Hajdú-Bihari Napló, 1995. december (52. évfolyam, 283-305. szám)
1995-12-01 / 283. szám
1995. DECEMBER 1., PÉNTEK HARMADIK OLDAL Alkotmánybíróság - viták kereszttüzében Támadta az előző kormány, s a jelenlegi is vitatja egyes rendelkezéseit Horváth Magdolna Budapest (ISB) - Hamarosan - 1996. január 1-jén - hatodik születésnapját ünnepelheti az Alkotmánybíróság. A hazai demokratikus berendezkedés talán legfontosabb védőbástyájának tartott grémium egyelőre nem élvezi azt a tiszteletet és megbecsülést, amelyet hosszú évtizedek alatt a nyugat-európai demokráciák alkotmánybíróságai már kivívtak maguknak. Támadtak a testület döntéseit már az első szabadon választott parlament kormánypárti képviselői is, de ugyanígy, a jelenlegi kormányzat sem minden bírósági határozattal elégedett. Szélsőségesebb megnyilvánulások odáig is elmerészkedtek, hogy megkérdőjelezzék az Alkotmánybíróság létét, szükségességét. Ha nem lenne a testület annyira biztos törvényben rábízott szerepében, mint amennyire az működése hat éve alatt világossá vált, úgy pusztán az is adhatna támogatást további létéhez, hogy tudja: amíg a mindenkori kormányzat szót emel határozatai ellen, amíg több oldalról is szórják a nyilakat, addig jó ösvényt taposnak. A „Bokros-csomag" számos pontjának alkotmányellenessé nyilvánítása kavarta meg ismét a testület körül éppen szunnyadó állóvizet. A pénzügyminiszter túlhatalommal, politikai töltetű döntéshozatallal vádolta a bírákat, miközben továbbra sincs megállapodás a parlamenti pártok között a további alkotmánybírák jelöléséről. A helyzetet még az is bonyolítja, hogy jövőre több alkotmánybíró eléri a nyugdíjkorhatárt, így helyükre is új jogászokat kell jelölni. Amennyiben továbbra sem lesz konszenzus az új bírák személyéről, úgy a testület létszáma a kritikus alá csökkenhet, működésképtelenné téve ezzel a működést. A jelenlegi törvények nem szabályozzák elég szigorúan a jelölés rendjét, ezért csak hatpárti konszenzussal lehet alkotmánybírót jelölni. A taláros testületnek mindeközben máig nincs elfogadott ügyrendje. Ezt maguknak kell kidolgozniuk, de az érvényben lévő szabályok szerint azt csak a parlament fogadhatja el. Az Alkotmánybíróság 1991-ben már benyújtott egy javaslatot, amely nem került a parlament elé. Időközben a testület észlelte a rá vonatkozó törvény hiányosságait, ezért kezdeményezte annak módosítását. Ám mind ez idáig sem ezt, sem az Alkotmánybíróság ügyrendjét nem tárgyalták a képviselők, s ezzel mulasztásos alkotmánysértést követ el a t. ház. A kisebbik kormányzó párt ügyvivője, Dornbach Alajos önálló képviselői indítvánnyal az alkotmánybírák választásával kapcsolatosan törvénymódosítást nyújtott be a parlamenthez. Az ellenzék most attól tart, hogy a kormánypártok felrúgják az alkotmányozási moratóriumra kötött megállapodást, amennyiben az új alkotmány megszületése előtt olyan jogszabályt módosítanak, amely egyben a hatályos alaptörvény rendelkezéseit is érinti. Márpedig az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása mindenképpen ezzel járna - így az ellenzék. Szakértők szerint politikai döntés kell ahhoz, hogy az alkotmánybírák jelölésére és választására vonatkozó szabályokat megváltoztassák. Azzal mindenki egyetért, hogy az ügyrend és a működésről szóló törvény megváltoztatása semmiképpen nem választható el az alkotmányozás folyamatától. A kormánypártok szerint viszont azt is figyelembe kell venni, hogy az új alaptörvény megalkotása késik, és így - szabályozás hiányában - veszélybe kerülne az Alkotmánybíróság működése is. Az alkotmányosság legfőbb őrei Fotó: Nagy Gábor (ISB) „Nemzeti közösségként fogalmazzuk meg magunkat” Markó Béla, az RMDSZ elnöke a kisebbségi létről és a romániai magyarok kilátásairól Bereczki Károly Debrecen (HRN) - A napokban a cívisvárosban tartott előadást Markó Béla, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének elnöke. A politikust ebből az alkalomból kértük interjúra. - Hónapokkal ezelőtt ön már járt Debrecenben, az emlékezetes nagytemplomi tiltakozó gyűlés résztvevőjeként. Most újból itt tartózkodik. Kérdeném: miért éppen Debrecen? - A cívisvárost nemcsak történelmi hagyománya köti az erdélyi magyarsághoz, hanem az a politikai szimbóluma is, hogy itt ringatták a magyar függetlenség és szuverenitás bölcsőjét. Néhány pillanattal ezelőtt elém tették a Református Kollégium emlékkönyvét, hogy írjak bele valamit. Ekkor is átéreztem, hogy egységes szellemi hazában élünk. Ennek egy része sok éven át számunkra mitikusan volt csak haza, hiszen tankönyvekbe, olvasmányokba szorítkozott. Bár tudatunkban mindvégig elevenen élt az együvé tartozás érzése, 1989 decembere után azonban megváltozott a helyzet. Ha nem is minden téren, de szellemi, kulturális kapcsolataink élőek. Sokszor nyilatkozzuk, hogy egy nemzethez tartozunk, elvárjuk tehát, hogy érzékenyen szisszenjenek fel a minket érő ütésekre. Mint ahogy mi is felszisszenünk, ha felvidéki, kárpátaljai, vagy vajdasági magyarok kínkeserveiről értesülünk. Az érzelmi érvek, az eredet, a származás, a hagyomány érvein túl vannak racionális érveink is az együvé tartozás mellett. Az egyetlen magyar kultúra számára teremtünk értékeket, az erdélyi irodalommal, tudományossággal, művészetekkel. Ha valamelyikünk lemondana arról a figyelemről, amely minden nehéz helyzetben lévő magyart megillet, akkor az értékekről mondunk le, a magyar kultúra egészéről. Ez volt a néhány hónappal ezelőtti debreceni tiltakozó nagygyűlés üzenete, s ez a mostani itt-tartózkodásomnak is. Ezért is kérjük a mindenkori magyar hivatalosság erélyesebb, határozottabb fellépését. Hiszen nemcsak a határon túli magyarságról, hanem az egységes magyar nemzetről van szó. - Debreceni előadásában következetesen kerülte a romániai magyar kisebbség kifejezést... - Szándékosan, hiszen néhány hónappal ezelőtt, hosszas viták után az RMDSZ hivatalosan is leszögezte, hogy romániai magyar nemzeti közösségként fogalmazzuk meg magunkat a továbbiakban. Még a húszas-harmincas években fogalmazta meg Makkai Sándor, Erdély református püspöke, a kiváló író és publicista, hogy „nem lehet" kisebbségben élni. Ő akkor a távozás alternatíváját választotta. Mi ma úgy érezzük, hogy kisebbségben, kisebbségi létben valóban nem lehet élni egy közösségnek. Nem csak a számszerű kisebbségről van itt szó, hanem a minőségi lekicsinylésről. Úgy véljük, és ebben a romániai magyarság egésze az RMDSZ mögött sorakozik fel, hogy kisebbségi léthelyzetünket otthon, helyben kell feloldanunk, mégpedig úgy, hogy fontos kérdésekben mi magunk dönthessünk a magunk sorsa felől, és ne legyünk kiszolgáltatva a többség döntési akaratának. A kisebbségi léthelyzet jogfosztottságot is jelent. Trianon után az erdélyi magyarság javait, a jelentősebb vagyonokat egyszerűen elkobozták, 1919 óta Erdély etnikai arculatát döntően megváltoztatták a románság javára. Kormányoktól és rendszerektől függetlenül a mindenkori román politikumot az erőszakos asszimiláció szorgalmazása jellemezte. Érdekes ilyen szempontból, hogy 1945 után a román állam 1500 egyházi iskolát államosított (románosítva is egyben), ebből 1300 a történelmi erdélyi magyar egyházak tulajdonában volt! A kommunista rendszer éveit is a hullámzó joghelyzetek jellemezték. A látszólagos engedményeket a magyar egyetem, például megszorítások követték, amikor visszavettek minden korábbi engedményt. Ez a politikai játék jellemzi mai napig a román hivatalosságot. 1989 decembere után azért mégis változott a helyzet... - Annyiban, hogy némi lehetőségünk nyílt a demokratikus játékszabályok batartatásával gondoskodni a romániai magyarság önösszeszedéséről. Továbbra is hangsúlyozom, hogy bármilyen rokonszenves empátia nyilvánulna is meg irántunk - amiről egyelőre szó sincs Romániában -, vagy bármilyen demokratikus az ország politikai berendezkedése - erről sincs még szó -, a kisebbségi léthelyzet akkor sem fogadható el! Európa legelemibb követelménye manapság már a szubszidiaritás elve: a legkisebb közösség is maga döntsön azokról a dolgokról, amelyek a közösséget közvetlenül érintik. Jellemzőnek tartanám megemlíteni ilyen értelemben a romániai oktatási törvényt. Amely nem más, mint a korlátozások és tiltások tárháza, az asszimilációra törekvő román politika bizonyítéka. A román kormány nemzetközi propagandával próbálta bizonygatni, hogy Európa egyik legmodernebb és legdemokratikusabb oktatási törvényét dolgozták ki. Közben a román egyetemisták hatalmas tiltakozó akciója mutatta be, hogy még román szempontból is rossz és antidemokratikus ez a törvény. A parlament módosította is. Nem tette meg ugyanezt a mi aláírásgyűjtésünk nyomán. Félmillió ember követelte aláírásával a törvény módosítását, mi sem jellemzőbb a törvény diszkriminatív jellegére, hogy a mi törvényjavaslatunkat még csak parlamenti vita napirendjére sem tűzték! - 1996-ban helyhatósági választások lesznek Romániában. Hogyan készül erre az RMDSZ? - Konkrét programot dolgoztunk ki, amelyet folyamatosan korrigálunk. A tét nagy, hiszen jelenleg is több mint 3000 helyhatósági tanácsosunk és több mint 200 polgármesterünk van. Számukat növelni szeretnénk, mert legfontosabb politikai célkitűzésünk az autonómia megvalósítása. Ennek alapja pedig a helyhatóságban szerzett minél nagyobb befolyás. Ez az egyik esélye a területi és kulturális autonómia alapozásának. Az autonómia kérdésében megoszlanak a vélemények világszerte. Nemrégiben befolyásos magyar államférfi azt is kijelentette, hogy azért sem hangsúlyozzák a határon túli magyarság autonómiaigényeinek támogatását, mert olykor ami jó a határon túli magyarnak, az nem jó magának Magyarországnak. Ön szerint helyes ez? - Jogállamiságtól függetlenül nem lehet elfogadni, hogy többség döntsön kisebbségi ügyekben. Hiszen a Székelyföldön például a magyarság van döntő többségben. Azt ajánlanám, hogy ebben a kérdésben ne csak az európai elveket, hanem az európai gyakorlatot is vegyék figyelembe. Amit sikerült ilyen téren Finnországban, Dél-Tirolban, vagy Spanyolországban elérni, azt talán Közép-Európában is megalapozhatnánk. Több egymás iránti empátiával és a demokratizmus komolyabb értelmezésével. Markó Béla Fotó: Iklódy János ű HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁR Erdei Sándor Naponta hatezren Az AIDS még mindig gyógyíthatatlan, bár sok ország tudós férfiai s kutatóműhelyei keresik kezdettől fogva a szert, amellyel vissza lehetne szorítani a szervezetben romboló folyamatot. A statisztika szerint a földön naponta hatezren fertőződnek meg a HIV-vírussal, a terjedés gyorsasága hatványozódik, az ezredforuló idején mintegy negyvenmillióan hordozzák majd a vírust. A kór, „korunk pestise, kolerája” a hetvenes évek végén ütötte föl a fejét, s azóta a becslések szerint 20 millió ember fertőződött meg. Az orvosok különbséget tesznek vírushordozók és betegek között, beteggé 4 és fél millióan váltak a 17-18 év alatt, ezek közül 4 millióan már nem élnek. Hetven százalékuk a legszegényebb kontinensen, Afrikában haltak meg, s ugyanitt hordják magukban legtöbben a halálos kór csíráját, mintegy 8 és fél milliónnyian. Itt öt AIDS-es férfira hat AIDS-es nő jut, tehát régen fel kellett hagyni azzal a szimpla és előítéletes vélekedéssel, miszerint „az AIDS afféle buzeráns betegség, nem kár értük, pusztuljon a férgese". Mert sokan gondolkodtak s gondolkodnak így erről, nemcsak egyének, hanem szervezetek, szélsőjobboldali pártok is. Filozófiai-ideológiai alapvetését, magyarázatát is adják, miszerint az AIDS isten verése a bűnös életért. Az erkölcsök züllöttek, az ember hempereg a fertőben, állati szintre süllyedt, véglények vagyunk, illúziótlanság mindenütt, hagyjunk fel minden álommal és reménnyel, s mindent, ami rossz, jövendölnek itt, globális krízisben szenvedünk, mint egyébként mindig századvég előtt. Hogyne beszélnének egyesek a végletes dekadencia idejéről most, amikor ezredvég közeleg!? Sok igazság van ezekben a keményönvádakban, „delphoiádákban”, viszont az is tény, hogy mióta világ a világ, újabb és újabb kórok mutatták magukat, tizedelve az emberiséget. S ha már mindannyi ellen megtaláltuk a patikaszert, akkor megint újakkal kellett szembenézni, újabbakat kellett fölfedezni, mint egy idegen szigetet, földrészt. S aki beteggé válik, búcsúzhat az élettől, kivonulhat a társadalomból, az emberek úgyis a magány karanténját vonják köré. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete harcot indított az érintettek elleni diszkrimináció korlátozására. Nem ok nélkül, de hiába. Arról nem szól a fáma, hogyan alakult át az emberiség nemi élete az AIDS fenyegetésére, mennyire hódít teret a monogámia, de nem furcsállnánk nagyon, ha vajmi keveset érne a kifejtett propaganda. Mindenesetre milliók és milliók várják, hogy a tudomány meg tudjon felelni a kórnak. De máris látjuk, hogy majd 2050- ben vagy 2100-ban metaforaként használják egy új népegyelő nyavalyára: korunk AIDS-e, az akármicsoda... «*1 JEGYZET Domi Zsuzsa Akiben az állam bízhat Hogy miként is áll az ország adósságállománya, arról csak ritkán kapunk pontos tájékoztatást. Éppen a homály eloszlatása érdekében döntött úgy a kérdést kezelő központ (az Államadósság-kezelő Központ), hogy havi rendszerességgel ad tájékoztatást a mindenkori helyzetről, vagyis a belföldi adósság mértékéről, az állampapírok forgalmáról, sőt az elkövetkező 3 hónap papírkibocsátási terveiről és az intézményi változtatásokról, mint amilyen például az elsődleges forgalmazói rendszer bevezetése lesz januártól. Ez a folyamatos tájékoztatás azonban nem öncélú, és nem is csak a sajtó kedvéért történik majd, hanem főként a lakosság tudósítása végett. A hírek szerint ugyanis ez a legstabilabb befektetői kör! Nem spekulál, nem kombinál, csak vásárolja az állampapírokat rövid és még rövidebb lejáratra, 30 százalék körüli éves kamatra. (Ezzel szemben a pénzintézetek és a gazdálkodó szervezetek jól meghányják-vetik, mibe érdemes befektetni a betétesek, illetve saját pénzüket, s elképzelhető, hogy végül valami sokkal jövedelmezőbb beruházás mellett döntenek...) Az állampapírok iránt tehát váratlanul nagy a kereslet. Augusztusban például 34 milliárd, szeptemberben pedig több mint 30 milliárd forint értékben bocsátott ki a költségvetés kötvényeket, s várhatóan a december szintén pozitívan zárul az állam szempontjából, vagyis magasabb lesz a kibocsátás értéke, mint amennyit a lejárt papírokért vissza kell fizetni a kisbefektetőknek. A kibocsátó szerint óriási igény mutatkozik a magánszemélyek részéről a hosszabb futamidejű fix kamatozású papírokra. Ezért a 3, 6 és 12 hónapos lejáratúak közé várhatóan rövidesen beiktatnak 225 napos lejáratút is. A bankok és intézményi befektetők ugyanakkor a változó kamatozású, s a még hosszabb futamidejű - 15-18 hónapos lejáratú - papírok iránt érdeklődnek. A hírek szerint számukra is lesz kínálata a költségvetésnek.