Hajdú-Bihari Napló, 1990. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-01 / 230. szám

1990. OKTÓBER 1. HÉTFŐ Önkormányzati választások ’90 Nagyzomlinban, libatépés közben (Folytatás az 1. oldalról) — Mit vár a helyhatósági választásoktól? — A hivatásom miatt ta­lán úgy tűnik, hazabeszélek, de azt gondolom, nemcsak számomra fontos, hogy ennek a városnak olyan önkormányzata legyen, amely büszke arra, hogy színháza van és azt is szem­bem sokkal 12 óra után feleségével együtt érkezett szavazni Kocsis Elemér re­formátus püspök. — Hosszú idő óta ez az első olyan szabad választás, amely a helyhatósági mun­kát alapvetően meghatároz­za majd — mondta, miután leadta a voksát. — Fontos­nak tartom, hogy végleg eltűnjenek a régi feudális Magyarország „uram-bá­­tyám" világának vármegyei reflexei, s végképp lezárul­jon az a korszak, amikor egy p­árt határozta meg a vá­­asztást és osztotta szét a posztokat. Rátermett, szak­értő, a köz szolgálatáért fáradozó önkormányzatra van szükség. — Milyen alapot teremt ehhez a merítés, a jelöltek személye­ előtt tartja, hogy az euró­paisághoz hozzátartozik a színházi kultúra. Operaéne­kesként Európa több váro­sában megfordultam, s azt tapasztaltam, hogy egy magas színvonalú prózai, illetve operatársulat min­denütt rangot jelent. Ezért érdeke Debrecennek is, hogy a színházát megbecsülje és támogassa. — Maximumra törekedni egyelőre túlzás, ezért én inkább abban bizakodtam, hogy ami a jelölteket illeti, sikerül optimális megoldást találni a pártoknak. Mivel a demokrácia még tanulóéveit éli, mindnyájunknak türe­lemmel kell lenni egymás iránt. Időbe telik, amíg ná­lunk is teljességgel kibonta­kozik egy érett, polgári demokrácia. — Könnyű volt-e eldön­teni, hogy kikre adja le a voksát? — Éppenséggel nehéz, hisz akiket a jelöltek közül ismerek és nagyra becsülök, a legkülönbözőbb pártok tagjai. Végül is lelkiismere­tem szerint döntöttem, egyetértésben a családdal. Először csak a tollas fejű gyerekeket vettük észre, aztán lekötötte figyelmünk minden morzsáját a kocs­maajtóban ácsorgók társa­sága. Merthogy a kocsma felé tartottunk, ugyanis a szavazóhelyiség egy épület­ben volt a „Vegyesüzlettel". Nagy libatépés volt Zomlin­­ban, s ilyenkor „illik" nyit­va tartani a boltot, ahol a „cserepes" torkokat meg­locsolhatják a férfiak. A munka végére értünk oda, így hát csak­ iszogató embe­reket találtunk, akik persze már a szavazáson is jócskán túl voltak. Nagyzomlinban egyéb­ként nyolcvanöt szavazásra jogosultat számoltak össze, ők azok, akik a nagykereki önkormányzati testület fel­állásába beleszólhatnak, mert Zomlin Kereki „része". Dávid Jenőné számláló­bizottsági tag szerint a sza­vazók többsége már délelőtt letudta „kötelességét", ami persze nem csoda, hisz a zomliniak mindig aktívak voltak, bármiről kellett is szavazniuk. A szavazatszámláló bi­zottság tagjai szerint most még az átlagosnál is na­gyobb az érdeklődés. De olyan is volt — mesélte Dávidné —, hogy az egyik választópolgár (aki éppen bekalauzolt egy félig telt sörösüveggel a kezében a táposraktárból kialakított szavazóhelyiségbe) még üzenetet is írt a szavazólap hátuljára. Ezt persze nem lehet figyelembe venni a szavazatok összeszámlálá­­sánál, csupán a szabályosan behúzott ikszeket. „Lelkiismeretem szerint döntöttem” Kellemest a hasznossal, azaz: libatépés és szavazás után jöhet a sör! (Fotók: Nagy Gábor) Böjti Az ország tizenegy tele­pülésén nem sikerült pol­gármesterjelöltet állítani, így a választók csupán egy sza­vazócédulát kaptak vokso­láskor. A tizenegy „egy­­cédulás" település között van megyénk kis faluja, Böjt is. Az elmúlt héten ott jár­tunk megismerni az okokat, föltérképezni a helyzetet. Riportunk el is készült, ám a szombatra tervezett cikket a kötelező kampánycsend miatt mára csúsztattuk. (lásd a 4. oldalt) Ellátogattunk Bojtra a választás napján is, dél­időben. Az akkori „jelentés" szerint a választópolgárok­nak csupán töredéke ment el szavazni. Ez azonban nem jelentette számunkra azt, hogy dúl az érdektelenség, hiszen a szavazatszámláló bizottság tagjai határozottan és egybehangzóan állították: ebéd után várható, hogy sokan jönnek. Möjt Csendes volt a falu utcá­ja, ám néhány embert így is találtunk. Szabó Ferenc és G. Pető Sándor éppen egy romos épület sarkánál gyűj­tötték a panaszokat „öt­számra", amikor a válasz­tásról érdeklődtünk. Ők már mindketten leadták szava­zatukat — mondták —, s folytatták a panaszkodást, bevonva a gondok cipe­­lésébe minket is. — Itt valaki ludas, valaki hibás abban, hogy nincs polgármesterjelölt — mond­ta Szabó Ferenc —, le is törte az emberek kedvét a kezdeti kudarc. — Meglátjuk a végered­ményen — függesztettük fel a témát, aztán két idős asz­­szonyhoz kerültünk, akik ugyan sem fotózni nem engedték magukat, sem a nevüket nem árulták el, de elmondták, szerintük mind­egy, ki lesz a polgármester, egy a lényeg: rosszabb ne legyen. Kevesen voltak szavazni délelőtt. A pár ember között volt Hodosi László is. Közlekedésbiztonsági hét a megyében Az ENSZ Európai Gazda­sági Bizottság felhívására a héten, október 1-je és 7-e között közúti közlekedés­­biztonsági hét megrendezé­sére kerül sor, melyhez több hajdú-bihari szervezet is csatlakozott, így: a Hajdú- Bihar Megyei Tanács Közle­kedési Felügyelete, a Hajdú- Bihar Megyei Köz­lekedésbiztonsági Tanács, a Magyar Autóklub Hajdú- Bihar Megyei Szervezete, a Hajdú-Bihar Megyei Autó­­közlekedési Tanintézete és a Hajdú Gépjárművezető-kép­ző Kft. A Közlekedési Felügyelet és a Közlekedésbiztonsági Tanács 2-án, kedden és 4-én, csütörtökön díjmentes fény­szóró- és kipufogógáz-ellen­őrzést tart 15 és 19 óra kö­zött. Október 6-án nyílt közlekedésbiztonsági napot rendeznek. Ez alkalommal a KF dolgozói a bemutatott személy- és kistehergépko­­csikat díjtalanul műszeresen megvizsgálják. Az esetleges hiányosságokra felhívják az üzemeltetők figyelmét, és szaktanácsot is nyújtanak. Amennyiben a jármű a műszaki követelményeknek megfelel, és az üzemeltető a forgalmi engedély meg­hosszabbítását kéri, úgy a helyszínen befizetett vizsga­díj ellenében a forgalmi engedély érvényességét meghosszabbítják. A torló­dások elkerülése érdekében az érkezési sorrendnek megfelelően sorszámot osz­tanak, mivel a nyílt napon mindössze kétszáz jármű átvizsgálására van lehetőség. Az ellenőrzések helyszíne: Debrecen, Bartók Béla út 115. A Közlekedésbiztonsá­gi Tanács és az Autóklub 6- án, szombaton 6 és 14 óra közötti időben tart ingyenes fényszóró-beállítást, fagyál­lómérést az Autóklub-állo­másokon Debrecenben, Püs­pökladányban, Berettyóújfa­luban és Nyíracsádon. Az Autóközlekedési Tan­intézet 6-án, szombaton és 7- én, vasárnap 9 és 13 óra között mesteroktatóival az ATI-tanpályán a személy­gépkocsi-vezetőknek ingye­nes gyakorlási lehetőséget biztosít Debrecenben (Bartók Béla út 115.). Az érdeklő­dőknek gépkocsival kell megjelenniük a helyszínen. A közúti biztonsági hét sikeréhez a Hajdú Gépjár­művezető-képző Kft. azzal kíván hozzájárulni, hogy az apafai rutinpályát térítés­­mentesen az igénylők részé­re bocsátja 1-jétől 6-ig (hét­főtől szombatig) 14-től 18 óráig. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 /----------------------------------------------------------------------­ Jegyzet A balhé kedvéért? — Demokráciát, demokráciát! — kiabálta 150-200 debreceni fiatal, amikor Antall József miniszterelnök péntek esti nagygyűlése után elhagyta az Aranybika előcsarno­kát. A miniszterelnök nyugodtan lépkedett az acsarkodástól eltorzult arcú fiatalok között, egyiküknek még oda is szólt valamit, haragját csillapítandó, udvariasan, kulturált ember módjára. A debreceni egyetemisták nyilván úgy gondol­ták, ők sem alábbvalóak, mint szegedi társaik, s ím, itt a jó alkalom, hogy megmutassák bátor kiállásukat, harcos szellemüket. Bizonyára elégedetten hajtották álomra a fejüket éjszaka abban a tudatban, hogy lám, milyen bátor lányok és fiúk ők, hisz magának a miniszterelnöknek a képébe ordították bele: demokráciát! Irigylem és csodálom Antall József nyugalmát, de az ő higgadt viselkedésére találok magyarázatot. Vagy szerencsés természettel áldotta meg az isten, vagy megtanította az élet a minden körülmények között fontos toleranciára. Arra, hogy minél kevésbé megértő más, ő annál elnézőbb, ud­variasabb legyen. Ritka adomány ez, kevesek sajátja. De az is lehet, hogy Antall miniszterelnök egyszerűen csak tudomásul vette: a demokrácia természetes velejárója, hogy mindenki kedve szerint támadhatja a neki nem tetsző politikusokat, államférfiakat. Keresgélem a magyarázatot az egyetemisták miniszter­­elnök-ellenességére is. Hisz épp az okos, széles látókörű egyetemista ifjúság ne tudná, hogy az ország nincstelen­­ségéért, népének eltorzított, beteg lelkéért és szelleméért nem ez a miniszterelnök a felelős? Vajon két-három-négy évvel ezelőtt miért nem verték a tamtamot ezek a bátor lányok és fiúk azoknak az ablaka, hivatala előtt, akik elherdálták, elreprezentálták, szétlopni és elfolyni engedték az ország pénzét? Miért nem tilta­koztak a korábbi kormányok kultúrpolitikája, ösztön­­díjrendszere miatt, amelynek csak törvényszerű követ­kezménye a mai helyzet? Akik akkor még saját egyetemi diktátoraiknak sem mertek ellenszegülni, miért most kö­vetelik a demokráciát? A balhé kedvéért, vagy mert tud­ják, hogy most következmény nélkül tehetik? Világért se mondanám, hogy ne nyilvánítson véleményt, ne tüntessen, ne sztrájkoljon okkal az egyetemi ifjúság. Sőt, azt szeretném, ha soha többé nem lenne gyávaságba dermesztett, a társadalomnak e fontos rétege. De azt el­várnám, hogy mielőtt akciókat szervez, ne tegye félre máskor oly megbízható igazságérzékét. Esztelen dolog lenne arról vitázni, jogos-e a diákság követelése, hogy emeljék fel az 3150 forintos ösztöndíjat. Remélem, lelkük mélyén a tüntetők is tudják, annak megítélése, hogy ez az összeg sok vagy kevés, viszonyítás dolga. Nevetségesen kevés, ha arra gondolunk, hogy egy könyv 250-300 forint. De sok, ha tudjuk azt, hogy 40-50 évi becsületes munka után tízezrek élnek ötezer forint nyugdíjból. (És abból fizetik a rezsit is.) Persze, példák százait sorolhatnánk pro és kontra. A tény nyilvánvaló : felháborítóan kevés jut az értel­miségnek (de évtizedek óta), s persze más rétegeknek is. Ezt mindenki tudja. Itt most nem ez a kérdés, hanem az, hogy hibáztatható-e ezért a négy hónapja működő kor­mányzat? Nem akarom elhinni, hogy az egyetemisták ne tudnák, az üres államkasszát nem lehet egyik napról, de még egyik hónapról a másikra sem megtölteni. És nemcsak Antall miniszterelnök nem tudja, de nem tudta volna a Tölgyessy­­féle ellenzék vagy az általam igen nagyra tartott Fidesz sem. Igaza van Bertha Bulcsúnak, aki azt írja az Élet és Irodalom szombati számában: „A türelmetlen, a négy évtizedes állampárti előzményeket, a keserves gazdasági, a szétzilált szellemi örökséget figyelemre sem méltató diá­kok és állampolgárok a választások alkalmával rosszul sza­vaztak. Nem az MDF-re, SZDSZ-re, Antallra, Tölgyes­­syre kellett volna voksolniuk, hanem egy názáreti Jézus­szerű karakterre, aki képes csodákat művelni." Ha ismernek ilyet az egyetemisták — aki a 25 milliárd dolláros adóssággal a nyakunkon képes idevarázsolni a Kánaánt — gyorsan vezessék elő, s biztos vagyok benne, hogy az ország érdekében Antall miniszterelnök azonnal átadja neki a kormányrudat. Fazekas Valéria V_________________________________________________ Szigorúbb román vámszabályok Bukarest, 1990. szeptem­ber 29. (Rompres/TASZSZ) — A bukaresti kormány úgy döntött, hogy október 1-jé­­től 1991. április 30-ig terjedő hatállyal tovább szigorítják a román vámszabályokat. A döntés értelmében a román és a külföldi szemé­lyeknek tilos lesz bármilyen fogyasztási cikket kivinni az országból. A rendelkezés nem vonatkozik a személyi poggyászra, illetve az egy napra elegendő élelmiszer- és gyógyszerkészletre. A hatóságok ugyanakkor 500 lej értékhatárig engedé­lyezik különböző emléktár­gyak és ajándékok kivitelét. Ezt az összeget csupán ak­kor lehet túllépni, ha az ebbe a kategóriába sorolt árukat a népművészeti boltokban, vagy árusítással egybekötött képzőművészeti kiállításo­kon vásárolták.

Next