Hajdú-Bihari Napló, 1992. február (49. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

1992. FEBRUÁR 1., SZOMBAT HARMADIK OLDAL Tsz-ből szövetkezetét: varázslat Sorsdöntő év, borúlátó Hajdú-Bihar megye agrárarisztokráciája Krecz Tibor Budapest (ISB) - A következő egy év leforgása alatt vala­mennyi mezőgazdasági terme­lőszövetkezet kiosztja tagjai számára teljes vagyonát, s min­den további lépés a tagok dön­tésén múlik: felszámolás, gaz­dasági társasággá alakulás, új szövetkezet szervezése. Hajdú- Bihar részeinek vezetői e héten a fővárosban konferencia kere­tében vitatták meg a közeljövő kilátásait. Néhány tény Hajdú-Bihar me­gye agrártermelésének elmúlt évéről (a forrás a mezőgazdasá­gi termelők megyei szövetsége által összeállított statisztika): a még nem végleges számítások szerint a tsz-ek 1991 -es megyei összmérlege mintegy 60 millió forintos veszteséget mutat; ta­valy egy év alatt 2 milliárd fo­rinttal - 10 százalékkal - csök­kent a tsz-vagyon; a korábbi 31 ezer mezőgazdaságban foglal­koztatottból 3 ezer ember már az utcán van; a parlagon hagyott földterület mértéke korábban so­hasem érte el a 10 ezer hektárt, 1991 őszén 70 ezer hektár ma­radt szántatlanul! Tóth Zoltán, a szövetség titkára hozzáteszi, hogy rekordtermésben lehetne még bízni, de szinte semmi táp­anyag sem került a földekre, szá­mos helyen pedig nem vető­géppel, hanem műtrágyaszóró­val „vetették" a gabonát, aztán betárcsázták a földbe - nem volt pénz a tisztességes talaj-előké­szítésre. Indokoltak-e a megyei titkár aggodalmai akkor, amikor a mezőgazdaság 1991-ben 1,7 milliárd dolláros, rekord kiviteli aktívumot produkált, amikor az ágazat a belföldi élelmiszer­igénynél 30 százalékat - ezen belül marhahúsból 100, sertés­húsból 60 százalékkal többet ter­melt?­­ Akkor már említsük meg azt az adatot is, hogy egyharmaddal csökkent a mezőgazdaságból élők jövedelem­szintje! Tudomá­sul kell venni, hogy nincs több tartalék a mezőgazdaságban, felelősen nem lehet nyereséget tervezni 1992-re egyetlen agrár­üzemben sem. Megkésett és összehangolatlan törvényhozási és kormányzati lépések köze­pette kell dolgozni olyan ágazat­ban, ahol évtizedre előre kellene kalkulálni. Veszélyes játék meg­kérdőjelezni a mezőgazdasági export szükségességét, a meg­­gondolatban és piacveszteséggel járó termelés-visszafogás ger­jeszti a munkanélküliséget. Ta­nácsos lenne megfontolni, hogy mi kerül többe a nemzetgazda­ságnak: némi indokolt exporttá­mogatás fenntartása vagy a munkanélküli-segélyezés finan­szírozása? Ma ott tartunk, hogy az agrárexport aktívuma kiadja az államadósság éves kamatát, közben a támogatás mértéke egynegyede a nyugat-európai át­lagnak. Nem vagyunk gazdag ország, de talán komolyabban kellene foglalkozni a súlypon­tokkal! A szövetkezeti vezetők négy napon át hallgatták a fővárosban a Földművelési, a Munkaügyi, a Pénzügyminisztérium, a Kárren­dezési és Kárpótlási Hivatal, egy kereskedelmi bank, néhány már társasággá alakult tsz magas beosztású tisztségviselőinek elő­adásait. Információéhségük ma­gyarázata, hogy 11 hónap áll ren­delkezésükre a tsz-vagyon neve­sítésére, esetleg új szövetkezet alakítására, részvény- vagy kor­látolt felelősségű társaság szer­vezésére, végső esetben a felszá­molásra olyan törvényi keretek között, amelyekre nézve sem­miféle nemzetközi vagy hazai tapasztalat sem nyújt támpontot. Különös figyelem kísérte a Pénzügyminisztérium (PM) ag­rárügyekért felelős főosztály­­vezetőjének előadását. Szavai szerint a kincstár nem törekszik az ágazat kifacsarására - ezt iga­zolandó említette, hogy a föld­adót hosszú távon megszüntetik -, de a gazdaság általános hely­zete nem biztosít lehetőséget az exporttámogatásra, a kedvezőt­len termőhelyi adottságú üze­mek támogatására, alacsony ka­matlábbal dolgozó agrárfinan­szírozási bank felállítására. A PM vezérelvei közé tartozik az adó­nemek összehangolása, a prefe­­renciális támogatások zsugorí­tása. A főosztályvezető biztatás­nak szánta azon mondatait, melyekben leszögezte, hogy a tárca létkérdésnek tartja az ex­portorientált, versenyképes ag­rártermelés kialakulását, s ehhez segítséget nyújt. A segítség mó­dozatai: az infrastrukturális fej­lesztésekre elkülönített 2 milliárd forintos hitelkeretből való hitel­­felvétel esetén a költségvetés megtéríti a kamat 70 százalékát, s szó lehet a korábbi középtávú fejlesztési hitelek átütemezéséről, netán leírásáról. Természetesen a pénzügyes főhivatalnok is szkep­tikus volt a kereskedelmi bankok hozzáállását illetően, s a tsz­­vezérek elégedetlenségét mind­járt igyekezett megkontrázni: kormánykörökben ma is han­goztatott vélemény, hogy az ál­lam eladósodásáért a nehézipar mellett az agyontámogatott, az előző tíz évben kiválóan lobbizó mezőgazdaság a felelős, s nem árt, ha végre kemény piaci viszo­nyok közé csöppennek. A helyi üzemek tehát eldön­tetlen gazdaságirányítási és poli­tikai viták közepette vágnak bele a vagyonosztásnak. A rossz mi­nőségű földön gazdálkodó tisza­­csegeiek helyzete példaértékű. A tsz a hétezres lélekszámú község legnagyobb gazdasági egysége, itt dolgozik a legtöbb ember. File Ferenc tsz-elnök elmondása sze­rint a profiltisztítás miatt egy év alatt száz alkalmazott hagyta el az üzemet, a csekély számú nyugdíjba menőtől eltekintve munkanélküliek lettek. Az elnök borúlátó:­­ 350-400 tsz-tag munkahe­lyéről van szó, arról, hogy az éves eredményből jut-e valami kiegészítés a nyugdíjas tagoknak. Kívánatos, hogy akiknek a mos­tani osztozkodáskor vagyon ke­rül a kezébe, azok forgatni tud­ják. Nem akarom emlegetni az agrárollót, a támogatások meg­szűnését, de azt elmondom, hogy találunk ugyan piacot a ter­­mékeinkre, vannak sikeres ága­zataink, 1991 -et tisztes nyere­séggel zártuk, de kiszámítottuk: 1992-ben csoda lesz a működő­­képesség fenntartása. Mondják, hogy most már kész vannak a törvények, szabad a pálya. Más­fél éve minden évszakra meg­ígérték, hogy új szövetkezeti meg földtörvény lesz. A kár­pótlás végrehajtásával a jövő év tavaszáig tart a bizonytalanság. A szántóterületünk egy tizedét sem éri el az igényelt föld, leg­szívesebben már holnap átad­nánk. A külföldi érdeklődők már tudják, hogy a mezőgazdaság egy bizonytalan terület, nem kapkodnak üzleti ajánlatot tenni. Tiszacsegén úgy látszik, hogy több kisebb kft.-tét, betéti tár­saságot lazán összefogó holding alakulna, amely szolgáltatásaival — piackutatás, üzletkötés, az ad­minisztráció — teremt hátteret. Ráadásul minden bonyodalom közben arra is gondolnunk kell, hogy a helyi általános iskolából kikerülő gyerekek zöme ipari iskolába megy, a szakmai gya­korlatukat viszont egyetlen cég sem vállalja, kényszerből mi fog­lalkoztatjuk őket. Az átalakulás előtti helyzet vázlata: az alapvető termelő esz­köz, a föld termőképessége az utóbbi évek­ költségkurtítása ré­vén az elmúlt öt évben 50 száza­lékkal csökkent - ezt fejezte ki a konferencián részt vevő hajdú­sági TSZKER Rt. vezetője, Orosz János, s ez a tény az osztozko­dáskor nem szerepel a számvitel­ben. Az agrárolló tovább nyílása oda vezetett, hogy tavaly az or­szág téeszeinek a közvetlen ter­melésből összesítve 28 milliárd forint nyeresége származott, de a hitelköltségek 22 milliárd fo­rinttal megcsapolták ezt az ered­ményt. Egyelőre csak hajdú-bi­hari adat ismeretes a vagyon­felélésről, de vélelmezhető, hogy a ráta máshol sem alacsonyabb évi tíz százaléknál. Szintén me­gyei adat: a kárpótlás várhatóan mintegy 70 ezer hektár szántót érint. A tulajdonosok zsákutca torkolatába kerülnek: vállalni az eladósodással járó önálló ter­melést (már készül a banki jel­zálogról szóló törvény szövege) vagy bérbe adni a földet (hek­táronkénti ötezer forintos, mél­tányos bérleti díjjal számolva nincs olyan kultúra, amelynek ára elbírná ezt a költséghánya­dot) vagy eladni a frissen visz­­szaszerzett földet. Végül: 1991- ben 70 ezer volt az agrárius munkanélküliek száma, túl­nyomó többségük olyan ala­csony iskolázottsággal, hogy át­képzésük reménytelennek lát­szik. Kormány-előrejelzések sze­rint 1992-ben további 100 ezren maradnak munka nélkül, közben általános válságkérdés a segély­alapok finanszírozása. 1992, a szövetkezeti megújho­dás éve. Ki arat a nyáron? Fotó: MTI Törvénytervezet az útalapról: emelik a benzin árát? Ráthy Sándor Budapest (ISB) - A tervek sze­rint a harmadik évezred elejéig mai áron 325 milliárd forintot fordítanak a hazai utak fejlesz­tésére, s emellett 120 milliárdot költenek a hálózat fenntartására. Bár e két összeg első hallásra meglehetősen nagynak tűnik, fi­­gy­embe kell venni, hogy út­jaink állapota folyamatosan rom­lik, s az összesen 155 ezer kilo­méter hosszúságú hálózat fej­lesztése igen sokba kerül. A kér­dés csak az, honnan lesz erre pénz, s milyen mértékben drágít­ják majd az autózást az elkövet­kezendő évek kiadásai. Az útalap törvénytervezeté­nek készítői hat forrással szá­molnak: így pénzt remélnek az üzemanyag értékesítését és fel­­használását terhelő befizetések­ből; a gépjárműadóból; a közuta­kat kezelő állami szervek által kirótt díjakból és bírságokból; az útalap pénzeinek kamataiból; vagyonértékesítésből; az állami költségvetésből. Jóllehet, e száraz felsorolás sokféle érdekességet rejthet, az autósokat valószínű­leg mégis az izgatja, hoz-e vál­tozást az üzemanyagárakban a törvény elfogadása. Érdekes módon a jelenlegi ter­vezet közvetlenül nem tér ki e problémára, csupán felsorolja azokat az összegeket, amelyeket a benzin és a gázolaj árából az útalap számlájára kell majd át­utalni. A 86-os, 92-es, 98-as és 95- ös oktánszámú motorbenzin ese­tében literenként egységesen 5 forint 20 fillérben határozzák meg ezt az összeget. Ez tehát azt jelenti, hogy egyelőre, legalábbis az útalapról szóló törvény elfo­gadása miatt, nem kell tartani az áremelkedéstől, hiszen ma is ennyit kell befizetni a motor­benzin literje után. Növekszik viszont a gázolaj és a tüzelőolaj árába beépülő ösz­­szeg. A mai 2,20 helyett hamaro­san 5 forintot kell literenként át­utalni az útalapba. Bár Kálnoki Kis Sándor nem beszélt áreme­lésről a gazdasági bizottság mi­napi ülésén, azért kikövetkez­tethető, hogy kivel fizettetik meg az emelést. A közlekedési tárca helyettes államtitkára megnyug­tatásul közölte, hogy néhány nagy, az utakat kevésbé vagy egyáltalán nem használó fo­gyasztó számára visszatérítik a gázolaj árába beépített összeget. A mezőgazdaság 62,5, a vasút és a hajózás pedig 100 százalékban visszakapja az említett forinto­kat. (A tüzelőolaj-felhasználók, ágazati hovatartozástól függet­lenül, így a magánemberek is, 100 százalékos visszatérítésben részesülnek.) Az emelés egyik in­dokaként elhangzott, hogy ily módon mérséklődik az az arány­talanság, amely a benzin-, illetve gázolajüzemű gépjárművek út­alaphozzájárulásának eltérő mér­téke, és az utóbbi hajtóanyaggal működő gépjárművek nagyobb közutakat terhelő igénybevétele között van. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 mmmmmmm Szalai Csaba „Büntetett” kamatadó Már el is felejtettük, hogy annak idején a társadalomnak egy hatalmas rétegét mozgatta meg a lakáshitelkamatadó-el­­lenes mozgalom. Aláírásgyűjtési kam­pány volt ez, mely a Népszavától eredt. Hajdú-Biharban is több száz ívet írtak alá próbaképpen a kiszolgáltatott kisem­berek. Aztán jött a hatalmas pofon, for­mai okokra hivatkozva (mert a név nem volt külön is odagépelve, odaírva) kifogták a kampány vitorlájából a szelet. De hogy a történetiséghez hűek legyünk, azt se felejtsük, hogy a társadalom tehetősebb része a kedvezménynek tapsolt. Lakás­hitelét végleg törleszthette. S most, mint derült égből a villámcsa­pás, az országot átcikázta a hír, hogy az OTP pert vesztett első fokon, Tokai Atti­la lakáskölcsön-törlesztésének havi ösz­­szegét 5068 forintról 4200 forintra sró­folták le. Újabban Budapesten már 15 per folyik az OTP-vel szemben. Vidéken, mint azt a Népszavában olvasni, még nem kezdeményeztek peres eljárást. De igen, méghozzá Debrecenben, csak hogy az még az Alkotmánybíróság állás­­foglalása előtt történt, s így érdemi tár­gyalás nélkül ért véget. No ez csak a történeti hűség kedvéért említendő meg. A kérdések kérdése az, hogy elsza­­porodnak-e majd ezek a perek? El, vagy sem, az hogy lehet ilyen pereket indí­tani, társadalmunk újabb kori demok­ráciájának életképességét bizonyítja. S azt, hogy a lakosság nem vesztette el bizalmát a bíróságokban. Habár ehhez azt is hozzá kell tennünk, vajon ki, s hogyan bírja (anyagilag) megvívni ka­matadócsatáját. Természetesen érdekelt volna - Tokai Attila „nyertességét” megvi­tatva - magának az OTP Hajdú-Bihar megyei igazgatójának vélekedése is. Nos, erre az értelmező vitára nem kerül­hetett sor, mert az OTP megyei igaz­gatója elhárította a beszélgetést mond­ván, hogy a per teljes anyagát nem is­meri. Én sem ismerem, de az máris nyugtázható: igenis lesz rá eset, s van rá eset, hogy a lakáshitel­ kamatadó, megtá­madható. Ám az számomra is homályba vész, s talán a jobb időkbe, hogy mi lesz, ha az OTP újból előáll a törlesztőrészlet­­emeléssel? A Tokai Attiláknak ismét pert kell indítaniuk? LÉTLELET Barna Attila A magas labda Dúl az influenza, törölgeti az orrát az ország, persze járvány nincs, csak min­den második ember ugyanabban a be­tegségben szenved. Egyik ismerősöm meséli két papírzseb­kendő között, hogy a minap esett át táp­pénzes felülvizsgálaton. Lázas betegként kiülte a sorát, majd belépett a doktor úrhoz. Rövid kikérdezésből állt a vizs­gálat, hiszen a korábban megállapított di­agnózis érvényben volt. Ám az ismerő­söm panaszra tette a szót: a láza az is­tennek se akar lemenni. - Hát, hogyan szedte a lázcsillapítót, amit fölírtam - kérdezte az orvos, mire is­merősöm előadta a gyógyszertárban utasításként kapottakat. - Láz esetén egy tablettát. - Ez a baj - szólt a dorgálás -, hiszen naponta háromszor kettőt kellett volna lenyelnie. Ismerősöm elpirult, már amennyire a láztól még el tudott, és tudomásul vette a következő táppénzes felülvizsgálat ide­jét. Csak később töprengett el: ha igaz is, hogy ha a gyógyszer nem használ, nem a gyógyszer tehet róla, hanem a beteg, akkor se igen fogja ennek az orvosnak adni a betegbiztosítási kártyáját. Ezeket viszont már láztalanul gondol­ta.

Next