Hajdú-Bihari Napló, 1991. október (48. évfolyam, 231-256. szám)

1991-10-01 / 231. szám

1991. OKTÓBER 1., KEDD HARMADIK OLDAL A külső változatlan, de a motor korszerűsített (II.) A borsos árak miatt elmaradnak a szerződéskötések Balogh Júlia Debrecen (HBN) — Előző cik­künket azzal a kérdéssel zártuk, vajon miért érdeklődnek a várt­nál kevesebben az átalakítások iránt? — Ez az ár miatt van — vála­szolta Bihari László. Soknak tartják az emberek a típustól füg­gő 70-170 ezer forintot. De mi nem tudjuk az árainkat tovább csökkenteni. Ezt csak akkor te­hetnénk meg, ha az állam el­engedné az áfát és a vámot. Ez­zel a Trabant esetében legalább 16 ezer forinttal olcsóbbak lehet­nénk. Sajnos, erre nem látok re­ményt, holott jó lenne a kör­nyezetvédelmet tevőlegesen így is támogatni. Nem teszi ezt meg az állam a hycomatosok esetében sem, holott mi ezeknek a kocsik­nak az átalakítására is fel va­gyunk készülve. — Az, aki ennek ellenére vál­lalkozik az átalakíttatásra, ho­gyan és mennyi idő alatt kapja meg az „új", kocsiját? — Másfél éves, vagy tízezer kilo­méteres szavatosságot vállalunk. A kocsit hatósági műszaki vizs­gával adjuk át, a tulajdonosnak csak a rendőrségre kell mennie és a forgalmi engedélyébe beve­zettetni az új kocsijellemzőket. A műszaki vizsgát minden egyes járműnél el kell végezni, annál is, amelyiknek nem járt le a műsza­kija. Alkatrészekről gondosko­dunk, s az átalakítást néhány nap alatt elvégezzük. A szakemberek azt is elmondták, hogy eddig zömmel azok a Tra­­bantosok vállalkoztak motor­cserére, akik sokat használják a kocsijukat, így nem mellékes ná­luk az üzemanyag-megtakarítás, ami a kisebb fogyasztás követ­kezménye. S azok is vállalták a többletköltségeket, akik kocsijá­nak már nagyon elhasználódott és cserére érett a kétütemű mo­torja. A konkurenciánál Az országban több száz né­gyüteműre való átalakítással fog­lalkozó cég van az említett szö­vetkezeten kívül. Egy közülük ugyancsak debreceni, helyi kon­kurencia. Az Építőipari Fém­­szerkezet- és Gépgyártó Kft. technológusa, Cseh János mond­ta el az ő gyakorlatukat. — Üzletet láttunk az átalakítás­ban, s ezt igazolta piackutatá­sunk. Nagyon sokan elkérték a jelentkezési lapot, ám kevesen jöttek vissza. Trabantra mind­össze négyen jelentkeztek, de legalább tíz megrendelőre lenne szükségünk a motorok beho­zatalához. — A motorok még nincsenek itt? — Akkor hozzuk be ezeket a FIAT-gyártól, ha összejön egy csoport, különben a szállítás tovább drágítaná a motorcserét. Az idei gyártású, 0 kilométeres Panda 770 köbcentis motorok vámmentesen jönnek be, és a környezetvédelmi hivatal iga­zolása alapján nem fizetünk for­galmi adót. Egy motorcsere 90 ezer forintba kerül, s garanciát is vállalunk. — Megváltozik valami kívülről a Trabanton? — Kívülről semmi, de belülről sok minden. Más a műszerfal, hamarabb gyorsul a kocsi, hát­rakerül a tank és jobb a fűtés. Én már ilyen kocsival járok, de ez év januárjától foglalkozunk ezekkel az átszerelésekkel. ■ — Mi lesz a régi motorral? A szövetkezetieknél bizomá­nyosi értékesítésre ott lehet hagyni. — Mi visszaadjuk a kétütemű motort a tulajdonosnak, aki elad­hatja. Én 15 ezerért értékesítettem az enyémet. De arról is szó lehet a későbbiekben, hogy tárgyalunk olyan kft.-vel, amelyik haszno­síthatná kerti gépeknél, szer­számoknál. — Mit gondol, miért késnek a megrendelésekkel az emberek? — Sokallják az árat. Holott, aki például műszakkezdésre be­hozná az autóját, másnap már el is vihetné. Az alkatrészeket a motorhoz a gyártól vesszük, de van a kocsi többi részéhez is. Szeretnénk foglalkozni Wartbur­gokkal, s a gyártól egy Unó 1100 köbcentis benzines és egy 1300 köbcentis dízelmotorra kaptunk ajánlatot. Igyekeztünk végigjárni minden közreműködőt, és információkat adni olvasóinknak a debreceni kétütemű autók motorjainak ki­cseréléséről. Az átalakítások las­san haladnak, talán azért is, mert a kétüteműautó-tulajdonosok nagy táborának most nemigen van pénze még e nem túl költ­séges befektetésekre sem. Mégis, úgy érzem, a idő a vállalkozók­nak dolgozik és a régi Traban­­tosoknak, Wartburgosoknak, Barkasosoknak egy lehetőséggel több, amikor felvetődik bennük a kérdés, mit csináljanak a két­ütemű kocsijukkal. A munkanélküliek száma év végére elérheti a 350 ezret Kétmilliárd forint hiányzik a Szolidaritási Alapból Sinka Zoltán Budapest (SSB) . Augusztus végén már több mint 250 ezer munkanélkülit tartottak nyilván a munkaügyi központok az országban. Az utóbbi hónapok­ban az állásra várók számának növekedési mértéke meghalad­ta a 15 százalékot. Ennél vala­mivel kisebb ütemű — mind­össze 10 százalékos — létszám­­növekedéssel számolva sem tartható a még néhány éve is hi­vatalosnak tekintett prognózis, a bűvös 300 ezres határ. Csuhaj V. Imre, a Munkaügyi Minisztérium (MüM) gazdaság­­politikai titkárságának a vezető­je szerint nem lehet kizárni, hogy a munkanélküliek száma az év végére eléri a 350 ezret. A mi­nisztérium eddigi információi szerint ebben a pillanatban mint­egy 76 ezren állnak elbocsátás előtt. (A foglalkoztatási törvény értelmében az 50 főt meghaladó, vagy az egy munkahelyen fog­lalkoztatottak egynegyedét érin­tő elbocsátások esetében 3 hó­nappal, tíznél több alkalmazott elbocsátása esetén 1 hónappal a munkaviszony megszüntetése előtt köteles a vállalat bejelen­teni az elbocsátási szándékát az illetékes munkaügyi szerveknél.) Az utóbbi hónapok növekedési üteme a munkaerőpiaci statisz­tikák fekete lapján annál is inkább meglepő — tájékoztatott Csuhaj V. Imre —­, mert a nyári hónapok idénymunkái általában kedvezően hatnak a negatív folyamatokra. Ezzel szemben — például Hajdú-Biharban — már a mezőgazdaságban is tartósnak ígérkező munkanélküliségre kell számítani. A munkanélküliek számának ilyen mértékű növekedése előre nem látott terheket ró a mun­kanélküli-segélyek fedezetéül szolgáló Munkanélküliek Szoli­daritási Alapjára. A szükséges 22,4 milliárd forint helyett az alap bevételei ebben az évben mindössze 17,5 milliárd forintot tesznek ki.­­Ebből 9 milliárd a költségvetés által biztosított in­dulótőke, 1,6 milliárdot a Fog­lalkoztatási Alapból (FA) cso­portosítottak át. A július 1-jétől befolyt munkavállalói, illetve munkaadói hozzájárulások mér­téke 5,4 milliárd forint, míg a fennmaradó 1,5 milliárd az FA tavalyi maradványa.) A Szoli­daritási Alap jelenlegi hiánya tehát mintegy 5 milliárd forint, amelyből 1,75 milliárd pótlására — általában az alap mindenkori tényleges bevételeinek a 10 szá­zalékára — a költségvetés vállal garanciát a foglalkoztatási tör­vény rendelkezései alapján. 1,5 milliárd forintot a kormány az FA-ból csoportosított át, míg a fennmaradó, közel 2 milliárdos hézag betömése parlamenti határozatot igényel. Amennyi­ben a parlament az idei költ­ségvetési törvény módosítása során ilyen értelmű határozatot hoz, a hiány a költségvetési deficit növelésével pótolható. Jövőre a 9-11 százalékot is elér­heti a munkanélküliségi ráta — jósolják a szakemberek. A félmil­lió munkanélküliből segélyre szorulók támogatása az előzetes számítások szerint 43 milliárd forintot igényelne, ám a Szoli­daritási Alap 1992-re prognosz­tizált bevételei alapján máris 35 milliárdos hiány valószínűsít­hető. Ennek az összegnek az előteremtésére a MüM-ben kü­lönféle elképzelések léteznek. Először is: szükség van a mun­kavállalók és a munkáltatók által ez év júliusától fizeten­dő munkanélküli-járulék ará­nyainak a módosítására. A je­lenlegi 0,5-1,5 százalékos megos­zlási arány a tervek szerint 2-4- re, vagy 1-3-ra módosul. Ez utóbb látszik reálisabbnak — véli Csuhaj V. Imre —, a társadalom számára elfogadhatóbbnak. A költségvetési hozzájárulás mértékét is növelni kell, ezt a költségvetési törvény szabályoz­za majd. Elkerülhetetlenné válik a foglalkoztatási törvény mó­dosítása is. A tárca csökkenteni szándékozik a járadékok ki­fizetési időtartamát — a jelenle­gi két évről másfél évre. A tervek szerint ugyancsak csökkenne a járadék maximális összege is. Ma még elérheti a minimálbér háromszorosát, a jövőben talán csak a kétszeresét. A jogosultság megállapításánál figyelembe vennék a­ munkanélküli egyéb jövedelmi és vagyoni helyzetét is, bár ez a jelenleg érvényes ban­ki szabályok alapján nehezen járható út. (A betéteket a pénz­intézetek szigorúan titkosan kezelik.) Az átképzésben való részvételt kötelezően nem akar­ják előírni, de a járadékok mértékének a megállapításakor mindenképpen előnyt jelenthet, csakúgy, mint a közhasznú munkák vállalása. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁRUNK Filep Tibor Brüsszeli reményeink Az Európai Közösség soros elnöki tisztét betöltő holland miniszterelnök, Ruud Lubbers a Népszabadságnak adott nyilatkozatában reményét fejezte ki, hogy az EK országai megtalálják a módját an­nak, hogy Magyarország aláírhassa az oly sokat emlegetett, s számunkra döntő fontosságú társulási szerződést. Persze ezek a szavak a hazánkban tartózkodó holland államférfi udvariassági gesztusá­nak is tekinthetők. De remélhetőleg ezút­tal nem erről van szó. Ugyanis az MTI brüsszeli jelentése szerint héten délelőtt az Európai Közösség miniszteri taná­csában megegyezés jött létre a három társuló országgal — Lengyelországgal, a Cseh és Szlovák Köztársasággal és Ma­gyarországgal — való tárgyalási mandá­tum módosításáról. Arról van szó, hogy a szeptemberi francia vétó után újra mód nyílik az érdemi tárgyalások folytatására, így megvan a remény, hogy mezőgaz­dasági és textilipari termékeink bejuthat­nak hamarosan az EK piacaira. Nagyon jól tudjuk, hogy a KGST össze­omlása után milyen értékesítési nehéz­ségekkel kell szembenéznie a magyar mezőgazdaságnak, és milyen súlyos ter­het jelentenek a piaci gondok az egész ország számára. Most úgy tűnik, Európa végre nagyvonalú lesz a három, a vál­tozásokban élen járó országgal szem­ben, a jelenben áldozatot hozva építi az egységes Európa jövőjét. Mindez azon­ban csupán a lehetőséget teremti meg számunkra. Ugyanis az EK országaiban csak versenyképes árukkal lehet tartós üzleti sikert elérni. Senki sem fog ott csak azért magyar árut vásárolni, hogy segít­sen szegény bajba jutott magyarokon. Vagyis, most ha minden igaz, mód és lehetőség kínálkozik arra, hogy élelmi­szer-ipari és esetleg textilipari termékeink megvethessék a lábukat a nyugati piaco­kon. De nem szabad elfelejteni azt, hogy piaci pozíciót nyerni Európában csak éles konkurenciaharcban lehet. Mindez ismé­telten arra figyelmeztet, hogy európai színvonalú munkával létrehozott, ízlé­sesen csomagolt, kiváló árucikkekkel szabad megjelenni az­­ígéret földjén”. Ha az MTI híre megfelel a valóságnak és a tárgyalások eredménnyel járnak, Ma­­­­gyarország óriási lehetőséget kap. Azt hiszem, az első konkrét, látható lépést tehetjük meg Európa felé. Aztán ha már ott vagyunk, ott is kell tudni maradni. ABLAK Bakó Endre Zsuzsa Mától kezdve hiányozni fog egy arc a körből, egy név a Napló impresszumából: a Nagy Zsuzsáé. Hiába, az idő telik, s akarjuk, vagy sem, a postás egy szép napon kopogtat, s hozza a Társadalom­­biztosítási Intézet értesítését arról, hogy a címzett nyugdíjastörzsszámot kapott. Utána pedig a napok szinte kergetik egymást. Az értesítést megkapta Nagy Zsuzsa is, s hogy számított rá, azt abból lehet sejteni, hogy újabban a fiatalok Zsuzsa néninek szólították, amit ő a leg­természetesebb módon fogadott. Annál is inkább, mert már fiatal korában neve­zetes volt arról, hogy másokat pátyolgat, s hogy mindig azt a rovatot bízták rá, amelyben a gondok a legmagasabbra csaptak. Ha összeszámolná a nála vég­zett, s ma a magyar sajtó legkülönbözőbb posztjain tevékenykedő gyakornokainak számát, az biztosan kitenne egy szer­kesztőséget. Élete összeforrt a Naplóé­val, az írásban végzett közszolgálattal. Minden vezetőválság idején­­megbízott­ volt, hogy aztán visszatérjen a szakmai munka sűrűjébe. Zsuzsa maga a meg­bízhatóság, a füstkarikákat eregető nyu­galom. Még tegnap is akadt ügyfél, aki csak neki volt hajlandó átadni valamit, csak így távozott nyugodtan. A kollégák között akadt vitapartnere, ellensége nem: megbecsülték benne a tetterőt, a cse­lekedni mindig kész profi újságírót. Most néhány hétre elutazik, aztán vissza­tér a városba, s megállapodásunk szerint külső cikkírónak a Naplóhoz is. A szellem embere ugyanis nem megy nyugdíjba, csak a munkaviszonya szűnik meg.

Next