Hajdú-Bihari Napló, 1993. március (50. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-16 / 62. szám
1993. MÁRCIUS 16., KEDD HARMADIK OLDAL „Nekünk itt kell hazát teremtenünk” Megyeszerte méltó módon emlékeztek a negyvennyolcas márciusi eseményekre Nagy Mihály Bojt, Hajdúdorog (HBN) A megye kis és nagy településein egyaránt méltó módon emlékeztek hétfőn a történelmi márciusi napokra, a hajdani hősi ifjúságra. A bihari kisközségben, Bojton, a kultúrházban megtartott ünnepi emlékműsorban a helyi általános iskola tanulói léptek fel. A költő születésének 170. évfordulója tiszteletére felavatták Petőfi Sándor mellszobrát, amelyet Juhász Gyula szobrászművész, Bojt szülötte készített és ajándékozott a falunak. A böjti általános iskola, amelyben 72 diák tanul, tegnaptól Petőfi Sándor nevét viseli. A szobrot Nagy Judit és Baranyi László tanulók leplezték le. Avató beszédet Jávor Sándorné mondott. Délután Petőfi Sándor szavalóversenyt és vetélkedőt rendeztek a faluban. Hajdúdorogon, a Petőfi téren nem sokkal 14 óra előtt szólalt meg az ünnepi térzene, amelyet a hajdúböszörményi fúvószenekar játszott. Lágy szellő lobogtatta a zászlókat, a Himnusz után Dánielfy Zsolt szavalatát közel félezren hallgatták. Kocsis Miklós, a város polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szekeres Antal, a megyei közgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. - Emlékezni jöttünk ma elődeinkre, kegyelettel adózni azoknak, akik részt vettek a 48-as márciusi eseményekben - kezdte a szónok, majd felerelenítette a nagy történelmi pillanatokat. Világos, Arad, kossuthi emigráció... A csendes Európa magára hagyta a magyart... A „történelem átjáróháza" lettünk, nekünk mégis itt kell hazát teremtenünk. Ezt hirdeti '48 eszméje, ezért hiszünk benne, ezért emlékezünk. Március 15-e ma is méltó helyen van a naptárban, piros betűs nemzeti ünnep - folytatta Szekeres Antal, és körbetekintett a sokaságon: öröm végignézni a mai fiatal arcokon, ők már nem tudják és nem is fogják megtudni, mit jelent elnyomatásban élni. A mai fiataloknak másképp, hittel és munkával kell szolgálniuk a hazát. Hatni, alkotni és gyarapítani. Ez a mi dolgunk. Felépíteni a független, szabad, demokratikus Magyarországot. Ki-ki tegye a magáét a hazáért. Ez negyvennyolc üzenete a mának. Aki ennek az eszmének él, az ma is teljesíti a feladatát...- mondta a megyei közgyűlés elnöke. Ünnepi beszédét követően a görög katolikus gimnázium és általános iskola, valamint a Tokaji úti általános iskola diákjai mutatták be műsorukat, majd a társadalmi szervezetek képviselői koszorúzták meg a magyar hősök emlékművét. Dánielfy Zsolt színművész szavalata után a Szózattal ért véget a megemlékezés. Petőfi Sándor Bojton felavatott szobra Juhász Gyula alkotása Fotó: Horváth Katalin Kitüntetések a márciusi forradalom évfordulóján Budapest (MTI) A Magyar Köztársaság elnöke a miniszterelnök javaslatára a Kossuth-díjat adományozta. Kossuth-díjasok Antal Károly Munkácsy Mihály-díjas szobrászművésznek művészi életművéért; Bartha László Munkácsy Mihály-díjas festőművész, kiváló művésznek életművéért, amely a XX. századi magyar (kortárs) művészet kiemelkedő teljesítménye; Básti Julinak, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas színművészének színpadi és filmszerepeinek kimagasló megformálásáért; Cserny József ipari formatervező, érdemes művésznek az ipari formatervezés magas szintű iskolateremtő műveléséért, nemzetközi méretű szervező tevékenységéért; Deim Pál festő- és grafikusművésznek, kiváló művésznek a szentendrei hagyományokat folytató magas szintű életművéért; Jurcsik Károly állami díjas építésznek, címzetes egyetemi tanárnak, a Győr-Moson-Sopron Megyei Tervező Kft. ügyvezető főépítészének művészi teljesítményként, nemzetközileg is elismert, példaértékű építészeti életművéért; Kányádi Sándor romániai magyar írónak, költőnek, műfordítónak az egész magyar nyelvterületen ismert nagyszabású életművéért; Novák Ferenc koreográfusnak, a Honvéd együttes művészeti vezetőjének, érdemes művésznek több évtizedes táncművészi, néptáncgyűjtői tevékenységéért és a hazai néptáncmozgalom szervezésében, irányításában kifejtett kiemelkedő munkásságáért; Onczay Csaba csellóművésznek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárának, érdemes művésznek hazai és külföldi sikereiért, különösen Bach és Kodály szólószonátáinak megszólaltatásáért; Páskándi Géza József Attila-díjas írónak, költőnek kivételesen magas színvonalú, példaértékű, nemzetközileg is elismert munkásságáért; Reisenbüchler Sándor kiváló művésznek, a Pannónia Film Vállalat animációs filmrendezőjének a magyar rajzfilmművészetet megújító alkotásaiért; Ruszt József rendezőnek, a Független Színpad művészeti vezetőjének, kiváló művésznek egyéni hangú, stílusteremtő színházrendezői munkásságáért; Sándor Judit operaénekesnek, érdemes művésznek a dal- és operakultúra terén kifejtett művészi munkájáért. Széchenyi-díjasok A Széchenyi-díjat adományozta Balogh János Kossuth-díjas zoológusnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, nyugalmazott egyetemi tanárnak életművéért, nemzetközileg is kiemelkedő produkció-biológiai munkásságáért, tudományos népszerűsítő tevékenységéért; Bogárdi János vízépítő mérnöknek, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanárnak, a folyami hidraulika és a vízmérnöki tudományok terén kifejtett életművéért, ezen belül a hordalékmozgás törvényszerűségeinek felismeréséért; Borzsák Istvánnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar nyugalmazott egyetemi tanárának, tudományos tanácsadónak kiemelkedő jelentőségű kultúrtörténeti munkásságáért, a nemzetközi ókortudomány - ezen belül a római irodalom, történetírás és költészet - terén kifejtett több évtizedes tudományos tevékenységéért, életművéért; Frank Józsefnek, a mezőgazdasági tudomány doktorának, a Gabonatermesztési Kutatóintézet főigazgatójának eredményes, nagy értékű napraforgó hibridek nemesítéséért, hazai és külföldi elterjesztéséért; Gombos Gyula írónak irodalmi munkásságáért, különösen Szabó Dezsőről írt monográfiájáért; Gyulai József tanszékvezető egyetemi tanárnak, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Fizikai Kutatóintézet kísérleti fizikai tanszék vezetőjének, a KFKI Anyagtudományi Kutatóintézet igazgatójának a mikroelektronikában alkalmazott anyagtudományi módszerek kifejlesztéséért és az ezekkel elért hazai és nemzetközi eredményeiért; Hofer Tamás etnográfusnak, a Néprajzi Múzeum főigazgatójának az egész Kárpát-medencére kiterjedő települési, gazdasági, társadalmi és kulturális tárgykörben végzett alapos és kiterjedt néprajzi, kutatói és feldolgozói, nemzetközi szinten is elismert működéséért; Horler Miklós Ybl Miklós-díjas építészmérnöknek, a művészettörténet tudomány doktorának, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal általános elnökhelyettesének a műemlékvédelem területén kifejtett nemzetközileg is elismert elméleti és tervezői munkásságáért; Horvát Adolf Olivérnek, a biológiai tudomány doktorának, címzetes egyetemi tanárnak a Mecsek növényvilágának feltárásában végzett, nemzetközileg is elismert kutatásaiért; Jagamas János romániai magyar népzenekutatónak a romániai magyar népzenekutatás terén több évtizeden át kifejtett kimagasló munkájáért; Keszthelyi Lajos fizikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, az MTA Szegedi Biológiai Központ főigazgatójának a magfizikai módszerek és mérőberendezések fejlesztése területén, valamint ezek interdiszciplináris problémáinak megoldására történő alkalmazásában, különösen a biológiai molekulák aszimmetriájának az eredetére vonatkozó hipotézis vizsgálatával kapcsolatban elért, nemzetközileg is elismert eredményeiért; Lévai András Kossuth-díjas gépészmérnöknek, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, a Budapesti Műszaki Egyetem nyugalmazott egyetemi tanárának az energetika, energiarendszer és energetikai gépgyártás területén kifejtett nemzetközileg is kiemelkedő tevékenységéért, valamint oktatói, nevelői munkásságáért; Rába György József Attila-díjas költőnek, műfordítónak költői és műfordítói munkásságáért, különösen Babits Mihály életművéről írott monográfiájáért; Solymosi Frigyesnek, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárának a felületi reakciók kémiájában és a katalízis kutatásában elért, nemzetközileg is kiemelkedő eredményeiért, melyek jelentősen hozzájárultak számos, ipari szempontból is fontos eljárás tudományos alapjainak megteremtéséhez; Szabó Árpádnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, a Janus Pannonius Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanárának a klasszika-filológia nemzetközi szinten is elismert műveléséért, oktatói és ismeretterjesztő munkásságáért, valamint úttörő matematika-történeti eredményeiért. Székyné Fux Vilma geológusnak, a földtudomány doktorának, nyugalmazott egyetemi tanárnak a földtani tudományos, valamint a nyersanyagkutatásban, a kőzetek és ércek kapcsolatának vizsgálatában kifejtett, nemzetközileg is elismert kimagasló munkásságáért, valamint oktatói tevékenységéért; Vayer Lajos művészettörténésznek, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanárnak az egyetemes művészettörténetben elért eredményeiért, hazai és nemzetközi jelentőségű szervező és oktató munkásságáért; Vízi E. Szilveszternek, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, az Orvostovábbképző Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet főigazgatójának nemzetközi szinten kiemelkedő tudományos teljesítményéért, a magyar tudományos élet európai képviseletéért; Woynarovich Elek biológusnak, a biológiai tudomány doktorának, a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet nyugalmazott tudományos szaktanácsadójának az édesvízi haltenyésztésben elért hazai és világviszonylatban is kimagasló eredményeiért, valamint azok külföldi alkalmazásáért. A Széchenyi-díjat megosztva adományozta Kékesy Pál okleveles mérnöknek, hídtervezőnek, a műszaki tudomány doktorának, az Út-Vasúttervező Vállalat nyugalmazott főmunkatársának és Szánthó Pál okleveles mérnöknek az Út-Vasúttervező Vállalat nyugalmazott főmunkatársának, az Erzsébet híd fő tartószerkezeteinek megtervezéséért, valamint számos nagy jelentőségű, műszakilag előremutató mérnöki szerkezet tervezéséért; Bakonyi Péter Eötvös Loránddíjas villamosmérnöknek, a műszaki tudomány kandidátusának, a Hungária Számítástechnikai Kft. ügyvezető igazgatójának és Csaba László fizikusnak, a műszaki tudomány kandidátusának a Hungária Számítástechnikai Kft. Számítóközpont igazgatójának, a tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés, a felsőoktatás és a közgyűjtemények országos információs infrastruktúrájának fejlesztése és alkalmazása terén elért eredményeikért. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Porcsin Zsolt A megmaradásért könnyű nektek, Magyarországon magyarnak lenni semmit nem jelent, de itt... - egy erdélyi ismerősöm támadt rám ezekkel a szavakkal tíz éve. Sokan közülük sokszor elharsogták vagy elsuttogták ugyanezt, már közhellyé kezdett válni bennem, mígnem egyszer egy hazalátogató amerikás magyar is így fakadt ki: könynyű nektek... Szavuk feledhetetlen, s különös hangsúllyal tolakodhat elő emlékezetünkből épp március 15-én. A világ nyugati felére kényszerből vagy saját akaratukból eltávozottak szájából furcsán hangzott a panasz, ismerve a Trianon által elszakított magyarság keserves hétköznapjait. Ott azért változtatták meg a nevüket, hogy érvényesülhessenek szakmájukban, az üzleti életben, itt a hivatal kreált a magyarból román, szlovák vagy szerb hangzású nevet. Ott az idegen világ szippantotta be magyarul már alig beszélő gyermekeiket, unokáikat, itt a félelem feledtette a magyar iskolákat. A kép persze árnyaltabb, a módozatok különbözőek - az eredmény azonban ugyanaz. Ezért is fontos március 15-e, az a nap, amely óceánon túl és Kárpátokon innen talán nem is az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emléknapja, hanem a megmaradás hitének, bizonyságának ünnepe. Hírügynökségi jelentések sora számolt be arról, miként ünnepeltek határainkon túl. Londonban az erre az alkalomra készített magyar ételek is az óhazát idézték az angliai magyar szervezetek március 15-i megemlékezésén, Bécsben az osztrák alkancellár vállalt védnökséget a magyar és az osztrák forradalom összefüggéseit is taglaló rendezvénysorozaton, New Yorkban pedig ifjabb Horthy Miklós - az egykori kormányzó unokája - volt az ünnepi szónok. Koszorúzásokról szólnak a hírek a szomszédos országokból is, de nemcsak erről. Romániában a Demokratikus Konvenció nevű ellenzéki tömörülés - melynek tagja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is - szervezésében aláírásgyűjtés kezdődött tegnap a leginkább a magyarok jogainak tiprásáról hírhedt kolozsvári polgármester, Funar ellen. A vajdasági megemlékezések szónokai a magyarság autonómiájának megteremthetőségében reménykedtek, és nem csak az egykori szabadságharcban elesett honvédekre emlékeztek, hanem a tegnap is pusztító háborúba besorozott és elpusztult magyar fiatalokra is. Szlovákia magyarlakta falvaiban és városaiban is ünnepelték a száznegyvenöt évvel ezelőtti történéseket, de úgy: véletlenül se sértsék az ifjú állam ideges érzékenységét. Talán Kárpátalján volt a legfelhőtlenebb az ünnep, hiszen itt már nem jár büntetés a magyar trikolor lobogtatásáért, sem a Himnusz nyilvános énekléséért, itt „csak" a mérhetetlen szegénység pusztít. Erdélyi ismerősöm tíz évvel ezelőtti szavai mára sem vesztették érvényüket. Barna Attila Vedd a hazait! A napokban akadt kezembe egy Debreceni magyar címtár elnevezésű, turulmadaras kiadvány. A füzetecskén 1934-es dátum feketéllik, de kora a tartalma alapján is sejthető volna. A mintegy százötven oldal iparosok, kereskedők, mérnökök, orvosok, ügyvédek névsorát tartalmazza, különös szerkesztési összeállításban. S ez a szerkesztési elv jól tükröződik az első oldalon szereplő szövegben: Magyarország a magyaroké! Szándékos testvérgyilkosságnak minősítjük, ha egyetlen fillért is idegen fajta kezébe adsz! Nyilvánvaló, hogy ez a fajta nézet, emberek közötti válogatási mód elítélendő, a történelem szele szerencsére elzúgott fölötte, s csupán foltokban lelhető fel jelenléte. De... Ugyancsak a napokban „találkoztam” egy meglepő felirattal, amelyet az egyik hazai érdekvédelmi szervezet terjesztett. Azt „mondja” a ragasz: Vedd a hazait és védd a munkahelyed! A hazai termékek vásárlására való buzdítás nem üldözendő. De miért is lenne az, amikor lassan már valóban ott tartunk, hogy a régi, jó magyar termékeknek nyoma sincs. Pedig valamikor kiválóak voltak például a magyar Csepel-motorok, a Caola-szappanok, az Odol-termékek. Persze a történelemnek volt olyan szele is, amely a KGST nevében elfújta a hazai iparcikkeket, s helyükre besöpörte az NDK-s, bulgár, szovjet holmikat. Új szelek fújnak azonban, olyan veszett reklámszelek, amelyek az agyonnépszerűsített nyugati termékek mellett a honi, szerényebb küllemű, de minőségben talán cseppet sem alávalóbb holmikat elhalványítják. Vegyük például a régi WU-2 hajlampont, amelyet kiválósága okán nyugodtan lehetne úgy reklámozni: WU two, wash and go! Ha nyugatról jött termék volna...