Hajdú-Bihari Napló, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról) szándékozzuk elősegíteni. Ezzel helyenként a gazdasági szerkezetváltás következtében átmenetileg felszabaduló munkaerő bekapcsolódhat a mezőgazdasági kistermelésibe. A speikulatív jellegű ingatlanvásárlásokat a személyi jövedelemadóval, tehát közgazdasági eszközökkel korlátozzuk. Azt azonban hangsúlyozta a miniszter, hogy az erdőgazdálkodásban meg kell tartani a hosszú távú, nemzeti érdekeinket garantáló tervszerűséget, ami a jövőben ebben az ágazatban is a szektorra való tekintet nélküli követelmény marad. Ezt a mai erdőtörvény és az erdőgazdálkodás különféle intézményei biztosítják. A tulajdonreform végrehajtásánál is nyilván minden módosítási lehetőséget alaposan mérlegelni kell, szükséges annak vizsgálata, hogy egyes települések miként juthatnának — és kérdés, hogy jussanak-e — közösségi földtulajdonhoz. Át kell tekinteni az állami földtulajdon további sorsát. Fegyelemmel kell lenni a vállalatok tulajdonosi helyzetének megteremtésére, erősítésére, és a társadalmi szervek kezelésében lévő ingatlanok jövőbeni sorsára. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter néhány, az előzetes vitában felmerült kisebb észrevételre is kitért. Mint mondotta: — Voltak, akik kifogásolták a termőföldek termőképességének fenntartási kötelezettségét. Azzal érveltek, hogy ez — termelési haszon nélkül — felesleges ráfordításokat róna a gazdaságokra. A mai művelési kötelezettség helyett javasolt talajvédelmi kötelezettség igazából csupán az ésszerű mértékű kultúrállapot fenntartását jelenti. A mai termelő vagy a következő nemzedékek számára lehetővé teszi, hogy a piaci viszonyok megváltozása miatt az adott földön a mezőgazdasági termelést változatlan és nem lepusztult ökológiai feltételek közepette folytathassák. Az Országgyűlés mezőgazdasági, illetve jogi bizottságának együttes ülésén a vadászati jog körül is heves vita alakult ki. Végül azt az álláspontot fogadták el — és ezt támogatom magam is —, hogy a vadászati jog szabályozását átfogóan, és ne csak a most lehetséges egyetlen paragrafus erejéig, még ebben az évben hozzuk az Országgyűlés elé. Ehhez a parlament hozzájárulását kérem. Hütter Csaba végül annak a véleménynek adott hangott, hogy a törvénytervezetek elfogadásával további nagy lépést tesznek az igazán korszerű, vállalkozó mezőgazdaság felé, amelyben a nagyüzemek, a kistermelők, a magánvállalkozók jobb munkamegosztásban együttműködve, versenyezve a mainál is eredményesebben dolgoznak az ország javára. * * * Az elnök bejelentette: a három törvényjavaslatot két olvasásban, általános és részletes vitában tárgyalja a parlament. Mott, hogy annak módosítása valóban indokolt, de kerülni kell olyan paragrafusok törvénybe iktatását, amelyek visszafordíthatatlan hatással járnak. A tsz-törvény módosításának vitájában felszólalt: Südi Bertalan (Bács-Kiskun m. 12. vik.), a Jánoshalmi Petőfi Mgtsz MSZMP-bizottságának titkára, Czakig Zoltán (Fejér m., 11.. vk.), a Lajoskomáromi Győzelem Mezőgazdasági Termelőszövetkezet ágazatvezetője, Németh Kálmán (Győr- Sopron m., 12. vk.), a Kapuvári Lenin Mgtsz elnöke, Varga János (Tolna m., 6. vk.), az Iregszemcsei Egyetértés Mgtsz elnöke, Miklós Zoltán (Nógrád m., 3. vk.), a Litkei Ipoly Termelőszövetkezet elnöke, Kiss István (Bács-Kiskun m., 18. vk.), a Tataházi Petőfi Mgtsz elnöke, Tornai Endre (Veszprém m., 11. vk.), a Devecseri Virágzó Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nyugalmazott elnöke, Zahorecz József (Békés m., 10. vk.), a Gádorosi November 7. Mgtsz elnöke és Tóth László (Csongrád m., 12. vk.), a Szegvári Puskin Mgtsz elnökhelyettese. Ezután következtek a földtörvény módosításával kapcsolatos hozzászólások: elsőként Kiss István (Bács- Kiskun m., 18. vk.), a Tataházi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke kapott szót, majd Szabó István fejtette ki véleményét. (Folytatás a 3. oldalon) ------------------------- NAPIRENDEN KÍVÜL -Megszűnt egy vadásztársaság... A címben jelzett információ akkor válik igazán érdekessé, ha hozzáteszszük: a kormány csaknem harminc évvel ezelőtt alakult Egyetértés nevű vadásztársasága oszlatta föl nemrégiben önmagát. A hivatalosan meg nem erősített, ám mértékadónak tekinthető forrásokból származó értesülések szerint többek között azért szüntette be működését a társaság, mert a régi nagy vadászok — így például Németh Károly és Gáspár Sándor — a politikai porond elhagyására készültek. A közvéleményben ettől függetlenül mesés terítékű fácánvadászatokról (mészárlásokról?), értékes trófeák felhalmozásáról (is) szól a fáma ... Mi az igazság e vadászatokkal kapcsolatban, s mi lesz a társaság megszűnése után — kérdeztük dr. Királyi Ernőt, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium erdészeti és faipari hivatalának a vezetőjét, aki azonban, nem mindig lévén korrekt információja, csak részben tudott válaszolni kérdéseinkre. — Azt tudom — mondta —, hogy a kormánynak volt vadászterülete. Döntően négy erdő- és vadgazdaságban bonyolították le ezeket a vadászatokat. — Milyen célúak voltak e vadászatok? — Részben protokolláris jellegűek. A gazdaságokban ki voltak jelölve meghatározott területek, amelyek ilyen célokat szolgáltak. A gazdaságok területének legnagyobb részén azonban külföldiek vadásztak, és ez jelentős bevételeket hozott. Az Egyetértés Vadásztársaság megszűnése után a gazdaságok természetesen továbbra is erdő- és vadgazdálkodási feladatokat látnak el. Közülük a budavidéki erdő- és vadgazdaság beolvadt a pilisi parkerdő gazdaságába és erőteljesen parkerdő-gazdálkodási profilú lett. A másik három, a mezőföldi, a gemenci és a tolnatamási gazdaság már ebben az évben, de a jövőben is döntően olyan erdő- és vadgazdálkodást folytat, amelyik az állam és a kormány érdekeinek megfelel. Vagyis exportra tenyésztenek vadat és a vadak legnagyobb részét külföldiekkel lövetik le. Emellett természetesen megőrzik az értékes vadállományt is. — Ez annyit jelent, hogy az említett gazdaságokban már nem is lesznek kormányvadászatok? — A kormány ettől az évtől kezdve bizonyos öszszeg — információim szerint 10 millió forint — fölött rendelkezik, amelyet kormány megrendelés alapján külföldi vezetők vendégvadásztatására használnak fel. — A korábbi vadászatokért nem fizetett a kormány? — Ezt nem tudom megmondani. — A mostani konstrukcióból számomra úgy tűnik, mintha ezentúl már adásvétel formájában kívánna a kormány vadászatokat rendezni. A konstrukció állami megrendelés, ami elég szerény értékű, s a részletek még nincsenek pontosítva, csak az összeg. Ez magában foglalja majd a vad lelövésének a díját, a trófea értékét, amennyiben azt a külföldieknek odaajándékozzák, a szállítási költséget, az étkezést, a szállást és minden más szolgáltatást. Ugyanúgy járnak majd el a gazdaságok, mint más külföldiek vadásztatása esetén. Az előbb elmondottakat úgy kell értenem, hogy a kormánynak ezen a területeken állítólag meglévő vadászházai valójában nem is a kormány tulajdonában voltak? — Azok tulajdonosa az állam, üzemeltetőjük pedig teljes vállalkozási kockázattal az állami erdő- és vadgazdaságok. esfinjl Solymosi József hozzászólása Solymosi József (Tolna m., 4. Vk.), a mezőgazdasági bizottság képviseletében szólt az előterjesztett három tervezethez. Mint mondta, a bizottság előzetesen korreáltált a különböző érdekképviseleti szervekkel, mezőgazdasági intézményekkel és szerte az országban a termelőkkel, így kialakított véleménye tehát széles társadalmi bázisra támaszkodik. A viták során szinte mindenütt szenvedélyesen szóltak a paraszti munka leértékelődéséről, arról, hogy elviselhetetlen mértékben szétnyílt az agrárolló, a gazdaságok jövedelmezősége egyre alacsonyabb. A vitában hozzászólók hangot adtak annak is, hogy az agrárpolitika csakis a mezőgazdasági termelőikkel együtt formálható. Az egyértelműen kirajzolódott, hogy mindenki reformokat akar a mezőgazdaságban. A bizottság véleménye szerint szükség van egy teljesen új mezőgazdasági törvény megalkotására. A földtörvénnyel kapcsolatban megfogalmazó Úri becsületszóra... Mintha megszigorították volna a biztonsági rendszabályokat. A Parlament épületének bejáratánál — igaz, nagyon korrekt és tapintatos módon — átvizsgálják néhány újságíró és meghívott csomagját, megnézik, mit rejt a fényképezőgép, a magnó bőrtokja, az aktatáska. A legutóbbi időkig nem volt szokása a Parlament biztonsági szolgálatának ilyenformán ellenőrizni az épületbe belépőket. Az a hír járja, hogy a szigorító rendszabályokat dr. Czoma László képviselő indítványára vezették be (felemás módon, mert a képviselő eredetileg elektronikus ellenőrző berendezés felállítását javasolta), akinek a nevére már több fenyegetést is címeztek. Először Faragó Andráshoz, az Országgyűlés sajtóirodájának a vezetőjéhez fordultunk megtudni, vajon mi igaz a szóbeszédből: — Eddig valóban liberálisabban jártak el a kormányőrség, a biztonsági szolgálat tagjai. Az utóbbi idők zavaros eseményei: metrórobbantás, gyakori bombariadók azonban felhívták a figyelmet a biztonsági intézkedések hiányosságaira. Ezért kerül sor az ellenőrzés megszigorítására. Konkrét kiváltó oka nem volt az elhatározásnak? Úgy érzem, telefonos fenyegetés, esetleg egyéb incidens . .. — Szerencsére nem. De úgy gondolom, hogy ettől függetlenül, a világ összes parlamentjéhez hasonlóan, szükség van a nagyobb körültekintésre. — Igaz, hogy Czoma László javaslatára történtek a szigorítások? Azt mondják, elkelne egy korszerű ellenőrző berendezés a bejáratnál. Nem tudok róla, hogy Czoma képviselő úr jelezte volna ilyen irányú igényeit. Az viszont igaz, hogy nagy szükség lenne valamilyen megnyugtató megoldásra, ám mint tudjuk, minden a pénz függvénye, amiből pedig nagyon kevés van. Dr. Czoma Lászlót (Zala m., 5. vk.) az egyik délutáni szünet végén sikerült elérnünk. — A Reform című újságban megjelent cikk szerzője szerint önt többször is életveszélyesen megfenyegették. Igaz-e, és ha igen, akkor valóban kérte-e szigorított biztonsági intézkedések bevezetését? — Az újságírók szerint bizonyos körökben elhangzott a nevem, mint nemkívánatos személyé, ám én ezt nem veszem komolyan. Ugyanúgy, mint azokat a listákat, amelyeket valóban eljuttattak a címemre, s amelyeken szintén szerepel átoevem. Nem veszem komolyan, mert ez meghatározná a cselekedeteimet, a szavaimat, ami nem lenne előnyös, a képviselőmunkámmal összeegyeztethető. — Tehát ön nem kérte a szigorításokat? — Hivatalosan nem. Ámbár nagyon szeretném, ha legalább azt kihirdetnék, hogy a tisztelt képviselőtársak ne hozzák magukkal a szolgálati, vagy önvédelmi fegyvereiket. Szeretném, ha az épület falai közé visszatérne az adott szó becsülete, és azok, akiknél fegyver van, vagy lehet (katonák, rendőrök pártmunkások stb.), azok megígérnék, hogy otthon hagyják azokat, és valóban be is tartanák az ígéretüket. — Ön tehát elsősorban a képviselőtársaitól fél? — Én nem félek senkitől és semmitől. Pusztán csak az elvi lehetőségét is szeretném kiküszöbölni valamiféle attrocitásnak. Úgy gondolom, hogy a fegyverek jelenléte a Parlamentben korlátot szabhat a gondolatok szabad áramlásának. — Elégedett a jelenlegi biztonsági rendszabályokkal? — Nem. Mint említettem, képviselőknél számomra elég lenne az úri becsületszó, ám a meghívottak ellenőrzése nem kielégítő. A legmegfelelőbbnek tényleg az elektronikus berendezés felállítását tartanám. Az sípol, ha valaki nemkívánatos tárgyat hoz be magával. Elvileg őrültek is besétálhatnak az épületbe ... Reméljük, ez csak elvi lehetőség marad. (Szakács—Sinka) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1989. JÚNIUS 1. HETI KOMMENTÁTORUNK : TÁRKÁNYI BÉLA A szó és tett hitele Szeretnék igaz világban élni. Olyanban, ahol a szónak és a tettnek hitele van. Mondom: szeretnék. Mert úgy vélem, eddig nem olyanban éltem. Korosztályom nem élte át a második világégést, és kisgyermek volt csupán az 1956-os tragikus események idején. Múltunkat csak könyvekből, elsősorban történelemkönyvekből ismerjük. De vajon ismerjük-e? Aligha. Ma nap mint nap szembesülünk a kegyetlen tényekkel, miszerint nem volt igaz az, amit évtizedeken át annak hittünk vagy annak tanultunk. Ma egyre többen úttévesztésnek titulálják az utat, amelyen az elmúlt években meneteltünk. Azt az utat, amely mindenkinek munkát, ingyenes oktatást és egészségügyi ellátást, lakást, az életkezdéshez egyenlő esélyeket ígért. Egyetértek Grósz Károllyal, az MSZMP főtitkárával, aki kedden este a Tv-híradó főszerkesztőjének adott interjújában a Nagy Imre-ügyre utalva kijelentette: „Nem lehet féligazságokat kimondani, nem lehet tessék-lássék módjára az ügyeket kezelni, le kell zárni ezt a korszakot. A nemzetnek megbékélésre van szüksége, ahhoz pedig pontosan tudnia kell az igazságot.” Igen. Tudni szeretnénk végre, honnan jöttünk, hol vagyunk és hova tartunk. Tudni szeretnénk végre, hogy ki is volt az az ember, akinek a nevét az elmúlt évtizedekben szinte ki sem ejtettük — ki sem ejthettük? —, s akiről a minap Glatz Ferenc történészminiszterünk kijelentette: „Nagy Imre a magyar nemzet, a magyar kommunista mozgalom nagy halottja, mártírja.” Hasonlóan foglalt állást Horn Gyula külügyminiszter is, amikor úgy fogalmazott: „Nagy Imrének és mártírtársainak pere, csakúgy, mint az ítélet, a törvénysértések sorába tartozott”. A cikkíró jelen volt az MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának az ülésén, amelyet röviddel azután tartottak, hogy nyilvánosságra került az MSZMP KB történelmi albizottságának az 1956-os eseményeket népfelkelésnek minősítő állásfoglalása. Ott tapasztalhatta, hogy milyen szélsőséges indulatokat váltott ki magában a párttagságban is az új formula, s néhány idősebb kommunista milyen szenvedélyesen védte az eseményeket ellenforradalomként értékelő korábbi meghatározást De ott volt a cikkíró akkor is, amikor az MSZMP-reformkörök szegedi országos tanácskozásán az egyik résztvevő az említett események kapcsán nem népfelkelésről, hanem forradalomról beszélt. Mi hát az igazság ebben és más kérdésekben? Ügyeink tisztázása, múltunk hiteles feltárása, az igazság kimondása éppen jövőnk érdekében, nem halogatható tovább. Viharos valóságunkban a nemzeti megbékélésre olyan szükségünk van, mint pohár vízre, falat kenyérre. Ehhez pedig az út — úgy gondolom — csak a nemzetmegosztó igazságtalanságok felszámolásával vezethet. Június végén: országos ifjúságpolitikai konferencia Az ifjúság helyzetének összegzésére, valamint egy jövőbeni állami ifjúságpolitika körvonalazására vállalkoznak a magyarországi ifjúsági szerveződések, amikor június végén háromnapos konferenciát tartanak a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az Ifjúság 2000-ben címmel rendezendő tanácskozás nem titkolt célja: az ifjúságpolitika újragondolására ösztönözni az állami és társadalmi vezetőket, illetve a konferencián elhangzó gondolatokkal, véleményekkel, az elfogadott állásfoglalásokkal segíteni a készülő új kormányprogram ifjúságpolitikai koncepciójának kialakítását. A MISZOT által szervezett tanácskozáson a hazai ifjúsági szervezetek, tömörülések mellett részt vesznek a pártok, a társadalmi szervezetek képviselői, valamint ifjúságkutatók és a fiatal korosztályhoz tartozó országgyűlési képviselők. Ingyen utazhatnak a hetven éven felüliek A SZOT javaslatára — mint ismeretes — a Minisztertanács jóváhagyta, hogy a hetvenedik életévüket betöltött magyar állampolgárok június 1-jétől, csütörtöktől ingyen utazhatnak a vasút, a Volán, a GYSEV és a Budapesti Közlekedési Vállalat helyi érdekű vasútjain — erről tájékoztatták szerdán az újságírókat a MÁV Vezérigazgatóságán. A 70 éven felülieknek ezentúl a vasúti pénztáraknál csupán a személyazonossági igazolványukat kell felmutatniuk, hogy megkaphassák ingyenes jegyüket. Ám ha valaki nem megy a pénztárhoz, az sem baj, a vonaton pótdíj felszámolása nélkül is megkaphatja ingyenes jegyét. Az autóbuszokon, a HÉV- szerelvényeken és a GYSEV vonatain ingyenszelvényt kapnak a 70 éven felüliek. (Ugyanis a vállalatok csak így tudják összesíteni, mekkora bevételkiesésük volt.) Az utazáshoz hozzátartozik a balesetbiztosítási bélyegzés is, ennek alapján a MÁV magára vállalja a kártérítést, ha az időskorúak közül valakit a járművön utazás közben baleset érne. A vasúton csak a II. osztályon lehet díjmentesen utazni, az I. osztályra meg kell vásárolni a jegyet, ugyanígy a helyjegy is pénzbe kerül majd. A kedvezmények miatt a közlekedési vállalatok 230— 250 millió forinttól esnek el. Bevételkiesésüket központi keretből kellene fedezni — ez a minisztérium álláspontja. A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a közalkalmazottak vasúti kedvezménye 33-ról 50 százalékra növekszik, de nem változik az utazásra jogosultak köre; a kedvezmény nem terjed ki a közalkalmazottak családtagjaira. (MTI)