Hajdú-Bihari Napló, 1983. május (40. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! |-------------------------------------------------------­57AM szocialista ÁRA: 1,80 FORINTStt Hill ! Magyarországért! lWim EZ2B222 Nemzeti egységben Munkás május írta: Dankaházi János, az SZMT titkára Május elsején a világ minden részén a szervezett munká­sok gyűléseken, tüntetéseken mérik fel erőiket.. Számadást készítenek közös harcuk eredményeiről, gondjairól. Meg­határozzák feladataikat, hitet tesznek a munkásszolidaritás ügye mellet. A munkások törekvése az összefogásra, az egységes fellé­pésre egyidős a munkásosztály kialakulásával. Saját ta­pasztalataik korán ráébresztették arra, hogy jogaikért, kö­veteléseikért csak úgy harcolhatnak eredményesen, ha együttesen teszik. Az első közös harcok fontos tanulsággal szolgáltak: a tőkések más országokból behozott munkaerőt alkalmaztak a munkások harcának megtörésére. Ez világos­sá tette, hogy elengedhetetlenül szükséges a munkásosztály nemzetközi összefogása. E munkás nemzetköziség szimbó­lumává is vált május 1. megünneplése. Sok nehéz küzdelem, mérhetetlen áldozat, munkásvér és győzelem fűződik e naphoz. S ezek között a legemlékezetesebbek az 1919-es, az 1945-ös, az 1957-es májusok, melyek egyben a magyar tör­ténelem sorsfordulói lettek. A szocializmus hatalmas történelmi győzelme az, hogy szabaddá tette az embert, és szabaddá tette a munkát A munka szabadsága azt jelenti, hogy a munka eredménye azokat illeti meg, akik valóban dolgoztak. A szabad, szo­cialista hazában a munka gyümölcsét nem sajátíthatja ki senki, az a termelőé, a közösségé, az egész dolgozó népé, a szocialista hazáé. Az a tény, hogy Magyarországon alap­vetően megváltoztak a termelői viszonyok, a munka- és tu­lajdonviszonyok, lehetővé tette, hogy a munkának legye­nek külön ünnepei. Elődeink munkát és kenyeret követeltek. A mi jelszavunk a becsületesen, szocialista módon végzett munka, melynek tisztességes elvégzése után mindenki előtt nyitva áll az elő­rehaladás útja. Mi nemcsak törvénybe foglaltuk a munká­hoz való jogot, hanem mindenkinek valóban biztosítjuk is a munkát, a megélhetést. Feszült világunkban is kiegyensú­lyozott társadalmi viszonyok között, nyugodt belső politikai légkörben élünk, s ez mindnyájunk közös munkájának ered­ménye. Amit a szocializmus építése során elértünk, az a teremtő munkának a gyümölcse. A dolgozók tenniakarásá­­ból született eredmények mutatják a szocialista módon vég­zett munka óriási alkotó erejét. Ma a mindennapi munká­nak a minősége és hatékonysága az értékmérője, függetlenül attól, hogy ki és hol végzi el. Új társadalmi rendünk immár csaknem négy évtizede ezen az újfajta, magasabb termelé­kenységű munkán épül fel. A munkának ebből a rendkívüli jelentőségéből következik, hogy alkotmányunknak s egész társadalmi életünknek középpontjában a dolgozó, az alkotó ember áll. Legfőbb feladatunk 1983-ban is a gazdálkodás hatékony­ságának növelésével biztosítani a fizetési mérleg egyensú­lyát, megőrizni az elért életszínvonalat, javítani az élet- és munkakörülményeket. Az elkerülhetetlen fogyasztási mér­séklések mellett ösztönözni kell a hatékonyság növelésére, az anyag- és energiafelhasználás csökkentésére, az export javítására és az importtakarékosságra A magyar szakszervezeti mozgalom a szocialista építő­munka feladatain munkálkodva mindig támogatta a nép­­gazdasági tervet, a gazdasági célok megvalósítását. Érdek­­képviseleti munkája során részt vett a különböző ellent­mondások és feszültségek feltárásában, és segített azok fel­oldásában. Gazdasági lehetőségeink és korlátaink egybeve­tése arra a meggyőződésre juttatta a szakszervezeteket, hogy nemcsak támogatni kell e rendkívül nehéz helyzetben megfogalmazott terveket, döntéseket és intézkedéseket, ha­nem aktívan hozzá kell járulni azok társadalmi elfogadta­tásához. A 80-as évek nev­tcsak a gazdaság, hanem a szakszerve­zeti munka, az érdekérvényesítés és érdekvédelem számára is más helyzetet teremtettek. Előfordul, hogy nincs nyereség, csökken vagy nem jött létre bérfejlesztésre fordítható ösz­­szeg, szigorúbbá váltak a szabályozók, növekedett az ár­színvonal, és gyakorlatilag is előtérbe került a differenciá­lás igénye. A szakszervezeteknek, mint a politika egyik for­málójának, végig kellett gondolniuk, hogy ebben a helyzetben hogyan tudják ellátni érdekvédelmi, érdekképviseleti felada­taikat. A mostani viszonyok semmit sem változtattak a szakszer­vezetek kialakult alapfunkcióin, az alkotmányban biztosí­tott jogkörök gyakorlásán. Fő törekvésünk ma is a politikai hatalom erősítése, a gazdasági építőmunka segítése, az ér­dekvédelem, az érdekképviselet gyakorlása. Érdekképvise­leti munkánk a demokrácia fórumrendszerében érvényesül. A következő években — a vállalati önállóság növelésével — a munkahelyi demokrácia tartalmi jegyei kapnak nagyobb hangsúlyt. Munkánk, életünk soha nem volt mentes megoldást kívá­nó gondoktól, és most sem az. A meglevő feszültségek, el­lentmondások feloldhatók legyén becsületes munkájával, pártunk és népünk összefogásával, a demokratizmus kitel­jesítésével. A fejlődő szocialista demokrácia kedvező lég­kört teremt az emberi érték és tehetség kibontakoztatásá­hoz, az alkotó, újat teremtő munkához, a szükséges és folya­matos megújuláshoz. Demokratikus gyakorlatunkat erősít­ve érhetjük el, hogy életünk minden területén még nagyobb tisztelet övezze a dolgozó embert, hogy mindenütt rangja s­zerint kezeljék a jól végzett munkát..Ezt a szándékot fe­jezi ki az elmúlt év végén a Minisztertanács és a SZOT el­nöksége által elfogadott közös határozat a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztéséről. Minél nagyobb a vállalatra nehezedő gazdasági nyomás, annál nagyobb szükség van a dolgozók aktív részvételére az ügyek eldöntésében. Az aktivitást azonban csak ott lehet várni, ahol valóban dönteni lehet megoldási lehetőségek kö­zött, ha nyitva hagyott lehetőségekről tárgyalnak. Nálunk természetes, hogy a dolgozó ember irányítja sa­ját és munkahelye sorsát, és végső soron a haza sorsát is. Nem jelszó a demokrácia, hanem életformánk. Számunkra természetesek a jogok, és természetes módon élünk is jo­gainkkal. Csak azt ,­nem feledhetjük el, hogy e jogokat a szocializmus, a munkáshatalom teremtette meg. A szocialista demokrácia és ezen belül a munkahelyi de­mokrácia abban az idén 25 éves múltra visszatekintő szo­cialista brigádmozgalomban is alapvető szerepet játszik, mely e negyedszázad alatt a szocialista munkaverseny leg­tömegesebb formájává vált. Még ebben a hónapban össze­ül a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozása, az­zal a céllal, hogy további lendületet adjon a szocialista bri­gádmozgalomnak, és hozzájáruljon a dolgozók kezdeménye­zőkészségének kibontakoztatásához. A mi társadalmunkban szükség van minden dolgozó gon­dolatára, javaslatára és véleményére. A szocialista brigád­­mozgalom nemcsak azért nagy jelentőségű, mert a töme­gek kezdeményező, alkotó erejének, egészséges törekvései­nek a kifejezője, hanem azért is, mert lehetővé teszi a tö­megek tudatos részvételét ,a gazdálkodásban, a döntések meghozatalában, a munka jobb megszervezésében. Ilyen módon a szocialista brigádmozgalom társadalmunk mélyre­ható demokratizmusának megtestesítője és valóra váltó­ja. Eredményeinket, értékeinket, magát a szocialista rendsze­rünket támadják azok a felelőtlen körök, amelyek miatt az utóbbi időben a nemzetközi helyzet feszültté vált. Az ame­rikai kormányzat a világ különböző részein stratégiai érde­keire hivatkozva mindent, megtesz, hogy visszaszerezze vagy megszerezze az imperializmus által korábban birtokolt terü­letek és népek fölött a teljes politikai, gazdasági és katonai felügyeletet, és nem retten vissza a szocialista országok bel­­ügyeibe való beavatkozástól sem. E politika támogatására igyekszik kényszeríteni a szövetségeseit is. Rakétatelepítési terveivel célja a katonai erőegyensúly megbontása, a fegy­verkezési verseny új hullámainak elindítása, a feszültségek fokozása az egész világon. Szovjet- és szocialistaellenes pro­pagandakampányaival csökkenteni szeretné a szocialista or­szágok nemzetközi tekintélyét, politikai hitelét. Az imperialista erők támadása nemcsak a­z állami politika vonalán érezhető. Hasonló, a hidegháborús időszakra emlé­keztető módszerrel támadják a haladó nemzetközi szerveze­teket, a Szakszervezeti Világszövetséget, a nemzetközi bé­kemozgalmat is többek között. Érzik és tapasztalják, hogy a több mint 3 évtizedes szer­vezett béke-világmozgalom legfontosabb célkitűzése az ag­resszív politika ellensúlyozása: mozgósítani a közvéleményt a béke megvédéséért, a fegyverkezési verseny megállítá­sáért, a tömegpusztító fegyverek betiltásáért, a válsággócok felszámolásáért, a társadalmi haladásért, erősíteni a szoli­daritást a szabadságukért, függetlenségükért és az emberi jogokért küzdő erőkkel. Kiszélesíteni és megszilárdítani a harcot az enyhülés folyamatáért, továbbfejleszteni a népek közötti együttműködést, elősegíteni a válsággócok felszámo­lását, az új típusú fegyverfajták betiltását, következéskép­pen kierőszakolni a leszerelést. E célkitűzések megegyeznek az emberiség alapvető érdekeivel, ezért a mozgalom szá­míthat a haladó erők támogatására az egész világon. Szakszervezetünk, a szocialista országok szakszervezetei­vel karöltve, a Szakszervezeti Világszövetség X. kongresszu­sa határozatainak szellemében hatékony erőfeszítést tett és tesz a jövőben is a különböző irányzatú haladó európai szakszervezetek együttműködéséért. E törekvések alapve­tő célja a szakszervezeti véleménycserékkel erősíteni az európai biztonság és együttműködés társadalmi­ bázisát. A Szovjetunió és a vele szorosan együttműködő szocia­lista országok következetesen fellépnek a politikai enyhülés védelmében. Világos javaslatokat tettek, leszögezték, hogy sem gazdasági szankciókkal, sem katonai fenyegetésekkel nem lehet őket­­eltéríteni az emberiség érdekeit figyelembe vevő, elvi alapokon álló békepolitikájuktól. Ennek szellemét tükrözi az SZKP KB idei május 1-i felhívása is, melyben felszólítja a világ népeit arra, hogy adjanak határozott vá­laszt az imperializmus, a militarizmus és a revansizmus ag­resszív próbálkozásaira, fokozzák az atomkatasztrófa meg­akadályozására irányuló erőfeszítéseiket. Mi magunk is ennek szellemében várjuk a Madridban most újra összeült európai biztonsági és együttműködési ta­lálkozó eredményét. A Központi Bizottság határozata le­szögezi, hogy hazánk külpolitikájának a jövőben is nemzeti érdekeinket, a szocialista országok szövetségének erősítését, a béke, a társadalmi haladás, a szocializmus ügyét kell szol­gálnia. Évszázadunkban a történelem a munkásosztályra osztotta a főszerepet. Arra a munkásosztályra, amely tudományos világnézete által vezérelve a világ gyökeres átrendezését tűzte célul maga elé. Nyugodtan mondhatjuk: korunkban nincs a társadalomnak olyan jelentős területe, amelyre ne hatott volna valamilyen módon a forradalmi munkásosztály és ideológiája, a marxizmus—leninizmus eszméje. Mi az igazi szocialista hazafiság és proletár nemzetközi­ség szellemében ünnepeljük május elsejét. S ez egyben üze­net a világnak is. Üzenet a szovjet népnek, a szocializmust építő népeknek kifejezve, hogy hívek vagyunk a barátság­hoz, eszméinkhez, közös ügyünkhöz, közös harcunkhoz. Üzenet, hogy közös cselekvéssel, mindenkinek a saját­­terü­letén végzett szorgalmas, felelősségteljes munkájával, gaz­daságilag fejlettebbé, politikai, társadalmi szempontból egy­ségesebbé, erősebbé tesszük szocialista hazánkat, ezzel erő­sítjük a szocialista világrendszert, s tesszük szebbé vala­mennyiünk munkás májusát.

Next