Hajdú-Bihari Napló, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-04 / 103. szám

Jegyzetek a sárospataki diáknapokról Kilencedik alkalommal rendel­ték meg április 29. és május 2. kö­zött a sárospataki diáknapokat Haj­­dú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Bor­sod megyék, valamint Budapest ötödik, hatodik, hetedik kerülete kö­zépiskoláinak delegációi jöttek el Sárospatakra. A fiatalok tanácsko­zásokon vitatták meg a középiskolás KISZ-szervezetek életének minden­napi problémáit, ugyanakkor a diáknapok megyei kulturális verse­nyein érmet szerzett együttesek és szólisták is számot adtak arról, milyen művészi érték létrehozására képesek a diákok az amatőr művé­szeti mozgalomban. Pontosan 1341 diák érkezett meg Sárospatakra, s rajtuk kívül még mintegy 250 sá­rospataki középiskolás volt aktív résztvevője a diáknapok program­jának.­ ­ Április 30., szombat. Amint gép­kocsival végigsuhanunk a város ut­cáin, lépten-nyomon ismerős és is­meretlen diákokkal találkozunk. Mosolyognak, jókedvűek. Az ősi kollégium előtt állították fel az in­formációs irodát, az utcákon, par­kokban lengenek a diáknapok zász­lói, a város legforgalmasabb pont­jain plakátok adják hírül a napi programot. Az iskolakert évszázados fái alatt fiatalok üldögélnek. A nap ontja a forróságot, dél van. Délután két óra. Megkezdődnek a programok a klubokban. A Rákóczi Gimnáziumban Dinnyés József, a Comenius Tanítóképző Intézetben a budapesti Motolla együttes, az ÉMÁSZ-klubban Rév Tamás, a TÓVÁLL-klubban Árpádházi Lász­ló műsora várja az érdeklődőket. Mindenütt telt ház van, a gimná­zium klubjában még a lépcsőn is ülnek, úgy hallgatják a diákok Dinnyés dalait Jó ötlet volt létre­hozni ezeket a klubokat, mert jól szórakoztatják a klubprogramok a diáknapok vendégeit.­­ Délután négy óra. Négy helyszí­nen megkezdődnek a művészeti be­mutatók. Ezúttal itt Sárospatakon nincs már verseny az érmekért. A megyei versenyek során szakembe­rekből álló zsűri nézte meg az egyes kategóriák műsorait, minősítették azokat, és a legjobb versenyzők és együttesek arany, ezüst és bronz fo­kozatú okleveleket kaptak. Ezután a megyei KISZ-bizottságok döntötték el, hogy „érmeseik közül” kik szere­peljenek Sárospatakon, a művészeti bemutatókon. Így tehát most itt nincs zsűri, sem szakmai megbeszé­lés. Lényegében véve tehát gála­műsort láthatunk. A Rákóczi film­színházban a versmondók, a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán felállított szabadtéri színpadon a néptánc- és népzenei együttesek, a Comenius Tanítóképző Főiskolán az énekesek és szólóhangszeresek, a Rákóczi Gimnázium dísztermében !Pedig a színjátszók lépnek a közön­ség elé. A program mindenütt közel kétórás. A színjátszóknál ezen a na­pon szerepel a hajdúnánási József Attila színpad és a Tóth Árpád Gimnázium diákszínpada. Minden produkciót vastaps fogad. A diák­közönség nagyon hálás. De a korábbi diáknapokon mégis más volt a hangulat! Nincs tét, nincs feszültség. Ezt érezzük a nézőtéren és ezt tükrözik a bemutatók is. Hiányzik a nézőtérről és a színpad­ról az önfeledt öröm. Sárospatakra egy-egy együttesnek régebben el­jutni és ott érmet szerezni, nagy si­kernek számított. A Sárospatakon szerzett éremnek értéke volt. A színvonal is alacsonyabb, túl köny­­nyen osztották az érmeket a me­gyei döntőkön ... Jelenleg a diák­napok kulturális seregszemléje nem fóruma többé a diákság amatőr művészeti mozgalmának.­­ Délután hat óra. A bemutatóknak vége, benépesülnek a „diákváros” utcái. A Rákóczi Gimnázium bejá­ratánál, a Petőfi Általános Iskola udvarán nagy falitáblákat helyez­tek el, rajta a felirat: írjuk együtt! Fotók sorakoznak a táblákon, rövid reflexiók, aláírások. Jó itt lenni! Tartson a diáknapok egy hétig! Éneklő diákcsoporttal is találko­zunk, a fiúk pedig lépten-nyomon az iránt érdeklődnek, a televízióban hol lehetne megnézni a szovjet — magyar labdarúgó-mérkőzést. A hivatalos programot fáklyás felvo­nulás zárja. A Rákóczi Gimnázium elől indul a menet és a Rákóczi-vár kertjében elhelyezett szabadtéri színpad a cél, ahol polbeatműsor várja és köszönti a felvonulókat. A felvonulás után pedig táncház, beat­zene és klubprogram várja azokat, akik még szórakozni akarnak.­ ­ Este fél tíz. A diáknapok „vezér­kara” a Borostyán étterem külön­termében tanácskozik. Értékelik a napi eseményeket és megbeszélik a teendőket, nem sokkal előbb pedig a 12 főből álló diáktanács vitatta meg a tennivalókat. Megtudjuk, hogy jól sikerült a pártösszekötő tanárok, KISZ-titkárok tanácskozá­sa, de reggel bizony kevesen vettek részt a „Fuss az egészségedért” program akcióiban. Egy-két kelle­metlen intermezzo is akadt. De a vezetők úgy látják és értékelik az elmúlt napot, hogy az jó hangulat­ban telt el, s mind a klubprogra­­moknak, mind a gálabemutatóknak sikerük volt. Fél tizenegykor van takarodó, de az utcákon még mindig sok a diák. Bizony nem könnyű a kísérő tanár dolga. Sok a „hívatlan vendég”. Hátizsákos fiatalok ülnek az iskolakert padjain, az állomás várótermében. Rájuk nem lenne itt szükség... – Május 1. Reggel hét óra. Zeneszó ébreszti a diákváros vendégeit, reggeli tornára, kocogásra invitál a hangosbemondó. Reggel kilenckor kezdődik a felvonulás, s utána egész nap tart a majális a várkertben, délután ismét kinyitják kapuikat a klubok, s folytatódik az érmesek műsora. Este záróbál, délután pedig sportversenyek lesznek. Mi pedig búcsúzunk Sárospataktól, ahol négy napon keresztül diákszótól és vi­dámságtól volt hangos a város és a résztvevők bizonyára úgy emlékez­nek majd vissza, hogy jól szórakoz­tak Sárospatakon... És ez bizonyára így igaz. Ba­rátságok, szerelmek születtek itt a diáknapokon, s a Patakon töltött napok emlékét elviszik szép él­ményként magukkal. Mégis úgy érezzük, hiányzik a diáknapok ré­gebbi varázsa, hangulata. Beszélget­tem erről tanárokkal, diákokkal, s olyan rendezőkkel, akik több mint másfél évtizede részt vesznek a szer­vezés munkájában. Egyöntetű volt a vélemény: jól érzik itt a diákok magukat, de elveszett a diáknapod igazi hangulata, túl laza a program. A diáknapoknak csak akkor van igazi értéke és értelme, ha fórumává válik azoknak az értékeknek, me­lyek létrehozására diákságunk ké­pes. F. T. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1977. MÁJUS 4. Tisztelt Szerkesztőség! Tudom, hogy ezt a levelet ma­gyarul kellett volna írnom, de re­mélem elfogadja mentegetőzésemet, hogy angolul írtam, mivel sajnála­tomra nem beszélem nyelvüket. Tizenöt éves lány vagyok és egy szöuli középiskolába járok. Országomban az általános iskolá­tól kezdve tanulunk angolt, ez az egyik legfontosabb tárgyunk. Nyelvgyakorlás céljából nemcsak az órákon tanuljuk a nyelvet, ha­nem angol nyelvű klubban is. Isko­lai klubunknak én vagyok a veze­tője. Angoltanárom azt mondta, hogy a levélírás nagyon fejlesztené nyelv­­készségünket, írják Önöknek. Isko­lánk tanulói közül nagyon sokan szeretnének levelezés útján ismerő­söket, barátokat szerezni. Emiatt kérem Önöket egy szíves­ségre, kérem, biztosítsanak egy kis helyet az Önök igen szép újságjá­ban kérésünk közzétételére, így sok magyar diáktól kaphatnánk levelet. A levelezésen keresztül szeret­nénk megismerkedni a magyar diákélettel, szokásokkal és más té­mákkal. Természetesen nagy örö­münkre szolgálna, ha az angol tu­dásunk fejlesztésén keresztül Ko­reát is be tudnánk mutatni. Nagyon szeretnénk segítségük ál­tal barátokra szert tenni. Az orszá­gukból jövő levelekre nagyon gyor­san válaszolunk, és örömmel vár­juk azokat. Köszönöm, hogy elol­vasták levelem, őszinte tisztelettel. Bong-ja Lee Szöulból érkezett a levél néhány nappal ezelőtt. Örömmel közöljük a Fiatalok-rovatban, azzal a remény­nyel, hogy sokan válaszolnak Bong­ja Lee-nek. (Címe: C. P. O. Box 100, Szöul, Korea.) !? Fiatalok könyvespolca E heti polcunkra ismét két könyv kerül fel. Az első nem szépirodalmi jellegű. A Filmbarátok Kiskönyvtá­ra sorozatban jelent meg Karosai Kulcsár István: Michelangelo Anto­nioni című könyvecskéje. Antonioni az elmúlt két évtized egyik legje­lentősebb filmrendezője. A Kiáltás­tól a Foglalkozása riporterig szinte minden filmje népszerű és sokat ve­tített volt nálunk. (Érthetetlen, hogy legújabb filmjét, a Foglalkozá­sa riportert miért csak a filmklub­­hálózatban forgalmazzuk!) Ugyanez a kérdés felmerülhet persze Fellini: Amarcord című filmje kapcsán is. Miért az igazán értékes művészfil­mek vásárlásakor kell „spórol­nunk”?! (A film ára köztudottan függ a megvásárolt kópiák számá­tól.) Antonioni filmjei, különösen az újabbak (Nagyítás, Zabriskie Point) méltán ébresztettek erős érdeklő­dést, különösen a fiatal moziláto­gatókban. Mint minden igazán je­lentős műalkotás, azok is olyan kér­déseket vetettek fel, és próbáltak megválaszolni, amelyek valameny­­nyiünket izgatnak. A Nagyításban valóság és látszat, művészet és cse­lekvés, cselekvési lehetőség prob­lémái állnak előtérben. A Zabriskie Point pedig a (fél-) forradalmi ame­rikai ifjúság közérzetéről tudósított. Kulcsár István könyve alapvetően ismeretterjesztő munka. Túlságo­san sok újat nem tudunk meg a hí­res rendezőről, sem filmjeiről. Hasz­nos és érdekes viszont a könyvecs­ke elején található élet- és pálya­rajz, s hasznosak az érthető — ha nem is mindig teljességre törekvő — filmértelmezések. (Filmtudomá­nyi Intézet.) Harry Martinson neve alig ismert nálunk, önéletrajzi sorozatának el­ső kötete mutatja b­e a Nobel-díjas svéd költőt, prózaírót. Virágzik a csalán című regényében a hős (az író?) gyermekkorával ismerkedünk meg. A műben uralkodik a gyerme­ki melankólia, a visszaemlékezés, a sokszor csipkefinomságú líraiság. Minden korok prózaíróinak egyik leghálásabb témája volt és maradt a gyermekkor, a kora fiatalság. Az az ismételhetetlen pillanat, mikor a felnövő ember előtt kezd kitárulni a világ. Gyermekkorunkban per­sze minden szép és megnyugtató. A korszak vége, a hirtelen, több-ke­vesebb csalódással átélt váltás, min­denkinél bekövetkező és mégis min­denkinél másképp megvalósuló ce­zúra, éles választóvonal. Ilyen „gyermekkori önarckép” Harry Matinson most megjelent re­génye. Bár egyértelműen elismer­hetjük a mű írói erényeit, mégis fel­merül a nem skandináv olvasóban a kérdés: miért kapott Nobel-díjat Martinson, és miért nem kapott még mindig Graham Green?! (Európa Kiadó, 1977.) K. P. Color Popberkekben mostanában úgy emlegetik Debrecent, mint a ma­gyar Liverpool. Valóban, a vidéki városok közül egy sincs, amely az utóbbi években annyi színvonalas együttest adott volna az országnak, mint Debrecen. Az Astor, a Lux, a Fantha Rhei és most a Color, mind kitűnő, egyéni karakterű zeneka­rok, sorban aratták a babérokat a pop-dzsessz fesztiválokon. Amatő­rök, a szó nemes értelmében, kedv­telésből zenélnek. A Color tavaly nyáron tűnt fel az orosházi területi vetélkedőn. Pa­noptikum című több tételes, sajátos hangvételű kompozíciójuk kivívta a szakemberek és a közönség elisme­rését, amit az Aranydiploma-minő­­sítés is jelzett. Aztán következett az ismétlés: a győri országos találko­zón újabb aranyérem, majd a Ki mit tud? akadályai, amiket végig sikerrel vettek. Karrierjük töretlen ívű: tíz hónap alatt a semmiből a csúcsra értek. Ezt a „semmit” azért idézőjelbe kell tennünk. Hiszen a Color mag­ját alkotó Bokor testvérek zenei pályafutása majdnem tíz évvel ez­előtt kezdődött: Attila, a dobos csak ötödikes volt, amikor már vi­déki kultúrházakban lépett fel a trió. A magyar beat hőskorszaka volt ez, amikor „gombaszámra” ala­kultak az együttesek, amikor min­den teenager gitárokról és beat­­zenészekről álmodott, meg a vilá­got jelentő deszkákról, amikor őr­jöngő fiatalok tömegei töltötték meg a koncerttermeket, amikor még az együttesek az ifjúság élet­érzéseinek megfogalmazására vál­lalkoztak. Azóta persze sokat vál­toztak az idők: a beatből pop lett, a popból üzlet, az önkifejezés igé­nyéből az igények kielégítésének „programja”; a háborgó hullámok elcsitultak, minden megy békésen a maga kerékvágásában. A Color együttes is végigjárta ezt az utat: a haknibrigádból az orvos­­tudományi egyetem zenekara lett, amely melodikus, vokális számok tolmácsolásával szolgáltatta a talp­­alávalót a bulikon, táncesteken. Sa­ját elképzeléseik megvalósítására ekkor még nemigen vállalkoztak, ehhez többszöri átalakulás után je­lenlegi felállásuk teremtett először komoly lehetőséget. Közben zené­szekként is érettebbé váltak, a mű­fajhoz nélkülözhetetlen technikai apparátusuk is gyarapodott, s a sok munkát és gyakorlást igazolta a si­ker, amely újabb erőfeszítésekre ösztönözte őket. A Ki mit tud? meg­nyerésével olyan helyzeti előnyt szereztek, amelyet egyébként talán soha nem értek volna el. A publici­tással együtt a rádió-, tv-, lemezfel­vétel lehetősége villant fel előttük, s ők természetesen éltek az alka­lommal. Emlékszünk még a koráb­bi Ki mit tud?-győztesekre, s arra, hogy két út állt előttük: vagy meg­lovagolták a sikert és profikká vál­tak, vagy amatőrök maradtak és (sajnos) eltűntek a süllyesztőben. Az „üzem” nem ismer más alternatívát, s a Colornak is eközött kell válasz­tania. Hogy pontosabban érzékeljük helyzetüket, le kell mondani polgári foglalkozásukat is: Bokor Gyula or­vos, tudományos gyakornok; Bokor Tibor III. éves orvostanhallgató, Bokor Attila az Ybl főiskola I. éves hallgatója, Láhmer Emil irodagép­műszerész, Pólya László I. éves ze­neművészeti főiskolás. A zenekarvezetővel, Bokor Gyu­lával terveikről, elképzeléseikről beszélgettünk szobájában, az orvosi egyetem emléleti tömbjének hete­dik emeletén. — Mi a két út közül a harmadikat választjuk — mondja a fekete hajú, bajuszos fiatalember. — Amatőrök maradunk, mindenki folytatja ta­nulmányait, s a munka mellett ze­nélünk továbbra is. Ismerve az ilyenkor szokásos eljárást, sokan megkérdezték tőlünk, hogy mi is Pestre megyünk-e? Válaszunk ha­tározottan az, hogy nem. Mi innen indultunk el, mint debreceni zene­kar értünk el sikert, eztán is itt akarunk élni. — Miért zenéltek, mi a célotok vele? — Gyerekkorunk óta életünk ré­sze a zene, saját örömünkre, kedv­telésből csináljuk. Nem a zenéből akarunk megélni. Ezért úgy gondo­lom megengedhetjük magunknak, hogy olyat játsszunk, ami igényes és a közönségnek is tetszik. — Szép program, de nyilván tisz­tában vagytok azzal, hogy megvaló­sulása nem csak rajtatok múlik. — Igen, tudjuk, hogy a rádióban, tv-ben, lemezgyárban mások a fel­tételek, s hogy innen Debrecenből adminisztrálni is nehéz magunkat. Ezért is csatlakozott hozzánk Vár­szegi Gábor, a Gemini együttes volt tagja, és segít ügyeinket intézni, dalszövegeket írni, s stúdiókban a felvételeket készíteni. Hiszünk ab­ban, hogy sikerül saját elképzelé­seink szerint dolgoznunk. — Legközelebbi tervek? — A Szovjetunióba, Ashabadba kaptunk meghívást egy könnyűze­nei fesztivál gálaestjére; ezt az egytemi vizsgák miatt nem vállal­tuk. A múlt héten készült el Ika­rusz című számunk tv-felvétele, amit június első szombatján az Egymillió fontos hangjegyben for­gatnak le. A nyár közepén részt ve­szünk az Erkel Színházban rende­zendő popfesztiválon, dalunk kis­lemezen is megjelenik majd. És augusztus elején indulunk a Ki mit tud?-osokkal Varsóba, Leningrád­­ba, Helsinkibe. Közben állandóan készülünk, új számokat szerzünk, s ha repertoárunk elegendő lesz hoz­zá, szeretnénk Debrecenben egy ön­álló koncertet adni. Akik hallgatták, maguk is meg­győződhettek róla: a Color együttes sajátos hangvételű, eredeti tehetség­ről és elképzelésekről tanúskodó ze­nével jelentkezett a Ki mit tud?-on. Értő zenészek mindahányan; sza­vaikból az is kiderül, hogy zené­ben, mondanivalóban igényes prog­rammal indulnak a második, ne­hezebb menetnek, hogy kivívása után a sikert meg is tartsák. Szur­kolunk nekik, hogy eredményeseb­ben végezzék, mint Panoptikum cí­mű szerzeményük figurái, akiket „elnyelt az időáradat”. Túri Gábor *' WjjShz Jfe \ .—. A i 1 W i LÁGERLISTA ül 1. Fénylő piramisok árnyékában 2. A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián Egy rossz és egy jó hír. A rossz: az elmúlt héten technikai okok miatt ki­maradt a Slágerlista a Fiatalok-oldalról A jó: „szövetkeztünk” a nyíregyházi rá­dióval, amely ezentúl minden csütörtö­kön ismerteti a listát, s lejátssza az el­ső helyezetteket. Tehát: kedvenceiteket hallhatjátok, ha csütörtökönként bekap­csoljátok a nyíregyházi rádiót! Egyébként ismét emelkedett a szer­kesztőségünkbe érkezett szavazatok szá­m Piramis ma. Nagy fölénnyel vezet a Piramis ze­nekari felvétele; valószínűleg nagyleme­zük megjelenésének köszönhető, hogy a Becsület című számuk is szerepel a lis­tán. Új nevek: az Illés és Karda Beáta. A héten lemezt, plakátot nyertek: Sza­bó Ágnes, 4027 Debrecen, Nyár utca 10. II. 8.; Tari Csilla, 4027 Debrecen, Hámán Kató út 21. II. 9.­ Shin Sándorné, 4272 Sáránd, Arany János út 8. Továbbra is várjuk a szavazatokat, hétfő délig. 3. Levél a távolból 4. Ez az utolsó tánc 5. Jössz-e már 6. Tied a dallam 7. Becsület 8. Menedékház 9. Gyere kislány 10. Szerelemre születtem — LGT — Fonográf — Délhúsa Gjon — Ács Enikő, Pantha Rhei — ülés — Piramis — Neoton — Beatrice — Karda Beáta

Next