Hajdú-Bihari Napló, 1992. február (49. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-01 / 27. szám
1992. FEBRUÁR 1., SZOMBAT HARMADIK OLDAL Tsz-ből szövetkezetét: varázslat Sorsdöntő év, borúlátó Hajdú-Bihar megye agrárarisztokráciája Krecz Tibor Budapest (ISB) - A következő egy év leforgása alatt valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezet kiosztja tagjai számára teljes vagyonát, s minden további lépés a tagok döntésén múlik: felszámolás, gazdasági társasággá alakulás, új szövetkezet szervezése. Hajdú- Bihar részeinek vezetői e héten a fővárosban konferencia keretében vitatták meg a közeljövő kilátásait. Néhány tény Hajdú-Bihar megye agrártermelésének elmúlt évéről (a forrás a mezőgazdasági termelők megyei szövetsége által összeállított statisztika): a még nem végleges számítások szerint a tsz-ek 1991 -es megyei összmérlege mintegy 60 millió forintos veszteséget mutat; tavaly egy év alatt 2 milliárd forinttal - 10 százalékkal - csökkent a tsz-vagyon; a korábbi 31 ezer mezőgazdaságban foglalkoztatottból 3 ezer ember már az utcán van; a parlagon hagyott földterület mértéke korábban sohasem érte el a 10 ezer hektárt, 1991 őszén 70 ezer hektár maradt szántatlanul! Tóth Zoltán, a szövetség titkára hozzáteszi, hogy rekordtermésben lehetne még bízni, de szinte semmi tápanyag sem került a földekre, számos helyen pedig nem vetőgéppel, hanem műtrágyaszóróval „vetették" a gabonát, aztán betárcsázták a földbe - nem volt pénz a tisztességes talaj-előkészítésre. Indokoltak-e a megyei titkár aggodalmai akkor, amikor a mezőgazdaság 1991-ben 1,7 milliárd dolláros, rekord kiviteli aktívumot produkált, amikor az ágazat a belföldi élelmiszerigénynél 30 százalékat - ezen belül marhahúsból 100, sertéshúsból 60 százalékkal többet termelt? Akkor már említsük meg azt az adatot is, hogy egyharmaddal csökkent a mezőgazdaságból élők jövedelemszintje! Tudomásul kell venni, hogy nincs több tartalék a mezőgazdaságban, felelősen nem lehet nyereséget tervezni 1992-re egyetlen agrárüzemben sem. Megkésett és összehangolatlan törvényhozási és kormányzati lépések közepette kell dolgozni olyan ágazatban, ahol évtizedre előre kellene kalkulálni. Veszélyes játék megkérdőjelezni a mezőgazdasági export szükségességét, a meggondolatban és piacveszteséggel járó termelés-visszafogás gerjeszti a munkanélküliséget. Tanácsos lenne megfontolni, hogy mi kerül többe a nemzetgazdaságnak: némi indokolt exporttámogatás fenntartása vagy a munkanélküli-segélyezés finanszírozása? Ma ott tartunk, hogy az agrárexport aktívuma kiadja az államadósság éves kamatát, közben a támogatás mértéke egynegyede a nyugat-európai átlagnak. Nem vagyunk gazdag ország, de talán komolyabban kellene foglalkozni a súlypontokkal! A szövetkezeti vezetők négy napon át hallgatták a fővárosban a Földművelési, a Munkaügyi, a Pénzügyminisztérium, a Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, egy kereskedelmi bank, néhány már társasággá alakult tsz magas beosztású tisztségviselőinek előadásait. Információéhségük magyarázata, hogy 11 hónap áll rendelkezésükre a tsz-vagyon nevesítésére, esetleg új szövetkezet alakítására, részvény- vagy korlátolt felelősségű társaság szervezésére, végső esetben a felszámolásra olyan törvényi keretek között, amelyekre nézve semmiféle nemzetközi vagy hazai tapasztalat sem nyújt támpontot. Különös figyelem kísérte a Pénzügyminisztérium (PM) agrárügyekért felelős főosztályvezetőjének előadását. Szavai szerint a kincstár nem törekszik az ágazat kifacsarására - ezt igazolandó említette, hogy a földadót hosszú távon megszüntetik -, de a gazdaság általános helyzete nem biztosít lehetőséget az exporttámogatásra, a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemek támogatására, alacsony kamatlábbal dolgozó agrárfinanszírozási bank felállítására. A PM vezérelvei közé tartozik az adónemek összehangolása, a preferenciális támogatások zsugorítása. A főosztályvezető biztatásnak szánta azon mondatait, melyekben leszögezte, hogy a tárca létkérdésnek tartja az exportorientált, versenyképes agrártermelés kialakulását, s ehhez segítséget nyújt. A segítség módozatai: az infrastrukturális fejlesztésekre elkülönített 2 milliárd forintos hitelkeretből való hitelfelvétel esetén a költségvetés megtéríti a kamat 70 százalékát, s szó lehet a korábbi középtávú fejlesztési hitelek átütemezéséről, netán leírásáról. Természetesen a pénzügyes főhivatalnok is szkeptikus volt a kereskedelmi bankok hozzáállását illetően, s a tszvezérek elégedetlenségét mindjárt igyekezett megkontrázni: kormánykörökben ma is hangoztatott vélemény, hogy az állam eladósodásáért a nehézipar mellett az agyontámogatott, az előző tíz évben kiválóan lobbizó mezőgazdaság a felelős, s nem árt, ha végre kemény piaci viszonyok közé csöppennek. A helyi üzemek tehát eldöntetlen gazdaságirányítási és politikai viták közepette vágnak bele a vagyonosztásnak. A rossz minőségű földön gazdálkodó tiszacsegeiek helyzete példaértékű. A tsz a hétezres lélekszámú község legnagyobb gazdasági egysége, itt dolgozik a legtöbb ember. File Ferenc tsz-elnök elmondása szerint a profiltisztítás miatt egy év alatt száz alkalmazott hagyta el az üzemet, a csekély számú nyugdíjba menőtől eltekintve munkanélküliek lettek. Az elnök borúlátó: 350-400 tsz-tag munkahelyéről van szó, arról, hogy az éves eredményből jut-e valami kiegészítés a nyugdíjas tagoknak. Kívánatos, hogy akiknek a mostani osztozkodáskor vagyon kerül a kezébe, azok forgatni tudják. Nem akarom emlegetni az agrárollót, a támogatások megszűnését, de azt elmondom, hogy találunk ugyan piacot a termékeinkre, vannak sikeres ágazataink, 1991 -et tisztes nyereséggel zártuk, de kiszámítottuk: 1992-ben csoda lesz a működőképesség fenntartása. Mondják, hogy most már kész vannak a törvények, szabad a pálya. Másfél éve minden évszakra megígérték, hogy új szövetkezeti meg földtörvény lesz. A kárpótlás végrehajtásával a jövő év tavaszáig tart a bizonytalanság. A szántóterületünk egy tizedét sem éri el az igényelt föld, legszívesebben már holnap átadnánk. A külföldi érdeklődők már tudják, hogy a mezőgazdaság egy bizonytalan terület, nem kapkodnak üzleti ajánlatot tenni. Tiszacsegén úgy látszik, hogy több kisebb kft.-tét, betéti társaságot lazán összefogó holding alakulna, amely szolgáltatásaival — piackutatás, üzletkötés, az adminisztráció — teremt hátteret. Ráadásul minden bonyodalom közben arra is gondolnunk kell, hogy a helyi általános iskolából kikerülő gyerekek zöme ipari iskolába megy, a szakmai gyakorlatukat viszont egyetlen cég sem vállalja, kényszerből mi foglalkoztatjuk őket. Az átalakulás előtti helyzet vázlata: az alapvető termelő eszköz, a föld termőképessége az utóbbi évek költségkurtítása révén az elmúlt öt évben 50 százalékkal csökkent - ezt fejezte ki a konferencián részt vevő hajdúsági TSZKER Rt. vezetője, Orosz János, s ez a tény az osztozkodáskor nem szerepel a számvitelben. Az agrárolló tovább nyílása oda vezetett, hogy tavaly az ország téeszeinek a közvetlen termelésből összesítve 28 milliárd forint nyeresége származott, de a hitelköltségek 22 milliárd forinttal megcsapolták ezt az eredményt. Egyelőre csak hajdú-bihari adat ismeretes a vagyonfelélésről, de vélelmezhető, hogy a ráta máshol sem alacsonyabb évi tíz százaléknál. Szintén megyei adat: a kárpótlás várhatóan mintegy 70 ezer hektár szántót érint. A tulajdonosok zsákutca torkolatába kerülnek: vállalni az eladósodással járó önálló termelést (már készül a banki jelzálogról szóló törvény szövege) vagy bérbe adni a földet (hektáronkénti ötezer forintos, méltányos bérleti díjjal számolva nincs olyan kultúra, amelynek ára elbírná ezt a költséghányadot) vagy eladni a frissen viszszaszerzett földet. Végül: 1991- ben 70 ezer volt az agrárius munkanélküliek száma, túlnyomó többségük olyan alacsony iskolázottsággal, hogy átképzésük reménytelennek látszik. Kormány-előrejelzések szerint 1992-ben további 100 ezren maradnak munka nélkül, közben általános válságkérdés a segélyalapok finanszírozása. 1992, a szövetkezeti megújhodás éve. Ki arat a nyáron? Fotó: MTI Törvénytervezet az útalapról: emelik a benzin árát? Ráthy Sándor Budapest (ISB) - A tervek szerint a harmadik évezred elejéig mai áron 325 milliárd forintot fordítanak a hazai utak fejlesztésére, s emellett 120 milliárdot költenek a hálózat fenntartására. Bár e két összeg első hallásra meglehetősen nagynak tűnik, figyembe kell venni, hogy útjaink állapota folyamatosan romlik, s az összesen 155 ezer kilométer hosszúságú hálózat fejlesztése igen sokba kerül. A kérdés csak az, honnan lesz erre pénz, s milyen mértékben drágítják majd az autózást az elkövetkezendő évek kiadásai. Az útalap törvénytervezetének készítői hat forrással számolnak: így pénzt remélnek az üzemanyag értékesítését és felhasználását terhelő befizetésekből; a gépjárműadóból; a közutakat kezelő állami szervek által kirótt díjakból és bírságokból; az útalap pénzeinek kamataiból; vagyonértékesítésből; az állami költségvetésből. Jóllehet, e száraz felsorolás sokféle érdekességet rejthet, az autósokat valószínűleg mégis az izgatja, hoz-e változást az üzemanyagárakban a törvény elfogadása. Érdekes módon a jelenlegi tervezet közvetlenül nem tér ki e problémára, csupán felsorolja azokat az összegeket, amelyeket a benzin és a gázolaj árából az útalap számlájára kell majd átutalni. A 86-os, 92-es, 98-as és 95- ös oktánszámú motorbenzin esetében literenként egységesen 5 forint 20 fillérben határozzák meg ezt az összeget. Ez tehát azt jelenti, hogy egyelőre, legalábbis az útalapról szóló törvény elfogadása miatt, nem kell tartani az áremelkedéstől, hiszen ma is ennyit kell befizetni a motorbenzin literje után. Növekszik viszont a gázolaj és a tüzelőolaj árába beépülő öszszeg. A mai 2,20 helyett hamarosan 5 forintot kell literenként átutalni az útalapba. Bár Kálnoki Kis Sándor nem beszélt áremelésről a gazdasági bizottság minapi ülésén, azért kikövetkeztethető, hogy kivel fizettetik meg az emelést. A közlekedési tárca helyettes államtitkára megnyugtatásul közölte, hogy néhány nagy, az utakat kevésbé vagy egyáltalán nem használó fogyasztó számára visszatérítik a gázolaj árába beépített összeget. A mezőgazdaság 62,5, a vasút és a hajózás pedig 100 százalékban visszakapja az említett forintokat. (A tüzelőolaj-felhasználók, ágazati hovatartozástól függetlenül, így a magánemberek is, 100 százalékos visszatérítésben részesülnek.) Az emelés egyik indokaként elhangzott, hogy ily módon mérséklődik az az aránytalanság, amely a benzin-, illetve gázolajüzemű gépjárművek útalaphozzájárulásának eltérő mértéke, és az utóbbi hajtóanyaggal működő gépjárművek nagyobb közutakat terhelő igénybevétele között van. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 mmmmmmm Szalai Csaba „Büntetett” kamatadó Már el is felejtettük, hogy annak idején a társadalomnak egy hatalmas rétegét mozgatta meg a lakáshitelkamatadó-ellenes mozgalom. Aláírásgyűjtési kampány volt ez, mely a Népszavától eredt. Hajdú-Biharban is több száz ívet írtak alá próbaképpen a kiszolgáltatott kisemberek. Aztán jött a hatalmas pofon, formai okokra hivatkozva (mert a név nem volt külön is odagépelve, odaírva) kifogták a kampány vitorlájából a szelet. De hogy a történetiséghez hűek legyünk, azt se felejtsük, hogy a társadalom tehetősebb része a kedvezménynek tapsolt. Lakáshitelét végleg törleszthette. S most, mint derült égből a villámcsapás, az országot átcikázta a hír, hogy az OTP pert vesztett első fokon, Tokai Attila lakáskölcsön-törlesztésének havi öszszegét 5068 forintról 4200 forintra srófolták le. Újabban Budapesten már 15 per folyik az OTP-vel szemben. Vidéken, mint azt a Népszavában olvasni, még nem kezdeményeztek peres eljárást. De igen, méghozzá Debrecenben, csak hogy az még az Alkotmánybíróság állásfoglalása előtt történt, s így érdemi tárgyalás nélkül ért véget. No ez csak a történeti hűség kedvéért említendő meg. A kérdések kérdése az, hogy elszaporodnak-e majd ezek a perek? El, vagy sem, az hogy lehet ilyen pereket indítani, társadalmunk újabb kori demokráciájának életképességét bizonyítja. S azt, hogy a lakosság nem vesztette el bizalmát a bíróságokban. Habár ehhez azt is hozzá kell tennünk, vajon ki, s hogyan bírja (anyagilag) megvívni kamatadócsatáját. Természetesen érdekelt volna - Tokai Attila „nyertességét” megvitatva - magának az OTP Hajdú-Bihar megyei igazgatójának vélekedése is. Nos, erre az értelmező vitára nem kerülhetett sor, mert az OTP megyei igazgatója elhárította a beszélgetést mondván, hogy a per teljes anyagát nem ismeri. Én sem ismerem, de az máris nyugtázható: igenis lesz rá eset, s van rá eset, hogy a lakáshitel kamatadó, megtámadható. Ám az számomra is homályba vész, s talán a jobb időkbe, hogy mi lesz, ha az OTP újból előáll a törlesztőrészletemeléssel? A Tokai Attiláknak ismét pert kell indítaniuk? LÉTLELET Barna Attila A magas labda Dúl az influenza, törölgeti az orrát az ország, persze járvány nincs, csak minden második ember ugyanabban a betegségben szenved. Egyik ismerősöm meséli két papírzsebkendő között, hogy a minap esett át táppénzes felülvizsgálaton. Lázas betegként kiülte a sorát, majd belépett a doktor úrhoz. Rövid kikérdezésből állt a vizsgálat, hiszen a korábban megállapított diagnózis érvényben volt. Ám az ismerősöm panaszra tette a szót: a láza az istennek se akar lemenni. - Hát, hogyan szedte a lázcsillapítót, amit fölírtam - kérdezte az orvos, mire ismerősöm előadta a gyógyszertárban utasításként kapottakat. - Láz esetén egy tablettát. - Ez a baj - szólt a dorgálás -, hiszen naponta háromszor kettőt kellett volna lenyelnie. Ismerősöm elpirult, már amennyire a láztól még el tudott, és tudomásul vette a következő táppénzes felülvizsgálat idejét. Csak később töprengett el: ha igaz is, hogy ha a gyógyszer nem használ, nem a gyógyszer tehet róla, hanem a beteg, akkor se igen fogja ennek az orvosnak adni a betegbiztosítási kártyáját. Ezeket viszont már láztalanul gondolta.