Hajdú-Bihari Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-10 / 8. szám
Nem okozott sok problémát a hideg (Folytatás az 1. oldalról) ják az autóbuszok motorjait, hogy üzemkezdetre valamennyi jármű menetkész legyen. A kimerült akkumulátorokat folyamatosan cserélik, s az indításnál akkumulátortelepeket is igénybe vesznek. A teherautókat vontatással is megindítják szükség esetén. Az összehangolt munkának köszönhető, hogy az első járatok kisebb késésétől eltekintve valamennyi autóbusz és teherautó elindult, s a reggeli csúcsforgalomban már nem okozott zavart a hideg időjárás. A MÁV debreceni igazgatóságán Kark István üzemviteli osztályvezető elmondta, hogy a vonatok menetrend szerint közlekednek, mindössze egy síntörés történt, ami a forgalmat sem akadályozta különösebben. A váltókat mindenütt fagyálló folyadékkal kezelik, s ha a tél továbbra sem zúdít a sínekre szelet és havat, nem lehet ok az aggodalomra. Aláírták a magyar-csehszlovák árucsere-forgalmi egyezményt Pénteken, a Külkereskedelmi Minisztériumban Veress Péter magyar és Andrej Barcak csehszlovák külkereskedelmi miniszter aláírta a két ország közötti ötéves időszakra szóló hosszúlejáratú árucsere-forgalmi megállapodást. Az aláírásnál jelen volt Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete és Premysl Strougal külkereskedelmi miniszterhelyettes. A két fél fő céljának tekinti a sokoldalú együttműködés további elmélyítését a komplex program és a szocialista gazdasági integráció szellemében. A megállapodás értelmében 1981—85. között 5,6 milliárd rubel értékű áruforgalmat bonyolít le a két ország, 22 százalékkal nagyobbat, mint az előző öt évben. Új kormány Portugáliában Portugáliában csütörtökön hivatalosan befejezte tevékenységét az eddigi kormány, hogy péntektől átadja helyét Francisco Pinto Balsemao kabinetjének. Az eddigi kormányt, amely tavaly januárja óta volt hivatalban, Francisco Sá Carneiro vezette egészen december 4-ig, amikor légiszerencsétlenség áldozata lett. Halála után az addigi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, Diego Freitas de Amaral töltötte be az ügyvivő kormányfő szerepét. Lá Carneiro kormánya az 1974-es forradalom vívmányainak felszámolását, pontosabban az ehhez szükséges feltételek megteremtését tekintette fő céljának. Decemberben azonban a kormány által támogatott elnökjelölt súlyos vereséget szenvedett a hivatalban levő államfőtől, Eanes tábornoktól, aki hű a forradalmi vívmányokat rögzítő alkotmányhoz. A most hivatalba lépő Balsemao-kormány ugyanazokat a jobboldali pártokat tömöríti, mint elődje, politikájában azonban hangsúlyeltolódások várhatók. Az új miniszterelnök feltehetően felhagy az államfő elleni támadásokkal és megpróbál nyitni az ellenzékben levő Szocialista Párt felé. Bartók-centenárium Nagy sikerrel tartották meg a Bartók Béla születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett hangversenysorozat első estjét csütörtökön a szófiai magyar kulturális intézetben. Fiatal bolgár művészek Bartók Gyermekeknek című ciklusából szólaltattak meg műveket, a nemzetközi versenyeken díjazott Vlcsev vonósnégyes pedig Bartók 2. vonósnégyesét adta elő. A Bartókcentenárium alkalmából a jövő hónapban fotódokumentációs kiállítás nyílik a szófiai magyar intézetben. KÖZEL-KELETI KÖRKÉP 1980-ban nem tartotta meg esedékes ülésszakát a palesztin ellenállási mozgalom magasabb fóruma, a 290 tagú Palesztinai Nemzeti Tanács. A mozgalom baloldalán elhelyezkedő szervezetek, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért és a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért magát Jasszer Arafatot, a PFSZ elnökét és egyben az El-Fatah vezetőjét tették felelőssé az ülésszak elmaradásáért, ő viszont a térség ellentmondásos helyzetével, a dél-libanoni bázisokat sújtó izraeli támadásokkal indokolja a halasztást. A PFSZ novemberben a Szilárdság Frontjának tagjaként bojkottálta az ammani arab csúcsértekezletet; ez volt az első eset, hogy a palesztin ellenállás képviselői távolmaradtak egy arab csúcstalálkozóról. A két, látszólag egymástól független mozzanat egyszerre tükrözi a PFSZ belső és arabközi helyzetét. Minthogy az El-Fatah meghatározó többséggel rendelkezik az ellenállási mozgalom valamennyi vezető testületében, Jasszer Arafat aránylag könnyűszerrel érvényesítheti a saját, mérsékeltnek tekinthető irányvonalát. Ezt az irányvonalat — igaz, kiélezett viták után — megerősítette az El-Fatah májusban megtartott kongreszszusa, de nem vehető bizonyosra, hogy ismét elnyerné a nemzeti tanács egységes támogatását. Arafat a tanácsülés halogatásával éppen azt akarja elkerülni, hogy az ellenállás stratégiájával és taktikájával kapcsolatos nézeteltérések veszélybe sodorják a mozgalom egységét. Ha a januárban hivatalba lépő Ronald Reagan és a közelgő izraeli választások legnagyobb esélyesének számító Munkapárt Jordánia bevonásával akarja megoldani a palesztin kérdést, s Husszein király hajlandóságot mutat a neki szánt szerep vállalására, akkor elkerülhetetlenül felvetődik a kérdés. Érvényes-e az 1974-es rabati arab csúcs határozata, amely szerint a PFSZ a palesztin nép egyedüli törvényes képviselője, avagy részben vagy egészben Jordánia sajátítja ki a palesztinok képviseletének jogát? Bár Husszein király váltig cáfolja a neki tulajdonított ambíciókat, sok tényező szól amellett, hogy Szaúd- Arábia és más konzervatív rezsimek — és újabban Irak — hajlanak a jordániai megoldás támogatására, hiszen egy független palesztin államot éppúgy nem néznének jó szemmel, mint Izrael. A Habbas-féle Népi Front és szövetségesei 1974-ben szembehelyezkedtek a Palesztinai Nemzeti Tanács határozatával, amely kimondta, hogy a palesztin probléma átmeneti megoldásaként létre kell hozni a ciszjordániai—gazat mintaállamot. Elképzelhető tehát, hogy mekkora vihart váltana ki a Camp David folytatásaként elgondolt jordániai formula elfogadásának mérlegelése. Nem véletlen tehát, hogy a PFSZ belső vitáinakközéppontjában a Jordániához való viszony áll. November elején két gerillaszervezet (az El Szaika és a Népi Front Palesztina Felszabadításáért) kivált az 1978-as bagdadi arab csúcson életre hívott jordániai—palesztin vegyes bizottságból, de politikailag ennél lényegesebb, hogy helyreállt a PFSZ és Jordánia 1970-ben, a jordániai—palesztin bázisok katonai felszámolása miatt megszakadt együttműködése, amelynek a feltételeit az 1974-es rabati csúcs teremtette meg a PFSZ kizárólagos képviseleti jogának az elismerésé-.,vel. Két szervezet, a független El-Fatah és az Irakhoz kötődő Arab Felszabadítási Front továbbra is képviselteti magát a jordániai—palesztin vegyes bizottságban. A Népi Front és a Demokratikus Front a kapcsolatok teljes megszakítását követeli, főként azóta, hogy Husszein király az augusztusi kormányátalakításkor önálló minisztériumot hozott létre a megszállt területek ügyeinek intézésére. , Figyelemre méltó, hogy Irak már ez év tavaszán bezáratta a két haladó irányzatú szervezet, a Habbas-féle front és a Havatmeh vezette demokratikus front bagdadi irodáját. A bejrúti sajtóban egyidejűleg olyan hírek láttak napvilágot, hogy Irak jordániai—palesztin uniót próbál tető alá hozni, amelynek keretében ammani székhellyel, Arafat elnökletével, megalakulna a száműzetésben működő palesztin kormány. Arafat nyilvánosan elutasította a Jordániával kapcsolatos amerikai terveket, de egyébként az együttműködés híve. Az ammani csúcsig csupán az El Fatah (következésképpen a PFSZ vezetősége) tudott jó kapcsolatokat fenntartani mind a haladó, mind a konzervatív arab rezsimekkel. Az ammani bojkottot a résztvevők „szíriai nyomással” magyarázták, s megértően kezelték. A PFSZ vezetősége, mérsékelt szárnya egyrészt nem hagyhatja figyelmen kívül belső, radikális ellenzékét, másrészt nem tekinthet el attól sem, hogy Szíriában is, Libanonban is damaszkuszi felügyelet alatt áll. A Begin-kormány a palesztin autonómia elfogadtatása végett törekedett a ciszjordániai hazafias erők „lefejezésére” a befolyásos polgármesterek deportálásával, harcképtelenné tételével. Szándéka ellenére azonban a jordániai formula számára is előkészítette a talajt, hiszen a vezetők nélkül maradt nép körében mindkét megoldáshoz könynyebb partnereket találni. Ezért sokasodtak meg az utóbbi időben a palesztin kollaboránsok elleni merényletek. Becz Sándor I PFSZ helyzete, céljai HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1981. JANUÁR 10. Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök sürgős tanácskozásra hívta össze katonai tanácsadóit a Csádban kialakult helyzet megvitatására (Telefotó — AP—MTI— RS) PÁRIZS NYUGTALAN Csádi-líbiai egyesülési terv Párizs politikai berkeiben meglehetős zavart keltett Líbia és Csád egyesülésének terve. Franciaország súlyos dilemma előtt áll. Ha erélyesen föllép az egyesülés ellen, az arab országokhoz fűződő kapcsolatait é s ezzel olajimportjának zavartalanságát — kockáztatja. Ha nem, ezzel tekintélyén esik csorba egykori gyarmatai és jelenlegi afrikai szövetségesei körében. Úgy tűnik, mégis az előbbit kockáztatják a franciák, miután a francia külügyminisztérium éles hangú nyilatkozatban támadta az egyesülés tervét. Más kérdés, hogy a tripoli bejelentés milyen visszhangra talál magában az érdekelt országban, az 1960-ig a francia gyarmatbirodalomhoz tartozó, s azóta önálló Csádban. Abdelati El-Obeidi a Líbiai Legfelsőbb Népi Bizottság külkapcsolatokkal foglalkozó irodájának titkára csütörtökön este Tripoliban tartott sajtóértekezletén — válaszul azokra a bírálatokra, amelyek a csádi—líbiai egyesülési tervről a hét elején kiadott közleményt érték (elsősorban Franciaország részéről) — kijelentette: „A két államnak joga van megállapodni az egyesülésre vonatkozó program kidolgozásában”, majd hozzátette: „Mindkét érintett fél szabadon dönthet az egyesülés kérdésében”. Obeidi közölte továbbá: „Egyetlen más államnak sincs joga beavatkozni e kérdés eldöntésébe”. Pénteken délben párizsi „felhatalmazott források” bejelentették : Franciaország csapaterősítéseket küld a Csáddal szomszédos Közép-Afrikai Köztársaságba, amelynek jelenlegi kormányát a francia ejtőernyősök juttatták hatalomra a Bokassa „császár” ellen 1979 szeptemberében végrehajtott államcsíny során. A bejelentés legmeglepőbb része szerint erre a lépésre „azoknak az afrikai országoknak (tehát nem egyszerűen a bangui hatóságoknak — a tudósító) a kérésére került sor, amelyekhez Franciaországot védelmi vagy katonai együttműködési szerződések kötik”. A fogalmazás arra utal, hogy a francia helyőrségek megerősítésére Afrika más nyugatbarát országaiban is sor került, miután ezekben az államokban a Párizzsal szorosan együttműködő vezetők aggodalommal fogadták a csádi fejleményeket, a csádi—líbiai egyesülés tervét. A „felhatalmazott források” szerint a csapaterősítésre vonatkozó, azonnali hatályú döntést csütörtökön az Elysée-palotában Giscard d’Estaing államfő elnökletével megtartott szűkkörű tanácskozáson hozták. Megfigyelők szerint Párizs lényegében már december eleje óta igyekezett rávenni afrikai szövetségeseit, hogy közös fellépéssel és hozzá intézett kérésekkel teremtsenek keretet a francia akcióhoz. A francia Afrika-politika felelősei eleinte az Afrikai Egységszervezettől, majd a lagosi értekezlettől reméltek ilyen állásfoglalást. Miután ez elmaradt, sort kellett keríteni a Párizzsal legszorosabban, katonailag is együttműködő afrikai országok „kérésére”. Namíbia-konferencia A SWAPO felszabadítási szervezet reméli, hogy már a Genfben zajló Namíbia-konferencián aláírhatja a tűzszünetet a délnyugat-afrikai országot törvénytelen megszállás alatt tartó pretoriai kormányzattal. Theo Ben- Guirab, a SWAPO ENSZ- megfigyelője pénteki sajtóértekezletén leszögezte: A SWAPO teljes egészében elfogadja a világszervezet rendezési tervét, és nem követel módosításokat, így most már csakis attól függ a végső megállapodás megkötése, hogy a dél-afrikai kormányzat képviselői felhagynak-e időhúzó taktikájukkal, és a befolyásuk alatt álló namíbiai „belső pártok” szerepének felértékelését célzó sakkhúzásaikkal. Számos jele van annak, hogy a Biztonsági Tanács öt nyugati tagja (Egyesült Államok, Kanada, NSZK, Franciaország és Nagy-Britannia), az ENSZ namíbiai rendezési tervének tényleges szerzői, mindenekelőtt a dél-afrikai rendszer tárgyalási pozícióinak javítására összpontosít. Diplomáciai források szerint a nyugati hatalmak (különösen az európaiak) a Zimbabwében szerzett tapasztalataik alapján hajlandók lennének „lenyelni” a SWAPO esetleges választási győzelmének következményeit, amennyiben a hatalmi változást nem sínylik meg túlságosan a monopóliumok namíbiai gazdasági érdekeltségei. Ugyanakkor leghatalmasabb afrikai szövetségesük, a Dél-Afrikai Köztársaság biztonságát is szem előtt kell tartaniuk. A felszabadítási szervezet küldöttségétől származó értesülések szerint a SWAPO a rendezési tervnek a tűzszünet megkötését követő több hónapos átmeneti időszakra vonatkozó részleteiben több olyan elemet talál, amely inkább a megszálló hatalomnak kedvez. A pretóriai kormányzatnak az átmeneti periódusban számos kedvező manőverezési lehetősége nyílhat arra, hogy megpróbálja elősegíteni a befolyása alatt álló — az ENSZ által el nem ismert — namíbiai pártok minél jobb választási szereplését. Az említett forrás szerint a SWAPO annyira bízik választási győzelmében, hogy a rendezési terv hátrányai ellenére is határozottan támogatja a tűzszünet mielőbbi végrehajtását. (MTI) Sam Nujoia, a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnöke (jobbról) a genfi Namíbia-értekezleten (Telefotó—UPI—MTI—KS) Katonai célú kísérletek a világűrben Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma csütörtökön közölte, hogy már az első amerikai űrrepülőgép-kísérlet alkalmával katonai célú kísérleteket hajtanak végre. A Pentagon szerint az előreláthatólag március 14-én felbocsátandó Columbia nevű űrrepülőgép személyzete egyebek között magával visz a világűrbe egy lézeres készüléket, amely világűrbeli fegyverek célzókészülékéül szolgálhat. A hadügyminisztérium illetékesei ugyanakkor kijelentették: „nem lézerfegyver-kísérletről van szó”. A Pentagon képviselői szerint az űrrepülőgép „kisméretű lézert visz magával, amely nem tekinthető lézerfegyvernek”. Korszerűsítik a Püspökladány- Debrecen vasútvonalat A MÁV SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA "Ma már nem elegendő az, ha minden felkínált árut elszállítanak, mert ezzel korántsincs kitöltve a kapacitásuk; fokozottabb kereskedelmi tevékenységgel, fuvarszerző és -szervező tevékenységgel kell helytállnia a vasútnak is — hangsúlyozta a MÁV pénteki budapesti sajtótájékoztatóján Szűcs Zoltán vezérigazgató, aki beszámolt a vasút múlt évi munkájáról, idei feladatairól, elképzeléseiről. A tavalyi tapasztalatok arra utalnak, hogy a személy- és árufuvarozásban megszűnnek a növekvő mennyiségből adódó feszültségek, így a túlterheléstől megszabadulva a korábbi erőfeszítéseket szolgáltatásainak javítására fordítja a vasút. A személyforgalom már tavaly mérsékeltebben csökkent — csak a rövidebb távolságokon volt kevesebb az utas —, így az idén némi emelkedéssel, összesen 288 millió utassal számolnak. A személyszállítás javítása érdekében a távolsági forgalomban kevesebb személyvonatot közlekedtetnek, ugyanakkor bővítik a gyorsvonati hálózatot, a nagyvárosok, a megyeszékhelyek közötti közvetlen összeköttetéseket. A munkásszállításban a főváros körzetében sűrítik a járatokat, a közlekedés rendjével, menetrendszerűségével, a vonatok tisztaságával, a zsúfoltság csökkentésével teremtenek kulturáltabb, kényelmesebb utazási lehetőségeket. Megszüntetik a gőzvontatást a megyeszékhelyek körzetében is. A hazai és a nemzetközi forgalomban 156 korszerű személy- és étkezőkocsit helyeznek üzembe, 30 új étkezőkocsit például már az első negyedévben. Az áruszállításban is a minőségi munka fejlesztése a fő feladat, miután a legtöbb közlekedési vállalatnak fölös kapacitása van. A várható igényének megfelelően 133 millió tonna áru elszállítására készült fel a vasút Megbízhatóbb munkával arra törekszik a vasút hogy visszaszerezze azokat a hoszszú távú fuvarokat is, amelyekkel az elmúlt években kapacitás hiányában a közúti közlekedést bízták meg az üzemek, a vállalatok, a fejlesztési tervek szerint egyebek között folytatják a Budapest—Hegyeshalom fővonal rekonstrukcióját, a Szerencs—Nyíregyháza, a Püspökladány—Debrecen, a Hatvan—Füzesabony és a Sárbogárd—Dombóvár közötti vasútvonal korszerűsítését. Befejeződik Debrecen vasútállomásának felújítása, s folytatódik a Nyugati pályaudvar és Kispest-Kőbánya állomás építése. Az energiaracionalizálási program alapján megkezdik Kiskunfélegyháza és Szeged között is a vasútvonal villamosítását. A már említett személykocsikon kívül 21 villamosmozdonyt és 500 teherkocsit vásárolnak, a korszerű fuvarozási technológia bővítésére pedig 400 konténert szereznek be. (MTI)