Hajdú-Bihari Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! XXXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM­ÁRA: 1,20 FORINT 1978.1.1., : VASÁRNAP [fíMN­GYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTIsfjcfjnfjK LAPJA A béke aranypoharából Az elmúlt éjjel, tavaly és tavalyelőtt, és valahányszor, amikor szilveszter éj­szakáján összecsengnek a poharak, föl­éled bennem egy emlék. Tél volt, oda­kint térdig érő hó, s a szász hegyek kö­zött meghúzódó erdei házban esztendőt búcsúztatni, köszönteni készült százhúsz ember. Németek voltak, oroszok és len­gyelek, magyarok és bolgárok, jugoszlá­­vok és sokan a nyugati féltekéről valók. A csiszolt üvegkelyhekbe áttetsző, aranyszínű bort töltöttek, s amikor meg­­kondult az óra, azt mondta az idegen­­vezető: „Most pedig igyunk együtt a bé­ke aranypoharából”. Nem tudom elfelej­teni a pillanatot. Szép gondolat volt, igaz, és érzelmet indító. Küszöböt lép át az ember az évek for­dulóján. Hátrapillant számba venni, hogy meddig jutott, s előre néz, mert biztonsággal akar menni tovább. Szil­veszter éjszakáján jókívánságokkal hal­moztuk el egymást. Tiszta szívvel te­hettük a legkisebb sejtben, a családban és azon kívül is, hiszen ismét följebb léptünk az emberség, az életszínvonal, a társadalomépítés lépcsősorán. 1977 év jó volt. Többet és jobban dol­goztunk. Akkor sütött a nap, és akkor esett az eső, amikor életre kellett kelnie a mindennapinak; akkor született dön­tés, amikor az értékalkotó ember érde­ke, igénye követelte; akkor fogtak ösz­­sze az emberek, amikor a legnagyobb szükség volt erre; és akkor működött a legodaadóbban az alkotó elme, amikor a legjobban kellett építeni rá ahhoz, hogy önelégültségtől mentesen, de elégedetten léphessük át e jelképes küszöböt. Az elmúlt éjszakán még csak jókíván­ságok hangzottak el. Holnap már tettek kellenek. Ez az ember, az élet, a boldo­gulás örökké megújuló parancsa. És visszapillantva, de előretekintve is azt mondhatjuk — szűkebb pátriánkat, s az ország életét, gondját ismerve —, nem lehetnek kétségeink. Az emberek töme­gei tisztességgel és becsülettel teremtet­ték meg a közösség s vele együtt önma­guk boldogulásának feltételeit. És azt is tudják: ha többet kívánnak, többet kell tenniük. Nemrég olvastam egy tanulmányt, ez állt benne: „A társadalom és az egyén ellentmondásos harmóniájának világa a reális humanizmus, amelyben minden az emberért van, az ember boldogságá­ért. „De miért erről beszélek, miért nem a párt politikájáról, amelynek lényege, tartalma s célja az ember? Nem sza­vakról van szó, nem üres frázisokról. Magunk formáljuk az életet is, s a szo­cialista világban, de a tőlünk idegen vi­lágnézetet valló országokban ugyancsak elismeréssel fogadott politikát. Munká­val, tettekkel, összefogással, a társadal­mi osztályok és rétegek érdekeinek alapvető harmóniájával fémjelezve. Az új esztendő első napján — sokan úgy tartják — illik szépet és jót monda­ni. Csakhogy mi hozzászoktunk: nem az illendőség, hanem tapasztalataink, vé­leményünk és terveink határozzák meg mondanivalónkat , ez nagy szó! Igen, a közéleti, társadalmi, légköri viszo­nyokra gondolok. A tiszta és áttetsző, de azért nem felhőtlen égre. A szó hi­telére és szabad csobogására. Az őszin­te hangvételre és a nyugodt éjszakákra. Van miről jót mondanunk. Nehéz, tar­talmas és eredményes évet hagytunk magunk mögött. Mindig tudtuk, hogy mire számíthatunk. Ez is biztonságérze­tet ad. Sokat töprengünk, néha botla­dozunk, tévedünk is. De mind felkészül­tebbek, erőnk és igazunk tudatában egy­re magabiztosabbak vagyunk. Az új esztendő első napján váltunk szót, az ünnep azonban nem homályo­­sítja el gondjainkat. Éppen az őszinte és nyílt politika ad szabad utat ahhoz, hogy ma is számot vessünk a nehézsé­gekkel. Az előrelátó ember tudja: hol­nap sem lesz könnyebb, mint tegnap volt. Csakhogy ez nem bizonytalanságot szül nálunk, hanem edzi az akaratot, a tettvágyat. Igaz, nem ártana, ha min­denkit jobban érdekelne, s észrevenné, hogy az új születése milliárdokkal mér­hető, hogy a borítékon kívül is mi min­den jut nekünk a közös vagyonból. Nem kell, „hálásaknak lennünk” érte, hiszen mi teremtettük meg az alapját. A sike­rek lebecsülése azonban gyengíti bol­dogságteremtő erőfeszítéseinket. Nem titkolt gondjaink és hibáink felszámo­lását aligha segíti a sopánkodás. Cse­lekednünk kell. Jobban, odaadóbban és fegyelmezetten, egymást megértő em­berséggel. Nem tudok — és nem is akarok — részletes leltárt készíteni a múlt év eseményeiről Amúgy is az volna a jobb, a rokonszenvesebb, ha ki-ki önmagával vetne számot Mit és miért dolgozott? Csak a fizetéséért? Vagy a szakmája, hivatása iránti elkötelezettségből ? Mi jót tett a családjával, gyermekei vel a közösséggel, amelyben él, és mit vétett ellene? A szószátyárkodás, a tévedés, a felületesség, a fegyelmezetlenség volt jellemző rá, vagy az, ami meghatározza életünket: a fegyelmezett, értékalkotó munka? Az össztársadalmi „elszámo­lást” megtette a párt Központi Bizott­sága legutóbbi ülésén. Lelkesítő ered­ményekről adhatott számot. S az egyén, a társadalom minden tagja most akkor cselekszik helyesen, ha „belülről” vizsgálja önmagát. Fedezze föl — ha nincs, teremtse meg — a belső indíté­kot, mely — hajtóerő lévén — a közös­ség boldogulásán keresztül önmaga és a családja életét teheti szebbé. Ehhez nem nélkülözhető az élet, az emberek, a közösség szeretete, a politika aktív támogatása. Bonyolult helyzetben él az emberiség, de megnyugtató, hogy október és a bé­kés egymás mellett élés szelleme öt földrész népeinek életében és gondolko­dásában vert tanyát. A nemzetközi kom­munista mozgalom hatása „új” orszá­gokban edzi az emberek cselekvőkész­ségét, s a Helsinkit követő belgrádi ta­nácskozás, a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról folyó eszmecsere, az ez évre összehívott ENSZ-közgyűlés le­szerelési ülésszaka biztonságot, bizalmat és ösztönzést ad. Miért ne örülnénk Vi­etnam ENSZ-tagságának? És miért ne lehetnénk büszkék arra, hogy az új tí­pusú tömegpusztító fegyverrendszerek kifejlesztésének és előállításának tilal­máról szóló javaslatot éppen a Szovjet­unió, hazánk és az NDK képviselői ter­jesztették az ENSZ-közgyűlés elé? Nem­zetközi diplomáciánk ezernyi tette szül bizakodást és egyetértést. Mi mást bizo­nyít ez, mint hogy hazánkban, a szo­cialista közösségben a politika lényege: „Olyan társadalmi létezést formálni, melyben az ember önmaga lehet.” S eh­hez nemcsak szándék, nemcsak jó poli­tika és béke kell. Törvények születtek idehaza, életün­ket jobbító tettek és rendelkezések. „Felnőtté” érve felszámoltuk az „álmo­dozások korát”; a földön járunk: a meg­győződés és az akarat, az előrelátás és a tervszerűség, a megfontoltság, a józan mértéktartás, a következetesség és a cse­lekvőkészség korát éljük. Vannak gond­jaink. Jól érzékeli minden ember, hi­szen részese dolgos hétköznapjainknak. Ezért hát ne kívánjunk többet egy­másnak, önmagunknak, mint amennyi­ért cselekedni is képesek vagyunk. Magunk mögött hagytuk a „kívánsá­gok éjszakáját”. Holnaptól a tetteké a szó. Boldog új évet kívántunk? Nem csöppen az égből, tennünk kell érte. Nem hivatalból és nem parancsszóra, hanem belső indítástól vezérelve, hittel, meggyőződéssel, akarással. Úgy hiszem, az új esztendő első nap­ján megérdemelten hörpinthetünk egy kortyot a béke aranypoharából. Mert minden önmagunkért való szocialista tett legfőbb eredménye az, hogy béké­ben munkálkodhattunk s ezt a nyugodt, alkotó légkört készítettük elő 1978-ra is. Jávori Béla ­c­. se Boldog új évet kívánunk olvasóinknak! 35 kilométer vízvezeték, 7600 vízbekötés Év végi számvetést tartot­tak a Hajdú-Bihar megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói. Az 1977. évi ered­mények számbavétele után összegezték a jövő esztendő legfontosabb tennivalóit is. Szatmári József igazgató adott számot a végzett mun­káról. Kiemelte: ez évben is legfontosabb feladatuknak tartották, hogy a megyében minél több ember kapjon egészséges, jó ivóvizet. A be­számolóból fény derült arra is, hogy ennek érdekében na­gyon sokat is tettek. A vál­lalat fennállása óta ez évben volt a legtöbb vízbekötés, összesen 7600, s ezenkívül megépült a különböző tele­püléseken 35 kilométer új vízvezeték. Ezzel további 25 000 emberhez juttatták el a vezetékes ivóvizet. Az el­múlt esztendőhöz viszonyítva 1977-ben mintegy 20 száza­lékkal nőtt a víztermelés. A megye településeinek alapvízművel történő ellátása igen jelentős és előrehala­dott, s a jövő évben elkészü­lő egyek—telekházi, berekbö­szörményi, böjti, boda—sző­lői vízművel szinte teljes lesz az ellátás. A hajdúhadház— téglási szennyvíz-csatornamű is belép az üzemelő telepek közé 1978-ban. A vállalat vezetői elisme­réssel szóltak a 44 szocialista brigád munkájáról, a felaján­lások sikeres teljesítéséről. Az 1978. évi feladatok ösz­­szegezésekor kiemelték, hogy minden rendelkezésre álló erővel biztosítják 1978-ban 30 kilométer hosszú vízvezeték megépítését, 6000 vízbekötést. Csatlakozás a­­munkaversenyhez Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat A Láng gépgyári dolgozók felhívása nyomán a Klaipéda kőműves és a Magyar Nép­­köztársaság Kiváló Brigádja címmel kitüntetett Rózsa Fe­renc Szocialista Brigád kez­deményezésére a Hajdú me­gyei Állami Építőipari Válla­lat dolgozó kollektívája is csatlakozik az 1978. évre meg­hirdetett munkaversenyhez. A jubileumi munkaverseny lendületét továbbra is fenn­tartva, az alábbi felajánláso­kat teszik: Tekintettel a megyében meglevő nagy építési igé­nyekre, vállalják, hogy a vál­lalat halmozott termelését az 1978-as évben 10,8 százalék­kal emelik az 1977-es évhez viszonyítva. A többlet forrá­sa teljes egészében a terme­lékenység lesz. Ezt jobb mun­ka- és üzemszervezéssel, kü­lönböző műszaki, technoló­giai, fejlesztési intézkedések bevezetésével érik el. A munkahelyi termelés szervezésével, a minőség bel­ső ellenőrzésének fokozásá­val, a minőségi bérezés széle­sebb körű alkalmazásával a mennyiségi és minőségi hiá­nyokat 0,5 százalék alá csök­kentik, a lakásoknál 0,2 szá­zalék alá. A hiánymentesen átadott lakások arányát 10 százalékkal növelik az elmúlt évhez viszonyítva. Továbbra is egyik legfon­tosabb feladatuknak tekin­tik a lakásépítés meggyorsí­tását. Ennek érdekében 3000 lakás elemeit készítik el a házgyárban. Az éves tervben szereplő 1842 lakás építését a tervezett ütemben, jó minő­ségben 1978. december 15-ig befejezik. A szerződésben rögzített határidőre átadják az állami nagyberuházás ke­retében megvalósuló MGM- rekonstrukció hátralevő mun­káit, amelyet a vállalati KISZ-bizottság védnökséggel is segít. Az egy főre jutó ledolgo­zott munkaórák számát az 1977. évi szinten teljesítik, és túlóra nélkül ledolgoznak 1953 órát. A munkafegyelem további megszilárdításával növelik a munkaidő kihasz­nálásának fokát. A számítógéppel segített termelési programokat terv­szerűen végrehajtják. Az egyösszegű munkautalványo­zás mértékét tovább növelik. A hatékonyság fokozása céljából tovább nő a teljesít­ménybérben dolgozók ará­nya. Fokozzák a beruházá­sok koncentrálását, az átfu­tási idők csökkentése érdeké­ben. A paneles épületek át­lagos építési időtartamát 5 százalékkal csökkentik. A munkaszervezés javítá­sával, a műszakok számának növelésével 5 százalékkal ja­vítják a nagy értékű építő­ipari gépek kihasználását. Kitér a vállalat a balesetek tervszerű megelőzésére, két kommunista műszak szerve­zésére. Ezek egyikének bevé­telét az Egy nap Debrecenért mozgalom támogatásaként a gyermekintézmények bővíté­sére ajánlják fel, a másik műszak bevételéből azon községek tanácsainak nyújta­nak támogatást gyermekin­tézmények felújításához, il­letve bővítéséhez, ahonnan 80-nál többen járnak be dol­gozni a vállalathoz. A Magyar Gördülőcsapágy Művekkel és a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalattal közösen folytatják a mun­káslakások építését, s 1978- ban 30 lakást adnak át. KIADVÁNYOK, KIÁLLÍTÁSOK, ÁSATÁSOK A megyei múzeumi szervezet jövő évi programjáról Elkészült a Hajdú-Bihar megyei Múzeumi Szervezet 1978. évi programja. Az éves munkaterv alapvető megha­tározó tényezője, hogy 1977 szeptemberében megnyílt a Déri Múzeum állandó kiállí­tásainak számottevő része, 1978-ban pedig sor kerül a régészeti, egyiptomi—görög­­római kiállítás megnyitására is. A jövő évben veszi át a Déri Múzeum a városnak adományozott Holló- és Med­­gyessy-hagyatékot, amelynek a nagyközönség számára tör­ténő bemutatása gondos elő­készítő munkát igényel. A megyei múzeumi szervezet életében kedvező változást jelent, hogy új épületbe köl­tözik a püspökladányi és a hajdúszoboszlói múzeum. A régészeti feltárás a jövő évben is előre meghatározott terv szerint történik. Ma­gyar—szovjet tervásatást vé­geznek Berettyóújfalu—Her­­pály—Földvár térségében. Folytatják Püspökladány ha­tárában az idei nyáron meg­kezdett ásatást, a IX—X. századi temető feltárását. Hortobágy—Poroshát terüle­tén pedig a késő antik bar­­barikum kutatás számára fontos lelőhely hitelesítése is várhatóan megtörténik. Igen jelentősnek ígérkezik a múzeumi szervezet tudo­mányos munkája, melyet szá­mos kiadvány is jelez, így megjelenik a Déri Múzeum 1977. évi évkönyve, a Bihari Múzeum évkönyvének máso­dik kötete. Varga Gyula Kismarjáról ír könyvet Kis­marja életrajza címmel. Sz. Kürti Katalin pedig Vadász Endre munkásságát dolgozza fel. Számos tanulmányt, ki­adványt jelentetnek meg a múzeum gondozásában a fen­tieken kívül is. A Déri Mú­zeum állandó kiállításaihoz ismeretterjesztő, vezetőfüzet kiadását tervezik, elkészül a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum állandó kiállításá­hoz is a vezetőfüzet. Rendkívül gazdag a jövő évi kiállítások programja is. A Déri Múzeumban nyolc, a Hámán Kató utcai kiállító­teremben hat, a hajdúbö­szörményi Hajdúsági Mú­zeumban hat, a berettyóújfa­lui Bihari Múzeumban öt Balmazújvárosban nyolc kü­lönböző tematikájú kiállítás­ra kerül sor. (Folytatás a 2. oldalon) ■fy M. ‘yf.

Next