Hajdú-Bihari Napló, 1994. szeptember (51. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-01 / 206. szám

1994. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK HARMADIK OLDAL „Néha azért vannak izgalmas perceink...” A gyógyító munka egyik feltétele napi ötven-hatvan véradó nemes gesztusa Hornyák András Debrecen - Nyíradony (HBN) - Amikor a nyíradonyi főtér délelőtti napsütésben frissen locsolt pázsitja, tarka virágágyásai között a néptelennek tűnő művelődési házba lépek, még semmi nem utal a benti sürgés-forgásra. A színházterem hűvösében azonban most a sarokban összerakva állnak a széksorok, s a kétnapos véradóakcióhoz van berendezve minden. A terem nagy részét előírás szerint fehér lepedők függönyével kialakított fülkék foglalják le, s az előzetes laborvizsgálatokhoz, az adatok felvételéhez szükséges asztalok. Ezek előtt, a néhány széken sorukra várakozó asszonyok , beszélgetnek, a minden véradás alkalmával kapott apró ajándékot - ezúttal egy-egy doboz sebtapaszt - szorongatva. Pinczés László szakorvostól, a megyei vérellátó központ Nyíradonyba kiszálló csoportjának vezetőjétől megtudtuk, ma eddig huszonkét nyíradonyi lakos adott vért. - Új jelentkező sajnos kevés van, a régi donorok jönnek. Ennek ellenére mindenki átesik egy laboratóriumi vizsgálaton, a kiszálláskor magunkkal hozott kézi laboratórium segítségével a laborasszisztens megnézi a donor vércsoportját, a vérsüllyedést, a hemoglobint, aztán jönnek az orvoshoz. Elbeszélgetek velük, megkérdem, történt-e valamilyen változás az egészségükben az előző véradás óta, és ha minden rendben, az adatok egyeztetése után veszik le a vért. A donor érdekében, de a vér felhasználhatósága érdekében is lehetőség szerint ki kell szűrni már előzetesen is, ha valaki beteg, vagy más okból nem adhat vért. Az előbb például, megkértem az egyik véradásra jelentkezőt, hogy inkább jöjjön holnap, mert észrevettem rajta, hogy az italboltban kezdte a napot. Az ilyesmi azonban nem túl gyakori, hisz többnyire nőket látok itt, akik a véradás után elmaradhatatlan páros kolbászhoz is inkább üdítőt fogyasztanak sör helyett. Már-már azt mondom, hogy a véradás gesztusában is a nők a példaadóbbak, amikor két férfiú érkezik. Nincs kárunk belőle Bucsku Mihály, a ruhagyár műszerésze, 1972 óta ad vért, villanyszerelő kollégája, Szabó József hússzoros véradó. Értesítést kaptunk, hogy véradás lesz. Nem nagy ügy, sokszor megtettük. Nincs kárunk belőle, másfelől pedig az a rendes dolog, ha az ember segít másokon. Hát jövünk... Hát rendesnek rendes, de vajon tényleg „nincs kárunk" belőle? Erre a kérdésre már Debrecenben, a Bem téri kórház tavasszal elkészült büszkeségében, a megyei vérellátó központban Medgyessy Ildikó vezető főorvos ad választ: - Tényleg nincs. Egy egészséges felnőtt embernél, akinek általában 4-5 liter vére van, az a 4 deci vér, amit egy alkalommal leveszünk, egy hét alatt újratermelődik, s a szervezet a tartalékaiból ezt kompenzálja is. A vér különféle alkotóelemei különféle élettartamúak. A vérlemezkéké például 9 nap, a vörös vérsejteké 120, a fehér vérsejteké 1-2 nap. A véradás során levett vérben így mindig különféle korú alkotóelemek vannak, mert azok folyamatosan képződnek és elöregszenek. - Ugyanúgy, mint ahogy a hajunk is nő, függetlenül attól, hogy a fodrásznál levágatjuk-e? - Pontosan. Ezért nagyon fontos lenne, hogy minden egészséges felnőtt állampolgár adjon vért, legalább évente egyszer, mert a gyógyító munkához rengeteg vér szükséges. Csak gondoljunk bele, mennyit kell összegyűjteni három-négy decinként a besárgult újszülötteknél szükségessé váló vércseréhez, a leukémiás betegek kezeléséhez, balesetek sérültjeinek ellátásához, nem beszélve a súlyos szívműtétekről, többórás csípőprotézis-műtétekről, agyműtétekről. A kórház és a klinika vérellátásához napi átlagban körülbelül negyven-ötven embertől kell vért venni. Ez bizony nem könnyű. Örökös segítőinkkel, a Vöröskereszt szervezeteivel ezért pontos évi terv és ütemezés szerint végezzük a városokban, községekben, üzemekben a véradást. De a tervszerűség ellenére néha azért vannak izgalmas perceink... „Ennyit meg kell tenni" Elindulunk megnézni a patikatisztaságú, korszerű intézetet, ahol a levett vér további vizsgálata, feldolgozása és felhasználás előtti hűtőtárolása is történik. Közben megkérdezem: - A véradó valamikor pénzt kapott. Sok megszorult ember vagy a zaciba ment vagy a véradóba. Aztán nemes gesztus lett és mozgalom jellegű, ingyenes. Nem ellentmondás ez? Hiszen napjainkra minden anyagi síkra terelődött. Nem lenne jobb a vérellátás, ha bevezetnék ismét a térítéses véradást? Sokan azt tartják: nem adnak vért, mert „maguknak" is sokba van, az élet pénzbe kerül. Vannak országok, ahol hozzánk hasonlóan önkéntes véradó mozgalom működik, s vannak, ahol fizetnek érte, méghozzá sokat. Erre nálunk az egészségügy helyzetét ismerve nem is lenne pénz. De ennél fontosabb a tapasztalat, hogy azok az országok, ahol az elmúlt tíz-egynéhány évben térítéssel vették a vért, rettenetes árat fizettek az AIDS-betegség továbbhurcolásával. Például Spanyolország. Ha ezt anyagiak mozgatják, akkor sok ember hajlamos eltitkolni a betegségét, káros szenvedélyeit, életvitelét, vagy képes az egészségét tönkretéve, a megengedettnél gyakrabban is vért adni. Az a biztonságos, ha valaki nem anyagi okokból, hanem emberi meggondolásból ad vért. - Hogyan oldják meg a vérellátásban olykor előálló rendkívüli helyzeteket? - A nyilvántartásunkban körülbelül negyvenezer ember adata szerepel. Közülük hívjuk a segítőkészeket, s lehetőség szerint vértartalékokat képezünk. De nálunk minden dolgozó hivatalból véradó. Ha vészhelyzet van, mindenki donor lehet. Az intézet vezetője mindjárt be is mutat egy fiatal hölgyet. Elek Ibolya laborasszisztens húsz éve itt dolgozik. - De már előtte is véradó voltam. Mi akkor adunk, ha nagyon sürgős. Kéznél vagyunk. E pillanatban fejezte be a véradást egy segítségadásra kért, behívott donor, Török Tamás, a MÁV gépkocsivezetője: - A katonai szolgálat idején kezdtem vért adni, azóta néha hívnak. Nekem elég ritka a vércsoportom. Most is egy beteg számára kellett adnom. Ennyit meg kell tenni embertársainkért... Aztán, mintegy búcsúzóul, megtudom: tegnap egy nagykállói fiatalember agyműtéte előtt huszonöten jöttek be, rokonok, barátok és munkatársak, hogy „összeadják" a vért az operáció sikeréhez. Lám csak! Van azért még segíteni akarás az emberekben... Egy-egy műtéthez több literre is szükség lehet az életet jelentő vérből Fotó: F. Szilágyi Imre A 870 millióba kerül az önkormányzati választás Az elmúlt hetekben lezajlott hatpárti tárgyalások zömmel eredményre vezettek Horváth Magdolna Budapest (ISB) - Egyfordulós, közvetlen és titkos választás, érvényességi küszöb nélkül. Ezek az ősszes esedékes helyi és kisebbségi önkormányzati képviselő-választás legfőbb jellemzői. A kormány jogalkotási terve, és az ennek alapján elkészített parlamenti munkamenet szerint a képviselők elé a jövő héten kerül az önkormányzati törvénycsomag, amely a szükséges alkotmánymódosítással együtt öt törvénymódosítást tartalmaz. A Belügyminisztériumban az elmúlt hetekben zajló szakértői és hatpárti tárgyalások zömmel eredményre vezettek, azaz a változtatások többségével a résztvevők egyetértettek. Az ellenzék között azonban továbbra sincs egyetértés abban, hogy egy vagy kétfordulós legyen-e a választás. A kisebbségek megbeszéléseken részt vevő képviselői nehezményezték, hogy a törvénytervezet áttanulmányozására nem kaptak elég időt, és hogy nem született megegyezés arról, a választások után létrejövő kisebbségi önkormányzatok és a települési önkormányzatok milyen intézményi viszonyban legyenek egymással. A szakértők állítják: az országgyűlési választásokhoz képest a kisebbségi és önkormányzati választás olcsóbb, ám bonyolultabb lesz. Amennyiben a kormány-előterjesztést elfogadják a honatyák és csupán egyfordulós választás lesz, úgy összesen 870 millió forint elegendő a lebonyolításhoz - ígéri a Belügyminisztérium költségelemzése. Ebben az esetben 120 millió forinttal kerül kevesebbe ez a választás az országgyűlési képviselő-választás első fordulójánál. Az említett költségelemző összesítés ugyanakkor kitér arra is, hogy a települési önkormányzati választásokkal egy időben zajló kisebbségi önkormányzati választások pénzügyi fedezetéről nem rendelkezik az 1994. évi költségvetés. A belügyminiszter által jegyzett országgyűlési határozati javaslat számítása szerint amennyiben a kisebbségi választáshoz szükséges 248 millió forintot a költségvetés nem biztosítja, úgy veszélybe kerülhet a kisebbségi választások előkészítése, illetve lebonyolítása. Az önkormányzati választás - a javaslat parlamenti elfogadása esetén - a korábbitól eltérően egyfordulós lenne, és az eredményes választáshoz ezúttal nem állapítanának meg érvényességi küszöböt. Azaz polgármester az lenne, akire a legtöbb voksot leadják. Az egyes településeken külön szavazólapon kell majd szavazni a polgármesterre, a képviselő-testületre és a megyei közgyűlés tagjaira. Ott, ahol kisebbségi önkormányzat felállítását legalább öten kezdeményezték, még egy szavazólap kerül a borítékba. A választási technika ennél bonyolultabb a tízezernél több lakossal rendelkező településeken, a megyei jogú városokban és a fővárosban. Ezeken a helyeken a képviselő-testület tagjainak csupán 60 százalékát juttathatnák a polgárok mandátumhoz, a fennmaradó 40 százalékot az úgynevezett kompenzációs lista segítségével töltenék be. Azaz a vesztes egyéni jelöltekre leadott voksok alapján töltenék fel a fennmaradó 40 százalékot. A megyei jogú városokban a megyei közgyűlésbe nem delegálhatnak képviselőt, a fővárosban pedig a négy szavazólap plusz eggyel egészül ki, itt ugyanis a kerületi polgármester mellett a főpolgármesterre is voksolni kell. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁR Barna Attila Sugárveszély Végre nekünk, magyaroknak is van már igazi nagy, hasadóanyag-csempészési ügyünk: két hazánkfiát tetten ért a rendőrség, amint megpróbált elpasszolni egy kétkilós plutóniumpasztillát. Nagy örömünket persze némiképp zabolázza az orosz atomenergetikai minisztérium szóvivőjének minapi nyilatkozata, amely szerint a nemzetközi piacon szinte korlátlan mennyiségben kapható dúsított urán. Nem is igazán értem, hogy miért kockáztatnak és vacakolnak ennyit a csempésztetéssel a titkos atombombagyártók, hiszen csak ki kell menni a piacra és mondani: kérek két kiló plutóniumot, de a szebbikből, mert betegnek lesz, és már lehet tartani a cekkert, hogy a kereskedő beletöltse a műanyag tálkából az árut. A dolog persze nem ilyen egyszerű és legfőképpen nem vicces. Tény azonban, hogy az utóbbi időben igencsak elszaporodtak a sugárzóanyag-lopásokról szóló tudósítások. Legutóbb például az orosz Tambov nevű város vegyi üzeméből tűnt el 4,5 gramm viaszpuha, aranysárga cézium 137-es, ami ha vízbe kerül, robban, ha levegő éri, meggyullad. Azelőtt meg egy szupertitkos városból, amelynek még a neve sem valami bizalomgerjesztő: Arzama 52-16, sikerült ellopni 9,5 kilónyi uránt. A sokféle hír hallatán megfogalmazódnak a kérdések: mit is lopnak? A már említett orosz minisztériumi szóvivő szerint ugyanis az erőművekből ellopott anyagokat csak erőművekben lehet felhasználni. Gadó János, az Atomenergia-kutató Intézet igazgatója azt állítja: az urán 235-ös és a plutónium 239-es izotóp alkalmas egyedül katonai célú felhasználásra. Ám van olyan szakvélemény is, amely szerint bonyolult eljárással alkalmassá tehető az erőművekben használt dúsított urán atomfegyverek gyártásához, mint ahogy a Budapesten lefoglalt anyagról is olvashattuk: kiégetés után jó az atomfegyverekhez. Mire használják az ellopott anyagokat? Feltételezések szerint nemzetközi kereskedőlánc működik, amelynek egyes szálai Magyarországon át vezetnek. Mások azt állítják, nincs szó többről, mint hogy képzetlen emberek lopkodják ki a hasadó anyagokat busás haszon reményében. Valószínűleg igaz egyik és másik elképzelés is. A profi kereskedelembe nyilván belekeverednek meggazdagodni vágyó ostoba viszontkereskedők is, akik majd csak később döbbennek rá, átverték őket, s nemcsak azért, mert a 100, illetve 1000 dollárt érő anyagokról nekik azt mondták, sokszorosát érik, hanem mert közben gyógyíthatalan sugárbetegek is lettek. Milyen veszély leselkedik ránk? Egyfelől azt hallani, hogy például az urán nem túl veszélyes, még akkor sem, ha a villamoson egy uráncsempész mellett állunk. Másfelől tény, hogy létezik porlékony urán, ami könnyen a levegőbe kerülhet, de az is tagadhatatlan, hogy a kobaltot még ólommmal sem lehet tökéletesen szigetelni. Márpedig ha a hasadóanyaglopásoknak nincs valódi (atombomba-gyártási) célja, csak a könnyű meggazdagodás, akkor a hoppon maradt viszontkereskedők az eladatlan sugárzó anyagokat évekig a környezetünkben tarthatják, akkor is, ha nem akarnak szándékosan kinyírni, mint tette azt főnökével egy orosz, aki nemszeretem felettesének karosszékébe rejtette a veszélyes anyagot. TÖPRENGŐ Bereczki Károly Őszülőben „Bokraink közt már az ősz barangol” - sóhajtotta Jeszenyin. Hasonló sóhajjal nyugtázzuk mi is, hogy az idén még nem kell tandíjat fizetni az egyetemen, így megvehetjük a kisebbik fiúnak az őszi cipőt. Persze, előbb még jöjjön haza a mai évnyitóról és közölje, hogy mennyibe kerül a tankönyvcsomag. Reméljük, hogy a tavaly vásárolt (akkor sem volt olcsó) földrajz- és történelematlasz az idén is használható lesz. Továbbá azt is reméljük, hogy a tanszereket és a tornafelszerelést megvásárolhatjuk abból az összegből, amit az önkormányzat iskolakezdési segélyként folyósított. Igaz ugyan, hogy ötszáz forinttal kevesebb ez az összeg, mint tavaly, de esetleg a tornacipőről lemondunk, majd az októberi fizetésből megvesszük. Addig úgy is lehet még mezítláb is szaladgálni... „Kóró lesz a száraz laboda” - sóhajtozott tovább Jeszenyin. Ő még nem tudhatta, hogy a júliusi aszály miatt besilózzák a tengerit, a szőlőfürtök is olyan kókadtan száradnak, hogy októberre kavicskeménnyé aszalódnak. Éppen akkorra, amikorra kihirdette a kormány az újabb áremeléseket. Csekély vigasz az állam polgárának az érvelés, miszerint másképp nem megy előre az ország szekere, csak ha a rajzszög hegyét megkurtítjuk és húsz százalékkal drágábban eladjuk. Az állam polgára egyáltalán minden áremeléstől tart. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy előbb vagy utóbb nem, fogja tudni kifizetni a magasra srófolt árakat. És akkor megvan a baj, mondanám a csődhelyzetet pontosan jelölő régi magyar kifejezéssel.