Hajdú-Bihari Napló, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-01 / 51. szám
1997. MÁRCIUS 1., SZOMBAT HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Postán, Postabanknál: hosszú sorok megyeszerte A nyugodt délelőtt után dél körül indult roham, a pénz sok helyütt elfogyott Hajdú-Bihar (HBN) Csakúgy, mint az ország minden nagyobb településén megyénk városaiban és sok községében is hosszú sorok alakultak ki a postahivatalokban és a Postabank fiókjai előtt. Az emberek arra a futótűzként terjedő hírre tódultak a fiókokhoz, miszerint a Postabank zárolja a számlákat. A hír „hatását" vidéki tudósítóink közreműködésével próbáltuk felmérni. Hajdúszoboszló, Balmazújváros (T. E.) - Dél óta egyfolytában 150-200 ember állt sorba a hajdúszoboszlói postahivatalban, hogy kiváltsa postabanki betétjét - mondta Gulyás István, a hivatal vezetője pénteken délután. Robbanásszerűen terjedt el a hír, s hamarosan elfogyott a pénz, így az ügyfeleknek az a lehetőségük maradt, hogy átváltsák a Postabankbetétet olyan értékpapírra, amilyennel a postahivatal rendelkezik. Balmazújvároson fél 11-től kezdve ostromolták a postát, mintegy ötszázan fordultak meg a hivatalban. Egy szemtanú szerint a sorban álló emberek hangulata izgatott volt, nagy volt az elégedetlenkedés. Dobi Zoltán, a Postabank balmazújvárosi kirendeltségének vezetője elmondta: őt fél 11 körül egy ügyfél felhívta telefonon, hogy azt hallotta, a Postabank délig csődöt jelent. Ettől kezdve 16 óra környékéig mintegy 300-an fordultak meg a kirendeltségen, hogy pénzüket kivegyék. A pénztartalékok ennek következtében elfogytak, de szombatra újra feltöltik őket, s a kirendeltség nyitva lesz. Püspökladány, Berettyóújfalu (K. Zs.) - A püspökladányi postahivatalban dolgozók a rádió hírműsorainak kihangosításával próbálták tegnap megnyugtatni a pénzükért hosszú sorokban várakozó embereket. A sorbanállók között a zárás előtt másfél órával már nemcsak ladányiak voltak, hanem sokan érkeztek a szomszédos településekről is - például Rábáról, Hajdúszoboszlóról -, mert az ottani postahivatalokban már korábban elfogyott a pénz. A város főpostáján a szokásos eggyel szemben déltől kezdve már három kiadóhelyen szolgálták ki az ügyfeleket. A pénzkiadással járó adminisztrációs munkát további hat dolgozó végezte. A pénztárosok próbálták felhívni az ügyfelek figyelmét arra, hogy pénzüket ne vegyék ki, vagy azt értékpapírokba fektessék - mindez kevés sikerrel járt. Lukács András postavezető elmondta, hogy rendbontás kora délutánig nem történt, de arra az esetre, ha a pénz a hat órai zárás előtt elfogy, az esetleges rendbontás elkerülése miatt kapcsolatba lépett a rendőrséggel. A szombat reggel 8 órai nyitáskor a szokásos hárommal szemben kilenc dolgozó fogadja a pénzükért sorba állókat. Berettyóújfaluban már a bank csődjét bejelentő híradás előtt, kora délelőtt megindult a „roham". A postahivatal gyakorlatilag minden dolgozója a pénzükért sorban állók kiszolgálásán dolgozott. A kifizetések egészen 16 óráig - akkor ugyanis elfogyott a pénz - zökkenőmentesen zajlottak. Ezt követően vagy a szombati pénzkiadásra előjegyzett várakozólistára vették az embereket, vagy értékpapírokat ajánlottak a pénz helyett. Berettyóújfaluban ez utóbbinak is nagy keletje volt. Hajdúböszörmény ( Ga. I.) - A böszörményi postahivatalban, ahol a Postabank kifizetéseit végzik, a szűk folyosón tömött sorokban hömpölyögtek az emberek még a késő délutáni órákban is. Az illetékes tájékoztatása szerint a roham délután egy órakor kezdődött, fél háromra azonban már az összes pénz elfogyott. Az azután érkezőknek felírták a nevét, értékpapírjuk számát, illetve a benne szereplő összeget, ígéretük szerint szombaton és hétfőn felvehetik pénzüket a jogosultak. Akik nem írnak ebben az ígéretben, azok más értékpapírra tehetik át megtakarított pénzüket. Derecske (Ny. G.) - Derecskén a hivatalos nyitvatartási időn túl 16.25-kor zárták be a postát több tucat ügyféllel odabent. Bagdi Jenő postavezető arról tájékoztatott, hogy nyugodt délelőttjük volt, a szokásos befizetésekkel, értékpapírváltásokkal. 13 óra körül tapasztaltak nagyobb, majd később tömeges forgalmat az értékpapírok visszaváltásánál. Semmilyen hivatalos információt nem kapott, csak az ügyfelektől tudta meg a tömeges kivétel okát: a Postabank „megingására" hivatkoztak. Arra a kérdésre, van-e elegendő bankjegy, nem válaszolt a postavezető. Az ügyfelekkel való beszélgetést is megtiltotta, így csak kint az utcán érdeklődhettünk. A postáról távozók takarékbetétkönyvet „lobogtattak", melyre az értékpapírt cserélték át. Készpénzt már nem kaptak. Egy középkorú férfi felháborodva mondta: A KASZCOOP-nál „letartatott egy traktort" hétfőre, az ár 30 százalékával rendelkezik, amelyet fogalma sincs, kézhez kap-e!? Jobb lett volna otthon tartani a pénzt! „Úgy döntöttünk, ezután csak azért is mosógépben tartjuk a pénzt!" - teszi hozzá félig tréfásan, de inkább dühösen egy idős úr. Egy középkorú férfi 1/4 2-kor állt sorba, 16.50-kor szabadult felpaprikázott hangulatban. 17 órára a betétkönyvek is elfogytak. Az ügyfelek megnyugtatására a postavezető elmondta: szombat-vasárnap zárva lesznek, de hétfőn teljes nyitva tartással állnak rendelkezésre. Hajdúnánás (H. I.) - Hajdúnánáson Molnár Andrásnétól, a posta vezetőjétől kértünk tájékoztatást. Este fél hétkor a zárt ajtókon belül még lázas munka folyt. A hat órai zárásig folyamatosan jöttek az emberek. Az első ügyfelek már a délelőtti órákban megjelentek, délután egytől aztán megindult az áradat, az invázió. Molnárné tájékoztatása szerint pénzt nem nagyon tudtak adni, de helyette más értékpapírt ajánlottak. A sor állandóan „telített" volt. Az öt munkahely, melyet megnyitottak, így is kevésnek bizonyult. Az ügyfelek szerint a Postabank helyi fiókja a szokásos időben bezárt és átirányította a postára a megjelenteket. Érkeztek nemcsak Hajdúnánásról, hanem Hajdúdorogról, Görbeházáról és kis számban más településekről is. „Este 7 órára talán végzünk - mondotta a posta vezetője, pillanatnyilag nem tudok pontos számot mondani, de a kollégák megítélése szerint több mint 500 ügyfelet szolgáltunk ki, ami ettől jóval többet jelent, mert volt, aki két-három ember kérését is teljesítette." Nyíradony (HBN - T. V.) - A nyíradonyi posta előtt nem látott tudósítónk sorban álló embereket annak kapcsán, hogy a „Postabankkal valami baj van". Nyíradonyban nem reagáltak pánikszerűen az emberek, tumultus nem volt, páran vették ki csak pénzüket. A posta vezetője a postaigazgatóság engedélye nélkül nem nyilatkozhat, de annyit elmondott, hogy fél 4-kor bezártak, és nem terveznek hét végi nyitva tartást. Az egyik takarékszövetkezeti tag elmondta, hogy városukban jól működő takarékszövetkezet van, és akinek megtakarított pénze van, általában ott helyezi el. Debrecen: A „nagypostán” készített kép mindent elárul a tegnap történtekről. Hasonló helyzet alakult ki a megye minden nagyobb településén Fotó: Czeglédi Zsolt Nem várt fordulat: a bank megrohamozása Rémhírek, kígyózó sorok, mérgelődés, szorongás. Nem mostanában vettük hírét, hogy Albániában sok ember elveszítette megtakarított pénzét? Most pedig itt van a friss rémhír: a Postabank tönkrement. A kialakuló tumultusban könnyen elveszíthetjük a helyzet áttekintését, különösen akkor, ha nem vagyunk pontosak a szavak használatában, és megfigyeléseinket nem helyesen illesztjük be ismereteinkbe. Egy bank, mit egy bank, minden bank abból él, hogy az emberek pénzt tesznek be, ott vezetik a folyószámláikat, oda utaltatják a fizetésüket, tartósan lekötik megtakarított pénzecskéjüket - a bank pedig ezt a pénzt magasabb kamatokra, más embereknek, hosszabb időszakra kikölcsönzi. Ezen az alapon, hogy tudniillik egyik oldalról bármikor lehívható betétek, másik oldalról pedig hosszabb időtartamú lekötések vannak, ezen az alapon tehát bármelyik bank, akár a legszolidabb is megélheti azt, ami most a Postabanknál történt: a pénztárak megrohamozását, s esetleg azt, hogy most nem juthatunk a pénzünkhöz. Hogy is történik mindez? Egy többé vagy kevésbé megalapozott rémhír miatt a bank kliensei aggódni kezdenek a pénzükért. Elmennek a legközelebbi bankfiókba és kiveszik pénzüket. A bankfiók nincs erre felkészülve, trezorjaiban csak annyi készpénzt tart, amennyire a napi szokásos ügymenethez szüksége van - hiszen tudjuk, hogy a készpénztartalékok a bankban sem kamatoznak, így fordulhat elő a rémhír miatt az, hogy a bank nem tud fizetni egyik-másik kliensének. Ez önmagában nem lenne gond, a rémhíres esetben azonban magának a rémhírnek a bizonyítékát szolgáltatja: „a bank nem tud fizetni, a bank tönkrement". Ha ez a hír hamarabb elterjed, mint amilyen gyorsan a biztonsági autók ki tudják vinni a készpénz-utánpótlást, már nemcsak a rémhír száll szárnyakon, hanem az a tapasztalat is, hogy „a bank nem tud fizetni". Ha a pénztárak előtti sorok pedig már az utcára kígyóznak, akkor aztán nincs megállás. Előbb-utóbb a bank területi kirendeltségei, vagy a nemzeti bank megyei egységei sem rendelkeznek elegendő készpénztartalékkal ahhoz, hogy a készpénzt újabb és újabb szállítmányokkal pótolják a bankfiókokhoz. Ha ráadásul esetleg még egy bankot hírbe hoznak, az utánpótlást szállító lánc sokkal gyorsabban összeomlik. S mindez nem azért történik, mert valamelyik bank valóban tönkrement, hanem azért, mert megváltozott a bank klienseinek magatartása. Készpénzt akarnak, ahelyett a papír helyett, amely szerint ennyi vagy annyi összeget tettek be bankszámláikra. A jelenség pedig nem egyéb, mint a bankba vetett bizalom elvesztésének lavinaszerű következménye, így írhatjuk le egy bank megrohamozásának automatizmusát. Minden gazdaságtörténeti vizsgálat a világban azt mutatja, hogy azok egyáltalán nem volt olyan súlyos, hogy annak a banki egzisztenciát ténylegesen veszélyeztetnie kellett volna. Természetesen a Postabank is kihelyezte a bármikor lehívható betétek túlnyomó többségét. Ennek az eredménye, hogy a privát betétekkel szemben, amelyek mintegy 270 milliárd forintot tesznek ki, most valamivel több mint 70 milliárd forint likvid eszköz, magyarán szólva készpénzzé tehető eszköz áll rendelkezésre. Na, akkor gyerünk, mozduljon, aki csak járni tud, hiszen a legutolsón, de talán még az utolsó előttin is elverik a port? Nem, hiszen amit a privát betétesek a bankból kivesznek, azt pótolja a Nemzeti Bank. Mértékadó nemzeti banki források azt nyilatkozták: „a Postabank rendelkezésére bocsátunk minden olyan összeget, amit mi is mozgósítani tudunk". Másként szólva ez azt jelenti: a hét végét ne a bank épülete előtti sorban állással töltsék! Maradjanak otthon családjukkal, jó helyen van a pénzük a Postabankban. Cégeink pénzét én is a Postabankban hagytam, és nyugodtan fogom tölteni a hét végét. Thomas R. Koch (az Észak-Magyarország, a Hajdú-bihari Napló és a Kelet-Magyarország megyei napilapok felelős kiadója és társtulajdonosa) KOMMENTÁR Nagy Gábor Miklós Lavina „Délben a Postabank csődöt jelent" - terjedt futótűzként a pletyka pénteken délelőtt, s hozzá a hír: a fővárosban kilométeres sorok állnak a bank fiókjai előtt. A „másik oldalról” távirati gyorsasággal már érkezett is a cáfolat: a Postabank likvid, fizetőképes, rémhír az, ami a pénzintézetről elterjedt. A megnövekedett forgalom pedig a hó végi vállalati adóbefizetéseknek, és a március eleji bérkifizetéseknek tudható be elsősorban. Különös dolog a bankszakma „lélektana”. Ha valahol, akkor ott aztán mindennél fontosabb a jó hírnév és az ügyfelek bizalma. Bármilyen jelentéktelen álhír egészen rövid idő alatt nehéz helyzetbe hozhatja még a legerősebb, legnagyobb bankokat is. Ha egy pénzintézetről nem éppen kedvező szóbeszéd járja,jelen esetben csupán annyi, hogy valami ok miatt sorok állnak néhány budapesti Postabank-fiók előtt) a betétes betétjét féltve már szalad is, hogy a pénzét áttegye egy másik bankba. A pletyka pedig - matematikai fogalommal élve - minimum exponenciálisan terjed, egyre több és több betétes megy a pénzéért. És a pénzintézet mint a lavinaként alázúduló hógörgeteg indul el a likviditási nehézségek lejtőjén. A kereskedelmi bankok sok hiedelemmel ellentétben nem a széfjeikben tartják a betett pénzt. A betéteknek csak kis részét, a jegybank által előírt, úgynevezett „kötelező tartalékrátának” (ami ma Magyarországon 12 százalék) megfelelő hányadát kötelesek „benn tartani”, és azt sem a széfben, hanem a jegybank számláin. A betétek fennmaradó részét pedig forgatja a bank, hitelt nyújt belőle, és annak a kamataiból él. A mindennapi készpénzforgalom fenntartásához a betéteknek még a tartalékrátához képest is nagyon kis töredéke elég optimális esetben. Azonban ha az ügyfelek megrohamozzák a pénintézetet, és tömegesen akarják kivenni a pénzüket, akkor a bank átmeneti likviditási gondokkal kerülhet szembe. Előfordulhat, hogy amíg bizonyos átcsoportosításokat végrehajt - átmenetileg nem tud fizetni, vagy felső korlátot szab a kifizetéseinek. Ezt látva persze még többen megrohamozzák a bankot, mondván: legalább a pénzüknek egy részéhez hozzájussanak. A likviditási gondok ráadásul egyáltalán nem használnak egy pénzintézet jó hírének. Aki ilyenkor, hosszas sorban állás után - lekötött pénzről lévén szó, esetleg még a kamatról is lemondva - pénzéhez jut, inkább más bank után néz. A Postabank számára létfontosságú, hogy visszaszerezze, vagy jobb esetben megerősítse ügyfeleinek bizalmát. A lejtőn (ha ez esetben erről van szó) ugyanis még egy postabanknyi pénzintézetnek is nehéz a megállás. JEGYZET □ Boda István Nyomaték Egyre viccesebbek ezek a gazdademonstrációk. A minap is régiónk képviseletében azt mondja egy tősgyökeres háziorvos a nagy nyilvánosságot értesítve: a kormány igencsak elbaltázta ezt az egész parasztpolitikát. Terheik már elviselhetetlenek, adó, tébé meg miegymás. Ahogy elfigyelem az izgága atyafit a „taj-számából” következően, - ha már ismerném a tajszámát - biztosan jogos az őstermelői igazolványára. Szinte rá van írva, hogy előző nap majd megszakadt a rigolírozásban, s az az egészséges barna csík már ráütötte a kora tavasz pecsétjét a kalapkarima szegélyét követően. Szóval mindenképpen arra van predesztinálva, hogy sorstársai szószólója legyen, elvégre „egyhasiak”, s közösen szenvedik a jelenkor hazai agrárválságát. Sőt, ő talán még jobban is, mert neki ráadásul ott vannak a betegei. Bár egy kis szervezéssel ez is megoldható, mert azt mondja a csontkovácsnak, hogy ugyan már kedves kolléga, lássa már el a sürgős eseteket, az amúgy csak könnyebben maródiakra tüntetés után majd én is sort kerítek. Manapság, ebben a természetgyógyász-mennyországban semmi sem lehetetlen. Egy jó szimatú sarlatán is, miután megtudja, hogy a faluban nincs állatorvos, mindjárt elkezd praktizálni. Hívják is azonnal, hogy menjen már, mert a közeli portán töri a rossznyavalya a tehenet. Megérkezik, s indul a rituálé. Odaáll a jószág fejéhez, a tulajdonosnak meg azt mondja: gazdáram, maga meg álljon már a farához. Na most - kommendíroz - emelje fel a farkát és nézzen bele a fenekébe. Megtörténik. Lát engem? - hangzik elülről. Nem jön a válasz hátulról. Gondoltam így a diagnózis, bélcsavarodás. Le kell vágni. A parasztoknak nyilván jó okuk van rá, hogy útlezárásokkal adnak nyomatékot sorozatos keserveiknek. De az azért már engedtessék meg, hogy elképedjek a szóvivők magabiztosságán. Nem tudom, hogy kerül a csizma az asztalra. Miként látjuk, most már némely „körorvos” telkes-jobbágy, s játssza a Tiborcot, hogy őt ezek a kutya merániak ugyancsak megszorongatják. Mintha nem tudnánk, hogy neki a demonstráció idejére is jár a kártyapénz. És sokan állítják - persze én tudom, hogy ez nem igaz - a vizitért meg még külön szedi a paraszolvenciát. A drága betegek így adnak hálájuknak nyomatékot.