Hajdú-Bihari Napló, 1990. október (47. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-01 / 230. szám
1990. OKTÓBER 1. HÉTFŐ Önkormányzati választások ’90 Nagyzomlinban, libatépés közben (Folytatás az 1. oldalról) — Mit vár a helyhatósági választásoktól? — A hivatásom miatt talán úgy tűnik, hazabeszélek, de azt gondolom, nemcsak számomra fontos, hogy ennek a városnak olyan önkormányzata legyen, amely büszke arra, hogy színháza van és azt is szembem sokkal 12 óra után feleségével együtt érkezett szavazni Kocsis Elemér református püspök. — Hosszú idő óta ez az első olyan szabad választás, amely a helyhatósági munkát alapvetően meghatározza majd — mondta, miután leadta a voksát. — Fontosnak tartom, hogy végleg eltűnjenek a régi feudális Magyarország „uram-bátyám" világának vármegyei reflexei, s végképp lezáruljon az a korszak, amikor egy párt határozta meg a váasztást és osztotta szét a posztokat. Rátermett, szakértő, a köz szolgálatáért fáradozó önkormányzatra van szükség. — Milyen alapot teremt ehhez a merítés, a jelöltek személye előtt tartja, hogy az európaisághoz hozzátartozik a színházi kultúra. Operaénekesként Európa több városában megfordultam, s azt tapasztaltam, hogy egy magas színvonalú prózai, illetve operatársulat mindenütt rangot jelent. Ezért érdeke Debrecennek is, hogy a színházát megbecsülje és támogassa. — Maximumra törekedni egyelőre túlzás, ezért én inkább abban bizakodtam, hogy ami a jelölteket illeti, sikerül optimális megoldást találni a pártoknak. Mivel a demokrácia még tanulóéveit éli, mindnyájunknak türelemmel kell lenni egymás iránt. Időbe telik, amíg nálunk is teljességgel kibontakozik egy érett, polgári demokrácia. — Könnyű volt-e eldönteni, hogy kikre adja le a voksát? — Éppenséggel nehéz, hisz akiket a jelöltek közül ismerek és nagyra becsülök, a legkülönbözőbb pártok tagjai. Végül is lelkiismeretem szerint döntöttem, egyetértésben a családdal. Először csak a tollas fejű gyerekeket vettük észre, aztán lekötötte figyelmünk minden morzsáját a kocsmaajtóban ácsorgók társasága. Merthogy a kocsma felé tartottunk, ugyanis a szavazóhelyiség egy épületben volt a „Vegyesüzlettel". Nagy libatépés volt Zomlinban, s ilyenkor „illik" nyitva tartani a boltot, ahol a „cserepes" torkokat meglocsolhatják a férfiak. A munka végére értünk oda, így hát csak iszogató embereket találtunk, akik persze már a szavazáson is jócskán túl voltak. Nagyzomlinban egyébként nyolcvanöt szavazásra jogosultat számoltak össze, ők azok, akik a nagykereki önkormányzati testület felállásába beleszólhatnak, mert Zomlin Kereki „része". Dávid Jenőné számlálóbizottsági tag szerint a szavazók többsége már délelőtt letudta „kötelességét", ami persze nem csoda, hisz a zomliniak mindig aktívak voltak, bármiről kellett is szavazniuk. A szavazatszámláló bizottság tagjai szerint most még az átlagosnál is nagyobb az érdeklődés. De olyan is volt — mesélte Dávidné —, hogy az egyik választópolgár (aki éppen bekalauzolt egy félig telt sörösüveggel a kezében a táposraktárból kialakított szavazóhelyiségbe) még üzenetet is írt a szavazólap hátuljára. Ezt persze nem lehet figyelembe venni a szavazatok összeszámlálásánál, csupán a szabályosan behúzott ikszeket. „Lelkiismeretem szerint döntöttem” Kellemest a hasznossal, azaz: libatépés és szavazás után jöhet a sör! (Fotók: Nagy Gábor) Böjti Az ország tizenegy településén nem sikerült polgármesterjelöltet állítani, így a választók csupán egy szavazócédulát kaptak voksoláskor. A tizenegy „egycédulás" település között van megyénk kis faluja, Böjt is. Az elmúlt héten ott jártunk megismerni az okokat, föltérképezni a helyzetet. Riportunk el is készült, ám a szombatra tervezett cikket a kötelező kampánycsend miatt mára csúsztattuk. (lásd a 4. oldalt) Ellátogattunk Bojtra a választás napján is, délidőben. Az akkori „jelentés" szerint a választópolgároknak csupán töredéke ment el szavazni. Ez azonban nem jelentette számunkra azt, hogy dúl az érdektelenség, hiszen a szavazatszámláló bizottság tagjai határozottan és egybehangzóan állították: ebéd után várható, hogy sokan jönnek. Möjt Csendes volt a falu utcája, ám néhány embert így is találtunk. Szabó Ferenc és G. Pető Sándor éppen egy romos épület sarkánál gyűjtötték a panaszokat „ötszámra", amikor a választásról érdeklődtünk. Ők már mindketten leadták szavazatukat — mondták —, s folytatták a panaszkodást, bevonva a gondok cipelésébe minket is. — Itt valaki ludas, valaki hibás abban, hogy nincs polgármesterjelölt — mondta Szabó Ferenc —, le is törte az emberek kedvét a kezdeti kudarc. — Meglátjuk a végeredményen — függesztettük fel a témát, aztán két idős aszszonyhoz kerültünk, akik ugyan sem fotózni nem engedték magukat, sem a nevüket nem árulták el, de elmondták, szerintük mindegy, ki lesz a polgármester, egy a lényeg: rosszabb ne legyen. Kevesen voltak szavazni délelőtt. A pár ember között volt Hodosi László is. Közlekedésbiztonsági hét a megyében Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság felhívására a héten, október 1-je és 7-e között közúti közlekedésbiztonsági hét megrendezésére kerül sor, melyhez több hajdú-bihari szervezet is csatlakozott, így: a Hajdú- Bihar Megyei Tanács Közlekedési Felügyelete, a Hajdú- Bihar Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, a Magyar Autóklub Hajdú- Bihar Megyei Szervezete, a Hajdú-Bihar Megyei Autóközlekedési Tanintézete és a Hajdú Gépjárművezető-képző Kft. A Közlekedési Felügyelet és a Közlekedésbiztonsági Tanács 2-án, kedden és 4-én, csütörtökön díjmentes fényszóró- és kipufogógáz-ellenőrzést tart 15 és 19 óra között. Október 6-án nyílt közlekedésbiztonsági napot rendeznek. Ez alkalommal a KF dolgozói a bemutatott személy- és kistehergépkocsikat díjtalanul műszeresen megvizsgálják. Az esetleges hiányosságokra felhívják az üzemeltetők figyelmét, és szaktanácsot is nyújtanak. Amennyiben a jármű a műszaki követelményeknek megfelel, és az üzemeltető a forgalmi engedély meghosszabbítását kéri, úgy a helyszínen befizetett vizsgadíj ellenében a forgalmi engedély érvényességét meghosszabbítják. A torlódások elkerülése érdekében az érkezési sorrendnek megfelelően sorszámot osztanak, mivel a nyílt napon mindössze kétszáz jármű átvizsgálására van lehetőség. Az ellenőrzések helyszíne: Debrecen, Bartók Béla út 115. A Közlekedésbiztonsági Tanács és az Autóklub 6- án, szombaton 6 és 14 óra közötti időben tart ingyenes fényszóró-beállítást, fagyállómérést az Autóklub-állomásokon Debrecenben, Püspökladányban, Berettyóújfaluban és Nyíracsádon. Az Autóközlekedési Tanintézet 6-án, szombaton és 7- én, vasárnap 9 és 13 óra között mesteroktatóival az ATI-tanpályán a személygépkocsi-vezetőknek ingyenes gyakorlási lehetőséget biztosít Debrecenben (Bartók Béla út 115.). Az érdeklődőknek gépkocsival kell megjelenniük a helyszínen. A közúti biztonsági hét sikeréhez a Hajdú Gépjárművezető-képző Kft. azzal kíván hozzájárulni, hogy az apafai rutinpályát térítésmentesen az igénylők részére bocsátja 1-jétől 6-ig (hétfőtől szombatig) 14-től 18 óráig. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 /---------------------------------------------------------------------- Jegyzet A balhé kedvéért? — Demokráciát, demokráciát! — kiabálta 150-200 debreceni fiatal, amikor Antall József miniszterelnök péntek esti nagygyűlése után elhagyta az Aranybika előcsarnokát. A miniszterelnök nyugodtan lépkedett az acsarkodástól eltorzult arcú fiatalok között, egyiküknek még oda is szólt valamit, haragját csillapítandó, udvariasan, kulturált ember módjára. A debreceni egyetemisták nyilván úgy gondolták, ők sem alábbvalóak, mint szegedi társaik, s ím, itt a jó alkalom, hogy megmutassák bátor kiállásukat, harcos szellemüket. Bizonyára elégedetten hajtották álomra a fejüket éjszaka abban a tudatban, hogy lám, milyen bátor lányok és fiúk ők, hisz magának a miniszterelnöknek a képébe ordították bele: demokráciát! Irigylem és csodálom Antall József nyugalmát, de az ő higgadt viselkedésére találok magyarázatot. Vagy szerencsés természettel áldotta meg az isten, vagy megtanította az élet a minden körülmények között fontos toleranciára. Arra, hogy minél kevésbé megértő más, ő annál elnézőbb, udvariasabb legyen. Ritka adomány ez, kevesek sajátja. De az is lehet, hogy Antall miniszterelnök egyszerűen csak tudomásul vette: a demokrácia természetes velejárója, hogy mindenki kedve szerint támadhatja a neki nem tetsző politikusokat, államférfiakat. Keresgélem a magyarázatot az egyetemisták miniszterelnök-ellenességére is. Hisz épp az okos, széles látókörű egyetemista ifjúság ne tudná, hogy az ország nincstelenségéért, népének eltorzított, beteg lelkéért és szelleméért nem ez a miniszterelnök a felelős? Vajon két-három-négy évvel ezelőtt miért nem verték a tamtamot ezek a bátor lányok és fiúk azoknak az ablaka, hivatala előtt, akik elherdálták, elreprezentálták, szétlopni és elfolyni engedték az ország pénzét? Miért nem tiltakoztak a korábbi kormányok kultúrpolitikája, ösztöndíjrendszere miatt, amelynek csak törvényszerű következménye a mai helyzet? Akik akkor még saját egyetemi diktátoraiknak sem mertek ellenszegülni, miért most követelik a demokráciát? A balhé kedvéért, vagy mert tudják, hogy most következmény nélkül tehetik? Világért se mondanám, hogy ne nyilvánítson véleményt, ne tüntessen, ne sztrájkoljon okkal az egyetemi ifjúság. Sőt, azt szeretném, ha soha többé nem lenne gyávaságba dermesztett, a társadalomnak e fontos rétege. De azt elvárnám, hogy mielőtt akciókat szervez, ne tegye félre máskor oly megbízható igazságérzékét. Esztelen dolog lenne arról vitázni, jogos-e a diákság követelése, hogy emeljék fel az 3150 forintos ösztöndíjat. Remélem, lelkük mélyén a tüntetők is tudják, annak megítélése, hogy ez az összeg sok vagy kevés, viszonyítás dolga. Nevetségesen kevés, ha arra gondolunk, hogy egy könyv 250-300 forint. De sok, ha tudjuk azt, hogy 40-50 évi becsületes munka után tízezrek élnek ötezer forint nyugdíjból. (És abból fizetik a rezsit is.) Persze, példák százait sorolhatnánk pro és kontra. A tény nyilvánvaló : felháborítóan kevés jut az értelmiségnek (de évtizedek óta), s persze más rétegeknek is. Ezt mindenki tudja. Itt most nem ez a kérdés, hanem az, hogy hibáztatható-e ezért a négy hónapja működő kormányzat? Nem akarom elhinni, hogy az egyetemisták ne tudnák, az üres államkasszát nem lehet egyik napról, de még egyik hónapról a másikra sem megtölteni. És nemcsak Antall miniszterelnök nem tudja, de nem tudta volna a Tölgyessyféle ellenzék vagy az általam igen nagyra tartott Fidesz sem. Igaza van Bertha Bulcsúnak, aki azt írja az Élet és Irodalom szombati számában: „A türelmetlen, a négy évtizedes állampárti előzményeket, a keserves gazdasági, a szétzilált szellemi örökséget figyelemre sem méltató diákok és állampolgárok a választások alkalmával rosszul szavaztak. Nem az MDF-re, SZDSZ-re, Antallra, Tölgyessyre kellett volna voksolniuk, hanem egy názáreti Jézusszerű karakterre, aki képes csodákat művelni." Ha ismernek ilyet az egyetemisták — aki a 25 milliárd dolláros adóssággal a nyakunkon képes idevarázsolni a Kánaánt — gyorsan vezessék elő, s biztos vagyok benne, hogy az ország érdekében Antall miniszterelnök azonnal átadja neki a kormányrudat. Fazekas Valéria V_________________________________________________ Szigorúbb román vámszabályok Bukarest, 1990. szeptember 29. (Rompres/TASZSZ) — A bukaresti kormány úgy döntött, hogy október 1-jétől 1991. április 30-ig terjedő hatállyal tovább szigorítják a román vámszabályokat. A döntés értelmében a román és a külföldi személyeknek tilos lesz bármilyen fogyasztási cikket kivinni az országból. A rendelkezés nem vonatkozik a személyi poggyászra, illetve az egy napra elegendő élelmiszer- és gyógyszerkészletre. A hatóságok ugyanakkor 500 lej értékhatárig engedélyezik különböző emléktárgyak és ajándékok kivitelét. Ezt az összeget csupán akkor lehet túllépni, ha az ebbe a kategóriába sorolt árukat a népművészeti boltokban, vagy árusítással egybekötött képzőművészeti kiállításokon vásárolták.