Hajdú-Bihari Napló, 1984. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-01 / 127. szám

A párt-végrehajtóbizottság tárgyalta meg a párt- és tömegszervezeti oktatás tapasztalatairól Hajdúnánás üzemeinél, vállalatainál, intézményei­nél dolgozók közül közel kétezren vesznek részt a most befejeződő oktatási év­ben különböző párt- és tö­megszervezeti oktatásokban. A hallgatók többsége párt­tag, hiszen ezek az oktatási és továbbképzési formák és­ kevesebb jelentkező A vitában sok hozzászóló mondta el tapasztalatát a rö­videsen záruló oktatási év­ről. A véleményt mondók nemcsak az alapos és rész­letes, példákkal szemlélte­tett anyagból ismerik a helyzetet, hanem személyes tapasztalatokból is. A végre­hajtó bizottság tagjai rend­szeresen tartanak előadáso­kat vitafórumokon, szakosí­tókon, vitakörökön és vezet­nek csoportokat speciális to­vábbképző tanfolyamokon munkahelyükön vagy más vállalatnál, intézménynél, iskolában. Az elkövetkező időben ilyen irányú munká­juk nem fog csökkenni, ha­nem inkább növekedni. A bevezetőben említettem, hogy közel kétezren vesznek részt az 1983—84-es oktatási tanévben Hajdúnánáson a párt- és tömegszervezeti ok­tatás különböző formáiban. Sok ez a szám vagy kevés? Kevesebb, mint a korábbi években, hiszen míg néhány éve az esti egyetemeken egy­­egy osztály létszáma jóval meghaladta a harmincat, most 15-en, 20-an alkotnak egy-egy csoportot Az ala­csonyabb számnak több oka van, például a pedagógusok­nál egyfajta túlképzés je­lentkezik, más szakmáknál pedig az, hogy hosszabb ide­sősorban a kommunisták po­litikai képzettség­ének növe­lésére, tökéletesítésére szol­gálnak. Egy év tapasztalatait május 30-án tárgyalta meg a hajdú­nánási városi pártbizottság végrehajtó bizottsága és ha­tározatot fogadott el a to­vábbi tennivalókról. jó tanulásra — három évre — kevesebb ember vállalko­zik most, mint évekkel ez­előtt. De az oktatásban most nem a nagy létszámú cso­portok létrejötte a cél, ha­nem az, hogy a hallgatók kapjanak új ismereteket, hasznos információkat a kü­lönböző pártoktatási formá­kon, és azokkal a kérdések­kel foglalkozzanak, melyek minden résztvevőt érdekel­nek. Nem kevés a sokakat érin­tő és érdeklői téma, s a náná­­si üzemek, intézmények dol­gozói megbeszélik, megvitat­ják ezeket. Főleg gazdasági fejlődésünk, életszínvonal­politikánk, az élet- és mun­kakörülmények alakulása, a nemzetközi feszültség élező­dése, jövedelem- és bérpoli­tikánk, a különböző gazdál­kodási, vállalkozási formák működése, a gyors változá­sok adta kérdések foglalkoz­tatják a legtöbb embert. A politikai oktatásokon szinte kivétel nélkül mindenhol megbeszélik a televízió bék­és külpolitikai műsoraiban — A Hétben, a Hírháttér­ben, a Panorámában — lá­tottakat és hallottakat, nem kötelező „órarendként,” ha­nem mert sokakból ki­kíván­koznak az utólagos megjegy­zések. mozik, köztük mindössze 18- an nők. Ezen az arányon is van mit változtatni. A propagandisták védel­mében elhangzott, hogy in­formálásukra — a helyi és a megyei ismeretek gyorsabb megszerzésére — a jövőben nagyobb gondot kell fordíta­ni. A propagandamunkában övéké a kulcsszerep, s mivel nőttek a velük szemben tá­masztott politikai, szakmai követelmények, nagyobb tá­mogatást érdemelnek, a leg­jobbak pedig megfelelőbb anyagi és erkölcsi elismerést. Gondolat- és tapasztalatcse­réjükre, jó információszer­zésre hasznos lenne a propa­gandisták klubját létrehozni a városban, mert erre van igény. Most a megvalósítá­son van a sor. A hajdúnánási városi párt­­bizottság területén hét párt­vezetőségnél és 48 alapszer­vezetnél 65 tanfolyamforma működött, illetve még műkö­dik az oktatási év végéig A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gondok ellenére — ezek között szerepel: egyes tanfolyamokon sok a hiány­zó, nem volt mindig folya­matos és megfelelő a tan­­anyagellátás, nem mindenhol vannak meg az oktatás tár­gyi feltételei — sikeresen fe­jeződik be az idei oktatási év. Az eredmények jók, s to­vábbi feladat, hogy felszaba­dulásunk 40. évfordulójára készülve a pártoktatás kü­lönböző tanfolyamain emlé­keznek meg az országépítés­ben elért eredményeinkről. Speciális tennivalót ad a XIII. kongresszusra való ké­szülődés is. Minden alap­szervezet, pártvezetőség ve­gyen részt aktívan a követ­kező oktatási év előkészíté­sében, saját munkájukban hasznosítsák a tapasztalato­kat. Balogh Júlia Külső-belső előadók A gyakorlati tapasztalatok megbeszélése — legyen az szakosítói foglalkozáson, marxista középiskolán, spe­ciális továbbképző tanfolya­mokon — elmaradhatatlan. Ha bármilyen elméleti anyaggal foglalkoznak a hallgatók, előbb-utóbb min­dig a mához érkeznek el a vitatkozók, a mai gyakorlat­hoz hasonlítják az elmélet­ben leírtakat. Az egyik hoz­zászóló elmondta, amikor például a szocialista veze­tőkkel szembeni követelmé­nyeket tanulták, látszott a hallgatók arcán, hogy a leg­többen saját vezetőjükre gondoltak. De sok hasonló példát lehetne említeni, köz­tük a kereslet-kínálat piaci szabályozó hatását, az érdek­­viszonyok alakulását stb. Ha a témák érdekesek és jó előadókra, vitakörveze­tőkre bízzák megvitatásukat, nagy az aktivitás a politikai oktatásokon. Jobb a vita és bátrabb is, ha belső — az adott vállalatoknál dolgozó — előadók tartják a foglal­kozásokat. Mire észreveszik magukat, bármiről legyen szó, az üzemi gondoknál köt­nek ki az emberek — mond­ta a Hajdú-Bihar megyei Textilfeldolgozó Vállalat pártvezetőségének titkára a vb-ülésen. Ezt többen meg­erősítették, s a Béke Terme­lőszövetkezet főagronómusa elmondta: náluk munkaága­zatonként szerveztek politi­kai oktatást. Ez bevált, ajánlják máshová is. Propagandistáké a kulcsszerep Vajon máshol hogy csinál­ják? — kérdezik egy-egy üzem propagandistái jobb híján maguktól, amikor ne­hezebben birkóznak meg egy-egy feladattal. A tapasz­talatcsere nagyon fontos len­ne és az, hogy a friss diplo­más, politikai végzettségű fiatalokat mielőbb bevonják a propagandamunkába. Még melegében, amikor az üze­mekhez kerülnek, mert nem árt a stafétabotot mielőbb többeknek átadni. Hajdúná­náson 120 propagandista dal­ Gazdaságosabb terményszárítás­ ­i, gazdaságos termény­szárítási módszert dolgoztak ki a keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem mosonma­gyaróvári mezőgazdaság-tu­dományi karán. Egy ott ter­vezett adapter beépítésével lényegesen kevesebb ener­giával lehet működtetni a gazdaságokban használt szá­rítóberendezéseket, s ugyan­akkor az adapter felhasz­nálásával szárított termény kevesebbet veszít beltartal­­mi értékéből. Az új megoldás azon a felismerésen alapul, hogy a szárítóberendezések döntő többségénél a terményen át­­áramló meleg levegő sebes­sége az egész szárítási fo­lyamat alatt változatlan. A szárítás utolsó szakaszában, amikor már kevesebb vizet kell elvonni, ugyanazon erősségű, mint kezdetben, s így az energiafogyasztás a végén már nincs arányban a szárítási eredménnyel. Az adapter a szárítás első sza­kaszában növeli, az utolsó szakaszában pedig csökken­ti a szárító levegő sebessé­gét. Ezzel megszünteti az utolsó szakasz energiapazar­lását és megakadályozza, hogy a kívánatosnál maga­sabb hő csökkentse a — mintegy elégesse — a ter­mény fehérjetartalmát. Az új módszert elsősor­ban a kukorica szárításánál lehet eredményesen alkal­mazni, de alkalmas a búza és más szemes termények felesleges nedvességének el­távolítására is. Az Alkotó Ifjúság pályá­zaton díjat nyert berende­zés gyártására pályázatot hirdettek, s ezt egy fiatal mérnökökből és más szak­emberekből szerveződött bu­dapesti gmk nyerte meg. TAVASZI BNV Napenergia a családi házakban A dráguló energia egyre nagyobb össze­geket húz ki a családok pénztárcájából. Így nem csoda, hogy napjainkban mind jobban előtérbe kerül az energiák takaré­kosabb felhasználásának vagy helyettesíté­sének igénye. Az idei tavaszi vásáron mutatja be elő­ször a THERMOSOL hőtechnikai gazdasá­gi munkaközösség azt a napkollektor­rendszerét, amely kiválóan alkalmas ház­tartások, kempingek használati meleg vizé­nek olcsóbb előállítására. A családi házak­ra könnyen felszerelhető, egy négyzetméter felületű, 16 kilogramm súlyú kollektor in­gyen energiával, a nap sugárzásának ha­tására melegíti fel a benne keringő vizet. Családtagaként egy kollektor nyáron tel­jes egészében, télen 30 százalékban fedezi a fürdésre, mosogatásra, mosásra használt háztartási melegvíz-szükségletet. A rend­szert több változatban is készíti a gmk. Olcsóbb változatát, ami szivattyú nélkül működik, 20 ezer, drágább változatát 40 ezer forintért gyártja és szereli fel a mun­kaközösség. A kollektorok élettartama több mint tíz év. (Egy kollektor egy évben 500 kilowatt villamosáram, 50 liter gázolaj, 60 köbméter gáz megtakarítását teszi lehető­vé.) A családi házakon kívül nyaralók, üze­mi fürdők, sportcsarnokok vizének melegí­tésére is jól hasznosíthatók a kollektorok. A gmk eddig két helyen, a miskolctapolcai Éden és a velencei Panoráma kempingben készített ilyen rendszereket, több mint 500 napelem felhasználásával. Mint Csiha András közös képviselő el­mondta, ebben az évben még közel 2000 kollektor tervezését, gyártását, szerelését tudja elvégezni munkaközösségük. Termé­szetesen nemcsak magánszemélyek, ha­nem üzemek, vállalatok, termelőszövetke­zetek megrendelését is teljesíteni tudják. A kollektorok sikerére utal, hogy a FE­­RM­ION Külkereskedelmi Vállalat fel­ajánlotta, hogy külföldön piackutatást vé­gez, s érdeklődés esetén forgalmazza is ezeket a termékeket. R. S. (Fotó: Ráthy Sándor) HASONLÓAK, DE NEM EGYFORMÁK DR. „IKREK” - ARANYGYŰRŰVEL Doktoravató tanácsülésre kaptunk a napokban meghí­vót Tegnap, május 31-én az Agrártudományi Egyetemen „sub auspiciis rei publicae popularis” kitüntetéssel dok­torrá avatták Pepó Péter és Pepó Pál agrármérnököket. Ikertestvérek. Iskolai tanul­mányaik során mindvégig valamennyi tantárgyból jeles osztályzatot kaptak. Az Ag­rártudományi Egyetem Nö­vénytermesztési és ökonó­miai Intézetében tanársegé­dek. Péter néhány perccel idősebb Pálnál. Hasonlítanak egymásra, de nem egyfor­mák. Életpályájuk eddig pár­huzamosan haladt.­­Gyulán születtünk 1955. május 4-én. Édesapánk ag­rármérnök, édesanyánk köny­velő volt. Az általános és a középiskolában egy osztályba jártunk és egy padban ül­tünk. Minden érdekelt ben­nünket. Amikor nyolcadiko­sok voltunk, a Pajtás újság egy irodalmi pályázatot hir­detett. Be kellett fejezni Mark Twainnek egy félbe­maradt indiánregényét. Per­sze hogy pályáztunk, és mi lettünk az elsők. Nem kellett bennünket a tanulásra biztat­ni, inkább arra, hogy hagyjuk már abba. Édesapa gyakran kivitt bennünket a határba, és gyermekkorunkban meg­szerettük a természetet. Lát­tuk, hogy az övé szép szakma. Amikor negyedik gimnázi­umba jártunk, akkor már nem is volt vita azon, hogy hova jelentkezünk.­ Ritka az olyan diák, aki minden tantárgyból képes a jeles szint elérésére. Az em­ber hajlamos arra, hogy az ilyen fiatalokat szemüveges, hajlott hátú, sápadt, magoló­gépeknek képzelje el. Olya­noknak, akik elsősorban szor­galmuk révén emelkednek az átlag fölé. Nos, a Pepó test­vérek nem ilyenek. Életerős, nyílt tekintetű, mosolygós fiatalemberek. (Olyan családban nevel­kedtünk, ahonnan magunk­kal hoztuk a dolgok iránti érdeklődés szenvedélyét. Édesanyánk és édesapánk hamar kezünkbe adták a könyveket, folyóiratokat. Tő­lük örököltük a nyitottságot. Nagyon szerettük az irodal­mat, kisebb munkákkal je­lentkeztünk a diáknapok pá­lyázatain. Péter szeretett ki­rándulni, Pált az orvosi problémák vonzották. Közép­iskolában aztán elsősorban a biológia foglalkoztatott bennünket. Végül is ez moti­válta pályaválasztásunkat is.) Minden tantárgyból jeles eredményt elérni csak úgy le­het, ha a diák napról napra, óráról órára precízen felké­szül. Ebből egyenesen követ­kezik, hogy kevesebb idő jut játékra, diszkóra, szórako­zásra. Ezért van aztán az, hogy sok gyerek megelégszik olykor-olykor gyengébb je­gyekkel is, és inkább zenét hallgat, tévét néz, mérkőzé­sekre jár. (Nem mondhatnám, hogy nem játszottunk, szórakoz­tunk volna eleget. Soha nem éreztük, hogy veszítünk vala­mit az élet örömeiből. Most, doktorrá avatásunkkor vesz­teségnek csak azt érezzük, hogy édesanyánk nem lehet itt, 1978-ban meghalt, őtőle nagyon sokat kaptunk. Nem­csak úgy, hogy gondoskodott rólunk, hanem tőle örököl­tük a szellemi igényességet. Az ő emlékének ajánlottuk a doktori disszertációnkat.) (Péter és Pál 1979-ben fe­jezték be egyetemi tanulmá­nyaikat. Amikor utolsó éve­sek voltak, akkor hívta őket intézetébe tanársegédnek dr. Bocz Ernő egyetemi tanár. Életpályájuk tehát párhuza­mosan fut tovább, noha ku­tatási témáik különbözőek. Pál a kukoricanemesítés mu­tációs lehetőségeinek alkal­mazását vizsgálja, Péter pe­dig a talajerő-utánpótlás és vízgazdálkodás kérdésével foglalkozik. Vezetnek gyakor­lati foglalkozásokat, eseten­ként tartanak előadásokat.­­Amikor az agrárra kerül­tünk, nem számítottunk rá, hogy bennmaradunk az egye­temen. Mindkettőnket a gya­korlati kérdések érdekelték. Magyarország kis ország lé­vén, természetesen kevés pénzt tud alapkutatásokra fordítani. Olyan kutatások­nak van létjogosultsága a mi szakmánkban, amelyeknek megvan a gyakorlati hasznuk. Kapcsolódnak termelési rend­szerekhez, a gazdaságok konkrét munkájához. Ez ha­tározza meg a mi további terveinket is. Kandidátusi disszertáció? Persze, hogy akarjuk, de csakis akkor, ha témáink gyakorlati hasznos­ságáról is meggyőződtünk. Sokat beszélgetünk nap mint nap a szakmáról. Egy szobá­ban vagyunk az egyetemen, vagy korábban bejövünk, vagy délutánonként konzul­tálunk.­ Minden vonatkozásban si­keres embereknek mondhat­juk őket. Mindkettőjüknek van lakása, autója. Tavaly nősültek Pedig a pályakez­dés nehézségeivel nekik is szembe kellett nézni. Amikor 1979-ben tudományos gyakor­nokként dolgozni kezdtek, 2200 forint volt a fizetésük, 1981-ben mint tanársegédek­, 2600 forintot kaptak. Jelenle­gi illetményük 4600 forint.­­Meg kell mondanunk, hogy a szülők támogatása nélkül ma egzisztenciális vo­natkozásban sok nehézséggel kell szembenéznie egy pálya­kezdő értelmiséginek. Két út közül lehet választani. Vagy rámegy az ember a pénzre, és elmarad a szakmájában. Vagy kevésbé motiválják az anyagiak, és a kutatások, a munka eredményében bízik. Mi az utóbbit választottuk, kaptunk segítséget is és most úgy érezzük, elértük azt, amiben reménykedtünk.­ Amikor a jövőről beszélge­tünk, példamutatóan szeré­nyek és megfontoltak. Nem vázolnak fel grandiózus ter­veket. Dolgozni akarnak, ugyanolyan lelkiismeretesen, mint ahogyan tanultak. Nem rendkívüli emberek. Egyval­lami mindkettőjük egyénisé­gének meghatározó vonása, a Szakma és a munka szeretete. (Persze, ez sok fiatal diplo­másból hiányzik.) Hasonlóak, de nem egyformák. A beszél­getés során mégis mindig úgy kezdik a mondatot: mi... és ez is sok mindent elárul róluk a doktor Ikrekről. Fzep Tibor Pepó Pál Pepó Péter HAJDÚ.BIHARI NAPLÓ - 1994. JÚNIUS 1. 3

Next