Hajdú-Bihari Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 8. szám

Nem okozott sok problémát a hideg (Folytatás az 1. oldalról) ják az autóbuszok motorjait, hogy üzemkezdetre vala­mennyi jármű menetkész le­gyen. A kimerült akkumulá­torokat folyamatosan cseré­lik, s az indításnál akkumu­látortelepeket is igénybe vesznek. A teherautókat von­tatással is megindítják szük­ség esetén. Az összehangolt munkának köszönhető, hogy az első járatok kisebb késésé­től eltekintve valamennyi autóbusz és teherautó elin­dult, s a reggeli csúcsforga­lomban már nem okozott za­vart a hideg időjárás. A MÁV debreceni igazga­tóságán Kark István üzemvi­teli osztályvezető elmondta, hogy a vonatok menetrend szerint közlekednek, mind­össze egy síntörés történt, ami a forgalmat sem akadá­lyozta különösebben. A vál­tókat mindenütt fagyálló fo­lyadékkal kezelik, s ha a tél továbbra sem zúdít a sínekre szelet és havat, nem lehet ok az aggodalomra. Aláírták a magyar-csehszlovák árucsere-forgalmi egyezményt Pénteken, a Külkereske­delmi Minisztériumban Ve­ress Péter magyar és Andrej Barcak csehszlovák külke­reskedelmi miniszter aláírta a két ország közötti ötéves időszakra szóló hosszúlejá­ratú árucsere-forgalmi meg­állapodást. Az aláírásnál je­len volt Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság budapesti nagykö­vete és Premysl Strougal külkereskedelmi miniszter­­helyettes. A két fél fő céljának te­kinti a sokoldalú együttmű­ködés további elmélyítését a komplex program és a szo­cialista gazdasági integráció szellemében. A megállapodás értelmé­ben 1981—85. között 5,6 mil­liárd rubel értékű áruforgal­mat bonyolít le a két or­szág, 22 százalékkal nagyob­bat, mint az előző öt évben. Új kormány Portugáliában Portugáliában csütörtökön hivatalosan befejezte tevé­kenységét az eddigi kormány, hogy péntektől átadja helyét Francisco Pinto Balsemao kabinetjének. Az eddigi kormányt, amely tavaly januárja óta volt hi­vatalban, Francisco Sá Car­­neiro vezette egészen decem­ber 4-ig, amikor légiszeren­csétlenség áldozata lett. Ha­lála után az addigi minisz­terelnök-helyettes és külügy­miniszter, Diego Freitas de Amaral töltötte be az ügyvi­vő kormányfő szerepét. Lá Carneiro kormánya az 1974-es forradalom vívmá­nyainak felszámolását, pon­tosabban az ehhez szükséges feltételek megteremtését te­kintette fő céljának. Decem­berben azonban a kormány által támogatott elnökjelölt súlyos vereséget szenvedett a hivatalban levő államfőtől, Eanes tábornoktól, aki hű a forradalmi vívmányokat rög­zítő alkotmányhoz. A most hivatalba lépő Bal­­semao-kormány ugyanazo­kat a jobboldali pártokat tö­möríti, mint elődje, politiká­jában azonban hangsúlyelto­lódások várhatók. Az új mi­niszterelnök feltehetően fel­hagy az államfő elleni táma­dásokkal és megpróbál nyit­ni az ellenzékben levő Szo­cialista Párt felé. Bartók-centenárium Nagy sikerrel tartották meg a Bartók Béla születésé­nek 100. évfordulója alkal­mából rendezett hangver­senysorozat első estjét csü­törtökön a szófiai magyar kulturális intézetben. Fiatal bolgár művészek Bartók Gyermekeknek című ciklu­sából szólaltattak meg műve­ket, a nemzetközi versenye­ken díjazott Vlcsev vonósné­gyes pedig Bartók 2. vonós­négyesét adta elő. A Bartók­­centenárium alkalmából a jövő hónapban fotódokumen­tációs kiállítás nyílik a szó­fiai magyar intézetben. KÖZEL-KELETI KÖRKÉP 1980-ban nem tartotta meg esedékes ülésszakát a palesztin ellenállási moz­galom magasabb fóruma, a 290 tagú Palesztinai Nem­zeti Tanács. A mozgalom baloldalán elhelyezkedő szervezetek, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért és a Demokratikus Front Palesztina Felszabadítá­sáért magát Jasszer Arafa­­tot, a PFSZ elnökét és egy­ben az El-Fatah vezetőjét tették felelőssé az ülésszak elmaradásáért, ő viszont a térség ellentmondásos hely­zetével, a dél-libanoni bá­zisokat sújtó izraeli táma­dásokkal indokolja a ha­lasztást. A PFSZ novemberben a Szilárdság Frontjának tag­jaként bojk­ottálta az am­­mani arab csúcsértekezle­tet; ez volt az első eset, hogy a palesztin ellenállás képviselői távolmaradtak egy arab csúcstalálkozóról. A két, látszólag egymástól független mozzanat egy­szerre tükrözi a PFSZ bel­ső és arabközi helyzetét. Minthogy az El-Fatah meghatározó többséggel rendelkezik az ellenállási mozgalom valamennyi ve­zető testületében, Jasszer Arafat aránylag könnyű­szerrel érvényesítheti a sa­ját, mérsékeltnek tekinthe­tő irányvonalát. Ezt az irányvonalat — igaz, kiéle­zett viták után — megerő­sítette az El-Fatah május­ban megtartott kongresz­­szusa, de nem vehető bizo­nyosra, hogy ismét elnyer­né a nemzeti tanács egysé­ges támogatását. Arafat a tanácsülés halogatásával éppen azt akarja elkerülni, hogy az ellenállás stratégiá­jával és taktikájával kap­csolatos nézeteltérések ve­szélybe sodorják a mozga­lom egységét. Ha a januárban hivatal­ba lépő Ronald Reagan és a közelgő izraeli választá­sok legnagyobb esélyesének számító Munkapárt Jordá­nia bevonásával akarja megoldani a palesztin kér­dést, s Husszein király haj­landóságot mutat a neki szánt szerep vállalására, akkor elkerülhetetlenül fel­vetődik a kérdés. Érvé­­nyes-e az 1974-es rabati arab csúcs határozata, amely szerint a PFSZ a­ palesztin nép egyedüli tör­vényes képviselője, avagy részben vagy egészben Jor­dánia sajátítja ki a palesz­tinok képviseletének jogát? Bár Husszein király váltig cáfolja a neki tulajdonított ambíciókat, sok tényező szól amellett, hogy Szaúd- Arábia és más konzervatív rezsimek — és újabban Irak — hajlanak a jordániai megoldás támogatására, hi­szen egy független palesz­tin államot éppúgy nem néznének jó szemmel, mint Izrael. A Habbas-féle Népi Front és szövetségesei 1974-ben szembehelyezkedtek a Pa­lesztinai Nemzeti Tanács határozatával, amely ki­mondta, hogy a palesztin probléma átmeneti megol­dásaként létre kell hozni a ciszjordániai—gazat minta­államot. Elképzelhető tehát, hogy mekkora vihart válta­na ki a Camp David foly­tatásaként elgondolt jordá­niai formula elfogadásának mérlegelése. Nem véletlen tehát, hogy a PFSZ belső vitáinak­­kö­zéppontjában a Jordániához való viszony áll. November elején két gerillaszervezet (az El Szaika és a Népi Front Palesztina Felszaba­dításáért) kivált az 1978-as bagdadi arab csúcson élet­re hívott jordániai—palesz­tin vegyes bizottságból, de politikailag ennél lényege­sebb, hogy helyreállt a PFSZ és Jordánia 1970-ben, a jordániai—palesztin bá­zisok katonai felszámolása miatt megszakadt együtt­működése, amelynek a fel­tételeit az 1974-es rabati csúcs teremtette meg a PFSZ kizárólagos képvise­leti jogának az elismerésé-.,­vel. Két szervezet, a füg­getlen El-Fatah és az Irak­hoz kötődő Arab Felszaba­­dítási Front továbbra is képviselteti magát a jordá­niai—palesztin vegyes bi­zottságban. A Népi Front és a Demokratikus Front a kapcsolatok teljes megsza­kítását követeli, főként az­óta, hogy Husszein király az augusztusi kormányát­alakításkor önálló minisz­tériumot hozott létre a megszállt területek ügyei­nek intézésére. , Figyelemre méltó, hogy Irak már ez év tavaszán bezáratta a két haladó irányzatú szervezet, a Hab­bas-féle front és a Havat­­meh vezette demokratikus front bagdadi irodáját. A bejrúti sajtóban egyidejű­leg olyan hírek láttak nap­világot, hogy Irak jordá­niai—palesztin uniót próbál tető alá hozni, amelynek keretében ammani szék­hellyel, Arafat elnökleté­vel, megalakulna a szám­űzetésben működő palesztin kormány. Arafat nyilvánosan eluta­sította a Jordániával kap­csolatos amerikai terveket, de egyébként az együttmű­ködés híve. Az ammani csú­csig csupán az El Fatah (következésképpen a PFSZ vezetősége) tudott jó kap­csolatokat fenntartani mind a haladó, mind a konzerva­tív arab rezsimekkel. Az ammani bojkottot a részt­vevők „szíriai nyomással” magyarázták, s megértően kezelték. A PFSZ vezetősé­ge, mérsékelt szárnya egy­részt nem hagyhatja figyel­men kívül belső, radikális ellenzékét, másrészt nem tekinthet el attól sem, hogy Szíriában is, Libanonban is damaszkuszi felügyelet alatt áll. A Begin-kormány a pa­lesztin autonómia elfogad­tatása végett törekedett a ciszjordániai hazafias erők „lefejezésére” a befolyásos polgármesterek deportálá­sával, harcképtelenné téte­lével. Szándéka ellenére azonban a jordániai formu­la számára is előkészítette a talajt, hiszen a vezetők nélkül maradt nép körében mindkét megoldáshoz köny­­nyebb partnereket találni. Ezért sokasodtak meg az utóbbi időben a palesztin kollaboránsok elleni me­rényletek. Becz Sándor I­ PFSZ helyzete, céljai HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1981. JANUÁR 10. Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök sürgős ta­nácskozásra hívta össze katonai tanácsadóit a Csádban kialakult helyzet megvitatására (Telefotó — AP—MTI— RS) PÁRIZS NYUGTALAN Csádi-líbiai egyesülési terv Párizs politikai berkeiben meglehetős zavart keltett Lí­bia és Csád egyesülésének terve. Franciaország súlyos dilemma előtt áll. Ha erélye­sen föllép az egyesülés ellen, az arab országokhoz fűződő kapcsolatait é s ezzel olaj­importjának zavartalanságát — kockáztatja. Ha nem, ez­zel tekintélyén esik csorba egykori gyarmatai és jelenle­gi afrikai szövetségesei köré­ben. Úgy tűnik, mégis az előbbit kockáztatják a fran­ciák, miután a francia kül­ügyminisztérium éles hangú nyilatkozatban támadta az egyesülés tervét. Más kérdés, hogy a tripoli bejelentés mi­lyen visszhangra talál magá­ban az érdekelt országban, az 1960-ig a francia gyarmatbi­rodalomhoz tartozó, s azóta önálló Csádban. Abdelati El-Obeidi a Líbiai Legfelsőbb Népi Bizottság külkapcsolatokkal foglalkozó irodájának titkára csütörtö­kön este Tripoliban tartott sajtóértekezletén — válaszul azokra a bírálatokra, ame­lyek a csádi—líbiai egyesülési tervről a hét elején kiadott közleményt érték (elsősorban Franciaország részéről) — kijelentette: „A két államnak joga van megállapodni az egyesülésre vonatkozó prog­ram kidolgozásában”, majd hozzátette: „Mindkét érintett fél szabadon dönthet az egye­sülés kérdésében”. Obeidi kö­zölte továbbá: „Egyetlen más államnak sincs joga beavat­kozni e kérdés eldöntésébe”. Pénteken délben párizsi „felhatalmazott források” be­jelentették : Franciaország csapaterősítéseket küld a Csáddal szomszédos Közép-Afrikai Köztársaságba, amelynek jelenlegi kormá­nyát a francia ejtőernyősök juttatták hatalomra a Bokas­­sa „császár” ellen 1979 szep­temberében végrehajtott ál­lamcsíny során. A bejelentés legmeglepőbb része szerint erre a lépésre „azoknak az afrikai orszá­goknak (tehát nem egysze­rűen a bangui hatóságoknak — a tudósító) a kérésére ke­rült sor, amelyekhez Fran­ciaországot védelmi vagy ka­tonai együttműködési szerző­dések kötik”. A fogalmazás arra utal, hogy a francia helyőrségek megerősítésére Afrika más nyugatbarát or­szágaiban is sor került, mi­után ezekben az államokban a Párizzsal szorosan együtt­működő vezetők aggodalom­mal fogadták a csádi fejle­ményeket, a csádi—líbiai egyesülés tervét. A „felhatalmazott forrá­sok” szerint a csapaterősítés­re vonatkozó, azonnali hatá­lyú döntést csütörtökön az Elysée-palotában Giscard d’Estaing államfő elnökleté­vel megtartott szűkkörű ta­nácskozáson hozták. Megfigyelők szerint Párizs lényegében már december eleje óta igyekezett rávenni afrikai szövetségeseit, hogy közös fellépéssel és hozzá in­tézett kérésekkel teremtsenek keretet a francia akcióhoz. A francia Afrika-politika fele­lősei eleinte az Afrikai Egy­ségszervezettől, majd a lagosi értekezlettől reméltek ilyen állásfoglalást. Miután ez el­maradt, sort kellett keríteni a Párizzsal legszorosabban, katonailag is együttműködő afrikai országok „kérésére”. Namíbia-konferencia A SWAPO felszabadítási szervezet reméli, hogy már a Genfben zajló Namíbia-kon­­ferencián aláírhatja a tűz­szünetet a délnyugat-afrikai országot törvénytelen meg­szállás alatt tartó pretoriai kormányzattal. Theo Ben- Guirab, a SWAPO ENSZ- megfigyelője pénteki sajtó­­értekezletén leszögezte: A SWAPO teljes egészében el­fogadja a világszervezet ren­dezési tervét, és nem követel módosításokat, így most már csakis attól függ a végső megállapodás megkötése, hogy a dél-afrikai kormány­zat képviselői felhagynak-e időhúzó taktikájukkal, és a befolyásuk alatt álló namí­­biai „belső pártok” szerepé­nek felértékelését célzó sakk­húzásaikkal. Számos jele van annak, hogy a Biztonsági Tanács öt nyugati tagja (Egyesült Álla­mok, Kanada, NSZK, Fran­ciaország és Nagy-Britannia), az ENSZ namíbiai rendezési tervének tényleges szerzői, mindenekelőtt a dél-afrikai rendszer tárgyalási pozíciói­nak javítására összpontosít. Diplomáciai források szerint a nyugati hatalmak (különö­sen az­ európaiak) a Zimbab­wében szerzett tapasztalataik alapján hajlandók lennének „lenyelni” a SWAPO esetle­ges választási győzelmének következményeit, amennyi­ben a hatalmi változást nem sínylik meg túlságosan a monopóliumok namíbiai gaz­dasági érdekeltségei. Ugyan­akkor leghatalmasabb afrikai szövetségesük, a Dél-Afrikai K­öztársaság biztonságát is szem előtt kell tartaniuk. A felszabadítási szervezet küldöttségétől származó érte­sülések szerint a SWAPO a rendezési tervnek a tűzszü­net megkötését követő több hónapos átmeneti időszakra vonatkozó részleteiben több olyan elemet talál, amely in­kább a megszálló hatalom­nak kedvez. A pretóriai kor­mányzatnak az átmeneti pe­riódusban számos kedvező manőverezési lehetősége nyílhat arra, hogy megpró­bálja elősegíteni a befolyása alatt álló — az ENSZ által el nem ismert — namíbiai pár­tok minél jobb választási szereplését. Az említett for­rás szerint a SWAPO annyi­ra bízik választási győzelmé­ben, hogy a rendezési terv hátrányai ellenére is határo­zottan támogatja a tűzszünet mielőbbi végrehajtását. (MTI) Sam Nujoi­a, a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnöke (jobbról) a genfi Namíbia-értekezleten (Telefotó—UPI—MTI—KS) Katonai célú kísérletek a világűrben Az Egyesült Államok had­ügyminisztériuma csütörtö­kön közölte, hogy már az el­ső amerikai űrrepülőgép-kí­sérlet alkalmával katonai cé­lú kísérleteket hajtanak vég­re. A Pentagon szerint az elő­reláthatólag március 14-én fel­bocsátandó Columbia ne­vű űrrepülőgép személyzete egyebek között magával visz a világűrbe egy lézeres ké­szüléket, amely világűrbeli fegyverek célzókészülékéül szolgálhat. A hadügyminisz­térium illetékesei ugyanak­kor kijelentették: „nem lé­zerfegyver-kísérletről van szó”. A Pentagon képviselői szerint az űrrepülőgép „kis­méretű lézert visz magával, amely nem tekinthető lézer­­fegyvernek”. Korszerűsítik a Püspökladány- Debrecen vasútvonalat A MÁV SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA "Ma már nem elegendő az, ha minden felkínált árut el­szállítanak, mert ezzel ko­­rántsincs kitöltve a kapacitá­suk; fokozottabb kereskedel­mi tevékenységgel, fuvarszer­ző és -szervező tevékenység­gel kell helytállnia a vasút­nak is — hangsúlyozta a MÁV pénteki budapesti saj­tótájékoztatóján Szűcs Zol­tán vezérigazgató, aki beszá­molt a vasút múlt évi mun­kájáról, idei feladatairól, el­képzeléseiről. A tavalyi tapasztalatok ar­ra utalnak, hogy a személy- és árufuvarozásban megszűn­nek a növekvő mennyiségből adódó feszültségek, így a túl­terheléstől megszabadulva a korábbi erőfeszítéseket szol­gáltatásainak javítására for­dítja a vasút. A személyforgalom már ta­valy mérsékeltebben csök­kent — csak a rövidebb tá­volságokon volt kevesebb az utas —, így az idén némi emelkedéssel, összesen 288 millió utassal számolnak. A személyszállítás javítása ér­dekében a távolsági forga­lomban kevesebb személyvo­natot közlekedtetnek, ugyan­akkor bővítik a gyorsvonati hálózatot, a nagyvárosok, a megyeszékhelyek közötti köz­vetlen összeköttetéseket. A munkásszállításban a főváros körzetében sűrítik a járato­kat, a közlekedés rendjével, menetrendszerűségével, a vo­natok tisztaságával, a zsúfolt­ság csökkentésével teremte­nek kulturáltabb, kényelme­sebb utazási lehetőségeket. Megszüntetik a gőzvontatást a megyeszékhelyek körzeté­ben is. A hazai és a nemzet­közi forgalomban 156 korsze­rű személy- és étkezőkocsit helyeznek üzembe, 30 új ét­kezőkocsit például már az el­ső negyedévben. Az áruszállításban is a mi­nőségi munka fejlesztése a fő feladat, miután a legtöbb közlekedési vállalatnak fölös kapacitása van. A várható igényének megfelelően 133 millió tonna áru elszállításá­ra készült fel a vasút Megbízhatóbb munkával arra törekszik a vasút hogy visszaszerezze azokat a hosz­­szú távú fuvarokat is, ame­lyekkel az elmúlt években kapacitás hiányában a köz­úti közlekedést bízták meg az üzemek, a vállalatok, a fej­lesztési tervek szerint egye­bek között folytatják a Buda­pest—Hegyeshalom fővonal rekonstrukcióját, a Sze­rencs—Nyíregyháza, a Püs­pökladány—Debrecen, a Hat­van—Füzesabony és a Sárbo­­gárd—Dombóvár közötti vas­útvonal korszerűsítését. Be­fejeződik Debrecen vasútállo­másának felújítása, s folyta­tódik a Nyugati pályaudvar és Kispest-Kőbánya állomás építése. Az energiaracionali­zálási program alapján meg­kezdik Kiskunfélegyháza és Szeged között is a vasútvonal villamosítását. A már emlí­tett személykocsikon kívül 21 villamosmozdonyt és 500 te­herkocsit vásárolnak, a kor­szerű fuvarozási technológia bővítésére pedig 400 konté­nert szereznek be. (MTI)

Next