Hajdú-Bihari Napló, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-13 / 61. szám
1997. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK KULTIJFIA □ HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 13 HORIZONT Bényei József Könyvek a ponyván A könyvek szeretete örökkévaló. Akibe belevéste az ifjúkor szenvedélye, a felnőttkor mániája, abból az emberből soha azt semmi ki nem törölheti. A könyvek vonzzák, hívják az embert. Olyan ez, mint a drog: az utolsó fillérét is rákölti az ember, ha meglát valamit, s megszereti. Van egy kedves barátom, aki mellesleg művészember. Szinte naponta járja az antikváriumokat, itthon és Budapesten, Miskolcon és Szegeden, ahova sorsa elveti. És járja a zsibogókat, böngészget, kutat és tudom, hogy forintjait inkább a felfedezett ritkaságokra költi, mint egy kiló húsra. Gyakran jön, előveszi táskájából a kincset és büszke, engem meg a sárga irigység mardos, milyen értéket talált már megint. Sokan vannak rajta kívül is, akik már nem járnak igazi könyvesboltba, nem állnak meg utcai könyvárusok előtt. Boltba nem mennek, azokra a könyvárakra már nincsen pénzük. Meg nem állnak, az utcai standok kínálata nem érdekli őket. Ám ha a nagyon kevés és nem is túl bő kínálatú debreceni antikváriumok hátsó sorában meglátnak egy vékonyka Cs. Szabó Lászlót, Markovits Rodiont vagy ne adj isten Gyökössy Endrét vagy Somogyváry Gyulát, nem haboznak. Vásárolnak. Igaz, a zsibogó még nem kínál olyan bő választékot, mint az ötvenes években, amikor a régi értelmiség és polgárság gyakran egykori könyvtára kiárusításából élt. Még nem nyíltak meg a szegénység törvényei előtt a nyugdíjasok magánkönyvtárai, gyűjteményei. Még védi őket a könyvszeretet, a remény, hogy lesz jobb is és megmaradhatnak a kincsek. A zsibogó ponyváin, nejlonlepedőin jobbára antikváriumokból kiszorult, ott át nem vett könyvek árválkodnak, kevés érdeklődésre számítva. Ám hadd legyek büszke, ott vettem például Alain-Fournier Az ismeretlen birtok című remekművét húsz forintért. Nem is igen tudta az eladó, mit árul. És az antikváriumokban, az ócskapiacon is megjelennek a könyvbolond mániákusok, lehajolnak, nézelődnek, sajog a szívük, tapogatják titokban zsebükben a pénztárcát, futja-e még valamire. Felismerhetjük őket sóvár pillantásukról, a menedzserekétől igencsak elütő öltözetükről és arról, hogy mindig olyan válltáskával járnak, amibe néhány könyv beleférhet. Mégis, ők azok, akik hagyományozzák nemzedékről nemzedékre a szellem értékeit. Ők azok, akik nem külseje, bibliofil jellege, első kiadása, kötése, nem könyvészeti ritkasága miatt vesznek könyvet, hanem a tartalma miatt. Testvéreim ők s testvérei mindazoknak, akik még hisznek a kultúra és a könyv jövőjében. Akik megmaradnak a Gutenberg-galaxis örökké tartó csillagpályáján. A szolgáltatásszerű gyakorlattól megkülönböztetve, a család előtt történő mesemondáshoz a cigány népi tudat babonás hiedelmeket és szertartásos mozzanatokat kapcsolt. Ezek a mozzanatok még napjainkban is a mesealkalmak állandó szokáselemei közé tartoznak. A mesemondás a cigány családok és kompániák (vándorló vagy faluszéli telepi közösségek) legfőbb szórakozása volt. Ahogyan egy berekböszörményi cigány gyermek, Mező Rózsa 1996-ban nagymamája visszaemlékezését megfogalmazta: „A telek voltak a legnehezebbek... Még a nyáron összegyűjtöttük a legelőről a kiszáradt tehénganéjt, ősszel, szárvágás után a földeken maradt tengeri törzset, azokkal tüzeltünk. Amelyik háznál korábban raktak tüzet a telepen, ott összegyűltünk húszan-huszonöten, és forgott a kártya meg a beszéd, ez volt a fő szórakozásunk. Mindig voltak, akik jól tudtak mesélni. Csodás történetek keringtek esténként, miközben pucér gyerekek szaladgáltak a mesélők körül." A cigány közösségben, akárcsak minden ősi közösségben, a mese előadása mindig invokációval, az égi hatalom birtokosának áldásáért és szerencseosztó kegyéért való fohászkodással kezdődött és kezdődik. Jellemző példaként: „Legyen miénk a Szent Isten áldása ezen a szent estén! Legyünk áldottak és szerencsések, cigányok! Ha ez a szent este nem lett volna, ez a mese sem lett volna!" A Szent Isten invokációjának szokása a néphit régies elgondolásain alapulva azt a célt szolgálja, hogy a ház népét megoltalmazzák a mesékkel megidézett másik világ lakóinak rosszindulatától. Megoltalmazzák az ármánykodó természetfeletti lényeknek és az ártó szándékú démonoknak a betegségterjesztő mesterkedésétől és szerencsétlenséget, halált okozó tevékenységétől. A fordulatos cselekmények révén - amint azt Bari Károly hangsúlyozza - a mesékben nemcsak a mitikus világkép kap epikai kifejezést, hanem a mindenkori valóság is, és a történetszálakban áramoltatott, rengeteg egyéni élményből és tapasztalati megfigyelésből összetevődő ismeretanyag a mesélés tudományát az ősi művelődés fontos részévé avatja. Általánosan elterjedt felfogás, hogy aki sokfelé megfordul, az mesét is tud mondani. Ennek az a magyarázata, hogy a nap mint nap ismétlődő, egyhangú szokásrend szerint élő, zárt közösségekre az utazások során szerzett új benyomások és az idegen emberekkel való találkozások elbeszélése a meseiség erejével hat. A magyarországi cigányság mesekészletének döntő hányadát kalandokban és fantasztikumokban bővelkedő, lényegében változatlan novellamesék és varázsmesék képezik. Ezeket a szövegeket szokatlan nyelvi dísztelenség és tömörség jellemzi. A dísztelen egyszerűséget a mesemondók sokszínű értelmezéssel, kifejező gesztikulációval és arcjátékkal, s a különféle hősök más-más hangon való megszólaltatásával ellensúlyozzák. (9.) Tuza Tibor: Cigányoknak mécsvilága Lubliniak a tavaszi fesztiválon Debrecen (HBN) A nemzeti ünnep előtt, március 14-én ötnapos látogatásra lublini delegáció érkezik a városba Jacek Gallant alpolgármester vezetésével. A kulturális együttműködés jegyében ebben az évben tervezik mások között Lukács Gábor és Bíró Eszter debreceni festőművészek tárlatát a lublini Szépművészetek Baráti Társaságának galériájában, március 25-től. Lublin 680 éves évfordulója alkalmából Debrecen Máthé András fotóművész felvételeivel képviselteti magát július 3- tól a Testvérvárosok szép helyei című tárlaton, a lengyel város polgármesteri hivatalában. Kazimierz Dolnyban július 2-től rendezik a harmadik képzőművészeti műhelyt, amelynek programjában megyei és debreceni amatőr alkotók vesznek majd részt. A Kölcsey művelődési központ által szervezett képzőművészeti alkotótáborban július 2-től pedig lublini amatőr művészek vesznek részt. A lengyel város egy művészeti együttese szerepel majd a 28. debreceni virágkarneválon, s a tervek szerint a Debreceni Dixieland Jazz Band vendégszerepel majd Lublinban. Erdei tó - Komiszár János festménye Napló-reprodukció Hazatért nagy sikerű spanyolországi vendégszerepléséről a Debreceni ifjúsági fúvószenekar és majorette-együttes. A csoport a Magdaléna-ünnepek alkalmából rendezett fesztiválon hat alkalommal lépett közönség elé. Az együttes legközelebb március 21-én Budapesten lép fel a Vörösmarty téren, ahol a Budapesti Tavaszi Fesztiválon Debrecen bemutatkozik Fotó: Magánarchívum HELYTÖRTÉNET Debreceni kronológia (281.) Gazdag István 1934. szeptember 14. A Margit-fürdő mellett megnyílik a Margit Szálló. 1934. szeptember 16. A Debreceni MÁV filharmonikus zenekar vezetői bérletvásárlásra hívják fel a város zenekedvelő lakosságát. A zenekar karnagya Zsolt Nándor, a Budapesti Zeneművészeti Főiskola hegedűművész-képző tanára. Nyírbátori labdarúgó-mérkőzésen a közönség egy része súlyosan bántalmazza a DASE egyik játékosát. Horogkeresztesek megzavarják a szociáldemokraták vargakerti gyűlését, amelyen Györki Imre országgyűlési képviselő beszél. 1934. szeptember 17. Angol nyelvtanfolyam kezdődik az Újságíróklubban. A tíz hónapos tanfolyam tandíja 48 pengő A magyarországi pilótapiknik résztvevőiből 15 angol pilóta Debrecenbe, majd a Hortobágyra látogat. 1934. szeptember 18. A földművelésügyi miniszter Stopl Ödön gazdasági akadémiai tanárt kinevezi a keszthelyi gazdasági akadémia igazgatójának. Robbantásos merényletet követnek el a Kápolnási utcai zsidó templom ellen. Debrecen város törvényhatóság-bizottságának ínségbizottsága elfogadja az ínségmunka programját (útburkolás, talajegyengetés, fásítás, teniszpálya-építés, kerékpárútépítés). 1934. szeptember 20. P. Jagicza Juvenál ferencrendi atya, a francikánusok III. rendjének országos vizitátora megvizsgálja a debreceni csoport munkáját. A csoport vezetője Szabó Imre püspöki tanácsos után Novák Gyula káplán. Debrecenbe érkezik Virányi Sándor, Szabolcs vármegye alispánja, a Vásáry István polgármester és a város több főtisztviselője ellen megindított fegyelmi vizsgálat biztosa. 1934. szeptember 22. Megalakul a Debreceni Egyetem Doktorainak Baráti Köre. 1934. szeptember 25. Balogh István törvényhatósági bizottsági tag a városi közgyűlésen sürgeti a krematórium üzembe helyezését. Debrecenben tartózkodik a Svéd-Magyar Társaság elnöke, John Almkvist, volt közoktatásügyi miniszter, több gyártulajdonos és tiszteletbeli konzul. 1934. szeptember 26. Debreceni fiatalember egyik nyertese az osztálysorsjáték 300 ezer pengős főnyereményének. 1934. szeptember 27. A Kék Madár orosz színtársulat a Csokonai Színházban vendégszerepel. Középiskolai fotópályázat Debrecen (HBN) A Dienes László Gimnázium és Egészségügyi-Szociális Szakképző Intézet ebben a tanévben is megrendezi a városi középiskolai fotókiállítást. Kategóriák: a) szülőföldem, szülőhelyem, lakóhelyem bemutatása (életmód, nevezetességek ellesett pillanatok); b) szabadon választott (akár iskolai témák is). Beküldhető darabszám: maximum 10 (egyénenként) vagy egy sorozat. Méretek: 18x24 cm. Fekete kartonra felragasztva (hátoldalán név, cím, iskola, osztály megjelölésével) kérik beküldeni a fotókat. Mindkét kategóriában lehetnek fekete-fehér vagy színes filmen kidolgozottak is. Díjazás: kategóriánként 1-3. helyezett, és különdíjak. A kiállítást június 2-án nyitják meg. Jelentkezni a részvételre március 25-ig az iskolában vagy telefonon (411-674) Torna András igazgatóhelyettesnél lehet. Az alkotásokat ugyanitt kérik leadni vagy beküldeni május 8-ig. A mesék terjedelmét a hallgatóság igényeihez igazítják. Ha az érdeklődés nem lanyhul, akkor sok meséből összekombinált, hosszúra nyújtott cselekményláncolatot alkotnak. Amit akár több estén át, folytatásokban adnak elő. A mesélő mindig tudatosan törekszik arra, hogy a jelenlevőkhöz intézett kiszólásokkal és magyarázatokkal tartson állandó kapcsolatot közönségével. Eredeti cigány szokás az is, hogy egyes meserészleteket (mint például: sárkányviadal, elrabolt égitest vagy királykisaszszony kiszabadítása) és a hagyományrendjükhöz kötődő életszerű epizódokat (mint például: asszonyszöktetés, lakodalom, lóvásár) rögtönzött párbeszédekkel a gyermekek eljátsszák. Ez a szokásgyakorlat, ami a társasági mesélés során immár gyermekjátékká oldódott, a beavatási rítusok emlékrétegeiben gyökerezik. Egyben a mitikus-mesei világ hőseivel való periodikus azonosulás letűnt kultuszára utal vissza. Az ősi felfogás a mesetudást a megbecsült tehetségjegyek közé sorolja. A rokoni összejöveteleken szinte kötelező érvényű a mulatságban és a társalgásban való részvétel, ezek során az egyéni képességek bemutatása. Az éneklésre és a táncra minden korosztály képviselője vállalkozik ilyenkor. A mesélők azonban a meglett férfiak és az öregemberek. Főként kalandos hősmeséket és tréfás meséket mondanak. A ritkán fellépő női mesemondók pedig inkább igaz történeteket, legendákat és hiedelemmondákat adnak elő. A cigányok a sosem látott idegent is befogadják, ételüket és italukat megosztják vele, ám ha nem tud mesélni, hamar kiadják az útját. Ahogyan az 1928-ban született szolnoki Rafael János megfogalmazta: „Akkor annyiba se nézik, mint egy jó kutyát. Az a fontos, hogy mesét mondjon az ember, akkor finom, művelt ember. De ha nem tud semmit se, le van nézve örökre." A cigányság körében tehát az ének és a tánc mellett főleg a mesemondás jelent közösségi rangú kulturális értéket. A cigányok nagyon kedvelik a küzdelmes cselekményű, hosszú tündérmeséket. Amelyekben az Isten vagy más természetfeletti pártfogó segítségül hívása és közbeavatkozásának megköszönése általában énekelt verses formában történik. A sorismétléses technikájú énekelt részeknél azaz elő- vonásokat kölcsönöz a mesealkalmaknak. Egyedülállóan sajátos gyakorlat, hogy bármelyik mesét el tudják énekelni kötött dallamú és ritmusú rögtönzött versszöveggel is. Az ősi rögtönző költészet az erdélyi cigányoknál más műfaji területeken is megnyilvánul. A mulatságokban nemcsak állandósult szövegű dalok hangzanak el, hanem önéletrajzi jellegű rögtönzött sorsénekek is. Amelyekben az előadó részletesen elbeszéli nevezetes és szomorú eseményekkel tűzdelt életútját és életkörülményeinek alakulását. Hasonlóképpen rögtönzött szövegeket énekelnek a menyasszony köszöntésére, a tiszteletre méltó vendég felmagasztalására, a rabságból szabadult családtag üdvözlésére és a halott búcsúztatására is. A cigány halottkultuszban gyökerezik a virrasztókon való mesemondási szokás. Ahogyan az 1929-ben született (Kántorjánosi) Lakatos Gusztáv Kupec megfogalmazta: „Virraszt a halott mellett, mert fél, hogy a halott ráküldi a pusztulást a fekete világból." Amíg a halott a föld felett van, őrizkedniük kell minden olyan cselekedettől, amelyből a temetésre váró lélek kegyelet hiányára következtetne. Mert akkor haragjában szerencsétlenséget és betegséget küld rájuk. (Folytatjuk)