Hajdú-Bihari Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

Egy hét a világpolitikában VASÁRNAP: Az indiai választásokon óriási, négyötödös többséget szerzett a Kongresszus Párt . Amerikai sajtóje­­lentések szerint az USA nem hajlandó a moratóriumra az űrfegyverkezésben HÉTFŐ: Andrej Gromiko és George Scultz nyilatkozata az egyik legnagyobb japán lapban, az Aszahi Simbunban — Harcok az iraki—iráni fronton — Elhunyt Chan Sy kam­bodzsai miniszterelnök KEDD: Tüntetések a palesztin ellenállási mozgalom 20. évfordulóján — Radzsiv Gandhi és átszervezett új kormá­nyának tagjai letették a hivatali esküt — Bulgária és Egyip­tom felújította diplomáciai kapcsolatait SZERDA: Decemberre összehívták a Kubai Kommunista Párt kongresszusát — Az amerikai kormány feloldott né­hány korlátozást a személyi számítógépek szocialista orszá­gokba irányuló exportjában — Lemondott William Clark amerikai belügyminiszter CSÜTÖRTÖK: A Reagan—Nakaszone találkozó a két or­szág közti gazdasági ellentétek megvitatásán túl a kelet— nyugati viszony elemzésére is alkalmat adott — Arafat Husszein királynál járt a PFSZ ammani ülése után — Vietnam egyhónapos tűzszünetet javasol Kínának a holdúj­év alkalmából PÉNTEK: Az SZKP politikai bizottsága jóváhagyta a Gromiko által Genfben képviselendő szovjet álláspontot — Indiai kormánybizottság alakult a szikh probléma megoldá­sára — Andreotti olasz külügyminiszter tárgyalása Amman­­ban — Honduras kilátásba helyezte a nicaraguai ellenfor­radalmároknak nyújtott támogatás megszüntetését A HÉT­­ KÉRDÉSE történt Damaszkuszban is a palesztin ellenállás kez­detének huszadik évforduló­ja alkalmából rendezett fel­vonuláson. A WAFA, a palesztin hír­ügynökség izraeli települé­sek elleni El-Fatah-támadá­­sokról adott hírt. Nyilván ez csak alkalmat szolgáltat az izraeli kormánynak arra, hogy tovább halogassa a dél-libanoni megszállt terü­­letek kiürítését. Az izraeli— libanoni tárgyalások meg is szakadtak. Pedig a bejrúti kormánynak szüksége lenne mégoly csekély eredmények­re. Akár saját, meg nem szállt területein is, mert például a Bejrút—Szidon közti országutat még min­dig nem sikerült megtisztí­tania és ellenőrzése alá vonnia a kormány hadsere­gének. Ott tovább tart drú­­zok és falangisták párharca Az út birtoka nélkül vi­szont nem érvényesülhet Dél-Libanonban a bejrút­i kormány hatalma. Ez is ürü­gyül szolgálhat Izraelnek hogy ne távozzék a megszállt területekről. Jordánia izraeli megszállás alatt levő nyugati részén Heb­­ronban a rendőrök szerdán könnygázzal oszlatták szét a tüntető palesztinokat, akik a város egykori polgármestere tiszteletére vonultak fel. A politikus Ammanban merénylet áldozata lett Milyen gazdasági helyzetet jósolnak 1985-re a nyugati szakértők? Mit vár a világ a genfi találkozótól? Aligha túlzás azt állítani, hogy rég várt a világ ekkora várakozással egy diplomáciai eseményt, mint most az amerikai—szovjet külügy­miniszteri találkozót. Általá­nosságban azt lehet kiszűr­ni a temérdek előzetes meg­nyilatkozásból, találgatásból, hogy legfeljebb igen óvatos derűlátásnak van helye, sem­miképp sem várható nyom­­bani és széles körű meg­egyezés. Az optimisták is azt mondják, hogy egy hosz­­szúnak ígérkező tárgyalás­­sorozat elindítása várható in­kább. Ugyanakkor az újévi üze­netek, állásfoglalások több­ségükben mind a kelet- nyugati párbeszéd folytatá­sát sürgetik, különösen pe­dig a szovjet—amerikai tárgyalásokat, akár csúcs­szinten is. Feltűnő, hogy főleg nyugati államférfiak beszéltek sokat egy csúcs­­találkozóról. (A polgári la­pok egyikében-másikában pedig fölvetik, nem kínál - Mozdult-e valami a Közel- Azok, akik néhány hónap­ja azt jósolgatták, hogy az amerikai elnökválasztás után az USA így vagy úgy, de kezdeményezően fog fellép­ni a Közel-Keleten, különö­sen nagy érdeklődéssel fi­gyelik egyrészt Izrael, más­részt az arab világ, azon belül pedig a Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezet maga­tartását, lépéseit. Izraelra a gazdasági­­ ne­hézségek folytán egy kor­mányválság árnyéka borul, s természetesen a „nemzeti egységkormány” esetleges széthullása azt is eredmé­nyezné, hogy lenne mire hivatkozni, miért is nem kapcsolódik be Tel Aviv bármilyen rendezési kísér­letbe. A PFSZ a héten Amman­­ban, a Jordán fővárosban rendezte meg végrehajtó bizottságának ülését, ahol szó volt Husszein király ren­dezési elképzeléseiről. Az ülés után Arafatot fogadta az uralkodó. Egyébként a jordán—palesztin közeledés láttán itt és ott a paleszti­nok egy része tiltakozik az Arafat-politika ellen. Ez Gromikov Schultz­ na-e éppen 1985 májusának nagy, történelmi évfordulója alkalmat egy újabb „talál­kozáshoz az Elbánál”). Észre lehet venni a nyugati pro­pagandának egy nyilván su­galmazott, előre kitervelt hú­zását: azt bizonygatni, hogy „most már a Szovjetunión a sor”, azaz — amint ezt Rea­gan elnök Nakaszone japán kormányfővel volt tárgyalá­sa után mondta — „az elő­rehaladáshoz” a Szovjet­uniónak kell engedményeket tennie. A nyugati sajtó szó­­használata szerint a propa­gandájuk azt akarja elérni: „a Szovjetunió térfelén van a labda”. Természetesen a nyugati táborban is nagyon sokan vannak, akik tisztán látják, hogy csak kölcsönös enged­mények alapján, csupán kö­zös akarattal lehet elérni eredményt most Genfben is, utána pedig a több síkon is elképzelhető további tár­gyalásokon. Keleten? Ha a szilveszter az ólom­öntés és egyéb jóslási for­mák napja, az újév kezdetét a gazdasági előrejelzések, a közvetlen jövő kutatásával foglalkozó közgazdászok nyilatkozatai jellemzik. Tel­jes föllendülést, új konjunk­túrát senki sem mer és tud meghirdetni, de a nyu­gati polgári közgazdászok többsége azt mondja: jobb lesz 1985 eleje, mint volt 1984-é. Számosan bíznak még mindig az Egyesült Ál­lamok „recovery”-jában. Ez a bizalom jut kifejezésre ab­ban is, hogy 1985 első napjai­ban a dollár minden eddigi csúcseredményt megdöntött. Pedig a spekulánsok a múlt év végén megijedtek annak láttán, hogy az USA gazda­sági eredményei bizonyos megtorpanást jeleztek. Most azonban újból mérsékelt nö­vekedés jelei mutatkoznak. A kamatszint sem megy lej­jebb, hanem a tőkéseknek jó hozamokat ígérve megint emelkedni kezd ... Az infláció üteme a nyu­gati világban lelassulni lát­szik. Ugyanakkor azonban a válság egyik döntő eleme: a munkanélküliség, egyre sú­lyosabbá válik Az előrejelzé­sekben egységesen az olvas­ható, hogy 1985-ben csak nö­vekedni fog a munkanélkü­liek szomorú hada a tőkés országokban. Nyugat-Európá­­ban az NSZK külkereskedel­me 1984 végén jó évet zárt, ezért Bonnban bizakodóbbak is, mint például Londonban vagy Párizsban. De például a Rajna partján sem számí­tanak a munkanélküliség enyhülésére. Pálfy József Indiában elsöprő választási győzelmet aratott a Nemzeti Kongresszus Párt. A képen: Radzsiv Gandhi miniszterel­nök, a párt vezére látható hívei körében A­, Egyesült Államokban tárgyalt Japán miniszterelnöke. A képen: Nakaszone Reagan amerikai elnökkel tanácskozik Los Angelesben (F­otók: AP — MTI — RS) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1385. JANUÁR 5. Tollhegyen Politikai „színtévesztőkre” számít a nyugati propa­ganda, amikor az utóbbi időben elszaporodott kisebb­­nagyobb merényletek, terrorcselekmények kapcsán elő­szeretettel ír az olaszországi vörös brigádokról vagy az NSZK-beli „vörös hadsereg frakcióiról”. Az olyan elne­vezések sűrű emlegetése, amelyekben benne van a „vö­rös” jelző, azt szolgálja, hogy az oda nem figyelő egy­szerű ember tudatában az rögzüljön: „nahát, ezek a vö­rösök!” Egyszer-másszor bebizonyosodott már, amit jó­zan ésszel mindig is ki lehetett következtetni: éppen­séggel azok a titkosszolgálatok állottak az ilyen gyanús akciók mögött, amelyek a terroristák elleni harcra moz­gósítva lettek. „Kinek használ?” — az ókorból máig megmaradt bölcsesség alapján is el lehetett jutni idáig. Ha az NSZK-ban amerikai katonai raktárakat próbál­nak robbantgatni — tegyük hozzá, vajmi kevés ered­ménnyel! —, ha a brüsszeli NATO-ülés előtt a NATO- olajvezetékeit gyújtják meg egyszerre több helyen (rá­adásul a „harcoló kommunista sejtek”, ezek a soha se látott, soha el nem kapott terrorista csoportok, amelyek­nek valaki „kommunista” nevet adott érthető célok­ból...) — nos, alapos a gyanúnk, hogy itt ,,a tolvaj ki­ált tolvajt!” Szemfényvesztően megtévesztés ez a javá­ból. Persze, annyiszor ismétlődik, hogy a végén talán mégsem lesz annyi „színtévesztő”, aki az ilyen „bér­vö­rösöket” valóban vörösnek látná. II Svéd Baloldali Párt- Kommunisták kongresszusa A Svéd Baloldali Párt- Kommunisták 27. kongresz­­szusa csütörtökön ismét Lars Wernert választotta meg a párt elnökévé. A párt új el­nökségét pénteken választ­ják meg. A kongresszus második napjának középpontjában a párt legfontosabb kül- és belpolitikai feladataival fog­lalkozó kongresszusi doku­mentum feletti vita állt. Carl Henrik, a pártelnökség ügy­vezető bizottságának tagja a pártvezetés nevében hangsú­lyozta, hogy a békéért, az atomháború kitörésének megakadályozásáért vívott harc folytatása a legfonto­sabb feladat. A nap egyik fontos esemé­nye volt a 275 küldött szoli­daritási menete, amelyen a Palesztinai Felszabadítási Szervezet képviselői, vala­mint salvadori és dél-afrikai szabadságharcosok is részt vettek. Elhunyt dr. Takács István (1928-1984) Az év utolsó előtti napján tragikus hirtelenséggel el­hunyt dr. Takács István, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának pro­fesszora. Harminc évet dolgozott a Szülészeti Klinikán, 1970-től mint docens, 1978-tól pedig egyetemi tanár. Nevéhez a gyó­gyító munkán kívül (sok ezer műtétet végzett és szülést ve­zetett, számtalan beteget kezelt rendelésein) sokrétű szer­vező, oktató és tudományos tevékenység fűződik. Fontos szerepe volt az ország első nőgyógyászati endokrin osztályának megszervezésében, valamint a női meddőség korszerű vizsgálati és kezelési feltételeinek megteremtésé­ben Debrecenben. Az orvostanhallgatók több nemzedéke hallgatta előadásait, látogatta gyakorlatait, speciálkollé­giumait. Sokan indultak ba nőgyógyászati szakorvosi pá­lyájukon útmutatásai szerint. Tudományos munkája sokrétű volt. Elsősorban a nőgyó­gyászati endokrinológia, a változás korának, élettana, a termékenység és meddőség kérdései foglalkoztatták. Nagy­számú tudományos közleményein kívül két monográfia, va­lamint hazai és külföldi kongresszusokon tartott előadások jelezték aktivitását. Tudományos munkája alapján 1968- ban kandidátus, 1983-ban az orvostudományok doktora lett. Társadalmi tevékenységét is, mint életét általában, a fá­radhatatlan tenni akarás jellemezte. Szakszervezeti és párt­feladatokat végzett, az Orvosegyetem Tudományos Bizott­ságának titkára volt és a Debreceni Akadémiai Bizottság gerontológiai szakcsoportjának vezetője. Emlékét, a Debreceni Orvostudományi Egyetem, a Női Klinika és a magyar nőorvos társadalom kegyelettel meg­őrzi. Temetése január 9-én 13 órakor lesz a Köztemető kolum­­báriumának I. sz. ravatalozó terméből polgári szertartás szerint. Amerigo Tot temetése Munkásságának, életművé­nek tisztelői, művésztársai, barátai és hozzátartozói kí­sérték utolsó útjára pénte­ken a Farkasréti temető­ben Amerigo Tot szobrász­­művészt, az egyetemes és a magyar képzőművészet ki­emelkedő egyéniségét, a Ma­gyar Népköztársaság babér­­koszorúval ékesített Zászló­rendje, a Béke és Barátság Érdemrend és több magas művészeti elismerés birtoko­sát. A 76. évében Rómában elhunyt világhírű magyar származású művészt — Fe­hérvárcsurgó szülöttét — vég­ső akarata szerint helyezték hazai földben örök nyugalom­ra. Temetésén megjelent tár­sadalmi, kulturális életünk számos neves személyisége is. Az egyázi gyászszertartást követően Amerigo Tot rava­talánál Drecin József műve­lődési minisztériumi állam­titkár búcsúzott az elhunyt­tól a Művelődési Miniszté­rium képviseletében, a ma­gyar kulturális élet nevé­ben. A művésztársak képvise­letében Varga Imre Kossuth­­díjas szobrászművész emlé­kezett az elhunytra­ A beszédek után a gyászo­lók a Fővárosi Tanács által adományozott díszsírhely­hez kísérték Amerigo Tot koporsóját, itt a barátok nevében Sinkovits Imre Kos­­suth-díjas színművész és Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész vett végső búcsút az elhunyttól. A sírt elborították a tiszelet és ke­gyelet virágai, köztük a Mű­velődési Minisztérium, a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja koszorús. A gyászszertartás a Szózat hangjaival ért véget. (MTI) Husák-Kulikov megbeszélés Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köz­­társasági elnök a prágai vár­ban fogadta Viktor Kuliko­­vot, a Szovjetunió marsall­­ját, a Varsói Szerződés tagál­lamai egyesített fegyveres erői főparancsnokát és Ana­­tolij Gribkov hadseregtábor­nokot, az egyesített fegyve­res erők törzsfőnökét, akik rövid munkalátogatáson tar­tózkodnak Csehszlovákiában. Elvtársi, baráti légkörben megbeszélést folytattak a csehszlovák néphadsereg és a Varsói Szerződés hadsere­gei együttműködésének idő­szerű kérdéseiről. Deaver is lemondott Reagan elnök egy újabb közeli munkatársa jelentette be, hogy vissza kíván térni a magánéletbe: csütörtökön benyújtotta lemondását állá­sáról Michael Deaver, a Fe­hér Ház apparátusának he­lyettes főnöke. Deaver­­ a most lemondott belügymi­niszterhez, William Clarkhoz hasonlóan — ugyancsak 18 éve tartozott az elnök leg­közvetlenebb munkatársai közé, s egy ideig úgy vélték, hogy ő lesz a jelenlegi fehér­házi főnök, James Baker utóda, ha ő kormánytisztsé­get vállal. Denver elsősorban anyagi okokkal indokolta tá­vozását és visszatér korábbi szakmájához, a reklámüzlet­be. Egyelőre azonban ő szer­vezi meg az elnöki beiktatás­sal kapcsolatos ünnepélyeket. A SZOT elnökségének állásfoglalása A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott, és ezen több jelentős kérdésről tárgyalt. Megvitatta az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit. Ál­lásfoglalását eljuttatja a párt Központi Bizottságának. Az elnökség tájékoztatót hallgatott meg a VII. ötéves terv ipari koncepciójáról és annak társadalmi vitájáról. További napirendi pontként megvitatta a magyar szak­­szervezetek 1984. évi nem­zetközi tevékenységéről szó­ló jelentést, és jóváhagyta az idei teendőkre vonatkozó ja­vaslatot. A továbbiakban a Minisz­tertanács felkérésére — a társadalmi vitába bekapcso­lódva — a terület- és tele­pülésfejlesztés hosszú távú feladatait, valamint a buda­pesti agglomeráció hosszú távú fejlesztési koncepcióját vitatta meg a SZOT elnöksé­ge. Az ülésen elhangzott vita, továbbá a szakszervezetek megyei tanácsainak és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának véleménye, va­lamint az ágazati-iparági szakszervezetek észrevételei és egyéb tapasztalatok alap­ján az elnökség kialakította állásfoglalását, amelyet el­juttat az illetékes állami szervekhez. Az elnökség felkéri e­ te­­rületi szakszervezeti szerve­ket, hogy vegyenek részt ér­dekeltségi területük hosszú távú fejlesztési koncepciójá­nak kidolgozásában. (MTI)

Next