Hajdú-Bihari Napló, 1991. október (48. évfolyam, 231-256. szám)
1991-10-01 / 231. szám
1991. OKTÓBER 1., KEDD HARMADIK OLDAL A külső változatlan, de a motor korszerűsített (II.) A borsos árak miatt elmaradnak a szerződéskötések Balogh Júlia Debrecen (HBN) — Előző cikkünket azzal a kérdéssel zártuk, vajon miért érdeklődnek a vártnál kevesebben az átalakítások iránt? — Ez az ár miatt van — válaszolta Bihari László. Soknak tartják az emberek a típustól függő 70-170 ezer forintot. De mi nem tudjuk az árainkat tovább csökkenteni. Ezt csak akkor tehetnénk meg, ha az állam elengedné az áfát és a vámot. Ezzel a Trabant esetében legalább 16 ezer forinttal olcsóbbak lehetnénk. Sajnos, erre nem látok reményt, holott jó lenne a környezetvédelmet tevőlegesen így is támogatni. Nem teszi ezt meg az állam a hycomatosok esetében sem, holott mi ezeknek a kocsiknak az átalakítására is fel vagyunk készülve. — Az, aki ennek ellenére vállalkozik az átalakíttatásra, hogyan és mennyi idő alatt kapja meg az „új", kocsiját? — Másfél éves, vagy tízezer kilométeres szavatosságot vállalunk. A kocsit hatósági műszaki vizsgával adjuk át, a tulajdonosnak csak a rendőrségre kell mennie és a forgalmi engedélyébe bevezettetni az új kocsijellemzőket. A műszaki vizsgát minden egyes járműnél el kell végezni, annál is, amelyiknek nem járt le a műszakija. Alkatrészekről gondoskodunk, s az átalakítást néhány nap alatt elvégezzük. A szakemberek azt is elmondták, hogy eddig zömmel azok a Trabantosok vállalkoztak motorcserére, akik sokat használják a kocsijukat, így nem mellékes náluk az üzemanyag-megtakarítás, ami a kisebb fogyasztás következménye. S azok is vállalták a többletköltségeket, akik kocsijának már nagyon elhasználódott és cserére érett a kétütemű motorja. A konkurenciánál Az országban több száz négyüteműre való átalakítással foglalkozó cég van az említett szövetkezeten kívül. Egy közülük ugyancsak debreceni, helyi konkurencia. Az Építőipari Fémszerkezet- és Gépgyártó Kft. technológusa, Cseh János mondta el az ő gyakorlatukat. — Üzletet láttunk az átalakításban, s ezt igazolta piackutatásunk. Nagyon sokan elkérték a jelentkezési lapot, ám kevesen jöttek vissza. Trabantra mindössze négyen jelentkeztek, de legalább tíz megrendelőre lenne szükségünk a motorok behozatalához. — A motorok még nincsenek itt? — Akkor hozzuk be ezeket a FIAT-gyártól, ha összejön egy csoport, különben a szállítás tovább drágítaná a motorcserét. Az idei gyártású, 0 kilométeres Panda 770 köbcentis motorok vámmentesen jönnek be, és a környezetvédelmi hivatal igazolása alapján nem fizetünk forgalmi adót. Egy motorcsere 90 ezer forintba kerül, s garanciát is vállalunk. — Megváltozik valami kívülről a Trabanton? — Kívülről semmi, de belülről sok minden. Más a műszerfal, hamarabb gyorsul a kocsi, hátrakerül a tank és jobb a fűtés. Én már ilyen kocsival járok, de ez év januárjától foglalkozunk ezekkel az átszerelésekkel. ■ — Mi lesz a régi motorral? A szövetkezetieknél bizományosi értékesítésre ott lehet hagyni. — Mi visszaadjuk a kétütemű motort a tulajdonosnak, aki eladhatja. Én 15 ezerért értékesítettem az enyémet. De arról is szó lehet a későbbiekben, hogy tárgyalunk olyan kft.-vel, amelyik hasznosíthatná kerti gépeknél, szerszámoknál. — Mit gondol, miért késnek a megrendelésekkel az emberek? — Sokallják az árat. Holott, aki például műszakkezdésre behozná az autóját, másnap már el is vihetné. Az alkatrészeket a motorhoz a gyártól vesszük, de van a kocsi többi részéhez is. Szeretnénk foglalkozni Wartburgokkal, s a gyártól egy Unó 1100 köbcentis benzines és egy 1300 köbcentis dízelmotorra kaptunk ajánlatot. Igyekeztünk végigjárni minden közreműködőt, és információkat adni olvasóinknak a debreceni kétütemű autók motorjainak kicseréléséről. Az átalakítások lassan haladnak, talán azért is, mert a kétüteműautó-tulajdonosok nagy táborának most nemigen van pénze még e nem túl költséges befektetésekre sem. Mégis, úgy érzem, a idő a vállalkozóknak dolgozik és a régi Trabantosoknak, Wartburgosoknak, Barkasosoknak egy lehetőséggel több, amikor felvetődik bennük a kérdés, mit csináljanak a kétütemű kocsijukkal. A munkanélküliek száma év végére elérheti a 350 ezret Kétmilliárd forint hiányzik a Szolidaritási Alapból Sinka Zoltán Budapest (SSB) . Augusztus végén már több mint 250 ezer munkanélkülit tartottak nyilván a munkaügyi központok az országban. Az utóbbi hónapokban az állásra várók számának növekedési mértéke meghaladta a 15 százalékot. Ennél valamivel kisebb ütemű — mindössze 10 százalékos — létszámnövekedéssel számolva sem tartható a még néhány éve is hivatalosnak tekintett prognózis, a bűvös 300 ezres határ. Csuhaj V. Imre, a Munkaügyi Minisztérium (MüM) gazdaságpolitikai titkárságának a vezetője szerint nem lehet kizárni, hogy a munkanélküliek száma az év végére eléri a 350 ezret. A minisztérium eddigi információi szerint ebben a pillanatban mintegy 76 ezren állnak elbocsátás előtt. (A foglalkoztatási törvény értelmében az 50 főt meghaladó, vagy az egy munkahelyen foglalkoztatottak egynegyedét érintő elbocsátások esetében 3 hónappal, tíznél több alkalmazott elbocsátása esetén 1 hónappal a munkaviszony megszüntetése előtt köteles a vállalat bejelenteni az elbocsátási szándékát az illetékes munkaügyi szerveknél.) Az utóbbi hónapok növekedési üteme a munkaerőpiaci statisztikák fekete lapján annál is inkább meglepő — tájékoztatott Csuhaj V. Imre —, mert a nyári hónapok idénymunkái általában kedvezően hatnak a negatív folyamatokra. Ezzel szemben — például Hajdú-Biharban — már a mezőgazdaságban is tartósnak ígérkező munkanélküliségre kell számítani. A munkanélküliek számának ilyen mértékű növekedése előre nem látott terheket ró a munkanélküli-segélyek fedezetéül szolgáló Munkanélküliek Szolidaritási Alapjára. A szükséges 22,4 milliárd forint helyett az alap bevételei ebben az évben mindössze 17,5 milliárd forintot tesznek ki.Ebből 9 milliárd a költségvetés által biztosított indulótőke, 1,6 milliárdot a Foglalkoztatási Alapból (FA) csoportosítottak át. A július 1-jétől befolyt munkavállalói, illetve munkaadói hozzájárulások mértéke 5,4 milliárd forint, míg a fennmaradó 1,5 milliárd az FA tavalyi maradványa.) A Szolidaritási Alap jelenlegi hiánya tehát mintegy 5 milliárd forint, amelyből 1,75 milliárd pótlására — általában az alap mindenkori tényleges bevételeinek a 10 százalékára — a költségvetés vállal garanciát a foglalkoztatási törvény rendelkezései alapján. 1,5 milliárd forintot a kormány az FA-ból csoportosított át, míg a fennmaradó, közel 2 milliárdos hézag betömése parlamenti határozatot igényel. Amennyiben a parlament az idei költségvetési törvény módosítása során ilyen értelmű határozatot hoz, a hiány a költségvetési deficit növelésével pótolható. Jövőre a 9-11 százalékot is elérheti a munkanélküliségi ráta — jósolják a szakemberek. A félmillió munkanélküliből segélyre szorulók támogatása az előzetes számítások szerint 43 milliárd forintot igényelne, ám a Szolidaritási Alap 1992-re prognosztizált bevételei alapján máris 35 milliárdos hiány valószínűsíthető. Ennek az összegnek az előteremtésére a MüM-ben különféle elképzelések léteznek. Először is: szükség van a munkavállalók és a munkáltatók által ez év júliusától fizetendő munkanélküli-járulék arányainak a módosítására. A jelenlegi 0,5-1,5 százalékos megoszlási arány a tervek szerint 2-4- re, vagy 1-3-ra módosul. Ez utóbb látszik reálisabbnak — véli Csuhaj V. Imre —, a társadalom számára elfogadhatóbbnak. A költségvetési hozzájárulás mértékét is növelni kell, ezt a költségvetési törvény szabályozza majd. Elkerülhetetlenné válik a foglalkoztatási törvény módosítása is. A tárca csökkenteni szándékozik a járadékok kifizetési időtartamát — a jelenlegi két évről másfél évre. A tervek szerint ugyancsak csökkenne a járadék maximális összege is. Ma még elérheti a minimálbér háromszorosát, a jövőben talán csak a kétszeresét. A jogosultság megállapításánál figyelembe vennék a munkanélküli egyéb jövedelmi és vagyoni helyzetét is, bár ez a jelenleg érvényes banki szabályok alapján nehezen járható út. (A betéteket a pénzintézetek szigorúan titkosan kezelik.) Az átképzésben való részvételt kötelezően nem akarják előírni, de a járadékok mértékének a megállapításakor mindenképpen előnyt jelenthet, csakúgy, mint a közhasznú munkák vállalása. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁRUNK Filep Tibor Brüsszeli reményeink Az Európai Közösség soros elnöki tisztét betöltő holland miniszterelnök, Ruud Lubbers a Népszabadságnak adott nyilatkozatában reményét fejezte ki, hogy az EK országai megtalálják a módját annak, hogy Magyarország aláírhassa az oly sokat emlegetett, s számunkra döntő fontosságú társulási szerződést. Persze ezek a szavak a hazánkban tartózkodó holland államférfi udvariassági gesztusának is tekinthetők. De remélhetőleg ezúttal nem erről van szó. Ugyanis az MTI brüsszeli jelentése szerint héten délelőtt az Európai Közösség miniszteri tanácsában megegyezés jött létre a három társuló országgal — Lengyelországgal, a Cseh és Szlovák Köztársasággal és Magyarországgal — való tárgyalási mandátum módosításáról. Arról van szó, hogy a szeptemberi francia vétó után újra mód nyílik az érdemi tárgyalások folytatására, így megvan a remény, hogy mezőgazdasági és textilipari termékeink bejuthatnak hamarosan az EK piacaira. Nagyon jól tudjuk, hogy a KGST összeomlása után milyen értékesítési nehézségekkel kell szembenéznie a magyar mezőgazdaságnak, és milyen súlyos terhet jelentenek a piaci gondok az egész ország számára. Most úgy tűnik, Európa végre nagyvonalú lesz a három, a változásokban élen járó országgal szemben, a jelenben áldozatot hozva építi az egységes Európa jövőjét. Mindez azonban csupán a lehetőséget teremti meg számunkra. Ugyanis az EK országaiban csak versenyképes árukkal lehet tartós üzleti sikert elérni. Senki sem fog ott csak azért magyar árut vásárolni, hogy segítsen szegény bajba jutott magyarokon. Vagyis, most ha minden igaz, mód és lehetőség kínálkozik arra, hogy élelmiszer-ipari és esetleg textilipari termékeink megvethessék a lábukat a nyugati piacokon. De nem szabad elfelejteni azt, hogy piaci pozíciót nyerni Európában csak éles konkurenciaharcban lehet. Mindez ismételten arra figyelmeztet, hogy európai színvonalú munkával létrehozott, ízlésesen csomagolt, kiváló árucikkekkel szabad megjelenni azígéret földjén”. Ha az MTI híre megfelel a valóságnak és a tárgyalások eredménnyel járnak, Magyarország óriási lehetőséget kap. Azt hiszem, az első konkrét, látható lépést tehetjük meg Európa felé. Aztán ha már ott vagyunk, ott is kell tudni maradni. ABLAK Bakó Endre Zsuzsa Mától kezdve hiányozni fog egy arc a körből, egy név a Napló impresszumából: a Nagy Zsuzsáé. Hiába, az idő telik, s akarjuk, vagy sem, a postás egy szép napon kopogtat, s hozza a Társadalombiztosítási Intézet értesítését arról, hogy a címzett nyugdíjastörzsszámot kapott. Utána pedig a napok szinte kergetik egymást. Az értesítést megkapta Nagy Zsuzsa is, s hogy számított rá, azt abból lehet sejteni, hogy újabban a fiatalok Zsuzsa néninek szólították, amit ő a legtermészetesebb módon fogadott. Annál is inkább, mert már fiatal korában nevezetes volt arról, hogy másokat pátyolgat, s hogy mindig azt a rovatot bízták rá, amelyben a gondok a legmagasabbra csaptak. Ha összeszámolná a nála végzett, s ma a magyar sajtó legkülönbözőbb posztjain tevékenykedő gyakornokainak számát, az biztosan kitenne egy szerkesztőséget. Élete összeforrt a Naplóéval, az írásban végzett közszolgálattal. Minden vezetőválság idejénmegbízott volt, hogy aztán visszatérjen a szakmai munka sűrűjébe. Zsuzsa maga a megbízhatóság, a füstkarikákat eregető nyugalom. Még tegnap is akadt ügyfél, aki csak neki volt hajlandó átadni valamit, csak így távozott nyugodtan. A kollégák között akadt vitapartnere, ellensége nem: megbecsülték benne a tetterőt, a cselekedni mindig kész profi újságírót. Most néhány hétre elutazik, aztán visszatér a városba, s megállapodásunk szerint külső cikkírónak a Naplóhoz is. A szellem embere ugyanis nem megy nyugdíjba, csak a munkaviszonya szűnik meg.