Hajdú-Bihari Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
I HAJDÚ-1 111 | 1 f f 1 ill 11 1 II Megméretésünknek fontos időszaka előtt állunk Németh Károlynak, az Elnöki Tanács elnökének újévi köszöntője január 1-jén hangzott el a televízióban. *** Kedves hallgatóim! Honfitársaim! 19 53 első napján őszinte tisztelettel köszöntöm valamennyiüket. A párt és az állami vezető testületek jó kívánságait tolmácsolva boldog, békés, eredményes új esztendőt kívánok önöknek és népünk minden barátjának. Boldog új évet kívánva testvéri érzésekkel köszöntöm a határainkon túli magyarokat is; a környező államokban élőket csakúgy, mint azokat, akiket sorsuk messzi távolokba, a világ különböző tájaira vezetett. Esztendő, veszendő, így mondták a régi öregek. És közben arra gondoltak, hogy gyorsan szalad az idő. De mondogatták azt is, hogy messzi az esztendő, ami az előző bölcsesség fordítottját jelentette. Azt, hogy egy év hoszszú idő. Előre nézve ésszerűen kell hát beosztanunk mindazt, amink van. Az új év első napján egyszerre érezhetjük mindkét szólásmondás igazát. Munka közben úgy tűnik, mintha gyorsabban haladna az idő. Az elmúlt esztendőben volt tennivaló, feladat bőven. Népünk munkájának eredményeként emelkedett a nemzeti jövedelem; az ipari, mezőgazdasági vállalatok, szövetkezetek egy része növelte teljesítményeit, javította gazdálkodását. Visszatekintve az elmúlt évre, nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg: a munkának, a küzdelemnek volt értelme és eredménye Az új év kezdetén előre is kell tekintenünk. Az 1988-as esztendő számunkra többet jelent, mint az évek megszokott változását. Felgyülemlett gondjaink megoldásának, megméretésünknek fontos időszaka előtt állunk. Azok a célok, amelyek a párt Központi Bizottságának a múlt évi júliusi állásfoglalásán alapulnak, és a kormánynak az Országgyűlés által jóváhagyott munkaprogramjában, valamint az idei népgazdasági tervben öltenek testet, az eddigiektől eltérő igényeket, nagyobb követelményeket támasztanak valamennyiünkkel szemben. Emelkedett a minőség mércéje, és ez fokozott összpontosítást, egyéni és közös erőfeszítést, újfajta gondolkodást, cselekvő magatartást követel. Jobb, hatékonyabb munkával juthatunk túl a jelenlegi nehézségeken. Van közösen vállalható programunk, amelynek valóra váltásával sikeresen folytathatjuk a szocialista Magyarország építését, megteremthetjük az ismert és feszítő szociális gondok megoldásának anyagi feltételeit, eredményesen szolgálhatjuk a népünk anyagi és szellemi gyarapodását. Programunk valóra váltására munkára hívunk minden honfitársunkat, akinek szívügye szocialistahazánk jelene és jövője. Tisztelt hallgatóim! Az évezrednél is hosszabb idő, amióta népünk itt, a Kárpát-medencében él, gyakran próbára tette a magyarságot és a vele azonos sorsot vállaló nemzetiségieket. Sokszor kijutott nekünk a harcból, a küzdelemből, a helytállásból — olykor a puszta létünkért. Nagy történelmi leckék tanulsága: ha egy nép nem adja meg magát és képes a tapasztalatokból okulni, ha tehetségét szorgalommal ötvözi, erőit egyesíti, akkor otthonteremtő, országépítő munkája meghozza a maga gyümölcsét. A nemzet teremtő akaratát, életerejét tanúsítja az a tény is, hogy hazánk a szocialista országok nagy családjához, a társadalmi haladás élvonalába tartozik. Igaz, hogy új világunk építésében lassabban haladunk, mint korábban gondoltuk, de nincs okunk kishitűségre, ha a megtett útra gondolunk. Jó alapokra építkezhetünk, hiszen a fájdalmas hibák és tévedések ellenére a magyar nép az elmúlt évtizedekben történelmileg is maradandót alkotott. Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, ha képesek vagyunk reálisan megítélni a mögöttünk sorakozó évtizedek tapasztalatait, és az eredményeket a lehetőségekhez, nem pedig a vágyainkhoz mérjük, ha az élet új kérdéseire helyes válaszokat adunk, akkor a célok vállalásában és az értük teendő erőfeszítésekben is kialakul a társadalmi összefogás. Napjainkban ennek próbaköve a kibontakozási program végrehajtásában való felelős, cselekvő részvétel. Az idei évkezdéshez erőt és a folytatáshoz reményt ad, hogy 1987-ben a népgazdaság helyzete valamivel kedvezőbben alakult, mint a megelőző két esztendőben. De tudnunk kell, hogy mindez még nem elegendő a program végrehajtásának megalapozásához. Töprengésre azonban nincs idő. Gondjaink megoldásával, feladataink teljesítésével nem várhatunk további évekig. Tettekre, cselekvésre van szükség. Megnyugtató és bizodalmat keltő számunkra, hogy az új esztendőben kedvezőbbek lesznek munkánk nemzetközi feltételei. A szovjet—amerikai rakétaegyezménnyel, a két nagyhatalom vezetőinek további haladást ígérő tárgyalásaival megnőttek a fegyverkezési hajsza visszaszorításának, a népek-országok közötti bizalom erősödésének, a békének az esélyei. Jóleső érzéssel gondolhatunk arra, hogy a nemzetközi légkör enyhüléséhez a Magyar Népköztársaság is hozzájárult. A jövőben is mindet megteszünk annak érdekében, hogy egy biztonságosabb világban élhessünk, dolgozhassunk. Abban a reményben, hogy közös akarattal megoldjuk az előttünk álló feladatokat, kívánok sikerekben gazdag új esztendőt, békét, boldogulást és jó egészséget kedves honfitársaimnak. (MTI) Kádár János látogatása a Műcsarnokban Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön a Műcsarnokba látogatott, és megtekintette a Művészet és forradalom című kiállítást. Kíséretében volt Radics Katalin, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője. Az MSZMP főtitkárát Néray Katalin igazgató és Havas Valéria igazgatóhelyettes fogadta és kísérte a műcsarnoki tárlaton, amelyet a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezett szovjet kultúra napjai keretében, nyitottak meg. A Műcsarnok kezdeményezésére és a Szovjetunió kulturális minisztériumának támogatásával létrejött, nagy sikerű kiállítás felvonultatja az orosz-szovjet progresszív művészet 1905- től az 1930-as évek elejéig született jelentős alkotásait. E művek jelentős hatással voltak az egész világ modern művészetére. A tárlatlátogatást követően Kádár János és vendéglátói kötetlen véleménycserét folytattak a kiállításról, a művészeti életről, a Műcsarnok munkájáról, terveiről. (MTI) Munkával kezdték az évet Ritka alkalom, hogy anynyi üres hely legyen a Biogal autóparkolójában, mint újév délelőttjén volt. A hármas ünnep kezdetére a gyógyszergyárban is takaréklángra fogta magát az élet, alig ötvenen jöttek reggel műszakba. Nekik azonban feltétlenül jönniük kellett, a fermentáció folyamatosan adja a munkát, a kémiai reakciót nem lehet szüneteltetni. Délelőtt tizenegy óra tájban a fermentációs üzemcsoporthoz tartozó műhelyekben és munkacsarnokokban a hétköznapok megszokott képe fogadta a látogatót, legfeljebb az volt szokatlan, hogy a dolgozók a szabadban is szinte nyárias öltözékben közlekednek. Meleggel, simogató napsütéssel köszöntött be 1988. Szabó Tibor művezetővel jártuk végig a Kémia I. és Kémia II-nek nevezett üzemek csarnokait, s a posztokon többnyire fiatalokkal találkoztunk. Munkával kezdte az új esztendőt a legfiatalabb korosztályhoz tartozó Pulyák Gabriella, gyógyszergyártó szakmunkás is, aki másfél éve dolgozik a gyógyszergyárban, s akinek azt kívántuk, váljanak is valóra itt legszebb tervei. Talpon voltak az energetikusok is, az ő nyugalmuk tükrözte talán legjobban, hogy ez a nap azért mégiscsak más, mint a többi, amikor a gyáróriás egésze fogyasztja, emészti a nélkülözhetetlen energiát. Gondos gazdák kezéről árulkodik a négyes számú főút mellett az Ebesi Vörös Csillag Termelőszövetkezet Új Élet majorja, amelynek mind ez idáig nem telt szilárd burkolatú bekötőútja. Bár mostanában itt sem jelenthet gondot a közlekedés. Olyan sokan nem is járnak ide dolgozni, s akik járnak, kerékpárral be tudnak hajtani a rendezett környezetű épületekhez, amelyekben hízó marhát és juhot tart a szövetkezet. Szatmári Miklós váltós gondozó és Wachtler Lajos juhász már rég túlvannak a reggeli, jószág körüli teendőkön — hát még a szilveszteren! —, sőt már az újabb etetéshez készülődnek, amikor dél tájban megállunk egy kis beszélgetésre a gyönyörű, januári napsütésben. — Nem volt ellés és elhullás sem — foglalja össze a juhász az első munkanap „eseményeit”, kissé egykedvűen, amin, ismervén a juhtartás rentabilitását, nincs mit csodálkozni. Ám, amint arra fordul a szó, hogy minek mi értelme a mai világban, ugyancsak ő szólaltatja meg a gazda realizmusát. — Hiszen, ha mindent félbehagynánk, ami nem kifizetődő, akkor nem sok mindent kellene csinálni... — Szótlan bólintunk mindketten a bölcsességre, amely talán sehol sem hangozhat oly meggyőzően, mint itt, a major szántókkal ölelt csendjében. Folyamatos volt a termelés az ünnepek alatt a Biogal fermentációs üzemeiben Ez az év is hogy végződött? Hajnalban, hajnal előtt szilveszterkor Megyénk lakossága csendben és nyugalomban ünnepelte a december 31-ről január 1-jére virradó éjszakát. Telt ház volt a vendéglátóegységekben és a szállodákban is. Hiába kerestük azokat a vállalatokat, akik évekkel ezelőtt saját munkahelyükön tartottak óévbúcsúztatót, úgy tűnik ez az esemény mára megszűnt. 31-én délután 2-kor az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat központjában Jakab Tamás igazgató köszöntötte a vállalat kollektíváját és kívánt további sikereket az új esztendőre. Az időjárásfelelős mintha elfelejtette volna, hogy az ország több részén tavasz van — Pécsett virágba borultak az őszibarackfák is —, mert Hajdú-Biharra sűrű köd telepedett. Főleg a késő délutáni és a kora esti órákban haladtak lépésben a gépkocsik az országutakon. Az óvatos vezetésnek, a körültekintésnek is köszönhető, hogy komolyabb, súlyosabb baleset nem történt. Nyolc óra tájban benépesültek a szórakozóhelyek az alkalomhoz illő öltözékben várta mindenki az éjféli harangszót. A legnagyobb szállodánk, az Aranybika is hősies ostromot állt ki. Éttermeiben mintegy 400 vendég búcsúzott 1987-től. Nemcsak magyarok, de jugoszlávok, románok és szép számú osztrák csoport is náluk ünnepelt. A 600 forintos belépőért ezen az estén úgy tűnt, hogy kiemelt szolgáltatást nyújtott a vállalat. Külön említésre méltó, hogy figyelembe véve az elsejei áremelkedéseket, a felszolgálók szilveszter éjszaka még a régi áron számoltak mindent. Hasonlóan nagy volt az érdeklődés az egyik leglátogatottabb idegenforgalmi központban, Hajdúszoboszlón is. A különböző SZOT- és vállalati üdülők erre az estére telt házat jeleztek, vezetőik igyekeztek mindent megtenni azért, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Első szilvesztere volt Hajdúszoboszló legújabb üdülőjének, a Medosz-üdülőnek 1987. Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói a Bozóky Dénes által vezetett rendkívül impozáns vállalati pihenőhelyen köszöntötték az új esztendőt. A 120 — elsősorban fizikai munkás — erre az estére feledte a vállalat jelenlegi problémáit. A Délibáb Hotelben az egyik nyugatnémet vendég elmondta, hogy évek óta jár hazánkba, de ezen az éjszakán külön is köszöni a kiemelt szolgáltatást. Figyelemmel kísértük, hogy mikor születik megyénk első állampolgára. Nos, ha nem is egy, de mindjárt két újszülöttnek örültek Debrecenben, a Kenézy Gyula Kórház szülészeti osztályán január 1-jén reggel 6 óra 20 perckor. A nyíradonyi származású anyuka — Sólyom Erzsébet — 17 éves kora ellenére egészséges ikreknek adott életet. Béla 2700 grammal, míg Irén 2550 grammal látta meg a napvilágot. A kismama érdeklődésünkre elmondta, hogy már van otthon egy kétéves fiúgyermeke és úgy gondolják, hogy a három gyerek felnevelése nem okoz majd gondot, mert bizton számíthatnak a család segítségére is. Az élettársa — aki a gyermekek édesapja — Balogh Ernő, a Magyar Gördülőcsapágy Művek dolgozója. Máté István, a kór(Folytatás a 2. oldalon) Az ország minden részéből szórakoztak Hajdúszoboszlón, Béla és Irén, az újszülött ikerpár a Béke üdülőben