Hajdú-Bihari Napló, 1993. szeptember (50. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

1993. SZEPTEMBER 1., SZERDA HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 „Betett a mezőgazdaságnak az idei év...” Kedvetlen kistermelők és gazdálkodók a debreceni nagybani piacon Hornyák András Debrecen (HBN) - Még csak kö­zelíti a delet az idő, de a nagy for­galmú debreceni Vágóhíd utcán, már erről is, arról is szaporán ér­keznek a személygépkocsik, fur­gonok, kis teherautók a termő­föld s a verejtékes paraszti mun­ka eredményével. Pedig hol van még fél három, hol a nyitás? A nagybani piac helyén most még a „zsibin" vásárlók járművei so­rakoznak, a mezsgyén innen, ahol lehet, már ott tolonganak a beérkezett árutermelők. Zöldpaprikás zsákokkal teli a Lada csomagtartója, s kerek, ke­mény, szép, vecsési káposztafe­jekkel színültig áll az öreg Wart­burg utastere. Még jó, hogy elfért a vezető. Egy nyitott platójú kiste­herautón krumplis zsákok hever­nek hosszában-keresztben, vevőre várva. Néhányan már tárgyalnak is. Mire a Nagytemplom harangja megkondul, már olyan termelő is akad, aki a termésén túladott. Okosan, hisz tudja a tapasztalt parasztember: akkor kell eladni, amikor vevő van és viszi. Nem biztos, hogy aki tovább vár, jobb árat kap érte. Meg aztán lehet, hogy amennyivel olcsóbban adta, nyer annyit a megspórolt árusítási díjon. Ez van egy bajszos idős em­ber képére írva, aki Dacia vontat­ta utánfutójával már hazafelé ka­nyarodik. Csoda-e, hogy csodálkozunk Fél háromra szabaddá válik a parkoló, és bezúdulnak a még ad­dig is egyre-másra érkezők. A nagybani piac rendeltetése, hogy a termelő nagy tételekben elad­hassa termését az azt továbbvivő piaci és bolti kiskereskedőknek. Nem mindegy persze, hogy a fel­hozott paradicsommal, uborkával, zöldpaprikával hol foglalnak he­lyet. A „fősodorban" több az ér­deklődő, hamarabb meg lehet sza­badulni a terménytől, mint a piac távoli végein. Minden termelő itt próbál helyet találni, ide tülekszik. De nem csak termelők vannak, hanem akik már ide is viszont­eladóként, felvásárlóként jöttek. Emitt öles kötegekben kínálja a petrezselyemgyökeret egy cigá­­nyos képű magyar. Hogy hol ter­mett? Csanádapáca, Magyar­­csanád, Nagylak... A fekete föld­ből az asztalunkig gyakran költ­séggel és viszonteladók hasznával jócskán megrakodva jut el a ter­més. Csoda-e, hogy csodálko­zunk? Néhány nyugdíjas szatyor­ral próbálja ezt az utat legalább egy kicsit kurtítani. Ám „kicsibe" itt nem mindenki mér. Legfeljebb ha nagyon nem megy a piac. De most még friss reményekkel fészkelődik, pakol ezerféle jármű­ről sok közel s messzi földről érke­zett eladó. Előkerülnek a mérle­gek. A legtöbb csak olyan otthoni, testsúlymérleg. Ehhez aztán ki-ki valamiféle tartozékot készített, amellyel megmérhető egy rekesz gyömölcs vagy egy zsák paprika. Nem túl pontos, de itt megteszi. Egy kisteherkocsin hagymás­zsákok barikádja mögött fiatalasz­­szony pakolászik. - Honnan való a hagyma? - Makóról. - És megéri onnan ide hozni? - Estére kiderül... - Tömör a válasz, miközben­­ „leperkálja" a helypénzt a nyugtát buzgón fir­káló díjbeszedőnek. Az összeg nem semmi, a bejárati tábla szerint 150-től akár 2-3000 forintig is me­het, a járműtől függően. A legtöbb árusnak kétszáz forint, mert csak utánfutós személykocsival érke­zett. Nem mozognak ellene, tudják mi a rend, megadóan fizetnek, jó vásárt remélve. Kerekképű, pirospozsgás pa­rasztemberrel alkuszik valaki fe­hér almapaprikára. Negyvenre tartja. - Nem engedhetek. Nagy aszály volt, miből fogunk tavaszig megél­ni? Egy hold újfehértói földről szedtem, ami itt van. De érdemes elrakni, hiheti, drága lesz a kész savanyúság. Én meg mondok ma­gának olyan receptet a savanyí­tásra, hogy holtáig áldani fog... A vevőt nem győzte meg az érvelés, a mi kíváncsiságunkat vi­szont felkeltette az említett recept. Az újfehértói gazda szívesen el­árulja a titkot, sőt, mint aki sza­kácskönyvet ír, be is konferálja: - Téli savanyúság eltétele! - énekli szinte -, minden liter vízhez 35 deka cukor, három deci 20 százalékos ecet, késhegynyi só, mustármagból fél evőkanál, meggyfának három-négy levele, de lehet kevés kapor s pici torma is, nem sok, éppen csak egy pici. Ezt a lét kell hidegen az üvegbe rakott almapaprikára önteni. Különféle taktikák kereskedők, viszonteladók tár­gyalnak, de jócskán akad, aki be­főzési céllal itt vásárol, amit lehet. Egy földesi ember árulja ubor­káját, de van csemegekukoricája, burgonyája is. Városi öltözetű hölggyel van alkuban. - Nem engedek, vigye el, meglátja, ez az uborka verni fog­ja a piacot. Ötvenöt, mondom, az apró meg hatvanöt. Szép áru. El fog menni ennyiért is. A kereskedő ... mert nyilván az­­ nem tágít, végül győz. Már rakják is a rekeszeket a kocsira. Régi kuncsaft, tartani kell a kereskedővel a kapcsolatot. - így is úgy is betett már a mezőgazdaságnak ez az év. Illatos, szatymazi őszibarackot kínálnak amott, nem sok sikerrel, az ára miatt. Ki-ki az eladás és a vétel más taktikáját követi. Esteledve fogyni kezd a piac, egyre több jármű zúg fel, hogy üres rekeszeivel vagy az áru maradékával hazamenjen. A kofák, kereskedők egy része ilyenkor érkezik, hogy a hoppon maradt termelő reménytelenségét használja ki. Egy fiatal pár estig kitart. Talán engedni kellett volna. De hát könnyű azt mondani annak, aki sose görnyedt tűző napon és nem kémlelte aggódva az eget, lesz eső? Most még várnak s ha nem megy, irány az éjféli piac. Egy éjszakát már kihagytak, ki kell még bírni holnap hajnalig. Amit megtermeltek el is kell adni, ez az élet parancsa Fotó: Iklódy János Nem emelkednek drasztikusan a gyógyszerárak Budapest (ISB­­­S.­Z.) Október 1- jétől 30-35 százalékos gyógyszer­­áremelés várható - adta hírül a keddi Világgazdaság. Az üzleti napilap tudni véli, hogy a gyógy­szergyárak kérésére emelkednek egy hónap múlva az árak ilyen drasztikusan. A gyógyszergyár­tók azonban nem tudnak ilyen kezdeményezésről, mint ahogyan az országos főgyógyszerész is cá­folja a hírt. A nagyobb gyógyszergyárak közül lapunk az Egisnél és a Richter Gedeonnál érdeklődött, ám egyik helyen sem tudtak az áremelésre vonatkozó kérésről. Az Egis gyógyszergyár illetékesei el­mondták, hogy általában január 1- jétől emelkednek az árak - tehát október 1-jétől semmiképp -, vi­szont minden ilyen kezdeménye­zést előbb az országos főgyógy­szerésszel kell egyeztetni. Ezzel kapcsolatos megbeszélés pedig nem volt mostanában. Megyeri Béla, a Richter Gedeon belke­reskedelmi igazgatója lapunk kér­désére elmondta, hogy gyógy­szeráremelésre már csak azért sem gondolhatnak mostanában, mert előbb meg kell ismerkedniük az egészségbiztosítás új támogatási rendszerével, amelynek kidolgo­zása még folyamatban van. Az egészségbiztosítási önkor­mányzatnál megtudtuk, hogy a tá­mogatási rendszer reformjának egyik fontos lépcsője lesz az évi 130 millió recept feldolgozására alkalmas számítógépes rendszer kialakítása, melynek segítségével ellenőrizhetik a hatékony gyógy­szerfelhasználást. Az önkor­mányzat tervezi azt is, hogy gyógyszercsoportonként megál­lapítja, mely készítmények a legal­kalmasabbak az egyes betegségek kezelésére, s csak ezeket támogat­ja jelentős mértékben. A többi ké­szítmény ára így emelkedhet, de nem a közeljövőben, hiszen az ezzel kapcsolatos szakértői tár­gyalások még hetekig-hónapokig is tarthatnak. Matejka Zsuzsa országos fő­gyógyszerész alaptalannak tartja a drasztikus áremelésekkel kap­csolatos híreszteléseket, egyetlen hazai gyógyszergyár sem jelezte ilyen szándékát. Annyi igaz az egészből, hogy az importgyógyszerek árai növeked­nek egységesen 2,7 százalékkal a közelmúltban történt forintleér­tékelés miatt. Nem csökkentik egyelőre a támogatási mértékeket. A nagyvállalatok felhagynak az oktatással Budapest (MTI)­­ A szakmun­kásképzés korszerűsítése, a gya­korlatcentrikus képzés és a vál­lalkozói ismeretek oktatása elemi érdeke a magyar gazdaságnak. Az Iposz Magyar Kézműveskamara folytatja az új típusú képzés kialakítására 1991-ben elkezdett programját. Emellett azt is sze­retnék elérni, hogy a szakmunkás­oktatást,­lletve a pályakezdők al­kalmazását anyagilag is ösz­tönözze a kormányzat - fejtette ki a szakmunkástanév esztergomi ünnepélyes megnyitóját megelőző budapesti sajtótájékoztatón Szűcs György, az Iposz MKK elnöke. Az Iposz elnöksége úgy dön­tött: a szakmunkás­ tanévnyitó napja legyen ezentúl a magyar kézművesség napja is. A vissza­térő értékelésre nagy szükség van, hiszen másfél évszázaddal az első hazai szaktanodák megalapítása után a honi szakmunkásképzés válságos időszakot él át - mond­ta az MTI kérdéseire válaszolva Szűcs György. 1991-ben német­magyar kormányközi megálla­podás született egy hároméves képzési programról, melynek vég­rehajtása a vége felé közeledik. Az Iposz MKK e program célkitűzé­seit követve dolgozta ki az Iposz­­osztályok koncepcióját, melyekben fokozott hangsúlyt helyeznek a gyakorlati, a vállalkozói ismeretek és a német nyelv oktatására. Új tananyagtervet 1991-ben há­rom, 1992-ben hat szakmában dol­goztak ki, és a Szakképzési Alap támogatásával újabb 19 szakma oktatási tervét készítik elő jelen­leg. Idén már 70 iskola 83 osztá­lyában 2000 fiatal tanul az új tananyagtervek alapján. A 150-160 ezer szakmunkástanuló közül ma már több mint 30 ezret kisipari műhelyekben képeznek. Mivel a nagyvállalatok egyre inkább fel­hagynak az oktatással, az Iposz MKK rendkívül fontosnak tartja, hogy adókedvezménnyel támo­gassa a kormányzat e tevékeny­séget vállalókat. A szakmunkásvizsgát követően két évig pályakezdőt alkalmazók­nak pedig - a pályakezdők munkanélküliségének megelőzése érdekében - a Foglalkoztatási Alapból meg kellene kapniuk a kezdő munkavállaló bérének és az ezt terhelő járulékoknak 50 száza­lékát. KOMMENTÁR Arany Lajos Becsengettek Ma érvénybe lép az új közoktatási törvény,­­ ennek jegyében, igaz, még nemzeti alaptanterv híján, megkezdődik a tanév hazánk tizen­egyezernél is több közoktatási intézményében. Mondhatjuk hát - jó nagy közhellyel -: megint átmeneti tanév elé nézünk, mint néztünk már annyiszor. Nem kis fejtörést okoz persze, de igen jó lenne, ha annyi lenne az összes gond, hogy nincs még alaptanterv (amelynek léte igen lényeges, hiszen arra épülhetnek a kerettantervek, s ezek alapján készülhetnek a helyi tantervek). Mert ha nem is nagyobb, de legalább hasonló súllyal esnek a latba részint azok a feszültségek, szorongások, amelyek a törvény pontos vég­rehajtása körül adódnak majd nap mint nap, részint pedig az eddig is meglevő, az oktatás egészét érintő súlyos ellentmondások, ame­lyekre gyógyírt a világ legjobb törvénye sem tudna kínálni. Előbb a feszültségekre utalva: lesznek sokan, akik - mint minden,, új alapra helyezett rendelet, utasítás, törvény esetében - sok-sok hibával, a kísérletezés minden jegyét magán viselve kezdik a gyakorlati végrehajtást. Márpedig - jobb esetben­­ egyszer elsős s egyszer érettsé­giző a diák, nem volna szép, ha az ő bőrükre menne a játék. Aztán: a viták szünet nélkül dúlnak tovább a törvényről, számosan vannak, akik - miután az új választások előtt nem egészen egy évvel fogadtatott el a törvény - „kibekkelendő” tanévnek tekintik az újonnan indulót. Ezzel szemben mások a törvény hosszú távú végrehajtására rendezkednek be. A meglevő ellentmondásokat nincs tér itt fel­sorolni sem, ám egyre feltétlenül utaljunk. A mérgező személyeskedésről van szó. A nyu­godt munkát akadályozó tényezőkről, mint az egymás torkának esésekről (beszámoltunk nem egyről mi is), az iskolafenntartók képviselőinek és az iskolák pedagógusainak, vezetőinek gya­kori konfliktusáról. Arról például, hogy - mint megírtuk - megyénk egyik városában a pol­gármester a szülői képviseletnek nem tudott egyetlen érvet sem mondani arra, miért nem maradt a helyén az egyik iskola igazgatója, annak ellenére, hogy számos illetékes testület bízik benne. A személyeskedés rombolja az iskolák belső életét is. Mert nincs szakértő, aki pontosan meg tudná mondani, mi alapján dön­tötték el a pedagógusok kategóriába sorolását olyan esetekben, amelyekben nem a végzettség szerinti automatizmus, hanem a „jól dolgozik” szubjektív szempontja volt a mérvadó. Hiszen a munka minőségének érdemi ellenőrzése ma nem is gyermek-, hanem csecsemőcipőben tipeg. Mégis bízunk. Nem csak a csodában. Hiszen kitartott az iskola mellett - a pályára alkalmat­lanokon felül - sok-sok kiváló szakember is. S ez az ókonzervatív, ám nélkülözhetetlen in­tézmény kibírt már mindent eddig is, hátha ezután is így lesz. TANAKODÓ PÁL CSABA Keserű cukor Aki valaha is ajándékozott már valamit, az tudja, milyen nagy szerepe is van a csoma­golásnak. A lehető legszebb ajándéknak sem örül annyira az, aki kapja, ha netán foszladozó, zsírpecsétes papirosban tolják eléje. Ehhez ha­sonló szerepet tölt be az üzletekben kapható árucikkek csomagolása. A gyártók versengenek a vásárlók kegyeiért, s egy áru eladhatóságát nagyban befolyásolja az, milyen a külleme, mi­lyen a csomagolása, mennyire csalogatja a fo­gyasztót. A vevők megnyerése érdekében ter­mészetesen mindenki mindent bevet: a cso­magolás színeivel, ábráival, anyagával, esetleg annak újra felhasználhatóságával próbál hatni. A termékek külső burkai természetesen igye­keznek annak a vevőkörnek az ízlésével, szoká­saival összhangban lenni, melynek az adott áruféleséget igazán szánják. Az egyik megcélzott vevőkör a gyereksereg. A számukra készült dolgok csomagolása ál­talában harsány színű, s rajtuk ma már egyre inkább alkalmazzák csalogatóként a képre­gényekből, a televízióból ismert hősökről készült rajzokat, fotókat. Egy édességgyártó cég cukor­káit elmés tartóba foglalta, melyeket rajzfilm­hősök - például Donald kacsa és a hozzá ha­sonló figurák - műanyagmásai díszítettek. A megoldás még felnőttszemmel is jópofának tűnt, hisz a gyerek, ha elszopogatott minden szem cukor­kát, a tartót akár játékszerként is használhatta. A figurák bája aztán idővel elveszett. Miki egér portréja helyett a Pókember, egy halottaiból feltámasztott, zöld arcú zombie, vagy pusztán egy vigyorgó koponya tűnt fel a dobozokon. Sajátos módja nemdebár annak, hogy a gye­rekek gusztusát meghozzák a cukorkához...

Next