Hajdú-Bihari Napló, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
OLVASÓNAPLÓ Az életműsorozat legújabb kötete Cseres Tibor az idén volt hetven- még „csak" egy ember egy időszakáéves. Körülbelül húsz kötete jelent nak egy szeletét vizsgálják, mesélik meg — némelyik persze többször is él. Mintha az író hozzá akarná igazi— 1935 óta, amikor az első, vállaltani az őt érdeklő témát, történetet, novellák napvilágot láttak. Az a tény embert a maga írói, alkotói lehetőpedig, hogy munkái másod-harmadségéhez, képességeihez. Mintha a tekiadásban is rendre megjelennek, az hetség arányérzéke szabná en a író ismertségét, népszerűségét bizó mélységét, hordozóképességet fényitja. Cseres Tibornak tehát van ne se gondolta!” — mondhatná erre életműve, van mit össze- és rendbe Arany Jánossal az író, le a Pesti rakni azoknak az olvasóknak, akik háztetők mégis ezt h iszik igazolni, vágynak az író minden munkáira. Ez az ötvenes években készült mun-Az író népszerűsége, vagy ha úgy ha egy nagykamasz felnőtté válásatetszik, ismertsége a Hideg napoknak történetén keresztül mutatja megjelenését követő nemzeti önvizs- meg az ötvenhat utáni Magyarország gálát értékű vitában vált teljessé. Je- lélkekbe égődött zavarait, azokat az tette ez a mű, hogy alkotója külön emberi viszonyokat, melyeket a törlegesen érzékeny az élő történelem ténelem segített zavarossá vagy rászorító-szorongató problémáira, és varosabbá tenni, és amelyekből csak egyéni alkat, életút adta tapasztalata klasszikus értelmű és értékű emlék révén hatalmas emberismeret- béli értékek segítenek ki. A mű kőanyagot halmozott fel a közelmúlt se, Gráci 18 éves, volt büntető intőtörténelmét alkotó emberről, legyenzetes, majd állami gondozott, tetőreaz hóhér vagy áldozat. S mert nem bő ipari tanuló, anyja disszidált, örök elégszik meg a külső megjelenítéseket okozva ezzel a fiúnak, aki most hatásmechanizmusaival, az igazi térbecsülettel dolgozik, járja a pesti ténelmi hűség érdekében vállalja a háztetőket mesterével. Nincs is semtörténelmi személyek újraalkotását, mi baj, amíg régi életének egyik szemegjeleníti őket saját alkatukból fareplőjével összeakadva kapcsolatba kadó vallomásukkal, mintegy tetem nem kerül egy akkori pesti galerivel, re hívja őket, beszéljetek, csak be- A mű hőse és többi szereplője a törszéljetek, mi, az olvasó-túlélő bíró- ténet lehetőségein belül eljut az íróként figyeljük, felbuzog-e a vér az adta végkifejletig, de — és ez talán áldozatból. Ahhoz, hogy valaki ilyen, a legfontosabb — nem a biztos mega valóságot hitelesen felidéző, annak nyugvásig. A hősben égő bizonytaösszefüüggéseit sejtető mesét tudjonlanság már a későbbi érett írót ígéalkotni, biztos stílusérzékű állva van rá: az élet bizonytalan, mint a megszüksége. Ehhez érett, kész író kell, határozó társadalmi-történelmi kö- Márpedig senki nem születik Pallaszrülmények, nem tudhatjuk, jól ese- Athénéként teljes fegyverzetben ve- rekedtünk vagy rosszul, még akkor tsz fejéből, mindenki tanul, fejlődik, sem, ha amit tettünk, azt hősként készül. Az író leginkább saját műhe- tettüklyében. Az utolsó bűbájos meg a tanítva Az a két mű, amely az életműsonya 1959-ben jelent meg először, sorozatban megjelent, ennek a nagyra nyilvánvalóan egy korábbi írói korkészülésnek egy-egy korai állomása, szakterméke. Tulajdonképpen „csaaz alkotókészség más-más irányú kivárgó regény”, Kakukk Marci és távpróbálása, az embervilág felfedezése- s annak kzeli rokona. Hőse, Ambroze tett izgalmas és tegyük hozzá apár világéletében irtózott a munkanéhol igen szórakoztató kísérlettől, s ezért minden szélhámosságnak két kisregény. Pontosan meg kellene tudójá vált, mígnem ez az új szer_ határozni, mit jelent ez a fogalomkezetű világ — az ötvenes években Nagyon egyszerűen az elbeszélésnél vagyunk _ M nem zárta a szélház nagyobb, a hagyományos regénytermeskodésnak ezt az idejét múlt fajjedelemnél kisebb terjedelmű és szercáját. Persze lehet, hogy Ambró apó kezetű munkát. De cseres esetében a azóta feltámadt! Kedves írás ez a műfaji meghatározást ki kell egészí- regény( szórakoztató olvasmány minteni. Nem a terjedelem a lényeges, de az osztálynak. (Szépirodalmi mert e két munka még nem a későb- Könyvkiadó, 1985.) Ki regények nagy lélegzetű történelmitársadalmi körképét vállalja fel, ezek Szalontay Mihály FELEDY GYULA KIÁLLÍTÁSÁRÓL Feledy Gyula grafikusművész munkáiból a Vigadó Galériában nyílt tárlat. Képeink a kiállításon készültek. te len, szívós fajta. Ott áll a háza előtt a metszően hideg szélben, szőlőoltványokat raknak le éppen egy szekérről. Szemügyre veszem a házát. Hatalmas kőépület, régi fajta, házát nekiveti a hegyoldalnak, s komoly méltósággal néz le a keskeny utcára. A hegyoldalba épített házaknak magas kőlábazatuk van, arra jön emeletmagasságban a lakás. A földszinti rész ugyanis présház. Tokajban nem lehet a szőlőt a hegyen préselni, lehordják a faluba. A présház alatt a pince helyezkedik el, amelyet a löszrétegbe, vagy a mésztufába vájnak, bele a hegyoldalba. Támfa, dúcolás nincs, nem is kell, közel évezred óta jól és biztonságosan szolgálnak itt a pincék. Átlagosan húsz-harminc méteresek, oldalszárnyakkal. Nagy hordókat — öt-tíz hektósokat — sehol nem látni. Itt a gönci hordó megy, olyan 130 liter körüliek a másfajták is. Ennek pedig az a magyarázata, hogy ezekben a kisebb hordókban nagyobb felületen tud érintkezni a bor a levegővel, jobban érlelődik. Másutt, ha darabban hagyják a bort, megvilágosodik, tönkremegy. Itt fordítva van: kifejezetten levegővel kell érintkeztetni, hogy kellően megérjen. Miklós úgy fogad, mintha régóta ismernénk egymást. Az a fajta ember, akinek mindig nyitva a szíve a barátkozás előtt. De nem csak a szíve, a háza is. Elmondta, amikor a jól fűtött emeleti szobában letelepedtünk, hogy szinte naponta vannak vendégei, hazaiak és külföldiek egyaránt, még Japánból és Ausztráliából is voltak már nála, tanúsíthatja a vendégkönyve is, természetesen mindenkit levisz a pincéjébe, megkóstoltatja velük a borát, ahogyan egy szőlősgazdához illik. Dicsérem a könyvét. Nem udvariasságból. Valóban nagyon értékes, hézagpótló értékű munka, élvezetes olvasmány is. Hirtelen átszalad a szomszéd szobába, köteg kézirattal tér vissza, meg egy kancsó borral. Nézem a kéziratait. Teljesen kész, kiadásra váró új kötetek. Az egyik Tokaj-Hegyalja íróit veszi számba a legrégebbi időktől napjainkig. A másik az első magyar pincemonográfia. A harmadik különösen érdekes: a tokaji bor gyógyhatásáról, az ide vonatkozó régi és mai tapasztalatokról szól. — Ezzel mi a célod? — Látod, ez nagyon fontos kérdés! Ha valaki netán azt gondolja, hogy propagandát akarok csinálni vele a borivásnak, téved. Nem az alkoholfogyasztást akarom serkenteni, erre sajnos, nem is szorulunk rá, ellenben azt szeretném elérni, hogy a rendkívül káros röviditalfogyasztás, valamint a puffasztó, hizlaló sörivás helyett inkább a kulturált borfogyasztás legyen a divat, ha már alkoholt iszunk. Közismert Pasteurnak az a mondása: „A világ legtisztább itala a bor.” Régi idők óta tudták az emberek, hogy a tokaji bornak gyógyhatása is van. Ismerünk egy 300 éves gyógyszerkönyvet, amiben 2800 emberre és állatra vonatkozó gyógymód van leírva, ennek 80 százaléka alapanyagául a bort használja. A mai legmodernebb gyógykönyvekben is négy gyógyszernek alapanyaga a bor. Ha már iszik a nép, legalább bort igyon. A kulturált borfogyasztás lenne a kívánatos. — Mit jelent az, hogy kulturált fogyasztás ? Tisztázzuk! — Már a franciaországi bortermelő barátok „normája” napi három kupa bor volt. Ez körülbelül hét decinek felel meg. Apránként, evés közben és után, egész napra elosztva ez az a mennyiség, amit egy egészséges felnőtt különösebb következmények nélkül elfogyaszthat. Tudnod kell azt is, hogy a borban a szőlőcukron kívül legalább 14-féle sav, továbbá A, B, G, F vitaminok, illóolajok, nyomelemek egész sora található. A japánok és a nyugatnémetek a tokaji bort a vérrák elleni kísérleteikhez használják. Dániában már 1870-ben könyvek jelentek meg a tokaji bor gyógyító hatásáról. Azt pedig inkább érdekességként mondom el, hogy 1557-ben a svéd király beteg lovát is tokaji borral gyógykezelték, erről dokumentumok vannak. Egyszóval, az lenne a legjobb, ha nem innánk szeszes italt. De, ha már iszunk, inkább százszor bort, mértékkel, mint bármi mást. Kiürül a kancsó. Érzem, melegszik a fülem. Pedig még hátra van a pince! Harapunk egy kis vacsorát, aztán „leköltözünk”. Ez annyit tesz, hogy a földszinti lakrészbe megyünk le, ahonnan közvetlenül nyílik a pince ajtaja. Meg is jegyzi Miklós: — Itt alszol majd a szobában. Ha megszomjazol, menjél csak le nyugodtan a pincébe, igyál, a pince ajtaja soha nincsen bezárva, ott a lopó, a pohár, ami csak kell. A pincében aztán a pompás borokon kívül egyéb élményben is részem volt. A sziklafalba emberalakokat vésett valaki. Emlékeztetnek az ikonokra, régi szentképekre a rajzok. Mint megtudom, legalább 4—500 évesek, valószínűleg az akkoriban itt élt görög, lengyel vagy orosz borkereskedők közül kerülhetett ki a „művész”. Állunk a pince mélyén, kezünkben pohárral s úgy érzem, egyszerre élem et most a mélység és magasság élményét. A mélység adva van a pincében. A magasságot pedig a létét szárnyalása jelenti, melyhez a furmintok, hárslevelűk és aszúk szolgáltatják a felhajtóerőt. Lebegés, könnyű mámor, éles az ember esze, mint a beretva, nyoma sincsen részegségnek, csak valamilyen csodálatosan kellemes jó érzés keríti hatalmába az embert Koccintunk. Későre jár. Még egy pohár tokajit letöltünk. Aztán a szobámban Miklós megmutatja a kis oldalszekrényt, melyben négy üveg bor áll. Nem is kell lemennem éjjel a pincébe, ha megszomjazom ... Hírünk a hazában 1385-18. BÚVÁR Németh Pál: Fölfedező úton Debrecen környékén — Búvár 1985. XL. évf. 11. sz 520—521 ÉLET ÉS TUDOMÁNY Kunfalvi Hezső a tudós Katvani István professzor t749—1786-ig harminchét év**:: *; látta el tanári Uselet a debreceni kollégiumban) tudomány UWL nov. 1. 44. sz 1398—1399. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Nagyasúia Nagyerdőben. 34. •*.(agár) — Észak-Magyarország. 1985. («í je . X. ... 130. sz. j Müemlékvevel rr Debrecenbe, í'észak Magyarország. 1985. október 30. FIGYELŐ Kecskés Ferenc: Munkaerő-közvetítés Hiunkáltató. szemmel (Hajdú Biharban). - m&éf: IMS. vol. XXIX. évf. 44. sz. 3. 1. FILM SZÍNHÁZ MUZSIKA Bérezés (László): A Karamazov testvérek (Színkritika a Csokonai Színház nemuti tejáról sz. t képpé!. • — Fotó: Kalmár István). — Film Színi 5. Muzsika. 29. évf 47. sz. 1985. XI. 23. 6—7. L Bérezés László: „Mániánk a közérthetőség”. Beszélgetés Gáli Lászlóval (a Csokonai Színház igazgató-főrendezőjével). — Film Színház Muzsika. 29. évf. 47. sz. 1985. XI. 23. 6—7. 1. — 1 arcképpel. GYÓGYPEDAGÓGIA Kovács Csongor: A látási fogyatékosok nevelésoktatásának felszabadulás utáni fejlődéséről. (A debreceni Gyengénlátók iskoláját is értékeli.) — Gyógypedagógia, 1985. május—június, XXX. évf. 3. sz. 68—70. 1. MAGYAR IFJÚSÁG Aczél Géza: Egy műhely Debrecenből: az Alföld Stúdió. (Ennek keretében közli Bálint Péter novelláját.) — Magyar Ifjúság, 1985. okt. 25. XXIX. évf. 43. sz. 40—42. I. MAGYAR HÍRLAP Marjai Márton: Műemlékmentés a vadonban. (Csörsz árka a debreceni Nagyerdőn.) — Magyar Hírlap, 1985. nov. 2. 18. évf. 258. sz. melléklet, 14. 1. Palugyai István: Izotópot ad a ciklotron. Átadás előtt az ötéves terv legnagyobb tudományos beruházása (Debrecenben). — Magyar Hírlap, 1985. nov. 7. 13. évf. 262.sz. 3. 1. _ MAGYAR NEMZET Weyer Béla: Egy áremelés históriája. (Hajdúsági Iparművek is.) — Magyar Nemzet, 1985. okt. 26. XLVIII. évf. 252. sz. 7. 1. (Józsa): Felvilágosodás és nemzetkép. Ifj. Barta János a XVIII—XIX. századforduló eszméiről. — Magyar Nemzet, 1985. nov. 4. XLVIII. évf. 259. sz. 4. 1. Baróti András: Újabb vádemelés várható a gráci autóbusz-szerencsétlenség ügyében. (Debrecen, MEDICOR.) — Magyar Nemzet, 1985. nov. 4. XLVIII. évf. 259. sz. 10. 1. Zsupos Zoltán: Elfelejtett jubileum? (Reflexió Raj Tamásnak a Kelet Népe megjelenéséről írt cikkére, majd R. T. viszontválasza.) — Magyar Nemzet, 1985. nov. 7. XLVIII. Görömbölyi László: Nyílik a közműolló. (Belvízhelyzet Hajdú-Biharban.) — Magyar Nemzet, 1985. nov. 13. XLVIII. évf. 266. sz. 5. 1. Görömbölyi László: Felavatták a VI. ötéves terv legnagyobb tudományos beruházását. ATOMKI — Magyar Nemzet, 1985. nov. 16. XLVIII. évf 269. sz. 3. 1. Raj Tamás: Szabó Pál ismeretlen írása Ács (Ádler) Józsefről. (Adalék a Kelet Népéhez.) — Magyar Nemzet, 1985. nov. 18. XLVIII. évf. 270. sz. 6. 1. Szakács Tamás: Miért mennek el a diplomások? (Agrárszakemberek Hajdú-Biharban.) — Magyar Nemzet, 1985. nov. 22. XLVIII. évf. 274. sz. 5. 1. NAPJAINK Lökös István: Szláv és román cirillbetűs könyvek. — Ojtozi Eszter új könyvéről. (Recenzió.) — Napjaink, XXIV. évf. 1985. 11. 29—30. 1. NÉPSZABADSÁG Gőz József: Az első magyar ciklotron. November közepén adják át Debrecenben. — Népszabadság, 1985. október 29. XLIII. évf. 254. sz. 10. 1. Kékesi Katalin: Nem a panel a hibás. (Építőipar Hajdú-Biharban.) — Népszabadság, 1985. nov. 6. XLIII évf. 261. sz. 5. 1. Valláskutatók nemzetközi tanácskozása Debrecenben. — Népszabadság, 1985. nov. 13. XLIII. évf. 266. sz. 6. 1. NÉPSZAVA Veress Pálma: Vasárnap a Kölcseyben. — Népszava, 1985. augusztus 30 –13. évf. 203. sz. 5. 1. PARLANDO Németh Rudolf A zeneművészeti főiskolák tanárképző tagozatainak szolfézs-zeneelmélet versenye. Debrecen, 1984. december — Parlando. XXVII. évf. 1985 június— július. 6—7. sz. 39—40. 1. PEDAGÓGUSOK LAPJA Kiss Dezső Péter: Karnagy-titkár. :A hajdúszoboszlói Török Zoltán.) ■ Pedagógusok Lapja, 1985. aug 28. XLI. évf. 14—15. sz. 7. 1. SZABAD FÖLD Deák Attila: mi mindig hasznos Földesen. — Szabad Föld, 1985. szept. 14 XLI. évf. 37. sz. 13. 1. Szabó Zsigmondi Tagdíjból. SZOT—MEDOSZ-gyógyüdülő (Hajdúszoboszló.) — Szabad Föld, 1985. szept 21. XLI. évf. 38. sz. 0. 1. Dancs József: Megkésett válaszlevél (Debrecenből.) — Szabad Föld, 1985. okt. 12. XLI évf. 4L sz. 2. 1. (g): Mit csinál ez a Maresz?! (Csecsemőgyilkos anya a bíróság előtt Debrecenben.) — Szabad Föld, 1985. okt. 12. XLI. évf. 4L sz. 24. 1. SZÁZADOK Fögsein Gizella: Népi demokratikus átalakulás Hajdú- Bíhar megyében 1945. november—1943 június. Válogatott dokumentumok Hajdú-Bihar megye munkásmozgalmának felszabadulás utáni történetéből. Szerk.: Gazdag István, Vaskó László. (Könyvismertetés.) — Századok, 118. évf. (1984). 4. sz. 878—880. 1. Mérei Gyula: Debrecen története (2. kötet) 1693—1849. — Szerk.: Rácz István Debrecen, 1981. 554. 1. (Könyvismertetés.) — Századok, 118. évf. 1984. 6. sz. 1255—1261. 1. ÚJ FORRÁS Márkus Béla: Sarkadi Imre: A sematizmus kérdései. — Új Forrás, 1985. XVII. évf. 4. 69—76. 1. Szerkesztette: Surányi Béla HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1985. DECEMBER 7. )