Hajdú-Bihari Napló, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-30 / 75. szám
Magazin - Magazin - Magazin - Magazin - Magazin HALLOTTUK VALAHOL — Drágám, most az egyszer nem lesz alkalmad panaszkodni a főztöm miatt! — Egészen biztos vagy ebben ? — Igen. Ugyanis nem főztem semmit! * * * — Mondd, kislányom, Franznak valóban tisztességes szándékai vannak veled kapcsolatban? — Ó, igen, anyu. Csak elvenni nem akar! — Olyan szép tőled, Agnes, hogy megbocsátod a félrelépésemet! Mintha egy kő esne le a szívemről! — Hány karátos? * * * — A férjem spiritiszta lett! — Vigasztalódj — az enyém is iszik! * * * — Mondd, Elvira, miért írod mindig géppel a szerelmes leveleidet? — Mert a vőlegényem grafológus! — Drágám, miért akarsz engem mindenáron üdülni küldeni? — Mert ezt rendelte nekem az orvos! • • * — Mahnkené, a lánya minden este elmegy az erdőbe azzal a motorbiciklis fiatalemberrel. Nem fél, hogy valami baj lesz? — Dehogy — bukósisak van rajtuk! * * * — A mi házasságunkban még egyetlen rossz szó sem esett! — Ó, boldog ember! — Remélem, a második hét is ugyanilyen harmóniában telik! * * ♦ Ágnes feleségül megy egy férfihoz, aki húsz évvel idősebb nála. ~ Fél év múlva bevallja a nővérének: — Kettőnk kapcsolatának vége. Elváltunk ágytólasztaltól! — Hát már enni sem tudott? — Ez a szemtelenség netovábbja! Elújságolom neked, hogy a feleségem gyereket vár, s te azt kérdezed tőlem, hogy kitől! — Ne izgasd fel magad annyira! Azt hittem, hogy tudod! * * * — Willi, ugye öntözni fogod a virágokat az erkélyen, amíg én fürdőn leszek? — Hát persze, Luise! Én aztán igazán tudom, mit jelent a szomjúság! • * * Kicnerték ismét veszekednek. — Ó, bár soha ne ismertelek volna meg! — sóhajt az asszony. — Hát ez csodálatos! Most, amikor már késő, hirtelen megsajnálsz! • * * — Ursula, akar a feleségem lenni? — Jobb nem jut eszébe? — Dehogynem, de nem akar hozzám jönni! * * * — Hogyan tudott ilyen állapotban volán mögé ülni? — kérdezte a rendőr felháborodottan a pityókás vezetőtől. — Hát, nem volt könnyű, de a barátaim segítettek! Az idős házaspár felidézi ifjúkori emlékeit. — Emlékszel, drágám, amikor megkérted a kezemet, úgy megrendültem, hogy egy egész órán át egy szót sem tudtam kiejteni! — Igen. Ez volt életem legszebb órája! GEORGIHRISZTOV: SZIGORÚ MEGROVÁS — Petrov! Talán sejted, hogy miért hívattalak? — Biztosan azért, főnök elvtárs, mert újabban többször is elkéstem? — Hagyjuk ezt. Nem te vagy az egyetlen, aki elkésik . . . Szóval nem tudod, miért hívattalak? — Őszintén megvallva, fogalmam sincs róla! Talán . .. Jancseva miatt... De hát nem én hívtam meg, ő hívott meg arra a bulira, én meg beadtam a derekamat ... — Én sohasem avatkozom bele a dolgozók magánügyeibe. — Akkor el sem tudom képzelni, mit vétettem. . Talán arról a kis összegről van szó, amelyet nem tüntettem fel abban az elszámolásban . . . ? — Petrov! Az az érzésem, hogy mindenféle aprósággal szándékosan el akarod terelni a figyelmemet. — Nem tudom, mire céloz, főnök elvtárs. — Nem tudod .. . Hát elfelejtetted, hogy mit ígértél? — Mit ígértem? ... De hiszen a gyűlésen mindenki ígéretet tett. — Petrov! Az idegeimre mész. Nem te ígérted meg, hogy bemutatsz . . . — Annak a kis szőkének? De hát ez jelentéktelen dolog! — Hagyjuk már a magánügyeket. Azt ígérted, hogy bemutatsz az apósodnak, aki a főigazgatóság vezetője. — Vagy úgy! Az apósomnak ! Elfelejtettem közölni önnel, főnök elvtárs, hogy az apósom nemrég nyugdíjba ment. — Hát így vagyunk! Tehát nyugdíjba ment. . . Nos, Petrov elvtárs, én azért hívattalak, hogy közöljem veled ... mivel rendszeresen késve érkezel a munkahelyedre, az elszámolásban nem tünteted fel a felvett előlegeket, ezenkívül törzsvendég vagy Joncseva bulijain, mindezért megrovásban részesítelek ... Szigorú megrovásban! írásbeli megrovásban ! Gellért György fordítása Aforizmák Eretnekség nélkül nincs haladás. (Ludwik Hirszfeld) * * * Jegyezd meg az állomásokat a reménytelenséghez vezető úton! (Krecla P.) * * * Régebben utakat kerestek, ma az elérési lehetőségeket keresik. (Janusz R. Kowalczyk) ♦ * * Elméletileg van lehetőségünk a tökéletes boldogságra: hinnünk kell abban, hogy van bennünk valami elpusztíthatatlan, és törekednünk kell arra, hogy ezt elérjük. (Franz Kafka) * * * Ha nem akarsz enni, ne akarj mindenáron élelmet szerezni. (Tagore) * * * Amikor engedte, hogy megszólaljon a lelkiismerete, szemére vetették, hogy neveletlen. (Robert Karpacz) * * * A csőd a legrövidebb út a meggazdagodáshoz. (Fredro) * * * Az élet olyan létra, amelyen egyesek minden fokot végig akarnak járni, míg mások néhánnyal is beérik. (Slawomir Wróblewski) * * * Az emberek már a nevetés gondolatára is nevetnek. (Kreola P.) PÁRIZS. NINA RICCI HÍRES DIVATSZALONJA BEMUTATTA ÚJ KOLLEKCIÓJÁT. DEÁK MÓRIAz elvarázsolt piszka Piszka, a megzöldült tengerészbaba egyik pillanatról a másikra eltűnt, méghozzá szőrén-szálán. — Jaj, nincs többé Piszkénk, nincsen költőnk! — óbégattak a babák. — Ki fog mostantól olyan verseket írni, mint a „Tengerészkés — tenger, és kész”? — tódította Jázminka. — A Babasors — Basabors címűről nem is szólva —törölgette a szemét Szörpike. Csak Puszáló, a mindig csókolózó barnamackó őrizte meg a lélekjelenetét. — Lélek! — kiáltott fel. — Jelen! — felelte magának. — Létezik, hogy Piszka eltűnt? — kérdezte. — Nem — szólalt meg a sarokban Álomőriző, a babák jótündére. — Piszka nem vész el, csak átalakul. — De mivé? — tamáskodott Jázminka. Ebben a pillanatban fura figura kapaszkodott fel a babapolcra. Gombára emlékeztetett, de olyan gombára, amelyiknek óriási kalapját fémhuzalok tartják feszesmereven. — Hát te ki vagy?! — ordította el magát félelmében Puszáló. — Ess Ernő vagyok — rebegte a fura jövevény, és hasra esett. — Ess, Ernő! — Szegény — pityeredett el lázminka a fémhuzalokon körbeforgó Ess Ernő láttán. Nem tudsz ellenállni? — Nem — nyögte a gombafejű —, nem, mert én Ess Ernő vagyok. — Honnan jössz? — segítette talpra Puszáló. — Nem tudom — hangzott a válasz —, csak azt tudom, hogy Ess Ernő vagyok —, s azzal puff, megint hasraesett. — Tudod mit? — javasolta Jázminka. — Ezentúl ne mutatkozz be, jó? — Jó — bólogatott lelkesen Ernő. — Nem mondom többé, hogy Ess Ernő vagyok! — s azzal puff, megint hasraesett. — Menthetetlen — legyintett Csicsika, a világszép alvóbaba. — Én sose csicsikálok, ha bemutatkozom. — Hopp! Ez az! — emelte föl az ujját Puszáló. — Én se puszálok, ha a nevemet mondom! — Én se iszom! — csatlakozott Szörpike. — Akkor ez valami átok lesz! — jelentette ki ellentmondást nem tűrően Puszáló — Ess Ernőt valaki esernyővé változtatta. — Méghozzá úgy, hogy állandóan hasra kell esnie — tódította Jázminka. — Próbáljuk meg összecsukni — dörzsölte meg a kezét Szörpike. — Buta — legyintett Jázminka —, nem látod, hogy nincs tokja? — Várjatok csak! — intette le őket Álomőriző. — Piszka eltűnt, ez egy. Ess Ernő itt van, ez kettő. Piszka azt írja Eső című versében, hogy „esernyő lennék szívesen, és magam alá állnék ...” — „ ... hogy fejem szárazon legyen, s hűsön tartsa az árnyék” — fejezte be Csicsika átszellemültem Puszálónak azonban fölcsillant a szeme. — Esso-Besso? — kérdezte. Álomőriző bólintott. — Saját versévé varázsolta Piszkát, mert nem bírta elviselni, hogy tehetségtelenebb nála — nézett Puszálóra. Velőtrázó, ördögi kacaj válaszolt a jótündér szavaira. — Méghogy én? — rikácsolta Esso-Besso. — Én tehetségtelenebb?! Én, aki azt írtam, „ha én egér volnék, száz cicát is fognék, de mert egér nem vagyok, így cicát sem foghatok?!” És ekkor furcsa dolog történt. Álomőriző szikrázó szemekkel, széttárt karral emelkedett föl: — Légy egér! — ismételgette furcsán elmélyített hangon. — Légy egér! No, több se kellett Puszálónak! Farkánál fogva elkapta az egeret, s jól megpörgette a levegőben! — Egér-Besso — kántálta —, azonnal varázsold vissza Piszkát, különben nagyon pórul jársz! S amikor Ess Ernő helyén hipp-hopp, ott termett a titkos költő, teljes valójában, Puszáló a babák nevetése közepette elengedte az egér farkát. — Hát veled mi van? — fordult oda Jázminka Csicsikához, amikor észrevette, hogy a világszép alvóbaba nem nevet. — Arra gondolok, hogy talán elhamarkodtuk kissé Piszka megmentését — hüppögte panaszosan Csicsika. — De hát miért? — értetlenkedett Puszáló. — Mert még soha nem volt esernyőm — szomorkodott a világszép alvóbaba —, pedig milyen jól jött volna, amikor a Dóra vízipisztollyal lövöldözött bennünket! G. KASTELIANO Rendezzük... — Ha rám bíznák, én nagyon gyorsan és minden szempontból kedvezően rendezném a városi közlekedés problémáit. — Hogyan? — Mindenekelőtt megszüntetném a zebrákat. — Mi lenne akkor a gyalogosokkal? — Csak nem gondolja komolyan, hogy ezeknek a két lábon járó feudális maradványoknak az utca mindkét oldalán akkora teret kell hagyni?! — Talán igaz lehet... Nagyon sok gyalogos fölöslegesen sétál. — Hát sétáljanak kedvükre, de ne a városban! Ha nekem sétálni támad kedvem, akkor beülök a jachtomba, és nem zavarok senkit. Ha pedig mégsem tudnám a gyalogosokat kitiltani a városból, akkor azt szeretném elérni, hogy ezek a középkori húsgombócok legalább vasár- és ünnepnapokon ne érinthessék lúdtalpukkal az aszfaltot. Milyen pompás lenne úgy kocsikázni, hogy nem kellene vigyázni ezekre a hűbéri csökevényekre! Engem főleg az bosszant, hogy ha megnyomok valakit, akkor rengeteg időt veszítek a formaságok és a rendőrség miatt... (S. A. V. fordítása) FELSZABADULÁS A Magyar Posta felszabadulásunk 40. évfordulóját 20 forint névértékű blokk kibocsátásával köszönti. Az új kiadvány hatszínű ofszetnyomással készül és tűzijáték fényében ábrázolja a Gellérthegy, valamint a rajta magasodó Szabadság-szobor sziluettjét. A fények a Duna habjain tükröződnek, amelyek felett a Szabadság-híd köti össze a két partot. A blokkot Dudás László grafikusművész tervezte. Sokáig várt pillanatot álmodott a blokkra, illetve az annak közepén elhelyezett bélyegre. A Szabadság-szobor eleinte csak a fasiszták által felrobbantott hídra tekinthetett, a blokkon ábrázolt ünnepi pillanatnak az újjáépített híd lett részese. Jelképes a blokk: a jelent, a felszabadult ország szimbólumát köti össze a múltból megbecsülődő értékek, alkotások újjáteremtésével. A felszabadulás számos magyar bélyeg témája. Az esemény jelentőségét azonnal felismertük, már az első szabad május elsején 26 bélyeg hirdette a felszabadulást. A megsérült nyomdák új bélyeget még nem tudtak készítni, ezért a sorozat régi címletek felülnyomásával készült, öt év múlva azt a pillanatot idézi fel négy bélyeg, amikor a Vörös Hadsereg katonáit virággal köszönti a lakosság. A 10 éves évfordulóra megjelent sorozat már új ország életéről, az ipar és mezőgazdaság fejlődéséről, a dolgozó nép műveltségének emelkedéséről számol be. 1960-ban Osztapenko kapitány budapesti szobrát vitték bélyegre. A 20. évforduló alkalmából a magyar nép háláját 9 Címletből álló sorozat virágai fejezték ki. öt év múlva kettéosztott blokk a háborúban elpusztult és a negyedszázad alatt világvárossá épült Budapest látképét mutatta be. A 30. évforduló alkalmából a bélyegek egykori plakátokat idéztek fel, amelyek az ország újjáépítésének célkitűzéseit népszerűsítették. Mezei virágokból kötött csokor köszöntötte a 35. ünnepet. ÚJDONSÁGOK Élnek még az ősi kézműves mesterségek a Coocos szigeteken. Három értékű sorozat a csónaképítők, a kovácsok és a fafaragók munkájáról ad képeket. A Csendes-óceán másik szigetéről Vanuaturól négy bélyeg segítségével megismerhetjük a bennszülött lakosság, a pápuák tánc közben viselt ruházatát. A Svájcban tartandó Olimphilex kiállítást még oly távoli országok, mint Mozambik köszönti bélyegével. Göteborgban március végén rendezik az asztalitenisz világbajnokságot. Ebből az alkalomból a házigazdák bélyegpárt adnak ki. A címleteken a bajnokság várományosait a legjobb svéd és kínai versenyzőt mérkőzés közben láthatjuk. Új stadion épült Görögországban, ahol elsőként a fedettpályás atlétikai Európabajnokság küzdelmeit rendezik. Az eseményt ötértékű sorozattal népszerűsíti a görög posta, amely atlétákon kívül az új létesítmény modern külső képét is bemutatja. FoJomt4 | FILATELIA OUMPICA NAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1985. MÁRCIUS 30