Hajdú-Bihari Napló, 1993. szeptember (50. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-01 / 203. szám
1993. SZEPTEMBER 1., SZERDA HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 „Betett a mezőgazdaságnak az idei év...” Kedvetlen kistermelők és gazdálkodók a debreceni nagybani piacon Hornyák András Debrecen (HBN) - Még csak közelíti a delet az idő, de a nagy forgalmú debreceni Vágóhíd utcán, már erről is, arról is szaporán érkeznek a személygépkocsik, furgonok, kis teherautók a termőföld s a verejtékes paraszti munka eredményével. Pedig hol van még fél három, hol a nyitás? A nagybani piac helyén most még a „zsibin" vásárlók járművei sorakoznak, a mezsgyén innen, ahol lehet, már ott tolonganak a beérkezett árutermelők. Zöldpaprikás zsákokkal teli a Lada csomagtartója, s kerek, kemény, szép, vecsési káposztafejekkel színültig áll az öreg Wartburg utastere. Még jó, hogy elfért a vezető. Egy nyitott platójú kisteherautón krumplis zsákok hevernek hosszában-keresztben, vevőre várva. Néhányan már tárgyalnak is. Mire a Nagytemplom harangja megkondul, már olyan termelő is akad, aki a termésén túladott. Okosan, hisz tudja a tapasztalt parasztember: akkor kell eladni, amikor vevő van és viszi. Nem biztos, hogy aki tovább vár, jobb árat kap érte. Meg aztán lehet, hogy amennyivel olcsóbban adta, nyer annyit a megspórolt árusítási díjon. Ez van egy bajszos idős ember képére írva, aki Dacia vontatta utánfutójával már hazafelé kanyarodik. Csoda-e, hogy csodálkozunk Fél háromra szabaddá válik a parkoló, és bezúdulnak a még addig is egyre-másra érkezők. A nagybani piac rendeltetése, hogy a termelő nagy tételekben eladhassa termését az azt továbbvivő piaci és bolti kiskereskedőknek. Nem mindegy persze, hogy a felhozott paradicsommal, uborkával, zöldpaprikával hol foglalnak helyet. A „fősodorban" több az érdeklődő, hamarabb meg lehet szabadulni a terménytől, mint a piac távoli végein. Minden termelő itt próbál helyet találni, ide tülekszik. De nem csak termelők vannak, hanem akik már ide is viszonteladóként, felvásárlóként jöttek. Emitt öles kötegekben kínálja a petrezselyemgyökeret egy cigányos képű magyar. Hogy hol termett? Csanádapáca, Magyarcsanád, Nagylak... A fekete földből az asztalunkig gyakran költséggel és viszonteladók hasznával jócskán megrakodva jut el a termés. Csoda-e, hogy csodálkozunk? Néhány nyugdíjas szatyorral próbálja ezt az utat legalább egy kicsit kurtítani. Ám „kicsibe" itt nem mindenki mér. Legfeljebb ha nagyon nem megy a piac. De most még friss reményekkel fészkelődik, pakol ezerféle járműről sok közel s messzi földről érkezett eladó. Előkerülnek a mérlegek. A legtöbb csak olyan otthoni, testsúlymérleg. Ehhez aztán ki-ki valamiféle tartozékot készített, amellyel megmérhető egy rekesz gyömölcs vagy egy zsák paprika. Nem túl pontos, de itt megteszi. Egy kisteherkocsin hagymászsákok barikádja mögött fiatalaszszony pakolászik. - Honnan való a hagyma? - Makóról. - És megéri onnan ide hozni? - Estére kiderül... - Tömör a válasz, miközben „leperkálja" a helypénzt a nyugtát buzgón firkáló díjbeszedőnek. Az összeg nem semmi, a bejárati tábla szerint 150-től akár 2-3000 forintig is mehet, a járműtől függően. A legtöbb árusnak kétszáz forint, mert csak utánfutós személykocsival érkezett. Nem mozognak ellene, tudják mi a rend, megadóan fizetnek, jó vásárt remélve. Kerekképű, pirospozsgás parasztemberrel alkuszik valaki fehér almapaprikára. Negyvenre tartja. - Nem engedhetek. Nagy aszály volt, miből fogunk tavaszig megélni? Egy hold újfehértói földről szedtem, ami itt van. De érdemes elrakni, hiheti, drága lesz a kész savanyúság. Én meg mondok magának olyan receptet a savanyításra, hogy holtáig áldani fog... A vevőt nem győzte meg az érvelés, a mi kíváncsiságunkat viszont felkeltette az említett recept. Az újfehértói gazda szívesen elárulja a titkot, sőt, mint aki szakácskönyvet ír, be is konferálja: - Téli savanyúság eltétele! - énekli szinte -, minden liter vízhez 35 deka cukor, három deci 20 százalékos ecet, késhegynyi só, mustármagból fél evőkanál, meggyfának három-négy levele, de lehet kevés kapor s pici torma is, nem sok, éppen csak egy pici. Ezt a lét kell hidegen az üvegbe rakott almapaprikára önteni. Különféle taktikák kereskedők, viszonteladók tárgyalnak, de jócskán akad, aki befőzési céllal itt vásárol, amit lehet. Egy földesi ember árulja uborkáját, de van csemegekukoricája, burgonyája is. Városi öltözetű hölggyel van alkuban. - Nem engedek, vigye el, meglátja, ez az uborka verni fogja a piacot. Ötvenöt, mondom, az apró meg hatvanöt. Szép áru. El fog menni ennyiért is. A kereskedő ... mert nyilván az nem tágít, végül győz. Már rakják is a rekeszeket a kocsira. Régi kuncsaft, tartani kell a kereskedővel a kapcsolatot. - így is úgy is betett már a mezőgazdaságnak ez az év. Illatos, szatymazi őszibarackot kínálnak amott, nem sok sikerrel, az ára miatt. Ki-ki az eladás és a vétel más taktikáját követi. Esteledve fogyni kezd a piac, egyre több jármű zúg fel, hogy üres rekeszeivel vagy az áru maradékával hazamenjen. A kofák, kereskedők egy része ilyenkor érkezik, hogy a hoppon maradt termelő reménytelenségét használja ki. Egy fiatal pár estig kitart. Talán engedni kellett volna. De hát könnyű azt mondani annak, aki sose görnyedt tűző napon és nem kémlelte aggódva az eget, lesz eső? Most még várnak s ha nem megy, irány az éjféli piac. Egy éjszakát már kihagytak, ki kell még bírni holnap hajnalig. Amit megtermeltek el is kell adni, ez az élet parancsa Fotó: Iklódy János Nem emelkednek drasztikusan a gyógyszerárak Budapest (ISBS.Z.) Október 1- jétől 30-35 százalékos gyógyszeráremelés várható - adta hírül a keddi Világgazdaság. Az üzleti napilap tudni véli, hogy a gyógyszergyárak kérésére emelkednek egy hónap múlva az árak ilyen drasztikusan. A gyógyszergyártók azonban nem tudnak ilyen kezdeményezésről, mint ahogyan az országos főgyógyszerész is cáfolja a hírt. A nagyobb gyógyszergyárak közül lapunk az Egisnél és a Richter Gedeonnál érdeklődött, ám egyik helyen sem tudtak az áremelésre vonatkozó kérésről. Az Egis gyógyszergyár illetékesei elmondták, hogy általában január 1- jétől emelkednek az árak - tehát október 1-jétől semmiképp -, viszont minden ilyen kezdeményezést előbb az országos főgyógyszerésszel kell egyeztetni. Ezzel kapcsolatos megbeszélés pedig nem volt mostanában. Megyeri Béla, a Richter Gedeon belkereskedelmi igazgatója lapunk kérdésére elmondta, hogy gyógyszeráremelésre már csak azért sem gondolhatnak mostanában, mert előbb meg kell ismerkedniük az egészségbiztosítás új támogatási rendszerével, amelynek kidolgozása még folyamatban van. Az egészségbiztosítási önkormányzatnál megtudtuk, hogy a támogatási rendszer reformjának egyik fontos lépcsője lesz az évi 130 millió recept feldolgozására alkalmas számítógépes rendszer kialakítása, melynek segítségével ellenőrizhetik a hatékony gyógyszerfelhasználást. Az önkormányzat tervezi azt is, hogy gyógyszercsoportonként megállapítja, mely készítmények a legalkalmasabbak az egyes betegségek kezelésére, s csak ezeket támogatja jelentős mértékben. A többi készítmény ára így emelkedhet, de nem a közeljövőben, hiszen az ezzel kapcsolatos szakértői tárgyalások még hetekig-hónapokig is tarthatnak. Matejka Zsuzsa országos főgyógyszerész alaptalannak tartja a drasztikus áremelésekkel kapcsolatos híreszteléseket, egyetlen hazai gyógyszergyár sem jelezte ilyen szándékát. Annyi igaz az egészből, hogy az importgyógyszerek árai növekednek egységesen 2,7 százalékkal a közelmúltban történt forintleértékelés miatt. Nem csökkentik egyelőre a támogatási mértékeket. A nagyvállalatok felhagynak az oktatással Budapest (MTI) A szakmunkásképzés korszerűsítése, a gyakorlatcentrikus képzés és a vállalkozói ismeretek oktatása elemi érdeke a magyar gazdaságnak. Az Iposz Magyar Kézműveskamara folytatja az új típusú képzés kialakítására 1991-ben elkezdett programját. Emellett azt is szeretnék elérni, hogy a szakmunkásoktatást,lletve a pályakezdők alkalmazását anyagilag is ösztönözze a kormányzat - fejtette ki a szakmunkástanév esztergomi ünnepélyes megnyitóját megelőző budapesti sajtótájékoztatón Szűcs György, az Iposz MKK elnöke. Az Iposz elnöksége úgy döntött: a szakmunkás tanévnyitó napja legyen ezentúl a magyar kézművesség napja is. A visszatérő értékelésre nagy szükség van, hiszen másfél évszázaddal az első hazai szaktanodák megalapítása után a honi szakmunkásképzés válságos időszakot él át - mondta az MTI kérdéseire válaszolva Szűcs György. 1991-ben németmagyar kormányközi megállapodás született egy hároméves képzési programról, melynek végrehajtása a vége felé közeledik. Az Iposz MKK e program célkitűzéseit követve dolgozta ki az Iposzosztályok koncepcióját, melyekben fokozott hangsúlyt helyeznek a gyakorlati, a vállalkozói ismeretek és a német nyelv oktatására. Új tananyagtervet 1991-ben három, 1992-ben hat szakmában dolgoztak ki, és a Szakképzési Alap támogatásával újabb 19 szakma oktatási tervét készítik elő jelenleg. Idén már 70 iskola 83 osztályában 2000 fiatal tanul az új tananyagtervek alapján. A 150-160 ezer szakmunkástanuló közül ma már több mint 30 ezret kisipari műhelyekben képeznek. Mivel a nagyvállalatok egyre inkább felhagynak az oktatással, az Iposz MKK rendkívül fontosnak tartja, hogy adókedvezménnyel támogassa a kormányzat e tevékenységet vállalókat. A szakmunkásvizsgát követően két évig pályakezdőt alkalmazóknak pedig - a pályakezdők munkanélküliségének megelőzése érdekében - a Foglalkoztatási Alapból meg kellene kapniuk a kezdő munkavállaló bérének és az ezt terhelő járulékoknak 50 százalékát. KOMMENTÁR Arany Lajos Becsengettek Ma érvénybe lép az új közoktatási törvény, ennek jegyében, igaz, még nemzeti alaptanterv híján, megkezdődik a tanév hazánk tizenegyezernél is több közoktatási intézményében. Mondhatjuk hát - jó nagy közhellyel -: megint átmeneti tanév elé nézünk, mint néztünk már annyiszor. Nem kis fejtörést okoz persze, de igen jó lenne, ha annyi lenne az összes gond, hogy nincs még alaptanterv (amelynek léte igen lényeges, hiszen arra épülhetnek a kerettantervek, s ezek alapján készülhetnek a helyi tantervek). Mert ha nem is nagyobb, de legalább hasonló súllyal esnek a latba részint azok a feszültségek, szorongások, amelyek a törvény pontos végrehajtása körül adódnak majd nap mint nap, részint pedig az eddig is meglevő, az oktatás egészét érintő súlyos ellentmondások, amelyekre gyógyírt a világ legjobb törvénye sem tudna kínálni. Előbb a feszültségekre utalva: lesznek sokan, akik - mint minden,, új alapra helyezett rendelet, utasítás, törvény esetében - sok-sok hibával, a kísérletezés minden jegyét magán viselve kezdik a gyakorlati végrehajtást. Márpedig - jobb esetben egyszer elsős s egyszer érettségiző a diák, nem volna szép, ha az ő bőrükre menne a játék. Aztán: a viták szünet nélkül dúlnak tovább a törvényről, számosan vannak, akik - miután az új választások előtt nem egészen egy évvel fogadtatott el a törvény - „kibekkelendő” tanévnek tekintik az újonnan indulót. Ezzel szemben mások a törvény hosszú távú végrehajtására rendezkednek be. A meglevő ellentmondásokat nincs tér itt felsorolni sem, ám egyre feltétlenül utaljunk. A mérgező személyeskedésről van szó. A nyugodt munkát akadályozó tényezőkről, mint az egymás torkának esésekről (beszámoltunk nem egyről mi is), az iskolafenntartók képviselőinek és az iskolák pedagógusainak, vezetőinek gyakori konfliktusáról. Arról például, hogy - mint megírtuk - megyénk egyik városában a polgármester a szülői képviseletnek nem tudott egyetlen érvet sem mondani arra, miért nem maradt a helyén az egyik iskola igazgatója, annak ellenére, hogy számos illetékes testület bízik benne. A személyeskedés rombolja az iskolák belső életét is. Mert nincs szakértő, aki pontosan meg tudná mondani, mi alapján döntötték el a pedagógusok kategóriába sorolását olyan esetekben, amelyekben nem a végzettség szerinti automatizmus, hanem a „jól dolgozik” szubjektív szempontja volt a mérvadó. Hiszen a munka minőségének érdemi ellenőrzése ma nem is gyermek-, hanem csecsemőcipőben tipeg. Mégis bízunk. Nem csak a csodában. Hiszen kitartott az iskola mellett - a pályára alkalmatlanokon felül - sok-sok kiváló szakember is. S ez az ókonzervatív, ám nélkülözhetetlen intézmény kibírt már mindent eddig is, hátha ezután is így lesz. TANAKODÓ PÁL CSABA Keserű cukor Aki valaha is ajándékozott már valamit, az tudja, milyen nagy szerepe is van a csomagolásnak. A lehető legszebb ajándéknak sem örül annyira az, aki kapja, ha netán foszladozó, zsírpecsétes papirosban tolják eléje. Ehhez hasonló szerepet tölt be az üzletekben kapható árucikkek csomagolása. A gyártók versengenek a vásárlók kegyeiért, s egy áru eladhatóságát nagyban befolyásolja az, milyen a külleme, milyen a csomagolása, mennyire csalogatja a fogyasztót. A vevők megnyerése érdekében természetesen mindenki mindent bevet: a csomagolás színeivel, ábráival, anyagával, esetleg annak újra felhasználhatóságával próbál hatni. A termékek külső burkai természetesen igyekeznek annak a vevőkörnek az ízlésével, szokásaival összhangban lenni, melynek az adott áruféleséget igazán szánják. Az egyik megcélzott vevőkör a gyereksereg. A számukra készült dolgok csomagolása általában harsány színű, s rajtuk ma már egyre inkább alkalmazzák csalogatóként a képregényekből, a televízióból ismert hősökről készült rajzokat, fotókat. Egy édességgyártó cég cukorkáit elmés tartóba foglalta, melyeket rajzfilmhősök - például Donald kacsa és a hozzá hasonló figurák - műanyagmásai díszítettek. A megoldás még felnőttszemmel is jópofának tűnt, hisz a gyerek, ha elszopogatott minden szem cukorkát, a tartót akár játékszerként is használhatta. A figurák bája aztán idővel elveszett. Miki egér portréja helyett a Pókember, egy halottaiból feltámasztott, zöld arcú zombie, vagy pusztán egy vigyorgó koponya tűnt fel a dobozokon. Sajátos módja nemdebár annak, hogy a gyerekek gusztusát meghozzák a cukorkához...