Hajdú-Bihari Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! XXXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁMÁRA: 1,20 FORINT 1978.1.1., : VASÁRNAP [fíMNGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTIsfjcfjnfjK LAPJA A béke aranypoharából Az elmúlt éjjel, tavaly és tavalyelőtt, és valahányszor, amikor szilveszter éjszakáján összecsengnek a poharak, föléled bennem egy emlék. Tél volt, odakint térdig érő hó, s a szász hegyek között meghúzódó erdei házban esztendőt búcsúztatni, köszönteni készült százhúsz ember. Németek voltak, oroszok és lengyelek, magyarok és bolgárok, jugoszlávok és sokan a nyugati féltekéről valók. A csiszolt üvegkelyhekbe áttetsző, aranyszínű bort töltöttek, s amikor megkondult az óra, azt mondta az idegenvezető: „Most pedig igyunk együtt a béke aranypoharából”. Nem tudom elfelejteni a pillanatot. Szép gondolat volt, igaz, és érzelmet indító. Küszöböt lép át az ember az évek fordulóján. Hátrapillant számba venni, hogy meddig jutott, s előre néz, mert biztonsággal akar menni tovább. Szilveszter éjszakáján jókívánságokkal halmoztuk el egymást. Tiszta szívvel tehettük a legkisebb sejtben, a családban és azon kívül is, hiszen ismét följebb léptünk az emberség, az életszínvonal, a társadalomépítés lépcsősorán. 1977 év jó volt. Többet és jobban dolgoztunk. Akkor sütött a nap, és akkor esett az eső, amikor életre kellett kelnie a mindennapinak; akkor született döntés, amikor az értékalkotó ember érdeke, igénye követelte; akkor fogtak öszsze az emberek, amikor a legnagyobb szükség volt erre; és akkor működött a legodaadóbban az alkotó elme, amikor a legjobban kellett építeni rá ahhoz, hogy önelégültségtől mentesen, de elégedetten léphessük át e jelképes küszöböt. Az elmúlt éjszakán még csak jókívánságok hangzottak el. Holnap már tettek kellenek. Ez az ember, az élet, a boldogulás örökké megújuló parancsa. És visszapillantva, de előretekintve is azt mondhatjuk — szűkebb pátriánkat, s az ország életét, gondját ismerve —, nem lehetnek kétségeink. Az emberek tömegei tisztességgel és becsülettel teremtették meg a közösség s vele együtt önmaguk boldogulásának feltételeit. És azt is tudják: ha többet kívánnak, többet kell tenniük. Nemrég olvastam egy tanulmányt, ez állt benne: „A társadalom és az egyén ellentmondásos harmóniájának világa a reális humanizmus, amelyben minden az emberért van, az ember boldogságáért. „De miért erről beszélek, miért nem a párt politikájáról, amelynek lényege, tartalma s célja az ember? Nem szavakról van szó, nem üres frázisokról. Magunk formáljuk az életet is, s a szocialista világban, de a tőlünk idegen világnézetet valló országokban ugyancsak elismeréssel fogadott politikát. Munkával, tettekkel, összefogással, a társadalmi osztályok és rétegek érdekeinek alapvető harmóniájával fémjelezve. Az új esztendő első napján — sokan úgy tartják — illik szépet és jót mondani. Csakhogy mi hozzászoktunk: nem az illendőség, hanem tapasztalataink, véleményünk és terveink határozzák meg mondanivalónkat , ez nagy szó! Igen, a közéleti, társadalmi, légköri viszonyokra gondolok. A tiszta és áttetsző, de azért nem felhőtlen égre. A szó hitelére és szabad csobogására. Az őszinte hangvételre és a nyugodt éjszakákra. Van miről jót mondanunk. Nehéz, tartalmas és eredményes évet hagytunk magunk mögött. Mindig tudtuk, hogy mire számíthatunk. Ez is biztonságérzetet ad. Sokat töprengünk, néha botladozunk, tévedünk is. De mind felkészültebbek, erőnk és igazunk tudatában egyre magabiztosabbak vagyunk. Az új esztendő első napján váltunk szót, az ünnep azonban nem homályosítja el gondjainkat. Éppen az őszinte és nyílt politika ad szabad utat ahhoz, hogy ma is számot vessünk a nehézségekkel. Az előrelátó ember tudja: holnap sem lesz könnyebb, mint tegnap volt. Csakhogy ez nem bizonytalanságot szül nálunk, hanem edzi az akaratot, a tettvágyat. Igaz, nem ártana, ha mindenkit jobban érdekelne, s észrevenné, hogy az új születése milliárdokkal mérhető, hogy a borítékon kívül is mi minden jut nekünk a közös vagyonból. Nem kell, „hálásaknak lennünk” érte, hiszen mi teremtettük meg az alapját. A sikerek lebecsülése azonban gyengíti boldogságteremtő erőfeszítéseinket. Nem titkolt gondjaink és hibáink felszámolását aligha segíti a sopánkodás. Cselekednünk kell. Jobban, odaadóbban és fegyelmezetten, egymást megértő emberséggel. Nem tudok — és nem is akarok — részletes leltárt készíteni a múlt év eseményeiről Amúgy is az volna a jobb, a rokonszenvesebb, ha ki-ki önmagával vetne számot Mit és miért dolgozott? Csak a fizetéséért? Vagy a szakmája, hivatása iránti elkötelezettségből ? Mi jót tett a családjával, gyermekei vel a közösséggel, amelyben él, és mit vétett ellene? A szószátyárkodás, a tévedés, a felületesség, a fegyelmezetlenség volt jellemző rá, vagy az, ami meghatározza életünket: a fegyelmezett, értékalkotó munka? Az össztársadalmi „elszámolást” megtette a párt Központi Bizottsága legutóbbi ülésén. Lelkesítő eredményekről adhatott számot. S az egyén, a társadalom minden tagja most akkor cselekszik helyesen, ha „belülről” vizsgálja önmagát. Fedezze föl — ha nincs, teremtse meg — a belső indítékot, mely — hajtóerő lévén — a közösség boldogulásán keresztül önmaga és a családja életét teheti szebbé. Ehhez nem nélkülözhető az élet, az emberek, a közösség szeretete, a politika aktív támogatása. Bonyolult helyzetben él az emberiség, de megnyugtató, hogy október és a békés egymás mellett élés szelleme öt földrész népeinek életében és gondolkodásában vert tanyát. A nemzetközi kommunista mozgalom hatása „új” országokban edzi az emberek cselekvőkészségét, s a Helsinkit követő belgrádi tanácskozás, a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról folyó eszmecsere, az ez évre összehívott ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszaka biztonságot, bizalmat és ösztönzést ad. Miért ne örülnénk Vietnam ENSZ-tagságának? És miért ne lehetnénk büszkék arra, hogy az új típusú tömegpusztító fegyverrendszerek kifejlesztésének és előállításának tilalmáról szóló javaslatot éppen a Szovjetunió, hazánk és az NDK képviselői terjesztették az ENSZ-közgyűlés elé? Nemzetközi diplomáciánk ezernyi tette szül bizakodást és egyetértést. Mi mást bizonyít ez, mint hogy hazánkban, a szocialista közösségben a politika lényege: „Olyan társadalmi létezést formálni, melyben az ember önmaga lehet.” S ehhez nemcsak szándék, nemcsak jó politika és béke kell. Törvények születtek idehaza, életünket jobbító tettek és rendelkezések. „Felnőtté” érve felszámoltuk az „álmodozások korát”; a földön járunk: a meggyőződés és az akarat, az előrelátás és a tervszerűség, a megfontoltság, a józan mértéktartás, a következetesség és a cselekvőkészség korát éljük. Vannak gondjaink. Jól érzékeli minden ember, hiszen részese dolgos hétköznapjainknak. Ezért hát ne kívánjunk többet egymásnak, önmagunknak, mint amennyiért cselekedni is képesek vagyunk. Magunk mögött hagytuk a „kívánságok éjszakáját”. Holnaptól a tetteké a szó. Boldog új évet kívántunk? Nem csöppen az égből, tennünk kell érte. Nem hivatalból és nem parancsszóra, hanem belső indítástól vezérelve, hittel, meggyőződéssel, akarással. Úgy hiszem, az új esztendő első napján megérdemelten hörpinthetünk egy kortyot a béke aranypoharából. Mert minden önmagunkért való szocialista tett legfőbb eredménye az, hogy békében munkálkodhattunk s ezt a nyugodt, alkotó légkört készítettük elő 1978-ra is. Jávori Béla c. se Boldog új évet kívánunk olvasóinknak! 35 kilométer vízvezeték, 7600 vízbekötés Év végi számvetést tartottak a Hajdú-Bihar megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói. Az 1977. évi eredmények számbavétele után összegezték a jövő esztendő legfontosabb tennivalóit is. Szatmári József igazgató adott számot a végzett munkáról. Kiemelte: ez évben is legfontosabb feladatuknak tartották, hogy a megyében minél több ember kapjon egészséges, jó ivóvizet. A beszámolóból fény derült arra is, hogy ennek érdekében nagyon sokat is tettek. A vállalat fennállása óta ez évben volt a legtöbb vízbekötés, összesen 7600, s ezenkívül megépült a különböző településeken 35 kilométer új vízvezeték. Ezzel további 25 000 emberhez juttatták el a vezetékes ivóvizet. Az elmúlt esztendőhöz viszonyítva 1977-ben mintegy 20 százalékkal nőtt a víztermelés. A megye településeinek alapvízművel történő ellátása igen jelentős és előrehaladott, s a jövő évben elkészülő egyek—telekházi, berekböszörményi, böjti, boda—szőlői vízművel szinte teljes lesz az ellátás. A hajdúhadház— téglási szennyvíz-csatornamű is belép az üzemelő telepek közé 1978-ban. A vállalat vezetői elismeréssel szóltak a 44 szocialista brigád munkájáról, a felajánlások sikeres teljesítéséről. Az 1978. évi feladatok öszszegezésekor kiemelték, hogy minden rendelkezésre álló erővel biztosítják 1978-ban 30 kilométer hosszú vízvezeték megépítését, 6000 vízbekötést. Csatlakozás amunkaversenyhez Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat A Láng gépgyári dolgozók felhívása nyomán a Klaipéda kőműves és a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel kitüntetett Rózsa Ferenc Szocialista Brigád kezdeményezésére a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozó kollektívája is csatlakozik az 1978. évre meghirdetett munkaversenyhez. A jubileumi munkaverseny lendületét továbbra is fenntartva, az alábbi felajánlásokat teszik: Tekintettel a megyében meglevő nagy építési igényekre, vállalják, hogy a vállalat halmozott termelését az 1978-as évben 10,8 százalékkal emelik az 1977-es évhez viszonyítva. A többlet forrása teljes egészében a termelékenység lesz. Ezt jobb munka- és üzemszervezéssel, különböző műszaki, technológiai, fejlesztési intézkedések bevezetésével érik el. A munkahelyi termelés szervezésével, a minőség belső ellenőrzésének fokozásával, a minőségi bérezés szélesebb körű alkalmazásával a mennyiségi és minőségi hiányokat 0,5 százalék alá csökkentik, a lakásoknál 0,2 százalék alá. A hiánymentesen átadott lakások arányát 10 százalékkal növelik az elmúlt évhez viszonyítva. Továbbra is egyik legfontosabb feladatuknak tekintik a lakásépítés meggyorsítását. Ennek érdekében 3000 lakás elemeit készítik el a házgyárban. Az éves tervben szereplő 1842 lakás építését a tervezett ütemben, jó minőségben 1978. december 15-ig befejezik. A szerződésben rögzített határidőre átadják az állami nagyberuházás keretében megvalósuló MGM- rekonstrukció hátralevő munkáit, amelyet a vállalati KISZ-bizottság védnökséggel is segít. Az egy főre jutó ledolgozott munkaórák számát az 1977. évi szinten teljesítik, és túlóra nélkül ledolgoznak 1953 órát. A munkafegyelem további megszilárdításával növelik a munkaidő kihasználásának fokát. A számítógéppel segített termelési programokat tervszerűen végrehajtják. Az egyösszegű munkautalványozás mértékét tovább növelik. A hatékonyság fokozása céljából tovább nő a teljesítménybérben dolgozók aránya. Fokozzák a beruházások koncentrálását, az átfutási idők csökkentése érdekében. A paneles épületek átlagos építési időtartamát 5 százalékkal csökkentik. A munkaszervezés javításával, a műszakok számának növelésével 5 százalékkal javítják a nagy értékű építőipari gépek kihasználását. Kitér a vállalat a balesetek tervszerű megelőzésére, két kommunista műszak szervezésére. Ezek egyikének bevételét az Egy nap Debrecenért mozgalom támogatásaként a gyermekintézmények bővítésére ajánlják fel, a másik műszak bevételéből azon községek tanácsainak nyújtanak támogatást gyermekintézmények felújításához, illetve bővítéséhez, ahonnan 80-nál többen járnak be dolgozni a vállalathoz. A Magyar Gördülőcsapágy Művekkel és a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalattal közösen folytatják a munkáslakások építését, s 1978- ban 30 lakást adnak át. KIADVÁNYOK, KIÁLLÍTÁSOK, ÁSATÁSOK A megyei múzeumi szervezet jövő évi programjáról Elkészült a Hajdú-Bihar megyei Múzeumi Szervezet 1978. évi programja. Az éves munkaterv alapvető meghatározó tényezője, hogy 1977 szeptemberében megnyílt a Déri Múzeum állandó kiállításainak számottevő része, 1978-ban pedig sor kerül a régészeti, egyiptomi—görögrómai kiállítás megnyitására is. A jövő évben veszi át a Déri Múzeum a városnak adományozott Holló- és Medgyessy-hagyatékot, amelynek a nagyközönség számára történő bemutatása gondos előkészítő munkát igényel. A megyei múzeumi szervezet életében kedvező változást jelent, hogy új épületbe költözik a püspökladányi és a hajdúszoboszlói múzeum. A régészeti feltárás a jövő évben is előre meghatározott terv szerint történik. Magyar—szovjet tervásatást végeznek Berettyóújfalu—Herpály—Földvár térségében. Folytatják Püspökladány határában az idei nyáron megkezdett ásatást, a IX—X. századi temető feltárását. Hortobágy—Poroshát területén pedig a késő antik barbarikum kutatás számára fontos lelőhely hitelesítése is várhatóan megtörténik. Igen jelentősnek ígérkezik a múzeumi szervezet tudományos munkája, melyet számos kiadvány is jelez, így megjelenik a Déri Múzeum 1977. évi évkönyve, a Bihari Múzeum évkönyvének második kötete. Varga Gyula Kismarjáról ír könyvet Kismarja életrajza címmel. Sz. Kürti Katalin pedig Vadász Endre munkásságát dolgozza fel. Számos tanulmányt, kiadványt jelentetnek meg a múzeum gondozásában a fentieken kívül is. A Déri Múzeum állandó kiállításaihoz ismeretterjesztő, vezetőfüzet kiadását tervezik, elkészül a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum állandó kiállításához is a vezetőfüzet. Rendkívül gazdag a jövő évi kiállítások programja is. A Déri Múzeumban nyolc, a Hámán Kató utcai kiállítóteremben hat, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeumban hat, a berettyóújfalui Bihari Múzeumban öt Balmazújvárosban nyolc különböző tematikájú kiállításra kerül sor. (Folytatás a 2. oldalon) ■fy M. ‘yf.