Hajdú-Bihari Napló, 1993. július (50. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-16 / 164. szám
6 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ KULTÚRA 1993. JÚLIUS 16., PÉNTEK NAPKÖZBEN Kék tó Boda István Szeretem a Batthyány utcát. Van történelmi levegője. A tábla meg is magyarázza, amit nem mulasztanék el soha, hogy szemügyre ne vegyek. S már csak azért is, mert ott a „színészklub", s arról nekem annyi legendám van, hogy kötetre rúgna, ha nejd veselkednék. A „hőskorból" leginkább, az ötvenes évek legelejétől. Az utca akkor még olyan volt, mint a legtöbb debreceni. Két oldalt fákkal, családi házakkal, s befelé kertekkel is. Aztán rendezték, és ilyen lett. Sivár, ám nevezetes. Én ezt is szeretem benne. Azt hiszem, ez így páratlan a maga nemében. Ha esik egy kis eső - sajnos nagyon ritkán -, az utca gödrei azonnal megtelnek. S egyik „tengerszemebb", mint a másik. Elvannak sokáig maguknak, merthogy a lejtés itt is visszafelé van képezve. A víznyelő van a legmagasabban, s oda víz csak akkor folyik, ha részeg imposztorok célba veszik, szorongásaikon könnyítvén. A legszebbik vízgyűjtő persze ott van a Kossuth utca betorkollásánál. Az már komoly tó. Legutóbb is, mikor a Csokonai a János vitézre készült, ott próbálta a tengerjelenetet. Bagó bele is bőgte a maga baritonjával, hogy: kék tó tiszta tó - ez itt az ötlet szerepcseréje -, miközben Jancsi nyomta a gályát, Juliska pedig gebeszkedett a túlpart bazalt buborékján. Lett is siker, fergeteges. Szóval, én ehhez a tóhoz vonzódom a leginkább. A múltkorában, amikor az a felhőszakadás volt, gyönyörűre hízott utcánk emeéke. Le is ültem a partjára az unokámmal, s néztem a fodrokat, amit a szél kavart a maga játékos képzeletével. - Ez mély? - kérdezte az unokám. - Nagyon - mondtam. - Feneketlen. - És milyen feneketlen? - Hát - hasaltam a hasonlatra -, mint a magyar költségvetés. És akkor a kocsi bele a közepébe. Teljes lendülettel. Persze, hogy szánk, szemünk tele lett. S kiderült, hogy nem is jó ez. Nem kék, nem tiszta, csak egy zavaros, koszos pocsolya, ám arra minden gépkocsi jogot formál, hogy fölényét rám köpje, ha éppen a közelében ábrándozom... MINDENFÉLE • A VÁLOGATÁS SZERKESZTŐJE A Napló július 15-i számának Utoljára negyvenkilenc éve jelentették meg című cikkében téves információ látott napvilágot. Angi János, a Debreceni Szemle újraindítása egyik kezdeményezőjeként és a már megjelent válogatás kötetének szerkesztőjeként nyilatkozott. Az újra induló Debreceni Szemle szerkesztőit a folyóirat kuratóriuma még nem kérte fel. • DEBRECENI CIMBORÁK. A Magyar Televízió nemzetközi cimboravakációt szervezett idén Balatonalmádiban. Debrecenből hét gyermek kapott meghívást a táborba, közülük négy az Angyalföld Téri 1. Számú Általános Iskolában tanul. Az intézmény diákjai sikerrel szerepeltek májusban Olaszországban a nemzetközi békeverspályázaton. Díjaikat Collegno városban vehették át. • DEBRECENI TÁRLATOK. A Medgyessy Teremben (Piac utca 31.) a napokban látható Kárpáti Gusztáv festőművész kiállítása. Claudia Steiner osztrák festő- és grafikusművész tárlatát július 23-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ kisgalériájában. • SZÍNPAD SÓSTÓN. A Nyíregyháza mellett fekvő sóstói múzeumfaluban július 25-én 17 órakor szabadtéri színpadot avatnak. Az ünnepségen fellép a Benkó Dixieland Band, a Lókötő countryegyüttes és nyíregyházi lovasok is felvonulnak. • KOCSIS-KONCERT. Az Immunhiányos gyermekekért alapítvány és a debreceni Kölcsey művelődési központ szervezésében Kocsis Zoltán zongoraművész koncertjére kerítenek sort augusztus 24-én 19.30 órától a Bartók Teremben. Az immunhiányos gyermekekért szól majd Bartók, Debussy és Liszt zenéje. • TOROK-TÁRLAT. A hajdúszoboszlói Délibáb Szállodában (József Attila utca 4.) Torök Sándor festőművész pasztellképeiből összeállított bemutatót láthatnak az érdeklődők július 30-ig. Hitek hazájában hittel kutatnak hűségesen A tudományos és a keresztény gondolkodásmód jótékonyan hatnak egymásra Vitéz Ferenc Debrecen (HBN) - A napokban jött létre a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, s rendszeres teológiai tanszékének keretében működik a Hitek, azaz a Hatvani István Teológiai Kutatóközpont, mely a keresztyén teológia és más tudományok, elsősorban a természettudományok kapcsolatának vizsgálatára, egymást termékenyítő kölcsönös hatások kutatására szerveződött, s egyben az univerzitás eszméjét is szolgálja. A Hitek létrejöttének apropóján beszélgettünk Gaál Botond teológiai professzorral, nemcsak a kutatóközpont célkitűzéseiről, hanem a teológia és a természettudományok kapcsolatáról is. Utalva egy korábbi nyilatkozatára, a kezdetektől fogva el önben a szándék, hogy megismerje a természettudományokat, és magas szinten művelje a teológiát is. Matematika-fizika szakos és teológiai diplomával rendelkezik: hogyan egyeztethető össze a keresztyén hit a tudományos ismeretekkel? - Téves közgondolkodás Az egzakt tudományok és a teológia nagyon sokáig jó barátságban voltak egymással. Aquinói Tamás, Newton, Pascal, Maxwell, Heisenberg és éppen Hatvani István példája is bizonyítja e két terület nagy egymásra találásait, bár a közgondolkodás a teológia és a tudományok viszonyának kérdését sokszor ma is tévesen ítéli meg. A keresztyén ember műveltségéhez az is hozzátartozik, hogy keresi minden ismeretnek az összetartozását és összeegyeztethetőségét, hogy ezáltal az ő Krisztusban való hite is gazdagodjon. A kutatóközpont a tudományos tevékenységét arra a biblikus keresztyén alapgondolatra építi, hogy Isten a világot Jézus Krisztusban békéltette meg önmagával. A világ teremtése és végcélja Krisztus inkarnációjában és megváltó művében érthető meg. Az egy Istenben való szentháromsági hit megvallása is tudatosítja az emberi értelemben azt, hogy valóban van a teremtett világnak objektív valósága és egysége, mégha ezt nem is tudjuk tökéletesen felfogni. A világról, az emberről, önmagunkról szerzett tudományos ismeretek hozzájárulnak az Isten ismeretének teljesebbé válásához. A kozmoszt annak teremtőjével való kölcsönös összefüggésben és integritásában szemléljük. - Milyen célokat határoztak meg a kutatóközpont létrehozásakor, s hogyan tudnak konkrétan és tevényeken bekapcsolódni a tudományközi kutatásokba? Tudományos és ökumenikus nyitás - A tevékenységi kört természetesen szabályozni kell, alapszabályba is foglaltuk ezt. A teremtés értelmezéséről, a fizikai és biológiai világ eredetéről, természetéről szóló bibliai tanításokat kívánjuk felmutatni, majd teológiai szempontból továbbmunkálni, a Szentírás alapján feltárni az Istenről, az emberiségről és a kozmoszról szóló tanítás összefüggéseit. Segíthetik itt egymást nemcsak a teológiai és a természettudományok, hanem a filozófia is. . --------Az alapelvekben megfogalmazott tételek érvényesülését kutatni szeretnénk a már említett filozófia mellett a tudománytörténet, a matematika, a pszichológia, az antropológia területein is, akár elméleti, akár kísérleti vonatkozásban. A hit és a tudományos gondolkodás egymást formálása szempontjából kiemelten foglalkozunk Hatvani István és Polányi Mihály tudománytörténeti jelentőségével. Ezenkívül az egyetemi tudományos továbbképzés keretében a kutatóközpont bekapcsolódik az interdiszciplináris tudományművelésbe, a doktoranduszok előkészítésébe. Szavaiból úgy tetszik, hogy e kutatóközpont tevékenységét erőteljes tudományos és ökumenikus nyitás jellemzi majd. A nyitottságon kívül mi lehet még garancia munkájuk termékenységére? - Annak tudatosítása a keresztyén tudósok körében, hogy bibliai nézőpontból a természettudományos kutatások, a természettudományokban való jártasság túlmutat az etikai és társadalmi konzekvenciákon. Kapcsolódunk a hasonló céllal és szemléletmóddal létrehívott nagy nemzetközi intézetek és tudományos társaságok munkájához az USA-ban, Kanadában és Európában egyaránt. Kétévenként konferenciák szervezésére vállalkozunk olyan témakínálattal, amely a teológiai és más tudományok viszonyának kutatásában elért legújabb hazai és nemzetközi eredményeket mutatja be. A tudományos kutatásban kölcsönös információcsere útján is segítjük egymást, valamint ennek a szellemi mozgásnak az ébren tartására tudományos baráti kört szerveztünk a téma iránt érdeklődők részére. Gaál Botond: „Az értelem keresi minden ismeret koherenciáját” Fotó: Horváth Katalin Halálosan komoly, időtlen játék három órában Sütő András Az ugató madár című drámájának ősbemutatója a Gyulai Várszínházban Sass Ervin Igazságvágyról és honfibúról szól Sütő András új drámája, Az ugató madár. 1849 után vagyunk, a Bach-korszakban. Tompa Mihály a bujdosók után üzen: „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!" Hihetnénk, hogy így volt. Mégsem hisszük, persze, könnyű nekünk: másfél évszázaddal később nézünk vissza arra az időre, és tudjuk, hogy börtönök és kivégzések ellenére a nemzet mégsem hullt szét, habár tragédiája iszonyatos volt. De hány hasonló helyzet volt előtte és utána? Hány olyan idő, amikor „minden helyzetben egy másik is bennefoglaltatott", ahogy itt mondják, a dráma elején, csak úgy, tényként és nem önigazolásul, és nem a vádaskodás okán, így aztán meg kell erősítenem magamban az igazságvágyat és le kell rázni magamról a honfibú önmarcangolását és a nótát, amit itt (nem véletlenül) annyit eldalolnak: „Sajnál-e még engemet valaki?" Hiszen ki sajnálta (ha nem a magyarság) a bujdosókat, a kivégzetteket és a börtönbe űzötteket, a lefokozottakat és az árulókat. Árulókat? „Minden helyzetben egy másik is benne foglaltatik", mondják, és a szabadulótól azt követelik: tartsa titokban, ami vele történt, és hűségét esküvel és aláírásával erősítse meg elfogadott császára és királya iránt. Már ahogyan ez a hatalmak tájékán lenni szokott, ebben sincs semmi meghökkentő, furcsa vagy újmódi stílus. Régi ez, mint régi maga az ember. Az egymás torkának eső, a gyűlölködő, a hiszékeny, az erkölcstelen, a tiszta. A hatalmas, időben talán túlzottan is terjedelmes előadás (egykét direkt és agitatív pillanatától eltekintve) magával sodor, nem enged, és ha a néző figyelme lankadna netán, újabb leleményekkel és szívet szorongató rettenetekkel szolgál. Mert hová legyünk, ha megtudjuk, mire jó az emberi tisztaság? Itt a főhős, Bodor Péter ezermester, orgonaágyú- és orgonakészítő, szobrász és zenélőkút-tervező tisztasága? Mocsokra-e vagy fehér szárnyalásra? Ki hitte volna, hogy mindkettőre... A konkrét történelmi helyszín: Marosvásárhely, de hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a játék időtlen. Mert nem elsősorban arról szól, hogy Erdély, hogy Marosvásárhely, hogy az ezermester Bodor meghasonlása Világ után, hogy Bach-korszak, házkutatások, koncepciós perek, hogy hűségnyilatkozatok a szabadulás áraként; sokkal inkább arról, hogy ember és ember, hogy ember és világ. Magyar ember és magyar világ. Hogy bűn-e, ha Bodor Péter honvéd őrnagy nem Világosnál teszi le a fegyvert, hanem egy szerelmes asszony, gróf Rhédey Claudia lábainál?! Hogy kilépne a közügyekből (miként Deák Ferenc is tette száz és száz követőjével), hogy elege van? Hogy elhatárolja magát a lázas fejű, meggondolatlan, realitásérzék nélküli új felkelőktől, akik százezreket áldoznának fel küldetéstudatos álmaikért? Hogy a drámában Makk József volt tüzér ezredes arról a Mack Józsefről mintázódott, aki valóságosan is tette ezeket, és Amerikában fejezte be hősi(?) sorsát... Különös erénye a szerzőnek, hogy a valóságban megtörtént eseményeket remekül egészíti ki megtörténhetett jellemzőkkel, hogy a karakterek tisztábban látszódjanak, hogy a színpadi viadal egyértelműen mutassa fel, hogyan is, miért is van az, hogy csak a magyar győzheti le a magyart, hogy a magyar és magyar közötti gyűlölet mindig is könnyű sikert ígért adott ellenfeleinknek. Hát így, ahogyan Sütő András közli Az ugató madárban, mely valóságosan is megjelenik a színen, mint kcsiny faragvány, és ugat! És ugatnia kell annak, aki hallja, mind erősebben. Kimunkált csapatmunka az előadás, mely ősbemutató egyben. Sík Ferenc rendezői akarata minden részletben megvalósul, hatalmas vezényletével zajlik a jelenetek sora. A főhős, Koncz Gábor (Bodor Péter) a nagy vitákban nyújt kiemelkedőt, jól hozza az ezermester székely állhatatos, tépődő lelkét, hogy félrevonulhat-e a köz bajaitól, küzdelmeitől vagy sem? A hatalom persze így sem, úgy sem kíméli, halál a bére. Meglepetés Gáspár Imola gróf Rhédey Claudia szerepében Marosvásárhelyről, a szerelmes és minden áldozatra kész asszony sajátosan magyar példája. Remekel Fülöp Zsigmond, a legváratlanabb helyzetekben színpadra érkező Bolon, alias Horváth Csongor magyartanár, a játék élő lelkiismerete, narrátora, továbbgörgetője és felmutatója. Már amenynyire játék ez a halálosan komoly három óra a gyulai vár színpadán, 1993 nyarán. Egy nagy íróval találkozhattunk, akinek minden szava hiteles. A dolgok itt kezdődnek. Amikor a székely ezermester a szerelmet és a művészetet választaná, de nem tudja még, hogy... (Gáspár Imola és Koncz Gábor) Fotó: Veress Erzsi