű kompozíciójuk kivívta a szakemberek és a közönség elismerését, amit az Aranydiploma-minősítés is jelzett. Aztán következett az ismétlés: a győri országos találkozón újabb aranyérem, majd a Ki mit tud? akadályai, amiket végig sikerrel vettek. Karrierjük töretlen ívű: tíz hónap alatt a semmiből a csúcsra értek. Ezt a „semmit” azért idézőjelbe kell tennünk. Hiszen a Color magját alkotó Bokor testvérek zenei pályafutása majdnem tíz évvel ezelőtt kezdődött: Attila, a dobos csak ötödikes volt, amikor már vidéki kultúrházakban lépett fel a trió. A magyar beat hőskorszaka volt ez, amikor „gombaszámra” alakultak az együttesek, amikor minden teenager gitárokról és beatzenészekről álmodott, meg a világot jelentő deszkákról, amikor őrjöngő fiatalok tömegei töltötték meg a koncerttermeket, amikor még az együttesek az ifjúság életérzéseinek megfogalmazására vállalkoztak. Azóta persze sokat változtak az idők: a beatből pop lett, a popból üzlet, az önkifejezés igényéből az igények kielégítésének „programja”; a háborgó hullámok elcsitultak, minden megy békésen a maga kerékvágásában. A Color együttes is végigjárta ezt az utat: a haknibrigádból az orvostudományi egyetem zenekara lett, amely melodikus, vokális számok tolmácsolásával szolgáltatta a talpalávalót a bulikon, táncesteken. Saját elképzeléseik megvalósítására ekkor még nemigen vállalkoztak, ehhez többszöri átalakulás után jelenlegi felállásuk teremtett először komoly lehetőséget. Közben zenészekként is érettebbé váltak, a műfajhoz nélkülözhetetlen technikai apparátusuk is gyarapodott, s a sok munkát és gyakorlást igazolta a siker, amely újabb erőfeszítésekre ösztönözte őket. A Ki mit tud? megnyerésével olyan helyzeti előnyt szereztek, amelyet egyébként talán soha nem értek volna el. A publicitással együtt a rádió-, tv-, lemezfelvétel lehetősége villant fel előttük, s ők természetesen éltek az alkalommal. Emlékszünk még a korábbi Ki mit tud?-győztesekre, s arra, hogy két út állt előttük: vagy meglovagolták a sikert és profikká váltak, vagy amatőrök maradtak és (sajnos) eltűntek a süllyesztőben. Az „üzem” nem ismer más alternatívát, s a Colornak is eközött kell választania. Hogy pontosabban érzékeljük helyzetüket, le kell mondani polgári foglalkozásukat is: Bokor Gyula orvos, tudományos gyakornok; Bokor Tibor III. éves orvostanhallgató, Bokor Attila az Ybl főiskola I. éves hallgatója, Láhmer Emil irodagépműszerész, Pólya László I. éves zeneművészeti főiskolás. A zenekarvezetővel, Bokor Gyulával terveikről, elképzeléseikről beszélgettünk szobájában, az orvosi egyetem emléleti tömbjének hetedik emeletén. — Mi a két út közül a harmadikat választjuk — mondja a fekete hajú, bajuszos fiatalember. — Amatőrök maradunk, mindenki folytatja tanulmányait, s a munka mellett zenélünk továbbra is. Ismerve az ilyenkor szokásos eljárást, sokan megkérdezték tőlünk, hogy mi is Pestre megyünk-e? Válaszunk határozottan az, hogy nem. Mi innen indultunk el, mint debreceni zenekar értünk el sikert, eztán is itt akarunk élni. — Miért zenéltek, mi a célotok vele? — Gyerekkorunk óta életünk része a zene, saját örömünkre, kedvtelésből csináljuk. Nem a zenéből akarunk megélni. Ezért úgy gondolom megengedhetjük magunknak, hogy olyat játsszunk, ami igényes és a közönségnek is tetszik. — Szép program, de nyilván tisztában vagytok azzal, hogy megvalósulása nem csak rajtatok múlik. — Igen, tudjuk, hogy a rádióban, tv-ben, lemezgyárban mások a feltételek, s hogy innen Debrecenből adminisztrálni is nehéz magunkat. Ezért is csatlakozott hozzánk Várszegi Gábor, a Gemini együttes volt tagja, és segít ügyeinket intézni, dalszövegeket írni, s stúdiókban a felvételeket készíteni. Hiszünk abban, hogy sikerül saját elképzeléseink szerint dolgoznunk. — Legközelebbi tervek? — A Szovjetunióba, Ashabadba kaptunk meghívást egy könnyűzenei fesztivál gálaestjére; ezt az egytemi vizsgák miatt nem vállaltuk. A múlt héten készült el Ikarusz című számunk tv-felvétele, amit június első szombatján az Egymillió fontos hangjegyben forgatnak le. A nyár közepén részt veszünk az Erkel Színházban rendezendő popfesztiválon, dalunk kislemezen is megjelenik majd. És augusztus elején indulunk a Ki mit tud?-osokkal Varsóba, Leningrádba, Helsinkibe. Közben állandóan készülünk, új számokat szerzünk, s ha repertoárunk elegendő lesz hozzá, szeretnénk Debrecenben egy önálló koncertet adni. Akik hallgatták, maguk is meggyőződhettek róla: a Color együttes sajátos hangvételű, eredeti tehetségről és elképzelésekről tanúskodó zenével jelentkezett a Ki mit tud?-on. Értő zenészek mindahányan; szavaikból az is kiderül, hogy zenében, mondanivalóban igényes programmal indulnak a második, nehezebb menetnek, hogy kivívása után a sikert meg is tartsák. Szurkolunk nekik, hogy eredményesebben végezzék, mint Panoptikum című szerzeményük figurái, akiket „elnyelt az időáradat”. Túri Gábor *' WjjShz Jfe \ .—. A i 1 W i LÁGERLISTA ül 1. Fénylő piramisok árnyékában 2. A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián Egy rossz és egy jó hír. A rossz: az elmúlt héten technikai okok miatt kimaradt a Slágerlista a Fiatalok-oldalról A jó: „szövetkeztünk” a nyíregyházi rádióval, amely ezentúl minden csütörtökön ismerteti a listát, s lejátssza az első helyezetteket. Tehát: kedvenceiteket hallhatjátok, ha csütörtökönként bekapcsoljátok a nyíregyházi rádiót! Egyébként ismét emelkedett a szerkesztőségünkbe érkezett szavazatok szám Piramis ma. Nagy fölénnyel vezet a Piramis zenekari felvétele; valószínűleg nagylemezük megjelenésének köszönhető, hogy a Becsület című számuk is szerepel a listán. Új nevek: az Illés és Karda Beáta. A héten lemezt, plakátot nyertek: Szabó Ágnes, 4027 Debrecen, Nyár utca 10. II. 8.; Tari Csilla, 4027 Debrecen, Hámán Kató út 21. II. 9. Shin Sándorné, 4272 Sáránd, Arany János út 8. Továbbra is várjuk a szavazatokat, hétfő délig. 3. Levél a távolból 4. Ez az utolsó tánc 5. Jössz-e már 6. Tied a dallam 7. Becsület 8. Menedékház 9. Gyere kislány 10. Szerelemre születtem — LGT — Fonográf — Délhúsa Gjon — Ács Enikő, Pantha Rhei — ülés — Piramis — Neoton — Beatrice — Karda Beáta