Hajdú-Bihari Napló, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-01 / 178. szám

1997. AUGUSZTUS 1., PÉNTEK H4KM4P/ROID4L HAJDÚ-BIHAR) NAPLÓ 3 Madrid előtt, Madrid után, nem reménytelenül A románok egyáltalán nem sértődtek meg azért, amiért kimaradtak az első körből Máthé Éva Marosvásárhely (HBN) - Ha mérföldes lépéseket tenni képes csizmában járt volna hét hónapon át a román kormányzat, talán akkor sem tehetett volna meg jelentősebb utat a demokratizálódás, a piacgazdaság felé vezető úton, mint amekkorát sikerült bejárnia a novemberi parlamenti választások, vagyis tulajdonképpen az új év első napjaitól kezdve egészen a madridi csúcstalálkozóig. Adrian Severin külügyminiszter, Victor Ciorbea miniszterelnök, Emil Constantinescu államelnök, sőt Mihály király is ide-oda röppent egyik államból a másikba, hogy érvényt szerezzen a romániai lakosság fő óhajának, a NATO-tagságnak. Minden tavalyi és idei közvélemény-kutatás szerint az állampolgároknak több mint kilencven százaléka óhajtja az euroatlanti integrálódást. Ez is bizonyítja, hogy az emberek mennyire torkig voltak az ötven évvel ezelőtt az orosz tankok segítségével behurcolt rendszerrel, a képmutatással, a szegénységet, középszert leplező hurráoptimizmussal és általában a szovjet hatalomnak való kiszolgáltatottsággal. A kormány eredményei A románoknak a sajátos okuk is megvan arra, hogy haragudjanak Oroszországra: a Szovjetuniónak az országgal szomszédos Moldovát, a valamikori román területet sikerült úgy eloroszosítania, hogy az országnyi tartomány lakossága már nem is óhajtja a Romániával való egyesülést... Az egész NATO-integrációs folyamatban, melynek jelenlegi szakszóból most kimaradt Románia, igen sajátos szerepet játszik a romániai magyarság, és főként annak érdekvédelmi szervezete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. A madridi csúcs előtt az Amerikai Egyesült Államok elnöke két ízben intézett levelet Constantinescu elnökhöz, és mindkettőben külön kiemelte, mekkora érdeme a jelenlegi hatalomnak, hogy a magyar miniszterekkel együtt kormányoz. Hogy ne is beszéljünk a bukaresti Clinton-látogatásról, amikor az elnök újra külön kitért a nemzetiségi kérdésre, az alapszerződésekre. Kétségtelenül a román kormány talán egyetlen téren sem mutathat fel olyan eredményeket, mint a nemzetiségi jogok biztosítása terén. És ennek nemcsak az az oka, hogy az USA figyeli ezt a vetületet, hanem mert lényegében itt a legkönynyebb előrehaladni. Nem kellenek hozzá költséges beruházások, csak néhány sürgősségi kormányrendelet, melyet nem kell megvitatnia a parlamentnek, mielőtt életbe lép. És máris megoldódnak olyan kérdések, mint az anyanyelvű szakmai oktatás megteremtése, a történelem és földrajz tantárgyak magyarul történő oktatása, az egyetemi felvételiken az anyanyelv használatának biztosítása stb. Ehhez nem kell külföldi tőke, akár a gazdaság reformjához. Az már egy nehezebb dió. Viszont a sürgősségi kormányrendeleteken túl kezdődik a győzelmesebb szakasz: a jogok érvényesítésében: meg kell harcolni az országban a megyei tanfelügyelőségek, a román iskolaigazgatók, a szélsőséges politikusok ellenállásával, viszsza kell verni azok támadásait. A román parlamentben megint megkíséreltek a nacionalisták átvinni egy olyan határozattervezetet, mely szerint parlamenti bizottság vizsgálná ki a románok elüldözését a Székelyföldről. Nos, ez a vetület még csak ezután kerül majd igazán előtérbe. Hiszen a székelyföldi iskolákban eddig a szaktantárgyakat, történelmet, földrajzot románul oktató tanárok, már akik román anyanyelvűek, távozásra kényszerülnek majd, mert egyszerűen munkalehetőség, azaz betevő falat nélkül maradnak. Igaz, több esetben az is előfordult, hogy színmagyar tanárok színmagyar gyerekeknek oktatták románul a tantárgyat úgy, hogy alig értett belőle valamit a tanár és a diák. A székelyek általában tehetségtelenek a nyelvtanulásban. Ennek egészen biztosan szubjektív okai vannak, hiszen amúgy éleseszű emberek. De hát mélyen bennük él az akaratosság: a „hogyha kötelező, akkor azért sem" felfogás. Makacs de gerinces emberek. Várták az amerikaiakat A madridi értekezlet óta folyik a keresztül-kasul boncolgatása annak a dilemmának, hogy miért utasították el Románia felvételét. Hogy ez mennyire rossz nekünk? Hogy van-e valódi esélyünk az 1999-es felzárkózásra? Olyan már ez a téma, mint a bunda: kifordítják, befordítják, mégis bunda a bunda... Azaz tudomásul kell venni, hogy ez van. A román népre tökéletesen jellemző az a mód, ahogyan Bill Clinton amerikai elnököt fogadták a bukaresti Egyetem téren, mindössze két nappal azután, hogy az USA „jóvoltából" Románia nincs benne a NATO-ba meghívott államok első körében. Mert a románok türelmesek, a kevésnek is fantasztikusan tudnak örülni, hálásak a legkisebb ajándékért, hamar megbocsátanak az ellenük vétkezőknek... Fergeteges lelkesedéssel, őszinte szimpátiával fogadta az a harmincezernyi főből álló tömeg Clintont, mely elfért azon a téren, ahol 1989-ben, még a Ceausescu-éra utolsó napjaiban emberek tízezei csupasz kézzel és mellel álltak a tankok, golyók elé, hogy saját testükkel vessenek véget a már elviselhetetlen társadalmi kiszolgáltatottságnak. Aztán meg amikor ocsúdtak a januári lelkesedés után, és rájöttek, hogy újkommunista kelepcébe kerültek, akkor több mint egy hónapon át tele volt az Egyetem tér azoknak a tömegével, akik az Iliescu vezette hatalommal is le akartak számolni, és addig gyülekeztek nap mint nap, éjről évre a téren, amíg a bányászruhába öltözött karhatalmiak és a valódi, felbőszített bányászok szét nem verték őket. Ahány ember befért a térre, az mind ott volt Clintont látni. Rengeteg fiatal gyűlt össze, de idősebbek is, akik ötven éve várták, hogy jöjjenek már az amerikaiak. Egyetlen vékony fütty, egyetlen disszonáns hang sem zavarta meg a féktelen lelkesedést, és a kamerák közelről mutatták a tévéképernyőn, hogy a világ első számú személyiségének arcáról hogyan foszlik le az a kevés diplomáciai máz, ami amúgy sem jellemző rá, és hogyan ragadja magával a tömeg ujjongása. A román belpolitikai élet egyik legkiválóbb politológusa, az idős Silviu Brucan jellemezte a napokban a legvilágosabban Clinton bukaresti látogatásának jelentőségét, várható eredményeit. Mint mondotta: Clinton elsősorban azért látogatott ide, hogy jóvá tegye a madridi arculcsapást, amit Romániának el kellett szenvednie. Az országnak be kell látnia, hogy háromszor kevesebb GDP-vel rendelkezik, mint amit Magyarország, Csehország vagy Lengyelország megtermel, és a 70 dolláros átlagfizetéssel Románia nincs olyan gazdasági, anyagi helyzetben, hogy meghívást kapjon a NATO-ba. Mert ha van is némi külföldi hitel, vissza nem térítendő segély, abból helyre kell állítani a gazdaságot, fejleszteni kell az alig létező infrastruktúrát. Másrészt a Clinton-látogatás fantasztikus szolgálatot tett Romániának, mondotta, hiszen legalább két napig a tévéállomások, vezető újságok a világban Románia nevétől voltak hangosak. (Igaz, hogy a CNN tévéállomás azt mondta, hogy Románia fővárosa Budapest!) Harmadsorban Clinton bukaresti jelenléte komoly jel az amerikai beruházók számára, tehát remélhetjük, hogy végre holmi dollárcsomag Romániába is lassan elérkezik. Aggodalomra nincs ok Közvetlenül a madridi csúcstalálkozó előtt Victor Ciorbea miniszterelnök Tokay György, a miniszterelnöknek alárendelt nemzetiségügyi miniszter kíséretében Washingtonban járt. Romániában szinte kormánykoalíció-szakadáshoz vezetett ez a látogatás. Mert a külügyminisztérium szóvivője, Gilda Lazar újságírókkal folytatott magán-telefonbeszélgetésekben közönségesen lefitymálta Ciorbeát, mondván, hogy alamizsnát kunyeráló amerikai látogatásával hatástalanítja a külügyminisztérium stratégiáját. Az ocsmány kifejezésektől sem mentes telefonbeszélgetések szövege napvilágot látott egy igen nagy példányszámú bukaresti napiapban. Constantinescu elnöknek kellett magához rendelnie a koalíció tagjait, hogy némiképp lecsillapodjanak, s belássák, hogy a személyes sértődéseken túl milyen fontos most a politikai erők összefogása. Tény, hogy Ciorbea az amerikai látogatás során az USA-val egy úgynevezett stratégiai partnerség alapköveit rakta le. És ezt Bál Clinton felvállalta, létének tényét megerősítette a bukaresti látogatás alkalmával. Az erdélyi magyarság sorsának alakulása szempontjából egyelőre nincs okunk komoly aggodalomra. Clinton látogatása megerősítette a lakosság demokratikus erőkbe vetett bizalmát. A koalíciónak pedig be kell látnia, hogy a NATO-csatlakozási folyamat során egyik leglényegesebb ütőkártyája a nemzetiségi kérdés rendezése. (A szerző marospasazsznyi újságíró) Nemzetközi találkozó Temesváron - nem csökkenek a csatlakozási remények Fotó: Iklódy János Kolozsvári főkonzulátus - újabb zászlómerénylet Bukarest (MTI) - Gheorghe Funar vezette és irányította azt a szerda délutáni zászlóellopási kísérletet, amelyet a kolozsvári rendőrségnek végül is sikerült meghiúsítania - jelentette Kolozsvárról a bukaresti Romániai Magyar Szó tudósítója. A szélsőséges kolozsvári polgármester és hivatali segédje, a helységgazdálkodási vállalatot irányító egységpárti Liviu Medrea egyenesen arról az összejövetelről sietett a magyar főkonzulátus elé, amelyen az ugyancsak szélsőséges Nagyrománia Párt, korábbi ígéretét beváltva, 1 millió lejjel jutalmazta a magyar zászló „hős" eltávolítóit. Gheorghe Funar, miután a főkonzulátus előtt posztóló rendőr elzavarta a második zászlólopást megkísérlő emelődarus gépkocsivezetőt, behívatta a kolozsvári rendőrség vezetőit és legorombította őket. Elmagyarázta: azért adott utasítást az újra kitűzött zászló eltávolítására, mert szerinte a történelmi valóságnak meg nem felelő, a Nagymagyarország jelképeit tartalmazó zászlócímer Erdély szimbólumát is magába foglalja. Emiatt külügyminisztériumi vizsgálatot kér. Alexandru Farcas prefektus viszont egy hónapig - amíg a címerrel kapcsolatos vádakban szakértők bevonásával tisztábban láthatnak, - felfüggesztett mindenfajta vitát Gheorghe Funarral. A bukaresti Mediafax független hírügynökség szerint Valeriu Tabara, a Románok Nemzeti Egységpártja (RNEP) elnöke elhatárolta magát Funar és Medrea akciójától, mondván, hogy mindketten saját szakállukra cselekedtek. Szerinte a kolozsvári zászlóbotrány kizárólag az ottani közigazgatás ügye, a RNEP vezetőségének semmi köze hozzá. „ Amenynyiben tévedtek, meg kell őket büntetni" - jelentette ki Tabara, majd kilátásba helyezte, hogy jövő héten a helyszínen fogják elemezni a két „főkolompos" viselt dolgait. Pénteken Valeriu Tabara különben hivatalos megbeszélések végett kihallgatást kért pártja nevében Emil Constantinescu román államfőnél, amelynek során, mint a kérdésben kiadott politikai nyilatkozata hangsúlyozza, az RNEP Maros megyei küldöttségének az élén szeretné fölvetni a román közigazgatási törvény módosításával járó erdélyi „elmagyarosítási" veszélyeket, szeretné bebizonyítani az elnöknek az RMDSZ politikájának románellenességét és autonómista stratégiáját az említett törvény, illetve az oktatási törvény módosítása kapcsán. Ugyancsak ezekben a napokban ismeretlen tettesek piros festékkel horogkeresztet rajzoltak Kelemen Attila és Kerekes Károly marosvásárhelyi RMDSZ-képviselők irodája fölötti táblára. Az érintett politikusok szerint a tett súlyos támadás a jogállam alapintézménye, a parlament ellen. A Romániai Magyar Szó tudósítójának értesülései szerint az ismeretlen vásárhelyi mozosok számos magyarországi autó rendszámtábláját is lefújták festékkel. KOMMENTÁR GULYÁS IMRE Vér és vér Első számú témája volt tegnap a hírügynökségi jelentéseknek (és egy ideig bizonyára az is marad) a szerdai palesztin kamikazeakció, amelynek során tizenhárman azonnal meghaltak, több mint százötvenen pedig megsebesültek Jeruzsálem központi piacán. S amelynek következtében - a kommentátorok szinte egybehangzó véleménye szerint - ismét veszélybe került a közel-keleti békefolyamat. Nincs az a vasidegzet, amelynek birtokában egy ember, ha ember, közönyösen vagy fásultan, ellenszenvének egyértelmű jelzése nélkül nézhetné, lenne képes nézni, felfogni a televízió által közvetített véres jeleneteket, az ótestamentumi település lakosaiba, köztük gyermekekbe és asszonyokba maró rémületet. De hát kire vagy mire vonatkozhat az elutasító ellenszenv itt, ezer és ezer kilométerre a szörnyű tettek helyszínétől, itt, ahol felfogni is nehéz, megérteni pedig végképp tehetetlen a két szerencsétlen nép, a palesztinok és az izraeliek közti izzó gyűlöletet? Nem tehetünk mást, csak azt, hogy magát a gyűlöletet, az emberi fenekedésnek ezt a nagyon is evilági poklát vetjük és tagadjuk meg napról napra, óráról órára, mert ha nem okulunk, ha nem vigyázunk, a gyűlölet a mi közép-európai létünkre is ráhajíthatja gyújtó parazsát. Felvetődik, persze, a kérdés, hogy nincs-e mégis valami számító erő az események hátterében. Mert amennyire áttetsző a palesztin kontra zsidó képlet, legalább annyira homályos az, ami Algériában történik. Talán a jeruzsálemi terrorakció a „magyarázata", de viszonylag kevés figyelem fordult arra a merényletre, amelynek során ugyancsak szerdán az algériai fővárosban hat embert, többségükben cigarettát áruló fiatalokat ölt meg (huszonöt embert pedig megsebesített) egy gépkocsiba rejtett pokolgép. Az AP hírügynökség tudósítója úgy véli, hogy a merénylet magán viseli a muszlim terroristák támadásainak jellegét. Azóta, hogy véget ért a ramadán böjti hónap, a szerdai volt az első olyan pokolgépes merénylet - írják -, amelyben a robbanószert gépkocsiba rejtették. Maga a böjti hónap sem volt azonban csendes: két januári merényletben huszonnyolc (a sajtó szerint negyvenkilenc) ember vesztette életét. Nem is beszélve arról, hogy a legutóbbi merényletet csupán néhány nappal megelőző időszakban elvakult banditák példa nélkül álló tömegben gyilkoltak meg falusiakat a Mitidzsa-fennsíkon. Ugyancsak hírügynökségek jelentették egy független helyi lap tudósítása nyomán, hogy kedden egy a fővárostól 440 kilométerre keletre levő helyiség sajtboltja előtt ölt meg egy embert egy pokolgép. Az AFP tudósítója nem rejti véka alá a véleményét, amikor prognózisát írva megfogalmazza, hogy a merényletek és tömegmészárlások valószínűleg megszaporodnak az algériai helyhatósági választások közeledtével. Jócskán írható tehát a vérből a politika számlájára is. JEGYZET GŐZ JÓZSEF Egy hírhedett szó Látszólag az Értsünk szót! rovatba kínálkozna ez a fejtegetés, de csak látszólag, hiszen politikáról szól. A közélet ilyen vagy olyan eseményei mindig megtalálják a maguk szóbeli kifejezését. Éppen ezért nem meglepő számomra egy - korábban ritkán használt szó karrierje. Ha emlékezetem nem csal, Tocsik Márta 800 millió forintos sikerdíja nyomán kezdte használni a sajtó, majd az ügyben, később hasonló ügyekben nyilatkozó politikusok, még később a fél ország. Ez a szó az „elhíresült". Természetesen először az ügyvédnő híresült el, majd Boldvai László, az MSZP pénztárnoka, aztán Szokai, az ÁPV Rt.-s. S aztán hosszú, tömött sorban jöttek az elhíresültek. Mind csupa botrányok által övezett alak vagy intézmény. Elhíresült a négymilliárdot lenyelt Co-Nexus, a sohasem működő CM-klinika és a hasonló Over szoftver, az egészségbiztosító által vásárolt székház, elhíresültek a pártok székházai, amelyeket eladtak. Elhíresült a nem létező kft.-knek adott agrártámogatás, a bankkonszolidáció, a Nyírfa-akció és még sokan mások, elnézést kérek azoktól, akik hirtelen nem jutottak eszembe. Mennyi ügy, és ehhez képest mindent ez a szegény elhíresült jellemez! Hát nincs más kifejezés minderre, Petőfi Sándor, Arany János és Jókai Mór nyelvén? De jó, hogy ez utóbbit említettem! Mert éppen Jókainál fordul elő a politikai, gazdasági botrányok és hőseik jellemzésére is használható szó: hírhedett. S mindjárt egy regényének, az Egy hírhedett kalandornak a címében, amelyet ha ma adnának ki, talán Egy elhíresült kalandornak neveznének... Javaslom, használjuk ezt a másik szót is (mai hírhedt alakjában) a mostani, s az eljövendő ügyekre, botrányokra, s azok hőseire. Mert ügy lesz bőven, hiszen jövőre választások jönnek, s a kampányban valószínűleg minden párt igyekszik napvilágra hozni a többiek titkait. S lehet, hogy e két szó sem lesz elég ahhoz, hogy ne essünk a gyakori szóismétlés bűnébe, s keresnünk kell egy harmadikat is.