Hajdú-Bihari Napló, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-17 / 115. szám

1995. MÁJUS 17., SZERDA MŰEML­ÉK VÉDEL­EM HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 13 MŰEMLÉKI KATALÓGUS Nagykereki Középkori falu. A XVI. századtól erdélyi fe­jedelmi birtok (Báthory, Bocskai, Bethlen). Vára egyike Bocskai erősségeinek. 1604-ben innen indult a Bocskai-féle szabadságharc. Egy ideig itt élt Báthory Anna, többször megfordult a várban Báthory Gábor, Beth­len Gábor és még több fejedelem. A várat a XVIII. században élt örökösök kastéllyá formálták. A várfalak 1945-ig meg­maradtak, akkor a helybeliek szétverték, s kis házakat építettek belőle. A kastély mai formáját a Csanádiak alatt a XIX. század el­ső felében kapta. Kereki előbb görbe egyutcás falu és a vár körül alakult egy kisebb tömb. Lakói, akik részt vettek a vár védelmében, hajdú sza­badságlevelet kaptak. Talán köleséri hajdúk is telepedtek be. Kiváltságukat azonban el­vesztik, s a XVIII. században nyolc-tíz kis­­nemesi család osztozkodik a településen. Ezek egy része önállóan gazdálkodik, száz-ötszáz holdas birtokaikkal betagolód­nak a falu rendjébe, néhány esetben kisebb majorságok, majd bérlőgazdaságok alakul­nak. (Ádám-puszta, Evasárja, Kis Adám, Ke­­rezsi-tag, Bügler-tanya stb.) A XX. századra a legtöbb volt középbirtok felbomlik, s a föl­deket a falusiak szerzik meg. (Ez a sorsa pél­dául a Csanády-, a Hódossy-, a Bucsay- és a Menszáros-féle birtokok nagyobb részé­nek). Az Ádám-pusztát, az Évasárját 1937- ben a kismarjaiak szerzik meg. A népesség 1870-ben 1519 fő, mind re­formátus. A határ ekkor 5340 hold, mely­ből 1958 hold úrbéres, tehát paraszti föld. 1930-ban már 2026 főt tartanak számon, de ekkor már 105 katolikus és 39 görögkeleti is van, bizonyára a pusztákon. A határ 5798 hold, de ennek már ekkor több mint fele, 3386 hold a kisgazdák kezén van. Jelenlegi temploma 1760-ban, a torony 1837-ben épült. Épületei elsősorban a biha­ri síkság építészetére emlékeztettek, vagyis jellemzőek az utcára épített kőlábas górék, a felcsapott végű nádas, tornácos házak, kő­lábas kerítések. A megyében legszebb ba­rokkos oromzatú házaikat a közelmúltban sajnos lebontották. (Történetüket Komo­­róczy György megírta, munkája kéziratban van). Itt született K. Nagy Sándor, Bihar me­gye egyik monográfusa. V. Gy. A református templom egyik részlete Fotó: Rácz Zoltán Pusztuló tanyavilág Budapest (MTI)­­ A mártélyi Tisza-vidék pusztuló tanyavilágát idézi fel Szatyor Győ­ző, Kós Károly-díjas faműves-szobrász-gra­­fikus rajzainak pécsi kiállítása. A baranyai Ormánság egyik kis falujában született mű­vész már két évtizede rendszeresen elláto­gat nyaranta Mártélyba, hogy fotókon és népballadai hangulatú rajzain örökítse meg az alföldi tanyák elvándorolt, elűzött népé­nek hajdan létfontosságú, ma már egyre fo­gyatkozó földműveseszközeit. Az elárvult tanyaudvarok, a temetetlen holtak csontvá­zaiként meredező lefogyott épületgerendák, korhadt, rozsdamarta szekerek, ekék, boro­nák fehér lapokra rótt fekete vonalaival az egykori szorgos földműveseknek is emléket állít a krónikát rajzaival író grafikus. Szatyor Győző képeinek pécsi kiállítását Tüskés Ti­bor író nyitotta meg a nevelők házának ga­lériájában. Műemlékvédelmi konferencia Erdélyben Beszámoló a közelmúltban lezajlott IV. tusnádi nemzetközi tudományos ülésszakról Angyal László Immár negyedik alkalommal ren­dezték meg 1995-ben az erdélyi, gyógyfürdőjéről ismert Tusnádon a nemzetközi tudományos műem­lékvédelmi konferenciát. A hétna­pos ülésszaknak kettős célja volt. Egyrészt a műemlékek rehabi­litálása, elméleti és gyakorlati kér­déseinek tárgyalása, másrészt a műemlékvédelmi szemlélet alaku­lásának értékelése a velencei char­tától (alapokmány, 1964) az ezred­fordulóig. A konferencia szervezését az Erdélyi Múzeum Egyesület, a Ko­lozsvári Műszaki Egyetem, Romá­nia, Magyarország, Németország nemzeti bizottságai, Sepsiszent­­györgy és Kolozsvár műemlékvé­dő társasága vállalta. A rendező bizottság Kolozsvár és Sepsiszent­­györgy illetékeseiből alakult, Sza­bó Bálintnak, a Kolozsvári Műsza­ki Egyetem matematikaprofesz­­szorának elnökletével. Hatvannégy elő­adás A tudományos ülésen részt vet­tek Anglia, Ausztria, Németor­szág, Lengyelország, Magyaror­szág, Románia és Szlovákia kül­döttei. A tudományos kutatók kö­zött építészek, régészek, történé­szek, néprajzosok, restaurátorok, a műemlékvédelem szakemberei voltak jelen. A konferencián 64 előadás hangzott el: a magyarok harminc, a románok huszonhét, a németek kettő, az angolok három, a szlovákok egy, az osztrákok egy előadást tartottak. A konferenciá­nak szinkrontolmácsolással bizto­sított hivatalos nyelve az angol, a német, a magyar és a román volt. A sokirányú, tartalmas előadá­sokból a teljesség igénye nélkül csupán a legfontosabbnak ítélt összefoglalásom: Románia 1990-ben csatlakozott az International Council On Mo­numents And Sites , Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzet­közi Tanácsához, az ICOMOS-hoz. Műemlékvédelmi hivatalt 1994- ben hoztak létre, területileg pedig műemlékvédelmi igazgatóságo­kat. Műemlékvédelmi törvény - mivel a korábbit 1974-ben eltöröl­ték - még nincs. Az új törvény ki­munkálás alatt van. Műemléki jegyzék 1992-ben készült. A jegy­zékben: 20 800 műemlék, 400 vé­dett terület szerepel. A védelem anyagi fedezetéről az állami költ­ségvetésben nem gondoskodtak. 1977. és 1990. között 127 restau­rálás alatti műemléki munkát ál­lítottak le. A műemlékek zöme tönkre is ment. Ez idő alatt szüne­telt a műemlékek védelme. Nyolc­száz szakember kivándorolt, vagy szakmát változtatott. Jelenleg ér­demi szakképzés nincs. Javasolják a világörökségbe felvenni­ a mold­vai, a szász településeket, tizenkét műtárgyat, fából épített templo­mokat, dák erődítményeket, Ko­lozsvár, Segesvár, Gyulafehérvár történeti városközpontjait. Elő­nyös a műemlékvédelem decent­ralizálása. Az anyagi segítséget több értékszinten, állami támoga­tással, helyi és egyéb központi hozzájárulással, piacgazdaságba illesztéssel javasolják. A műemlé­keknek legyen hozadéka, bevéte­le önmaga fenntartására. Szlovákiában már 1846-ban, Kassán műemlékvédő testület ala­kult. 1920. október 20-án műem­lékvédő törvényt hoztak a műem­léki épületek és kulturális értékek védelmére. Ettől kezdve: 250 kas­tély, 308 római katolikus, 138 gö­rög katolikus, 89 görögkeleti templom, továbbá 12 000 épít­mény van nyilvántartva. 1951-ben a tizenkét helyen működő műem­léki intézményben 250 fő dolgo­zik. Az 1987-ben hozott 27. sz. tör­vény szerint a műemlékvédelem a tulajdonos feladata. 1987-1989 kö­zött a műemlékek meghatározóan magántulajdonba kerültek. A konferencia ismét megerősí­tette, hogy a természeti és művi érték, így a műemlékek védelme egyetemes. Érdeke, egyben köte­lessége minden országnak. A kö­vetkezetesebb védelem érdekében meg kell teremteni a jogszabályi, törvényi, szervezeti, képzési, ok­tatási, anyagi feltételeket, egyben gondoskodni praktikusabb hasz­nosításukról, népszerűsítésükről, országon belül és a határokon kí­vül. A konferencia sürgette, hogy ahol műemléki törvény még nincs, ott meg kell alkotni. A központi és a helyi feladatot egyértelműen tisztázni kell, a hosszú távú prog­ramban a kiemelt műemlékek vé­delme nyerjen elsőbbséget, a rö­vid távú programban a megőrzés, a kutatás. Egyöntetű állásfoglalás Megállapították, hogy a hiteles­ség a restaurálás során körültekin­tő előtanulmányozást követel. Ahol lehet, az eredetit kell elfo­gadni hitelesnek. Az 1964-es ve­lencei charta is az egyedi műem­lékek, létesítmények védelmének fontosságát hangsúlyozza. Az 1993. évi lausanne-i ICOMOS-char­­ta, mely világalapokmány, mégis a helyi döntésre utal. A Srí Lankai charta a nemzeti sajátosságok vé­delmét hangsúlyozza. Az 1987. évi ICOMOS-charta VIII. közgyűlése a történeti városok, városnegye­dek, jellegzetességek megvédését írja elő, a hitelesség megtartásával. Ezen előírásnak a városrendezési tervekben kell érvényesülni szabá­lyok alkotásával. Nem az alapel­veket, hanem a módszereket kell módosítani. Igen fontos a konzer­válás, a romvédés, az objektumok eredetiben való megtartása, me­lyek olyan igényt elégítenek ki, amit az amszterdami és a nairobi charta is megerősített. Egyöntetű volt az állásfoglalás, hogy az igényes művelődéstörté­neti helyreállítás a lakóházak ese­tében igen nehéz. Azonban az er­délyi lakóházak 60-64 fokos fedél­széki dőlésszögét a felújításnál tar­tani kell. Külön figyelmet kell for­dítani a gyimesi népi építészet ér­tékeinek megtartására. Egyetértés jött létre Gyimes Hidegségen a szabadtéri múzeum létrehozására. Az itt élő csángó székelyek, a fog­lalkozás, az öltözködés, az élet­mód szempontjából egyedülál­lóak. Nyáron a kaszáló melletti fa­házban, télen ritkán települt falu­ban laknak Állattartással, fakiter­­­meléssel foglalkoznak A ház tel­jesen fából készül, az 1800-as évek végéig még a szeg is. Kötőanyagot nem használnak. A háznak kémé­nye nincs, a füstöt a tetőtéren ke­resztül vezetik el. Vízfolyásokra malmot, keretes fűrészt telepíte­nek. Fontosnak és sürgősnek ítélték meg a sokirányú képzés megte­remtését. A rekonstrukció sajnos nélkülözi a kézműipar szakembe­reit. Kőműveseket, akik boltozni, falazást, gipszstukkókat tudnak készíteni. Ácsokat, akik tudnak ro­­minátokat készíteni kőfaragókat, akik ablak-, ajtókőkereteket, pár­kányokat tudnak faragni. Vissza kell állítani a klasszikus szakmun­kának a becsületét. Szász evangélikus templomvár Homoróddarócon Fotó: Napló-reprodukció Tubusmagtár Monostorpályiban Vágó András Monostorpályi (HBN)­­ A Ferenc József-korabeli barokk stílusú magtár épületegyüttes 1826-ban épült Monostorpályiban. A ter­ményszárító céljára épült tubus­­magtár-együttesből kettő tubus alakú (galambdúc formájú), a harmadik fekvő, háromszintes. A tubus alakú magtárakba csi­gaköteles megoldással - lóvonta­tással - zsákokban juttatták fel a gabonát. Szellőzése - sajátos, egyedi eltolt szintű szellőzőrend­szer - kereszthuzat-technológiájú. Egy zsák gabona kivételekor, mely alól sípon történik, megmozdul az egész takarmánymennyiség. A fekvő épületet terménykiadásra és szárításra használták. Gyermekkoromban futárának, lisztcserélőnek is hívták. A harma­dik szintet deszkával választották le. Ezek az épületek szerves részei voltak egy uradalmi udvarnak, ahol szerfás dohányhodályok vol­tak még ezenkívül. A háború után (1945) bontotta le a lakosság. Az épületek faanyagának összefogá­sára facsapokat használtak. Az aj­tó és a lécek rögzítése kovácsolt­vas szegekkel történt. Az önkormányzat 1992-ben megvásárolta az épületegyüttest és az Országos Műemléki Hivatallal közösen felújította. A további hasz­nosításról még nem döntött a tes­tület. Javaslat, hogy alakítsanak ki benne egy helytörténeti múzeumot és házasságkötő termet. Az elhatá­rozásig bárki megtekintheti, szíve­sen látják az idelátogatókat. Az épület környezetének kialakítása, rendbetétele most folyik. Hírek a világból Szentélyrombolás Kasmír­ban. Benazir Bhutto pakisz­táni miniszterelnök szent­ségtörésnek nevezte azt, hogy az indiai Kasmírban el­pusztítottak egy muzulmán szentélyt. Szavai szerint honfitársaiban iszonyatot és felháborodást keltett az ön­kényes rombolás, ami ismét megmutatta, hogy India bár­mire képes a kasmíri muzul­mánok leigázása érdekében. Indiai katonák elfoglalták a kasmíri szakadároktól Csarar-i-Sarief kisvárost, és a harcokban porig égett Nu­­ruddin Vali sejk, muzulmán szúfi 535 éves mauzóleuma és a tőszomszédságában lé­vő mecset, amelyben több gerilla elsáncolta magát. Tórát raboltak Szentpé­­tervárott. A szentpétervári zsidó főtemplomból ismeret­len tettesek elvittek öt igen értékes tóra tekercset - közöl­te moszkvai sajtójelentés nyomán az AFP. A rablók egy hátsó szellőzőablakon át hatoltak a szent könyvek őr­zésére szolgáló kis terembe, miközben az őr a főbejárat előtt posztolt. Az eltűnt könyvek értékét a hatóságok 50 ezer dollárra becsülik.

Next