Hajdú-Bihari Napló, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-28 / 176. szám
Visszakozz, hatalom ! Kiáltás Tőkés Lászlóért Van Temesváron egy különlegesen igaz,különlegesen bátor ember (talán nem akad ma bátrabb nála egész Európában), aki szembe merít szállni veled, ártó hatalom. Különlegesen ártó hatalom, aki a totalitárius jelzőt viseled. Sztálin fizimiskáját hordod zászlódon, aki tíz emberből hetet besorozttál kénytelen perzekutumnaik, rádiózós besúgónak, félelmében apját-anyját is föladó duplalelkű útonállónak. Hatalom, amely sárkánymódra igaz, szűzlelkű áldozatokat zabálsz százával, ezrével, hogy bűzös, bűnös éhed nap minit nap csillapodjék. Hatalom, amelynél sötétebb talán nem akad ma az egész földgolyóbison, amelynek soraiban ott fenekednek egy balkáni nagyravágyástól fűtött família öldöklő cselédei, a szocialistának magasztalt inkvizítorok. Visszakozz, ha Tőkés Lászlónak akarsz ártani, mert olyat teszel, amit magad is megbánsz. Igaz, nem ebben a percben, de hogy hamarosan, abban az egész civilizált világ erősen bízik. S akkor hiába beaculpázol majd, hiába szórod két sárkányfejedre a hamut, késő és hiábavaló lesz. Megbűnhődsz, múlttáváltódsz, átértékelődsz; talán éppen azok a történészek „újulnak meg” majd, hogy elítélhessenek, akik ma zajos ideológusai a dákoromán elméletnek, a nemzetiségek elnyomása hallgatólagos, gyilkos programjának. Tőkés László áttörte a némaság, a nyomasztó-szenvedtető hallgatás falát, s ezért elkezdődik számára egy jézus misszió, egy szenvedéstörténet, amelynek stációira még gondolni is iszonyú. Figyel rá ezentúl az egész világ, mert a fájdalomkimondás Magellánja ő, s nemcsak a hívők lelkipásztora, eleje minden odaáll magyarnak, akiknek sorsáért mi, itteniek is felelősei vagyunk. Felelősei, mert hallgatagok voltunk (mármár cinkosok), amikor pedig láttuk a honfitársaink ellen fenykedő agyarok növekedését, udvarias, felelőtlen mosollyal válaszoltunk a cinikus, gyilkos vigyorokra. Nem szóltunk semmit, amikor a nérói önkény pedig régóta pusztulást kívánt a székely házakra, falvakra, s azt akarta, akarja,hogy rögök nehezedjenek himnuszra, régi dalokra, balladákra. A reformátusok nem ismerik a búcsújárás szokását, de az a temesvári templom, ahol elhangzottak a vakmerő, mélységesen igaz szavak, ahol ágyúlövés érte a hallgatás falát, búcsúhellyé válik. S nemcsak a reformátusok kegyeleti helye lesz ez, de minden magyaré, sőt minden zsarnokgyűlölő románé is. Micsoda bátorság, micsoda lélekbéke, elszánt küldetéstudat szükségeltetett ahhoz, hogy kimondasson a valóság azon a megfontolt, igazi férfihangon, amely egyre ismeretlenebb mai süket, értékveszejtő világunkban. Rettegve, aggódva hallgattuk a nyugodt szavakat, s köziben riadózva eszméltünk: áldozár ő, aki vállalja a pokoli meghurcoltatást, s nehezteltünk a televízióra, hogy közreadta az önfeljelentő, az öngyilkos interjút. Visszakozz, ámokfutó hatalom, ha Tőkés Lászlóra akarod vetni magad, óriást veszejtesz el. Olyan embert, akihez fogható a te uniformisodat viselők között nem termett s nem teremhet soha. S tettedért — holtbiztos ez — vezekelsz majd. Visszakozz! Erdei Sándor Nyár a televízióban A lapokból, a rádióból, de a televízióból is tudhatjuk, hogy kedvenc házimozink házatáján sem kicsik a gondok. Miért éppen ott ne lennének?! A nehézségek ellenére mégis, úgy tűnik, a hátralévő nyári hetekben lesz néhány igazán érdekes műsor, amely az uborkaszezonban is nyújt szórakozást. Nem a napi aktuális politikai adásokra gondolunk — ezek egyébként is kevésbé tervezhetők —, inkább a pihenésre, kikapcsolódásra szánt órákat kitöltő programokra. A következő felsorolás nem teljes, és nem is részletező, a sugárzások helyét és időpontját nem említi. Csupán ízelítő abból a választékból, amelyet televíziónk július végén és augusztus heteiben ígér. Július közepén indult az a sorozat, amelyet Latinovits Zoltán filmjeiből állítottak össze. Atervekben tíz Latinovits-film szerepel, ezek a következők: Oldás és kötés; Gyalog a mennyországba; Hideg napok; Keresztelő; Alfa Rómeó és Júlia; Isten hozita, őrnagy úr; Szindbád; Volt egyszer egy család; Csárdáskirálynő; Az öreg. A felsorolásból kiderül: a paletta nagyon színes. Van benne irodalmi adaptáció, dráma és vígjáték, izgalom és muzsika, felvillan a közelmúlt történelme. Neves rendezőink alkotásai ezek, és nem kevésbé neves partnerek tűnnek fel Latinovits Zoltán oldalán. Ugyancsak júliusban kezdte vetíteni a világhírű olasz színész, Gian Maria Volonte filmjeit. Ebben a válogatásban is tíz produkció szerepel: Mario Ricci halála; A hét Cervi fivér; Égetni való ember; Banditák Milánóban; Mindenkinek a magáét; Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében; A munkásosztály a paradicsomba megy; Giordano Bruno; Krisztus megállt Ebolinál; Néhány dollárral többet. Ez a válogatás is nagyon sokrétű témájában és stílusában, alkotóiban és szereplőiben egyaránt. Néhány példa: A munkásosztály ... rendezője Elio Petri, a szereplők között van Mariangela Melato; a Vizsgálat... ugyancsak Petri filmje, Volonte partnere Florinda Boldan. A Krisztus megállt Ebolinál rendezője Francesco Ross, szereplői között van Irene Papas, Lea Massard és Alain Cuny. A fenti sorozat filmjei előreláthatóan kéthetente jelentkeznek majd a képernyőn. Emeljünk ki néhányat más érdekesnek ígérkező műsorokból. Július 26-án Két arc egy születésnaphoz címmel láthattunk műsort Tolnay Kláriról. És láthattuk ez alkalomból a Palotai Boris írásából készült Reumavalier című tévéjátékot. Ma, július 28-án sugározza a televízió a Tv-mozi programjában Tengiz Abuladze Vezeklés című filmjét, amelyről nyilván azok is hallottak, akik nem ismerik. Hátborzongató, különös eszközöket felhasználó, különleges allkotás a sztálini korszakról. A Zenélő filmkockák sorozatában ismétlésként láthatjuk a La Mancha lovagja című musicalt, amelynek főszerepeit Peter O’Toole és Sophia Loren játssza. A Színház- és Filmművészeti Főiskola opera- és musicalszaikus hallgatóinak előadása a Broadway-Broadway. Figyelmet érdemel A hatalom határai című összeállítás Székely János erdélyi író műveiből. Magyar József készítette a Kis ügyeink című dokumantumfilmet. A témát ismerhetjük korábbi híradásokból. A Hévízi-tó közelében épült Giulio bár története elevenedik meg a képernyőn. A Tv-mozi másik érdekes filmbemutatója Bereményi Géza Eldorádó című alkotása, amely a filmszínházaikban már nagy sikert aratott. Egy másik sikereim a programban a Serpico, Al Pacino főszereplésével. Kellemes szórakozásnak ígérkezik A kis cukrászda című tévéjáték, amelyet Heltai Jenő írásából rendezett Hajdúfy Miklós. A főszereplők: Pápai Erika és Benedek Miklós. A Mesterséges színész sorozatban pedig Haumann Péterrel találkozhatunk. (erdős) CAPEK DARABJÁVAL JAPÁNBA UTAZIK A SZÍNJÁTSZÓ STÚDIÓ. A Nemzetközi Amatőrszínjátszó Szövetség rendezte nemzetközi fesztiválra, a japán Tojamába utazik július 29-én a Pinczés István rendező vezette Debreceni Színjátszó Stúdió. A tizenöt tagú együttest augusztus 14-ig tartó útjára elkíséri Kiss László (OKISZ) és Deményi György (Kölcsey Művelődési Központ). A színjátszó stúdió útját a Baromfi-feldolgozó Vállalat jelentős öszszeggel támogatja. Képünkön: Kiss Árpád és Kiss Péter Ernő Capek A végzetes szerelem játéka című darabjában. Jelenet a Serpico című filmből TKA ' 4 Magyar táj külhoni ecsettel Az elveszett harmóniát perli vissza Bevallom, meglepett, amikor művészetének stílusáról tájékozódó kérdésemre Szergo Alexandrovics Csahojanc határozottan és egyértelműen azt válaszolta: avantgárd. A messzi Grúzia mesés vidékéről érkezett ugyanis, amelynek képzőművészetét egzotikus témavilágának, dekoratív szemléletűnek ismerjük. Táltosok, páratlan gazdagságú gyümölcsöskertek és egyedi pompájú életképek jutnak az eszünkbe róla. Panasszal vall mellőzöttségben elmúlt művészi életútjától, a kiállítási lehetőségek hiányáról, a szakma értetlenségéről, az avantgárd gyökértelen, talajtalan, jórészt külföldi minták ösztönzésére fogant létharcáról. Bár a grúz festő Tbiliszi művészeti akadémiáján tanulta a festészetet, látásmódjának alakulására, technikájának fejlődésére a legnagyobb hatással — úgy mondja — honfitársa, Kakabadze volt, aki a húszas években Párizsban tanult, onnan vitte Grúziába a modern művészetek eszméit. Kedvvel említi és meghatározónak mondja még Cézanne-t és az impresszionistákat. Szergo Alexandrovics úgy gondolja, hogy a mimetikus, természetelvű művészetek a haldoklás útján járnak, és az absztrakt művészeteké a jövő. Nem hiszi azonban, hogy az avantgárd tagadó szellemével szét akarná robbantani a világot. A hagyományos formák felbontására törekszik ugyan, de az elveszett harmóniát akarja visszaadni. A világban Szókratész óta folyamatosan létezik az igazság, s ebben a folyamatban Szergo tradíciót lát. Alapvetőnek mondja kapcsolatát az emberi világgal. Általában szereti festeni az életet, az embereket, a tárgyakat, de magában mindig átdolgozza és absztrahálja az élményeit. Egyetlen hitvallása van, hogy harmóniát teremtsen, rendet hozzon létre. A szovjet képzőművészeti szövetség tette lehetővé számára, hogy részt vegyen a böszörményi telep munkájában. Sajnálja, hogy hazájában ilyen kolóniák nincsenek. Sokat sétál Böszörmény sajátos hangulatú utcáin, kedvesnek találja a várost. Természetelvű rajzokat készített, majd erősen absztrahálta őket. Előtte a földön vázlatok hevernek — nehéz lenne belőlük a művész tehetségére, ízlésére vonatkozó megbízható ítéleteket alkotni. Megmutatja az április 9-i vérengzésről készült festményének reprodukcióját. Expresszionista-szimbolista vízió a gomolygó, forrongó, tojás alakúvá torzult Földről. Képén a formák és a színek felszabadulnak a természetelvűség korlátai alól: a kékes tónusok, a formák viharos ritmusa, belső mozgása szorongást, félelmet fejez ki. Szergo Alexandrovics maga is ott volt a tüntetők között a téren. P. J. Grúziából érkezett Hajdúböszörménybe Szergo Alexandrovics Csahojanc Fotó: Nagy Gábor A szeretet jegyében Dobi Piroska képeiről Szeretet, embertisztelet, hit sugárzik azokból a festményekből és rajzokból, amelyek a böszörményi művelődési központban rendezett kiállításon Dobi Piroska művészetének néhány jellemző sajátosságát fölvillantják. Néhány vonását — mondom —, hiszen tematikai nyitottsága anyagi-technikai, eszközbeli sokféleséggel párosul. A táblaképek, rajzok mellett murális munkák gazdagítják kiteljesedő művészetét. Olaj, pasztell, tus, tempera, akvarell, faintarzia, mozaik, textil mind alkalmas eszköznek látszik művészi gondolatai kifejezéséhez. Alkotói tevékenységének jelentős részét képező fonyódi és budapesti gobelinjei, pécsi és szolnoki faintarziái jelzik, hogy nemcsak anyagban-eszközben, de a kompozíciók megoldási méreteiben is jelentős eltérések mutatkozhatnak. A tenyérnyi rajzoktól a száz négyzetméter fölötti faliképekig mindenben kipróbálta magát. Mostani kiállításának képei és rajzai az átéltséget, az érzelmi-gondolati gazdagságot, a mélységes humánumot sugározzák. Valóság és álom öltenek testet finoman kimunkált, kék-tisztán lebegő, szürrealisztikus kompozícióiban. Szürkéskék tónusaiból a tisztaság, a megőrzött hit, az emberi tisztesség, a századunkban tudott és megélt szörnyűségek ellenére is megmaradó remény és óhajtott harmóniaigény íródik bele képeibe. A tudás és hit (Kodály), az aggódó szeretet (Akik a terheket viselik), az összetartozás (Szeretet), az emberi kapcsolat (Lépések, Madonna, Kút mellett) ugyanúgy mélyen ott munkál a képekben, mint a bűnbeesés gondolata (Kiűzetés, XX. század) vagy az időn és téren áthúzódó alkotástisztelet (ősi romok, Régi ház), a számára oly kedves antik és olasz építészeti kultúra emlékeinek csodálata (Campo dei Fiori, St. Stefano Rotondo, Római kútnál, Tempietto), a tájnak, a szülőföldnek a szeretete (Drága Alföld). A tárgyak és a képépítő motívumok bár önmagukban is értékesek lehetnek, Dobi Piroska számára mégiscsak többet jelentenek azáltal, hogy alkalmasnak látszanak élettiszteletének, érzelmi-gondolati közlendőinek kifejezésére. S ez a többlet teszi igazán sugárzóvá munkáit a néző számára, s még az a meggyőződése, hogy az általa létrehozott művek hasznosak az ember számára, hiszen léleképítők lehetnek, belső értékeink megőrzésére serkentenek. Az álom- és valóságelemekből építkező, finom és míves munkáiban az egyéniség, a művészi tartás tisztessége hitelesen karakteres művészi jegyekkel fejeződik ki. A Debrecenből induló művész munkáit rövidesen a szülőváros közönsége is láthatja. (Sillye Gábor Művelődési Központ, Hajdúböszörmény.) Lázár Imre SÖTÉT SAROK Export-import Panaszkodnak a filmesek a TV 2 csevelyműsorában: nem ismerik a világban a magyar filmművészetet. Egyre több ország mozihálózataiban diadalmaskodik az amerikai filmdömping, egyre több érdeklődőt veszít a tradicionális európai kultúra. S Magyarország még kontinentális viszonylatban is háttérbe szorul: a nagymúltú nemzeti művészetek a levegőt is elszívják előle. Ha mégis van érdeklődés irántunk — például értelmiségi körökben világszenzációnak tartott dokumentumfilmjeink iránt — arra meg nem vagyunk felkészülve: nincs elég kópia, videoszalag, pénz az idegen nyelvű feliratozásra. Nem csoda, ha a külföldi forgalmazók ennyi tehetetlenség láttán sorra visszalépnek a magyar üzlettől. A legfigyelemreméltóbb körülmény mégis az, hogy míg filmimporttal immár féltucat cég foglalkozik nálunk (s árasztja el egyenkommersszel mozijainkat), exporttal csak a végletesen felduzzasztott bürokráciáid Hungarofilm. Nem mintha monopoljogait féltené, más erre nem is vállalkozik, mivel igen gyér üzlet. Eszembe jutnak a hajdani jóemlékezetű export-import cégek, ahol a behozatali jogot a kivitel mértékéhez kötötték, és nem értem, hogy az illetékesek mivel foglalkoznak a minisztériumban ... (csontos) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1989. JOUDS