Hajdú-Bihari Napló, 1980. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1980-05-22 / 118. szám
00 Hill MKMBM ÚJJ HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1980. MÁJUS12. olvastuk Debreceni Konzervgyár Híradója A lap hosszú cikkben számol be a paradicsomtermelő gazdaságok bevonásával tartott szakmai tanácskozásról. Ennek tanulságaként többek között megfogalmazódott, hogy törekedni kell kevesebb paradicsom konténeres mozgatására, mert ezzel is csökken a készletfelhalmozódás. Ugyanakkor nagy súlyt kell fektetni az ütemes szállításra. A gyár nem zárkózik el egy paradicsomtermelési rendszer esetleges megszervezésétől. Az említett eszközökkel a veszteségek mintegy 50 százalékkal csökkenthetők lennének. BIOGAL Híradó A ma már országos hírű Szebellédy brigád népművészeti munkájáról szól a lap egyik cikke. A nyolc évvel ezelőtt még 16 fős csoport példája másokra is hatott: a gyárban mintegy 100 főt számlál a szakkör. Megyénk községeiben és országos rendezvényeken is részt vettek a hímző szakkör tagjai. Szakmai hírnevük alapja: tökéletesen elsajátított öltéstechnikák, a múzeumi gyűjtemények tanulmányozása, a hímzéshagyományok helyszíni gyűjtése. Mindazt ismerik, amit ma a magyar hímzések között számon tartunk. Gördülőcsapágy Az MGM lapja igen érdekes szakmai cikkben számol be arról, milyen erőfeszítéseket tettek a tőkés export által támasztott szigorú minőségi igények megfelelő teljesítésére. A cikk többek között kiemeli, hogy a környezet tisztaságának hiánya nagy gondot okoz: egyetlen levegőben szálló kvarcszemcse is úgy károsíthatja a csapágygolyó felületét, hogy az már nem felel meg a magas követelményeknek. Emellett beszámol az írás azokról a gyári kísérletekről, melyekkel a nagy pontosságú gyártást fejleszteni lehet, vagy kell. Sz. G. Mit jelent a SÁHV? Az Ifjú Gárda formaruhás fiatalok mellett egyre gyakrabban látunk megyénk városaiban, településein MHSZ- formaruhás fiatalokat is, akik — főleg vasárnaponként— a foglalkozások előtt és után „korzóznak” az utcán. Ezek az MHSZ-formaruhát viselők sorköteles fiatalok, akik katonai bevonulásuk előtt honvédelmi jártasságot szereztek. Az oktatás befejeztével önként vállalva versenyszerűen számot adnak az elsajátított katonai elméleti és gyakorlati feladatokról. E felmenő rendszerű versenyforma rövidítését jelenti a SÁHV, vagyis sorkötelesek általános honvédelmi versenye. Miből tevődik össze e komplex verseny? Kispuskával párbaj lövészet, ahol több bukócélt kell időre leküzdeni. Majd 4—6 kilométeres távon több harcászati feladatot kell megoldani, illetve akadályokat leküzdeni (például kézigránátdobás, kötélhídon való átkelés, árokátugrás, tájolás, távbecslés, pr-feladat stb.). Ezt követően egy 13 elemmel nehezített 400 méteres kör alakú akadálypályát kell leküzdeni időre, s főleg ügyesen és gyorsan. A versenyen 6 fős rajokban indulnak a fiatalok, így sok függ a kollektív munkától, a jók együttműködésétől. Egymást segíthetik a versenyzők és az eredmény a közös munka gyümölcse. E versenyforma igazi férfias helytállást, állóképességet, kitartást, szívósságot, leleményességet igényel. A megyei döntőt az MHSZ Hajdú-Bihar megyei vezetősége — közösen Szabolcs megyével — május 17-én a Szabolcs megyei Balkányban rendezték A legjobbnak a MÁV Járműjavító csapata bizonyult, s ezzel jogot szerzett a Nyíregyházán június 20—22. között megrendezésre kerülő országos döntőn való részvételre. Második helyezést a hajdúszoboszlói városi csapat, harmadik helyet a berettyóújfalui csapat ért el. Bárány Tamás: MÁSFÉL SZOBA ÖSSZKOMFORT (Regény) „Hisz azért késtem! Kerestem telefonon, de persze, csak a munkahelyén! Meg akartam várni, amíg beér! Otthon nem hívhattam nehogy az anyósom vagy apósom vegye föl a kagylót!” „Még ilyenkor se vagy hajlandó velük...?” — kérdezte Gyuri értetlen arccal. „Még ilyenkor se! Ezt te nem értheted, Gyuri! Akit úgy megbántottak, mint engem!...” Most Hartmann Zoli tolta homlokára szemüvegét, ahogy a górcsöve fölül rám nézett. „De hát mi lesz így magukkal, Juditka?” Csak sóhajtottam, tehetetlenül. „Nem tudom. Csak azt tudom, hogy így már nem bírom sokáig... a gyerek, nélkül, férj nélkül, lakás nélkül, kegyelemágyakon ...” „Mégiscsak egy albérletbe kellene inkább, én azt mondom ...” Bódis Gyuri ránézett: „Albérletbe, gyerekkel? Hol élsz te, Zolikám? Ki vesz ma oda családot albérletbe?” „És ki vigyázna Krisztikére? — szólt Ibi is. — Vagy az albérlettel mindjárt bölcsőde is jár, azt hiszi, Zoltán?” Hartmann levette szemüvegét, felállt, bólintott. „Sakk-matt... De akkor mégsem lesz más, mint az, hogy kibékül a szülőkkel, Juditka!” A fejem ráztam. „Azokkal én soha! Azóta már a férjemet is teljesen elvadították tőlem! Reggel mondtam neki, hogy vegyen a gyereknek legalább két kiló narancsot, azt mondta, rendben, de fölírja az árát, ha már úgysem fizetek gyermektartást! Jó, mondtam, írd föl, de akkor mondd meg neki, hogy a narancsot az anyukája küldte!” „Szörnyű! — csapta össze kezét Hartmann. — Itt tartanak már? A férje benyújtja a számlát, ha valamit költ a gyerekre?” „Én ragaszkodom hozzá!” „De miért?” — kiáltotta Sári. Ránéztem, s azt mondtam, nagyon határozottan: „Mert válunk.” „Úristen! — mondta Hartmann, és lezökkent mellém egy üres székre. — Akkor igazán nem tudom, mi lesz magukkal, Juditka! Ha már remény sincs a kibékülésre! — Nézett, egyre csak nézett rám, tanácstalanul. — Mi lesz így magával?” Csönd volt, mindenki engem nézett. „A főnökkel kellene beszélned ...” — szólt nagysokára Bódis Gyurkra. „Ugyan minek? — legyintett Sári. — Kis pont ő ahhoz, hogy lakást osztogasson!” „De, de! — kiáltotta Ibi. — Csak beszélj vele, hátha kitalál valamit ! Amilyen jó fej!” „És amilyen jó helyen dolgozik a felesége!...” — dünnyögte Bódis Gyuri. „Ugyan! — legyintett Hartmann. — A tanácsnál...” „De hol! — kiáltotta Gyuri. — A lakáshivatalban!” Csak ültem, néztem őket. „És ezt csak most mondjátok?!” — kérdeztem elképedve. 26 Meglepett, mennyire óvatos. Október végén egyszer — igen, szeptemberben járt nálunk, s beszélt Étivel, Éti meg október derekán üzent neki, hogy sürgősen bonyolítsa le a válást, s azóta rendszeresen találkoztunk — a munka után megbeszélés szerint vártam lent a kocsiban, hogy beviszem a városba és beülünk valahová egy órácskára. Hanem hát hasztalan vártam. Mert amikor felbukkant a kapuban, s én már melegítettem a motort, hogy nyomban indulhassunk, egyszerre azt látom, hogy egy magas, szőke fiatalember áll elébe. Rövid, ideges szóváltás, majd a fiú belekarol, és elindulnak a buszmegálló felé, anélkül, hogy Judit akár csak egyetlen pillantást vetett volna rám. Azt hittem, az epém fakad el, olyan düh ragadott torkon. Bolondítsd az anyádat, kisfiam, fújtattam magamban, gázt adtam, és elrobogtam mellettük az úton. Vége, mondtam magamnak megkönnyebbülten, hálistennek vége! Nincs több szemjáték, titkos hunyorítás, hogy jöjjön be a szobámba, mert mondani akarok valamit: nincs több színészkedő csellengés az étkezőben, hogy üres széket keresek, aztán a hangos meglepetés, hogy mit tesz isten: éppen mellette látok meg egyet... Holnaptól csönd lesz, nyugalom lesz! Átnézek rajta: a mai eset után ez a legkevesebb, ami jár neki! Hanem másnap már kora reggel bejött hozzám, kezében hatalmas jegyzetfüzet. Gondosan becsukta az ajtót, s szorosan elébem állt. „Ne haragudjék a tegnap délutánért! — súgta izgatottan. — Egész éjjel alig aludtam, annyira bántott!... De a férjem váratlanul idejött értem, és nem volt más választásom! Nekem most nagyon is vigyázni kell a híremre, tudja! Ezt az ügyvédem megmagyarázta! Hisz az anyósom nyilván ragaszkodni fog a gyerekhez, és mindent elkövetnek, hogy a váláskor nekik ítéljék! De mert kislányról van szó, erre egyetlen reményük van: ha engem a bíróság erkölcsi okokból alkalmatlannak nyilvánít a gyermeknevelésre ... Persze, hogy keresik majd az ilyen jellegű bizonyítékokat ellenem! Érti most már, miért mentem el tegnap a férjemmel, búcsú nélkül?” Értettem, hogyne értettem volna! Akkor már alaposan ismertem megromlott házasságának történetét, tudtam, milyen ragaszkodással csügg a gyermekén, és természetesen igazat adtam neki. Kapcsolatunk tehát folytatódott, ha ugyan kapcsolatnak lehet nevezni a vékonyka szálat, amely összefűzött bennünket: az összenézéseket, közös ebédeket, a heti két-három csésze kávét azokban a főutaktól távoleső, koszlott kis eszpresszókban. De több, hiába, egyelőre nem ígérkezett. Hiszen hogyan is agitáltam volna, hogy legyen az enyém, amikor nem lett volna — hol! Talán a barátnőinél, akiknél kegyelemből alszik? Vagy az anyjánál, Vecsésen? Netán az én anyámnál?! Hát hol, hol, hol?! De ahányszor csak eszembe jutott ez a keserves gond — s jutott eszembe elégszer! — mindannyiszor nyomban meg is melegedett a szívem tája, mert arra gondoltam, most ugyan sehol —, de nemsokára lesz már hely, ahol átöleltem, hiszeti gyakran biztatott, hogy a kis kolléganő ügye jól áll, mondjam meg neki, ne veszítse el a reményét! A napok hát folytak, folydogáltak ebben a feszült várakozásban, ebben a fojtott készülődésben a szerelem örömére. Sok szó nem esett erről köztünk; ennyit már azért én is megtanultam a fiataloktól! Hajdan sokat beszéltem a nőknek a szerelemről, mert valami ostoba francia mondást hallottam, amely így szólt: a szerelemről beszélni annyi, mint szeretkezni ... Hát, nem tudom, lehet, hogy a Szajna-partján igaz ez a mondás, de hogy mifelénk nem, azt tanúsíthatom. Ha sokat beszéltem egy nőnek az érzelmeimről, a kettőnk érzelmeiről (abban a hitben, hogy a francia mondás alapján ezzel erotizálom), rendszerint nem lett a dologból semmi... (Folytatjuk) Szakmai társasutazások Az AGROINFORM—IBUSZ Mezőgazdasági Utazási Irodája eredményeiről, idei terveiről, szakmai túraajánlatairól tartottak sajtótájékoztatót az Óbuda Termelőszövetkezetben. Elmondották, hogy évről évre megközelítően azonos számú — több mint hétezer — külföldi érdeklődő tekinti meg hazai szakprogramjaikat, s ugyanennyi hazai szakembert utaztatnak külföldre. A baráti országok szakembereit elsősorban mezőgazdasági üzemeink gépesítettsége, a melléküzemágak tevékenysége, a nyugati agrárszakembereket pedig állattenyésztésünk eredményei érdeklik. Az utazások zöme egy-egy rangos nemzetközi kiállításhoz kapcsolódik, és az élenjáró gazdaságok megtekintésére, szakmai tapasztalatszerzésre irányul. A programok között szerepel például Lengyelország fejlett lótenyésztésének, a faiparának, az NDK jól szervezett agrokémiai központjainak, a Szovjetunió dohányiparának megismertetése. Kertészeti, szőlészeti tanulmányutakat szerveznek Jugoszláviába, Görögországba, Bulgáriába, Hollandiába, Belgiumba, Franciaországba. Különlegességnek számít az augusztusi leningrádi halászati világkiállítás és a decemberi, Angliában megrendezendő Királyi Mezőgazdasági Kiállítás megtekintése. Felvilágosítás Mindaddig, míg az iskola és az egyetem zárt világában ismerkedtem a magyar nyelv grammatikájának, mondattanának logikus felépítésével, úgy véltem, hogy anyanyelvünk világossága, sokszínű kifejezésmódja maradéktalanul érvényesül az élet minden területén. De az „élet iskolájában” a nyelv is másként szól. Lassan felsejlik előttem is, hogy az a tanult magyar nyelv lehet ugyan áttetsző és logikus, de amit hallok nap mint nap — televízióban, rádióban —, amit olvasok hirdetésekben, reklámokon, brosúrákban és vállalati beszámolókban, az homályos, zavaros, sokszor egyszerűen értelmetlen. A gyermekjátékok árleszállítását természetesen úgy kell hirdetni a plakáton, hogy „egyes” játékok 30 százalékos árengedménnyel kaphatók. Hogyne. A tömegben sodródva vajon honnan tudom meg, melyek azok az „egyes” játékok? A televízió egyik reklámja más okból ütött szíven. Azt mondja egy igen disztingvált, ugyanakkor felhőtlenül vidám úr: „Kapacitást keresünk!” öszszeráncolt szemöldökkel vonom azonnal felelősségre fiaimat: nem ti tökítették el azt az izét? Nem, nem ők voltak. Azt tudom, hogy a Kék fény is keres idősként valakit, jó okkal, de az illetőről mindig pontos személyleírást adnak a műsorban. Nem lehetne netalán ezt a bizonyos hogyishívjákot, ezt a kapacitást is közelebbről meghatározni ? Megvan! Múltkoriban hallottam egy beszámolót. Abban többször előfordult az egyes, meg a kapacitás, sőt volt ott még bizonyos nehézség, zökkenőmentes tervteljesítés, hatékonyság és sok hasonló, magyarnak tetsző (de nem áttetsző) kifejezés. Hogy hol hallottam ezt abeszámolót, az viszont már komoly keresztkérdésnek minősül, merteddig tudományosan ki nem derített okokból) e szavak hallatán az én figyelmem rögtön alvásnak adja a fejemet. A belső hang azt súgja: nyugodtan aludj, itt most ködösítés jön. Tulajdonképpen miért is akadékoskodom? Hisz drága szép anyanyelvünk — mely népünk beszédében és felirataiban egyaránt él — csak újabb bizonyítékát adja hallatlan rugalmasságának. Ezzel a nyelvvel nemcsak tisztán, közérthetően lehet valamit közölni, hanem jelképesen, burkoltan is. A nyelv csak eszköz: az írók, költők jelképes szimbólumai a világos, de érzékletes megjelenítést szolgálják. Egyes vezetők, feliratszerzők és a nyelv egyéb bajnokai pedig arra használják a magyar és idegen kifejezéseket, hogy a nagy semmit kerítsék vele körül. Pontosan meghatározzák, hogy nem kívánnak világosan szólni, beszélnek, de nem közölnek. Kapacitást keresünk egyes magyar nyelvi kifejezések gyártására, hogy a fokozódó világpolitikában a begyűrűző gazdasági nehézségek ne akadályozzák bizonyos elemek miszerinti megnyilatkozását. (Tessék?) Szilágyi Gábor Tapétakiállítás és -vásár Tapétakiállítás és -vásár nyílt május 20-án Debrecenben, a TÜZÉP és a Szakipari Szövetkezet közös rendezésében a TÜZÉP Kossuth utcai mintaboltjában. Ötödik alkalommal rendeznek olyan jellegű kiállítást, melyet vásárlással és díjtalan szaktanácsadással kötöttek egybe. Az elmúlt év hasonló időszakában 1,5 millió forintos árukészlet talált gazdára. A mostani kiállításon 4 millió forintos árukészlet, sok változatos színű és jó minőségű hagyományos és fotótapéta vár eladásra. A vásárlók kedvét fokozza, hogy a tavalyihoz viszonyítva bővült a választék. 150 fajta hazai és külföldi hagyományos, és 60-féle változatos, esztétikus kivitelű fotótapéta várja a kiállítás megtekintőit és az árucikkek vásárlóit. A bemutató időszakában a Szakipari Szövetkezet lakásszervizének új szolgáltatási formáját is igénybe veheti a lakosság. A helyszínen OTP-ügyintézést és munkavállalást is intéznek. Díjtalan szaktanácsadással, használati utasításokkal, szakmai prospektusokkal is szolgálnak az eladók a tapétakiállítás — amely naponta 8 és 16 óra között tekinthető meg — ideje alatt. Lek Gábor