Hajdú-Bihari Napló, 1978. november (35. évfolyam, 232-258. szám)

1978-10-01 / 232. szám

Életszínvonal-politikánk változatlanul sar­kalatos kérdése a termelés mennyiségi és minőségi növelése, a termelékenység fokozá­sa, a gazdaságosság javítása. Az ötödik öt­éves terv megyei célkitűzései nem minden esztendőben egyenletes ütemben valósulnak meg. Egy-egy esztendő célkitűzésének a ma­radéktalan megvalósítását nagyon sok min­den befolyásolhatja és befolyásolja. Az egyik esztendőben jobbak a belső és külső körülmények, kedvezőbbek a feltételek és akkor nagyobb ütemű az előrelépés. A má­sik esztendőben az akadályok — objektívek és szubjektívek — ,jobban összetorlódnak, zökkenőket okoznak és ekkor a gazdasági célkitűzések megvalósításában több akadály­­lyal kell megküzdenünk. A kívánalom nyil­vánvalóan az lenne, a gazdasági fejlődés év­ről évre egyenletes legyen, a tervcélkitűzé­sek úgy és olyan formában valósuljanak meg, ahogyan az az elképzelésekben­ megfogalma­zódott.­­ Az ötödik ötéves terv harmadik esztendejé­nek vége felé járunk, és megállapíthatjuk, hogy a megye párt-, állami és gazdasági szer­vei rendszeresen értékelték a gazdasági munkát, a célkitűzések megvalósulásának mértékét, ütemét, intézkedéseket tettek és tesznek a lemaradásokba kiesések pótlására, az akadályok elhárítására, vagy más, a ter­melés feltételeinek menet közbeni változta­tására. A feladatok végrehajtása a gazdaság­­i élet minden területén azt kívánja meg, hogy szervezett, következetes legyen a mun­kavégzés és az ellenőrzés, az értékelés rend­szeresen tárja fel a hibákat, a meglevő fo­gyatékosságokat. Jó indulás után megtorpanás A megyei párt-végrehajtó bizottság me­gyénk gazdasági helyzetét átfogóan évente általában két alkalommal értékeli. Természe­tes, hogy emellett egyes területek munkájá­nak áttekintését, ellenőrzését a kidolgozott feladattervei alapján rendszeresen végzi. A végrehajtó bizottság a közelmúltban, is átfo­­­­góan értékelte az ez évi gazdaságpolitikai feladatok végrehajtását és határozatban meg­szabta azokat a tennivalókat, amelyek elő­segítik megyénk éves feladatainak maradék­talan teljesítését. Azóta — a hozott határo­zat nyomán — a szükséges intézkedéseket megtettük, az eddig végzett munka értékelé­sét az irányító, vezető párt-, állami és gaz­dasági szervekkel megismertettük. Joggal­­várja tehát most el a végrehajtó bizottság, hogy az üzemek, vállalatok vezetői, kommu­nistái, dolgozó kollektívái figyelembe veszik az értékelést, azon belül saját helyzetüket és azon munkálkodnak egyre nagyobb erőfeszí­téssel és következetességgel, hogy eredmé­nyes évet zárjunk. Annak ellenére, hogy az értékelést, a határozatot­­az érintettek isme­rik, mégis indokolt, hogy néhány kérdéssel az újság hasábjain is szélesebb körben fog­lalkozzunk, részben a tisztábban látás, rész­ben a jövő évi termelés jobb megalapozása érdekében. Az értékelés alapján egyöntetűen meg­állapítható: ez év gazdálkodásának indulása kedvezőbb volt, mint az elmúlt évi. A múlt évi gazdálkodás elemzése alapján a feladatok mindenki előtt időben ismertté váltak. A vállalati, az üzemi tervek döntően az év in­dítására elkészültek, ismertetésre és vélemé-­ nyezésre kerültek. Ezekbe a tervekbe az üze­mi kollektívák véleménye is belekerült, s ál­talában az fogalmazható meg: a jóváhagyott vállalati, üzemi tervek összhangban vannak célkitűzéseinkkel. Mégis azt kell most leírni: a jó indulás folytatása már nem volt zökke­nőmentes. Az előkészítésben szerzett előny egy jelentős részét elveszítettük azért, mert néhány üzem éves terve nem vette figye­lembe a realitásokat. Ezeket a terveket me­net közben módosítani kellett vagy időará­nyos lemaradásokkal találkoztunk. Több vál­lalat, ipari és mezőgazdasági üzem tervében például a beruházások, a fejlesztések üteme­zése — s ez nemcsak ebben az évben nyilvá­nult meg — nem volt összhangban a kivite­lezői kapacitással, s a munkaerő-gazdálkodás tervezése sem a követelmények, a lehetősé­gek szerint történt (pl. ÁÉV stb.). Ismétlődő gondként jelentkeztek az­ anyag­­ellátás zavarai, az exportértékesítés problé­mái, a szerződéses fegyelem és a kooperációs tevékenység elégtelensége és a munka szerve­zettségében, a hatékonyság növelésében sem úgy léptünk előre, mint ahogyan az elvárha­tó lett­ volna. A kedvezőtlenül ható tenden­ciák között elsősorban a mezőgazdaságban de más ágazatokban is jelentkezett a kedve­zőtlen időjárás termelésre gyakorolt hatása, összegezve tehát ezek azok a leglényegesebb problémák, amelyek miatt az előkészítéssel szerzett előny egy részét elveszítettük. Jobban megismerni az igényeket A megye iparának éves tervét az orszá­gos átlag szintjén irányoztuk elő 1978 év­re. Az első fél évben a termelés ennél jóval nagyobb mértékben nőtt. A tervteljesítést mutató, összességében kedvező félévi számok mögött meghúzódó hatékonysági mutatók javulása azonban már nem volt ilyen ked­vező. De lehet itt arról is írni, hogy a fo­gyasztói igények jobb megismerése, a terme­lés ennek megfelelő szervezése is még min­dig sok kívánnivalót hagy maga után. Alap­vető gondjaink oka tehát nem a terv meny­­nyiségi­­ teljesítésében keresendő, hanem a munkánkban, a termékek minőségében, a termelés szervezésében. S ezek mindjárt fi­gyelmeztetnek is. Az elkövetkezendő hóna­pokban, az év hátralevő részében jobb szerve­zettséggel kell dolgoznunk. Szükséges ez azért is, mert azok a célok, amelyet magunk elé tűztünk az ország, a megye építésében, életszínvonalunk növelésében önmagában is magas követelményeket, feladatokat állít.­ Gazdasági célkitűzésünk maradéktalan teljesítéséért ÍRTA: TÓTH IMRE, A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRÁ vak elénk. S ezt csak fokozza az a gazdasági kényszer, amit a világgazdaságban és a­­vi­lágpiacon végbemenő gazdasági átrendező­dés ró ránk. Nem menthetünk fel egyetlen gazdálkodó szervezetet sem a szükséges lé­pések, változások véghezvitele alól. S azt is meg kell érteni végre: hiába teljesítjük mennyiségben a tervünket, ha az drága im­porttal valósul meg. Az értékesítésnél pedig minőség, vagy éppen korszerűtlenség miatt alacsony áron kényszerülünk áruinkat a külpiacokon eladni. Nem véletlenül említet­tem ezeket a problémákat. Megyénk gazda­ságában is érződnek, jelen vannak, annak ellenére, hogy a széles körű megítélésben talán nem is érzékelhető ennyire. Ugyanak­kor a tényezők figyelembevételével kell megkezdenünk a termelési szerkezet olyan ésszerű módosítását, amely egyaránt szol­gálja a belső igények és a külpiaci értékesí­tés követelményeinek­­kielégítését is korsze­rű minőségi termékekkel. A megye ipara, élelmiszeripara részará­nyosan teljesítette éves tervét. Az építőipar elmaradt éves célkitűzéseitől. A mezőgazda­ság egészében hozza a tervét, de egyes üze­mek — a kedvezőtlen időjárás okozta kiesé­seket­­— már nem tudják teljesen pótolni. A kereskedelem forgalma és a szolgáltatások teljesítménye tervszerűen növekedett. Ez összegezhető az elmúlt hónapok munkája után, de mögöttük ott vannak azok a gon­dok, melyeket a gazdasági tevékenység elemzése során pártunk központi és megyei testületei már nem egyszer feltártak, s az ezekre vonatkozó eddigi lépések még mindig nem hoztak kielégítő, elvárható eredményt. Nézzük miről is vart­szó­­gi vezetőket­, az elkövetkezendő években tervszerűbb, céltudatosabb munkaerő-gazdál­kodást kell megvalósítani. A munkaerő-gaz­dálkodás terén két, egymással szorosan ösz­­szefüggő feladatot kell megoldani. Egyrészt javítani kell az élőmunka hatékonyságát, a munkatermelékenységet, másrészt ki kell alakítani a munkaerő iránti kereslet és kíná­lat jobb összhangját és ennek érdekeltségét is. Kimerültek a munkaerőforrások A termelékenység és hatékonyság növelé­sét — mint kiemelkedően fontos feladatot — igen régen hangsúlyozzuk. Ennek érdekében több központi és helyi intézkedés született. Mégis a termelésnövekedésnek csak 75 szá­zaléka származott a termelékenység-növeke­désből, bár kétségtelen, hogy a létszámnöve­kedés nagyobb hányada az új telepítésű gyáregységeknél jelentkezett. Igaz, hogy a munkaerő-ellátottság az országos helyzetnél valamivel jobb, de már a megyében is gon­dot okozó feszültségek mutatkoznak. A mun­kaerőmérleg azt mutatja: a következő évek­ben már nem lesz mód új üzemek telepítésé­re, kimerültek a szabad munkaerőforrások. Csak egymástól csábíthatnák el az üzemek, vállalatok a meglevő munkaerőt. Ha már ennél a gondolatnál tartunk, azt is érdemes felvetni: a vállalatok jelentős ré­szének munkaerő-igénye még mindig nem számol a valós helyzettel, lehetőségekkel. Túlzó igények fogalmazódnak meg. Pedig be­lül kellene keresni a megoldást. A laza munkaerő-tervezésben, a munka- és üzem­­szervezésben, a bérek és a teljesítmények összhangjának megsértésében. Az országosan kialakult munkaerőhelyzet egyes tendenciái a megyében is jelentkeznek, megvannak s ez mindenképpen arra figyelmezteti a gazdaság Kihasználni a kapacitásokat Az elmúlt évek tapasztalatai nem egy al­kalommal bizonyították már: a foglalkozta­tási egyensúly problémái összefüggnek a fej­lesztéspolitikai, a beruházási politika hiá­nyosságaival. Ezért minden szinten fokozot­tabban meg kell teremteni a feltételeket ah­hoz, hogy a fejlesztéspolitika és a gyakorlat számoljon a munkaerőhelyzettel, de azzal is, hogy a munkaidőalap jobban ki legyen hasz­nálva, a munkavégzés közben felmerülő veszteségidők csökkenjenek, javuljon a munkafegyelem. Ebben kérjük a pártalap­­szervezetek és a szakszervezeti szervek se­gítségét. A munkaerő-gazdálkodással összefüggő problémák jelentősek. A termelékenység és a hatékonyság területén azonban más meg­oldásra váró gond is van. Többek között az, hogy az ipari, mezőgazdasági üzemek egy ré­szénél a kapacitás nincs kihasználva, vagy legalábbis nem úgy mint ahogyan az kívána­tos, elvárható lenne. Több millió forintos nagyértékű gépek, berendezések nagyon sok esetben csak egy műszakban üzemelnek, s évek óta figyelemmel kísérhetők, hogy a me­gye iparában a műszakszám alig vagy csak nagyon kis mértékben emelkedik. A teljesség igénye nélkül ezzel kapcsolatban is érdemes néhány kérdést felvetni.­­ Általában egyet lehet érteni azzal a fel­fogással, hogy korszerű termékeket csak kor­szerű gépeken és berendezéseken jó felké­szültségű emberek tudnak előállítani. Hogy mi a korszerű termék, annak is megvan a kritériuma. Azokat a termékeket sorolhatjuk a korszerűek közé, amelyek belföldön és kül­földön egyaránt jól értékesíthetők, bennük megtestesül az adott kor legfejlettebb és leg­jobb technikája, kielégíti a minőségi köve­telményeket és mindezek mellett — vagy ezeken túl — gazdaságosan is lehet előállí­tani. Olyan beruházási igény tehát — mindig figyelembe véve a lehetőségeket és az adott­ságokat —, amely a korszerűbb technikára törekszik nem elítélendő. Azzal viszont már semmiképpen nem lehet egyetérteni és szó nélkül hagyni, hogy megvalósult a korsze­rűsítés, a fejlesztés és a termelésben ez nem látszik, vagy nem úgy ahogyan az kívánatos lenne. Sajnos erre a megyénkben is van né­hány példa. Elkészült a rekonstrukció, ter­melésbe álltak az új berendezések, milliókat fordítottak fejlesztésre, s a korszerű termé­kek termelése mégsem nő kellő mértékben pl. BFK és HIM. Magyarázatra okot találni lehet, csak nem biztos, hogy az elfogad­ható. ÚJ GÉPEK AZ MGM-BEN A műszakpótlékok részleges bevezetése óta eltelt fél év tapasztalatai még nem teszik le­hetővé hatásának pontos felmérését. Ami vi­szont máris mérhető: a váltott műszakban dolgozók létszáma stabilizálódott és ez előse­gítheti a nagy kapacitású és nagy értékű gé­pek és berendezések tervszerűbb kihasználá­sát. Mindezen túl sokat kell még tenni vala­mennyi gazdasági vezetőnek a kapacitások jobb kihasználása érdekében. S itt nemcsak az üzem- és munkaszervezés további javítá­sáról van szó, a vezetés színvonalának eme­léséről, hanem egy olyan bérezési, anyagi ér­dekeltségi rendszer kialakításáról is, amely­nél kellően érvényesül a munka hatékonysá­gára való törekvés, a minőségi munka elis­merése. Minden túlzás nélkül ki lehet je­lenteni­; a megye ipari, mezőgazdasági terme­lése jobb szervezettséggel, fegyelmezettebb, tervszerűbb munkával a jelenleg meglevő munkaerővel és berendezésekkel jelentősen növelhető. A szerződés betartása kötelező . Nem a termelés minden áron való növel­­ése a cél és ez nem is lehet. A növekedés ütemét, mértékét persze figyelemmel kísér­jük a jövőben is, de az alapvető megítélése a munkának a gazdaságosság, a minőség. Itt újból felvetődik egy gond, ami a kooperáció­val, a szerződéses fegyelemmel és ezt köve­tően az exporttal, az importtal és túlzott készletezésekkel kapcsolatban merül fel. A mai modern gazdálkodás körülményei között nincs olyan vállalat — és ez nem el­ítélendő — amelyik ne kooperálna, ne állna szerződéses viszonyban számos más vállalat­tal. A gazdálkodás lazaságaira utal viszont az, hogy a szerződéses fegyelem betartásá­ban, betartatásában évek óta nem sikerült kellő mértékben előrelépni. A szerződéses fegyelem be nem tartásából, hogy milyen gondok származnak azt, néhány vállalat na­gyon jól érzékelhette ebben az évben is. Egy anyag vagy alkatrész késedelmesebb szállítá­sa miatt munkaellátási zavarok keletkeznek, amelyet aztán pótolni csak túlóráztatásokkal lehet. Sokszor fél vagy majdnem késztermé­kek állnak a raktárakban, de nem lehet ki­szállítani, mert valami hiányzik. A szerződé­ses fegyelem betartásában, az anyag- és al­katrész-ellátásban levő lazaságok, zavarok vezetnek egyrészt aztán arra, hogy évek óta tartó erőfeszítések ellenére sem sikerült je­lentősebben előbbre lépni a megyében a készletek csökkentésében. A vállalatok kö­zötti jó együttműködés, a szerződések és ko­operációk nagymértékben érintik a mezőgaz­dasági üzemeket. Ez évben az időjárás okoz­ta gondok miatt több terméknél főkén­t a zöldség- és gyümölcsáruknál jelentősek vol­tak a kiesések. A kevesebb termék felvásár­lása, illetve átvétele még sem volt zökkenő­­mentes, és egyes termékeknél jelentkező többletek levezetése is akadozott. Az együtt­­működés szerződéssel vagy anélkül lényeges eleme a gazdaságnak. E nélkül folyamatos, zökkenőmentes termelés nem valósítható meg. A szerződéses fegyelem lazaságainak lassan-lassan most már­­minden vállalat ki­­sebb-nagyobb mértékben szenvedő alanya, de egyben résztvevője is. Olyan ez, mint a hólabda, amely gördülve egyre terebélyese­dik. A gazdálkodó vállalatoknál pedig stabil helyzet csak úgy teremtődhet, ha mindegyik kötelezően betartja a szerződésben vállalta­kat, korrekt partnere lesz mind a másik üzemnek, mind pedig a vele kapcsolatban álló kereskedelmi vállalatoknak, kooperációs partnernek. Az év végéig még sokat tehetünk A végrehajtó bizottság értékelése az év gazdaságpolitikai tevékenységéről természe­tesen nemcsak a fogyatékosságokra terjedt ki, összegezte az eredményeket is. A hibák­ra, a fogyatékosságokra azért irányult jobban a figyelem, hogy még komolyabb erőfeszíté­sek történjenek a belső tartalékok feltárásá­ra, hasznosítására. Ez évből még három hónap van hátra. A gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósí­­tásáért még sokat tehetünk. Ezt arra alapoz­hatjuk, hogy az eredményekben meghatározó szerepe volt és van annak, hogy a megye dolgozóinak politikai közérzete kiegyensúlyo­zott, elevenebbé, élőbbé vált a termeléspoli­tikai feladatokra irányuló figyelem. Túlzás nélkül lehet megfogalmazni: megyénk lakos­­sága mind nagyobb elkötelezettséggel, cse­lekvően vesz részt gazdaságpolitikai felada­taink megvalósításában. Egy cikk keretében a megye egész gazda­sági fejlődését — eredményeket és fogyaté­kosságokat — elemezni teljes részletességgel nem lehet. Hogy az elkövetkezendő időszak­ban viszont milyen legfontosabb teendőkre kell a figyelmet fordítani a párt-, a társadal­mi és a gazdasági életünk vezetőinek, a kom­munistáknak, megyénk valamennyi lakójá­nak, a dolgozók nagy többsége előtt közis­mert. Gazdaságpolitikai munkánk fő célja a jövőben is az élet még jobb feltételeinek a megteremtése, biztosítása. A meglevő hibák ha csökkennek, vagy megszűnnek, az a gaz­dálkodás további javulását, a hatékonyság növelését teszi lehetővé. Ez pedig azt jelen­ti, hogy a megye valamennyi termelő és szol­gáltató szektorában a fejlődés az eddigiek­nél is gyorsabb ütemű és nagyobb mértékű lehet. Azt viszont mindenkinek meg kell ér­teni: a gazdaság külső és belső körülményei megváltoztak. Most már másként kell dol­goznunk, más jellegű és magasabb szintű kö­vetelményeknek kell megfelelnünk. Az év eddigi tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy még határozottabban, jobb szervezett­séggel kell végezni feladatainkat, hogy az ez évi célkitűzések megvalósuljanak, a követ­kező esztendő munkáját jól megalapozzuk. HAJDU-BIHARI NAPLÓ — 1978. OKTÓBER­­­B1 .

Next