Hajdú-Bihari Napló, 1986. június (43. évfolyam, 128-150. szám)

1986-06-13 / 138. szám

I I HAJDÚ-I II I | 1 ■ Ti | BIHARI I­­I , I I I I I H^nMBGYn^70CinUSf^MBN­K*SP#«^tflIDU-BIHft^MBG1fE^IZ0nSaBBNI«l^«PJ^^ Befejeződött Gyenes András megyei látogatása Június 12-én, csütörtökön a megyei párt­­bizottság székházában folytatódott Gyenes András hajdú-bihari látogatása. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnökét Sikula György, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára fogadta. A megbeszélésen ott volt dr. Szabó Imre, a megyei tanács elnöke, dr. Onosi László, és Tóth Imre, a megyei pártbizottság titká­rai. Részt vett a megye életéről, munkájá­ról szóló tájékoztató megbeszélésen Rubik László, a Központi Bizottság instruktora, dr. Postás Sándor, az MSZMP KEB tagja, a Debrecen városi pártbizottság első titká­ra, Nagy Károlyné, a megyei pártbizottság mellett működő fegyelmi bizottság elnöke és Hűse Péter, a megyei pártbizottság fe­gyelmi referense. A megyei pártbizottság első titkára elő­ször az 1986. évi tervekről, a megye üze­meinek munkájáról, majd a párttagság, a lakosság hangulatáról tájékoztatta a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság elnökét. Végeze­tül a pártfegyelmi helyzetet vitatták meg. A program délelőtt az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál folytatódott. A Köz­ponti Ellenőrző Bizottság elnökét elkísérte Sikula György, dr. Postás Sándor és Rubik László. A vendégeket dr. Jakab Tamás igazgató, Pető Sándor, a pártvezetőség szer­vezőtitkára, Baksai István, a szakszervezeti bizottság titkára, Bodoki Nóra, a KISZ- szervezet titkára fogadták. Kötetlen beszél­getés keretében megvitatták a termeltetés, az értékesítés aktuális kérdéseit. Elemezték a vállalaton belül működő géemkák tapasz­talatait, az export növelésének lehetőségeit. Üzemlátogatást követően rögtönzött árube­mutatón ismertették meg a vendégeket a vállalat termékeivel. Ezt követően Gyenes András városnézés­re indult. Előbb a Debreceni Tartósítóipari Kombinát egyik üzletét, majd a Nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet újkerti Csillag csemegéjét, végezetül az Újkerti Ál­talános Művelődési Központot kereste fel. A program délután Nádudvaron, a Vö­rös Csillag Termelőszövetkezet székházában folytatódott. A kiemelkedő termelési ered­ményeket produkáló mezőgazdasági nagy­üzembe Sikula György és dr. Szabó Imre kísérték el a KEB elnökét. A termelőszövetkezet munkájáról Mészá­ros Sándor elnökhelyettes és Gonda Sán­dor, a pártbizottság titkára tájékoztatták Gyenes Andrást. Az üzemlátogatást köve­tően a KEB elnöke elutazott megyénkből. Tájékoztató a megyei pártbizottságon Tudományos tanácskozás a DIB-ban Huszonöt éves a Debreceni Gyermekszemgondozó Pénteken fél 11-kor ünne­pi tudományos ülés kezdő­dik a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában. A téma: a korszerű gyermek­­szemgondozás­­ aktuális szer­vezési és szakellátási prob­lémái. A szakmaközi ta­nácskozásra a Debreceni Városi Gyermekszemgondozó Intézet huszonöt éves fenn-­­állása alkalmából kerül sor. Gyermekorvosok, szemor­vosok, egészségügyi szerve­zők és pedagógusok vesznek részt az ülésen. A szakem­berek az ország különböző részeiből jönnek el és mondják el tapasztalataikat: hogyan áll a gyermekszem­­gondozás helyzete az ő te­rületükön. Pénteken dél­után több szekcióban kez­dődik meg az eszmecsere a gyermekszemészeti szűrő­­vizsgálatokról, a gyermek­­gondozás szakmai és szer­vezési kérdéseiről. A ren­dezvény szombat délelőtt to­vább folytatódik, amikor is a gyermekszemgondozás Hajdú-Bihar megyei szak­maközi munkacsoportja tart plenáris ülést. Ez alkalom­ból vitatják meg a szekció­üléseken elhangzott főbb ja­vaslatokat. Pénteken kiállítás is nyí­lik a DAB-ban a­­gyermek­szemészeti szakgondozás munkáját segítő irodalmi és eszközanyagból. Lázár György fogadta a finn külkereskedelmi minisztert Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke csütörtö­kön a Parlamentben fogad­ta Jerni Laine finn külke­reskedelmi minisztert. A szívélyes légkörű megbe­szélésen jelen volt Veress Péter külkereskedelmi mi­niszter, továbbá Arto Man­­sala, a Finn Köztársaság bu­dapesti, és Hargita Árpád, hazánk helsinki nagykövete is. (MTI) Magyar-finn gazdasági tárgyalások Veress Péter külkereske­delmi miniszter meghívásá­ra június 9—12. között tár­gyalásokat folytatott Buda­pesten Jermy Laine finn külkereskedelmi miniszter, akit útjára több finn nagy­­vállalati vezető is elkísért. A miniszterek megelégedés­sel állapították meg, hogy a két ország közötti kereske­delempolitikai kapcsolatok teljes mértékben rendezet­tek. Mindkét fél szükséges­nek tartja a magyar—finn áruforgalom bővítését, és egyetértenek abban, hogy ehhez új, korszerű gazdasá­gi együttműködési formák szükségesek. Ebből a szem­pontból is üdvözölték, hogy rövidesen megkezdi műkö­dését az első magyar—finn vegyes vállalat, amely tej­ipari berendezéseket fog gyártani magyar és külföldi piacokra. A kapcsolatok bővítését elő fogja segíteni az 1987-re Helsinkiben ter­vezett magyar gazdasági napok rendezvénysorozata is. A minisztert elkísérő finn üzletemberek tárgyalá­sokat folytattak magyar partnereikkel a kooperációs kapcsolatok bővítéséről. A miniszter és kísérete a Ma­gyar Kereskedelmi Kamará­ban megbeszélést folytatott a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében érdekelt magyar vállalatok képviselőivel. Jermy Lainét fogadta Marjai József miniszterel­nök-helyettes. (MTI) Képzőművészek tisztújító közgyűlése A Magyar Képzőművé­szek és Iparművészek Szö­vetsége Kelet-magyarorszá­gi Területi Szervezete jú­nius 12-én tartotta tisztújí­tó közgyűlését a Pedagógus Művelődési Házban. Tóth Sándor, a területi szervezet titkára köszöntöt­te a jelen levő tizenöt alko­tót, valamint dr. Tar Ká­rolyt, a Debrecen Városi Tanács művelődési osztá­lyának vezetőjét és dr. Péli Árpádnét, a megyei tanács művelődési osztályának he­lyettes vezetőjét. Bejelen­tette, hogy a szövetségi köz­gyűlés után a területi szer­vezetek mindenütt megvá­lasztják az új vezetőséget. Művészeti titkárt, területi tanácstagot, aki egyben tit­kárhelyettes, valamint há­rom vezetőségi tagot kell választani. Elmondotta, hogy a terü­leti szervezetnek tizenkilenc tagja van, közülük tizen­négy Hajdú-Bihar megyé­ben, öt pedig Szabolcs-Szat­­márban tevékenykedik. Ez­után titkos szavazással meg­választották az új vezetősé­get. A Magyar Képzőművé­szek és Iparművészek Szö­vetsége Kelet-magyarországi Területi Szervezetének tit­kára Szabó László lett. Te­rületi tanácstaggá, egyben titkárhelyettessé Bodó Ká­rolyt választotta a kollektí­va. Az ügyvezető titkári teendők ellátására B. Szabó László kapott megbízást. A vezetőség tagjai pedig: Bé­­nyi Árpád, Balogh Géza és Kapcsa János lettek. Budapesti felhívás Joggal előzte meg felfokozott várakozás a Varsói Szerződés tagállamainak kétnapos budapesti csúcsérte­kezletét. A világ ma veszélyes feszültségekkel terhes, jogos a félelem, hogy a fegyverkezési hajsza új, belát­hatatlan következményekkel járó szakasza előtt ál­lunk. Elég csak arra emlékeztetni, hogy intenzíven fo­lyik az Egyesült Államokban az űrfegyverkezés előké­szítése, s Reagan elnök nagyon határozottan szólt a SALT-2. szerződés felrúgásáról is. De nem csupán ez okoz­ nyugtalanságot. Az emberiség megannyi átfo­gó problémával küzd, amire az Egyesült Államok a neoglobalizmus politikájával, vagyis oly módon vála­szol, hogy csak növeli a feszültséget a különböző kon­tinenseken, a lokális háborúk kirobbantását kockáztat­va ezzel. Milyen választ lehet adni e kihívásra? A szocialista országok a feszültség feloldását tárgyalások útján tart­ják lehetségesnek, a fegyverek felhalmozása helyett a korlátozást és leszerelést, a konfrontáció helyett az együttműködést ajánlják. Ezt hangsúlyozzák a buda­pesti dokumentumokban is. A Varsói Szerződés Poli­tikai Tanácskozó Testületének mostani ülésén két ok­mányt fogadtak el. A közlemény összefoglalta azokat a lépéseket, amelyek a szocialista politikai-védelmi kö­zösség szerint elengedhetetlenek ahhoz, hogy a világ kikerüljön a mai helyzetből; a másik dokumentum, a felhívás pedig konkrét tervezet, javaslat. A szocialista külpolitika realista. Országaink tudják, hogy terveink megvalósítása nem megy, nem mehet egyik napról a másikra, a megfelelő nemzetközi felté­telek biztosítása nélkül. Nemcsak a szélsőséges, impe­rialista körök ellenállása gátolja ezt. A leszerelés meg­kezdéséhez át kell törni a bizalmatlanság még meglé­vő magas és erős falait. Ezért is határoztak úgy, hogy egy újabb területen, az európai fegyveres erők és ha­gyományos fegyverzetek csökkentése érdekében új, nagyszabású kezdeményezést tesznek. Ez már önmagá­ban nagy jelentőségű lépés. De túl ezen, cáfolja azo­kat a nyugati állításokat is, hogy a szocialista országok e téren hallani sem akarnak a csökkentésről. Emléke­zetes, hogy néhány évvel ezelőtt a nyugati képes he­tilapokban sorra jelentek meg olyan „forgatókönyvek”, amelyek szerint a Kelet — kihasználva a NATO és az Egyesült Államok félelmét az atomfegyverek beveté­sétől — arra készül, hogy nagyarányú harckocsitá­madással törjön rá az NSZK-ra és más atlanti orszá­gokra. Mit tartalmaz ez a dokumentum? Röviden: tervet arra, hogy a Varsói Szerződés, valamint a NATO or­szágai egy két éven belül hajtsanak végre 100—150 ezer fős csapatcsök­­entést, és semmisítsenek meg nagy mennyiségű fegyvert. A csapatokat felosztanák, a fegyvereket ellenőrzés mellett megsemmisítenék, vagy nemzeti területen tárolnák. A tervezet szerint a jövő évtized elejére fokozatosan elérhető lenne, hogy a két katonai tömb fegyveres erőinek létszáma 25 százalék­kal csökkenjen. A megállapodáshoz csatlakozhatnának a tömbön kívüli országok is. A részvétel nemcsak azért lenne előnyös ezeknek az államoknak, mert csök­kenne a hadikiadásoknak nemzetgazdaságukra nehe­zedő terhe. Az egyezmény aláíróiként maguk is részt vehetnének a csapatcsökkentés ellenőrzésében. A szo­cialista országok azt is javasolják, hogy a csapatok és fegyverzetek leszerelését nemzetközi bizottság ellen­őrizze. Ez a testület felhatalmazást kapna arra, hogy nagy vasúti csomópontokon, kikötőkben, repülőtereken ellenőrző állomásokat létesítsen. Nem igaz tehát az a nyugati állítás sem, miszerint a szocialista országok valamiféle „zárt­ társadalmak” lennének, amelyek ki­vonják magukat a világközvélemény ellenőrzése alól. A helyszíni ellenőrzés persze csak egy — igaz nagyon fontos — eleme a bizalomerősítő intézkedések javasolt sorozatának. A hadgyakorlatok méretének és számá­nak csökkentése, a csapatmozgásokról, más katonai intézkedésekről való kölcsönös tájékoztatás mind része a javasolt egységes rendszernek. A bizalom felépítése nagyon fontos világunk számá­ra. Ezért a Varsói Szerződés tagállamai felhívják a figyelmet a katonai doktrínák kérdésére. A bizalmat­lanság­, a globális gyanú eloszlatásához szükség van arra, hogy a katonai koncepciók védelmi jellegűek le­gyenek.­­Hogy ez lehetséges, azt számos nyugati kí­sérlet is bizonyítja. Ez olyan hatásos fegyverrendszerek kiépítését jelenti, amelyek alkalmasak a támadó visz­­szaverésére, de kifejezetten védekező jellegűek — nem keltenek félelmet a másik oldalon.) Felmerül a kérdés: miért van szükség erre a felhí­vásra, amikor ezeket a kérdéseket vagy másfél évtize­de vitatják Bécsben, s hosszabb ideje tart már az európai országos­ leszerelési és bizalomerősítési konfe­renciája Stockholmban? a szocialista országok nem akarnak átlépni ezeken a fórumokon. Meg akarják azonban gyorsítani ezek tevékenységét, ki akarják hoz­ni az elhúzódó tárgyalásokat a zsákutcából. Radikális javaslataik ezért születtek, s ezért fogalmaztak úgy a felhívás zárószakaszában, hogy készek elfogadni a NA­TO és a semleges országok bármely más e tárgykörű indítványait. Azt jelenti-e a budapesti felhívás, hogy a szocialista országok „prioritást váltottak” biztonsági politikájuk­ban? Nem. Amint azt a közlemény és a felhívás egy­behangzóan kimondja: az emberiség fennmaradására továbbra is a nukleáris pusztító eszközök felhalmozá­sa, az új típusú tömegpusztító fegyverek kifejlesztése, az űrfegyverkezés, a vegyi fegyverkezés beígért for­dulója jelenti a legfőbb veszélyt. Miért foglalkozik ak­kor ez a dokumentum mégis a „sokkalta ártalmatla­nabb” hagyományos fegyverekkel, csapatokkal? A bu­dapesti ülés résztvevői ezt a felhívást olyan konkrét, bizalomépítő üzenetnek szánják, amely jól kiegészít­hetné a már ismert nukleáris fegyverzetkorlátozási és leszerelési programokat, s egy újabb területen világít­ja meg — kölcsönös akarat esetén — az érdemi meg­egyezés lehetőségét. 1969-ben a budapesti PTT-ülés az európai biztonsá­gi és együttműködési értekezlet megtartására szólítot­ta fel a kontinens államait. Az eredmény — a helsinki értekezlet, a történelmi jelentőségű záróokmány — tény. Talán nem hiú remény abban bizakodni, hogy a mostani felhívás is hasonló fogadtatásra talál. Európa, az emberiség járna vele jól. (RS)

Next